Újra Békemenet
A politika szilárd eszmei mag nélkül hatástalan és értéktelen. Ez az, ami hat éve reménytelenné tesz minden baloldali politikai törekvést. A különböző formációknak egyetlen közös gondolatuk van: legyőzni Orbán Viktort, és a helyére ülni. Ez azonban nem eszmei alap, ez csak egy vágykép.
Nézzük, kik is készülnek szónokolni a Milla nevű, végsőkig zűrzavaros szerveződés színpadán, most október 23-án. Egy Facebook-vitéz, akiről azt sem tudjuk, hal-e vagy hús, továbbá egy Trockij szerepében tetszelgő szalonproletár, egy Szovjet-Oroszországban kiképzett titkosrendőr, egy harmadosztályú rapper és egy KISZ-titkárból lett nagytőkés, aki aktív részese volt a Gyurcsány - kormány ámokfutásának. A hatalom megszerzésének vágyán túl vajon van-e bármi közös ezekben az emberekben? Ugyan!
Bencsik Gábor
Demokrata
A nyugati civilizáció restaurációja
Befejezésül: hogyan érhető el Európa egysége, az önrendelkezés megtartása, a gazdasági szabadság és a morális függetlenség? Először is a nyugati civilizáció alapjainak a megerősítésével, az értékközösséget adó transzcendentális alapok és az öngondoskodás eszközrendszerének egységes felújításával. A második Orbán - kormány helyes irányba indult, amikor a meggyengült egyéni és közösségi identitás, az értékközösség megerősítését, az öngondoskodás képességének helyreállítását tűzte ki célul, ahogy a Varsó-Budapest tengellyel is. Csak erős és egységes Kelet - Közép - Európa érvényesítheti érdekeit akár Moszkva, akár a Karoling - utódállamok vagy éppen Amerika irányában.
Banai Miklós
Magyar Nemzet
Kvittek legyünk!
Az új földtörvény a maga nemében páratlan. Ezért is támadják sokan határon túlról és belülről a kormány minden, nemzeti alapokon, érdekeken nyugvó döntését. Pedig olyan egyszerű az egész: annyi földet vehessenek nálunk a külföldiek, mint amennyit mi vásárolhatunk az ő hazájukban. Se többet, se kevesebbet, így vagyunk kvittek.
Csákó Attila
Magyar Hírlap
Berlin ege alatt
Akiknek itthon érdekük fűződik az Orbán-kormány megbuktatásához, de legalábbis meggyötréséhez, ha más nem is sikerülhet, azok nagyon szeretnek általában Berlinben időzni, hiszen ott nekik mindig kék az ég és simogatóan süt a nap. Szeretnek ott élni vagy oda gyakorta kirándulni a hazai „liberális” ellenzék különféle figurái. Demszky is újabban inkább ott tartózkodik, mint itthon vagy horvátországi nyaralójában, akik feltűnően jó kapcsolatokat ápolnak a német közvéleményt formáló – elsősorban baloldali és liberális – körökkel.
Ha eddig főként Amerikában érezték otthon magukat, ma már egyre inkább Berlinben, bár Amerika és Kanada is változatlanul kiváló terepnek bizonyul számukra. Jólét, jó ellátás, jó kapcsolatok, gazdag sajtótámogatás, és nem kell megdolgozni érte, csak kitalálni magyarországi szenvedéstörténetük meséjét, ahol őket elnyomják, meg a cigányokat is elnyomják, és nincs sajtószabadság. Ha ezt a mesét mindennap elő lehet adni és be lehet sulykolni még a gazdaság és a politika világközpontjaiba is, akkor jó pénzzel talán még a következő választásokon is sikert lehet aratni.
Most azonban Angela Merkel nyilatkozata arról szólt, hogy több vitatott kérdésben is el kell ismerni a
kormány munkáját és eredményeit, s azokat méltányolni lehet.
Bíró Zoltán
Magyar Hírlap
Szanyi, a lángész
Más dimenzióba emel a másik lángész, Szanyi Tibor, aki YOUROPE című korszakalkotó cikkében (Népszabadság) a szegénység felszámolását abban látja, hogy elveszi a bankárok és milliárdosok pénzét. „Szóval igen, kedves milliárdosok, a ti pénzcsapjaitokat akarjuk és fogjuk elzárni,
amiből sokkal, de sokkal több minden fedezhető, mint amit ebben az írásban felvetettem.” Elvenni a gazdagoktól, szétosztani a szegények között, ez sok ezer éve tetszetős program, bár a baloldali milliárdosok és bankárok esetében kissé nehéz lesz a kivitelezés, a rém sem azért ment a gyárba, hogy szétossza mindenét, és a cicanadrágjában elmenjen futni egyet. Egyébként az elvétel egyszer már megtörtént Rákosi idejében, az osztogatás már nem sikerült, de legalább a szegényeknek megvolt az a vigasztaló érzésük, hogy a pártvezetőkön kívül mindenki szegény.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Az IMF kudarca
Lagarde asszony ma Orbán Viktor politikájának legnagyobb támogatója. Ezt mondta: „Nem az öncélú megszorítás a célunk. Hanem az, hogy az országok tartósan saját lábukra tudjanak állni, hogy önállóvá váljanak és a képesek legyenek a piacról finanszírozni magukat”.
Lényegét tekintve pontosan ezért küzd a magyar kormány is. A piac el is ismeri az eredményeket: a forint árfolyama erősödött, a kockázati felár csökkent. A hazai baloldali és liberális ellenzéken kívül szinte csak a hazánkat bóvli kategóriába soroló hitelminősítők erőltetik az IMF-fel való megállapodást. Elképesztő módon a legnagyobb hisztériát a baloldali közvélemény-formáló sajtómunkások csapják a két-három éves futamidejű IMF-hitelszerződés megkötése érdekében. A szociálisan amúgy nagyon érzékeny szocialisták szeretnék leginkább a pénzügyi kiigazítást, a strukturális reformot a hitelmegállapodásért cserébe.
Torkos Matild
Magyar Nemzet
Sólyom igen, Benes nem - (teljes cikk)
Az Európai Unió luxembourgi székhelyű bírósága tegnap úgy döntött, a szlovák kormány 2009. augusztus 21-én joggal akadályozta meg, hogy Sólyom László akkori államfő Révkomáromba látogasson, ahol részt kívánt venni Szent István szobrának avatási ünnepén. Az indoklás szerint az a körülmény, hogy valamely uniós polgár államfői hivatalt tölt be, igazolhatja az uniós jog által e személy részére biztosított szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának a nemzetközi jogon alapuló korlátozását.
Az Európai Bíróság ítélete tehát tükrözi az Európai Bizottság korábbi állásfoglalását, amely ugyanezen a véleményen volt, teljes mellszélességgel Szlovákiát támogatva és kérve a luxembourgi talárosokat a magyar álláspont elutasítására.
A bíróság indoklásának 72-ik pontjában azt írja, „Mivel a Magyarország által felhozott kifogások közül egyiknek sem adott helyt, a keresetet teljes egészében el kell utasítani”. A felperesi érvek kifogások?
Ugyanannak az Európai Bizottságnak a jogi képviselője, amely szerint Magyarország államfője ne avasson Szent István szobrot a Duna másik oldalán, szeptember 20-án a tényeket és az emberi tisztesség minimumát is kigúnyolva kérte az Európai Parlament petíciós bizottságát, hogy az ne vegye napirendre a Benes-dekrétumok ügyét, mert azokat az Európai Unió keletkezése előtt alkották meg és így „történelmi dokumentumokról” van szó.
Az 1945-ből származó Benes-dekrétumok elsősorban azon 13 jogszabályból állnak, amelyek a csehszlovák nemzetállam területén élő magyarok és németek kollektív bűnösségét rögzítették. Amelyek alapján indultak meg a kitelepítések, a vagyontól való megfosztás és az iszonyatos kegyetlenkedés. Annak ellenére, hogy e dekrétumok összeegyeztethetetlenek az Európai Unió alapjogi kartájával, a szlovák parlament 2007-ben mégis megerősítette „e történelmi dokumentumok” sérthetetlenségét.
A napokban a Nobel béke-díjjal kitüntetett EU szerint tehát egy államelnök ne sétáljon át szobrot avatni a schengeni határon, az viszont teljességgel az Oslóból nézve békében úszó unió rendjéhez tartozik, ha a többszázezres magyar őshonos kisebbség Szlovákiában még ma is kollektív bűnös, jogait nem állítják helyre, kártérítést nem követelhet és – függetlenül a Benes-dekrétumoktól – nem beszélhet orvosával anyanyelvén vagy adott esetben büntetés terhe mellett használhatja anyanyelvét.
Az Európai Bizottság természetesen – ő mondja - nem részre hajló Magyarországgal szemben. Franciaországgal sem. A hangját nem is hallottuk, amikor szeptember végén az ottani Marseille városában felgyújtottak egy cigánytelepet, amelynek lakói fejvesztve menekültek – nyilván az alapjogi kartával összhangban.
Arról az Európai Bizottságról van szó, amely a 2008-ik évi őszi gazdasági előrejelzésében a Magyarországról szóló fejezet ezt a címet kapta: A kezdődő gazdasági fellendülés. És ebben az állt, hogy 2009-ben a magyar gazdaság 1,7 %-kal nő. Hogy a valóság 6,8 %-os csökkenés lett, az is nyilván aláhúzza e bizottság hazánk iránti jóindulatát.
Amikor az épp szocialista vezetés alatt menetel. Hogy ugyanennek a bizottságnak most, november 7-ére ütemezett gazdasági előrejelzése a valóságnál rosszabbat fog jósolni, csak alátámasztja e Nobel-díjas társulat irántunk és a Benes-dekrétumok fenntartása iránt mutatott szeretetét.
Lovas István
Magyar Nemzet
Bayer Zsolt: Cseh kommunisták - Álláspont - (teljes cikk)
A csehországi regionális választások legnagyobb nyertese a csehek kommunista pártja (KSCM) lett.
És most arról folyik a vita Csehországban, hogy vajon visszatérhetnek-e a hatalomba a két év múlva esedékes parlamenti választásokon a kommunisták. Egyes cseh elemzők erre azt mondják, hogy ez a rendszerváltás megcsúfolásával lenne egyenlő, más elemzők pedig állítják, engedjék csak hatalomba a kommunistákat, mert akkor majd kiderül, ők sem messiások.
Huszonkét éve immár, hogy összeomlott a legutolsó kommunista állam is Közép- és Kelet-Európában.
Huszonkét év kellett mindössze ahhoz, hogy most cseh elemzők ezt a kérdéskört elemezzék.
Mindössze huszonkét esztendőre volt szükség, hogy a csehek jelentős része kommunistákra adja a voksát.
Ez a tény – és minden ehhez hasonlatos tény, lásd Lettországot, ahol egy csurrantott orosz milliárdos komcsi tudott választást nyerni! – mindennél világosabban mutatja, mennyit is értek a volt szovjet birodalomban végbement rendszerváltozások.
Ennyit értek éppen.
A csehek jelentős részét már egyáltalán nem érdekli Jan Palach és az ő emlékezete. S szintúgy tesznek 1968-ra, Dubcekre, Havelre, tesznek Kunderára is – bár őt emlegetni már csak fél szívvel lehet, no nem a művei miatt, azok miatt ugyanis már régen meg kellett volna kapnia a Nobel-díjat. Ellenben Kundera a kommunisták besúgója volt, s ez a tény nem a műveit, hanem az embert teszi zárójelbe.
Tehát a csehek a kommunistákra szavaznak. Egykori gyilkosaikra, hóhéraikra, elárulóikra, kifosztóikra, életük tönkretevőire. Mert csalódtak az elmúlt húsz évükben, csalódtak reményeikben és álmaikban – csalódtak nyilván mindenben és mindenkiben.
És így a sor legvégén maradtak nekik a kommunisták.
Íme, a közép- és kelet-európai rendszerváltások története.
Tanulságos történet ez. És attól tartok, meg fogja tanulni mindenki. Csak idő kérdése. S bizony, ha Hitler konszolidálta volna rendszerét - vagyis ha nem rúgja fel barátságát és megállapodását legigazibb szövetségesével és eszmetársával, Sztálinnal és a Szovjetunióval –, akkor uralkodhatott volna negyven évig ő is. Ő és az utódai. S húsz-egynéhány évvel ezelőtt a konszolidált, immáron nem gyilkos, csak afféle „puha” nácizmust váltottuk volna le mi itt, a világnak ezen a fertályán, és akkor most mindenféle náci pártok keverednének vissza a hatalomba, és az elemzők ezt elemeznék. És az EU-nak ehhez egy szava sem lenne, természetesnek tartaná, legfeljebb félrenézne vagy öklendezne kicsit, de úgy, hogy ne lássák.
Tudják, Észak-Koreában, valamelyik koncentrációs táborban, mialatt önök olvassák e sorokat, egy szadista parancsnok éppen meggyilkol valakit. Agyonver, agyonlő egy embert.
És csak idő kérdése, hogy ez az ember majd az észak-koreai rendszerváltás élharcosaként jelenjen meg a világ előtt, és nyugati és amerikai potentátok fogják szorongatni vértől iszamos kezét.
És ugyanabban az észak-koreai koncentrációs táborban raboskodik és szenved most az az ember, aki majd túléli mindezt, és nem fogja tudni elviselni, hogy a hóhér legyen a rendszerváltás nyertese. És tiltakozni fog. És ő lesz a szélsőséges, és vagy nevetségessé teszi majd a hirtelen „szabaddá” váló észak-koreai média, vagy rosszabb esetben ismét a rácsok mögött találja majd magát.
És a Nyugat rosszallását fogja kifejezni, és néminemű értetlenségének fog hangot adni, amiért a koreaiak nem értik a demokrácia velejét.
Ennyi az egész.
Mindössze ennyi jelkép és iszony szorult abba a ténybe, hogy Csehországban jelentősen előretörtek a cseh kommunisták.
És ez nem csak a csehek bűne és szégyene. Ez mindannyiunké.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
A regisztráció demokráciát erősítő intézmény
A választási feliratkozás egyáltalán nem veszélyezteti a demokráciát. Már csak azért is jónak tartom a feliratkozás intézményét, mert a segítségével egy sor választási visszaélés kiiktatható.
Sokan elfelejtik, a szocialisták szinte tökélyre fejlesztették azt a módszert, amellyel a választások előtti napokban amúgy politikai véleménnyel vagy elkötelezettséggel nem rendelkező embereket pár száz, esetleg pár ezer forinttal a szavazóurnákhoz lehet terelni. Mindezt számtalan bizonyíték támasztja alá. Az ilyen esetek jó részét a regisztráció kapásból kiszűri, vagy legalább alaposan megnehezíti. A regisztrációt tehát a demokráciát erősítő intézménynek gondolom. Ezzel szemben óriási kárt okoz a demokráciának, ha a titkosszolgálatokat politikai visszaélésekre használják fel.
Kocsis Máté:
Magyar Hírlap
Sarkosan fogalmazva
Minden normális szülő a lehető legjobb életet képzeli el és tervezi meg gyermeke számára. Őrzi a gyermek egészségét, gondosan neveli, a lehető legjobb oktatást akarja számára biztosítani, akár erején felül is. Az államférfi ugyanígy érez a rábízott ország iránt, nem csupán túlélni akar, sokkal inkább hosszú távon tervez, mint akik diófát ültetnek. A huszadik század legsikeresebb miniszterelnöke, gróf Bethlen István is így tett.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap