Fricz Tamás: Vadai nem kicsit, hanem nagyon vad

                                          Azt mondják – talán joggal –, hogy egyre több nő kellene a politikába, a parlamentbe, a közéletbe, mert a nők érzékenyebbek, megértőbbek, érzelmesebbek a kőkemény, érzéketlen, „fatuskó” férfiakkal szemben. És ez valóban így van, hiszen Vadai Ágnes DK-s politikus, képviselő tele van érzelemmel: nem csupán reggel, este meg éjjel gyűlöli Orbán Viktort és kormányát, hanem délben is. Töretlenül, elszántan, fröcsögő módon, levegőt nem véve gyűlöl.   Tette ezt – többek között, de mostanában a legfeltűnőbben – a szerdai Ma reggelben az M1-en, ahol röpke egy perc alatt háromszor mondta el, hogy a korrupt és diktatórikus, egyben rothadt (fejből írom, nem minden keresetlen jelzőre emlékszem) Orbán-rezsimet jövőre el fogják söpörni. Elsöpörni, elsöpörni, elsöpörni – mantrázta. Nehéz volt rábírni, hogy mondjon mást is (abban sem volt sok köszönet).   Rögtön eszembe is jut róla Kim Lane Scheppele asszony, a Princetoni Egyetem alkotmányjogász professzora is, aki viszont, mint legutóbbi cikkéből megtudhattuk, fél a magyaroktól, még ha ajándékot hoznak is. Ebben azt fejtegeti, hogy ha a magyar kormány enged is valamilyen témakörben az EU-nak, akkor sem őszintén teszi, valójában ki akarja játszani unió vezetőit és persze az egész világot. No, e hölgy elvárásainak feleljen meg valaki! Nem könnyű feladvány. Tehát Scheppele asszony is érzelmes, szenzibilis, mert fél, s a félelme mögött persze – unalmasan – már megint az Orbán-kormánnyal szemben totális, mindenoldalúan fejlett és nem lankadó gyűlölet áll. A hölgyek iránti tiszteletem okán nem is akarom folytatni Viviane Reding vagy Neelie Kroes asszonyokkal, mert még félreértenének. Visszatérve az említett interjúra, az újságírók felvetésére, hogy Bajnai ma már – váratlanul – kritikusan szól a 2006. őszi rendőrattakokról, azt mondta Vadai továbbra is indulatosan, hogy ezzel nem ért egyet, mert 2006 őszén a „csőcselék” felgyújtotta a tv-székházat, és a Kossuth téren a csőcselék letáborozott. Tehát a rendőrség jogosan lépett fel az alkotmányos rend megdöntőivel szemben. (Itt jut eszembe Szilvásy, aki egy 2006. október 23-a utáni M1-műsorban öt perc alatt legalább hatszor elmondta, hogy a „csőcselék” „randalírozott” Budapest utcáin – lásd Fidesz-tüntetés békés résztvevői.) Csendben megkérdezném: Vadai szerint először van a következmény, ok meg nincs? Vagy, szóval 2006 ősze úgy kezdődött, hogy a másik (mármint a tüntetők tömege) visszaütött? Akkor tisztázzuk: Gyurcsány és kormánya veszélyeztette az alkotmányos rendet, s ez az őszödi beszédből derült ki. Kiderült, hogy Gyurcsányék a demokrácia és az alkotmányos rend alapbázisát, legfőbb intézményét, a szabad választásokat manipulálták azzal, hogy elhazudták a választók elől a valós gazdasági helyzetet s azt, hogy a kormányuk tehetetlenül és gátlástalanul hazudva „közelről” szemlélte, hogyan megy csődbe az ország, s ez ellen nem tett semmit. Gyurcsány és társai beismerő vallomása hatására az emberek fellázadtak a kormány ellen, mert az veszélyeztette az alkotmányos rendet, a demokráciát és a demokratikus normákat. Kérdezem tisztelettel, Vadai vak és süket ahhoz, hogy észrevegye, hogy a tüntetések és forradalmak azért keletkeznek, jönnek létre, mert az emberek az adott kormányokat tehetetlennek, korruptnak, hazugnak és a nemzetközi szervezetek előtt megalkuvóknak látják? S hogy azt látjuk szerte Európában – Portugáliától Olaszországon át Görögországig –, hogy fellázadnak az emberek a kormányok ellen és törnek-zúznak? S hogy teszik ezt éppen most Törökországban s tették az arab tavasz idején a fiatalok? Vagy tán 1956 sem volt más, mint az antiszemita csőcselék kukaborogatása (igaz, kedves Havas Szófia, ’56-ot gyűlölő volt képviselő asszony)? Sőt, talán a demokráciát követelő társadalom „en bloc” csőcselék? Így van, Ágnes asszony? Ma már éles történelmi fényben látszik: az őszödi beszéd vízválasztó volt, sőt talán tűzválasztó is. Az őszödi beszéd támogatói és az ellenzői között nincs és nem lehet megegyezés. Soha. Vadai pedig csak gyűlöljön tovább nyugodtan (pardon: indulatosan), hisz így szeretni vagy gyűlölni tényleg csak egy nő tud. Bár, ha eszembe jut Joe Esterhas vagy Konrád György, kissé elbizonytalanodom. Fricz Tamás Magyar Nemzet

Szabadság, mint kötelesség

                        Bizonyos dolgok már a születésünk pillanatában eldőlnek. Az én esetemben ez azt jelenti, hogy férfi vagyok, magyar és keresztény. Mindebből számomra konkrét kötelességek erednek. A szabadságot, amelyet az Úristentől és a politikai rendszertől kaptam, ki kell használnom arra, hogy a lehető legjobban teljesítsem a születésemtől rám rótt kötelességeket. Én így értelmezem a szabadságot. Mint kötelességet. Szentmihályi Szabó Péter  Magyar Hírlap

Árvíz utáni pihenő a politikában

                      Bajnai Gordon tehát nyerésre áll a komolyabb baloldali tanácsadók körében. Ő, mint az összefogás miniszterelnöke valószínűleg újra egy nap alatt „oldaná meg” a gazdasági problémákat, alkalmazva a válságkezelés már 2010 előtt is bevált módszerét, az IMF-kölcsönt és a lakosságot sújtó, bevallottan fájdalmas megszorításokat. Korábbi munkássága Kéri Lászlóhoz hasonlóan nem hagy kétséget alkalmassága felől: a nyílegyenesen mélybe zuhanó GDP, az egekbe robbanó államadósság vagy a szociális juttatások megvágása mind-mind világos bizonyítékai annak, hogy ő a megfelelő ember a baloldali kormányzás szimbolizálására. Knopf Alexandra Magyar Hírlap

Huszártolvajok - hogyan teremnek a szlovák hősök?

                                      Mitől lenne Skultéty, akinek az apja is Ghillányi- illetve Hadik-huszár volt szlovák? Nos erre a nagyszerű Szlovák Hadtörténeti Intézet igazgatója találta meg a választ. Persze a derék Miloslav Caplovic mozgatóru­góit érteni véljük, oda teszik egy böszme nagy intézet élére, mivel töltse tele? Jó, a szlovák nemzeti felkelés 1945-ben egy dolog, de a többi terem? Kell a hős, kell a hős múlt! Ezért lopták most el Skultétyt is. Máté T. Gyula  Magyar Hírlap Skultéty László (Hegyesmajtény, 1738– 1831) magyar huszár, Háry János alakjának ihletője.

Orbán Viktor Kossuth Rádióban

                        Az Európai Unió visszaél hatalmával, olyasmiket kér és vár el Magyarországtól, amiket nem lehetne kérnie, illetve másoktól nem vár el. Orbán Viktor, 2013. június 14. MR1 - Kossuth Rádió

A gólarány is fontos

                        A Hajrá, magyarok! buzdítás először egy végtelenül aljas, cinikus és nemzetellenes kormány regnálása idején hangzott el Orbán Viktortól, és ezen a hosszú meccsen Magyarország most talán behozhatatlan előnyre tett szert. Keményen ki kell tartanunk, nehogy beszedjünk egy-két gólt, mert a gólarány is fontos. Szentmihályi Szabó Péter Magyar Hírlap

Tankók Gyimesből

                          Többször jártam már itt, de Tankókkal egy hét Gyimesben még akkor is különleges élmény lenne, ha nem kombinálódnék mindez szívszorító, a magyarországi ballagásoktól ég és földként különböző itteni „kicsengetéssel” és az élet nagy adományai közé számítandó trianoni megemlékezéssel Magyarország ezeréves keleti határán, a gyimesbükki Kontumáci Nagyboldogasszony-kápolna alatt, ahol az emlékbeszédet tartó szónok a háta mögött tudhatja a Bethlen Gábor emelte „Rákóczi”-várat és az ősi határ hegygerincen végighúzódó, jól kivehető vonalát. Mindez Gyimest önmagában is kinccsé tehetné – Tankókkal viszont az egész páratlan élménysorozat gigantikussá, élesen világítóból fényözönben pompázóvá válik. Mert a Tankók Gyimesből a hűség és a kitartás eszményeit hozzák Budapestre, ráadásul harsány életigenléssel, aranyos humorral és páratlanul áradó, nagyszívű emberszeretettel párosítva. Domonkos László Magyar Hírlap

Régi-új rege

                      Azt ugyan még senki nem tudta számomra hitelesen elmagyarázni, vajon Bajnai Gordon egykori szocialista miniszter és kormányfő személye miért jelentene garanciát az állítólagos korszakváltáshoz. Hiszen mint az E14–PM politikusai fejtegetik, szerintük az „Orbán-rezsimet” is meg kell haladni, s persze az 1990-et követő húsz évet is. Rendben, mondanám, csupán azt firtatnám, hogy ha például a szakadár LMP-sek alapította PM ismert figurái ezt komolyan gondolják, akkor miért léptek szoros szövetségre az Együtt 2014-gyel, amelyet a Gyurcsány–Bajnai-kormányok, illetve a „klasszikus” SZDSZ számos alakja belakott. Zsebők Csaba Magyar Hírlap

Bayer Zsolt: Nyílt levél a nagykövetnek

                          Nyílt levél Eleni Tsakopoulos Kounalakis asszonynak, az Egyesült Államok budapesti nagykövetének Tisztelt Excellenciás Asszony! Mindenekelőtt elnézését kérem, de kénytelen lesz végighallgatni egy meglehetősen obszcén és ízléstelen történetet, amely az én generá­cióm majd minden tagjával megesett a berlini fal innenső oldalán.   Miután 1984-ben felvételt nyertem az ELTE–TFK magyar–történelem szakára, úgynevezett előfelvételisként egy évre elvittek katonának. Az ercsi helyőrségbe vonultam be, a pontonos hidász ezredhez. Késő délután érkeztünk a laktanyába, ahol elkezdődött egy hosszú és elég rémes procedúra, melynek során elvették civil ruhánkat, betereltek a zuhany alá bennünket, majd valami tetűirtó porral beszórták intim testrészeinket, s így, meglehetősen megalázott és kiszolgáltatott helyzetben egyenként oda kellett állnunk egy katonaorvos elé. Az orvos belenézett a torkunkba, felhúzta szemhéjunkat, feltett néhány általános kérdést, majd felszólított, hogy fordítsunk neki hátat, hajoljunk le, és fogjuk meg a bokánkat. Ez volt a nagy csend pillanata. Ahogy a katonaorvos akkor és úgy belebámult a seggünkbe. Nehéz ám ennél megalázóbb, de egyszersmind ennél groteszkebb pillanatot elképzelni. A pillanatot egyedül Csilló honvéd volt képes fokozni, ugyanis miközben ott állt a doktor előtt a megfelelő pózban, az a következő kérdést tette föl neki: – Van lyukas foga? Mire Csilló honvéd őszinte megdöbbenéssel a hangjában így szólt: – Jézusom! Onnan látszik? Meg kell értenie ezt a pillanatot, Tisztelt Nagykövet Asszony, csak ezért mesélem el Önnek. Meg kell értenie, hogyan is éltünk mi itt, a Fal innenső oldalán, és azt is meg kell értenie, hogy akkor az Ön hazája volt a mi példaképünk, vágyott menedékünk. Megtestesülése minden szabadságszeretetünknek és szabadságvágyunknak. Amerikába vágytunk és készültünk majd’ mindannyian, miközben politikai tisztünk elmagyarázta nekünk, hogyan fogjuk a megfelelő pillanatban elpusztítani a gaz imperialistákat; miközben Csicsó törzsőrmester a maga keresetlen módján összefoglalta nekünk a Falon inneni világképet: – Majd kapnak a pofájukba töpfével, és ha az nem elég, hát odab…unk nekik acsással! Feloldom Önnek a problémás szavakat: a töpfe tömegpusztító fegyver; az acsás pedig atomcsapás. Csak a rend kedvéért jegyzem meg, hogy azok, akik ezt az ideológiát képviselték a Fal innenső oldalán, ma mind az Önök talpát nyalják. De ez nem számít ma már, ezért nem írnék Önnek egy sort sem. Azért írok, Tisztelt Nagykövet Asszony, mert eltelt 29 év, mióta ott álltam, bokámat fogva az ercsi laktanya alagsorában – s lám, most az Amerikai Egyesült Államok kukucskál a világ seggébe… És ez nem is olyan vicces ám. A pillanat csöndje még megvan, a megalázottság is ott lapul mellette, de a groteszk valahogy eltűnt menet közben. Pedig nekünk, itt, Kelet-Közép-Európában a groteszk ám mindenünk, Tisztelt Nagykövet Asszony. De most nem találjuk… Edward Snowden csak ennyit mondott: „Nem vagyok sem hős, sem áruló. Amerikai vagyok.” Nos, ebben nincsen groteszk. Ez nem a 22-es csapdája, nem a katona fehérben, nem Yossarian és nem Őrnagy őrnagy őrnagy; ez nem a Zendülés a Caine hadihajón és nem az idió­ta Queeg korvettkapitány… Ez már rég nem az Oroszlánkölykök, ahol Noah Ackermant saját amerikai katonatársai zsidózzák le, és mondják azt neki, hogy Hitlernek csak a zsidóirtásban van igaza. Bizony, Nagykövet Asszony, vagy Irwing Shaw hazudik, vagy ilyesmi esett meg Önöknél a nagy háborúban… De ma már ez is mindegy. Minden mindegy. Ez már nem Jack London „First and last chance”-e és nem a Vadon szava. Nem szegény Ginsberg Üvöltése. Updike Nyúlcipője is oda. Elnémult Capote Fűhárfája, nincsenek már Más hangok, más szobák. A Vágy villamosa bedöcögött egy gyorsétterembe, és elnyelte az aznapi kedvezmény. Az Összeomlást még le lehetne forgatni naponta, és egyre jobban megértené mindenki, miközben egyre többen szurkolnának Michael Douglas-nek a hazafelé tartó úton (persze, csak addig). A Madárijesztőt már nem lehetne újra leforgatni. A halál ötven óráját sem. Mert még az is tisztességes volt. A Becstelen brigantik már nem az. Tarantino már nem az – de még zseniális. És mindent elmond mirólunk, hogy a Ponyvaregény a kultuszfilmünk… És persze készült még tisztességes film mostanában is: Clint Eastwood Grand Torinója és Mel Gibson Apocalypto-ja. Például. De Edward Snowdennek már csak tragédiája és tisztessége van. Mert ki merte mondani, hogy elég. Ez a lényeg, Tisztelt Nagykövet Asszony. Ez az elég. Elég a PRISM-ből. Elég volt abból, hogy a „terrorellenes harc kulcsfontosságú programjának” keretében az Ön hazája bármilyen adathoz, e-mail-hez hozzáférhet, és bármilyen telefonbeszélgetést lehallgathat. Elég volt a Fisa-törvényből. „A Fisa lehetővé teszi – az amerikai alkotmány negyedik módosítására hivatkozva –, hogy az amerikai hírszerzés külföldiek adataiban kutakodjon, anélkül, hogy bűncselekmény elkövetésének gyanúja merülne fel.” (Ugye milyen nagy rendező a sors? Éppen a negyedik alkotmánymódosításra hivatkozva gyalázzák meg önök a demokrácia alapeszméjét, hát nem különös véletlen?) Elég volt abból, hogy az Egyesült Államok elnöke likvidáltathat bárkit. És ezt az „apróságot” Eric Holder, az Önök igazságügy-minisztere jelentette be tavaly, csak úgy, mellékesen, egy egyetemi előadás keretében. Eric Holder arról értekezett, hogy az elnök a teljes igazságügyi és igazságszolgáltatási rendszer kikerülésével ítélhet halálra amerikai állampolgárokat. Holder szerint a kormánynak joga van ehhez. Joga van, hogy „célzott támadással” megöljék saját állampolgá­raikat, vádemelés, bíróság és esküdtszék bevonása nélkül. Természetesen a jogi szöveget titkosították… Hát mi lett az Ön hazájából, Nagykövet Asszony? Ilyesmit Sztálin, Ceausescu és Honecker merészelt utoljára megtenni a saját állampolgáraival, de legalább titokban tartották, és nem merészeltek büszkék lenni rá. Mi lett az Ön hazájából, Nagykövet Asszony? És ehhez mit szól: Szeptember 11-e után Bush elnök bírósági engedély nélkül lehallgatott és őrizetbe vett amerikai állampolgárokat. Akkor a demokraták hevesen tiltakoztak. Volt köztük egy Obama nevű illinois-i szenátor, aki különösen kikelt a bírósági eljárást nélkülöző fogva tartások ellen. Ez az Obama most Istent játszik, és ítél, élet s halál felett. A demokraták pedig befogják a szájukat, és lapítanak. Illetve dehogy fogják be! Hangosan, öntudatosan kioktatnak bennünket demokráciából. Abból az országból írnak dörgedelmes leveleket minekünk, ahol az elnök bíró és hóhér egyszerre. Ahol bárkit, bármikor lehallgathatnak, levelezését elolvashatják, és ehhez az sem kell, hogy bármilyen bűncselekmény gyanúja felmerüljön. Abból az országból aláznak meg bennünket, amely országban napi rutin Orwell 1984-e. Abból az országból merészelnek oktatni bennünket, amely ország fenntartja Guantánamót, ahol tárgyalás és ítélet nélkül tartanak fogva embereket hosszú-hosszú évek óta. Az az ország, ahol törvényes a fogvatartottak fizikai kínzása. Az az ország merészel bármit is mondani, amelynek katonái az Abu Ghraib börtönben kutyákat uszítottak a meztelenre vetkőztetett és megkínzott foglyokra, s mindezt röhögve fényképezték. Az az ország aggódik a magyarországi demokráciáért, amelynek katonái halott afgánokat vizelnek le. Az az ország konferenciázgat mirólunk, amely ország bevallotta, hogy pontosan tudták, Szaddám Huszeinnek nincs vegyi fegyvere, csak kellett valami indok a háború megindításához. És ez az ország most éppen Aszad szíriai elnök vegyi fegyvereiről hazudozik, és elnézi, sőt támogatja, hogy Izrael megtámadjon egy független államot ugyanerre hivatkozva. Ebből az országból dorgál bennünket Scheppele professzor asszony– miért is? A negyedik alkotmánymódosítás miatt? Hűha! Tudja Scheppele professzor, tudja Nagykövet Asszony, ha mi reggeltől estig alkotmányt módosítunk, akkor sem tudunk odáig süllyedni, ahol maguk tartanak. Ugyanis a mi alkotmánymódosításainkban nincsen semmi végzetes és a demokráciát fenyegető szörnyűség. A maguk hazájában ellenben talán éppen ebben a pillanatban rendeli el az elnök valaki meggyilkolását, bírósági eljárás és ítélet nélkül; a maguk hazájában éppen most olvasgatják a világ bármely országa állampolgárának leveleit, hallgatják le telefonját, s ehhez még bűncselekmény gyanújának sem kell felmerülnie; és eközben maguk azért aggódnak, mert egy pályázaton nem nyert a Klubrádió, és ezért temetik a magyar demokrá­ciát… Nem érzi az egész dolog végtelen igazságtalanságát és penetráns aljasságát, Nagykövet Asszony? Ez hát a baj, Tisztelt Nagykövet Asszony. Hogy nemcsak szeretni, de már tisztelni is felettébb nehéz az Ön hazáját. Mert az Ön hazája elárult mindent, amiben mi hittünk egykoron. Amiben hittünk, a bokánkat fogva, meztelenül, a Fal innenső oldalán. Az Ön hazája elárulta az én generációm minden álmát, ugyanolyan kegyetlenséggel, ahogy katonáik levizelik a halott ellenséget. S mindeközben a lehető legfarizeusabb módon bennünket akarnak demokráciára tanítani. Végezetül azt kell még megértenie Tisztelt Nagykövet Asszony, hogy ezt a levelet a magam akaratából írtam Önnek. Nem kaptam rá utasítást senkitől. Tudom, nehéz ezt elképzelni egy olyan országban, amelyben újságírók megfigyelése és lehallgatása napi gyakorlat, és amelyik éppen most kukucskál a világ seggébe. De higgye el, Nagykövet Asszony, bármennyire is szeretnék, onnan nem látszik a lyukas fog… Üdvözlettel: Bayer Zsolt (Ui.: Még egy apróságot fogadjon meg, ha kérhetem. Azt, amit Mel Gibson üzent az Apocalypto elején: Egy nagy birodalmat nem lehet elpusztítani kívülről, csak ha elpusztítja önmagát. Önök most még nagy birodalom. De ráléptek az önpusztítás útjára. Sajnálom…) Magyar Hírlap  

Antipolitika és teaillat     Létrehozva: 2013. június 12., 08:53 | Utoljára frissítve: 2013. június 12., 10:19 nyomtat küld     S. Király Béla: Konrád továbbra is képviseli azt a főáramot, amely a magyar politikai gondolkodást jellemezte a rendszerváltás első évtizedében. Generációjának többsége - akiknek nagy hangja volt akkoriban - az emancipatorikus politikafelfogás híve volt. Ennek lényege a hatalomkorlátozás, a demokratizálás, az egyenlőség, az emberi jogok érvényesülése, amelyek egy normatív-kritikai megközelítés megalapozását szolgálják.   E felfogás szerint a hatalom, a politika valami különleges vagy "mesterséges" dolog, amely alól az egyént, illetve a társadalmat fel kell szabadítani. Konrád a politikát az egyéni szabadság, illetve a társadalom alá kívánja rendelni, és fennen hirdetett felfogásához tehetsége és hálózati kapcsolatai révén nagy külföldi helyeslőkórust tud szervezni. Épp olyan jogosult a létezésre és Európa-szerte érvényesül is viszont egy másik politikafelfogás, amelyet a szakirodalom guvernamentalistának nevez. Ez utóbbi számára minálunk nem nyílt kellő tér, de a mai kormányt támogató pártszövetségben ennek a felfogásnak kell érvényesülnie. A guvernamentalista politikafelfogás a hatalomhoz, a politikához, mint valami természetes dologhoz viszonyul, hiszen a mások feletti hatalomra törekvés az emberi természethez tartozik. Ezért a politika megszüntethetetlen és a társadalom más létszféráival szemben autonómiával bír.   (Magyar Nemzet