Európa, segíts?!
Nem foglalkozunk gyakran az úgynevezett Magyar Narancs politikai állásfoglalásaival, ezután sem fogunk.
A hetilap múlt heti egyik szerkesztőségi cikke mellett azonban hiba lenne szó nélkül elmenni. A Ne küldjetek! címen megjelent írás, ahogy mondani szokás, túlmutat önmagán, az Orbán Viktor újraválasztásától rettegő, jobb híján liberálisnak nevezett értelmiségi csoport segélykiáltása.
Nem a magyar választók, még csak nem is a magukat demokratikusnak nevező, a választási együttműködésről az érdemi tárgyalásokat éppen megkezdő ellenzéki pártok, hanem egyenesen Brüsszel felé száll a fájdalmas, kétségbeesett panasz.
Igen, jól sejti az olvasó: a cikkben megfogalmazott javaslat lényege az, hogy az Európai Uniónak fel kellene függesztenie a strukturális és kohéziós alapokból érkező, hazánknak járó támogatásokat, valamint az agrártámogatásokat, és meg kellene vonnia az uniós döntéshozatali testületekben Magyarország szavazati jogát. Egyebek mellett azért, mert „Orbán Viktort csak így lehet megbuktatni, és így meg lehet buktatni”. „Legalább pénzt ne küldjetek nekik – a többit elintézzük mi!” – zárul az írás.
Szó se róla, egyenes beszéd. Melynek szerzői nyilván számoltak azzal, ha valaki észreveszi a jobboldalon, reflexből rásüti a hazaárulás bélyegét. Talán ezért idézték fel, hogy 1989-ben az idősebb Bush elnököt magyarországi látogatásán Ne adjatok pénzt a kommunistáknak! felirattal fogadták, ami a lap szerint hazafiatlan, de remek ötlet volt.
Csakhogy az akkori és a mostani helyzet között van egy icike-picike különbség: a kommunisták hatalma nem szabad választásokon elnyert legitimáción, hanem egy külső erő forma szerint szintén hazai felkérésre történt beavatkozásán nyugodott.
Az, hogy a Magyar Narancs, Heller Ágnes, Radnóti Sándor vagy Konrád György utálják a jelenlegi kormányt, és nem szívesen szívnak egy levegőt Orbán Viktorral, nem elégséges ok a javasolt drasztikus külső beavatkozásra.
A szerkesztőségi cikk nem is ezt, hanem az uniós pénzek felhasználása körüli aggályokat nevezte meg a beavatkozás lehetséges jogalapjaként. Ez azért elég karcsú. Brüsszelnek ma is megvan a lehetősége, hogy vizsgálja és indokolt esetben felfüggessze a támogatások felhasználását. Az e téren hatásosabban fellépő uniós ügyészség friss tervét sem tartom a nemzeti hatáskörök csorbításának, közösségi pénzekről lévén szó.
De azt az általános büntetést, amit a magyarországi liberális értelmiség javasol – szemben egyébként Mesterházy Attila MSZP-elnökkel is, akinek pártja a választói hangulatot érzékelve egy ideje kettős beszédet folytat az ügyben: a szankciókat elveti, de minden külföldi fórumon tovább ekézi a kormányt –, csak akkor szabhatná ki ránk az unió, ha átlépne a közösen lefektetett elveken, szabályokon, szerződéseken, eljárásokon. Ezzel a szerzők is tisztában vannak, miként vélhetően azzal is, hogy lehetetlen egy csak Magyarországra nézve hátrányos szabályozást átverni az uniós testületeken – ahogy ezt szintén sürgették –, így viszont nehezen érthető, miért égetik magukat egy ilyen visszataszító, a kudarcukat beismerő javaslattal.
Egyébként Brüsszel, amikor tehette, beavatkozott a magyar ügyekbe. 2006-ban eldöntötte a választásokat azzal, hogy haladékot adott Gyurcsányéknak a valós költségvetési helyzetet bemutató konvergenciaterv benyújtására.
Aztán ugyanaz év őszén lényegében szemet hunyt az akkori hatalomnak az európai alapértékek megsértését jelentő, brutális fellépése felett.
Majd négy év múlva a Bajnai által elmért hiánycél betartásának kikényszerítésével kényszerpályára igyekezett terelni a frissen hivatalba lépett Orbán-kormányt. Egyik akció sem jött be, ám sokat ártott az országnak.
Legyen méltányos velünk az unió, és tartsa be a saját szerződéseit – a többit elintézzük mi, magyarok!
Szerető Szabolcs
Magyar Nemzet
"Brutális támadás" Magyarország ellen
Kiáll az Orbán-kormány mellett a Tavares-jelentéssel szemben a Jaroslaw Kaczynski vezette lengyel ellenzéki, jobboldali Jog és Igazságosság (PiS) párt, ezért határozattervezetet nyújtott be a varsói szejmben.
A Rzeczpospolita című konzervatív napilap hétvégi számában megjelentek szerint a PiS határozattervezet benyújtásával támogatja a magyar kormányt. A közvélemény-kutatások szerint jelenleg első helyen álló ellenzéki párt véleménye szerint a Tavares-jelentés „brutális támadás” Magyarország ellen, amelynek elfogadásával az EP túllépte hatáskörét.
A határozattervezet szerint „a ma Magyarország ellen indított támadás holnap bármelyik más uniós tagállamot érhet”. A lengyel párt úgy véli, hogy a Magyarország elleni bírálatot a szuverén magyar politika, a keresztény értékeken és a család jogainak megerősítésén alapuló alkotmány váltotta ki. A PiS szerint az ilyen politika éppenséggel támogatást és nem elítélést érdemel.
MNO, MTI
Utópikus kommunista ábrándképeik átváltottak a jobban megfogható liberalizmusra - rövid lapszemle
Tőkéczki László szerint a ’68-as lázadás előtt igen kiterjedt szabadságjogok jellemezték a Nyugatot. Nem volt mit kibővíteni. A diáklázadások kapcsán nem a szabadságjogokról, hanem a szabadosságról kell beszélni. Megkezdődött a családok a kis közösségek felbomlása, felerősödött az individualizáció.
A lázadás voltaképpen nem hozott semmi újat, amit hozott, az pedig csak rombolta a teremtés rendjéből fakadó természetes emberi viszonyokat. Amint negyvenévesek lettek a főbb szereplők, ők is szépen betagozódtak a társadalomba.
Utópikus kommunista ábrándképeik átváltottak a jobban megfogható liberalizmusra, ez lett az önkifejezési terepük a szabadosság tovább tágításával, az egyházellenességgel, egy nagy, nemzetek fölötti világ építésével együtt.
És ez nagyon megfelelt a gazdasági globalizmusnak, mert ezekben a törekvésekben nincs semmilyen szociális és etikai érdekvédelem, nincs semmilyen elköteleződés, csak fogyasztás van.
Magyar Hírlap
A nép nem bizonyult méltónak az új birodalom urainak bizalmára - rövid lapszemle
Bogár László Charles Gati egyik nyilatkozata kapcsán Bertold Brecht 1953-as, a berlini lázadási kísérlet leverése után írt gúnyos versét (Die Lösung - A megoldás) idézi. A lázadás után a pártvezetés közli a néppel, hogy csalódott benne, a nép le van váltva.
Hatvan év alatt a helyzet nem sokat változott. Most éppen Charles Gati a Huffington Post című lapban a következőket mondta: „1989-ben a nyugati típusú demokrácia magja nem hullott jó talajra minden országban, és minden népréteg esetében.
Nem a szocializmusra magára gondolnak nosztalgiával, hanem a középszerűségre, a látszólagos egyenlőségre és a jóléti állam szegényes juttatásaira. És legfőképpen a kemény munka játszik itt közre, melyre a kapitalizmus kényszerít, tehát van benne lustaság is, és persze nosztalgia a garantált kéthetes szabadság, az egyéves gyes, a teljes foglalkoztatottság iránt.”
Ha jól értjük Gati szavait, a nép nem bizonyult méltónak az új birodalom urainak bizalmára. Nyilván Gati úr is látta tavaly a Tax Justice Network adatait arról, hogy az elmúlt harminc évben Magyarországról 242 milliárd dollárt mentettek ki a globális tulajdonosok offshore-ba. Ott nyilván jobb helyen van a pénz, mint azoknak a lusta magyaroknak a zsebében, akik létrehozták.
Magyar Hírlap
Ez a fő bűnünk - a kétharmad nyílt lázadás - rövid lapszemle
Czakó Gábor szerint a magánhatalmak rendelkeznek mindazzal, ami a pénz által birtokolható – a föld, az ipar, a kereskedelem, a találmányok, egyszóval minden, ami megvehető – a javaktól a választási eredményekig. Mi a magyar bűn? Egy mélyen demokratikus tény, ami utoljára a nemzet ötvenhatos lelkesültségében lobbant föl.
Akkor is a nép elsöprő többsége döntött a szabadság, mint a legelemibb alapjog visszaszerzése mellett. 2010-ben a nemzetközi nagytőke pártjai csúfosan megbuktak; hiába hazudoztak, csaltak, majd verették, lövették a népet, a nemzeti összefogás kétharmados többséget szerzett.
Ez a fő bűnünk. A kétharmad nyílt lázadás.
Ilyesmi az EU-ban nem szokott megesni. Általában néhány százalékos fölénnyel élre vergődik a választáson valamelyik párt, amely aztán jó, ha kibírja a négy évet. Mindez lassacskán elmossa a pártok eredeti vonásait, s egy idő múlva szinte mindegy, kik kormányoznak.
A szürke bukdácsoló az ideális „demokrácia” a magánállamok és helyi álarcuk, az EU szemszögéből. Érdekes, mert tehetetlen. Magyarország veszélyes, mert tehetséges.
Magyar Nemzet
Ha a baloldalon múlik, már összeomlott volna a betegellátás - Fidesz válasz az MSZP vádjaira - rövid összefoglaló
A szocialisták kormányzása alatt a kórházak és a mentőszolgálat a működőképességük határára értek, az intézmények eladósodtak, a mentőautók lerobbantak, az egészségügyi dolgozók többsége elhagyta a pályát.
A Gyurcsány-Bajnai-kormány cserbenhagyta az orvosokat, az ápolókat, a betegeket pedig vizitdíjjal és kórházi napidíjjal akarták sújtani.
A jelenlegi kormány megkezdte a baloldal által felhalmozott kórházi adósságállomány csökkentését, az intézmények fejlesztését, az egészségügyi dolgozók számára béremelési program indult, új mentőállomások épülnek és új mentőautók segítik a gyorsabb betegellátást.
Már az is óriási teljesítményként értékelendő, hogy nem omlott össze a rendszer, és ma már a fejlesztésekről beszélhetünk.
Patrióta Európa Mozgalom
Birodalmak
A magyar alkotmányos gondolkodás néhány évszázaddal korábban kialakult, mint Amerikában, ahol liberális alkotmány született, bár gond nélkül együtt élt még majdnem egy évszázadig a rabszolgaság intézményével.
Ugyancsak helyénvaló volt a miniszterelnök megjegyzése Oroszország és a demokrácia viszonyáról, de említhette volna akár Kínát vagy Törökországot is.
A birodalmi törekvések mindig ideológiai formában jelentkeznek, mondván, „mi jobbak vagyunk, sikeresebbek, kövessetek minket, mi felszabadítunk titeket”. Ennek a gondolkodásnak a buktatóit láthatjuk napjainkban is, például a mohamedán országokban. Minden nemzetnek más a története, a hagyománya, más a demokráciáról kialakult véleménye. Az egyéni és a közérdek összehangolása állandó küzdelem, amely folyamatos korrekciókkal jár, de csak akkor lehet sikeres, ha nem idegen törvények és szabályok uralmát jelenti.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Várták, de elmenekült
A demonstráló tömeg, amint megtudta, hogy Bajnai nem mer bejönni Felcsútra, azonnal kocsikba szállt, és libástól, transzparensestől az ellopott sajtótájékoztató helyszínére igyekezett. Kissé nehezteltek Bajnaira, hogy most már nemcsak a libáiktól, hanem a sajtótájékoztatóktól is megfosztja őket.
A közeledőket észlelve és rossz lelkiismeretétől űzve a népvezér buszra szállt kíséretével és a baloldali lakájmédia bértollnokaival eliszkolt Alcsútdoboz irányába.
A menekülő Bajnai után tartott a demonstrálók autókonvoja transzparenseket és libákat felmutatva a buszon megbújó antihősnek. A Bajnaiékat szállító jármű az Alcsútdobozon lévő arborétum felé vette útját, majd annak szomszédságában lévő Puskás Ferenc Sporthotel és Étteremhez érkezve megállt egy pillanatra, aztán visszafordult Felcsút irányába, mindvégig a mögötte oszlopban követő demonstrálók kocsisorától kísérve.
Petrin László
Magyar Hírlap
Búcsú az IMF-től
Piaci vélekedések szerint az IMF-hitel visszafizetése nem változtatja meg jelentősen Magyarország finanszírozási kilátásait. Az anyagi háttér amúgy kellően rendelkezésre áll: a pénzügyi tartalékok elegendő forrást biztosítanak a fennmaradó valutaalapos hitelrészlet kifizetésére. Mindeközben a felgyorsított törlesztés segítheti a jegybank azon célját is, hogy csökkenjen a kéthetes jegybanki kötvényállomány. Szajlai Csaba Magyar Hírlap
Mindnyájunk világbajnoksága
Miközben a közeli Nyugat olykor mintha játszótérnek vagy szimulátornak tekintené országunkat – a közvetlen szomszéd egyes megnyilatkozásaiban már-már 1867 előttre tekeri vissza az idő kerekét –, addig a távoli Kelet a földkerekség egyik legnépszerűbb, legimpozánsabb sportrendezvényével tisztel meg bennünket, pusztán azzal, hogy globális hatalmai úgy határoznak: nem erőlködnek, hadd jöjjenek egyszer a magyarok is.
Az elmúlt negyedszázadban Ausztrália háromszor, Olasz- és Spanyolország kétszer-kétszer, Kanada, Japán és Kína egyszer-egyszer lehetett a vizes-vb gazdája, mostantól következnek az oroszok, a mexikóiak, a koreaiak, majd mi. A magyarhoz mérhető nemzetgazdaságot, népességet ne is keressünk közöttük. A miniszterelnök azt is megjegyezte, a csőd szélén tántorgó, a saját lábán megállni képtelen államnak senki sem adná oda a rendezés jogát; valóban, nincs az az eszement ember, aki oda tervezné a legmeghittebb családi ünnepségét, ahol bármikor a fejére dőlhet a tető.
Ezért a minket ért tisztességgel vetekszik a felelősségünk is.
Ballai Attila
Magyar Nemzet