Bayer Zsolt: Adók
Apró kis hír járta be tegnap a nyilvánosság eldugott zugait. Eszerint az Európai Bizottság visszavonja a magyar telekomadóval szembeni keresetét, amely már a luxembourgi Európai Bíróság előtt hevert. Vajon mi történt az Európai Bizottsággal? Megvilágosodott? Jelenésük volt, és az Úr angyala megsúgta nekik, hogy kretének, s ráadásul gonoszak is
Nem, semmi ilyesmi nem történt. Annyi történt mindössze, hogy az Európai Bíróság Franciaországnak adott igazat egy ugyanilyen adóügyben.
Egészen pontosan az történt, hogy az Európai Bíróság kimondta: „nem ütközik az engedélyezési irányelvekbe a hírközlési szolgáltatókra kivetett franciaországi és máltai különadó”. Ezen bírósági ítéletből az Európai Bizottság levonta az egyetlen lehetséges következtetést, és visszavonta a magyar és a spanyol különadóra vonatkozó beadványát.
Ez, ugye, jó hír. Minekünk. És el is intézhetnénk a dolgot ennyivel, de azért van a történetnek néhány tanulsága.
Mindenekelőtt az, hogy az Európai Bíróság fenti ítéletét majdnem egy hónappal ezelőtt, június 27-én hozta. Ennek ellenére egy hónapig sikerült szinte titokban tartani az egészet – ami elsősorban a mi felelősségünk, mármint a „jobboldali” médiáé. Merthogy a baloldali és liberális média kussolt az egészről, az érthető. Ugyanis ők abban voltak érdekeltek, hogy az Európai Bíróság elkaszálja a magyar telekomadót.
Ez pedig azért van így, mert az ideiglenesen hazánkban állomásozó baloldali és liberális megmondóemberek, pártok és sajtótermékek soha, semmilyen körülmények között nem mennének szembe semmilyen multinacionális mogullal, tőkével, érdekkel, haszonnal.
Ezek számára az egész világ egy nagy, megváltoztathatatlan történelmi szükségszerűség, amivel nemhogy nem lehet, de nem is szabad küzdeni. Éppen ilyen történelmi szükségszerűség volt számukra a szovjet birodalomhoz tartozás, az itt állomásozó szovjet hadsereg, a kommunizmus, a határon túli magyarok kiszolgáltatottsága és jogfosztottsága.
Történelmi szükségszerűségnek fogták fel, hogy kussoljanak Erdélyről és az erdélyi magyarság helyzetéről, mert a szocialista internacionalizmus mégis csak fontosabb, mint kétmillió magyar jogfosztottsága.
Ennek jegyében nyalták Ceausescu talpát. Brezsnyev talpát. Ebből a megfontolásból ajnározták teljesen elvtelenül az arabokat és a PFSZ-t – de amikor Izrael lelőtte a Malév bejrúti gépét, azért a világért sem nyitották volna ki a pofájukat.
Aztán hétfőről keddre váltottak, és most Izraelt ajnározzák éppen olyan elvtelenül.
Ezek az egyedek most éppen ilyen szükségszerűségnek érzik, látják és láttatják a globalizációt és a multinacionális tőke mindenhatóságát és sérthetetlenségét.
Ezért kussoltak az Európai Bíróság döntéséről. De mindig lebuknak valahogyan. És egyre gyakrabban. Ahogy egyre tarthatatlanabbá válik ez a beteg világrend, úgy lesz egyre világosabb, hogy „a törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol”.
Most is fölfeslett. És kiderült, hogy a magyar telekomadóhoz kísértetiesen hasonló adót vetett ki tehát Franciaország, Spanyolország és Málta. Nohát, nohát… Ehhez képest éppen három éve hallgatjuk, hogy az „orbáni unortodoxia” páratlan, egyedülálló ostobaság. Hogy nem vezet sehová. Hogy ez az egyenes út a végső összeomláshoz.
A fényességes Európai Bizottság is ezt ugatja szünet nélkül. Ezért akarnak szégyenpadra ültetni. A baloldali szocialisták, liberálisok, zöldek, kommunisták és egyéb elmebetegek soraiban ülő francia, spanyol és máltai képviselők nyilván számtalan alkalommal ítélték el a magyar különadókat együtt párt- meg elv- meg bűntársaikkal.
Mint most, a hülye Tavares hülye jelentésének megszavazásakor. Rémült, demokráciáért aggódó pofával ítélték el a magyar médiatörvény azon kitételét, amely szerint politikai hirdetést csak a közszolgálati televízióban lehet bemutatni. Csak egy francia néppárti képviselő asszonyban volt annyi becsület, hogy felálljon és közölje, Franciaországban pontosan ugyanezt mondja ki a törvény, mégsem hisztizik miatta senki.
Egyszóval Franciaország, Spanyolország és Málta hozzánk hasonló unortodox adóval sújtja a hírközlési multikat. Az Európai Bíróság pedig kimondta, hogy ezzel nincs semmi baj.
Változik a világ, elvtársak.
Elég volt abból, hogy a nyugati világ rohangál a munka után, miközben a nagytőke ázsiai gyerekmunkával termel magának extraprofitot, és úgy tesz, mintha szívességet tenne minekünk a puszta létezésével.
Elég volt a globalizációból, deregulációból, privatizációból. Elég volt a hazugságaitokból, a hülye, semmirevaló közgazdasági törvényeitekből.
Vége van, elvtársak! Mehettek a francba, hamarosan!
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Patrióta Európa Mozgalom: vissza a hagyományos értékekhez - indulásunk pillanatára, mozgalmunk célkitűzéseire, egy másfél évvel ezelőtti tudósítás felidézésével emlékeztetünk
Központosított, a pénzügyi körök irányította Európa helyett független nemzetek alkotta Európáért indított mozgalmat több magyar civil szervezet, Patrióta Európa Mozgalom névvel.
Valaha megszületett, majd formát öltött az európai országok szövetségének gondolata. Akkor még az a cél lebegett a közösséget formálók szeme előtt, hogy alkossák önálló, független nemzetek, megtartva sajátosságaikat, de összefogva közös ügyeinkért.
Ám valakik, valahol átalították a váltót, és az „Európa expressz” a jelek szerint nem éppen arra száguld, amerre gondoltuk. Legalábbis ez a véleménye azoknak a civil szervezeteknek, amelyek elérkezettnek látják az időt, hogy újra az eredeti irányba vezessék a vonatot. A pénzügyi körök központosított, bürokratikus Európája helyett a polgárok patrióta Európáját építve.
Nemzetközi sajtótájékoztatón jelentették be, hogy mozgalmat hirdetnek a hagyományos értékek megőrzéséért.
Semmit rólunk, nélkülünk – ez a nemrég megalakult civil mozgalom vezető elve. A pénzbirodalom világszerte gúzsba kötötte a kormányokat, s ez ellen a népnek, az európai civilségnek fel kell lépnie, fogalmazott a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában Csizmadia László, a Civil Együttműködési Tanácskozás elnöke, aki hozzátette, vissza kell állítani a választások között a civilek kontrollját.
Mészáros László, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület ügyvezető elnöke, a mozgalom egyik megalapítója olyan Európai Uniót támogat, amely közös értékeink mentén határozható meg, a hazaszeretet, a család, a keresztény hagyományaink, az emberi jogok védelme, a társadalmi szolidaritás, a vállalkozás valódi szabadsága, a gazdasági növekedés gyümölcsének igazságos elosztásába vetett hit, a tiszta természethez és a védett környezethez való jog mentén.
Európa megfeledkezett ezekről a közös értékeinkről, fogalmazott Mészáros László.
Magyarország törekvései, a nemzeti értékek fontossága, a brüsszeli központosítással kapcsolatos aggályok egybeesnek más nemzetek gondolkodásával, fogalmazott Konrad Sutarski Magyarországon élő lengyel író, aki hozzátette, rendkívül fontos a civil mozgalom egész Európa nemzeteire történő kiszélesítése, hogy az együttes erővel gyakorolhasson hatást a pénzügyi világhatalomra.
Kossuth Rádió, Vasárnapi újság | 2012. február 13
Európa, segíts?!
Nem foglalkozunk gyakran az úgynevezett Magyar Narancs politikai állásfoglalásaival, ezután sem fogunk.
A hetilap múlt heti egyik szerkesztőségi cikke mellett azonban hiba lenne szó nélkül elmenni. A Ne küldjetek! címen megjelent írás, ahogy mondani szokás, túlmutat önmagán, az Orbán Viktor újraválasztásától rettegő, jobb híján liberálisnak nevezett értelmiségi csoport segélykiáltása.
Nem a magyar választók, még csak nem is a magukat demokratikusnak nevező, a választási együttműködésről az érdemi tárgyalásokat éppen megkezdő ellenzéki pártok, hanem egyenesen Brüsszel felé száll a fájdalmas, kétségbeesett panasz.
Igen, jól sejti az olvasó: a cikkben megfogalmazott javaslat lényege az, hogy az Európai Uniónak fel kellene függesztenie a strukturális és kohéziós alapokból érkező, hazánknak járó támogatásokat, valamint az agrártámogatásokat, és meg kellene vonnia az uniós döntéshozatali testületekben Magyarország szavazati jogát. Egyebek mellett azért, mert „Orbán Viktort csak így lehet megbuktatni, és így meg lehet buktatni”. „Legalább pénzt ne küldjetek nekik – a többit elintézzük mi!” – zárul az írás.
Szó se róla, egyenes beszéd. Melynek szerzői nyilván számoltak azzal, ha valaki észreveszi a jobboldalon, reflexből rásüti a hazaárulás bélyegét. Talán ezért idézték fel, hogy 1989-ben az idősebb Bush elnököt magyarországi látogatásán Ne adjatok pénzt a kommunistáknak! felirattal fogadták, ami a lap szerint hazafiatlan, de remek ötlet volt.
Csakhogy az akkori és a mostani helyzet között van egy icike-picike különbség: a kommunisták hatalma nem szabad választásokon elnyert legitimáción, hanem egy külső erő forma szerint szintén hazai felkérésre történt beavatkozásán nyugodott.
Az, hogy a Magyar Narancs, Heller Ágnes, Radnóti Sándor vagy Konrád György utálják a jelenlegi kormányt, és nem szívesen szívnak egy levegőt Orbán Viktorral, nem elégséges ok a javasolt drasztikus külső beavatkozásra.
A szerkesztőségi cikk nem is ezt, hanem az uniós pénzek felhasználása körüli aggályokat nevezte meg a beavatkozás lehetséges jogalapjaként. Ez azért elég karcsú. Brüsszelnek ma is megvan a lehetősége, hogy vizsgálja és indokolt esetben felfüggessze a támogatások felhasználását. Az e téren hatásosabban fellépő uniós ügyészség friss tervét sem tartom a nemzeti hatáskörök csorbításának, közösségi pénzekről lévén szó.
De azt az általános büntetést, amit a magyarországi liberális értelmiség javasol – szemben egyébként Mesterházy Attila MSZP-elnökkel is, akinek pártja a választói hangulatot érzékelve egy ideje kettős beszédet folytat az ügyben: a szankciókat elveti, de minden külföldi fórumon tovább ekézi a kormányt –, csak akkor szabhatná ki ránk az unió, ha átlépne a közösen lefektetett elveken, szabályokon, szerződéseken, eljárásokon. Ezzel a szerzők is tisztában vannak, miként vélhetően azzal is, hogy lehetetlen egy csak Magyarországra nézve hátrányos szabályozást átverni az uniós testületeken – ahogy ezt szintén sürgették –, így viszont nehezen érthető, miért égetik magukat egy ilyen visszataszító, a kudarcukat beismerő javaslattal.
Egyébként Brüsszel, amikor tehette, beavatkozott a magyar ügyekbe. 2006-ban eldöntötte a választásokat azzal, hogy haladékot adott Gyurcsányéknak a valós költségvetési helyzetet bemutató konvergenciaterv benyújtására.
Aztán ugyanaz év őszén lényegében szemet hunyt az akkori hatalomnak az európai alapértékek megsértését jelentő, brutális fellépése felett.
Majd négy év múlva a Bajnai által elmért hiánycél betartásának kikényszerítésével kényszerpályára igyekezett terelni a frissen hivatalba lépett Orbán-kormányt. Egyik akció sem jött be, ám sokat ártott az országnak.
Legyen méltányos velünk az unió, és tartsa be a saját szerződéseit – a többit elintézzük mi, magyarok!
Szerető Szabolcs
Magyar Nemzet
Birodalmak
A magyar alkotmányos gondolkodás néhány évszázaddal korábban kialakult, mint Amerikában, ahol liberális alkotmány született, bár gond nélkül együtt élt még majdnem egy évszázadig a rabszolgaság intézményével.
Ugyancsak helyénvaló volt a miniszterelnök megjegyzése Oroszország és a demokrácia viszonyáról, de említhette volna akár Kínát vagy Törökországot is.
A birodalmi törekvések mindig ideológiai formában jelentkeznek, mondván, „mi jobbak vagyunk, sikeresebbek, kövessetek minket, mi felszabadítunk titeket”. Ennek a gondolkodásnak a buktatóit láthatjuk napjainkban is, például a mohamedán országokban. Minden nemzetnek más a története, a hagyománya, más a demokráciáról kialakult véleménye. Az egyéni és a közérdek összehangolása állandó küzdelem, amely folyamatos korrekciókkal jár, de csak akkor lehet sikeres, ha nem idegen törvények és szabályok uralmát jelenti.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Várták, de elmenekült
A demonstráló tömeg, amint megtudta, hogy Bajnai nem mer bejönni Felcsútra, azonnal kocsikba szállt, és libástól, transzparensestől az ellopott sajtótájékoztató helyszínére igyekezett. Kissé nehezteltek Bajnaira, hogy most már nemcsak a libáiktól, hanem a sajtótájékoztatóktól is megfosztja őket.
A közeledőket észlelve és rossz lelkiismeretétől űzve a népvezér buszra szállt kíséretével és a baloldali lakájmédia bértollnokaival eliszkolt Alcsútdoboz irányába.
A menekülő Bajnai után tartott a demonstrálók autókonvoja transzparenseket és libákat felmutatva a buszon megbújó antihősnek. A Bajnaiékat szállító jármű az Alcsútdobozon lévő arborétum felé vette útját, majd annak szomszédságában lévő Puskás Ferenc Sporthotel és Étteremhez érkezve megállt egy pillanatra, aztán visszafordult Felcsút irányába, mindvégig a mögötte oszlopban követő demonstrálók kocsisorától kísérve.
Petrin László
Magyar Hírlap
Búcsú az IMF-től
Piaci vélekedések szerint az IMF-hitel visszafizetése nem változtatja meg jelentősen Magyarország finanszírozási kilátásait. Az anyagi háttér amúgy kellően rendelkezésre áll: a pénzügyi tartalékok elegendő forrást biztosítanak a fennmaradó valutaalapos hitelrészlet kifizetésére. Mindeközben a felgyorsított törlesztés segítheti a jegybank azon célját is, hogy csökkenjen a kéthetes jegybanki kötvényállomány. Szajlai Csaba Magyar Hírlap
Mindnyájunk világbajnoksága
Miközben a közeli Nyugat olykor mintha játszótérnek vagy szimulátornak tekintené országunkat – a közvetlen szomszéd egyes megnyilatkozásaiban már-már 1867 előttre tekeri vissza az idő kerekét –, addig a távoli Kelet a földkerekség egyik legnépszerűbb, legimpozánsabb sportrendezvényével tisztel meg bennünket, pusztán azzal, hogy globális hatalmai úgy határoznak: nem erőlködnek, hadd jöjjenek egyszer a magyarok is.
Az elmúlt negyedszázadban Ausztrália háromszor, Olasz- és Spanyolország kétszer-kétszer, Kanada, Japán és Kína egyszer-egyszer lehetett a vizes-vb gazdája, mostantól következnek az oroszok, a mexikóiak, a koreaiak, majd mi. A magyarhoz mérhető nemzetgazdaságot, népességet ne is keressünk közöttük. A miniszterelnök azt is megjegyezte, a csőd szélén tántorgó, a saját lábán megállni képtelen államnak senki sem adná oda a rendezés jogát; valóban, nincs az az eszement ember, aki oda tervezné a legmeghittebb családi ünnepségét, ahol bármikor a fejére dőlhet a tető.
Ezért a minket ért tisztességgel vetekszik a felelősségünk is.
Ballai Attila
Magyar Nemzet
Bayer Zsolt: Az új Európa
Valami baj van a régi Európával. Ezt mi mondogatjuk, immáron évek óta, de mind ez ideig gúnyos kacaj hallatszott csak válaszként azok részéről, akik miatt a régi Európa súlyos bajba került. Most azonban visszavonhatatlan tény: baj van a régi Európával.
Ezt onnan lehet tudni, hogy Barroso, az Európai Bizottság elnöke mostanában konferenciákat szervez az „új európai narratíva” kialakításának szándékával. Most éppen Varsóban ülésezett a nevezett konferencia, majd összeült egy szűk értelmiségi csoport, amely három emberre bízta egy új európai charta szövegezését.
Íme, a fantasztikus hármas: Per Nyholm dán újságíró, Tomás Sedlacek cseh közgazdász, valamint a mi szemünk fénye, Konrád György író és intézmény és ősbölény és vátesz és orákulum és a férfi Heller Ágnes.
Ha nekik hármójuknak kell új Európát szövegezniük, akkor tényleg baj van.
S hogy mekkora a baj, az abból is látszik, hogy nekik hármójuknak kell új Európát szövegezniük.
Ugyanis – és ettől a pillanattól fogva kizárólag Konrádról beszélek, ugyanis a másik kettőt nem ismerem – a szövegezők egyikének minimum óriási a felelőssége abban, hogy Európa oda jutott, ahova.
Globalizáció, dereguláció, privatizáció, beteg internacionalizmus és még betegebb nemzettagadás. Pénz, pénz, pénz. „Szabad” piac, szabad rablás, szabad szerelem. Múlttalanság, sorstalanság, jövőtlenség. A rettenetes pillanatok börtöne. ’56 - de igazi hősök nélkül, ’68 – de Prága nélkül. Jakobinus örökség, Che, RAF – csak semmi cicó, elő a slukkert” … Erőszakmentesség, de csak miután egyeduralomra vergődte magát az én penetráns erőszakom, s a frusztrációimból épült szép új világ.
„All we are saying/ is give peace a chance” - de azért ugye tökön rúghatlak, ha „redneck” vagy, ha „paraszt” vagy, ha „antimodernista” vagy. „Make love, not war” – hát persze. De nem árt, ha az üzlet pörög… Adunk-veszünk. Drágán-olcsón. De csak ha már megjártuk a hadak útját, Maótól Keynesig. Ha már elárultunk mindent, beárultuk iskolatársainkat a templom ajtajában állva, s lesve, ki megy be közülük az Isten házába. Ha már ráleltek a sógor kályhájában a kéziratokra. Ha már…
Ha már megírtuk a Tréfát – s kiderült, önmagunk fertelmes bűnét írtuk meg.
Ha már megrendeztük a Mephistót – és kiderült ugyanez.
Ha már kiderült a lét elviselhetetlen könnyűsége.
Ha már egyszer a közös bűn tart össze bennünket.
Ha már nincsen senki, aki közénk férkőzhetne, hiszen kihalásra vagyunk ítélve. De a művünk, a nagy, összekapaszkodott, nemzettelenített, libertiánus Európa nem pusztulhat mivelünk. Hiszen a hajlam a rosszra, a bűnre az ember attribútuma. S mi mindig erre építettünk mindent.
Az nem lehet, hogy annyi rém hiába oszta bért, s kedd annyi blőd retek döglött meg a drogért…
Ez a mi művünk, és nem hagyjuk veszni, semmiképp.
Nem hagyjuk az elmebajjá tett emberi jogokat. Nem hagyjuk a felesleges, ostoba, semmirevaló harcokat. Nem hagyjuk a meleg büszkeséget, a semleges nemű öltözőket, a férfiak ülve hugyozását, az idegenek ajnározását, a befogadás általi tönkretételét annak az átkozott „régi” Európának. Nem engedünk az antiszemitizmus elleni harcból – és ha éppen nincs antiszemitizmus, majd elintézzük, hogy legyen. Hogy is mondja Woody Allen az Annie Hall-ban?
„– Nemrégiben együtt ebédeltem néhány sráccal az NBC-ből. Leettem magam, szóltam a pincérnek, hogy hozzon nekem oldószert. Erre Tom Christy odasúgta a pincérnek, biboldószert hozzon, érted, nem oldószert, biboldószert. Nem oldó-, biboldó…
– Idefigyelj, Max, én őszintén mondom neked…
– Nagyon kérlek, ne hívj engem Maxnak!
– Miért, ezt a nevet neked találták ki. Nagyon kérlek, ne keress mindenben összeesküvést.
– Na jó, tessék, ezt hallgasd meg. Pár napja voltam a lemezboltban, tudod, van ott az a szőke, Elvis-frizurás eladó, derék nagy barom. Bemegyek, meglát. »Ja, igen, nálunk ezen a héten Wagner-vásár van.« Wagner-vásár. Wagner, Max, Wagner, érted? Na, én tudom, miért mondta olyan jelentőségteljesen.
– Oké Max. Kalifornia Max, lelépünk ebből az eszelős városból.
– Nem megyek sehova.”
Hát így. És ezt mi nem engedjük. Írunk inkább új európai narratívát. Pedig garantáltan nincsen ránk szüksége immáron senkinek…
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
A "modern értelmiségi", a hatalomra tör, de felelősséget vállal
A mai politikai feszültségek legfőbb forrása, hogy akik baloldalinak tekintik magukat, gyógyíthatatlanul utópisták. Mindenben azt látják, hogy az érzékelt valóság mennyiben marad el az általuk elképzelt világtól.
...A modern értelmiségi, a hatalomra törő, felelősséget nem vállaló, mindent az egyéni észre alapozó baloldali azt hiszi, hogy a valóság csupán akadály, amit le kell győznie. Tévedés. A valóság az, ami mindent legyőz.
Lánczi András
Heti Válasz
Birkanép helyett birkapörkölt
Gyurcsány Ferenc szocialista miniszterelnök idején legfeljebb az lehetett „hungarikum”, hogy valaki államtitkári kinevezést kapjon felsőfokú végzettség nélkül. Aztán kétharmaddal kergette el a nép az önjelölt nyájterelő csahosokat. Kiderült, a Duna-Tisza táján kedvelik ugyan a birkapörköltet, de az országot nem birkanép lakja.
Vass Krisztián
MNO