Tanácsköztársaság
Az, hogy négy év leforgása alatt tömérdek tanácsadói szerződés köttetett, azt feltételezi, hogy a Gyurcsány–Bajnai-kabinetek alatt az állami apparátus valójában félanalfabéta emberekből állhatott, akik legfeljebb kávézni jártak be a minisztériumba, már ha egyáltalán betaláltak a munkahelyükre.
Tevékenységük minden bizonnyal egy fabatkát sem érhetett, ezért is kellett külsős cégekre támaszkodni. Így eshetett meg, hogy a dokumentumrendezéstől az iratmegsemmisítésig „bizalmi alapon” kiválasztott vállalatoknak fizetett az állam ugyanazért, amit a köztisztviselők munkaidőben könnyűszerrel elvégeztek volna.
A személyzeti osztályok helyett így dolgozhattak aranyáron Kóka János kedvenc HR-cégei, a jogi osztályok helyett külsős ügyvédi irodák, a kommunikációs osztályok helyett pedig PR-ügynökségek. Lehet, hogy egy idő után senki sem vette volna észre, ha egy-egy minisztériumba be sem járnak a kollégák, olyan olajozottan működött a rendszer. A tanácsrendszer.
Szabó Anna
Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom
Máris együtt csomagolják a sót – cukros zacskókba
Mostanában sokat élcelődnek azon, hogy minden „nemzeti”, a fogalom csípi a szemüket. Egykor minden „állami” volt, az MSZP–SZDSZ-kormányok az „országos” elnevezést kedvelték, mert a „nemzeti” jelző nacionalista, bár a Nemzeti Bank és a Nemzeti Színház megmaradt, feltűnő lett volna a változtatás. Ha 2014-ben bekövetkeznék a nemzetet végképp sírba tevő sorscsapás, hogy a régi garnitúra Együtt visszatérne, nyilván első útjuk a nemzetközi zálogház lenne, mert az állam (a nemzet) rossz gazda, sőt új, remek, devizában számított hiteleket ajánlanának a vásárlóerő növelése és a kis- és középvállalkozások megsegítése érdekében. Máris együtt csomagolják a sót – cukros zacskókba. Reménykednek, hogy viszik majd, mint a cukrot.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap, Patrióta Európa Mozgalom
Ki osztja fel a világot?
A helyzet tehát az, hogy a gazdasági és politikai élet legjelentősebb kihívásai ma már a nemzetek feletti szinten keletkeznek, káros hatásaikat pedig még mindig nemzeti szinten szeretnénk kezelgetni. Csak már régen nem megy, és ezzel a globális piac főszereplői, a nagyvállalatok rendre vissza is élnek. Ehhez persze szükség volt arra az utóbbi évtizedekben uralkodó liberális elméletre is, amely szerint nem kell itt szabályozgatni, majd a piac mindent megold. Ennek következtében már nemzeti szinten sem lehet mindig nyomon követni a fejlődés vadhajtásait, nemhogy a nemzetközi porondon.
Szalontay Mihály
Magyar Hírlap
Kelet és Nyugat
Európa görög szó, ahogy a klasszikus görög világ, sok azonosság mellett eltérő értékrendet, kultúrát, szokásokat, ma eltérő nyelveket jelent. Az euró mai válsága jól mutatja, hogy közel azonos európai fejlettség nélkül, mögötte közös identitás, értékrend és kultúra nélkül nem lehet még közös pénz sem, nemhogy közös állam. Ha a nyelvi, kulturális, értékrendi és fejlettségi jellemzők eltérnek, akkor közös államot csak diktatúrával lehet létrehozni és fenntartani. Még ha ez sikerülne is, elveszne Európa lényege: a szabadság.
Matolcsy György
Heti Válasz
Ki fog dudálni a csárdában?
Miközben még nem tudni, ki fog dudálni a csárdában, Árok Kornél obsitos tűzoltó, a Szövetségben Együtt Magyarországért Párt frontembere jelezte, ők a héten döntenek, leülnek-e a szocialistákkal tárgyalni - az Együtt 2014-gyel nem ülnek le, mert az megosztó, mint a T-dugó a hálózatban. Nemrég az LMP-s Róna Péter nyilatkozott hűvösen Bajnaiékról; a közgazdász "álnok, cinikus és erőszakos bandának" aposztrofálta az újonc felfedezettet. Dúl a "rezsimváltók" belharca. Az idő Gyurcsánynak dolgozik.
Pilhál György
Magyar Nemzet
Tiltsuk be a provokációt!
A párizsi békeszerződést az MSZP elődpártja sértette meg a legbrutálisabban, amikor Kádár János 1957-ben aláírta Moszkvával a szerződést az „ideiglenesen állomásozó” szovjet csapatok státusáról. A békeszerződés hatálybalépése után három hónappal a ruszkiknak haza kellett volna menniük, csupán az osztrák megszállási övezettel való közlekedési vonal fenntartásához volt joguk.
1955 szeptemberétől egy szovjet katona sem maradhatott volna hazánk területén. Az MSZP egy olyan párt jogutódja, amely egy idegen, diktatórikus berendezkedésű országot kért fel arra, hogy fegyveresen szállja meg Magyarországot. Ha egy ilyen párt működhet Magyarországon, akkor vajon milyet lehet feloszlatni?
Ha már mindenáron be akarnak valamit tiltani, tiltsák be inkább a provokációt: a jobboldalit is, meg a baloldalit is.
Torkos Matild
Magyar Nemzet
Bayer Zsolt: Véletlenül megint - Álláspont - (teljes cikk)
Gyurcsány Ferenc szakdolgozata ügyében már írtunk a véletlenről, s megemlítettük a mélyen marxista Semprun véletlenről alkotott axiómáját. De mert ismétlés a tudás anyja, hát álljon itt még egyszer: „A véletlen az a szükségszerűség, amelynek be kell következnie.”
Maradjunk annyiban, hogy nagy úr ez a mi kis rossz külsejű, púpos, büdös szájú véletlenünk. Most éppen a „zsidózás” és az „ellenzsidózás” körül sertepertél. Most? Nem csak most. És éppen ez az elgondolkodtató.
Az ugyanis a helyzet, hogy Magyarországon a rendszerváltás óta, ha a szocialisták és a liberálisok nehéz helyzetbe kerülnek, véletlenül mindig történik valami, ami megsegíti őket.
Magyarországon véletlenül mindig valami „zsidózás” történik, Magyarországon véletlenül mindig valami „antiszemitizmusféle” nyáladzás segíti meg a baloldalt. Nincs még egy hely a földön, ahol ilyen „fontos szerepet” töltene be a közéletben az „antiszemitizmus” – miképpen olyan hely sincsen a földön még egy, ahol a lakosság (nép, nemzet, tömeg, sokaság, tessék választani!) ennyire nem foglalkozik amúgy sem a zsidókkal, sem a svábokkal, sem semmivel.
Ha megfelelő alakok megfelelő eszközökkel nem emlékeztetnék erre állandóan a magyar lakosságot (nép, nemzet stb.) magától sosem tudná, hogy itt egyáltalán vannak zsidók. Annak ellenére nem tudná és nem érdekelné, hogy térségünkben egyedül hazánkban élték túl nagy számban a vészkorszakot a zsidók – de ez egy másik történet.
A mi mostani történetünk főszereplője pedig a véletlen.
Az a véletlen, amelyik „antiszemitizmus” és „zsidózás” képében mindig a baloldal segítségére siet, és mindig a legkényesebb pillanatokban. Így érkezett Magyarországra annak idején Szabó Albert, majd így pózolt a kamerák kereszttüzében Bácsfi Diána is.
Ők is azok a véletlenek voltak, amelyeknek mindenképpen be kellett következniük. Néha persze még a véletlen is lebukik véletlenül. Ez történt például akkor, amikor a véletlen rosszul vette fel vagy rosszul törölte le a mustert, és mindenki „Árpi bácsija” ott maradt a levegőben lebegve, mint Hamlet atyjának szelleme a helsingöri vár fokán.
A véletlen legutóbb Gyöngyösi Márton képében jelentkezett.
A szocik és Bajnai éppen azon tanakodtak, hogy mit is mondjanak a közeljövőben, miképpen magyarázzák az „együttet” és a „különt”, továbbá azon dolgoztak a spin doctorok, hogy mi a jó válasz a „mit is csinált Bajnai Gordon Gyurcsány minisztereként” és a „mit is csinált Bajnai Gordon miniszterelnökként” kérdésekre.
És ekkor a véletlen felöltötte magára Gyöngyösi Márton elegáns öltönyét, csini kis nyakkendőjét, bement a parlamentbe, és nekilátott eszement módon és ostobán és hülyén zsidózni.
Igen. Ez csak a véletlen lehetett. Ez nem lehetett Gyöngyösi Márton, hiszen Gyöngyösi Márton Európát, sőt világot látott tehetséges ifjú, aki iskoláit Dublinban és Nürnbergben végezte, Gyöngyösi Márton szólni tud más nyelveken is, Gyöngyösi Márton minden bizonnyal kezet mos vécé után, és látott már könyvet életében – ami azért nem mondható el mindenkiről az ő kis csapatukban. Summa summarum, Gyöngyösi Márton magától nem lehet ekkora nagy barom.
Az ellenben tény, hogy a Gyöngyösi Mártonnak öltözött véletlen átkozottul jó szolgálatot tett véletlenül a hazai baloldalnak. Ismét. Lassan tíz napja szó sem esik egyébről, mint a „zsidózásról”, „antiszemitizmusról”, a magyarok és az ország rettenetes szellemi-lelki állapotáról. A nyugati sajtó ismét rávetette magát a koncra, a dögevők megkapták a dögöt – minden működik, ahogyan szokott. Bajnaiéknak nem kell beszélniük múltjukról, jelenükről s jövőjükről, arról, hogy ki, mikor és kivel, lassan Gyurcsány is kivirul, Mesterházy pedig lehet akkora bunkó, amekkora bunkó valójában, senkit sem érdekel.
Mindenki a magyar „antiszemitizmus” és „zsidóellenesség” otthonos, büdös kis mocsarában dagonyázik.
A Fidesz meg egy színpadra áll Bajnaival és Mesterházyval, valami rettenetes és leküzdhetetlen megfelelési kényszertől vezérelve. Bizony, szeretett barátaim, ismét itt a nagy tanulság: ha el kell határolódni a menetrendszerűen megérkező és mindig hajszálpontos véletlentől, akkor bizony el kell határolódni.
Eddig minden stimmel. De határolódjunk el egyedül. Határozottan, keményen – de egyedül. Nem állunk egy színpadra Mesterházyval és Bajnaival. Mert am
Hogy miért nem hamarább, miért nem keményebben, miért nem előre, miért nem még mindig, hogy miért nem Orbán és miért nem mond le, és hogy miért vagyunk mi ugyanolyanok, mint a Gyöngyösi nevű véletlen abban a pillanatban is, amikor éppen elhatárolódunk tőle, és egyáltalán…
Megint azt hittük, hogy ha odaállunk velük egy színpadra, akkor majd úriemberek lesznek? Persze hogy azt hittük. Mert javíthatatlan, gyógyíthatatlan hülyék vagyunk a megátalkodott kereszténységünkben, azért. De tanulni soha nem késő. Tehát nincs alku: ezekkel nem közösködünk semmiben.
S ami a lényeget illeti: ott hagytuk el a Gyöngyösi Mártonnak öltözött véletlent, hogy a világlátott ifjú magától nem lehet ekkora nagy barom.
De ha magától nem, akkor mitől?
Nos, ha erre a kérdésre keressük a választ, akkor a kérdések kérdésénél tartunk, s ha egyszer erre a kérdésre választ kapunk, akkor tudni fogunk mindent erről az elmúlott húsz esztendőről.
De ez nem most lesz.
Ugyanis én sem tudom a választ. Csak összeesküvés-elméleteim vannak és paranoiáim, és végtelenül nagy szeretettel ragaszkodom mindegyikükhöz. És megnyugtat az a tény, hogy nálam csak a Jobbik paranoiásabb, és csak a Jobbik nagyobb híve az összeesküvés-elméleteknek. A Jobbik, amelyik minden lapulevél alatt egy zsidót vél felfedezni, és minden cigányban egy gyilkos zombit. S ebben a furkó bonyolultságú világban még senkinek sem szúrt szemet közülük, hogy honnan is érkezett a Gyöngyösi Márton nevű véletlen?
Nos, lássuk! A hivatalos életrajz szerint: „(Gyöngyösi Márton) 2004 decemberében hazaköltözött Magyarországra. 2005 februárjától adótanácsadóként dolgozott a KPMG magyarországi leányvállalatánál, a budapesti cég banki és pénzügyi részlegén. 2007 augusztusa és 2010 januárja között az Ernst & Young nemzetközi tanácsadó cégnél volt társasági és nemzetközi adószakértő a cég budapesti irodájának adóosztályán.”
Nos, hát akkor jó töprengést mindenkinek!
(u.i.: most érkezett a hír: kilépett a Jobbikból Rozgonyi Ernő, aki eztán függetlenként folytatja munkáját. Valaki szóljon Vonának, hogy majd ne felejtse el lekapcsolni a villanyt!)
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Szent Miklós-legenda
Az egyik legismertebb történetben pedig egy szegény ember három lányát ajándékozza meg titokban, elejét véve ezzel, hogy rabszolgákká vagy prostituáltakká váljanak. Amikor pedig személyére fény derül, lelepleződik jószívűsége, elhárít minden hálát, és arra kéri az embereket, hogy csak Istennek köszönjék meg a segítséget. A mai Európából, a fogyasztásra programozott gazdasági és társadalmi berendezkedésből egyre inkább hiányzik az önzetlenség. A szeretet, az adakozás, az empátia, a szolidaritás rendszeralapon lett kizárva az életünkből. Mert tudománytalan, mert haszontalan, mert piaci fejlődést gátló tényező. A Mikulás-ünnep hűen tükrözi a változások irányát. Ha kiveszünk belőle minden szellemi értéket, közösségi normát, akkor nem marad semmi. Legfeljebb az egyes termékek vásárlási hajlandóságának növelése. Fogyasztás, minden csodás elem, minden legenda és mítosz nélkül. Piros csomagolású csokoládé, közösségi normák nélkül. Így veszíti el a „szent” jelzőt Miklós püspök, s így válik az ünnep profánná. Mi pedig szellemünkben szegényebbé. Nagy Ervin Magyar Hírlap
Pillanatok műve - vagy két év kemény tárgyalás
... az Orbán Viktor által bejelentett villámgyors üzlet konkrétan azt jelenti, hogy legkésőbb január 31-ig az állam tulajdonában lévő MVM kezébe kerülnek az E.ON magyarországi gázkereskedelemmel és -tárolással foglalkozó leánycégei. Ezzel a lépéssel a magyar kormány két rendkívül fontos eszközt kap egy hosszú küzdelemhez. Egyrészt hozzájut a több mint négymilliárd köbméternyi fűtőanyag elhelyezésére alkalmas föld alatti tárolókhoz, másrészt pedig rálátása lesz a Gazprommal kötött hosszú távú szerződésre, és megkapja a dokumentumban foglaltak újratárgyalásának lehetőségét.
Dékány Lóránt
Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom
A hely, amelyet...
A mi utcánk végében van az a templomtér, ahova égő gyertyás menetünk elindult – jelezném – kis részkerületünk, Pestújhely egyetlen érdemleges vendéglátó-ipari egységének „helyiségei”-ből (forró tea és kis dramolett Pestújhely alapításáról). A téren három létesítményt avattunk fel mi ,polgárok, himnusszal és katonai tiszteletadással:
– negyvenhat jeles helybéli emléktábláját, a templom körüli fasorban;
– a megújított 1924-es világháborús emlékművet;
– az 1933-as országzászlót, amelyet 1948-ban némileg „átírtak” (hogy megmaradhasson).
Protokolláris esemény volt ez, mi tagadás, ha szívmelengetően emelkedett is, de igazából akkor nyerte el értelmét, amikor utána összeültünk egy kis beszélgetésre, leszármazottak, helybéliek. Patrióták. Hiszen volt kiket megidéznünk az elmúlt 20. századból. Azokat a férfiakat, akik egy szélfútta, zsombékos, világvégi tájat „hellyé” változtattak. Otthonokká, élettérré.
Alexa Károly
Magyar Hírlap