Fekete Gyula és a modern világ
"Fogyik a magyar", ahogy húsz évvel ezelőtt Fekete Gyula nagyon helyesen felemlegette, csak épp körberöhögtették, hogy mennyire XIX. századi és gyöpös, miként is tudna eligazodni a modern világ dolgaiban. Aztán húsz év elteltével már jobban értjük, hogy nem Fekete Gyula időgépe ragadt benn a múltban, de a miénket berhelték meg. Fának lettünk vezetve, hogy az erdőt még véletlenül se vegyük észre. Hogy a nemzetfogyásra egyetlen másodpercig se tekintsünk olyan veszélyként, amely gazdasági krízisbe torkollhat, amely megfoszt bennünket önfenntartó képességünktől. Hogy higgyük el azt a hazugságot, hogy a természetes öngondoskodást, a reprodukciót társadalmi szinten is lehet pénzügyi tranzakciókkal helyettesíteni... Borókai Gábor hetivalasz.hu
Svindli
Nem lenne haszontalan, ha a tisztánlátás érdekében Schreiber uram fogadna hivatalában néhány nyerőgép sújtotta családot, az árnyalná a véleményét. A nyerőgép kifosztottak száma valóban százezres nagyságrendű, akik - tiszta pillanataikban - valószínűleg pozdorjává törnék a masinákat. Nyerőgép? Sorsok megrontója, tragédiák okozója. Svindli.
Pilhál György
Magyar Nemzet
Elár(v)ult bizalom
Azt már megtapasztalhattuk, hogy a speciális európai emberi jogi látásmód, s persze itt-ott a hazai is, az emberi jogi panaszokra csak szelektív hallással rendelkezik. Egyes panaszokra hegyezi a fülét, másokra meg a szeme se rezdül.
Ha a veretes emberi jogi elvek prókátorai nem fehér bottal járnának errefelé, akkor feltűnne, hogy az anyanyelv használatának korlátozása, a határokon átkelő magyarok vegzálása, az anyanyelvi oktatási lehetőségektől való megfosztás változatlan eszköze maradt az uralkodó hatalmaknak az anyaország védelméből kiszakadt magyarság ellenében.
Az utódállamok népi tudatában még mindig megteremnek azok a politikai eszmék, amelyek fő belpolitikai feladatuknak tekintik az anyanyelvhez és kultúrájukhoz ragaszkodó magyarság felszámolását, erőszakos beolvasztását a többségi társadalomba.
Kövér Tibor
Magyar Hírlap
Hősökké váltak
Mindegyik vértanú élettörténete külön regény, méghozzá nem romantikus, hanem realista mű: nem akartak ők hősök lenni, de azzá kellett lenniük. Tevékeny, bátor, nemes lelkű hazafiak voltak. Félve írom le a „hazafi” szót, mert kiment a divatból, sőt gúnyos élt kapott liberális körökben.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Szabadság és megtorlás
Vajon mi hiányzott a dúsgazdag földbirtokosnak, Kiss Ernőnek ahhoz, hogy szabadnak érezze magát, s az életét áldozza érte? Vagy mi hibádzott az egyik legősibb magyar mágnás család sarjának, Dessewffy Arisztidnek a szabadságához, mi lehetett az a valami, ami az életénél is fontosabb volt?
Vajon miért volt az életénél is előbbrevaló a magyar szabadság a szerb Damjanichnak, a horvát Knézichnek, a német Láhnernek, Leiningen-Westerburgnak, Poeltenbergnek vagy Schweidelnek, aki a forradalom kitörése idején kapott osztrák nemességet a császártól harmincévnyi hűséges, megbízható szolgálatáért? Sorsuk megvillant valamit a szabadság és a magyar lét misztériumából, ugyanakkor kiábrándító józansággal döbbent rá általában a hatalom gyilkos gyávaságára.
Ugró Miklós
Magyar Nemzet
Orbán Viktor mondta
Ki kell szabadítani az országot az adósságcsapdából, a most formálódó új világgazdasági rendszerben versenyképessé kell tenni Magyarországot, meg kell állítani a demográfiai hanyatlást, és a világmagyarságot közösségként kell újjáépíteni.
Orbán Viktor a Magyar Diaszpóra Tanács második ülésén, 2012. október 8.
patriotaeuropa.hu
A kirekesztett bizonyíték
A kommunista bűncselekmény definícióját tavaly december 30-án fogalmazta meg, és január elsején vezette be az Országgyűlés. Ennek alapján - a genfi és a New York-i egyezmények, valamint a nürnbergi katonai törvényszék alapokmányának szellemében - soha el nem évülő bűncselekménynek számítanak az alapvető emberi jogokat sértő magatartások. A magyar törvényhozás ezzel válaszolta meg azt a kérdést, amely már a rendszerváltozáskor megfogalmazódott: elítélhetők-e az 1956-os forradalom leveréséért és az azt követő megtorlásokért felelős személyek.
Kulcsár Anna
Magyar Nemzet
Lépéskényszer
És aki most erre azt találná mondani, hogy „elmúltnyolcévezni” könnyű, annak ajánlom, kérdezze meg a bankját, hogy a korábban felvett hitelének visszafizetését megtagadhatja-e azzal a nyomatékos érvvel, hogy ne mutogassanak már visszafelé.
Szabó Anna
Magyar Nemzet
Bayer Zsolt: Kubovics úr - Álláspont - (teljes cikk)
Kissé megkopott már ez a hírecske, de éppen most van ideje elővenni. A Népszava szeptember 26-i számában ez olvasható: „A fideszes Varga István lemondását követelő nyílt levelet adott át tegnap a kormánypárti frakció vezetésének Varga Zoltán MSZP-s képviselő. A levelet pénteken fogalmazták azok a tüntetők, akik szerint az országban napirenden van az emberek megalázása, amelyben a helyi fideszes kiskirályok a főszereplők.
Varga István a családon belüli erőszak önálló büntetőjogi törvényi tényállássá minősítéséről szóló parlamenti vitában egyebek mellett azt mondta: azzal kellene foglalkozni, hogy ebben a társadalomban ne egy vagy két gyermek szülessen, hanem három, négy vagy öt gyermek. És akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnénk egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak.”
Igen, tudjuk, micsoda botrányt kavartak Varga István szavaiból a hivatásos botránykavarók. Feleslegesen, és leginkább aljasul.
A most idézőjelek között szereplő mondatokkal ugyanis alapvetően nincsen semmi baj. Ugyanis valóban azzal kéne foglalkozni, hogy több gyerek szülessen, mert a jelenlegi demográfiai mutatók szerint kihalásra vagyunk ítélve. S tudjuk ugyan, hogy élnek közöttünk számosan, akik fölöttébb örülnek ennek a perspektívának, ellenben olyanok is élnek számosan, akik viszont nem. S a népesség e két szegmense között bizony legalább olyan antagonisztikus ellentét feszül, mint mondjuk a kútásó és a kútbetemető között.
Varga István fideszes képviselő szavainak nem rosszindulatú értelmezéséhez még csak jóindulatra sem lett volna szükség. Kizárólag tisztességre. De hát ismerjük, hogyan működik ez odaát: „Mi csináltuk meg a »köteles akciót« is. Semmi kétség: ami elhangzik, az képileg erőteljes, sőt durva, de nem agresszív, és nem fenyegető. Kövér nem akar akasztani.
De amit mond, az – egy kis rossz szándékkal – ellene fordítható. Még kiforgatni se nagyon kell, csak kihasználni a benne rejlő lehetőségeket (…) És összerakjuk. Fölhozatjuk még aznap reggel az egy szem kazettát, ami van, lejátsszuk a sajtónak. Szili Kati félig oldalra hajtott fejjel, sírós hangon mondja el, hogy ez milyen borzasztó. Nagyszombaton Lendvai Ildikó még a Fidesznek kézbesít mindenfajta leveleket, és elindítjuk azt az SMS-kampányt, amelynek a vége a köteles tüntetés.” (Debreczeni József: Az új miniszterelnök, Osiris Kiadó, Budapest, 2006).
Így működik. És még így is: „A mi stábunk az, amely szembefordítja az MSZP-t és Medgyessyt az Orbán–Nastase-paktummal. Amikor kiderül, mi van a paktumban, hogy korlátozásmentesen próbál valamennyi román állampolgárnak munkavállalási lehetőséget biztosítani, akkor ott egy hosszú vitában meggyőzzük önmagunkat arról, hogy ezt meg kell támadni. Meg kell támadni, függetlenül attól, hogy Kovács az előző este rábólintott. (…) Odahívtuk Medgyessyt, hogy forduljon szembe az eddig képviselt állásponttal.
Nagy nehezen meggyőztük erről, s a végén – még nehezebben – Kovács is beadja a derekát. Így Medgyessy és maga Kovács is váratlanul szembefordul a megállapodással, majd beindul az MSZP propagandagépezete. A gátlásosnak aligha nevezhető manőver legfőbb célja a »23 millió román munkavállaló« beözönlésétől való – valójában alaptalan – félelmek keltése.” (id. mű)
Az MSZP ma már úgy tesz, mintha szembefordult volna a gazemberrel. De a gazember lelkülete ma is az övék. Övék, és a sajtójuké. Ennek bizonyítéka, hogy miképpen lett botrány Varga István szavaiból, s hogy miképpen nem lett botrány Józsa István cselekedetéből.
Józsa István a minap egy bizottsági meghallgatáson előbb üvöltözött kicsit az elnökkel, majd ezt követően meghúzta Kubovicsné Borbély Anett bizottsági szakértő haját. Egészen biztos vagyok benne, hogy Józsa István minden lehetséges alkalmat megragadott arra, hogy gyalázza Varga István fideszes képviselőt, és elmondta minden „hímsoviniszta disznónak”.
Aztán bement egy bizottsági ülésre, ahonnan elkésett, majd botrányt csinált, végül meghúzta egy nő haját.
Józsa István egy gyáva tapló. Tagad mindent, magyarázkodik, pofázik „félreérthető mozdulatokról”, miegyébről, mert annyi karakánság sem szorult bele, mint egy lapostetűbe.
És ilyenek pont az övéi is, mind. Lapítanak, sunyítanak, kussolnak. A Népszava és a Népszabadság szintúgy.
Ennyi ez a történet. Milliomodik példája annak, hogy két világban élünk mi itt, Magyarországon. És bármennyire fájdalmas, vagy éppen bármennyire is örömteli: nincsen átjárás.
S a két világ közötti senki földjén egyedül az LMP-s Ertsey Katalin üldögél, aki élharcosa volt Varga István lejáratásának, de Józsa ügyében nem akar nyilatkozni. Hát persze, hogy nem. Miért is akarna?
Mindenesetre a megrángatott hajú hölgy férjének, Kubovics úrnak a helyében én átrendezném a Józsa fogsorát. És fölöttébb jólesne, ahogy pislogna a Józsa a földről fölfelé, és látszana a riadt tekintetében, hogy nem érti. Nem érti, miképpen történhet meg vele ilyesmi.
Nos, éppen itt az ideje, hogy megértse. Nem kell itt semmit „összerakni”, „kiforgatni”, „felépíteni”, nincs szükség félrehajtott fejű sírásra és krokodilkönnyekre – ez a gazemberek módszere. A dolog egyszerűbb: megsértetted a feleségemet – szétverem a pofád. Hajrá, Kubovics úr!
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Ismét beindult a gyűlöletgyár
Az ember azt hitte volna, hogy a baloldal kigyógyult a turulfóbiából. A legtöbb állam címerállata valamilyen ragadozó madár, többnyire sas (akár kétfejű is), az erő és a szabadság jelképe. A másság jegyében lehetett volna nyulat, teknősbékát vagy disznót is választani, de a népek már csak ilyen elmaradottak voltak. Most, hogy Ópusztaszeren turulszobrot avattak, ráadásul maga a miniszterelnök mondott beszédet, ismét beindult a gyűlöletgyár.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap