Örömünnep - nem lesz dugódíj
Természetesen nem vitás, hogy a válság kellős közepén, amikor az elviselhetetlen benzinárak és törlesztőrészletek miatt ezrek teszik le végleg vagy átmenetileg az autójukat, nem a legokosabb dolog dugódíjat szedni. Ténykérdés ugyanakkor, hogy ha véget ér a recesszió, kezdeni kell valamit a néhány éve még mindennapos budapesti óriásdugókkal. A belvárosi embereknek ugyanis joguk van az egészséges levegőhöz, a csendesebb környezethez, egyáltalán az élethez, s ha nem is látja be azonnal, de a külvárosi és a vidéki ember is jobban szeretne egy kedves, élhető és tiszta fővárost, ahol nem foglalnak el minden négyzetmétert az autók. Nem is beszélve magukról az autósokról, akik közül a bűzös aszfalton való tétlenkedés helyett sokan nyilván szívesen utaznának a gyors, tiszta és (ne adj isten) légkondicionált buszokon, villamosokon. Vagy éppen a 4-es metró hófehér szerelvényein.
Huth Gergely
Magyar Hírlap
Korózs Lajos és Mengele
Korozs Lajos nyilatkozatával vérig sértette a holokauszt áldozatait – mert az otromba nyilatkozat szerint ők csak a magyar felülvizsgálatokhoz hasonló eljárás részesei voltak. De ugyanúgy vérig sértette a felülvizsgálatokat végző magyar orvosokat, mert párhuzamot vont köztük és a náci orvosok között. Amúgy pedig az MSZP politikusainak hosszú sora tett már teljes tudatlanságot igazoló, mélyen sértő nyilatkozatokat (Horn Gyula, Zuschlag, Gyurcsány stb.), de kijelentésével most Korózs Lajos is az élcsoport tagjává vált. Kérdés, hogy mikrofonközelbe, azaz a nyilvánosság elé állíthat-e egy ilyen embert egy állítólag szakemberekből álló, kormányzásra készülő párt.
Jobbágyi Gábor
Magyar Hírlap
Sarkosan fogalmazva
Kár lenne tagadni, nagy élvezettel olvastam az őszödi rém hűséges táskahordozójának panaszát, amely szerint „akár valódi ünnep is lehetett volna Horn Gyula 80. születésnapja a magyar baloldal számára”, de a mostani MSZP-s vezetés megtiltotta Kósáné Kovács Magdának, hogy felolvassa Gy. F. köszöntő levelét, pedig hát Kósáné „Horn minisztere, az MSZP európai parlamenti képviselője volt”, ráadásul Orbán Viktor levelét Baja Ferenc felolvasta....Hát igen, nehéz az élet, hálátlanok az emberek. Mindez az ismert okok miatt az ünnepeltet nem érdekli, 1994 már jótékony messzeségbe tűnt, bár „eredményei” velünk élnek, csak körül kell nézni az országban és persze az önmagával is meghasonlott baloldalon. Annyira még nincs azonban messze ez a dátum, hogy ne emlékeznénk az akkori garnitúrára, a Horn-kormány minisztereire (Kuncze Gábor, Fodor Gábor, Lotz Károly az SZDSZ-től, Békesi László, Pál László, Lakos László, Kósáné Kovács Magda, Baja Ferenc, Keleti György, Kovács László, Vastagh Pál, Kovács Pál, Katona Béla a szocialistáktól). Bizonyára vannak, akiket ez a névsor nosztalgiával tölt el, engem borzadállyal, de hát ilyen a velünk élő történelem, és akkor még nem is említettük az egy év múlva színre lépő Bokros Lajost és Suchman Tamás privatizációs minisztert. Akkor már egészen világos volt minden józan ember számára, hogy a bénán indult, felemás „rendszerváltásból” semmi sem lesz, a restauráció a Nyugat hathatós segítségével zökkenőmentesen sikerült. Sok hűhó semmiért, pontosabban azért, hogy a Magyar Népköztársaságból Magyar Köztársaság legyen. És ma még mindig a kommunista utcanevek gyomlálásánál tartunk. A fenti névsorból mindez érthető.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
A győzelem a fontos
Mi, akik a lelátón vagy a tévé előtt szorítunk, úgy érezzük, reméljük, hogy 159 legkülönb honfitársunk képvisel bennünket az olimpián, több mint kétszáz ország nemes – olykor nemtelen – küzdelmében. Mi velük és bennük, az ő sikereik által szeretnénk többek lenni, legalábbis többnek, szebbnek látni, láttatni magunkat. Ezt minden olimpikonunknak tudnia kell. Ha ehhez külső segítség szükséges, akkor úgy, hogy vezetői, edzői tudatosítják benne. Már csak azért is, mert egy élsportolót semmi más nem ösztönözhet oly hatékonyan, mint a felismerés: emberek ezreinek, tízezreinek szerezhet örömet. Aki szerint e gondolat esetleg poros és dagályos, az bizonyára nem látta női kézilabda-válogatottunkat vert seregként levonulni, levánszorogni az utolsó pekingi csoportmérkőzés után, majd egy szemvillanás alatt újjáéledni és tűzbe jönni attól, hogy a magyar közönség pocskondiázás vagy gúnyolódás helyett kórusban azt kezdi skandálni: Szeretünk benneteket! „Most már csak miattuk is győznünk kell!” – fogadkoztak a lányok, és két napra rá tönkreverték a jóval esélyesebb románokat.
Ezért mi mást üzenhetnénk két és fél héttel a rajt előtt 159 londoni olimpikonunknak, mint azt: Szeretünk benneteket, már csak miattunk is győznötök kell! Ám ha az nem is sikerülne, legalább az utolsó másodpercig, centiméterig, leheletig törekedjetek rá.
Ballai Attila
Magyar Nemzet
Teljes államreformot hajtottunk végre
Kövér László: Mi egyébként sem különböző nemzetközi szervezeteket akarunk legyőzni, hanem a bennünket illető szuverenitásunkat szeretnénk megőrizni, illetve visszaszerezni. Osztom a miniszterelnök úr pozitív véleményét Matolcsy György munkájáról, még akkor is, ha olvasom a különféle jobboldalinak számító elemzők kritikus tanácsait, például az önök lapjában. Ők ugyanis éppen azt ajánlják, amit a másik oldalon egyértelműbben és köntörfalazás nélkül, hogy nem kell itt új dolgokat kitalálni, hanem a jól kipróbált úton kell haladni. Csakhogy nem lehet egyszerre két ellenkező irányba vágtató lovat megülni. A „jól kipróbált”, az úgynevezett realitások kockaköveivel kirakott út oda vezetett, ahova 2010-re kilyukadtunk.
Mi egészen mást teszünk. A kormány a középrétegeket hozza kedvezőbb helyzetbe, hogy azok ne veszítsék el az adófizető képességüket, sőt: minél többen legyenek, akik dolgozni tudnak, s nevelik a jövő adófizetőit, azaz államalkotóit és nemzetfenntartóit. A hiányzó pénzt pedig máshonnan, a bankoktól, multiktól szedjük be, mert onnan, ahonnan 2010 előtt rutinszerűen elvették, már nincs mit.
Kövér Lászlóval Huth Gergely és Stefka István készített interjút.
Magyar Hírlap
Szürkezóna
Hankiss Ágnes fideszes politikus, társadalomkutató konklúziója az, hogy Magyarországon egyes komoly politikai és másfajta erőknek nem érdekük az erkölcsi rend helyreállítása, az igazság feltárása. Nem véletlen indult meg a dühödt támadás a Fidesz és Orbán Viktor ellen, amely a hatalomra kerülésével az országban rendet akart, az államnak tekintélyt és tiszteletet harcolt ki, valamint átlátható s követhető törvényeket alkotott.
Stefka István
Magyar Hírlap
Sarkosan fogalmazva
Az MSZP stratégiai elemzői szerint a Fideszt a „modernségi versenyben” kell legyőzni. Mint minden nagy igazságon, ezen is mélyen elgondolkodtam, de bevallom, nem értem. Továbbolvasva aztán kiderült, ez az internetes kommunikációra vonatkozik meg arra, hogy Mesterházy Attila karakterét úgy kell formálni, hogy „az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kapjon a fiatalos, modern pártelnök képe”. A nagy ötletek sorába tartozik, hogy „egy webshopot is nyitnak hamarosan, ahol pártereklyéket, az új logóval ellátott cikkeket és termékeket lehet majd megvásárolni, és ezzel egyúttal a pártot is támogatni”, tudtam meg a Népszabadságból. Ezek szerint a vezetés már lemondott Szanyi Tibor ötletéről, mely szerint az MSZP-ből izgalmas, szexi pártot kell faragni.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Nehéz kezdet
A lassan nyolc hónapja tartó maratoni egyeztetések idején sokszor volt az az érzése az embernek, hogy a nemzetközi intézmények nem teregetik ki a lapjaikat. Ha egy ügyben hajlandóságot mutatott a kormány arra, hogy engedjen, rögtön előkerült valami újabb kifogás....A feladat adott, a kormánynak meg kell győznie partnereit arról, hogy tervei életképesek, vagy alternatív finanszírozási formát kell találnia. Az akcióterv céljait viszont nem valószínű, hogy vitatni fogják a tizenegy nap múlva kezdődő tárgyalásokon a nemzetközi szervezetek képviselői, hiszen mára már széles körű az egyetértés abban, hogy gazdasági ösztönzőkre van szükség.
Nagy Vajda Zsuzsa
Magyar Nemzet
Új SZDSZ-es olvasat
Érdekes következtetésre jutott Jávor Benedek minap a lengyel külügyminiszter magyarországi beszédének egyik gondolatából. Radoslaw Sikorski mondata így szólt: „A kormány szerepe az, hogy Iétrehozzon egy értelmes keretet, és hagyja a gazdasági szereplőket és a piacokat, hogy ebben boldoguljanak”. Blogbejegyzésében az LMP frakcióvezetője ezt ekképp „értelmezi”: ,,az állami (magyar) gazdaságirányítás megbukott, és az államnak nem szabad a gazdaság működésébe oktalanul beleavatkozni”. Szerencsés lenne, ha valaki szólna: rossz a szinkron, Benedek! Nem erről beszélt a miniszter. Ilyesmit a kimúlt SZDSZ mondogatott a rendszerváltozás első éveiben (utána is, míg el nem zavarták a parlamentből), hogy „megmagyarázza”, miért kell szétvernie az állami tulajdont. (Ami meg is történt; az országot privatizáIták, szétlopták...) Ma is fülünkbe cseng az aljas magyarázat: „Az állam rossz gazda.“ A felélénkült liberális ember most ezt akarja kihallani a lengyel külügyminiszter szavaiból, bejegyzése - „Sikorski esete a lengyel-magyar barátsággal” - ezt próbálja belesulykolni az olvasóba. Bizony, csúsztat a nekikeseredett ellenzéki ember, persze, tudja, a vendég mondandójának leglényegesebb eleme a létrehozandó „értelmes keret”... Az, ahol már bátran hagyni lehet a szereplőket és a piacokat. Ám ez messze nem azonos az elvadult, szabályozatlan terepen játékszabályok és kontroll nélkül engedélyezett szabad rablással.
Pilhál György
Magyar Nemzet
Sarkosan fogalmazva
„Kis országokban nem lehet ugyanazt csinálni, mint nagy országokban. Kinek-kinek a maga körülményei szerint kell berendezkednie.” Ez az idézet gróf Teleki Páltól származik, és az elmúlt ötszáz év bármely időszakára vonatkoztatható. A birodalmi függés feltétele és iránya változik, az ellenszegülés veszélyessége is, de a diktátum akkor is parancs, ha saját érdekeinkre hivatkozva adják ki, a zsarolás és fenyegetés teljesen demokratikus eszközeivel. Mindez arról jutott eszembe, hogy a Magyar Nemzeti Bank tiltakozik az ellen, hogy a tranzakciós adót rá is kivessék.
Hát persze! Olyan ez, mintha az erdélyi fejedelem megvámolta volna a török szultánnak fizetett adót. A banknak mindössze az elnevezésével van baj, nem kellene magyarnak és nemzetinek nevezni, hanem az Európai Bank magyarországi fiókjának. Nem is kellene oda magyar elnök és magyar felügyelőbizottság, a bank élvezzen területen kívüliséget, semmiféle magyar törvény ne vonatkozzék rá, és legyen Isten kegyelméből való szent és sérthetetlen, működése pedig legyen titkos legalább ezer évig.
A helyzet annyiban más, mint gróf Teleki korában, hogy már a nagy országok sem a régiek, az ő bankjaik is önálló életre keltek, saját zsebre dolgoznak, és nagyon megsértődnek, ha ez néha kiderül. A nagy országok vezetőinek is csak egyetlen feladatuk van: különböző bankmentő csomagok segítségével visszapótolni a titokzatosan eltűnt pénzt a lakosság adójából. Jó megoldás nincs, mert egyformán veszélyt jelez, ha egy országba bejönnek a bankok, de az is, ha kimennek.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap