A friss hír magától értetődő és sokkoló. Magától értetődő, hiszen ha egy nagyhatalom egyszer elveszíti (elhagyja) az önkontrollját, akkor át fog lépni minden határt. S mégis sokkoló, mert az ember naivitása végtelen – valószínűleg ez a mentális túlélés előfeltétele.
A hír az, hogy az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynöksége az Európai Unió tisztségviselőit, munkatársait is megfigyeli és lehallgatja.
A Der Spiegel nyilvánosságra hozott egy 2010. szeptemberi titkos iratot, amely bizonyítja, hogy nevezett amerikai hivatal poloskákat telepített az EU washingtoni és New York-i képviseleteinek irodáiba, továbbá behatolt az EU belső számítógépes hálózataiba. Ily módon hallgattak le beszélgetéseket, olvasták el az e-maileket és egyéb dokumentumokat.
Az NSA megkísérelt behatolni az EU brüsszeli központjába is, hogy lehetővé tegye a lehallgatásokat. Egészen különös fejlemény, hogy miközben az NSA az Európai Uniót „támadási célpontként” aposztrofálja, a világ csendőrét játszó és minden kontrollját elvesztett Birodalom figyelmét elsősorban Németország keltette fel.
Állítólag legfontosabb európai szövetségesét Kínával, Irakkal és Szaúd-Arábiával egy szinten kezelte a lehallgatás és megfigyelés intenzitását illetően. A Népszabadság szíves közlése szerint ez év január 7-én 60 millió (!) „Németországból kimenő adatot rögzített az NSA, amihez képest Franciaország sehol sincs a napi átlag kétmilliós rögzített adatforgalmával”.
Még korántsem értünk a végére a Snowden által kirobbantott világbotránynak, de annyit már most bátran kijelenthetünk, hogy nincs tovább. Amerika ebből nem fogja tudni kimagyarázni magát.
Eddig is csak egy kapitális hazugsággal tudott operálni, amely legalább arra jó volt, hogy a szellemi-lelki toprongyoknak nyújtson valami muníciót. A hazugság pedig úgy szólt, hogy az Egyesült Államok a saját biztonsága érdekében, a terrorizmus elleni harc jegyében hallgatja le a világot.
Aztán pár hete kiderült, hogy lehallgatták a G 7-eket is.
Most kiderült, hogy lehallgatják az Európai Uniót is. Az unió tisztségviselőit, hivatalnokait és hivatalait, hogy gátlástalanul megpróbálnak bejutni mindenhová, s hogy legfőbb „támadási célpontjuk” a legfontosabb szövetségesük: Németország.
Szó nincs itt terror elleni háborúról.
Itt egy minden gátlását elvesztett, pofátlan, ön- és közveszélyes csendőrállam pőre hatalmi érdekeiről van szó.
Íme, a „transzatlanti együttműködés”, az „atlantista-realista” fedőnéven futó gazemberség igazi arca: egy gátlástalan világhatalom, amely orwelli módszerekkel figyeli meg saját szövetségeseit éppúgy, mint az általa ellenségnek bélyegzett államokat, csak azért, hogy minden információ birtokában ellehetetlenítse az EU-t, amelyben gazdasági versenytársat lát (annak minden gyengesége ellenére).
Legfőbb cél ezen belül az euró tönkretétele és megszüntetése s imigyen a dollár primátusának helyreállítása a világban. A cél, hogy a megfigyelések, lehallgatások – vagyis törvénytelenségek és aljas gazemberségek – árán megszerzett információk birtokában zsarolhatóvá, ellehetetleníthetővé, tönkretehetővé váljanak személyek, országok, cégek, bankok, politikai szándékok és törekvések, összeurópai vagy nemzeti érdekek – minden-minden, ami esetleg szembemegy ennek a romlott és becstelen Molochnak az érdekeivel.
Dosztojevszkij ezt írja egy helyütt: „Amint önmagunkká válunk, végre emberi arculatot öltünk. Ledobjuk mostani majompofánkat, szabad lények leszünk, nem pedig rabszolgák vagy lakájok. Akkor majd emberszámba vesznek, nem tekintenek majd hazátlan, nemzetközi csavargóknak, az Európa-imádat, a liberalizmus és a szocializmus semmirekellő bugrisainak.”
Dosztojevszkij Európához intézte szavait. S ott is jó helyütt vannak ma is. De nagyon ideje átirányítani a címzést a tengerentúlra. Ideje véget vetni az Amerika-imádatnak is egyszer s mindenkorra.
Két házi feladatot kéretik elvégezni: mindenki nézze meg Mihalkov Szibériai borbély című remekművét, hogy kapjon egy kis ízelítőt az amerikai bunkóságból. Aztán tudatosítsa magában, hogy amúgy soha nem a kansasi farmerral, a utahi telepessel, a kentucky redneckkel van baj.
Hanem Amerika keleti és nyugati partvidékével és azzal az állammal, amely világbirodalomként ront rá az életünkre.
(P. S.: Szorgalmi feladat: A 22-es csapdája. S egy kis ízelítő:
„– Valami bűzlik nekem ebben a dologban – jelentette ki Dreedle tábornok.
– A szar, tábornok úr, a szar az – válaszolta Yossarian.”
Nos, ez most a dolgok kvintesszenciája, barátaim…
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Nem csoda, hogy nagyságrendekkel nőtt az EU-val szembeni ellenszenv. Hazánkban tovább táplálja ezt az idegenkedést, hogy válságmenedzselésünk sikerei ellenére elismerés helyett kritikai pergőtűz alatt állunk. Ha késve is, de az EU vezetői is levonnak tanulságokat, például azt, hogy nem lehet a bankok veszteségeit a jövőben kizárólag az adófizetők terhére rendezni. Az meg eszükbe sem jut, hogy miként kellene olyan ellenőrzési rendszereket felállítani, ami eleve megelőzi a bajokat, és nem a bekövetkezett károkat téríti meg. Pedig ilyenekre van már technikai lehetőség.
Boros Imre
Magyar Hírlap
A szocialisták idején a nagybirtokosok óriási állami földeken terpeszkedtek, miközben a családi gazdaságokra fütyült a baloldali kabinet. A nemzeti kormány azonban a kisgazdák mellé állt, mi több, a háztáji programmal is a vidék nehezebb helyzetben lévő rétegein igyekezett segíteni.
...Az MSZP-nek viszont nem a háztájiban szorgoskodó burgonyatermesztőkre, hanem a mamutbirtokok árnyékában bambán burgonyaszirmot rágcsálókra van szüksége.
Vass Krisztián
Magyar Hírlap
A magyar kormány válságrendezése eltér a tankönyvi neoliberális megoldásoktól. A válságkezelés olyan neoliberális eszközeivel szemben, mint a privatizáció, a pénzügyi korlátok lebontása, az állami kiadások csökkentése vagy a multinacionális vállalatok helyzetbe hozása, a magyar kormány „kiterjesztette a közteherviselést”. Az unión belüli különböző válságmenedzselések eredményeit összevetve pedig a magyarok javára billen a mérleg, Ilie Serbanescu makrogazdasági szakértő szavaival élve „Viktor győzött, nem Victor”.
Flick László
Magyar Hírlap
Az Országgyűlés által elfogadott pénzügyi intézkedésekre azért volt szükség, hogy hazánk végérvényesen megszabaduljon a kilenc éve, a szocialisták hibájából Magyarország ellen folytatott túlzottdeficit-eljárástól.
Az EU és a baloldal olyan gazdaságpolitikát vár el, amely a bankok és a multik helyett a magyar emberekre hárítaná a költségeket, ezért a bankadó és a rezsicsökkentés eltörlését várják el tőlünk.
Bajnai Gordon 2009-ben szó nélkül végrehajtotta a megszorításokat, csökkentette a fizetéseket és a nyugdíjakat, tönkre is tette vele az országot.
A Fidesz nem hagyja, hogy újra megszorításokra kényszerítsék az országot, ezért inkább olyan pénzügyi intézkedéseket hozott, amelyek nem érintik a lakosság mindennapi megélhetését.
Patrióta Európa Mozgalom
Mi mindenesetre - amellett, hogy mielőbbi jobbulást, eredményes pszichiátriai kezelést kívánunk a díszes uniós főgyülekezetnek - ötletekkel is szolgálhatunk, mi minden más eljárást indíthatnának ellenünk.
Nézzük mindjárt azt a Brüsszelben bizonyára felháborodást kiváltó fejleményt, hogy egyre kevesebb a munkanélküli idehaza. Számíthatunk-e arra: túlzott foglalkoztatási eljárást kezdeményeznek ellenünk?
Vagy előfordulhat, hogy azért is eljárást kapunk a nyakunkba, mert a cigaretta szabad szívását gátoljuk? Meg a mindennapos testnevelésórákkal a gyermekek szabad elhízását akadályozza a kormányzat?
...Egyre kisebb az esélyük arra, hogy emberi joginak álcázott pénzügyi támadásokat indítsanak ellenünk.
Ezért jönnek a vegytisztán gazdasági szuronyrohamok. Az emberek tulajdonának megszerzése volt a cél a devizahitelek elszabadításával, s fáj a kudarc.
Megyeri Dávid
Magyar Nemzet
A túlmozgásos ideológus ennek ellenére most azt mondja: ha nem lesz mielőbb teljes körű megegyezés - ha nem fog össze minden ellenzéki "demokrata" párt a DK-val -, akkor ők azonmód tárgyalásokat kezdenek a szocialistákkal. Ha pedig az MSZP is menekülőre fogja (erre elég nagy az esély), akkor nincs mese, egyedül kezdik meg a küzdelmet, hogy bejussanak az Országgyűlésbe. Ahová egyébként - a "májusi Gyurcsány" szerint - csak hülyék igyekeznek.
Pilhál György
Magyar Nemzet
Méghozzá arra vár, hogy Orbán Viktor távolítson el engem a Fideszből, mert most már papírom van róla, hogy antiszemita vagyok. Nem, Bajnai úr, erről nincsen papírom.
Arról van papírja Feldmájernek, Bolgárnak meg a Klubrádiónak, hogy ha én leírok három nevet egymás után, s a három név tulajdonosa történetesen zsidónak vallja magát, akkor ők kijelenthetik, hogy én antiszemita vagyok, akkor is, ha amúgy a cikkemben egyetlen szó sem esik a zsidókról.
Erről hozott ítéletet a bíróság, Bajnai úr. És nem másról. S jogkövető állampolgárként természetesen tudomásul veszem az ítéletet, bár megvan róla a véleményem. Az a véleményem róla, hogy ez az ítélet gyalázatos és igazságtalan. És nem ez az egyetlen ilyen ítélet a bíróságok történetében. Mert tudja, Bajnai úr, van például ebben az országban egy házaspár. A férfi néhány esztendeje bevallotta, hogy brutálisan meggyilkolt egy idős embert, majd fel is darabolta a testet. Megmutatta a rendőrségnek, hogy hol vannak a testrészek. A bíróság pedig immár jogerősen felmentette őket a gyilkosság vádja alól, tehát most papírjuk van róla, hogy ők ártatlan, becsületes emberek, és helyük van a társadalomban.
Az olyan ítélet éppen, mint ami magáról szól.
Magának is papírja van róla, hogy becsületes, tisztességes ember, akinek helye van a társadalomban, sőt a közéletben, ám erről nagyon mást gondol a társadalom és a közélet jelentős része, és különösen mást gondolnak erről a libatenyésztők és azon libatenyésztők családjai, akik öngyilkosságba menekültek a csődjük miatt.
Arról pedig már ne is nyissunk vitát, hogy a magyar bíróságok futószalagon gyártanak egymásnak homlokegyenest ellentmondó ítéleteket – s ez sem tesz túl jót a jogbiztonságnak, valamint az igazságszolgáltatásba vetett hitnek és bizalomnak.
De az ön várakozásával nem csak ez a baj. Hanem az, hogy az ön várakozása a képmutatás, a farizeusság csimborasszója. Ön ismét bele akarja rángatni a miniszterelnököt valamibe, amihez neki történetesen nincsen semmi köze. Ön a nagypolitika szintjére akar emelni valamit, ami nem az, csak azért, hogy az ön nyomorult hívei megerősítést nyerjenek nyomorult rögeszméikben.
Ön ismételten bunkósbotként forgatja az antiszemitizmust, azért, hogy politikai tőkét kovácsoljon ebből, ön antiszemitizmust kiált ott, ahol nincsen antiszemitizmus, azért, mert tudja, hogy ezzel legalább azoknak a keveseknek kedveskedhet, akik még elhisznek önnek bármit is.
Amúgy ezzel ocsmány bűnt követ el – de ez is mindegy. Ugyanis ehhez még jogerős bírósági ítélet sem szükséges (amely amúgy még csak nem is azt mondja ki, amit maga állít). Ön és az ön hívei, elvtársai pontosan ezt az ocsmányt bűnt követik el visszaesőként a rendszerváltás első pillanatától fogva. Ugyanis önöknek az emberek számítanak legkevésbé – önöknek az a vélt politikai haszon kell, amelyet az antiszemitizmus állandó emlegetésében és szításában felfedezni vélnek. Ugyanis önök gazemberek, Bajnai úr.
És beteges hazudozók.
Legutóbb ön kijelentette, soha semmi köze nem volt az államnak az ön privatizációs manővereihez és vagyonosodásához. Mi pedig – másokkal együtt – megírtuk, hogy ez színtiszta hazugság.
Önök – Gyurcsány, maga és a holdudvaruk- kivétel nélkül azok a volt KISZ-es selyemfiúk, akik jókor voltak jó helyen, és ezt kihasználva mindent elloptak, amihez hozzáfértek. S természetesen a bíróság akár jogerősen kimondhatja, hogy ez nem lopás volt, hanem jogszerű privatizáció, a tényeken ez mit sem fog változtatni.
Tudja, Gyurcsánynak is papírja van róla, hogy nem lopta el a sógora szakdolgozatát. Csak éppen ha egymás mellé tesszük a történéseket, akkor más végeredmény születik. Úgyhogy, Bajnai úr, javaslom, várjon tovább, türelmesen. És ha elunta magát, vagy rátalál magára a nagy várakozásban a régen elveszett lelkiismerete, akkor olvasgasson Nietzschét:
„Megrögzötten pontatlan megfigyelésünk jelenségek bizonyos csoportját egynek veszi és elnevezi ténynek: közötte és egy másik tény között afféle üres teret képzel el, tehát minden egyes tényt elszigetel. Valójában azonban minden cselekedetünk és egész megismerésünk nem tények és üres köztes terek sorozata, hanem állandó folyam. Az akarat szabadságába vetett hit viszont éppen az állandó, egyszeri, oszthatatlan folyam képzetével nem fér össze: ez a hit feltételezi, hogy minden egyes tett elszigetelt és oszthatatlan; ez atomisztika az akarat és megismerés terén.”
Bonyolult, belátom. Ezért elég, ha ön annyit megjegyez az egészből, hogy gazemberségeik és hazugságaik nem rekednek kint a tények közötti üres térben. S ha ez is túl bonyolult lenne, ajánlok egy másikat, szintúgy Nietzschétől:
„Vannak olyan arcátlan emberek, akik bármiféle nagyságot nyilvánosan megcsodálva nem képesek más módon dicsérni, mint e nagyságot az őhozzájuk vezető lépcsőként és hídként állítva be.”
Így várjon tovább Orbánra, Bajnai úr. Az idők végezetéig.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Az „európai értékek”, a „jogállamiság” nevében folyó küzdelem a régi vallásháborúkra emlékeztet, amelyeket homályos ürügyekkel elkezdtek, és évtizedekig nem tudták abbahagyni. Szerencsére a háború most jelentések, beadványok, bizottságok és albizottságok vitájának formájában folyik, nyakatekert érveléssel és jogi halandzsával, amelyet valószínűleg azok sem értenek, akik ebből élnek. A kákán is csomót kereső magyar ellenzék kicsinyített tükörképe az Európai Uniónak: semmi sem jó úgy, ahogy van, de fogalma sincs, mit kellene tenni, mert az mégsem tekinthető komoly programnak, hogy hatalomra kerülve első dolguk lesz a Kossuth tér visszaállítása az átépítés előtti állapot szerint, természetesen Károlyi Mihály szobrával együtt.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
A balliberális értelmiség ma is egy Medgyessy Péterhez hasonló, könnyen formálható karakterben hisz. Olyanban, akit marionettként mozgathat, ötletei és érdekei szerint. Ahogy Bajnai Gordonnal és Mesterházy Attilával a balatonszárszói rendezvényen is megtette. Ott egy kétes értékű poénért BMX kerékpárokat toltak miniszterelnök-jelöltjeik alá. Ők meg felültek. Mert ők nem önfejűek, ők nem harcosok - ők kívánságteljesítők. Amilyenekre most nagy szükség mutatkozik. Így indult el a nagy felültetés.
Borókai Gábor
Heti Válasz