Különös nép a magyar, de nekem nagyon tetszik

                                "Különös nép a magyar, de nekem nagyon tetszik." Otto von Bismarck (1815-1898) - német kancellár - a "vaskancellár - a Német császárság első kancellája

Kernstock Károly (1873-1940) képeiből

                        Kezdetben Budapesten az Iparművészeti Iskolában tanult, majd 1892-től Hollósy Simon müncheni magániskoláját látogatta. 1893 és 1895 között a párizsi Julian Akadémián képezte magát, 1896-ban hazatért, és három évig a Benczúr-mesteriskola növendéke volt. Ekkor készült, korai életképei még a magyar kritikai realizmus jellemző alkotásai voltak. A nagybányai festők hatása alá kerülve a realista ábrázolás plein air lehetőségeit kutatta. 1906-os párizsi tanulmányútját követően stílusa megváltozott: stilizált formavilágú, nagyméretű, dekoratív kompozíciókat festett. 1907-től a Nyolcak egyik vezetőjeként az új festői törekvések élharcosai közé tartozott. Ady Endre barátja, a radikális értelmiség jellegzetes képviselője volt.

Böjte Csaba

                        " Ha az emberiség az eszmét, ideált, a názáreti csendes növekedést, a jó kedvvel végzett munka örömét, az egymásra figyelést megtanulná, akkor a boldogságát találná meg." Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes

Bayer Zsolt: Jogállam

                          A jogállam, az fontos dolog. És tényleg. Fontos, mert csak. Mert csak jogállamban vagy biztonságban. Csak jogállamban érezheted úgy, hogy mindenki által ismert és elfogadott játékszabályok szerint élheted az életed. Csak jogállamban van értelme annak, hogy törvény előtti egyenlőség. Csak jogállamban értelmezhető a szabadság. Ami ugyan a liberálisok szerint sohasem igazán teljes, de azért a jog nélkül meg semmilyen. Ezzel nagyjából azt akartam mondani, hogy a liberalizmus – pláne a neoliberalizmus! – meghaladható, sőt meghaladandó, ám a jogállam soha.   Erről szólt többek között a tusványosi beszéd. Hogy a világ maga, a való élet, az emberek személyes és közösségi tapasztalatai fogják kikényszeríteni a neoliberális dogmák meghaladását és elvetését. Természetesen nem a szabadságjogok, az alapjogok területén. Azok mind-mind benne vannak az Alaptörvényben, azokhoz nem nyúl senki, és nem is akar nyúlni. Senki és semmi nem fenyegeti a szólásszabadságot, a gyülekezési jogot, a tulajdonjogot, a törvény előtti egyenlőséget, a parlamentarizmust, a hatalmi ágak szétválasztását, a titkos és általános választójogot. Senki és semmi nem fenyegeti ezeket, bármit is hazudjanak a neoliberálisok. Viszont nyilván „veszély fenyegeti” a piac mindenhatóságát, a káoszt és embertelen igazságtalanságot okozó szabad versenyt, egyszóval a globális szabad versenyes kapitalizmus dogmáját, már csak azért is, mert a hétmilliárdos emberiség ezen az alapon egyszerűen halálra ítéli önmagát. (Tőzsdecápák 1. és 2. Abban benne van minden.) S amit leginkább meg kell haladni, az a neoliberális kultúrafelfogás, ugyanis az a végzet maga. Nos, ilyesmikről volt szó Tusványoson, egy SZABADEGYETEMI ELŐADÁS keretében, és azóta őrjöngenek a seggfejek szerte a nagyvilágban és idehaza, és temetik a demokrá­ciát. És hazudoznak össze-vissza, és fenyegetőznek, és olyan undorí­tóak megint, mint mindig. Ugyanis a liberális szólásszabadság addig terjed, ameddig ők, a liberálisok elfogadhatónak tartják. Ők pedig addig tartják elfogadhatónak, ameddig a vélemény nagyjából egybeesik az ő véleményükkel. De ettől a jogállam jogállam marad Magyarországon, az őrjöngők meg le vannak szarva. Ellenben van egy érdekes kérdésem: milyen jogállam az, ahol pénzért meg lehet vásárolni a büntetlen előéletet, a szabadságot, az ítélkezés elmaradását? Fall Sándor is ezt a kérdést feszegeti a Főtér.ro portálon, és nagyon-nagyon igaza van. Merthogy Németországban bizony egy Bernie Ecclestone nevű multimilliárdos alak éppen most vette meg pénzért magának a szabadságot, és ezzel az aktussal megvette egyszer s ­mind a német igazságszolgáltatást is, amely most Bernie Ecclestone seggéből pislog kifelé. Mi is történt? Az történt, hogy Bernie Ecclestone negyvennégymillió dollárt fizetett egy bajor bank igazgatótanácsi tagjának, hogy a bank adja át a Forma–1-ben lévő üzletrészét egy brit üzletembernek. Ezért a német ügyészség korrupció és vesztegetés miatt eljárást indított Bernie Ecclestone ellen. Majd a német ügyészség közölte vele, hogy szerény hatvanmillió fontért (mintegy huszonnégymil­liárd forint) el tudnak tekinteni az eljárás lefolytatásától. Vagyis a német jogállami felfogás szerint, ha van elég pénzed, nagyjából bármilyen disznóságot elkövethetsz, nem számít, majd kifizeted, és kisétálsz az igazságszolgáltatás kapuján. Tisztán, üdén, mintha semmi sem történt volna. Mert esetünkben még csak nem is arról van szó, hogy lefolytatnak egy eljárást, megszületik az ítélet, majd ezt követően a bűnös mintegy váltságdíjként megváltja büntetését egy hatalmas összeggel. Nem. Itt az eljárás elmaradásának megvásárlásáról van szó. Vagyis a jogállam leköpéséről. És ezen a ponton felmerül az a kérdés is, hogy mi fog történni a negyvennégymilliós kenőpénzt elfogadó banki főemberrel. Mert gondolom, ellene is eljárás folyik. Ám ha Ecclestone kivásárolta magát az eljárásból, akkor milyen alapon folytatják azt a bűntárs ellen? És egyáltalán: mennyire ocsmány ez az egész? És hol van a vége? Hol a határ? Mennyi lesz egy gyilkosság ára a rohadtul liberális Németországban? Vagy ahogy Fall kolléga fogalmaz: „Hol vannak a liberális demokrácia és a jogállam harcos védelmezői, miért nem írnak apokaliptikus vezércikkeket a nagy nyugati lapok, miért nem ég az internet a felvilágosult progresszista értelmiség tiltakozásától? Miért nem temeti senki a jogállamiságot?” Na erről van szó. Magyar Hírlap

A legszörnyűbb szegénység a magány

                            “A legszörnyűbb szegénység a magány és az érzés, hogy senki sem szeret minket.” II. János Pál pápa ( Wadowice – Lengyelország, 1920 – Vatikán, 2005)

Pozsonyi Ádám: Nem értem, hogy a német megszállás áldozatainak emlékműve előtt miért hisztiznek

                                Mi a gond? Magyarázza el már valaki. Miért őrjöng Lendvai Ildikó, és miért beszél összevissza Gyurcsány Ferenc? Mert azt feltételezni sem merem, hogy a probléma gyökere voltaképp ott keresendő, miszerint a magyarság valamennyire (ezt a szót kiemelném) merészeli felemelni a fejét az örökös hajbókból, és óvatosan suttogva megjegyzi: „Nem mindig mindenért mi, magyarok vagyunk a hibásak.” Őket, akik ott hisztiznek, lehet, az zavarja, hogy a magyar nem akarja tovább lelkesen cipelni a nyakába akasztott „legutolsó”, „legalja”, „legrosszabb” táblát? Én csakis erre tudok gondolni, mert az Együtt-PM közleményében így fogalmazott, ők azért tiltakoznak az emlékmű felállítása ellen, „mert annak célja nem a múltra való tárgyszerű és békés emlékezés, hanem a magyar állam felelősségének eltagadása, és a történelem meghamisítása”. (Mellesleg, aki a sorok közt csak egy kicsit is képes olvasni, az elámulhat azon, mennyire ordít ebből a mondatból a magyarsággal való azonosulás totális hiánya, és az, hogy ezt még csak észre sem veszik!) Nos, a tüntetésnek a fő oka lehet még az évtizedek alatt fölhalmozott hazugságáradat féltése. Ez a szobor veszélyes és megsemmisítő erejű éket vert a liberális történelemhamisítás általuk kikezdhetetlennek hitt gránitfalába. A tüntetők állapota olyan mértékben kóros, hogy saját hamis állításaikat igaznak élik meg. A hazugság jól láthatóan elérte a zsigereik nanorészecskéit is, amely most hisztérikus vonaglásként válik valósággá számukra. Azt gondolom, a magyar társadalom egészen mostanáig liberálisabb, toleránsabb és bölcsebb volt a legradikálisabb szivárványosnál, a legkulturáltabb européernél is. Mert gondoljunk bele, negyedszázada folyamatosan megadja a lehetőségét (igen nagyvonalú módon) a liberálkommunista rétegnek, hogy vessünk fátylat a múlt bűneire, kezdjük újra, tiszta lappal! Együtt, mindnyájan Európában. Erre, tessék. Csak a hiszti, a mutogatás, a követelőzés, a múlt folytonos visszacibálása tapasztalható részükről. Most akkor ki is itt a béke ellensége? Ki a szélsőséges, élhetetlen, gyűlölködő? Szóval 2014-re rá kellett jöjjünk, hogy ez a „liberális” út nem járható, épp a liberálisok miatt. Akkor ugye volna a másik ösvény, nézzünk szembe a múltunkkal, mindenki, minden téren. Ez meg azért nem megy, mert balliberális közéletünk szerint a múlt egyenlő a nácifasiszta magyarokkal. És ennyi. Ezeken kívül semmi nem létezik. De akkor ismét ott a kérdés: ki is a gátja a normális közéletnek, a békességnek, a fejlődésnek? Az viszont már az én külön bejáratú nézetem, hogy emlékműveket dicső győzelmeknek kell állítani, nem vereségeknek. Örömmel nézegetném mondjuk Botond hatméteres szobrát, amint buzogányával beveri a bizánci kaput. Vagy előttem egy másik: Lehel vezér büszkén markolja kürtjét, s lába előtt hever Konrád holtteste. Vagy: Hadik András lovas szobra, amint megsarcolja Berlint. Mátyás elfoglalja Bécset. Árpád tönkreveri az egyesült európai hadakat, vagy Kálmán bevonul Dalmáciába. Hogy ez mások érzékenységét esetleg sérti? És? De fogalmazzunk (idézzünk) pontosan: „Na és?” Magyar Hírlap

Hungarikumok – Magyar rajzfilmek – Magyar népmesék - A királykisasszony jegyei – rövid VIDEÓ!

                            másold be a linket - érdemes! https://www.youtube.com/watch?v=AgpywgB4gQQ

Tájékozódjunk, hogy ne csak történjenek velünk a dolgok – tájékozódjunk, hogy magunk alakíthassuk saját sorsunkat! – Nógrádi György: Irántól Ukrajnáig - VIDEÓ!

                                A Világ ahol élünk – új rovatunk Ebben a rovatunkban szereplő anyagokban elhangzottakkal, következtetésekkel nem minden esetben értünk egyet feltétlenül, de fontosnak tartjuk a közzétételüket a bennük szereplő információk miatt. másolja be a linket - érdemes! https://www.youtube.com/watch?v=hW6wvcf8oNU

New York-i zsidók tiltakoznak a Times Square-n a cionizmus és Izrael állam gázai háborúja ellen

Hetven éve dobta le, már azokban az időkben is a világ csendőre szerepében tetszelgő USA az első atombombát

                            1945. augusztus 6-án reggel fél nyolckor három amerikai repülőgép tűnt fel Hirosima japán nagyváros fölött. A B-29 típusú bombázó, az Enola Gay alacsonyabbra ereszkedett, és „valamilyen tárgyat” dobott le. 8 óra után 15 perccel és 17 másodperccel a város fölött vakító kékesfehér fény lobbant, majd mennydörgés következett és az azóta elhíresült gombafelhő szökött az ég felé: 600 méter magasságban felrobbant az első atombomba, a Little Boy, amelynek ereje 17 ezer tonna TNT-nek felelt meg. A robbanás körzetében 1,2 kilométeres sugarú körben minden a földdel vált egyenlővé, az áldozatok pontos számát az amerikai felderítés 139 ezerre tette. Az áldozatok többségének halálát nem maga a robbanás okozta, hanem az azt követő tűzvész, omlás és pánik. Sokan csak napokkal később, a hőhatás, a lökéshullámok vagy a radioaktív sugárzás következtében, elképzelhetetlen kínok közt vesztették életüket. A sugárfertőzés okozta károsodások pontos természete ma sem ismert, de addig ismeretlen betegségek tűntek fel, a mai napig szedi áldozatait a leukémia, a „hirosimai rák”, s még ma is születnek gyermekek genetikai torzulásokkal. A hirosimai ipari létesítmények ellenben szinte érintetlenek maradtak, és a hadiüzemek dolgozóinak jelentős része túlélte a robbanást. Hirosima óta eltelt hetven év, de a kérdések továbbra is kérdések maradtak: szükség volt-e Hirosimában, de főként két nappal később Nagaszakiban az atombomba bevetésére, és milyen hátsó szándékok vezették Harry S. Truman elnököt a támadás elrendelésekor? Sokak szerint a robbantás hadászatilag indokolatlan volt, mivel a japánok már a megadás gondolatával foglalkoztak; az amerikai katonai és politikai vezetés főleg a lakott területre gyakorolt hatást akarta látni, és már a háború utáni erőviszonyokat akarta alakítani. A fegyver hatásának demonstrálása már a Szovjetuniónak is szólt, a hidegháborús hatalmi játszmának is része volt, bár az amerikai atommonopólium nem tartott sokáig. forrás: MTI, Napi Gazdaság, Magyar Hírlap