A szülőföldnek sírhantjelöltjei vagyunk
"A szülőföldnek sírhantjelöltjei vagyunk. És egyhangúlag megválasztott emlékei. Mert az utolsó hely az, ahol nevünk emlegetése kilobban... Mert amikor mindenütt elfelejtettek: a szülőföldnek még mindig akad mondanivalója rólunk." Sütő András (1927-2006) - erdélyi író
Bencsik András: Béke? Annak végre vége!
Az Amerikai Egyesült Államok az 1990-es öbölháború után 2003-ban ismét lerohanta, azaz demokratizálta Irakot. A polgárháború azóta tart, Irak népe soha nem látott nyomorban él. Az USA még előbb, 2001-ben keményen demokratizálta Afganisztánt, mivel azt állította, hogy a szaúdi illetőségű Oszama bin Laden és jó barátja, Omar molla, akiről azóta sem hallani, ott rejtőzködnek.
Ez ugyan hazugság volt, mert Oszama bin Ladent és egész családját, nőket és gyerekeket Pakisztán területén mészároltatta le Barack Obama amerikai elnök, de azért a fegyveres demokratizálást máig nem hagyták abba, sőt ebben mi, magyarok is részt veszünk. Afganisztánban a szövetséges haderők kivonulása után tör majd ki a polgárháború. Az USA 2011-ben az úgynevezett arab tavasz rendezvénysorozat keretében demokratizálta Líbiát is, ahol a NATO jobbító szándékú bombázásai ellenére azóta borzalmas polgárháború dúl.
A 2014-es téli olimpia előtti hónapokban felkelést robbantottak ki Ukrajna fővárosának főterén. Mire az oroszországi téli olimpia véget ért, Ukrajnában polgárháború tört ki. Az ukrán főváros főterén már az első napokban megjelent és szólt a bennszülöttekhez John McCain amerikai szenátor, aki ezt kiáltotta: „Amerika veletek van!” Kijevbe érkezett John Kerry amerikai külügyminiszter is, valamint Victoria Nuland, az USA európai ügyekért felelős külügyi államtitkára, aki süteményt osztogatott a bátor tüntetőknek.
Catherine Ashton, az EU biztonságpolitikai és külügyi főbiztosa szintén az ukrán fővárosba repült, ahol szemrehányást tett Viktor Janukovics elnöknek, amiért „párbeszéd helyett erővel lép fel” azzal az ellenzékkel szemben, amelyik őt erővel meg akarja buktatni. Ukrajnában is polgárháború dúl, a szemben álló felek valamelyike a számos lelőtt harci repülőgép mellett egy arra tévedt utasszállító repülőt is lelőtt. Senki nem tud bizonyosat, de az Európai Unió gazdasági blokádot hirdetett Oroszország ellen, ami mindkét félnek egyre súlyosabb károkat okoz.
A francia sajtó támadást indított Magyarország ellen, azt állítva, hogy az orosz titkosszolgálat befolyására írta alá Moszkvában Orbán Viktor miniszterelnök Vlagyimir Putyin elnökkel a paksi atomerőmű bővítését szolgáló szerződést, holott szerintük a franciákkal kellett volna szerződnie, mert ők milyen jók.
Az oxfordi egyetem kitörölte a náluk tanult hírességek sorából Orbán Viktor nevét. A New York Times pedig javasolja, hogy az Európai Unióra úgymond fittyet hányó Fidesz-kormány akcióival szemben keményen lépjen fel az EU Magyarország szavazati jogának felfüggesztésével, illetve a Kohéziós Alapban Magyarország számára a következő hat évre biztosított 21 milliárd eurós fejlesztési keret megvonásával.
Ezzel szemben az igazság az, hogy Orbán Viktorra és pártjára másodszor is elsöprő arányban szavaztak az emberek, Magyarországon pedig teljesebb demokrácia és nagyobb szólásszabadság van, mint számos nyugat-európai országban.
Orbán Viktor egyébként lényegében ezt mondja: emberek, figyelem, változnak az idők, fordul a világ, ideje fölkészülnünk! Ezért a Demokrata mostantól kiemelt figyelmet szentel e változásnak. Teljes terjedelmében közöljük a miniszterelnök nemzetközi sokkot kiváltó beszédét, és e lapszámtól kezdődően vitasorozatot indítunk a lehetséges kibontakozás okainak, mechanizmusának feltárására és elemzésére Változatok a Demokráciára címmel. Mielőtt még minket demokratizálnának.
Demokrata
Hiszem, hogy ma nem vért, hanem verejtéket kell hullatnunk szabadságunkért!
"Hiszem, hogy ma nem vért, hanem verejtéket kell hullatnunk szabadságunkért! Javaslok egy jelszót: Becsületes munka és tudatos fogyasztás! Saját minőségi termékeinket kell piacra vinnünk, és jó étvággyal nekünk is azt kell fogyasztanunk! Ha az emberek jó pénzért értékesíteni tudják munkájuk gyümölcsét, akkor nem fognak messzi idegenbe elmenni munkát keresni!" Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes
Ferenc pápa megelégelte az iraki tehetetlenkedést - folyamatosan azonnali cselekvést követel a világtól
Irakba indult Fernando Filoni bíboros, a pápa személyes küldötte. Ferenc pápa pénzt is adott Filoni bíborosnak az iraki lakosság segítésére – közölte Federico Lombardi szentszéki szóvivő.
Az augusztus 8-án a pápa személyes iraki küldöttének kinevezett Fernando Filoni bíboros első állomása Bagdad lesz, innen az északkeleti Erbílbe utazik tovább, Iraknak a kurdok lakta területére. Erbíltől nem messze található Moszul városa, amelyet az Iszlám Állam – korábban Iraki és Levantei Iszlám Állam (ILIÁ) – nevű szélsőséges fegyveres szervezet fegyveresei júniusban megszálltak.
Ferenc pápa vasárnap este találkozott Filoni bíborossal a vatikáni Szent Márta-házban. Az egyházfő „személyes útmutatást” és pénzt is adott a bíborosnak a szükséget szenvedő iraki lakosság azonnali megsegítésére – közölte Federico Lombardi szentszéki szóvivő.
Ferenc pápa vasárnap a Szent Péter téren mondott beszédében ismét a nemzetközi közösség fellépését szorgalmazta az Irakban folyó „bűncselekmények” leállítása érdekében. A szélsőséges szunnita csoport „kalifátust” kiáltott ki az általa elfoglalt iraki és szíriai területeken, és üldözi más vallások követőit, köztük a keresztényeket. A múlt héten hatalmukba kerítették az észak-iraki Karakost, a legnagyobb iraki keresztény várost.
Filoni bíboros 2000–2003 között Szíriában és Irakban szolgált apostoli nunciusként. Jelenleg a Népek Evangelizálása Kongregáció prefektusa. Az Il Messaggero című római napilapban hétfőn megjelent interjúban elmondta, hogy missziója célja elsősorban diplomáciai és karitatív lesz: az iraki lakosságnak akar segítséget nyújtani. Hozzátette, tudja, hogy feladata nem veszélytelen, segítséget a helyi keresztény püspökök biztosítanak számára.
Filoni bíboros megjegyezte, hogy Szaddám Huszein elűzése, a 2003-ban kirobbant második iraki háború és az ezt követő nemzetközi katonai jelenlét ellenére az utóbbi tíz év alatt Irakban a helyzet rosszabb lett. „Az ILIÁ nem egyik napról a másikra született meg!” – hangoztatta a pápa iraki küldötte.
MTI - mno
Különös nép a magyar, de nekem nagyon tetszik
"Különös nép a magyar, de nekem nagyon tetszik."
Otto von Bismarck (1815-1898) - német kancellár - a "vaskancellár - a Német császárság első kancellája
Kernstock Károly (1873-1940) képeiből
Kezdetben Budapesten az Iparművészeti Iskolában tanult, majd 1892-től Hollósy Simon müncheni magániskoláját látogatta. 1893 és 1895 között a párizsi Julian Akadémián képezte magát, 1896-ban hazatért, és három évig a Benczúr-mesteriskola növendéke volt.
Ekkor készült, korai életképei még a magyar kritikai realizmus jellemző alkotásai voltak. A nagybányai festők hatása alá kerülve a realista ábrázolás plein air lehetőségeit kutatta.
1906-os párizsi tanulmányútját követően stílusa megváltozott: stilizált formavilágú, nagyméretű, dekoratív kompozíciókat festett. 1907-től a Nyolcak egyik vezetőjeként az új festői törekvések élharcosai közé tartozott. Ady Endre barátja, a radikális értelmiség jellegzetes képviselője volt.
Böjte Csaba
" Ha az emberiség az eszmét, ideált, a názáreti csendes növekedést, a jó kedvvel végzett munka örömét, az egymásra figyelést megtanulná, akkor a boldogságát találná meg."
Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes
Bayer Zsolt: Jogállam
A jogállam, az fontos dolog. És tényleg. Fontos, mert csak. Mert csak jogállamban vagy biztonságban.
Csak jogállamban érezheted úgy, hogy mindenki által ismert és elfogadott játékszabályok szerint élheted az életed. Csak jogállamban van értelme annak, hogy törvény előtti egyenlőség. Csak jogállamban értelmezhető a szabadság. Ami ugyan a liberálisok szerint sohasem igazán teljes, de azért a jog nélkül meg semmilyen. Ezzel nagyjából azt akartam mondani, hogy a liberalizmus – pláne a neoliberalizmus! – meghaladható, sőt meghaladandó, ám a jogállam soha.
Erről szólt többek között a tusványosi beszéd. Hogy a világ maga, a való élet, az emberek személyes és közösségi tapasztalatai fogják kikényszeríteni a neoliberális dogmák meghaladását és elvetését. Természetesen nem a szabadságjogok, az alapjogok területén. Azok mind-mind benne vannak az Alaptörvényben, azokhoz nem nyúl senki, és nem is akar nyúlni.
Senki és semmi nem fenyegeti a szólásszabadságot, a gyülekezési jogot, a tulajdonjogot, a törvény előtti egyenlőséget, a parlamentarizmust, a hatalmi ágak szétválasztását, a titkos és általános választójogot. Senki és semmi nem fenyegeti ezeket, bármit is hazudjanak a neoliberálisok.
Viszont nyilván „veszély fenyegeti” a piac mindenhatóságát, a káoszt és embertelen igazságtalanságot okozó szabad versenyt, egyszóval a globális szabad versenyes kapitalizmus dogmáját, már csak azért is, mert a hétmilliárdos emberiség ezen az alapon egyszerűen halálra ítéli önmagát. (Tőzsdecápák 1. és 2. Abban benne van minden.)
S amit leginkább meg kell haladni, az a neoliberális kultúrafelfogás, ugyanis az a végzet maga. Nos, ilyesmikről volt szó Tusványoson, egy SZABADEGYETEMI ELŐADÁS keretében, és azóta őrjöngenek a seggfejek szerte a nagyvilágban és idehaza, és temetik a demokráciát. És hazudoznak össze-vissza, és fenyegetőznek, és olyan undorítóak megint, mint mindig. Ugyanis a liberális szólásszabadság addig terjed, ameddig ők, a liberálisok elfogadhatónak tartják. Ők pedig addig tartják elfogadhatónak, ameddig a vélemény nagyjából egybeesik az ő véleményükkel.
De ettől a jogállam jogállam marad Magyarországon, az őrjöngők meg le vannak szarva.
Ellenben van egy érdekes kérdésem: milyen jogállam az, ahol pénzért meg lehet vásárolni a büntetlen előéletet, a szabadságot, az ítélkezés elmaradását? Fall Sándor is ezt a kérdést feszegeti a Főtér.ro portálon, és nagyon-nagyon igaza van. Merthogy Németországban bizony egy Bernie Ecclestone nevű multimilliárdos alak éppen most vette meg pénzért magának a szabadságot, és ezzel az aktussal megvette egyszer s mind a német igazságszolgáltatást is, amely most Bernie Ecclestone seggéből pislog kifelé.
Mi is történt? Az történt, hogy Bernie Ecclestone negyvennégymillió dollárt fizetett egy bajor bank igazgatótanácsi tagjának, hogy a bank adja át a Forma–1-ben lévő üzletrészét egy brit üzletembernek. Ezért a német ügyészség korrupció és vesztegetés miatt eljárást indított Bernie Ecclestone ellen. Majd a német ügyészség közölte vele, hogy szerény hatvanmillió fontért (mintegy huszonnégymilliárd forint) el tudnak tekinteni az eljárás lefolytatásától.
Vagyis a német jogállami felfogás szerint, ha van elég pénzed, nagyjából bármilyen disznóságot elkövethetsz, nem számít, majd kifizeted, és kisétálsz az igazságszolgáltatás kapuján. Tisztán, üdén, mintha semmi sem történt volna. Mert esetünkben még csak nem is arról van szó, hogy lefolytatnak egy eljárást, megszületik az ítélet, majd ezt követően a bűnös mintegy váltságdíjként megváltja büntetését egy hatalmas összeggel.
Nem. Itt az eljárás elmaradásának megvásárlásáról van szó. Vagyis a jogállam leköpéséről. És ezen a ponton felmerül az a kérdés is, hogy mi fog történni a negyvennégymilliós kenőpénzt elfogadó banki főemberrel. Mert gondolom, ellene is eljárás folyik. Ám ha Ecclestone kivásárolta magát az eljárásból, akkor milyen alapon folytatják azt a bűntárs ellen?
És egyáltalán: mennyire ocsmány ez az egész?
És hol van a vége? Hol a határ? Mennyi lesz egy gyilkosság ára a rohadtul liberális Németországban? Vagy ahogy Fall kolléga fogalmaz:
„Hol vannak a liberális demokrácia és a jogállam harcos védelmezői, miért nem írnak apokaliptikus vezércikkeket a nagy nyugati lapok, miért nem ég az internet a felvilágosult progresszista értelmiség tiltakozásától? Miért nem temeti senki a jogállamiságot?”
Na erről van szó.
Magyar Hírlap
A legszörnyűbb szegénység a magány
“A legszörnyűbb szegénység a magány és az érzés, hogy senki sem szeret minket.”
II. János Pál pápa ( Wadowice – Lengyelország, 1920 – Vatikán, 2005)
Pozsonyi Ádám: Nem értem, hogy a német megszállás áldozatainak emlékműve előtt miért hisztiznek
Mi a gond? Magyarázza el már valaki. Miért őrjöng Lendvai Ildikó, és miért beszél összevissza Gyurcsány Ferenc? Mert azt feltételezni sem merem, hogy a probléma gyökere voltaképp ott keresendő, miszerint a magyarság valamennyire (ezt a szót kiemelném) merészeli felemelni a fejét az örökös hajbókból, és óvatosan suttogva megjegyzi: „Nem mindig mindenért mi, magyarok vagyunk a hibásak.”
Őket, akik ott hisztiznek, lehet, az zavarja, hogy a magyar nem akarja tovább lelkesen cipelni a nyakába akasztott „legutolsó”, „legalja”, „legrosszabb” táblát?
Én csakis erre tudok gondolni, mert az Együtt-PM közleményében így fogalmazott, ők azért tiltakoznak az emlékmű felállítása ellen, „mert annak célja nem a múltra való tárgyszerű és békés emlékezés, hanem a magyar állam felelősségének eltagadása, és a történelem meghamisítása”. (Mellesleg, aki a sorok közt csak egy kicsit is képes olvasni, az elámulhat azon, mennyire ordít ebből a mondatból a magyarsággal való azonosulás totális hiánya, és az, hogy ezt még csak észre sem veszik!)
Nos, a tüntetésnek a fő oka lehet még az évtizedek alatt fölhalmozott hazugságáradat féltése. Ez a szobor veszélyes és megsemmisítő erejű éket vert a liberális történelemhamisítás általuk kikezdhetetlennek hitt gránitfalába. A tüntetők állapota olyan mértékben kóros, hogy saját hamis állításaikat igaznak élik meg. A hazugság jól láthatóan elérte a zsigereik nanorészecskéit is, amely most hisztérikus vonaglásként válik valósággá számukra.
Azt gondolom, a magyar társadalom egészen mostanáig liberálisabb, toleránsabb és bölcsebb volt a legradikálisabb szivárványosnál, a legkulturáltabb européernél is. Mert gondoljunk bele, negyedszázada folyamatosan megadja a lehetőségét (igen nagyvonalú módon) a liberálkommunista rétegnek, hogy vessünk fátylat a múlt bűneire, kezdjük újra, tiszta lappal!
Együtt, mindnyájan Európában. Erre, tessék. Csak a hiszti, a mutogatás, a követelőzés, a múlt folytonos visszacibálása tapasztalható részükről. Most akkor ki is itt a béke ellensége? Ki a szélsőséges, élhetetlen, gyűlölködő? Szóval 2014-re rá kellett jöjjünk, hogy ez a „liberális” út nem járható, épp a liberálisok miatt.
Akkor ugye volna a másik ösvény, nézzünk szembe a múltunkkal, mindenki, minden téren. Ez meg azért nem megy, mert balliberális közéletünk szerint a múlt egyenlő a nácifasiszta magyarokkal. És ennyi. Ezeken kívül semmi nem létezik. De akkor ismét ott a kérdés: ki is a gátja a normális közéletnek, a békességnek, a fejlődésnek?
Az viszont már az én külön bejáratú nézetem, hogy emlékműveket dicső győzelmeknek kell állítani, nem vereségeknek. Örömmel nézegetném mondjuk Botond hatméteres szobrát, amint buzogányával beveri a bizánci kaput. Vagy előttem egy másik: Lehel vezér büszkén markolja kürtjét, s lába előtt hever Konrád holtteste. Vagy: Hadik András lovas szobra, amint megsarcolja Berlint. Mátyás elfoglalja Bécset. Árpád tönkreveri az egyesült európai hadakat, vagy Kálmán bevonul Dalmáciába.
Hogy ez mások érzékenységét esetleg sérti? És? De fogalmazzunk (idézzünk) pontosan: „Na és?”
Magyar Hírlap