Sárkányok kertje - Almásgalgó - Erdély Természeti csoda és legendája

 

A Sárkányok kertje egy sziklaképződmény az erdélyi Szilágyságban, mely felszíni erózióval jött létre. Zsibótól 9 kilométernyire délkeleti irányban helyezkedik el, Almásgalgó határában.

 

A 32,5 hektáros terület védelem alatt áll. A terület tudományos kutatása Cholnoky Jenő (1870-1950) professzor nevéhez fűződik, aki az Erdélyi-medence feltérképezése alkalmából tanulmányozta és leírta a Sárkányok kertjét is.

 

Almásgalgó határában a talaj rétegesen elhelyezkedő agyag, homokkő és apró szemű konglomerátumokból áll. Egy törésvonal mentén a völgy irányába dőlő oldal és a szelektív erózió alakította ki a kert különleges formáit.

 

Az alakzatok folyamatosan változnak az erózió miatt. A talajvíz hatására az egész völgyoldal a törésvonal irányába mozog.

 

A kert alakzatai átlagosan 10–12 méter magasak. Élettartamuk attól függ, hogy a tetejükön milyen védőréteg van.

 

Régebbi leírásokban 25-30 méteres alakzatokról is van említés, de mostanában a 10-15 métereseknél nagyobbak nincsenek.

 

A legenda A népi hiedelemvilág szerint a környéken élt valaha egy csodálatosan szép pásztorleány, akibe beleszeretett egy nyalka vadász.

 

Mivel a lány szegény volt, mint a templom egere, a szerelmüket nem nézte jó szemmel az a módos gazda, aki a lányát a vadásznak szánta. Egyszer, amikor a pásztorleány és a vadászlegény beszédbe elegyedett, a juhok szétszéledtek, és a tilalmasban kezdtek legelni.

 

A gazda, amikor észrevette ezt, elátkozta a pásztorleányt, mire az azon nyomban kővé vált a juhaival együtt.

 

Hajnalonként és alkonyatkor a nap oly módon világítja meg a kert szikláit, hogy az árnyékok játékában egy kis képzelőerővel felfedezhetjük a juhnyájat.

 

kattints a képekre - érdemes!

Czene Béla (1911-1999) festőművész munkáiból

 

Czene Béla 1930 és 1933 között járt a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol Rudnay Gyula volt a mestere.

 

Már 1932-től szerepelt kiállításokon. Stílusában korán rátalált a Római iskola irányvonalára, amiben tovább segítette, hogy 1938–1939-ben Rómában tartózkodhatott, miután Gerevich Tibor javaslatára elnyerte a római Collegium Hungaricum ösztöndíját.

 

Festői stílusában egyre jobban kötődött a reneszánsz klasszikus tradícióhoz, többek között Leonardo da Vinci és Domenico Ghirlandaio művészetéhez, valamint a görög–római hagyományokhoz.

 

A második világháború után lazult a római iskolához való kötődése, és jellegzetes technikával festett képeinek témáit inkább a hétköznapi életből merítette.

 

Ezt követően is folyamatosan kiállító művész, még az 1990-es években is aktív volt.

 

Művészetét számos elismerés kísérte: 1937-ben elnyerte az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat ifjúsági díját, 1942-ben Balló Ede-díjat kapott a „Hunor és Magyar” című festményéért, 1943-ban pedig Budapest Székesfőváros Ferenc József alapítványi díját kapta meg.

 

A háború után 1948-ban a Közoktatási Minisztérium freskópályázatának díját, 1953-ban pedig a IV. Magyar Képzőművészeti kiállításon a Népművelési Minisztérium díját nyerte el.

Pataky László (1857-1912) festőművész képeiből

 

Egyike volt a müncheni életkép festészeti iskola magyar követőinek.

 

A müncheni akadémián tanult 1880-tól, majd a párizsi akadémián 1882-től. 1883 és 1889 között váltakozva Münchenben, Párizsban és Budapesten élt. Ebből az időből származó festményei a realizmus és naturalizmus jegyeit viselik magukon. 1889-ben Párizsba költözött, ahol Munkácsy műhelyében dolgozott.

 

Közreműködött a nagy mester óriási méretű Honfoglalás képén. Munkácsy követőjének vallotta magát és ezt témaválasztásai, szociális kérdések iránti érzékenysége igazolják.

 

1893-ban visszatért Magyarországra és Alvincon telepedett le.

Borsos József (1821-1883) festményeiből

 

1837 és 1840 között Schoefft József növendékeként tanult, de az igazán nagy hatást művészetére Barabás Miklós gyakorolta.

 

Mielőtt 1840-ben tanulmányútra utazott, sokszor megfordult Barabás műtermében. Bécsben Leopold Kupelwieser tanítványa volt a Képzőművészeti Akadémián, 1842-től pedig Ferdinand George Waldmüller iskolájában tanult tovább.

 

Útján korán felfigyeltek rá, komoly sikereket ért el híres kortársairól festett arcképeivel és polgári témájú életképeivel. Művészetére a biedermeier hangulat, az anyagszerűség és a gondos megmunkáltság volt jellemző.

 

1861-ben Pesten telepedett le és festés helyett fényképezéssel kezdett foglalkozni, fényképműhelyt nyitott.

 

Alkotásait a Magyar Nemzeti Galéria és magángyűjtemények őrzik.

Fekete-Tisza forrása - Kárpátalja

 

A Tisza forrásának a Fekete-Tisza forrását tekintik, s innen mérik folyónk hosszát is.

 

A Fekete-Tisza a Máramarosi Havasokban, a Fagyalos hegységben ered 1265 m-es tengerszint feletti magasságban. A forráshoz 1889-ben, amikor még Magyarországhoz tartozott, egy kőfalat építettek, közepén egy kialakított csurgóval.

 

Trianon után a magyar nyelvű táblát cseh-ruszin kétnyelvű táblára cserélték. 1939-ben, a visszatéréskor, az emlékkő tetejére turulmadár került, melyet a szovjet fennhatóság alatt leszedtek.

 

Mostanra az emlékművet újra turul nélkül találjuk.

 

2006-ban a szegedi Geo-environ egyesület új, magyar-ukrán nyelvű táblát helyezett az emlékműre.

Szent Mihály és Szent János főszékesegyház - Eger - Északi középhegység

 

Eger város egyetlen klasszicista építménye, Magyarország második legnagyobb temploma, a Bazilika.

 

Hild József tervei szerint 1831-1838 között épült. Az épület hosszúsága 93 m, kupolájának szélessége 18 m, két tornya 54 m magas. A lenyűgöző méretek különösen a főhomlokzat előtti impozáns lépcsősorról szembeötlőek.

 

A templomhoz vezető lépcső két oldalán kőből faragott szobrok állnak: elöl a magyar szent királyok, István és László, mögöttük Szent Péter és Szent Pál; valamennyi Marco Casagrande műve.

 

A timpanonnal lezárt portikuszt nyolc darab 17 méter magas korinthoszi oszlop szegélyezi.

 

A templom külső homlokzatának domborművei Jézus életéből vett jelenetek. A homlokzat magasított oromzatán három szobor áll, a Hit, Remény, Szeretet allegóriái.

 

A templombelső és az altemplom A dóm belsejét három kupolaboltozat fedi. A festmények is a legrangosabb festők művei.

 

A főoltáron Olajban főtt Szent János képe - Dannhauser József készítette. A déli mellékhajó első oltárán Michelangelo Grigoletti Szent Mihály képe hívja fel magára a figyelmet.

 

A bazilika orgonája a XIX század derekán Salzburgban készült. A klasszicista stílusú orgonaépítmény a bejárati orgonakarzattal együtt hatásosan zárja le a belső teret.

 

A bazilika kriptájába a déli oldalon lehet bemenni. Itt az egri érsekeken kívül a város sok kiváló személyisége nyugszik. Ma is használt temetkezési hely.

Vajda Zsigmond (1860-1931) festőművész munkáiból

 

Bukarestben született. 1878-ban Budapestre ment és beiratkozott a Mintarajziskolába, ahol Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványa volt.

 

Ezt követően Münchenbe ment és Benczúr Gyulánál folytatta tanulmányait. Később még Rómában, Velen­cében és Párizsban is tevékenykedett.

 

Főleg freskói (budapesti terézvárosi templom, Telefonpalota, Széchenyi Fürdő stb.) révén vált ismertté, de életképeket és tájképeket is festett (Duna-part).

 

A századfordulón kedvelt arcképfestő is volt (Tisza Kálmán, Auguszta fő­ hercegnő).

 

Az 1896. millenáris tárlaton egy tör­téneti képével vett részt (Szilágyi Erzsébet).

 

Fő munkái az Országház falfestményei (l. Ferenc József 1867-iki koronázása és Az 1848-iki or­szággyűlés megnyitása.)

 

A hun mondakör freskóival 1898-ban a Lotz díjat nyerte el. 1906-ban a párizsi szalonban kiállított képei alapján pedig az Union dos beaux arts et des lettres tagjává vá­ lasztotta.

Számos könyvillusztrációt is készített,

Valentiny János (1842-1902) festőművész képeiből

 

Párizsban, Olaszországban, végül 1873-tól Münchenben a Képzőművészeti Akadémián végzett tanulmányokat.

 

Ahhoz a festőgenerációhoz tartozott, a mely a hatvanas évek vezércikkező festészete után a népélethez fordult.

 

Miután hazatért, legfőbb témája a cigányság életéből vett jelenetek lettek, amelyekben törekedett a természethűségre.

 

Lyka Károly a Művészet c. folyóirat első évfolyamában így ír róla:

"A cigányélet legjellegzetesebb alakjait és jeleneteit vitte vászonra. Ez a külön, más emberek előtt ismeretlen világ volt az ő mindene, öröme.

 

Legsikerültebb képei ebből a világból valók. Speciális festője volt a magyar cigányéletnek, s erről az oldaláról ismerős volt a neve a külföldön is

... tájképeket és egy oltárképet is festett.

 

Ami tájképe van, annak legtöbbje a Balaton csodaszépségét ábrázolja".