Demokrata Döbrögi
Gyurcsány gondolatainak összevisszaságát jelzi, hogy az interjú másik részében már el is felejtette, miként vélekedett elébb a magyar társadalomról, amikor szóba hozta Bajnai Gordont mint egy ellenzéki szövetség lehetséges vezetőjét. Mint mondta, a párton kívüli Bajnait tehetségesnek, a választók szemében rokonszenvesnek tartja. Miután előtte félfeudálisnak és teljes egészében állam- és felsőbbséghívőnek hordta le a választókat. Ezzel a hajtűkanyarral Gyurcsány úgy ütötte agyon az előző megállapításait, mint amikor milliárdos üzletemberként éhségsztrájkba kezdett. Mint amikor rendre eltűnt a Parlament mellé felvert luxussátorban a kamerák elől, így aztán szita sem kellett ahhoz, hogy átlássanak rajta.
D. Horváth Gábor
Magyar Nemzet
Braun Róbert függetlensége
Figyelemre méltó, hogy a jegybank függetlenségének kérdése bel- és külpiaci vonatkozásban kizárólag csak akkor kavar vitát, amikor hazánkban jobboldali kormány van, akkor viszont mindig. Baloldali kormány esetén nincs nyugati kritika sem. Amit baloldalról javasolnak, az rendben van, de ha ugyanaz jobboldalról is szóba kerül, kiújul a „függetlenségi” háború.
...Az álságos jegybanki függetlenség rabicfalán ütött hatalmas rést Braun Róbert elnöki főtanácsadó esete, akiről kiderült, hogy a jegybankból való távozása előtt már egy évvel hivatalosan csatlakozott a „haladó erőkhöz”, azaz belépett az MSZP-be, ami köztudottan nem más, mint egy parlamenti politikai párt. (Egyébként 1,8 millió forintos fizetést hagyott ott a politikai karrierért.) Aki pedig párttag, az nem független.
Boros Imre
Magyar Hírlap
Stefka István: Lakiteleki örökség - Álláspont - (teljes cikk)
Összenő, ami összetartozik. Orbán Viktor akkor emlékeztetett a Parlamentben erre az alapigazságra, amikor a magát antikommunistának nevező SZDSZ 1994-ben politikai házasságot kötött az országgyűlési választás győztesével, az MSZMP utódpártjával, az MSZP-vel. Akkor, megdöbbenésének hangot adva, sok száz jó szándékú és átvert liberális hagyta ott a szabad demokrata pártot. A liberálisok hajója ekkor kapott léket, süllyedni kezdett, a párt pedig fokozatosan elvesztette hitelességét a tömegek előtt, végül 2010-re az SZDSZ lenullázta magát, s ki is szorult a politikai életből.
Orbán Viktor miniszterelnök a hét végén a lakiteleki találkozó 25. évfordulója alkalmából szervezett összejövetelen beszédében ismét szóba hozta, hogy „összenő, ami összetartozik”. Igaz, más összefüggésben. Most először jelentette ki nagy nyilvánosság előtt a kormányfő, hogy a Magyar Demokrata Fórum és a Fidesz útja mára összeért. Mint hangsúlyozta: „…bennünket összeköt a magyarság felemelkedésének hite”. Nyilván a lakiteleki eszmeiséget továbbvivő, történelmi MDF-re gondolt.
Miért fontos a magyar jobboldal számára ez az állásfoglalás? Azért, mert a viszonylag távolról, a liberális világból érkező fiatal demokraták csaknem két évtized alatt végleg eljutottak a népben, nemzetben, a magyarság történelmének egységében gondolkodók világába, és átvették Lakitelek szellemi örökségét, üzeneteit, amelyeket át is vezettek a politikai gyakorlatukba.
A jobboldal politikai jogfolytonossága így adott lett, nem beszélhetünk törésről, függetlenül attól, hogy belső és külső balliberális erők szétverték az eredeti MDF-et. Orbán politikája ötvözi az 1848-as hagyományokkal rendelkező magyar szabadelvűséget a népi, nemzeti, polgári konzervativizmussal. Ilyen szerencsés találkozásra száz éve nem volt példa.
Mit is szögezett le nyilatkozatában 1987. szeptember 27-én a magyar szellemi élet több mint másfél száz tagja Lakiteleken? A többi között azt, hogy: „A magyarság történelmének egyik súlyos válságába sodródott. Népmozgalmi erejében megroppant, önhitében és tartásában megrendült, kohéziójának kapcsai tragikusan meglazultak, önismerete megdöbbentően hiányos. Összeomlással fenyegető gazdasági válságnak néz elébe. A magyar etnikumot példátlan széttagoltság sújtja. Nemzetünknek nincs közösen vállalható jövőképe.”
Majd úgy folytatódott a nyilatkozat, hogy közmegegyezés szükséges, csak társadalmi összefogással, annak részvételével lehet megoldani a válságot. Ezt a nyilatkozatot akár 2010-ben is kiadhatták volna, a választások előtt is, a nyolc évig tartó szocialista-szabaddemokrata hatalomgyakorlás idején, amely gazdaságilag, politikailag és morálisan csaknem kivéreztette hazánkat. A Fidesz–KDNP pártszövetség pontosan azért kapta a választóktól a kétharmados bizalmat, hogy kivezesse a válságból, s talpra állítsa az országot.
Nem véletlen, hogy Orbán Viktor és sokan mások magukénak érzik a lakiteleki sátrat, és a találkozó szellemiségét, még ha fizikailag nem is voltak ott. Áder János viszont ott volt, nem véletlenül jelentette ki köztársasági elnökünk, hogy éppen az volt a sátor történelmi érdeme, hogy a résztvevők nem engedték magukat lebeszélni arról, hogy hazájuk javára cselekedjenek. S ez a tanulság a mának is szól, hogy nem szabad feladni. Még ha az konfrontációval és veszélyekkel is jár.
Hit és bátorság kellett a huszonöt évvel ezelőtti jelenléthez. Börtönre, elhallgattatásra számíthattak az ellenállók, az írók szilenciumot kaptak, ha szembeszálltak a hatalommal vagy kritizálták a rendszert. Ott, a lakiteleki sátorban fogalmazták meg először, hogy Kádárnak mennie kell. Dénes János ötvenhatos elítélt ezzel a kijelentésével akkor is a szabadságát kockáztatta.
A lakiteleki örökség a Fidesz jelenlegi politikájával is egybevág: továbbra is cél Magyarország mozgásterének növelése, gazdasági és politikai függetlenségünk megteremtése, megőrzése, s egyáltalán az, hogy az ország kezébe vehesse a saját sorsát.
Stefka István
Magyar Hírlap
A nagy tanítómester
Az ENSZ 1991-ben nyilvánította október 1-jét az idősek világnapjává. Ma körülbelül 600-700 millió hatvan év feletti ember él a világon, számuk húsz év alatt akár meg is kétszereződhet.
...Az idősek jó közérzetének és kondíciójának fenntartásához nemcsak anyagiakra, hanem hozzáértő, az empátia mellett megfelelő felkészültséggel és szakismerettel rendelkező gondozókra, az emberek szükségleteihez igazodó gondozóhálózatokra is szükség van. Csak egy összehangolt, humánus és szakértelmet is képviselő megközelítés segíthet, hogy az idősek derűvel, energiájuk mozgósításával, aktívan és társadalmi integráltságban, s elfogadottságban éljenek. Az öregkor annak a bölcsességnek az ideje, amely a tapasztalat gyümölcse, hiszen „az idő nagy tanítómester”.
Farkas Péter
Magyar Hírlap
Magyar nemzetpolitika a gyarapodás jegyében
A kormány megalakulása óta vallja és következetesen érvényesíti azt az egységes politikai akaratot, amit úgy hívunk a magyar nemzeti közösségek határokon átívelő újraegyesítése. A világ magyarságának lelki közössége csak úgy állítható helyre, ha legfontosabb lépésnek a külhoni magyarság és az anyaországi magyarok közötti bizalom helyreállítását jelöljük meg. Nemzetpolitikai elveinket, céljainkat, illetve az ezekre épülő programokat és intézkedéseket ennek a kiemelt feladatnak a szolgálatába állítottuk.
Répás Zsuzsanna
Magyar Nemzet
Szegfűk és szóvirágok
Az ellenzék is megrázta magát, egymást érik prominens képviselőinek nyilatkozatai, amelyek mind arról szólnak, hogy mennyire eltökéltek a kormány leváltására. Ha belegondolunk, így is van ez rendjén, elvégre mi más fontosabb dolga lehet egy ellenzéknek, mint hatalomba kerülni. Más kérdés, hogy ezek a megnyilatkozások némi zavart és idegességet tükröznek.
A zavar nyilvánvalóan abból adódik, hogy minden szabályos politikai forgatókönyvet sutba dobva a kormánypártok két és fél évvel a választások után is még jelentős előnnyel vezetnek, márpedig minden politikai tanonc tudja, hogy ilyenkor már réges-régen az ellenzéki pártoknak kellene szárnyalniuk.
Forró Péter
Magyar Hírlap
A szólásszabadság álarcában
Annyi hazugsággal, olyan rágalomhadjárattal kevés ország szembesült, mint amivel nekünk kellett valahogy megküzdenünk azóta, hogy végre van egy kormány Magyarországon, amelynek nem az a legfőbb célja, hogy a balliberális internacionálé követelményeinek megfeleljen.
Bíró Zoltán
Magyar Hírlap
Sarkosan fogalmazva
Tudom, hogy elmaradott és régimódi vagyok, de nekem még sosem támadt kedvem a szabad véleménynyilvánításra olyan tárgyak ellen, amelyek valamit jeleznek vagy jelképeznek. Nem rongáltam meg vagy öntöttem le festékkel szobrokat, nem törtem össze emléktáblákat, nem firkáltam össze templomok falát, sőt sírköveket sem törtem össze.
A Siófoki Városi Bíróság ítélete után, mivel első fokon kimondta, hogy Dániel Péter cselekedete ugyan rongálás volt, de „erkölcsileg pozitív tartalmú és társadalmilag hasznos figyelemfelhívás” is egyben, már-már kezdem restellni magam közéleti tunyaságomért. Ráadásul a Horthy-szobrot leöntő vádlott azt is kifejtette, hogy az aktus után a szobor értékesebbé vált, drámai tartalmat nyert – csodálom, hogy a bíróság nem kötelezte a szobor alkotóját a vörös festék, plusz a kiszállási díj megfizetésére. Azon felül, hogy az indoklás többi része is jog- és politikatörténeti kuriózumként örökre emlékezetes marad, az ügy jól példázza az elmúlt két évtized rettenetes szellemi és erkölcsi lepusztulását és az igazságszolgáltatással kapcsolatos társadalmi elégedetlenség okait.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap,
Avasodó modernizáció a szocialistáknál
A tanulmányban vörös fonálként végighúzódó modernizációs koncepció a korszerűséggel és fiatalossággal mosódik egybe, ami arra enged következtetni, hogy a tanulmány szerzői fiatalok, ám az, hogy a modernséghez nyúlnak, nem különbözik a szocialisták általi szokványos tematizálástól. Már magának a Kádár-rendszernek a felvilágosultabb reformcsoportjai és az akkor a szocializmusban még hinni képes reformértelmiségiek retorikájában erőteljesen jelen volt a szocialista modernizáció, amit a rendszerváltással kezdődően - tehát a szocialista modernizáció bukása után - a szocialisták (MSZP) általi modernizációvá írták át. Így vált a modernizáció az MSZP nyelvezetének alapelemévé: a szocialisták tudják, hogy mi a modern, képviselik a modernséget, és ők tudják csak igazából modernizálni az országot.
Löffler Tibor
Magyar Nemzet
Következmények nélkül
A megállapodás körülményeiről és ütemezéséről is egészen hajmeresztő történeteket hallhattunk tegnap. Veres szerint azért vették fel a pénzt, hogy megvédjék a 13. havi nyugdíjat, mint ahogy azt Lendvai Ildikó korábbi MSZP-elnök állította, aztán kiderült, hogy változott a terv, és mégis inkább a spekulánsok ellen kellett bevetni az IMF-et.
A vállalt feltételekkel kapcsolatban továbbra is titok, mi történt a válság eltagadása és a megállapodás között eltelt néhány hétben. Bajnai Gordon ugyanis 2008. október elején még azt állította a parlamentben, hogy nincs válság, csak a Fidesz gerjeszti, Gyurcsány Ferenc pedig október legvégén már összehívott egy ötpárti találkozót, hogy tájékoztatást adjon az IMF-megállapodásról.
Felejthetetlen pillanat volt, amikor a színjáték után az exkormányfő kiállt a publikum elé, és közölte, hogy a valutaalap semmilyen feltételt nem támaszt az országgal szemben. Mondom, jókat lehetne derülni az ilyen üléseken, ha nem tudnánk, hogy a hitelt 2014-ig nekünk kell valahogy visszafizetni.
Szabó Anna
Magyar Nemzet