A baloldalon senki nem mond igazat

                            Kósa Lajos: A baloldalon teljes káosz uralkodik a hamisítási üggyel kapcsolatban. Ez a csapat olyan mértékben alkalmatlan bármire, hogy arra valójában korábban mi sem gondoltunk. Az is látszik, nincs bennük semmilyen erkölcsi megfontolás, csak az a gátlástalan hataloméhség, amelynek kapcsán úgy gondolják, nekik minden megengedett. Egy demokrácia viszont sokkal komolyabb hozzáállást igényel. Magyar Nemzet

Kérdőjelek a baloldali összefogás körül

                      2010-ben nemcsak súlyos vereséget szenvedett az MSZP, hanem megroppant az általa hegemónként uralt baloldali szavazótábor is. Az MSZP népszerűségvesztése akkora volt, hogy egyedül képtelennek tűnik a beszűkült tábor kontrolljára és növelésére. A Demokratikus Koalíció úgy kínál alternatívát a baloldalon, hogy vezetője a fő oka a 2010-es összeomlásnak, és még a baloldali szavazók jó részét is taszítja. Bajnai Gordon mindeközben nem úgy lépett porondra, hogy sajátos elvek, eszmék, célok és programok alapján pártot alapít, mely előbb egészséges versenyt folytatna az MSZP-vel a táboron belül, hanem egészen elképesztő módon rögtön a miniszterelnök-jelöltségre tartott igényt, és leszalámizta magának az MSZP által nem uralt LMP egy részét. Végül pedig a politikai zsákbamacska: a történelmileg leszerepelt és kimúlt pártok (MDF, SZDSZ) Gyurcsányhoz hasonlóan leszerepelt politikusai: Bokros Lajos, Fodor Gábor, Kuncze Gábor, Ungár Klára, stb., akikhez csatlakozik a kis pártocskaként működő SZDP képviseletében Schmuck Andor. Az MSZP kínlódása teljesen érthető. Löffler Tibor - Magyar Nemzet

Nem bocsánatos bűnök

                              Már hetek óta, s még a társszervezetek, partnerek, szövetségesek, barátok, szimpatizánsok, haverok, urambátyámok és az elvtársak körében is meglehetősen zavaros a Szolidaritás Orbán-szobor-döntő akciójának a visszhangja – azóta már Kónya Péter is beláthatta volna, hogy nemcsak túlzás volt ez így és ebben a formában, de ízléstelen, és ami a legnagyobb gond vele, felettébb hamis és fals is egyben, de már túl késő lenne, túl nagy presztízsveszteséggel járna visszakoznia, most már bizony a végsőkig kitart az igaza mellett –, és kicsit a visszájára, kicsit önmagába is fordult a „buli” a Műegyetem rakparton október 23-án, a baloldali ellenzéki pártok, az MSZP, az Együtt–PM és a Demokratikus Koalíció közös rendezvényén. Vagyis: teljes a káosz és a fejetlenség az egységbe szerveződni képtelen, de folyamatosan – képtelenül és elképesztően – az egység szükségességét szajkózó ellenzékben. Szabó Palócz Attila Magyar Hírlap

...a sajtó- és véleményszabadság erős bástyájának, a demokrácia fellegvárának kikiáltott ország sajtójában erős, egyelőre kikezdhetetlennek látszó tabuk léteznek évtizedek óta. Miközben sokasodnak a gondok, a politikai korrektség álságos, látszattoleráns mázával fedik el a problémát. Miközben bőven jut újságoldal és műsoridő arra a vitára, hogy az uniszex vécében legyen-e piszoár a férfiak számára, mert ez esetleg erősítheti a nemi megkülönböztetést, azt a józan kérdést nem teszi fel senki, hogy az egyre több mozlim vallású bevándorló közül a radikálisabbak azért nem viszik el otthonról a feleségüket, mert azoknak esetleg egy férfi után kell majd használniuk a mosdót. A jó szándék tehát célt téveszt a teljes arányvesztés és a valóság iránti vakság nyomán: egyszerűen nem működik az, hogy a toleráns és befogadó svéd társadalomban mindenki szépen beolvad, ráadásul úgy, hogy az áldásos sokszínűség jegyében megőrzi az otthonról hozott kultúráját is. Lukács Csaba  Magyar Nemzet

Gyámság alatt - a megújulás helyett, a múltat hosszabbítják meg

                                      Van valami derűt fakasztó abban, ahogy az MSZP megalakulása óta meg akar újulni. De nem tud. A megújulásnak ugyanis az lenne a feltétele, hogy lehántsa magáról a múltat. El nem ismernék magukról, hogy vezetőik közt nincs erős egyéniség, hiányzik az integráló akarat. Most kínjukban és dühükben ismét a gerontokrata hagyományokat elevenítették föl, pedig ez nem a jövő felé mutat, hanem csak a múltat hosszabbítja meg. Körmendy Zsuzsanna Magyar Nemzet

Már megint Lendvai mondja a tutit a maffiabaloldalon

Az MSZP-s szülői munkaközösség gyámság alá helyezte a bajai videóhamisítási botrány miatt Mesterházy Attilát

Gyurcsány Ferenc, mint cigány szakértő - Soros mint Gyurcsány támogatója

                                        Hogy Soros György támogatta az Együtt-PM mögött álló Haza és Haladás Alapítványt, ma már nem is kérdéses. De miért éppen Gyurcsány Ferenc Altus nevű cégét tartotta a legalkalmasabbnak, hogy balkáni cigánykérdésben tanácsokat osszon a Nyílt Társadalom Alapítványának? Ezt majd az idő eldönti. Egy biztos: a külföldi nyomás a választásokig erősödni fog. Szabó Anna  Magyar Nemzet

Fricz Tamás: Elkezdődött a piszkos kampány

                        Éppen a tárgyilagosság követeli meg, hogy hangsúlyosan kimondjuk: a szocialisták és balliberálisok cselekedetei a baloldali magyar politikai kultúrát juttatták ilyen mélypontra. Az a tárgyilagosnak és semlegesnek látszó álláspont, amely szerint baloldal és jobboldal egyaránt felelős a kialakult mélypontért, semmitmondásával a lényeget keni el, burkoltan pedig a baloldali politikai erőket igyekszik felmenteni a felelősség alól. Valójában tehát mind a szoborgyalázás, mind a videó-botrány a baloldaliak - szocialisták és balliberális csoportok - politikai kultúrájának a mélypontja, akárcsak Őszöd és a 2006. Őszi események, és nem az egész magyar politikai kultúráé. Magyar Nemzet

Bayer Zsolt: Levél Mesterházy Attilának - amikor önök a „történelem átírása és meghamisítása” miatt panaszkodnak, akkor csak azt a történelmet féltik, amit önök már átírtak és meghamisítottak

                                  Elnök Úr! Varsó egyik külvárosában, pontosabban a Bieloleka kerületben áll egy emlékmű. Vörös márványból készült háttér előtt bronzalak ül: O’sváth László. Kolozsvárott végezte jogi tanulmányait, majd a Belügyminisztérium köztisztviselője lett. 1938-ban ő kapta az egyik legfontosabb feladatot: a menekültek befogadásának, ellátásának, Nyugatra menekítésének megszervezését. A varsói emlékmű felirata így hangzik:   „A magyar–lengyel történelmi barátság elkötelezettje, több mint 130 ezer lengyel menekült befogadásának, ellátásának és Nyugatra segítésüknek megszervezője 1939 és 1943 között, szembeszállva a szélsőjobb és a szélsőbal erőivel. A közép-európai kereszténydemokrácia megújulásának hirdetője. Emlékművén keresztül fejezi ki a lengyel nemzet köszönetét mindazoknak, akik a lengyel menekültek megmentését előmozdították.” És ezután 35 név olvasható azon az emlékművön, vörös márványba vésve. Többek között ezek a nevek: Antall József, Esterházy János, Horthy Miklós, Kállay Miklós, Keresztes-Fischer Ferenc, Kudar Lajos, Teleki Pál, Serédi Jusztinián. Ha Magyarországon állítanának fel egy ilyen emlékművet, összeülne az ENSZ Biztonsági Tanácsa, porokat szedne rettenetes felháborodásában a Zsidó Világkongresszus, és önök, Elnök úr, szintúgy mélységesen fel lennének háborodva. Még hogy emlékmű örökítse meg Kállay Miklós nevét! Aki miniszterelnök volt 1942 márciusától egészen 1944 márciu­sáig, az ország megszállásáig és a nyilas puccsig? Hiszen akkor csak náci lehet, ugye? Vagy Keresztes-Fischer! Aki belügyminiszter volt a Károlyi-, Gömbös-, Imrédy-, Teleki-, Bárdossy- és Kállay-kormányokban? Hát ez meg micsoda nácifajzat, igaz, Elnök úr? Hát ez az alak személyesen irányította a politikai rendőrséget, és volt képe ahhoz is, hogy a nyilasok mellett a kommunisták ellen is keresztes háborút vívjon! Mit számít, hogy amúgy a német megszállás után Mauthausenbe hurcolták. A lényeg, hogy a háború után a magyar kormány háborús bűnösként akarta elítélni, csak az „imperialisták” nem adták ki, így ágyban, párnák közt halhatott meg Bécsben. Hát Kudar Lajos?! Az meg csendőr alezredes volt! Miképpen lehetséges egy csendőr alezredes nevét márványba vésni és példaképül állítani az utókornak? Ráadásul „ezt a Kudart” Horthy avatta vitézzé. S nem átallott 1942-ben az Államvédelmi Központ helyettes vezetője lenni. Igaz ugyan, hogy Kudar Lajos csendőr alezredes hamis okmányokkal látta el a politikai üldözötteket, akik így menekültek meg a Gestapo és az SS elől; igaz, hogy a nyilas hatalomátvétel után fegyveres erővel akadályozta meg, hogy a nyilas állatok a védett házakból hurcolják el a zsidókat; igaz ugyan, hogy előre értesítette a letartóztatandó személyeket, hogy azoknak legyen idejük és lehetőségük elmenekülni. Aztán a Nemzeti Számonkérő Szék pribékjei elhurcolták, és a németek 1945 februárjában agyonlőtték. De akkor is csendőr volt! A háború után a kommunisták el is vették özvegyétől a járadékot, sőt kitelepítették. És én tartok tőle, Elnök úr, hogy ön még mindig „onnan” szedi történelmi ismereteit… Aztán itt ez a Teleki. Ez is olyan „gyanús alak”, ugye, elnök úr? Cserkész is volt, miniszterelnök is volt „azokban az időkben”, szinte lúdbőrözik az ember háta. Nem csoda, hogy önök és a hazai „liberálisok” megakadályozták szobrának felállítását a fővárosban, és Teleki emlékezetét Boglárra száműzték. De tudja, mit, Elnök úr? Teleki jó helyen van ott! Mert Bogláron gyakran találkozhat Serédi Jusztinián szellemével. Annak a magyar hercegprímásnak a szellemével, aki Vácott és Bogláron általános iskolát, gimnáziumot és kollégiumot alapított a lengyel menekültek gyermekeinek, illetve a Lengyelhonból érkező árváknak. És tudja, kik voltak zömében azok az árvák, Elnök úr? Lengyel zsidók gyerekei. Zsidó gyerekek ezrei leltek menedéket Magyarországon, Elnök úr. Horthy Magyarországán. Idősebb Antall József menekültügyi kormánybiztos pedig kiadott egy körlevelet minden magyar közigazgatási szervnek, ezzel a szöveggel: „Magyarországon nincsenek lengyel zsidók, csak lengyel menekültek!” Nem tudom, érti-e az Elnök úr… Úgyhogy elmondom ezt is: Serédi Jusztinián és Glattfelder Gyula csanádi püspök már 1938-ban az első zsidótörvény parlamenti vitájában elítélte a zsidók kollektív büntetését. És Serédi tudtával és támogatásával rengeteg lengyel zsidó nyert menedéket magyar kolostorokban. Tudja, Elnök úr, ez a „klerikális reakció”. Horthy Magyarországán, amiről Ungváry Krisztián így nyilatkozott a Die Weltnek új könyve megjelenése kapcsán: „– Ön nagyon plasztikusan írja le, hogyan vettek fel elszegényedett parasztok tömegesen minimális hiteleket uzsorásoktól heti 10 százalékos kamatra, és hogyan vonszolták őket bíróság elé fizetésképtelenség miatt és tették nincstelenné mohó ügyvédek. Az uzsorások és az ügyvédek mind zsidók voltak, az áldozatok többnyire magyarok. Áldozatként nem kellett az embernek szükségszerűen antiszemitává válnia? – Ilyen körülmények között nagyon nehéz volt nem rasszistává lenni. Ennek bizonyos képzettségi szint lett volna az előfeltétele, amellyel ezek az emberek nem rendelkeztek. Sajnos a természetes reflex az, hogy az embereket a külső attribútumok szerint ítélik meg, és zsidónak élték meg azt, aki a hitelt adta, még akkor is, ha esetleg nem is volt az. Az átlagember számára túlságosan nagy kihívás volt – és ma is az –, hogy e mögé a kategorizálás mögé nézzen.” Mindez nem ad felmentést a szörnyű bűnökre – de azért előbbre jutnánk, ha ezt is meg lehetne vitatni. De addig is, Elnök úr, ez Horthy Magyarországa. Ezek Horthy miniszterelnökei, belügyminiszterei, ez Horthy csendőr alezredese, hercegprímása. És a lengyelek tudják ezt. És nem felejtik. Jó, ha magyar emlékezetet, magyar múltat, magyar históriát kutatunk a lengyelek fővárosában. Magyar múltat kutatva, időt tapogatva térjünk most vissza Varsóba, a Palota térre. Azért, hogy megálljunk a régi várfalnál egy pillanatra, idősb Antall József emléktáblájánál. Kicsit odébb sétálva pedig az 1944-es varsói felkelés emlékműve áll elénk. Döbbenetes látvány az emlékművön ez a gyerekember, kezében fegyverrel, fején az őhozzá képest óriási rohamsisakkal. És ennek az emlékműnek is van magyar vonatkozása, mégpedig óriási jelentőségű! Mert bár Magyarország a második világháborúban Németország szövetségeseként harcolt, a Varsó környékén állomásozó magyar honvédcsapatok – a német hatóságok szigorú parancsa ellenére – élelmet és fegyvert juttattak a harcoló lengyel felkelőknek és a lengyel Honi Hadsereg katonáinak. Lengyel Béla és Szabó László főtisztek tárgyalásokat folytattak a Honi Hadsereg tisztjei­vel, és kötelezettséget vállaltak arra, hogy semmiféle harci tevékenységet nem folytatnak a lengyelek ellen, még német parancs esetén sem, illetve engedélyezik a lengyel civilek és felkelő egységek átvonulását a magyar állásokon keresztül. Megható pillanatai voltak a lengyel–magyar barátságnak azok a vasárnapok is, amikor a magyar katonák és a lengyel lakosság együtt vett részt a miséken. Mi jórészt elfelejtettük mindezt. Mert elfelejttették velünk, Elnök úr, és elfelejttették önnel is. A lengyelek azonban emlékeznek. Erre is. Jó mindezt észben tartani. Mert „mélységes mély a múltnak kútja” – és mi itt a második világháború óta e kút kávája körül nyargalászunk, és csak azt látjuk, amit a kommunista történetírás látni engedélyezett nekünk. Semmi mást. Így aztán, amikor önök a „történelem átírása és meghamisítása” miatt panaszkodnak, akkor csak azt a történelmet féltik, amit önök már átírtak és meghamisítottak. Úgyhogy legyen méltányos, Elnök úr. Ön kiadott egy nyilatkozatot, többek között ez áll benne: „Horthy Miklós mellszobrának avatása a mai politikai kurzus személyikultusz-imádatának egyenes következménye. A mai politikai légkörben egy ilyen gyalázatos rehabilitáció következmények nélkül megvalósítható. A Fidesz tiltakozása álságos: csak azért tiltakozik a szoboravatás ellen, mert attól tart, a külföldi baloldali média antiszemitizmus címén rossz színben tünteti fel ismét Magyarországot.” Elnök úr! Ennek a néhány sornak minden állítása hazugság. Méltánytalan hazugság. Semmi szükség arra, hogy ön Gyurcsány Ferenc szintjére süllyedjen. Inkább utazzon Varsóba, és kutassa a magyar emlékeket. Utána töprengjen el azon, vajon a romániai zsidóságot kiirtó Antonescu marsallnak miért lehet annyi szobra szerte Romániában. Azért miért nem őrjöng senki sem? Talán, egyszer lesz lehetőség értelmes szóváltásra minderről. Már ha fontos ez egyáltalán… Bayer Zsolt Magyar Hírlap