Széles Gábor felvilágosította Szanyit
A Facebook közösségi portálon reagált a szocialista Szanyi Tibor múlt heti bejegyzésére Széles Gábor, a Magyar Hírlap és az Echo Tv tulajdonosa. Szanyi azt üzente, hogy a Paksi Atomerőmű bővítése miatt Széles Gábor „fújhatja az Orbánnak szánt ingyenenergiáját”, de „a szocik” szívesen veszik felajánlásait, amelyeket ingyenesen továbbadnak a népnek.
Válaszában Széles Gábor a következőket írta: „Kedves Szanyi Tibor! Örülök, hogy »nagy ritkán«, illuminált állapotodban az energiacellára is gondolsz, és ezen gondolataidat az FB-n is megosztottad. Megtisztelő a javaslatod az energiacellára vonatkozólag, de sajnos egy probléma van a javaslatoddal. Nem szeretnék legalább 2018-ig várni az energiacella bevezetésével, mert ennél hamarabb aligha kerültök kormányra, legalábbis a közvélemény-kutatási adatok alapján.
Viszont ha már voltál ilyen kedves javaslatot tenni, akkor hadd osszak meg egy információt veled elsőként – ami miatt a sajtó ezt a levelet azonnal fel fogja kapni –, nevezetesen a háromhetes tesztüzem sikeresen lezárult. Jelenleg a kereskedelmi tárgyalások megkezdésére várunk. (Több ország is részt vesz ezekben az egyeztetésekben.)
Sajnos ez a berendezés elsősorban a háztartások részére lesz hasznos, és nem váltja ki a vállalatok jelentős energiaigényét. (Ezt korábban is hangoztattam, gondolom, elkerülte a figyelmedet két hörpintés között.)
Tehát a véleményem az atomenergiával kapcsolatban az, hogy Magyarországnak változatlanul szüksége lesz a legolcsóbb áram-előállítási módszerre, valamint ennek továbbfejlesztésére a Paksi Atomerőmű keretében.
Gondolom, nem olvastad azokat az egyenként több száz oldalas tanulmányokat, amelyeket a továbbfejlesztés előtt neves magyar szakműhelyek készítettek, akárcsak az oroszok harmadik generációs erőműveire vonatkozólag, amelyek ma már biztonságosabbak, mint a francia atomerőművek. Gondolom, arról sem hallottál, hogy már épül Oroszországban, vagy legalábbis tervezés alatt van a negyedik generációs atomerőművek kérdése. (Amely alapvetően át fogja alakítani a közgondolkodást az atomerőművekkel kapcsolatban.)
Természetesen azon sem lepődnék meg, ha az oroszok kompakt atomerőműveiről sem hallottál volna, amelyek hamarosan megjelennek a világpiacon. (Ezen erőművek alapjai az atom-tengeralattjárók számára kifejlesztett típusok, amelyek egy kisebb város energiaellátására lesznek alkalmasak.) Meggyőződésem, hogy a magyar atomfizikusoknak, szakembereknek a bekapcsolódása ezen programokba egymagában is nagyon fontos.
Végezetül remélve, ha a választások után kikerülsz az EU-ba képviselőnek, a magyar atomenergia-ipar érdekeit is fogod képviselni, megfelelő szakértelemmel felvértezve”.
Üdvözlettel, Széles Gábor
Magyar Hírlap
Fricz Tamás: MSZP-plakát és „filozófia”: alapozzunk az emberi rosszindulatra és így nyerjünk!
Úton-útfélen látható már az MSZP önleleplező óriásplakátja, ami azt sugallja: alapozzunk az „egyszerű” emberek rossz oldalára, irigységére és kicsinyességére, és megnyerjük a választásokat! Cinikus hozzáállás ez, amiből csak cinikus és torz kormányzás következne.
Először is, aki még nem látta volna: a plakáton balról jobbra Simicska Lajos és Orbán Viktor látható, és a szöveg: „Ők már meggazdagodtak. És Ön?” S némileg lejjebb a kiegészítés: „Simicska–Orbán maffiakormány”.
Vegyük is sorra: vajon miről is szól, milyen érzelmeket, előítéleteket szólít meg a potenciális választókban a plakát?
Először is, a plakát az átlagemberek vagy „egyszerű” emberek (továbbiakban: emberek) elitellenességére épít. Ez az elitellenesség nem magyar sajátosság, jelen van az emberek között még a nyugati államokban is – bár ott kétségtelenül jóval kisebb mértékben –, ám Magyarországon a Kádár-korszak után igen széles körben elterjedt ez az érzület.
A kádárizmus egyik nagy titka ugyanis éppen abban rejlett, hogy az emberek élethelyzetét, egzisztenciális és társadalmi állapotát jelentékeny mértékben kiegyenlítette és egyformává tette, de persze nem középosztályi szinten – miként ez Nyugaton történt –, hanem egyfajta kispolgári, alattvalói, „kisemberi” minőségben.
Ez megmutatkozott többek között a nagyon hasonló, hosszú évekig kétezer forint körüli fizetésekben, az árak állandóságában (negyven filléres zsemle, Fradi-kolbász stb.), a kulturális szórakozás egydimenzióssá tételében (táncdalfesztivál, meccs stb.).
Nos, ez a nyárspolgári-kispolgári, mesterségesen keltett egyenlőségtudat ma is élesen jelen van a magyar társadalomban, főként az idősebb, nyugdíjas választók esetében, akik jelentős része – bárhogy csűrjük-csavarjuk – még mindig a Kádár-kori egyformaságot sírja vissza, amikor még irigynek sem volt miért lenni a másikra (persze azért akkor is sikerült valahogy…).
Az MSZP ezt a kádári nosztalgiakártyát dobja be e plakáttal. „Le az elittel! Miért nem olyanok ők is, mint mi? Miért nem keresnek ők is annyit, mint mi? Hiszen mi állandóan gürcölünk, ők meg csak pöffeszkednek a parlamentben és nem csinálnak semmit, közben meg felveszik az óriási fizetéseket!” Ugye, ismerős?
Az MSZP ezzel a plakáttal azt is „üzeni”, hogy a meggazdagodás nem lehet tisztességes dolog. Ha egy politikus – lásd Orbán Viktor – egy kiemelkedő, államférfiúi magasságú politikai pályafutás közepére viszonylagos jómódban él népes gyermekáldású családjával, akkor ez az MSZP sugallata szerint nagyon-nagyon csúnya dolog.
Ezzel az MSZP egyfelől megerősíti a kispolgári politikusellenes hangulatot is, miközben egy magát demokratikusnak valló pártnak éppen ennek az ellenkezőjét kellene tennie és sugallnia. Erősíteni az emberekben, hogy a demokráciákban a politika és a politikai munka kiemelkedően fontos és értékes dolog, az ország vezetői megérdemlik a tiszteletet, s azt is, hogy valóban megterhelő munkájuk mellett ne egy lakótelepi panellakásban szorongjanak, hanem kényelmes környezetben éljenek, arányban felelősségük mértékével és jelentőségével.
Az MSZP viszont nem a demokratikus állampolgárt szólítja meg ezzel a plakáttal, hanem a kádári paternalizmus magánlétre és fogyasztásra beszűkülő, közéletet és politikát kerülő kisemberét, aki zsigerből gyűlöl mindenkit, aki nem úgy él, mint ő.
Az MSZP másfelől nem a középosztályhoz tartozó vagy a középosztályba kerülni akaró embert szólítja meg, hanem az itt maradt – és szép számmal itt maradt – kádárista kispolgárt, aki csípőből irigy, zsigerből utálja a „nagy embereket”, akik „túl sokat képzelnek magukról”, nem olyanok, mint ők, többet keresnek, akik az elitnek soha nem bocsátják meg, hogy elit.
És persze a kispolgári létből való kikerülés e választónak akkor sem „kóser”, ha egy magyar vállalkozó (Simicska) gazdagszik meg. A kádári mentalitás döbbenetes módon előbb fogadja el egy multicég angol, német, svájci stb. vezetőjének a gazdagságát, mint egy magyarét, mert mi, magyarok, „hol vagyunk a nyugatiaktól”. És ha ezek után egy magyar vállalkozó meggazdagszik, akkor az csak csalás, rablás és korrupció eredménye lehet, tehát: fúj, csúnya gazdag magyar vállalkozó!
Az MSZP tehát mérhetetlenül pofátlan módon jár el, amikor az Orbán-kormányt vádolja bármiféle kádárizmussal, miközben e plakát „szellemiségéből” is ordít a kádárizmusa.
Az MSZP a kádári kisember gyűlöletére, előítéleteire és kisszerűségeire akarja felépíteni a választási győzelmét.
Nos, hát éppen ez az a múlt, aminek nem szabad visszatérnie!
Fricz Tamás
MNO
Bayer Zsolt: Kuss!
Bajnai Gordon akkori miniszterelnök 2010. február 26-án sajtótájékoztatón jelentette be, hogy az MVM kihelyezett igazgatósági ülésén „fontos döntések születtek az atomerőmű jövőjéről”. Bajnai „nemzeti, stratégiai ügynek nevezte a Paksi Atomerőmű bővítését”, és külön örömét fejezte ki amiatt, hogy „szokatlanul egységes, széles körű politikai konszenzus alakult ki a kérdésben”.
Innen indult a történet. Illetve már egy évvel korábbról, amikor Gyurcsány – még miniszterelnökként – a parlamentben jelentette be a Paksi Atomerőmű bővítésének megindítását mint elengedhetetlenül fontos és szükséges energetikai beruházást. Ettől a kezdettől jutottunk el a mostani ellenzéki szemétkedésig.
Láttunk már ilyet. Annak idején a parlamenti bizottságokban, majd az Országgyűlésben a szocialisták támogatták az úgynevezett magyarigazolványok megadását a határon túli magyaroknak, majd amikor elindult a program, felállt Kovács László, és elmondta a 23 millió románról szóló beszédét, s elindult az első igazán aljas és undorító kampány a nemzet ellen, amelyet akkor ugyanezek vezényeltek le.
Most pontosan ugyanez a forgatókönyv valósul meg. A Paksi Atomerőmű bővítéséről kialakult teljes konszenzustól eljutottunk addig, hogy a DK-s Molnár Csaba arról merészel öblögetni, miszerint Kádár harminc évre, Orbán viszont száz évre hívta be az oroszokat. Mesterházy pedig hazaárulózik.
Tényleg: miképpen a Jobbegyenes szerzője találóan megjegyezte, „huszonnégy óra alatt (…) tízmillió energetikai szakértő és közgazdász országává is váltunk”. A baj csak az, hogy ebből a kórusból kivétel nélkül mindenkinek be kellene fogni a pofáját. Hogy miért? Lássuk csak!
Először is, nagy lendülettel hiányolják a „szakma” véleményét. Nos, a Magyar Mérnöki Kamara állásfoglalást adott ki az ügyben, ebből idézek: „A magyarországi villamosenergia-ellátás forrásai között nélkülözhetetlen az atomenergia. A megvalósításban való részvétel nagy lehetőség és nagy kihívás a hazai mérnöktársadalom számára. Az orosz–magyar kormányközi megállapodás a nukleáris energetikai együttműködésről megszünteti a bizonytalanságot a Paksi Atomerőmű termelőkapacitásának hosszú távú fenntartását illetően.
A Magyar Mérnöki Kamara üdvözli a paksi nukleáriserőmű-kapacitás fenntartásáról szóló megállapodást. (…) A fejlesztés 60 éves üzemidőt céloz meg. Ezért a finanszírozás a kockázatkerülő, rövid idejű és biztos megtérülésre számító kereskedelmi banki környezetben nehezen vagy csak igen drágán oldható meg. Ezen segít a kormányközi megállapodás, a felelős politikai tényezők stratégiai kötelezettségvállalása.”
Innentől kezdve teljesen felesleges is bármiről beszélni. Hát nem teljesen mindegy, hogy ehhez képest mit pofázik ez a sok semmihez sem értő, ócska kis gazember? De, teljesen mindegy. Éppen ezért pusztán az öröm végett jegyezzük még meg a következőket: most ez a sok semmihez sem értő ócska kis gazember mind előveszi húgyfoltos sliccéből a Nagy Politikait (copyright by Petri György).
Az meg arról szól, hogy Orbán Európa helyett Moszkvát választotta, hajjaj… Persze. Az a méltóságos Európa eközben minden skrupulus nélkül választja ugyanezt. Főméltóságú Gerhard Schröder egykorvolt német kancellár meg sem állt a Gazprom igazgatótanácsáig, s lett imigyen Putyin pincsije, igaz? Annak a Németországnak volt ő a kancellárja, amely Németország minden szinten össze van kötve Oroszországgal, s legfőképpen energetikai vonalon.
Ez sem számít, persze. Ami számít, hogy Magyarországnak szüksége van atomenergiára; hogy Paksot az oroszok építették, idióták lennénk, ha nem velük bővíttetnénk. (Voltunk már ilyen idióták, amikor az oroszok felajánlották, hogy az államadósságuk terhére megépítik a metrónkat. Az nem kellett, épült helyette csilliárdmilliárd forintért soha el nem készülő metró minekünk – tényleg, Demszky hogy a fenébe maradt ki a húgyfoltos sliccből előhúzott ellenzéki összeborulásból?).
Az számít, hogy a megállapodás alapján hitelbe kapott pénz több mint tíz százaléka közvetlenül a magyar gazdaságba kerül (300 milliárdról beszélünk), hogy a hitel alacsony kamatozású és harminc év alatt kell visszafizetni. (Gyurcsányék ezt a pénzt az IMF-től négy évre vették fel, aztán odaadták a bankoknak az egészet, amelyek meg kitolták az anyabankjaiknak.) Az számít, hogy a beruházás tízezer munkahelyet teremt.
S még egy apróság: most nagy kéjjel hivatkoznak Orbán 2008-ban elmondott szavaira, amikor is ezt mondta: „A magyar kormány puccsot hajt végre a magyar parlament ellen, a magyar kormány puccsot hajt végre a saját népe ellen.” Orbán azt bírálta a kijelentésével, hogy a kormány egyelőre titkosított, hosszú távra szóló szerződést köt Oroszországgal „a 21. századot és a teljes Kárpát-medencei magyar nép életét meghatározó” energiakérdésben. S tudják, mi volt akkor Gyurcsányék válasza? Ez: „sehol a világon, így Európában sem szokás ilyen tárgyalásokról az aláírás előtt információkat kiadni, mivel az idő előtti kiszivárgás rontotta volna a magyar kormány tárgyalási pozícióját”.
Az a szomorú helyzet, hogy akkor a kormánynak volt igaza. Úgyhogy befogjátok a pofátokat, és takarodtok a helyetekre. Vagy ahogy Gyurcsány a minap közölte az övéivel: „Nyugszik! Fekszik!”
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Bayer Zsolt: Szövetségbe szakadtak
Bizony. Szó szerint: beleszakadtak. A tartótisztek leszóltak. Közölték, hogy elég volt a szórakozásból. Tessék összeállni. Hát összeálltak. Vissza-visszatérő gondolata volt ez beszélgetéseknek, lakossági fórumoknak, találgatásoknak. Mármint, hogy az egész veszekedés csak színjáték, és a végén úgyis összeállnak.
Azoknak lett igazuk, akik erre voksoltak. Bár nem hiszem, hogy a huzavona pusztán színjáték lett volna. Nem. Néhány pillanatig úgy tűnt, Mesterházy komolyan gondolja a baloldal megújítását. De nem volt hozzá sem bátorsága, sem ereje, sem elegendő intellektusa. Pedig tehetett volna valamit.
Legkésőbb akkor, amikor Gyurcsány kilépett az MSZP-ből. Akkor kiállhatott volna a nyilvánosság elé, hogy „ameddig a volt miniszterelnök a párt egyik vezetője volt, nem volt erőnk szembeszállni vele, és megválni tőle. Ezért osztozunk az összes bűnében, amiért bocsánatot kérünk. De most új fejezetet nyitunk, és megmutatjuk, hogy a magyarországi baloldal képes megújulni”. Ennyit kellett volna mondania. De nem mondta. Helyette odaállt Gyurcsány mellé, hogy ott folytassák, ahol 2010-ben abbahagyták.
Ráfért volna erre a hazai baloldalra valami megújulás, mert szellemi-lelki örökségük maga a bűn. Pedig nagy utat tettek meg. Hajdanán, a hőskorszakban, ha azt mondták nekik, irtsd ki a családodat, csak annyit kérdeztek: hány golyóm van rá? Ma, ha azt mondják nekik, add el a hazádat, csak annyit kérdeznek vissza: mennyiért?
Ez a hazai baloldal útja. Vállalt örökségük Lukács György és Jászi Oszkár – a gyilkos és a hazaáruló. Csak titokban merik imádni Kun Bélát és a többi népbiztost, s legfőképpen Kádárt. Egyetlen progresszív örökségüket, a népi írókat már régen megtagadták. Németh Lászlót előbb kiátkozták, aztán megvették és „konszolidálták”.
És Gyurcsány Ferenc az új bálványuk, ő maradt az ígéret, a remény, a megváltás. Kár lenne s elpocsékolt idő, ha most a fejükre olvasnánk egykori szavaikat és ígéreteiket. Amióta odaálltak egymás mellé, Gyurcsánytól Kunczéig, kár minden szóért. Vagy most tényleg Szanyi Tiboron akarjuk számon kérni, hogy három hete azt mondta, Gyurcsány vagy elmebeteg vagy gazember, most pedig büszkén odaáll a kamera elé, és kijelenti, Gyurcsány bizony benne lesz az első ötben a listán. Mit akarunk számon kérni ezeken? Ezek Cserny József és a Lenin-fiúk óta nem változtak semmit.
Jávor Benedekékről pedig legalább minden tudható most már. Nekik nem most szóltak le a tartótisztek. Őket eleve azok küldték. Csak a többieknek szóltak most. De most szóltak. Mesterházy nem tudta semlegesíteni őket. Az egykorvolt SZDSZ odaküldte mellé Lendvait meg Kovács Lászlót – és a tartótisztek most elérkezettnek látták az időt, hogy véget vessenek a komédiának.
S végül a legnagyobb parancs jött: Tessék a becsületet kiköhögni! Az öreg Kunnénak könnyű dolga volt, neki csak a tüdőt kellett… (Olvassatok Adyt!)
Mesterházy kiköhögte. És most ott állnak egymás mellett. Legitimálták, felmentették a rendszerváltás legnagyobb, legaljasabb, legundorítóbb gazemberét, Gyurcsány Ferencet. S mindössze három évet kellett várni erre a szégyenteljes pillanatra.
Mesterházy, Bajnai, Gyurcsány, Fodor, Kuncze. Ez a megújult baloldal. S olvasom a sok kommentet, elemzést a saját oldalunkon, miszerint ez milyen jó nekünk. Tévedés. Ostobaság. Felületesség. Önbecsapás. Ez nem jó nekünk. Egyfelől azért nem, mert íme, tovább él és jogfolytonos a magyarországi baloldal beteg, gyilkos, elviselhetetlen öröksége.
Másfelől ez a szövetségbe szakadás igenis megnehezíti a jobboldal dolgát. Ne tagadjuk: ez a Cserny József-féle baloldal politikai értelemben kifejezetten racionálisan cselekedett. És hülye, aki azt hiszi, ezzel nekünk tettek szívességet. Mert az igaz, hogy a mozgósító kampányt megspórolták a jobboldalnak Gyurcsánnyal, de azt már most felejtsük el, hogy Gyurcsány többet visz, mint hoz nekik.
Hoz nekik. Mert ezek ilyenek. Odafent és odalent egyaránt. Úgyhogy kétszer annyit kell dolgoznunk a győzelemért. És győznünk kell. A hazánkért, és azért, mert így viszont egy esély mindenképpen teremtődött: ha áprilisban kikapnak, akkor tényleg végük van. Örökre és végérvényesen. Ha Mesterházy ellen tudott volna állni a tartótiszteknek, gondolhatott volna 2018-ra. Most már nem gondolhat. Együtt fog eltakarodni a többi gazemberrel. Örökre.
„Az öreg Kun a múltra gondol, / Eszébe jut a lakodalma. / Ölni szeretne. A mécs pislog / S a vénasszony ránevet halva.”
Áprilisban Mesterházy lesz az öreg Kun. S Gyurcsány az ő vénasszonya. Na, ezért lesz érdemes megverni őket, a muszájon túl.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Feltámadt a panoptikum!
Ez a "játék" nem babra megy. Feltámadt a panoptikum. Akik együtt tették tönkre hazánkat, akik elárulták a magyar embereket, a családokat, a nyugdíjasokat, a fiatalokat, az országot, a nemzetet - most megint vissza akarnak jönni. Vissza akarnak jönni azok, akik külön-külön is veszélyesek és károsak a magyar értékekre, a magyar érdekekre - hát még falkában! Ébresztő Magyarország! Ébresztő magyarok! Patrióta Európa Mozgalom
Akik együtt tették tönkre az országot - akik ennek ellenére most újra próbálkoznak
Nyolc éven keresztül tönkre tették az országot, szó szerint elárulták a nemzetet - elárulták a itthoniakat és a határon túlrekedteket egyaránt.
Az elmúlt négy évben sem tettek egyebet mint Brüsszelbe és Washingtonba rohangáltak "elintézni, segítséget kérni", hogy buktathassák már ugyan meg az Orbán-kormányt, mert nekik egyedül nem sikerül. Tavares-jelentésekkel és más "trükkös akciókkal" folyamatosan elárulták a magyar emberek családok, a a nyugdíjasok, az egyedülállók, az egész ország, a nemzet érdekeit.
Az ellenzéki, új szerepükben is megtalálták az árulás a legkörmönfontabb módszereit - ebben otthon vannak. Cselekedeteik mozgatórugója változatlan: szolgálni a megbízók, a multik érdekeit a magyar emberekkel szemben!
Kabarétréfának is beillene az új szlogenjük: a jövő elkezdődött. (soha egy eredeti jó gondolatuk nem nincsen - ez is a Fidesz korábbi kampánymondata volt).
A szent cél érdekében most "megújultak" - a három kis MSZP, újra eggyé állt össze . Ez az igazi három az egyben. A hatalom megszerzése érdekében, a közös célért most úgy tesznek, mintha már nem is utálnák annyira egymást. Úgy gondolják, együtt, falkában talán könnyeben szerezhető egy-egy darab a koncból.
Csak egyet felejtenek el - ez a konc nekünk, nem is mellékesen a hazánk!
Nem engedjük még egyszer őket a nemzet kormányrúdjához. Soha többet árulókat, soha többet maffiabaloldalt!
Mészáros László
a Patrióta Európa Mozgalom alapítója
Máté T. Gyula: Csecsemőlista
Raportra hívták a múlt héten Bajnai Gordont. A hasonló ügyekben kivételesen jól értesült Népszava szerint az Együtt–PM vezetőjét Fischer Iván karmester lakására rendelték. Bajnainak azonban nem szolfézsből, hanem demokráciából kellett vizsgáznia.
Nagyszerű volt a zsűri, vagy ha úgy jobban tetszik, a számonkérő szék is: Heller Ágnes filozófus, Konrád György, Parti Nagy Lajos és Závada Pál írók valamint Radnóti Sándor esztéta. Náluk-nélkül nem is lehet rendes demokrata az ember e hazában. Jobb nyugati lib-bal lap hasábjain aztán meg végképpen sehogy.
E társaság arról győzte meg a „demokratikus ellenzék” fakuló fényű milliárdosát, hogy hagyja abba a hülyéskedést, és vegye be a buliba Gyurcsány milliárdos és demokrata kollégát. Miután az Együtt–PM lassan a parlamenti küszöb alatt kúszik, Gyurcsány meg felhekkelte magát – azért egy pillanatra mi, újságot írók is mélázzunk el azon, hogy így lett volna-e, ha Fletót a bűnügyi krónikákba száműzzük, és nem politikai bűneit csámcsogjuk agyon -, a parlamentbe meg mégis be kell jutni valahogy, Bajnai bólintott. Szerdán a ki tudja hányadik összefogás is megtörtént, s amikor-e sorokat olvassák, talán már Gyurcsány is beborult az üdülésből az összeborulásba.
És ezen a nagyszerű sikeren felbuzdulva, a fenti kitűnő gyülekezet ünneplésbe kezdett. Modern demokrata a jelek szerint leginkább felhívásokban szeret vigadni, ami rendkívül praktikus, mert az ilyesmit alá is lehet írni, ami még mindig sokkal kellemesebb, mint ha az embernek csinálnia kellene valamit ebben a randa, ködős időben.
Demokratáink az ilyesmiben egyébként is nagyok, nyilván a kapcsolati háló mellett van aláírási háló is. Most is semmi idő alatt összegyűlt több mint kétszáz szignó a kikerülhetetlen Ungvári Tamással, Gálvölgyi Jánossal vagy éppen Eörsi Mátyással az élen. S miután maga Herényi Károly is aláírt, nincs az a jobbközépül gondolkodó választó, aki Dávid Ibolya nevével az ajkain ne esküdne fel az orbáni „autokratikus hatalom leváltásának szent ügyére”. Pláne akkor, amikor a „magyar demokrácia és jogállamiság újjászületése” a tét.
Főleg ilyen szülőkkel.
Mert akár Mesterházy Attila vezeti majd a közös listát, akár valamilyen titokban kikasztingolt „demokrata személyiség”, a befutó helyekre kerülők kiléte aligha okoz meglepetést. Csupa politikai újszülött lesz: két exminiszterelnök, exminiszterek és exállamtitkárok, néhány rég-új pártpotentát és hozzájuk idomult álkakukktojás.
Utóbbiak mindenre hajlandók azért, hogy ők is egyszer majd exminiszterek és exállamtitkárok legyenek, habár demokrata nyelven ezt másképpen mondják: „mindent alárendelünk az Orbán-rendszer leváltása érdekében”. A fulldemokrata drogliberalizátor Juhász Péter tegnap hihetetlen elvszerűséggel jelezte: Gyurcsánnyal és Mesterházyval neki nem lehet egy az útja, de ha az urak úgy gondolják, azért ő szívesen lesz közös jelölt a belvárosban…
Kiktől, ha nem tőlük lehet várni az újjászületést? Mi, ha nem ez a korszakváltás?
Ki melyik helyen lesz?
Nyilván majd lealkudják, hiszen programról már PR-ból sem akarnak egyeztetni. Jogos, minek? Hiszen szinte mindannyiuk kormányzott már a másikkal, ismerik egymás hátát és hátsóját is, akár kés, akár nyelv szempontjából. A három „nagy” kezében most is az előbbi van, a „kicsik” pedig, Bokrostól Fodorig benyalnák magukat a remélt fazék közelébe.
A közös kormányváltó lista résztvevőinek sok céljuk van, az egyik viszont biztos: a kormányváltás. Ez csak a szocialista nagymamáknak szánt maszlag, az antifasizmussal és a demokráciadumával együtt. A cél, amelyhez a lib-bal értelmiség jelesei is odazsarolják a pártführereket, a tábor összetartása.
Hogy a kötőanyag ehhez a bosszúvágy vagy a félelem, netán a remélt személyes haszon, az tök mindegy. Mert a tábort, azt a jelenleg harminc százalék körüli baloldali, illetve liberális szavazót nem szabad elveszíteni. Nem szabad, hogy más gondolatot kövessenek, ne a számukra megszabott mezsgyén haladjanak. Ne azon filozofáljanak, hogy mi jó az országban, sőt azon se töprengjenek, ami rossz.
Az sem kell, mert még az is önálló gondolatot szülhet, ráadásul, mi van, ha ezután a rosszat náluk is észreveszik?
Nekik csak Orbánt kell gyűlölniük! Ismételgetni a diktatúra és összefogás mantrát, aztán leszavazni.
Ha a szükséges „x” megvan, négy évre visszaérhetnek fogyasztónak.
Ennyi. Avagy, ahogy az MSZP politikai csecsemőinek – többek között Kiss Péter és Hiller István korszakváltóknak – tegnap osztogatni kezdett szórólapjain olvasható: a változás elkezdődött. Add tovább!
Máté T. Gyula
Magyar Hírlap
Gyurcsány Ferenc - manapság nagybetűs demokrata - 1988-ban huszonhét évesen még “kőkomcsi” volt
"Fel kell lépni az elfogadhatatlan törekvések ellen, és politikai munkával kell elszigetelni az esetlegesen megalakuló Fidesz-csoportokat.” küldte utasítását Gyurcsány Ferenc a kőkomcsi pártfunkcionárius, KISZ titkár elvtársi üdvözlet kíséretében .
Bayer Zsolt: Gyávák
Itt állunk a Kúria döntésével, árván. Árván, egyedül, csalódottan. Mert hát lássuk be: mindenhol másképpen van. A szintúgy uniós tagállam Horvátország például meglépte, amit meg kell lépni. A horvát kereskedelmi bíróság elítélt nyolc bankot, amelyek az indoklás szerint a devizahitelezéssel egyszerűen becsapták ügyfeleiket. Az egyik horvát illetékes egyebek mellett a következőket jelentette ki: „Az országban túl nagy piaci koncentráció alakult ki: a bankok egymás között megállapodnak, és ez az alapvető probléma. Mert ha egymásnak konkurenciát jelentenének, akkor nemigen történhetne meg, hogy folyamatosan emelik a kamatokat, és ebből fedezik a rossz hitelkihelyezéseket. Ha ez így van, akkor Horvátországban csődöt mondtak a fogyasztóvédelmi rendszerek.”
Az illetékes véleménye szerint mindezért együttesen felelős a pénzügyminisztérium, a horvát nemzeti bank és a versenyhivatal. A horvát bíróság döntése szerint a szóban forgó devizahiteleket a FELVÉTEL NAPJÁN ÉRVÉNYES ÁRFOLYAMRA KELL ÁTVÁLTANI, ÉS EZ A HORVÁT KUNÁBAN SZÁMON TARTOTT ÖSSZEG JELENTI A TÖRZSTŐKÉT, NEM PEDIG AZ AKTUÁLIS ÁRFOLYAMON SZÁMÍTOTT ÉRTÉK. Az uniós tagállam Horvátország bíróságának döntése után nem történt katasztrófa, nem dőlt be a kuna, nem tört ki a háború, és nem vonult be Horvátországba az unió egyesített hadereje. Mindenki hallgat, a bankok fellebbeztek, várjuk a jogerős bírói döntést.
Most borítékolom, hogy a horvát legfelsőbb bírói szerv pontosan ugyanígy fog dönteni, és a jogerős döntés után sem történik semmi. A bankok lenyelik uzsoráskodásuk, gazemberségük következményeit, a horvát hitelesek pedig fellélegeznek. De lássuk, mi történt a szintén uniós Romániában!
„Romániában egy 2010-ben elfogadott sürgősségi rendelet tette lehetővé a végtörlesztést a hitelesek számára, egyben azt, hogy kedvezőbb kamatfeltételek mellett újrafinanszírozhassák hitelüket. Ezt a rendeletet módosítaná a törvénytervezet úgy, hogy a devizahitelesek lejben fizethessék vissza tartozásukat azon a devizaárfolyamon, amelyen a hitelt annak idején felvették. Arra a kérdésre, hogy vajon hogyan fognak reagálni a bankok, ha törvénnyel akarnak a hitelszerződéseikben garantáltnál lényegesen kedvezőtlenebb feltételeket rájuk kényszeríteni, Szabó Ödön azt mondta: ha józanul mérlegelnek, nekik is érdekük lehet ez a megoldás.”
Ez történt Romániában. És nem dőlt össze a világ, nem vonultak be a kéksisakosok, de még a lej sem szakadt be, pedig Románia felett jelenleg ugyanúgy az IMF gyakorol gyámságot, mint tette ezt mifelettünk 2010-ig.
Ehhez képest a Kúria jogegységi határozata egy gyáva, semmire sem jó és ostoba döntés. De a hangsúlyt mégis csak a gyávára helyezem. Mert hát amit azonnal és határozottan meg mert lépni a horvát és a román bíróság, azt természetesen képtelen meglépni a magyar.
Mintha valami delejes álomban ringatózva csak azt tartaná itt szem előtt bíróság és ellenzék egyaránt, hogy minekünk mindig, minden körülmények között fizetnünk kell mindenkinek. Uzsorát, rossz terméket, hibás terméket, aljas és becstelen kamatemeléseket, árfolyamkockázatokat – mindent. És az MSZP-nek a Kúria semmirevaló és gyáva döntése után természetesen van pofája a nyilvánosság elé állni azzal a hihetetlenül vérlázító dumával, miszerint a kormány nem halogathatja tovább az érdemi lépéseket a devizahitelesek ügyében.
Lássuk csak, hogy is kezdődött ez az egész?
Úgy kezdődött, hogy 2002-ben Medgyessy Péter kijelentette: „Mindent, ami az Orbán-kormány idején jó és bevált, azt továbbvisznek, csak még jobban kibővítik.” És kijelentette azt is, hogy ebbe a körbe tartozik a kedvezményes lakáshitelezés államilag garantált rendszere.
Aztán megnyerték a választásokat, és első körben szüntették meg a kedvezményes lakáshitelezést. És jött helyette a devizahitel. A devizahitel, amelyet hatalmas propagandával, pénzt nem kímélő reklámhadjárattal ajánlottak a bankok a hitelfelvevők figyelmébe, majd egy ponton túl a hazai bankok egyszerűen nem is adtak forinthitelt.
Közölték, hogy az márpedig nincs. Ez a tény, akkor is, ha most, utólag, megpróbálják az egészet letagadni. S persze a devizahitelek mellett ott volt a sokkal magasabb kamatozású forinthitel –legalább papíron. S vajon miért is volt ennyivel magasabb a forinthitel kamata? Azért, mert a Magyar Nemzeti Bank „minden erejével küzdött az infláció ellen”. S a liberális mantra szerint az infláció ellen magas kamatokkal kell küzdeni. Ezért volt Magyarországon a legmagasabb jegybanki alapkamat mellett az unió egyik legmagasabb inflációja.
Igen: az egész helyzetért egyetemleges felelősség terheli a Simor András vezette Magyar Nemzeti Bankot. A Magyar Szocialista Pártot és koalíciós partnerét, a liberálisokat. Továbbá az akkori PSZÁF-ot.
Most a folyamatosan csökkenő alapkamat mellett negyven éve nem látott mélyponton van az infláció. A szocialisták meg a liberálisok pedig ki merik nyitni a pofájukat. Ez sincs rendjén – de leginkább a Kúria gyáva döntése nincs rendjén. Az viszont biztos, hogy a kormányon a sor. Már megint.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Szabó Anna: Apró betűs féligazság
Nem erősítette a bíróságokba vetett, amúgy is megtépázott bizalmat a Kúria tegnapi döntése, amely szinte teljes egészében a bankok érvelését fogadta el a devizahitelek ügyében, a leglényegesebb kérdésekre (pl. egyoldalú szerződésmódosítás) pedig egyszerűen nem mert válaszolni. A Kúriának nemcsak azért kellett volna bátrabban fellépnie, mert a társadalom ezt várja el tőle, hanem mert alapjában véve ez lenne a dolga.
Állásfoglalásuk több szempontot is figyelembe vett, ám sajnálatos módon ezek közül éppen a pénzügyi fogyasztóvédelem hiányzott. A bírók jogegységi határozata szerint ugyanis a deviza- alapú hitelek nem ütköztek jogszabályba, sem jó erkölcsbe, nem uzsorás és nem színlelt szerződések, az árfolyamkockázatot pedig kizárólag a hitelfelvevőnek kell viselnie.
Sőt, a Kúria szerint „a terhek előre nem látható egyoldalú eltolódása” ellenére is ugyanúgy érvényesek a szerződések, amelyek még akkor is kikényszerítendők, ha egy-egy pontjuk érvénytelen (!). A döntés kihirdetése után a forint erősödött, ami mutatja, hogy a probléma nem „csupán” 700 ezer családról és közel 4600 milliárd forint lakossági tartozásról szól, hanem közvetve az egész országot érinti.
A forint gyengélkedésének ugyanis az egyik legfőbb oka, hogy az állam, az önkormányzatok, a vállalatok és a lakosság korábban erején felül adósodott el devizában, miközben bevételei forintban keletkeznek. Mindez óriási nyomás alatt tartja a forint árfolyamát, amely az importáruk árán azonnal érződik.
A Kúria határozatának mindössze egyetlen pontjával lehet messzemenőkig egyetérteni: a testület valóban nem alkalmas a nagy tömegű szerződésből fakadó társadalmi és szociális problémák orvoslására. Ez azonban nem jelenthet számukra kibúvót. Nem mertek véleményt nyilvánítani abban, hogy vajon megengedett-e egy pénzintézetnek, hogy a szerződésben meghatározott hitelkamatot saját kénye-kedve szerint emelhesse különböző indokokra hivatkozva.
Még akkor is, ha az indokok egy része akár igaz is lehet. Márpedig amennyiben egy hitelnél (forinthitelnél is) nem kiszámítható a következő havi törlesztőrészlet, akkor maga a szerződés több sebből vérzik. A példát megfordítva: vajon mit szólnának a betétesek, ha a fix kamat fejében lekötött megtakarításaik után a bank egy szép napon ilyen-olyan ürüggyel a megállapodásban foglaltnál kevesebb kamatot fizetne?
A kérdés megválaszolását a Kúria tegnap elegánsan áttolta az Európai Bíróság asztalára, hadd időzzön ott is egy keveset az ügy, végül is a devizahitelesek ráérnek, még csak 50-55 százalékuk nem képes időben törleszteni. Nem gond. Sőt! A Kúria szerint a jó erkölcsnek is megfelelnek azok a szerződések, amelyek az eredeti kölcsön többszörösét kérik vissza, élete végéig hitelcsapdában tartva az ügyfelet. Mert a bankok úgyis tudják, mi az a jó erkölcs, nyilván eszerint is fogalmazták meg a szerződéseiket…
A Kúria a nagy várakozások ellenére nem oldott meg semmit, holott nyilvánvaló, hogy az állam és a lakosság, illetve a bankszektor közötti (jog)vitát évek óta nem sikerült rendezni. Bár abban az országban, ahol a gyermekeknek járó, elmaradt tartásdíjak ügyében még arra sem hajlandó a tisztelt bíróság, hogy közalkalmazott (!) apák fizetéséről információt kérjen ki a munkáltatótól, ott mit vártunk?
A devizahitelezés igazi felelősei pedig élik világukat. Simor András volt jegybankelnök aranyszín Mercedesén gördül a budai dombokon, ha éppen hazaruccan Londonból, korábbi alelnöke, Király Júlia külföldi lapokban szitkozódik, Farkas Ádámot, a pénzügyi felügyelet volt elnökét pedig ötéves teszetoszasága jutalmául magas állami kitüntetésben részesítették…
Szabó Anna
MNO