Tarnazsadányban a rendőrség tehetetlen, annak ellenére nem kapnak el egyetlen bűnözőt sem, hogy több esetben tudják ki az elkövető. Volt, akiről kamerafelvétel is készült, a rendőrség mégsem járt sikerrel. Állítólag azért, mert az ellopott tárgyak sohasem kerültek elő. Nem bizonyító erejű az sem, hogy a nyomozókutya ágyig követte a tettest.
Magyar Nemzet
Kövér László a keresztény roma szakkollégium hálózat hallgatóival találkozva tévútnak nevezte azon jogvédők gyakorlatát, aki kizárólag a konfliktuskeltésben érdekeltek, és a többséget hibáztatják a cigányság minden gondjáért.
Kövér arra kérte a hallgatókat, hogy a kölcsönös szeretet és elfogadás szellemében próbálják megoldani a gondokat. Bár a cigányság sokrétű közösség, és vannak „tradicionálisan integráltabb” csoportjai, akadnak olyanok is, amelyek integrációja reménytelennek tűnik. A kormány leginkább az utóbbi réteg miatt vezette be a három éves kortól kötelező óvodát, ezzel is segíteni próbálva a beilleszkedést.
Magyar Hírlap
Közmunkára vagy átképzésre kötelezik a régóta munkát kereső briteket. George Osborne brit pénzügyminiszter a kormányzó Konzervatív Párt kongresszusán kijelentette: az állam senkit sem hagy segítség nélkül, de senki sem kaphat ellátást, ha semmit sem nyújt cserébe. Ha közmunkára nem hajlandók, akkor mindennap álláslehetőség iránt kell érdeklődniük a munkaközvetítő központban vagy képességfejlesztő képzésen kell részt venniük.
Népszabadság
Kónya Péter és a Szolidaritás, Pityinger (Dopeman) László és a bemutatójukhoz asszisztáló Bajnai Gordon, az Együtt 2014 vezetője az Orbán Viktort (pontosabban Orbán–Sztálint) ábrázoló „szobor” ledöntésével, fejének rugdosásával kiengedte a szellemet a palackból, mégpedig a gyűlölet és az agresszió, a szélsőségesség és az embertelenség szellemét.
Márpedig ez már valóban nem Európa. Az elmúlt hetekben módom volt a német és az osztrák választási küzdelem véghajráját a helyszíneken, Berlinben és Bécsben végigkövetni, s a személyes megfigyelés mindig többet ér, mint külföldről követni az eseményeket (lásd a Magyarországgal foglalkozó nyugati írásokat, amelyek sokszor halvány helyismeretről sem árulkodnak).
A leglényegesebb tapasztalatom, hogy jó értelemben európaiak voltak ezek a kampányok: a mértékadó politikai pártok mindegyike elfogadta a rivális pártokat a demokrácia, a demokratikus pártverseny legitim résztvevőjének, témákról, irányokról, értékekről, koncepciókról zajlott a vita, s mindenki abból indult ki, hogy a másik párt is az ország, a nemzet érdekében tevékenykedik.
Szó sem volt – még az utolsó napokban sem – gyűlölködésről, személyek meggyalázásáról, szó sem volt arról, hogy az egyik vagy a másik pártot, kormányt vagy politikust, még ha virtuálisan is, de meg kellene gyalázni, el kellene pusztítani, meg kellene semmisíteni.
(Két jó példa erre: Németországban a legnagyobb botrány az volt, hogy a zöldpárti vezetőről, Jürgen Trittinről kiderült: valaha, ’68-as fiatalként, egy lap főszerkesztőjeként engedélyt adott egy, a pedofíliát támogató és helyeslő cikk megjelentetésére. Az utolsó tévéviták egyikében megkérdezett a riporter egy CDU-s minisztert, hogy mit szól ehhez, erre ő annyit felelt – magyar füllel már-már elképesztő önkorlátozással –, hogy ez számukra nem kampánytéma. Ausztriában pedig gyakorlatilag végig botránytól mentes volt a kampány, a legnagyobb ügyet az jelentette két nappal a választások előtt, hogy az SPÖ az egyik plakátjára Danke feliratot írt, vagyis szinte szuggerálta a választókat, hogy ők győztek. Ez volt a legnagyobb „skandalum” Bécsben.)
Nálunk viszont Kónya, Bajnai, Pityinger és a többiek átlépték a demokratikus politikai kultúra határát. Ha ugyanis arra buzdítanak, hogy a politikai ellenfelet, pontosabban ellenséget, ha szimbolikusan is, de meg kell semmisíteni és meg kell gyalázni, az valóban veszélyt jelent a magyar demokráciára, a szabadságra.
Ez a mentalitás ugyanis a predemokratikus korszakokat idézi fel, amikor az egyes társadalmi osztályok, csoportok, ideológiák és értékrendek egymás legyőzésére, az ellenség politikából való végleges kiszorítására törekedtek, hogy ők és kizárólag ők szerezhessék meg a hatalmat minden más politikai irányzat felett. Ez az osztályharcok és polgárháborúk kora, amikor nincs megbékélés, nincs rend és nincs demokrácia.
Az Európai Unió, egyes nagyhatalmak és a nemzetközi sajtó az utóbbi időben eleget támadott minket, hogy eltávolodunk a demokráciától, mert például a bírósági törvényünk vagy a médiatörvényünk egyes passzusai kifogásolhatóak, miközben ezek a kérdések valójában egy demokratikus rendszeren belül eljárások körüli viták, melyekre van ilyen és olyan példa is Európában.
Ehhez képest az, ami szeptember 29-én a Clark Ádám téren történt, valóban veszélyes fejlemény a magyar demokrácia stabilitása szempontjából. Itt ugyanis a demokratikus önmérséklet helyett a szélsőséges, korlátozatlan gyűlölet jelenik meg, amely Afrika felé visz el bennünket, ahol sok országban még mindig hadurak, klánok és etnikai csoportok törnek a másikak életére, nem ismerve el semmilyen választási eredményt legitimnek.
Igaza van Schiffer Andrásnak: itt nem Orbán Viktor, hanem Bajnai Gordon szobra dőlt le: a kedves, szimpatikus, mérsékelt és racionális „szakemberé”, aki békét és konszenzust akar, illetve, hogy ő a lenne politikai közép.
A baloldalnak és a bal-balliberális értelmiségnek most kellene a legegyértelműbben elhatárolódnia a „szoborgyalázástól”, de milyen érdekes, erre még igazán nem került sor.
Amikor Mesterházy Attila és Karácsony Gergely arról beszélt, hogy a performansz nem az ő ízlésük szerint való volt, akkor pusztán a formáról szóltak, és nem a tartalomról, tehát valójában nem határolódtak el Kónyától és Pityingertől. (Ez olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy az illető nem az ízlésem szerint öltözött, de egyébként jó ember.)
Aki az ellenzék soraiban ténylegesen és tartalmilag elhatárolódott a Clark Ádám téren történtektől, az Fodor Gábor, Vona Gábor, Schmuck Andor, Szili Katalin, Thürmer Gyula. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy nemcsak Orbán Viktor, hanem az ’56-as forradalom emlékét is meggyalázták az akcióval. Márpedig ’56 emléke valóban a rendszerváltás és a demokráciánk alapvető tartópillére. Ezt meggyalázni egyben a jobboldal és a baloldal közötti utolsó, még meglévő konszenzus szétrúgását is jelenti.
Nos, innen kell majd visszaindulni Európa felé 2014 tavaszán. Combos feladat lesz, szent igaz.
Fricz Tamás
MNO
Sajtóinformációk szerint durva kiszólásoktól sem mentes kiabálásba fulladt a szocialisták legutóbbi frakcióülése. Az éles vitát az országos lista váltotta ki.
Értesülések szerint többen kifogásolták, hogy az országos lista élmezőnyében csak Mesterházy Attila közvetlen környezete kap biztos befutási lehetőséget. A pártelnök indulatosan reagált – többször káromkodott is –, és közölte: ő az elnök, ő dönt, és akinek nem tetszik, elmehet. Volt olyan képviselő is, aki ezek után eljött a frakcióülésről.
Más frakciótagok úgy vélekedtek, hogy Mesterházy elmondta őszödi beszédét. Véleményük szerint ebből a beszédből csak a kiszólások maradtak meg, a progresszív szemlélet és bátrabb cselekvésre ösztönzés elmaradt.
Az MSZP közleményben azonnal reagált a Hírhatár hírére: „a cikkben megjelent állítások nem felelnek meg a valóságnak, mivelhogy a frakcióülésen nem esett szó az országos listaállításról”.
Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke néhány napja sms-ben küldött üzenetet Mesterházy Attilának, az MSZP elnökének és Bajnai Gordonnak, az Együtţ–PM Szövetség vezetőjének. A bukott miniszterelnök – sürgetve a baloldali összefogást – országjáró körútjának egyik állomásán ragadott telefont, és azt írta, „Attila és Gordon! Országjáráson vagyok. Mást se hallok, mint hogy össze kell fogjunk. Nem gondoljátok, hogy az MSZP-nek, az E14-nek és a DK-nak közösen kellene ünnepelni október 23-át? Gyf.”
A Magyar Szocialista Párt köszönte szépen, de nem kíván élni a lehetőséggel.
Október 23-án közös demonstrációra készül az MSZP és az Együtt–PM Szövetség – számolt be korábban a Magyar Nemzet. Bár Tölgyessy Péter szerint egységesnek tűnik, az összefogás nem valódi szövetség, s az ellenzéki paktum számításait még Gyurcsány Ferenc is keresztülhúzhatja.
Mint ismert, a DK elnöke nem jutott megegyezésre a szocialistákkal az összefogást illetően, megalázó feltételeket kínáltak számára, így megegyezés nélkül távozott a szeptember 10-ei tárgyalásról. A Szabadság hídon néhány hete elhangzott gázsütős beszólása után a DK-elnök úgy nyilatkozott: mindenkinek üzent vele, aki nem szenvedéllyel akarja megdönteni Orbán Viktor rendszerét.
hirhatár.hu
A kulturális különbségek miatt gyakran van gondjuk a pedagógusoknak a cigány tanulókkal. Több északkelet-magyarországi oktatási intézményben a speciális fegyelmezési nehézségek kezelésére bevált a tíz esztendővel ezelőtt indult cigány pedellus program.
A felügyelőket alkalmazzák a kirándulásokon, családlátogatásokon, az iskolából elcsellengők megkeresésére és visszavitelére, a diákok közti erőszak megelőzésére. Berki Lajos, az ózdi cigány kisebbségi önkormányzat vezetője szerint a szülőkben bizalmat kelt, ha a tanárt családlátogatásra elkíséri a cigány pedellus. A pedellus a cigány diákokkal jobban szót tud érteni, rá inkább hallgatnak. A kezdeményezés hatására csökkent a városban és környékén az erőszakos cselekedetek száma.
Magyar Nemzet
Róna Péter szerint a neoliberalizmus uralmának megvalósulása egy személytelen hatalom, vagy, ahogy Pierre Dardot és Christian Laval új könyvében olvasható, egyfajta tőkediktatúra eljövetelét jelenti.
A tőke immár átalakítja az élet minden területét, és ez a változás nem több mint harminc-negyven év alatt ment végbe. Összeomlott az erényalapú erkölcsiség, és felülíródott az érdekalapú „erkölccsel”.
Tőkéczki László úgy vélte, az állam tulajdonképpen szolgáltató intézmény, amely azonban napjainkban sokszor nem a társadalom, hanem inkább a tőke érdekeit tartja szem előtt, pedig pont az államnak kellene egyfajta érdekvédelmi őrként fellépnie. Míg régen a közjó és a szabadság közösségi erénynek számított, a neoliberalizmus szakít ezzel a hagyománnyal, miként a szolidaritás is kivész belőle. A tulajdon fontos, de nem szabad, hogy korlátlan legyen. A neoliberalizmusban a közösségi racionalitás elhagyásával a hangsúly az egyéni racionalitásra tevődik.
Magyar Nemzet
A kormány továbbra is szeretne luxusadót, ezt a parlamenti frakció még vitatja. A hús áfájának csökkentéséről sincs még végleges döntés - közölte a kormányfő, hozzátéve, csak olyan megoldást tart elfogadhatónak, amely garantálja, hogy a forgalmi adó mérséklése együtt jár az árak csökkenésével. Emlékeztetett arra, hogy ez nem mindig volt így, a szocialista kormányzás alatt árkommandókat hoztak létre, mert az áfacsökkentés nem hozott megtakarítást a vásárlóknak.
A miniszterelnök elmondta, a Fidesz-frakcióban egyre többen támogatják a rezsicsökkentés alkotmányba foglalását. Jelezte azonban, nem az árakat akarják alaptörvénybe iktatni, ez "primitív és ésszerűtlen" megoldás lenne, hanem arról folyik a vita, hogy az árak meghatározásának módjáról döntő - hamarosan a parlament elé kerülő - közmű-szolgáltatási törvény megváltoztatásához mekkora többségre legyen szükség. Orbán Viktor mindazonáltal hangsúlyozta: nem vereségre készül, a rezsicsökkentést pedig elsősorban a jövő évi választáson kell megvédeni.
Azt is mondta, nem mert volna belevágni a gáz árának csökkentésébe, ha nem tudja elindítani az árszabályozáshoz szükséges eszközök állami kézbe vételét, köztük az E.ON gázüzletágának megvásárlását. A kormány célja, hogy az összes magyarországi gáztározó állami kézben legyen - ismertette.
MTI, fidesz.hu
A függetlenség, a polgárosodás, a jogegyenlőség eszméje más formában ugyan, de ma is jelen van, és a globális Szent Szövetség hatalmi szerkezetének mélyén állandóan nyugtalanítja a világrend őreit, nekünk, magyaroknak pedig a győzelem ugyan nem adatott meg, de az a tiszta erkölcsi magatartás igen, amelyet a haza vértanúitól tanulhatunk. Amikor „áldó imádságot” mondunk értük, magunkért is imádkozunk, nehogy méltatlanok legyünk hozzájuk.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
A Századvég gyorsfelmérése szerint az emberek több mint háromnegyede úgy gondolja, hogy a szobordöntés túlment a jó ízlés határain. Ez nemcsak azt jelenti, hogy egy politikai tüntetés formájával, stílusával nem értettek egyet, hanem azt is, hogy a radikális helyzetleírást is elutasítják.
Nem értenek egyet a helyzet drámai leírásával, amelyben ez az akció ízléses, elfogadható lett volna.
Flick László - Magyar Hírlap
"Az első, felelős magyar kormány miniszterelnökével és az aradi tizenhármakkal nem készült felmérés a hazaszeretetről. Ők anélkül is megadták a választ."
Ugró Miklós
Magyar Nemzet
Az aradi vértanúk, Barabás Miklós litográfiáján
Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos