Sinkovics Ferenc: Különös függetlenség
Botrány? Persze hogy az, ha egy bíró ittasan vezeti az autóját! Ez történt a minap Szekszárdon, s valljuk be őszintén, ilyenkor mindig összedől egy kicsit a világ a társadalom törvénykövető részében. Még akkor is, és úgy is, hogy sajnos elég gyakran, vagy mondjuk úgy: egyre gyakrabban kerülnek a közfigyelem fókuszába a bíróságok.
De hát hogyisne kerülnének, ahol egy bíró kimondja egy perben, nem bünteti meg a hamisan tanúskodó romákat, mert a hazudozás a kultúrájuk része. Mi ez?!
De elképedve állt a közvélemény és a politikai elit jobboldali része is az előtt a bírói ítélet előtt, amely igen„megértőnek” mutatkozott a Cozma‑gyilkosság vádlottjaival szemben.
Hogy arról a minap szabadon bocsátott férfiról ne is beszéljünk, aki maga ismerte el, hogy halálra verte áldozatát, s talán ő volt a legjobban meglepődve, hogy ennek ellenére szabadon távozhatott a bíróság épületéből. Új hír, hogy a héten pedig egy rablógyilkosságokkal vádolt csoportot készül szabadon engedni az igazságszolgáltatása szakértői vélemények csúszása miatt.
Az úgynevezett móri bankrablás pere is fönn van a meghökkentő esetek listáján, nem is beszélve a K & H‑ügyről, amely nemcsak tízéves „futamidejével” tűnik ki az ügyek sorozatából, de ellentmondásainak számával is. Esetek, ahol a nemzet lelkében meghal egy kicsit a világ, amelynek része persze az intézményekbe vetett bizalom is. A 2006‑os véres eseményekkel kapcsolatos bírósági perre, s annak várható ítéletére már eleve úgy tekint a közvélemény, mint a különös ügyek koronájára.
Vannak persze érthetetlen dolgok is, amelyekkel nem tudnak mit kezdeni az emberek. Horváth Aladár az ismert roma jogvédő kérdezte egy „magyargyalázós” per kapcsán, miként lehet az, hogy a cigányok védelmére készült törvényt a cigányok ellen fordítja a bíróság?! És a hazai igazságügy reakció nélkül elment egy ilyen kérdés mellett, megengedve a szélesebb értelemben vett tömegek számára azt a feltételezést, hogy ebben az országban külön törvények születnek egy-egy népcsoportra szabva.
Itt vajon hány centire járunk a rasszizmustól?
A polgári kormány belefogott a bírósági rendszer átalakításába. Persze a kormány is tisztában van azzal, hogy a magyar bírák döntő többsége lelkiismeretesen, a törvények, és csakis a törvények iránti alázattal végzi a munkáját. Ez vitán felül áll. A régi,pártállami örökségekkel is átszőtt struktúra azonban megkopott. Ez mindenkiszámára világos.
Nincs senki a balliberális oldal hangadóin kívül, aki a különös, sokszor nemcsak morális, de jogi értelemben is indokolhatatlan határozatokban, ítéletekben látná a bírói függetlenség zálogát. Sőt, már-már attól tart a közvélemény, hogy eljön a pillanat, amikor ez a fajta felfokozott,rosszul értelmezett, szinte szürreális függetlenség épp magától a törvénytől válik függetlenné, s önkénybe csap át.
Ideológiai, faji, etnikai különbségtételekkel, előítéletekkel, politikai jelzésekkel… Az EU és a Nyugat hisztérikusan követeli tőlünk a bírói függetlenség biztosítását. Vajon erre a függetlenségre gondolnak?
Sinkovics Ferenc
Magyar Hírlap
Nem Magyarországon bonyolult a helyzet, hanem Európában
Az amerikai nemzet- és szabadságfogalom Európába történt importálása lényegében megtörtént, 1945 után Nyugat-Európában, 1990 után Európa keleti felén is. Önmagában ez nem is lenne baj, legfeljebb az a probléma, hogy nem működik jól, sőt az Amerikai Egyesült Államokban is egyre nyilvánvalóbbak a társadalmi válság jelei. Amerika saját liberalizmusának lett az áldozata, és az is kész csoda, hogy ilyen kevert vallási, etnikai, kulturális és nyelvi közösség egyáltalán együtt tudott maradni azzal az alapfelfogással, hogy amit a törvény nem tilt, azt szabad.
A legendás olvasztótégelynek egyszer csak megszűnt a hatása, mert a fogyasztói társadalom mint cél és létforma lassan kiüresedett, és a Pax Americana fenntartása is egyre költségesebb illúzió lett.
Amerika kénytelen fokozatosan szigorítani saját törvényeit, például a fegyvertartás korlátozását előbb-utóbb be kell vezetnie, de a külső fenyegetések mellett a belső „terrorizmus” is a rendőrállami módszerek megerősítésével jár. A demokráciának az a felfogása, miszerint mindenki azt csinál, amit akar, egy közös hagyományokkal rendelkező államban, megfelelő életszínvonalon egy ideig sikeres lehet, ahogyan Európa leggazdagabb országaiban is, de az elkerülhetetlen migrációval a lakosság amorf tömeggé válik, a korábbi közös értékek, íratlan társadalmi normák fellazulnak, a kohézió megszűnik.
Európa most egy korábban sikeres Amerika illúzióját kergeti, jelenlegi vezetői feladnák a tagállamok vallási és nemzeti identitásának megőrzését, és ehhez meg is teremtették a „közös piac” összes feltételét, csakhogy időközben nagyot fordult a világ és főleg a világgazdaság.
Európa önvédelmi reflexei elhaltak, súlyos betegségének még a tüneteit is tagadja, keresztény múltját szégyenkezve elhallgatja, mert a vallás és az erkölcs magánügy.
A balliberális demokráciafelfogás úrrá lett a kereszténydemokrata értékrend felett, a tagállamok nemzeti hagyományaira megvetéssel tekintenek a döntéshozók, mert kizárólag pénzügyi, gazdasági, versenyképességi szempontok vezérlik őket.
A cinikus haszonelvűség és az ateista lélektelenség bukásra van ítélve, és nagy kár, hogy Amerika liberálisai éppen azt a kormányzati formát akarják Európára erőltetni, ami már náluk is a múlté.
Igaza van a magyar miniszterelnöknek: nem Magyarországon bonyolult a helyzet, hanem Európában.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Empátiával kezeljük a helyzetet
Hölvényi György, államtitkár: Az állam a különböző vallási szervezetek függetlenségét továbbra is messzemenően tiszteletben tartja, sőt támogatja. Ugyanakkor tartós viszonyrendszert kíván kialakítani, mert ami eddig volt, az nem jó. Hiszen képtelenség, hogy több száz, úgynevezett vallási felekezet magát egyházként ismertette el, leginkább az állami támogatások érdekében. Ilyen sehol nincs.
Magyar Hírlap
Simor András, a „nemzetközileg megbízható”
Lassan megtanuljuk, hogy a „Nyugat” mint olyan nem tökéletes és ideális emberekből áll. Lassan megtanuljuk, hogy az euroatlanti világban sem feltétlenül azért kerül valaki fontos vezetői pozícióba, mert a teljesítménye alapján megérdemli. Lassan megtanuljuk, hogy adott esetben csak azért nyeri el valaki az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank (EBRD) alelnöki posztját, mert „jó elvtárs”, és semmi más.
Nos, mindezt azért is kijelenthetjük, mert Simor András, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke nyerte el az EBRD alelnöki funkciójára kiírt pályázatot. Az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank pályázatára mintegy százan jelentkeztek a világ minden tájáról, s végül Simor András kapta meg a sokak által álmodott pozíciót.
És itt ki kell jelentenünk: nem a szakmai teljesítménye alapján kapta meg a sokak számára álmot jelentő vezetői állást. Ugyanis kénytelen vagyok itt és e helyen a Global Finance nevű világhírű gazdasági magazinra utalni. A lap 1994 óta minden évben közzéteszi a világ ötven legfontosabb országainak jegybankárairól szóló értékelését, amelyben A-tól F kategóriáig rangsorolja az intézményvezetőket aszerint, hogy mennyire voltak sikeresek az infláció kordában tartásában, a gazdasági növekedés elősegítésében, a saját fizetőeszköz stabilitásnak megőrzésében, illetve a kamatlábak menedzselésében.
Simor András a fentiek mérlegelése alapján 2012-ben is C besorolást kapott, akárcsak 2010-ben és 2011-ben. Tudni kell ehhez, hogy a lap besorolásában az E és az F kategória lényegében bukást jelent, s ebbe az osztályba nem is soroltak senkit 2012-ben. Simor mellett még a fehérorosz jegybankelnök kapott C minősítést, a legrosszabb D kategóriába csak az ecuadori és az argentin elnök került.
A skálája alapján a Business Insider összeállította a világ tíz legjobbjának és legrosszabbjának tartott jegybankelnökről szóló listát, és mindkettő kapcsán három fontosabb makroadatot (maginfláció, munkanélküliség és alapkamat) a rangsor mellé illesztett. Az ötven jegybankelnök közül a legrosszabbnak a magazin az argentin Mercedes Marcó del Pont elnök asszonyt tartja, akit az ecuadori, illetve a japán intézmény vezetője követ. Az ötödik legrosszabb helyezést Simor András kapta.
Nos tehát, hölgyeim és uraim, az ötödik legrosszabb jegybankelnök nyerte el száz pályázóból az EBRD-alelnöki pozíciót. Ez szerintem korrekt és tisztességes. Sőt, a módszert illetően Gyurcsány Ferenc szellemét kell hogy idézzem: „Törvényesen és tisztességesen!”
Még azt is meg kell említenem, hogy az ilyen kinevezések előtt az EBRD vezetői rákérdeznek az adott ország kormányánál arra, hogy egyetértenek-e az ő bankáruk kinevezésével, magyarul ajánlják-e az adott személyt a pozícióra, s az eddigi szokásjog szerint ha a kormány nem támogatja a jelöltet, elállnak tőle. A mi esetünkben ez is megdőlt: a kormány fenntartásait hangoztatta, ám ettől függetlenül is Simor lett az alelnök. Sőt, igazából „csakis azért”.
Tehát szögezzük le: Simor András, a szakmai értékelések szerint a világ egyik legrosszabb jegybankelnöke a világ egyik legfontosabb bankjának alelnöke lehetett. Gratulálok, EBRD-s hölgyek és urak, ez az igazi nyugati szellem, és ezért szeretünk titeket!
Vagy tán csak nem azért lett a tehetségtelen Simor az alelnök, mert félelmetes következetességgel szolgálta ki a nemzetközi pénztőke érdekeit, zokszó nélkül végrehajtotta a bázeli székhelyű nemzetközi fizetések bankja (Bank for International Settlements) és az Európai Központi Bank utasításait, s így a Magyar Nemzeti Bankot Magyartalan Nemzetközi Bankká formálta? S tán csak nem azért lett EBRD-alelnök, mert továbbra is a nemzetközi bankrendszer globalista érdekeit fogja szolgálni?
S végül: tán az ájultan szeretett és imádott Nyugaton a vezető pozíciókban mégsem makulátlan erkölcsű emberek ülnek?!
S lehet, hogy a mi közép-európaias felfogásunk igazságról és korrektségről mégsem alábbvaló, mint a Nyugat „szent és sérthetetlen” embereié?
Gondoljátok ezt meg, „mucsai” közép-európai polgártársaim, lengyelek, csehek, észtek, lettek, litvánok, magyarok, szlovének, horvátok, szlovákok!
Fricz Tamás
mno.hu
Szentesi Zöldi László: Mesterházy nem számít
Kövér Lászlónak igaza van: nyilvánvaló, hogy a választásokra ideiglenesen összeáll a baloldal. Aki figyeli a híreket, tájékozódik és gondolkodik, aligha ül fel az állítólagos hatalmi torzsalkodásoknak. Ezt a meccset ugyanis már lejátszották, a körítés csak parasztvakítás.
Mesterházynak és az MSZP-nek pusztán annyi feladatot szántak a jövő tavaszig, hogy látványosan hátba veregessék Gordont, hogy derék gyerek ez, szavazzatok rá, mi pedig ragasztgatjuk a plakátokat, ahogyan szoktuk. Ősszel drámai körítéssel előadják majd, hogy az „Orbán-rendszer” leváltása annyira fontos nekik, a „demokratáknak”, hogy egyéni ambícióknak itt mostantól nincs helyük, és a többi blabla, ismerjük előre.
Nem kétséges, hogy a baloldal miniszterelnök-jelöltjét Bajnai Gordonnak hívják majd.
Ebben a kockázatmentes jóslatban persze benne van az MSZP elnevezésű pénzbehajtó mozgalom tragédiája is. Bármennyire hepciáskodnak, választás előtt úgy szokott az lenni, hogy kívülről kijelölik számukra a kedves vezetőt, ők pedig nyelnek, nyelegetnek, de bármennyire is mozog az ádámcsutka, a végén csak magasba lendülnek a kezek.
Horn Gyula óta belülről érkezett, mozgalmi ember nem lehet a párt arca. Előkelő idegenként avanzsált a baloldal élére Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon. Ráadásul mindannyian neoliberális nézeteket vallottak, gyökeresen mást, mint a régiek, a pártból jöttek, Horn, Kiss Péter vagy akár Szanyi Tibor.
A mostani gordonkázásnak ez utóbbiak a legnagyobb vesztesei, és persze Mesterházy Attila pártelnök: hiába rántotta össze a pártját a történelmi vereség után, neki nem osztanak lapot a friss felállásban. Biztosak lehetünk abban, hogy a szürke, de kiszámítható Bajnai jobban fest külföldről, mint a kétségkívül ügyes, de politikai értelemben egyszer már látványosan agyoncsapott, zéró karizmájú Mesterházy Attila.
Mi, a jobboldalon nemigen értjük és mérjük fel a súlyát, de tény, hogy a baloldal aktuális üdvöskéit választásról választásra külföldről finanszírozzák, idomítják, tanítgatják. Hogy kik, erre nézve szűk mezsgyét hagyok a tisztelt olvasónak: nem kell olyan nagy fantázia a megoldáshoz. Soros Györgyékről és a globális pénzvilágról van szó.
Legalább húsz éve minden hazai liberális kezdeményezés, polgárjogi akció, antirasszista mantrázás mögött felsejlenek, pontosan úgy, ahogyan Moriarty professzor működött a londoni éjszakában: és nem kell Sherlock Holmesnak lennünk, hogy a kirakatarcok mögött meglássuk a kezdeményezőt. Azért írom, hogy mi, a jobboldalon nemigen értjük ezt, mert a polgári oldalnak külföldi gazdája nincsen. Meg tudunk nevezni amerikai milliárdosokat, számottevő gazdasági köröket, akik-amelyek hatalmukkal, befolyásukkal, vagyonukkal titokban segítenék a Fidesz–KDNP-t?
A következtetés tehát – bármennyire is sértő ez a baloldalra nézve – roppant egyszerű: a polgári oldal önerőből, a magyar emberek rokonszenvéből építkezik, ha kell, az egész világ ellen, míg a magyarországi baloldal nevű örömlányt gazdag kuncsaftok fizetik húsz éve, s bár a szépsége időközben elillant, a megrendelő nem könnyen szakít megszokott partnerével.
Mindezekből nyilvánvalóan következik, hogy az ő közös kottájukat külföldön írják. Hiába sürget néhány nosztalgiázó MSZP-potentát „baloldali fordulatot” a pártjában, hiába dobnak be olyan egyetemes gondolkodókat, mint Kunhalmi Ágnes és Józsa István, a külföldi támogatók már döntöttek. Bajnai Gordon lesz a jelölt, Mesterházy pedig kénytelen jó képet vágni a döntéshez.
Az MSZP nevű kutyát ismét a farok csóválja majd.
Az Együtt 2014 lényegében az új SZDSZ: valamilyen rejtélyes oknál fogva a hazai baloldal nem eléggé kompatibilis Sorosék számára a liberalizmus nevű kórokozó nélkül.
Már-már megerősödne a szervezet, éppen ocsúdna a letaglózás után, amikor jön a szakállas bácsi az injekcióval, és kíméletlenül befecskendezi a szérumot Pártvezető Attiláéknak.
Mifelőlünk nézve egyébként teljesen mindegy, ki lesz az ellenfél. Ron Werber ugyanis már az országban van. Bajnait felépítették, kiokosították, és bár a szónoklással még gondjai akadnak, hamarosan felvezeti majd nagy ívű vízióit. A baloldal összeállt. És nemsokára megkezdődik a pokoli hazudozás, ígérgetés, a legaljasabb hadviselés, amelyet valaha ebben az országban kampány címén előadtak.
Mi csak a magyar nemzetben bízhatunk. A békemenet erejében, méltóságában. Abban, hogy nem egy korrupt maharadzsa vezeti majd csapatainkat a küzdelembe. S a legszebb az, hogy a végén győzni fogunk.
Még csak az kéne, hogy Moriarty professzor betolja a képét a Baker Street 221b-be.... A pofátlanságnak is van határa, Watson.
Érettségi nélkül az uniós csúcsposztig - és ők kritizálnak az EP-ben?
Gyenge színvonalú, felkészületlen, félművelt képviselők ülnek az Európai Parlamentben – így kommentálta Tóth Gy. László politológus az Echo Tv Korrektúra című műsorában, hogy tulajdonképpen összehangolt támadás történt Strasbourgban, amikor a magyarországi alkotmányos helyzetről tartottak vitát a szerdai plenáris ülésen.
A politológus szerint a szerdai ülésen semmi új nem hangzott el, mert lényegében az eddig ismert álláspontokat ismételték meg a felszólalók. Tóth Gy. László emlékeztetett, hogy Hannes Swoboda, az európai szocialisták EP-frakciójának vezetője a tomboló magyarországi antiszemitizmusról beszélt, ugyanakkor az osztrák politikus azt elfelejtette megemlíteni, hogy osztrák pártja egyébként szoros viszonyban állt egy olyan szlovák kormánnyal, amelyiknek az egyik kormánypártja szélsőjobboldali volt.
„Ez nem zavarta Swoboda urat, mert anyagilag ez egy rendkívül előnyös együttműködés volt” – tette hozzá.
Tóth Gy. László Viviane Redingről, az igazságügyi kérdésekben illetékes bizottsági alelnökről szólva kijelentette: nincs baj az antropológusokkal, de az, hogy Európa jogi uniós biztosa legyen valaki antropológus végzettséggel, újságírói múlttal, az a vicc kategóriába tartozik.
A politológus szerint Viviane Reding nem ismeri a jogi szövegeket, sem az európai alkotmányokat.
Tovább sorolva Tóth Gy. László röhejesnek nevezte, hogy a pedofíliával vádolt Daniel Cohn-Bendit kritizálja Magyarországot.
A publicista az egyik legfelháborítóbb dolognak azt tartja, hogy az EP elnöke pedig az a Martin Schulz, akinek nincs is érettségije.
echotv.hu
Egypólusú világrend
Egyre gyakrabban felmerül a kérdés, mi adja a baloldaliaknak azt a mérhetetlen önbizalmat, hogy ők mondják meg, milyen legyen minden a világ összes dolgaiban, és aki nem úgy él és gondolkodik, annak megvetés, üldözés és pusztulás a sorsa.
Remekbe szabott meghatározással ábrázolja ezt a mérhetetlenül arcátlan és tolakodó viselkedési kultúrát Schmidt Mária történész, amikor így vezeti be a baloldal természetrajzát:
„Több mint hat évtizede tart. Magyarországon néhány tucat ember uralja a közbeszédet. Ők szabják meg a normát, ők állítják össze a kánont.
Ők uralják a nyilvános vitákat, amelyek témáit is ők jelölik ki.
Ők írják a korszakos könyveket, a fontos cikkeket, a jelentős tanulmányokat.
Ők oktatnak az egyetemeken, ők osztják a tudományos elismeréseket.
Mindig korszerűek, mindig szalonképesek. Mit szalonképesek! Ők a szalon.
Elkötelezettek az újabb és újabb szellemi divatok iránt, azok értékrendjét haladéktalanul magukévá teszik, és elvárják, sőt megkövetelik, hogy mások is azt tekintsék zsinórmértéknek.”
Csapó Endre
Magyar Hírlap
Pénz, pénz, sok pénz
Mi kell a háborúhoz? Hát pénzözön. Nincs, aki Raimondo Montecuccoli mondását ne ismerné ez ügyben. Ez a mondás most nagyon is aktuális Bajnai Gordonra és csapatára, a Haza és Haladás Alapítványra, akik kiterítették sárga csekkjeiket a nyilvánosság elé, és megtudtuk, hogy eddig mintegy 200 millió forintnyi támogatást kaptak nemes harcukhoz, az „Orbán-rezsim” eltakarításához.
... Szóval az igazi találós kérdés az, hogy mit keres ez a sok amerikai pénz egy magyar választási kampányban. Abban a kampányban, amelynek végén 2014-ben Magyarország polgárai, a magyar nemezettest részei, a magyar választók magyar kormányt és magyar miniszterelnököt választanak.
Hogy a találós kérdés mellé tegyünk egy népi mondást is; az meg úgy hangzik, hogy aki fizet, az húzat.
Márpedig nem a heti tiszta párnacihára gondolt a nép gyermeke, hanem arra, hogy aki fizet a prímásnak az asztalnál, az húzatja el vele kedvenc nótáját.
Seszták Ágnes
Magyar Nemzet
Felkoncolás elhalasztva
Az Európai Parlament egy órán át vitatkozott „a magyar ügyről”, ki-ki elmondhatta vérmérsékletének és lelkiismeretének függvényében, mit tart rólunk, meg kell-e feszíteni hazánkat, vagy még ráér ezzel Európa, netán nem is ez a feladata.
Csak nosztalgiával gondolhatunk arra, hogy ha e derék európai demokraták elődei 1956-ban az ENSZ-ben csak negyedannyit aggódtak volna hazánkért, s a „magyar ügyért” (ami akkor tényleg volt!), mint ma, akkor Kádár nem akasztathatott volna ötvenhatos felkelőket még 1961-ben is.
Körmendy Zsuzsanna
Magyar Nemzet
Joga van...
És joga van a magukat liberálisnak hazudó honfitársainknak Ausztriában, Németországban, Franciaországban félrevezetni az erre kapható értelmiségieket a magyar politikai és kultúrviszonyokról, hogy kellemetlenséget okozzanak a hazai, nemzeti, konzervatív értelmiségieknek. Akiknek szinte egyébbel sem telnek mindennapjaik, mint hogy a meglepően kreatív rosszindulat megnyilvánulásainak jeleire reagálnak. Nem alkotni, nem építeni, nem rendet rakni, csak reagálni, nyelni, fejünket csóválni.
Kiss József
Magyar Hírlap