Bayer Zsolt: Akták
Schiffer András azt mondta a Heti Válasznak adott interjúban, amit a Heti Válasz, az interjút beharangozandó, kitett online kiadása címlapjára. Ezt a furcsa mondatot pedig azért kell rögzítenünk, mert szerda óta azon polemizál az ellenzéki sajtó apraja (Szily László/Cink.hu) és nagyja (a Népszabadságtól a Népszaváig), hogy mondta-e Schiffer András, amit mondott, vagy nem mondta. És ha nem mondta, akkor a Heti Válasz hazudott – értelemszerűen.
Nem, a Heti Válasz nem hazudott. Pontosan azzal reklámozta a Schiffer-interjút, ami abban elhangzik. Vagyis, hogy Bajnai egyik csókosa megkereste a pártját, hogy bizonyos feltételek mellett pénzt adna neki. Vagyis Bajnai egy közvetítőjén keresztül meg akarta venni az LMP-t. (Egy másik következtetés: mivel ez nem sikerült neki, hát „megvette” az LMP-ből azokat, akiket mégis „meg lehetett venni” valamivel…)
Olyannyira nem bonyolult történet ez, hogy muszáj volt az ellenzéki összeborulásban érdekelt ellenzéki sajtónak bonyolulttá tennie. Ezért aztán összevissza hazudoznak szerda óta erről az interjúról, és a legütősebb érvük a Heti Válasz „bűnössége” mellett az, hogy az újságíró tizenvalahány kérdéséből, amelyet Schiffer Andrásnak feltett, csak négy vonatkozik erre a témára. Ekkora kreténséget még nem írtak le magyarországi médiában, úgyhogy szegény hülye Szily László azonnal és soron kívül a pénztárhoz fáradhat.
Az ügy egyetlen igazi kérdése: vajon miért ijedt meg Schiffer András a saját mondanivalójától? Igen, ugyanezt kérdezi a Heti Válasz is, helyesen. Mert ez történt. Mert Schiffer helybenhagyta az interjút, amelyet előzetesen elküldtek neki, rábólintott, aztán megpróbált úgy tenni, mintha nem is mondta volna, amit mondott. Illetve ha mondta, hát nem azért mondta, és nem is az volt a szándéka.
Ezt ismerjük. Csak azt nem ismerjük soha, aki ilyenkor telefonál, hogy „te, András, ezt nem kéne”…
Ugyanezt próbálták eljátszani egyébként egy másik cikkel is, nevezetesen a Magyar Nemzet hét eleji írásával. Ebben arról esett szó, hogy az MSZP elnöke, bizonyos Mesterházy Attila azt találta mondani, nincs elég képviselőjelöltje az Együtt 2014–PM formációnak.
A Népszava mindjárt kijelentette, a Magyar Nemzet hazudik (ahogy szokott).
Aztán kiderült, hogy nem hazudik. Mesterházy ugyanis nem merte letagadni korábban mondott szavait, vagy nem is akarta. Mert egyszerűen üzenni akart Bajnainak, hogy ki az erős legény a pályán.
Aztán mindenki megsértődött, mindenki sajnálta, hogy lefagyott a forródrót, csak a Népszava nem sajnálta, hogy megint hazudozott, és mást vádolt meg ezzel.
Azt azért leszögezhetjük, hogy a Népszava méltó utódja elődeinek. S megalkuvást nem tűrő módon képviseli nagyjából ugyanazt, amit ezek az elődök képviseltek már a Tanácsköztársaság idején is… Nem… Nem nagyjából. Pontosan ugyanazt képviseli, csak megpróbálja becsomagolni, áramvonalassá, „pc”-vé, vállalhatóvá tenni. S ez már önmagában hazugság, mégpedig folytatólagosan elkövetett hazugság.
Most Farkas Flóriánt igyekszik szégyenpadra ültetni a lap, Tavares segítségével. Mégpedig egy bocsánatkérés miatt. Az a polémia tárgya, bocsánatot kért-e Tavares Farkas Flóriántól, amiért jelentése megírása előtt nem találkozott vele, vagy nem kért tőle bocsánatot.
Farkas Flórián szerint elnézést kért tőle Tavares, Tavares szerint nem kért elnézést Tavares.
Hogy mi az igazság, csak akkor tudjuk meg, ha valaki felvette a beszélgetést. (Bár az elég furcsa lépés lenne…) Ha pedig nincs felvétel, akkor marad az egymásnak ellentmondó két állítás. És a Népszava voksa Tavares mellett – ami elég komoly érv minekünk, hogy Farkas Flórinak higgyünk.
Ja! Még egy apróság: az ellenzéki sajtó és az ellenzék nagyon hangosan követeli, hogy hozzák nyilvánosságra a Szilvási–Galambos–Laborc-ügy aktáit. Azokat az aktákat, amelyeket ők titkosítottak százmillió évre. Na, ettől nehéz elviselni ezeket a kretén gazembereket. Ám az aktákat tényleg nyilvánosságra kellene hozni. Nem miattuk. Magunk miatt.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Lovas István - a matematika is cáfolja a baloldalt - a néppártiak elutasították, a szélsőségesek viszont támogatták a Tavares-jelentést
A néppárti frakció a Tavares-jelentés ellen szavazott. Ezt igazolja a szavazás eredménye: a 249 elutasító szavazat gyakorlatilag megegyezik a plenáris ülésen jelen lévő néppárti képviselők számával. Az Európai Parlamentben 274 néppárti képviselő van. A 766 európai parlamenti képviselőből csak 701 szavazott. Ennek megfelelő arányban hiányzott 25-30 néppárti képviselő. Ez a megszokott 10 százalék körüli hiányzási arány. A konzervatív és euroszkeptikus frakció tartózkodott, ugyanis ők a tagállamokkal foglalkozó kérdésekben elvi okokból nem foglalnak állást. A közéjük tartozó, de a hazája ellen szavazó Bokros Lajos, valamint a szlovák és román szélsőségesek szintén támogatták a Tavares-jelentést.
Magyar Nemzet
Zöldségek
A nyári egyetem fő célja az európai zöldek választási kampányának kidolgozási lesz, ezen belül - igaz, nem hivatalosan - a Bajnai Gordon-féle magyar turmixbaloldal gatyába rázása. Nem véletlen, hogy az Együtt-PM-felekezet a saját Facebook-oldalán reklámozza az eseményt. Konkrétan zöldkérdésekről nem nagyon lesz szó a Zöld Nyári Egyetemen. Aki mégis ragaszkodik hozzá, megtekintheti a konferenciaterem bejárata előtti pázsitot, illetve a gondnoklakás ablakában elhelyezett cserepes muskátlit. További zöldségek az előadóteremben.
Pilhál György
Magyar Nemzet
A hazugság mocsara
Tavares sajnálja, hogy nem tudott tájékozódni a magyarországi romák ügyében? Hogyhogy sajnálja? Hogy meri? Megrágalmaz minket, amit szétkürtöl az egész világba, jelentésének közzététele óta rajtunk csámcsog Európa és Amerika, s ő ezt „sajnálja”? Mit sajnál? Hogy elvállalt egy szerepet, és megrendelője érdekeit gond nélkül kiszolgálta? Hogy felelős pozícióban, európai polgárként képtelen volt reális képet adni egy európai országról? Ezt csak úgy „sajnálja”?
Körmendi Zsuzsanna
Magyar Nemzet
Legyen az a következő kormány gondja
Pedig az egyik legdicséretesebb emberi tulajdonság a közeli és távoli jövő megtervezése, a következő nemzedékek védelme és fejlődésének biztosítása. A szűkmarkú és irigy jelenre összpontosítással kellett már gróf Széchenyi Istvánnak is megküzdenie, hiszen minek nekünk Lánchíd, Tudományos Akadémia, ha eddig megvoltunk nélkülük, ezután is várhatunk velük! Az egykori szocializmust és a mai baloldalt is ez a gondolkodásmód jellemezte és jellemzi, ha valamit mégis épít, akkor hitelből, mert majd csak lesz valahogy, legyen az a következő kormány gondja.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Búcsú a baloldaltól
Általuk a munkásosztály nem a paradicsomba ment, hanem egyenesen a lecsóba. Csak választási tömegbázisként, majd a megszorítások alanyaként volt használatos. A baloldal zászlaja alatt már jó ideje libertariánus elvek és üzleti szempontok érvényesülnek. A társadalompolitikában, a gazdaságban és a kultúrában egyaránt. És velük meneteltünk nyakig a válságba.
Borókai Gábor
Heti Válasz
Több mint Tobin-ügy
A történet látlelet a mai hivatalos Európáról. Arról a civilizált földrészről , ahol a legfőbb hivatalosság, az EU asszisztálása mellett megtörténhet ilyen. Hiszen nemcsak Tobin Írországa, de a tekintetes Európai Unió is nagy ívben fütyül a gázoló kiadatását évek óta sürgető magyar kérelmekre.
A Tobin-kálvária legelképesztőbb mozzanata az volt, amikor nemrég Viviane Reding uniós biztos kijelentette: nem kell komolyan venni a magyar kérelmet, ebben az országban (nálunk) csapnivaló az igazságszolgáltatás. (Reding asszony köztudottan nem kedvel minket, és ennyi látni valóan elég egy ilyen ügy megítéléséhez…)
Pilhál György
Magyar Nemzet
Bayer Zsolt: Tikopia
Gyulai Iván ökológusprofesszor állítása szerint az emberiség már a múlt század nyolcvanas éveiben átlépte az „egybolygós” modellt. Ez annyit jelent, hogy már 1980 óta több erőforrást használunk el, mint amennyivel a Föld nevű bolygó rendelkezik. Ennek érzékeltetésére az ökológusok számon tartanak egy napot, amely a „túlkapás napja” nevet viseli.
Ez az adott év azon napját jelöli, amely napon az emberiség felélte az arra az évre rendelkezésére álló erőforrásokat. S attól a naptól kezdve a jövőt éli fel, vagyis a gyermekei, az unokái erőforrásait. Ez a nap a nyolcvanas években november végére esett.
Korunkban augusztus 22-én „ünnepeljük”. Tehát nyolc hónap alatt feléljük az évi erőforrásainkat, és harminc év alatt három hónapot rontottunk ezen a statisztikán. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi viszonyok mellett kilencven év múlva január elsején elfogyasztjuk majd egész évi erőforrás „adagunkat”.
De nem reménykedhetünk ilyen „sok” időben, ugyanis az emberiség létszáma exponenciálisan növekszik, és jó eséllyel alig harminc év kell ahhoz, hogy eljussunk odáig. De még ezt a rettenetes kilátást is árnyalja néhány adat. Például az, miszerint a termőtalaj sokkal gyorsabban pusztul, mint ahogy létrejön.
Vagyis: nálunk Európában, miközben létrejön egy hektár termőtalaj, aközben elpusztul, eltűnik tizenhét hektár. Ugyanez a szorzó Kínában 57. Könnyen belátható, hogy ez nem fenntartható állapot, ám az emberiség mégis képtelen belátni. Ehelyett továbbra is a gazdasági növekedés bűvöletében élünk, GDP-ben számolgatjuk az életünket, és a „fejlett” országok (birodalmak) expanzív módon telepítik ki saját mocskukat a „fejletlenebb” országokba, illetve szemérmetlenül kizsigerelik a fejletlenek erőforrásait.
Példának okáért ma egyetlen kontinens, Afrika nem fogyaszt többet, mint amennyi a rendelkezésére áll, ehhez képest már ma több mint egymillió kínai paraszt zsigereli ki az afrikai termőföldet. Ugyanakkor a Nyugat szemrebbenés nélkül szállítja a veszélyes hulladékát például Kínába, ahol amúgy már a Nyugat mocska nélkül sem lehet levegőt venni.
S miközben az ökológusok szerint az emberiség ma másfél bolygónyi erőforrást fogyaszt el, jó tudnunk, hogy ez csak a megszépítő átlag. Ugyanis Nyugat-Európa és az Egyesült Államok „fogyasztása”már ma is 2,5 bolygó évente. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a normális evolúciós ütem során évente egy-két faj kipusztul. Ma több, mint évi húszezer! Ezzel szemben harmincezer év szükséges egy új faj kialakulásához – nekünk viszont sajnos nincs ennyi időnk, hogy kivárjuk, amíg kialakul az ember helyett valami nem vagy legalább kevésbé kártékony fenevad…
Hétmilliárd ember él a Földön. Ezzel szemben alig néhány ezer európai bölény. Vagyis még korunk „értékszemlélete” alapján is könnyen belátható, hogy egy európai bölény lényegesen többet ér, mint egy ember. Ehhez képest az emberiség semmit sem tesz azért, hogy gátolja önnön végzetes létezési módját.
Jared Diamond leírja az Összeomlás című nagyszerű művében, hogy miképpen tűnt el számos „történelem előtti” civilizáció. Így a Húsvét-szigeteki, a maja vagy a vikingek grönlandi társadalma. Az összeomlás és megsemmisülés okai között mindig ott vannak a túlnépesedés, az erőforrások túlzott felhasználása és kimerítése vagy egy másik, erősebb civilizáció feltűnése. Napjainkban Haiti a legérzékletesebb példa. Haiti társadalma, miután utolsó szálig kiirtotta a fákat, halálra ítélte önmagát, a lassú agónia a szemünk láttára megy végbe. S miközben elborzadva nézzük a haláltusát, és önnön jóságunktól meghatódva segélyeket küldünk a szigetre, észre sem vesszük, hogy globális szinten ugyanazt cselekedjük, amibe Haiti belepusztul: elpusztítjuk az erőforrásainkat, és túlnépesedünk.
Diamond művében arra is van példa, miképp élték túl egyes társadalmak saját magukat. „Az apró (4,7 négyzetkilométer) Tikopia-sziget háromezer év után is lakható maradt” – írja Diamond. Az okok így foglalhatók össze: a tikopiaiak háromezer esztendeje ökológiai értelemben spórolnak erőforrásaikkal, és minden eszközzel elkerülik a túlnépesedést. Ha kellett, a törzsek egymás ellen háborúztak, hogy helyre álljon a sziget ideális népsűrűsége, ha pedig úgy hozta a sors, Tikopia-sziget lakóinak egy része egyszerűen kiúszott az óceánba, olyan messzire, hogy esélye se legyen visszaúszni.
Ma 3,5 milliárd embernek kellene kiúsznia az óceánba. Vagy ennyinek kellene elrepülnie egy másik bolygóra. Vagy marad még a háború, illetve a természetes úton bekövetkező tömeges éhhalál. Ugyanis illúzió, hogy az emberiség magától átálljon egy másik életstratégiára valamilyen kataklizma kényszerítő ereje nélkül. Mindenesetre ideje lenne ezen a szemüvegen keresztül szemlélnünk dolgainkat és a világ folyását.
Például azt, hogy mennyire lesz értékes hely akár húsz éven belül a vízben és termőföldben bővelkedő Magyarország, s hogy miközben az emberiség rendületlenül szaporodik, a nyugati társadalmak s benne a magyar képtelen az egyszerű önfenntartásra is.
S ha ez így marad, akkor vajon kié lesz ez a föld, akár húsz év múlva? A miénk-e, vagy a délről feltartóztathatatlanul beözönlő bevándorlóké? Még egyszer mondom: húsz-harminc évről beszélünk.
Amikor a ma még meg sem született unokáink fiatalemberek lesznek…
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Benes-dekrétumok: megoldásra váró kérdés
Bagó Zoltán: Közös jövőnk a megbékélés, hiszen együttműködésre vagyunk ítélve. Azzal együtt, hogy az idő múlása enyhíti a múlt sérelmeit, hiszem, hogy országaink között ma nincs helye a történelmi amnéziának. Ezért a kérdés rendezésére, mint európai jogász és jogalkotó magam egyetlen lehetőséget látok, nevezetesen a kollektív bűnösség elvét tartalmazó Benes-dekrétumoknak a szlovák jogrendből való törlését.
Magyar Hírlap
Uniós európátlanítók - a kommunista voluntarizmus
A Tavares-jelentés a hatályos jog megkerülésére tett erőszakos kísérlet, mert minden területre, államra kiterjedhet. Vagyis nem kell betartani sem jogot, sem szerződéseket - ha az önfelkent hatalom ukázairól van szó. Ezt úgy hívják: kommunista voluntarizmus. Hogy kikérik maguknak, ha a sztálinistákhoz hasonlítják őket? Beszédes, hogy hisztérikus műfelháborodáson kívül egyetlen érvük sem volt a párhuzam ellen Schulztól Swobodáig, Cohn-Bendittől Tavaresig. Pedig van egy jó recept, miként lehet kerülni a kommunizmus látszatát. Nem kell úgy viselkedni.
Megyeri Dávid
Magyar Nemzet