Seregszemle
Nehezen követhető az ellenzék, a „demokratikus pártok” házibajnoksága. Mindenki haragszik mindenkire, és ez várhatóan így is marad, sőt talán fokozódik. Jól jelzi ezt, már a különféle fedezékekből előbukkant retró politikusok is igét hirdetnek, mintha nem is őket zavarta volna el a népakarat néhány éve. Pánikhangulat érződik, senki nem akar lemaradni a szerelvényről, holott még azt sem tudni, ki lesz a mozdonyvezető. Távolabbról nézve igen vicces az egész. Vagy inkább szánalmas.
Pilhál György
Magyar Nemzet
Minta lehet a magyar földtörvény
Több környező ország kormánya is érdeklődik az új magyar földtörvény iránt. Bitay Márton, az állami földprogramért felelős államtitkár szerint ez nem véletlen, hiszen a kormány Európa egyik legszigorúbb földtörvényét alkotta meg, amely kizárja a külföldi és hazai spekulánsok megjelenését a termőföldpiacon. Mint mondta, a jogszabály komoly érdeklődést váltott ki a szlovák, a román és a lengyel kormány részéről is.
Magyar Nemzet
Görbe, Bajnai - létezik lator körökben egyfajta kimondatlan szakmai összetartás, fegyverbarátság - legyen szó bármiről: motorcsónakról, libáról, hatalomról...
Még a legkisebb szövetségeseket is meg kell becsülni a mai cudar kampányvilágban. Lám, Bajnai Gordon, az Együtt 2014-PM vezére is örömmel vette a Független Civilek Komáromért Egyesület (FCKE) közeledését, mikor országjáró körútja során elfogadta Horváth Zsolt elnök meghívását egy ottani lakossági fórumra. A május végi esemény most amiatt került elő ismét, mert kiderült: a tavaszi szeminárium szervezője - a meghívó fél - nem más, mint a komáromi éjszakai élet ismert figurája. Kis Görbe (így is becézik a szívélyes embert) sűrűn belebotlik a törvénybe; fő profilja a motorcsónaklopás, de előfordult, hogy tankhajóról (vízi városban vagyunk) próbált - korrupt rendőrök segítségével - mintegy hétmillió forintnyi benzint vételezni. (...) Bár a szövetség tegnap délutáni közleménye szerint megszakította a kapcsolatot Kis Görbével, az embernek van egy olyan érzése: létezik lator körökben egyfajta kimondatlan szakmai összetartás, fegyverbarátság. Legyen szó bármiről: motorcsónakról, libáról, hatalomról...
Pilhál György
Magyar Nemzet
Hiba és következmény
Fodor Gábor mostanság kiragasztott óriásplakátjának is van történelmi jellege. EU vagy Orbán? Ezt kérdezi a plakáton Fodor, akinek tulajdonképpen ez a kérdés a politikai feltámadása, vagy legalábbis ő nyilvánvalóan annak hiszi. Amúgy teljesen súlytalanná vált már akkor is, amikor még létezett az SZDSZ. (...) Bár Fodor új liberális pártjának képviseletében néz ránk a plakátról, azért az nyilvánvaló, ha ez az alakulat beindul, akkor az SZDSZ hagyatékát viszi tovább. (...) És ha lesz, aki nem ismeri az ország rendszerváltás óta eltelt történelmét, benne az SZDSZ és a hazai balliberális tömb szerepével, az könnyen odaszavazhat majd Fodor pártájára, pláne, ha az szövetségben áll a többi balliberális erővel. A történelem nem ismeréséről lesz szó, amit akár megbocsátható hibának is tekinthetünk. A belőle következő felelősség azonban óriási. Sinkovics Ferenc Magyar Hírlap
Balra hakni
Gyurcsány pontosan tudja, mi az a politikai kettős beszéd: ha nincs közös lista, ha nincs közös kormányfőjelölt, az egész megosztott-jelöltösdi legfeljebb szépségtapasz a semmin. Ha ez így van, őt egyik oldal sem fogja bevenni a buliba, a neve csak akkor szaglik kevésbé rosszul, ha teljes a szagminta, fullos az ellenzéki összeborulás.
Innentől tehát a korábban az ellenzéki összefogás oltárán még Katus kedvenc rezsóját is feláldozó Gyurcsány szerepet váltott, s újra egyéni játékba kezdett. Mesterházynak nagyot mondott, mert úgy érezte, ez felértékeli.
Saját táborában mindenképpen, amelyet ezzel még inkább összetarthat. Ráadásképpen magához vonzhatja a kicsiket is, majd csinál ő összefogást. S láss csodát, a Demokratikus Koalíció honlapja lelkendezve közli, hogy egyenesen belépési hullám indult a pártba. Képzeljék el, a Bokrost és Dávid Ibolyát is megjárt Kerék-Bárczy Szabolcs is csatlakozott, hiszen „azokat az értékeket, amelyeket én képviselek, a valós társadalmi támogatottsággal rendelkező magyar pártok közül ma a DK képviseli”.
Finom szerzemény. Ehhez még tegyük hozzá Fodort, mint ballibsajtót húzó nevet. Az örökfiatalos Gábor persze csak statiszta, igazából sohasem volt más, most éppen ezt a darabot választotta.
Máté T. Gyula
Magyar Hírlap
Bayer Zsolt: Premier
Nem fogadta el a bécsi Burgtheater a Magyar Nemzeti Színház meghívását. Mindenki más elfogadta. Jönnek mindenhonnan a fesztiválra, a bécsiek nem jönnek. Azt írták vissza, nem jönnek, mert hát a magyar kultúrpolitika meg a rémes magyar viszonyok, egyebek.
Akkor elöljáróban ismét egy idézet Jonah Goldberg zseniális Liberálfasizmus című könyvéből.
„A liberálisok folyton arról panaszkodnak, hogy a konzervatívok megpróbálják rákényszeríteni kulturális szemléletüket a többiekre, míg ők maguk csak az osztályok és a gazdasági élet »valóságos« problémáival törődnek. A What’s the Matter with Kansas? (Mi a baj Kansas-szel?) című bestseller szerzője, Thomas Frank liberálisok egész iskoláját képviseli, akik azt állítják, hogy a középosztálybeli republikánus szavazókat becsapják a mesterséges »értékproblémákat« szorgalmazó republikánus stratégák. Frank érvelése a hamis tudat régi marxista tanítására vezethető vissza, amely szerint a politikai és gazdasági önérdek terén a baloldallal való egyet nem értés az agymosás vagy elbutulás egyik formája.
De vajon a liberálisok és a baloldaliak valóban a gazdasági igazságosság elkötelezettjei-e, vagy inkább olyan megosztó ügyeké, mint a melegházasság vagy az anya életének védelme érdekében végzett abortusz?
Közelebbről megvizsgálva látható, hogy a liberálisok csak akkor tiltakoznak az »értékproblémák« ellen a politikában, ha azok az ő gyengeségeikre mutatnak rá.
Amikor defenzívába szorulnak, marxista, vagy ha úgy tetszik, szocialista érvekkel próbálják hitelteleníteni ellenfeleik kulturális programját.
Amikor valamilyen kulturális témában a konzervatívok kerülnek fölénybe, a liberálisok csakis az átlagember, a csekkbefizetés és az egészségügyi ellátás »problémáinak megoldását« tartják szem előtt. Amikor viszont támadnak, akkor faji kvótákról, a melegkultúra elfogadásáról, a közterek keresztény jelképektől való megtisztításáról és egy sor, kifejezetten kulturális törekvésről szónokolnak.”
Ebből nagyjából minden érthető. De hadd legyünk redundánsok. Ugyanis a bécsi nemzeti színház más okból is különösen aljas, képmutató, farizeus és végtelenül pitiáner döntést hozott.
Hogy miért?
Azért, mert nevezett színház évtizedek óta az osztrák nagypolitika legsötétebb és legantidemokratikusabb játszmáinak zsákmánya. Annak az osztrák politikának zsákmánya és játékszere, amely osztrák politika évtizedeken keresztül előre leosztott egymás között mindent.
Egy utolsó falusi iskola igazgatója is csak az lehetett, akikről a „szocdemek” és a „konzervatívok” jó előre megegyeztek. Ez az az osztrák politika, amely hátsó szobák mélyén döntött iskolaigazgatókról és vécésnénikről, amely politika alkotmányba foglalta a taxistársaságok működését, és amely politika odaböffent évtizedeken át, hogy ki lehet a Nemzeti igazgatója.
Ez a politika merészeli kioktatni három éve Magyarországot például alkotmány és demokrácia ügyekben.
Ennek az országnak az újságírói a legocsmányabb hazudozók, a leggonoszabb, legaljasabb pribékek, ha Magyarországról írnak. Gyakorlatilag az elmúlt három évben csak hazudoztak mirólunk, és a legostobább, legbanálisabb közhelyeket pufogtatták. Semmit sem változtak azóta, mióta Kun Béla és a többi féreg menedéket és megértést talált a kebelükön…
Ennek a konglomerátumnak része a nemzeti színházuk. És annak igazgatója.
És persze mindazok, akik itthonról megsúgták ezeknek a bolondoknak és becsteleneknek, hogy nem szabad idejönniük, mert már nem Alföldi a góré.
Nagyon helyes, hogy nem jönnek.
Ők is rosszul éreznék magukat, és mi is.
Ők azért, mert önnön hazugságaik, aljasságaik és butaságuk foglyai, mi pedig azért, mert kényszeredetten kéne vigyorogni rájuk, és meg kellene fogni a kezüket.
Minden jól van így.
A Nemzeti Színház pedig tegye a dolgát. És találkozunk az első premieren.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Martfűbe haraptak
Most azonban úgy néz ki, utolsóként Martfűt is elérte a rendszerváltáskor elkezdett névtáblareform: év végén az utolsó bolsevik bajnokok neve is lekerül a közterületekről.
Pilhál György
Magyar Nemzet
Lehetetlen vállalkozás?
És tekinthetünk a nagy energiaszolgáltató vállalatokra is, amelyeket sajnálni kellene a rezsicsökkentés miatt. Merthogy a mondás szerint majd súlyos veszteségbe fordulnak, és nem lesz pénzük szolgáltatásaik fejlesztésére. Holott akad olyan cég, amely eddig minden éves nyereségéből ki tudta volna fizetni a privatizációs vételárát, mások pedig úgy állítják elő a mérlegükben feltüntetett veszteségeiket, hogy költségeiket a valóságosnál jóval magasabbnak mutatják ki.
Borókai Gábor
Heti Válasz
Árrobbanás helyett - a felelőtlenségnek nincs határa, ha posztkommunistákról van szó
A rezsicsökkentést először hevesen ellenző „demokratikus pártok” mára eljutottak az 50 százalékos mérséklés kampányígéretéig, bár az még mindig nem világos, hogy kik is akadályozták őket ebben a szép törekvésükben a kormányzati éveik alatt. Helyette kaptunk tőlük egy tucat áram- és gázáremelést, holott Lendvai Ildikó volt elnök asszonyra nagyon jól figyeltünk, amikor elismételte, hogy „nem lesz gázáremelés”.
Szabó Anna
Magyar Nemzet
Hiába a köztársasági elnök önmérsékletre kérő üzenete - az ellenzék csak kampányol az érdemi munka helyett
Az egyik internetes portál érdekes cikkben idézi egy angol egyetem kutatásának eredményét – Miért rettegnek sokan a bohócoktól? –, ennek alapján sokan félnek tőlük, sőt egyenesen rosszul lesznek a látványuktól.
...De válaszoljunk a kérdésre: a bohócok 2006 ősze után váltak sötét figurákká. A köztársasági elnök önmérsékletre kérő üzenete süket fülekre talált, 2010 óta folyik a kampány, itt nem lesz semmi sem együtt, sem párbeszéd Magyarországért, csak ellenzéki monológok.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap