Több mint tábor - Orbán Viktor is ott volt Erdélyben a tusnádi fő rendezvényen
Elsősorban erdélyi közönsége előtt a miniszterelnök azt igyekezett röviden bemutatni, mit és miért is csinált kormánya az elmúlt három évben. Téves elképzelésnek nevezte, hogy az uniót sújtó jelenlegi válság ellenszere maga az Európai Unió és intézményei lennének, a megoldást a nemzetállamok, így a németek, magyarok, románok jó válaszaiban látja, ezeken múlik az unió válaszának sikeressége. Az erőforrások elvonására irányuló nagyhatalmi politikával szembeszálló, a szuverenitás ilyen formában való megőrzését előtérbe helyező politika egyébként nyitott fülekre találhat Erdélyben, s egész Romániában. Bukarestben is egyre több elemző szól a pénzügyi kiszolgáltatottságról, a valutaalap által diktált zsákutcáról, így kifejezetten pozitív lehet a fogadtatása a bejelentésnek, miszerint Magyarország a nyár végéig visszafizeti IMF-hitelét.
Pataky István
Magyar Nemzet
Fricz Tamás: Több jel mutat arra, hogy 22-23 évvel a „rendszerváltás” után elkezdődött a rendszerváltás Magyarországon
Ennek egyik világos bizonyítéka, hogy a Magyar Narancs nevű, a jobboldalt, a konzervativizmust és a nemzeti érzést csípőből gyűlölő lap július 18-án Ne küldjetek! című szerkesztőségi cikkében könyörög az Európai Uniónak, hogy tegyen meg mindent a jelenlegi magyar kormány ellehetetlenítése érdekében azzal, hogy nem adnak pénzt az EU-s közös kasszából Magyarországnak, valamint hogy felfüggesztik hazánk szavazati jogát az EU-ban.
S hozzáteszik: ha az EU „partnere” lesz a Magyar Narancs szerkesztőségének Orbán-kormány- és jobboldal-ellenességében, akkor a többi feladatot az Orbán-kormány megbuktatására a magyarországi baloldali ellenzék már könnyedén elvégzi.
(Csak zárójelben jegyzem meg: nem nagy dolog, fiúk, úgy győzni, ha egy birodalmat hívtok segítségül Magyarország – ja, tudom, nem Magyarország, „csak” a magyar kormány – legyőzésére, kivéreztetésére. Nem lenne egyszerűbb fair feltételek között megvívni a választási küzdelmet labancok és kurucok között?)
A Magyar Narancs elképesztően kollaboráns cikke ezúttal csak egy szempontból érdekes számomra, mégpedig hogy érződik belőle a valódi és tapintható félelem attól, hogy Magyarországon talán tényleg elkezdődnek a változások, hogy talán a posztkommunista és ultraliberális egyeduralom felszámolódik, s valóban létrejön az egyenlő politikai erők küzdelme, s ezzel megteremtődnek az alapjai Magyarországon a szabadságnak és a demokráciának.
Ezt a rendszerváltás-értékű változást persze a magyarnarancsosok és társaik nyilván úgy interpretálják, hogy ha a magyar jobboldal megerősödik, akkor megszűnik a szabadság és a demokrácia az országban.
Ez jól hangzik, de természetesen az ellenkezője az igaz.
Ugyanakkor a „baloldali”, „liberális” hálózat nemzetközi része is érzékeli a veszélyt, ezért többek között a Die Zeit kétségbeesésében nemrég így írt: „Orbán Viktor kormányának takarékoskodnia kell és reformokat végrehajtani.” A globális nyelvet lefordítva értsd ez alatt: takarékoskodni, azaz: megszorításokat – bérbefagyasztás, elbocsátások, nyugdíjcsökkentés stb. – bevezetni a lakosság irányában. Reformokat végrehajtani: minden stratégiailag fontos állami céget, közszolgáltató intézményt el kell adni a multinacionális vállalatoknak, a nemzetközi tőkének, megnyitva az utat a profit országból való további kiáramoltatása előtt.
Hozzá is teszi a Die Zeit: Magyarország a legfontosabb lépéseket nem tette meg. Önmaga tönkretétele felé – tehetjük hozzá mi. S ez talán nem baj – vagy igen? S még egy mondat a lap írásából: az Orbán-kormány a populizmusban és a külföldi cégek megadóztatásában jeleskedik, tehát tévúton jár. Ismét fordítsuk le a globális nyelvet: a populizmusban jeleskedés – mint valami „szörnyűség” – azt jelenti, hogy az Orbán-kormány igyekszik az agyonterhelt lakosságot megkímélni a további terhektől, s a belső fogyasztást – ami a gazdasági növekedés egyik alapja – felpörgetni. Végzetes bűnök ezek, tudjuk, szégyellje magát az Orbán-kormány!
Szóval a posztkommunista baloldal és a velük szövetkező ultraliberálisok félelme és fékezhetetlen indulata mutatja meg a legjobban: a 22-23 év alatt elmaradt fordulat, mely nélkül nincs rendszerváltás, talán bekövetkezik, és 2014-től kiegyenlített politikai és gazdasági erőviszonyok jönnek létre Magyarországon a hatvanéves „baloldali” uralom után.
E félelem érződik Göncz Kingáékon az Európai Parlamentben, a nemzetközi sajtóban, amerikai „barátaink” körében, a tengernyi „aggódóban”. Ettől tart az Origo.hu is, amikor Orbán nagyívű, valóban a rendszerváltásról is szóló tusnádfürdői beszédét úgy foglalja össze, hogy a miniszterelnököt paradicsommal megdobálták, illetve hogy Orbán nem hisz az EU-ban (a helyszínen végighallgatva a beszédet, ez így kiragadva nem pusztán leegyszerűsítés, hanem nettó félremagyarázás).
Pedig a „baloldal” akár örülhetne is, hogy a formális-jogi intézményi keretek után végre a demokrácia és a szabadság belső, tartalmi feltételei is létrejöhetnek Magyarországon.
Ez utóbbi megállapításom természetesen szimpla cinizmus.
mno.hu
A hazai álbaloldalnak semmi sem drága
De már forog is az új lemez! Hisz érzi a balliberális oldal, micsoda üzenete lenne a devizahitelesek megmentésének. Olyan, ami nyilván nem maradhat következmények nélkül a 2014-es választáson sem. A Népszava most azt hangsúlyozza egy cikkében, hogy a hitelesek kormányzati megmentését tulajdonképpen azoknak az adóforintjaiból ejti meg a kabinet, akik nem is vettek fel hitelt.
Hát erre fogadtam! Vagyis arra, hogy amint lehet, árkot ásnak majd a bajba jutott hitelesek és azok között, akik nem vettek fel devizakölcsönt! Árkot ásnak, nem törődve azzal, hogyha nem lép közbe a kabinet, akkor a hitelesek mélyülő drámája ezerféleképpen ránthatná magával az egész magyar társadalmat. Vagy lehet, hogy a baloldalon éppen ezt akarják?
Sinkovics Ferenc
Magyar Hírlap
Mi és ők - Gyurcsány a baloldali Jobbik létrehozásán ügyködik
Emlékezzünk azért arra, hogy a szélsőjobb megerősödésének okai között ott találhatjuk a politikai elitben való csalódottságot, amihez a DK-s képviselőknek talán lehetett némi közük a 2002 és 2010 között eltelt időszakban.
Ez idő alatt a Jobbik a mérhetetlenből a harmadik legnagyobb párttá nőtt, s ez szintén természetszerű összefüggésben áll a magyar baloldal kormányzásával és stílusával. És azt se felejtsük el, hogy a DK retorikája újabban kifejezetten a radikálisoknak szól, hiszen ez az a réteg, amelyet programjával Bajnai és Mesterházy is nehezen ér el, de Gyurcsánynak viszonylag könnyű megszólítania. Az, amit Gyurcsány és Vadai most megkísérel, akár tekinthető a baloldali Jobbik létrehozásának, a magyar szélsőbal felélesztésére tett kísérletnek.
Knopf Alexandra
Magyar Hírlap
Károkozók és kármentők
Miközben 2005-2006-2008-ból származó, visszafordíthatatlan és súlyos hagyatékok felemlítését a krónikás dühödten-gúnyosan hárítja (a megszokott „ne mutogass vissza” effektus; máig nem tudni, hogy mikor kötelező és mikor nem szabad „visszamutogatni”), addig a metróépítés során még mindig rendületlenül és ingerülten „orbánviktorozik” 1998 (!)-ból, amikor még egy szerződés sem volt. (Ne feledjük azt sem, hogy 2002 és 2010 között, MSZP–SZDSZ-regnálással nyolc év telt el, nyolc év után tartottak ott 2010-ben a 4-es metróval, ahol tartottak – nem különösebben nehéz geológiai viszonyok mellett.) Arról most sem esik szó, miért nem épülhetett meg a 4-es metró az orosz államadósság terhére. Megjegyzi viszont, hogy most már Tarlós is építeni akarja az „5-ös metrót”. Igaz, az egyáltalán nem metróépítés, hanem felszíni vonalak kapcsolatteremtése metrókkal, de Demszkyék metrónak nevezték, tehát neki is az. Hogy a 3-as metró húsz évig elhanyagolt felújítását miért keveri az úgynevezett „5-ös metró” építéséhez, az örök rejtély. Az írások célja ellenben teljesen világos. Nem is lehet más, mint a károkozást a lehetségesség határáig összemosni a kármentéssel. A jelenlegi városvezetés nem fröcsögött ezekben az ügyekben. Csendben kárt mentett, és soha nem ment tovább a kommunikációban a száraz tények ismertetésénél. Most azonban nem hagyhattuk szó nélkül, hogy a dolgokat a talpukról a fejük tetejére állítják. Tarlós István - Budapest főpolgármestere Magyar Hírlap
Árokásók
A gyalázatosan alacsony mélységekben járó hvg.hu a devizahitelesek új mentőövének kapcsán azonban jócskán túltett a politikusokon. Írása lényege nagyjából annyi, hogy ott dögöljenek meg a devizában eladósodott bajba jutott szerencsétlenek, ahol vannak, ne az "állam nénitől" kuncsorogjanak pénzt, sőt en bloc szégyelljék magukat, mert nem mást, mint az "érdemalapú társadalmat verik szét".
Az érintett másfél-két millió embert lényegében letolvajozó Hvg.hu- cikk az eddigi összes állami mentőcsomagot lesajnálja, és kizárólag a hitelfelvevőket teszi felelőssé a többszereplős (adós, bank, állam, pénzügyi felügyelet stb.) ügyben.
A döbbenetesen primitív és gyűlölködő írásra kár több szót vesztegetni, a jelenség mellett nehéz szó nélkül elmenni. Adott ugyanis egy tízmilliós társadalom, ahol körülbelül minden negyedik embert közvetlenül is érint az a probléma, hogy átverték, becsapták, egész életére adósrabszolgává tették, és ehhez az állam évekig asszisztált.
A pénzügyi felügyelet korábbi ura öt éven át nézte, ahogy 140-szeresére nő a devizahitel-állomány, mégsem lépett. (Meg is kapta a maga kitüntetését Bajnai Gordontól, állítólag a pénzügyi stabilitás terén elért érdemeiért...)
A hasonlóan tétlen jegybanknak és bankszövetségnek is vaskos adatsorok álltak a rendelkezésére, erről onnan is tudhatunk, hogy Simor András exjegybankelnök szolgalelkű módon adta ki az üzleti titoknak számító devizaadatokat a Nemzetközi Valutaalapnak. Állítólag azért, mert kérték.
Szabó Anna
Magyar Hírlap
Szentmihályi Szabó Péter: Egy biztos pont, az Orbán-ellenesség - lejtmenetben a véresszájú ellenzéki lapok
Az irónia, a szatíra, a gúny, a humor éles fegyver, ha jól és mértékkel forgatják, de ha ordító gyűlöletté torzul, a kicsorbult fegyverrel vagdalkozó válik szánalmassá és nevetségessé.
A balliberális média színvonaltalanságát már azok is fájlalják, akik ide juttatták, de késő a bánat: a politikai alkalmatlanság és a mondanivaló hiánya csak tükröződik az újságírásban, de nem oka is annak. A hírekhez ingyen is hozzá lehet jutni, ha pedig a vélemények, hírmagyarázatok önismétlők és üresek, az eddig kitartó olvasóközönség is lemond a nyomtatott sajtóról.
A Népszava és a Népszabadság lejtmenete ebben az összefüggésben értelmezhető, sajtómunkásai ideológiailag légüres térbe kerültek, s egymást próbálják túllicitálni az egyetlen biztos ponton, amit az Orbán-ellenesség testesít meg.
Magyar Hírlap
Bayer Zsolt: Sólyom
Lassan egy hónapja röppent fel a hír, hogy Sólyom Airlines néven új magyar légitársaság kezdi meg működését. Komoly flottával, arab pénzügyi háttérrel, magyar tulajdonosokkal, prémiumkategóriában, kidolgozott üzleti tervvel.
Már a hír másnapján beindult a szokásos cinizmus. Cinizmus, gúnyolódás, röhögés, hitetlenkedés. Hirtelen tele lett a nyilvánosság névre hallgató közvécé repülésügyi szakértőkkel, akik felírták a budi falára saját maguk okosságait. „Megmosolyogtató badarság, ami csak Magyarországon elképzelhető” – reagált a Sólyom indulására a Hvg.hu-nak egy légügyi szakértő, aki a Malév vezetésében korábban szerepet vállalt.
Szerinte egy teljesen új légitársaság felállítása, amíg egyáltalán felszállhatnak a gépek, legalább másfél évet vesz igénybe, így az augusztusi indulás esélytelen. „Az ambiciózus terveket egyelőre nem igazolják a cégadatok: a kft. már több mint tízéves múltra tekint vissza, korábban Avicraft néven futott, és légi járművekkel foglalkozott.
Május óta viseli jelenlegi nevét. Ekkor lépett be ugyanis a szintén Sólyom nevű vagyonkezelő holding a tulajdonosi státusba.” Így a másik (bár ez utóbbinál egyszerűen fogalmam sincs, mire akar kilyukadni).
A harmadik imigyen szakért: „Amennyiben valóban cél lett volna egy magyar nemzeti légitársaság létrehozása, akkor azt a Malév csődje után nem sokkal kellett volna megvalósítani, mostanra ugyanis jelentősen csökkent annak a valószínűsége, hogy egy új légitársaság komolyabb szeletet hasítson ki a budapesti bázisú légi közlekedésből, a fontos és profitábilis járatok ugyanis már elkeltek.”
Aztán végre jött egy, amelyik legalább a nevét vállalta: „Azt el tudom képzelni, hogy záros határidőn belül elinduljon, de több komoly kérdés is felvetődik” – fejtette ki Turi Ferenc, a Capitol Consulting Group ügyvezető partnere, stratégiai tanácsadó. Szerinte is gyenge lábakon áll az üzleti terv, több okból kifolyólag.
Először is, bár érthető a kezdeményezés, hogy közel-keleti befektetők egy EU-n belüli légitársasággal igyekeznének az uniós piacok irányába nyitni, pozíciókat szerezni, ám ezt úgy is elérhetnék, ha egy eladósorban lévő kisebb uniós légitársaságot megvásárolnak. És sokan mások elmondták még, több oldalról is megvilágítva a dolgot, hogy az egész lehetetlen, ostobaság, nincs befektető, aki erre pénzt adna, és ennyi idő alatt amúgy sem lehet, nem fog menni, és egyáltalán.
Majd eltelt két hét, s kiderült, hogy de igen, van befektető, mindenki komolyan gondolja, és indul a Sólyom augusztusban. Ekkor belépett a nyilvánosság nevű közvécébe a Sólyom mint név és az ezen való röhögcsélés. A Népszabadság például imigyen öblögetett: „Sólyom néven légitársaságot indítani merész vállalkozás, hiszen a névnek nincs nemzetközi jelentése, a név pedig kimondhatatlan a külföldieknek - mondta egyikük.
Egy másik szakértő szerint komoly szakmai befektető nem ad Sólyom nevet egy légitársaságnak, sem magyarul, sem angolul, hiszen ez a név a katonai repülésre rímel, igaz, ellenérvként azt is hozzátette, hogy az arab világban a sólyom vonzó jelkép lehet, még ha nem is a magyar trikolór közepén.” Különösen az utolsó mondat figyelemre méltó: lehet, hogy a sólyom vonzó jelkép, de hát a magyar trikolór közepén, na úgy biztos nem…
S e cikk alatt az egyik vérproli kommentelő így fejtette ki véleményét: „Vicc az egész, ez egy költséges technikai sport, és a legjobb, ha megbékélünk a ténnyel hogy nincs nemzeti légitársaságunk, és az utasok nevében remélem, soha nem is lesz.”
A Hír24 nevű társaság pedig azt a remek viccet eszelte ki, hogy felment a várba, és külföldi turisták orra alá dugta a Sólyom Airlines feliratot, olvassák már el. És azok meg elolvasták. Amelyik nem volt közülük analfabéta, „szolyom erlájns”-nak olvasta a szöveget, ami, lássuk be, nem olyan elborzasztó.
Magam pedig azon töprengtem közben, hogyha a Hír24 nevű kretének ezzel a melóval végeztek, kiugorhatnának a Keleti környékére vagy a Kissalétrom utcába, és a helyiek orra alá dughatnának néhány légitársaságnevet. Mondjuk, kezdetnek ezt: Vueling; vagy ezt: Volareweb; vagy esetleg ezeket: Skyairlines, Qathay Pacific, Norwegian Air Shuttle, Merpati Nusantara Airlines, Sriwijaya Airlines. Aztán a felolvasások után haladéktalanul értesítsék a spanyolokat, olaszokat, norvégokat, indonéziaiakat, hogy csukják be a boltot, mert a magyar Kissalétrom utcában meg a Síp utca és Dob utca sarkán nem tudták kiolvasni a légitársaságuk nevét.
Eh, hagyjuk a fenébe! Gondoljunk inkább arra, hogy a Kun Bélával Nyugatra menekült vörös emigráció ugyanezt csinálta.
Amikor megnyílt például a Gellért gyógyfürdő, azzal írták tele a nyugati lapokat, hogy ne jöjjenek Budapestre fürdeni, mert a budapesti fürdők vize pestissel fertőzött. Ezek jogfolytonosak, ezek semmit sem változtak lassan száz év alatt. Ezek kiütést kapnak, ha magyar trikolór alatt történik valami. A mi türelmünk pedig hatalmas – de nem végtelen. Ezt kéretik észben tartani.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Erdély valóban nem Bukarest gyarmata
Megéltük végre, hogy az erdélyi magyarság elkezdte kezébe venni a saját sorsát. És ha Mussót vesszük alapul, most ne mutogassunk körbe-körbe: kik, hol, mikor és mennyit mulasztottak az önrendelkezéshez vezető kátyús utakon. És ne reméljünk sokat a jövőtől, csak annyit, hogy megélhetjük majd azt a pillanatot is, amikor Bukarest épp aktuális korifeusai belátják: Erdély valóban nem Bukarest gyarmata. Az, amit még meghagytak megtépázott erdeiből, kavicsbányák tárnáin keresztül széthordott, majd betonkolosszusokba rejtett hegyeiből, még ennek ellenére is egy tündérkert.
Kristály Lehel
Magyar Hírlap
Adók
Bayer Zsolt: Apró kis hír járta be tegnap a nyilvánosság eldugott zugait. Eszerint az Európai Bizottság visszavonja a magyar telekomadóval szembeni keresetét, amely már a luxembourgi Európai Bíróság előtt hevert. Vajon mi történt az Európai Bizottsággal? Megvilágosodott? Jelenésük volt, és az Úr angyala megsúgta nekik, hogy kretének, s ráadásul gonoszak is?
Nem, semmi ilyesmi nem történt. Annyi történt mindössze, hogy az Európai Bíróság Franciaországnak adott igazat egy ugyanilyen adóügyben. Egészen pontosan az történt, hogy az Európai Bíróság kimondta: „nem ütközik az engedélyezési irányelvekbe a hírközlési szolgáltatókra kivetett franciaországi és máltai különadó”. Ezen bírósági ítéletből az Európai Bizottság levonta az egyetlen lehetséges következtetést, és visszavonta a magyar és a spanyol különadóra vonatkozó beadványát.
Magyar Hírlap