1849. július 31-én a Fehéregyháztól keletre lévő sík mezőn ütközött meg egymással a túlerőben lévő orosz cári csapat és a Bem Apó által vezetett magyar sereg. Az ütközet feltételezett színhelyén Ispánkútnál esett el Petőfi Sándor nemzeti költőnk. Az akkori szemtanúk az Ispánkúttól kissé nyugatra lévő hídon látták utoljára a forradalmár lírikust. Sírja ismeretlen, de a legtöbb indok azt igazolja, hogy azon a mezőn található valahol. Az Ispánkút fölé, az 1867-es kiegyezés után emeltek egy Petőfi emlékművet, de ezt a Trianoni döntés után lerombolták. Ennek talpazatát sikerült a református egyháznak megmenteni és a marosvásárhelyi református temetőbe menekíteni. 1969-ben, Petőfi halálának 120. évfordulójára készült el a mai piramisszerű emlékmű, melynek nyugati oldalára felkerült a Hunyadi László szobrász által kőbe faragott Petőfi domborműve. Mindezt Sütő András író és további marosvásárhelyi értelmiségiek kezdeményezésére állították. Az 1990 márciusi erdélyi, felszított magyarellenes hangulatban a domborművet vandál kezek megrongálták és az emlékművet meggyalázták. Ma is látható a csonka dombormű. 2005 nyarán avatták újra az emlékművet és ekkor leplezték le a Gyarmathy János szobrász által megmintázott bronz plakettet, melyet az emlékmű északi, főút felőli oldalán helyeztek el. Az emlékmű talapzatát állandó jelleggel magyar szalagos koszorúk díszítik. kattints a képekre - érdemes!
Édesapja Kákonyi József, ötvösművész, rajztanár. Középiskolát a marosvásárhelyi Zene és Képzőművészeti Liceumban végezte. 1960-66 között a kolozsvári "Ion Andreescu" Képzőművészeti Akadémia festészeti karán diplomázott. Férje, Bálint Zsigmond, mérnök, fotóművész. A képek fotóinak is a készítője. A székelyföldi Marosvásárhelyen élő és alkotó művész, legkiválóbb kortárs festőművészeink egyike.
Jókai emberismerete