"Most dől el a magyar vidék jövője"
Az önbevallást kizárólag a telekkönyvi tulajdonos tudja megtenni. Ez a felmérés voltaképpen egy „pillanatfelvétel” arról, kinek mennyi földje van, amihez képest bármilyen földvagyoni elmozdulást meg kell tudni magyarázni. Tehát kizárja, hogy utólag előkerüljenek olyan, megsárgult papírra írt szerződések, amelyeken még szinte meg sem száradt a dátum. Abból indulunk ki, hogy ami törvénytelen volt, az később se lehessen törvényes, tehát azok, akik úgymond zsebszerződéssel szereztek földtulajdont, törvényszegők és soha ne lehessenek telekkönyvi tulajdonosok.
A Fazekas Sándorral készített interjút a fidesz.hu-honlapon olvashatják.
A tanár úr - Kodály Zoltán 130 éve született Kecskeméten
Soha ne feledjük el, hogy Kodály Zoltán népe vagyunk. Olyan kincs birtokába jutottunk egy önfeláldozó, istenes ember életművével, amelyet megérteni, felfogni csak kevesen tudunk. A titok ebben áll: ismerd meg néped kultúráját, szeresd, tiszteld, ápold és őrizd meg, amit örökül kaptál – de egyúttal légy okos és tisztességes magyar, és mindig fogékony emberként tekints a nagyvilágra. Szentesi Zöldi László Magyar Hírlap
Minden a minőség ellen szól a felsőoktatásban - Csak az tanulhasson tovább, aki mögött tudás is áll
Mindenkinek joga van továbbtanulni, de kell lennie követelménynek, hogy csak az élhessen ezzel a jogával, aki mögött teljesítmény, tudás áll – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Klinghammer István professor emeritus, a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság alelnöke.
Az ELTE volt rektora szerint jelenleg minden a minőség ellen szól: van képzés, amely 15 helyen is tanulható az országban, nincs igazi megméretés a felsőoktatásba kerüléskor, az egyetemek pedig nem maguk választhatják ki leendő hallgatóikat, hanem amolyan „csomagküldő szolgálaton” keresztül kapják őket.
Klinghammer István az intézményeket eladósító PPP-beruházások értelmetlenségére példaként elmondta, van olyan vidéki főiskola, amely több szökőkutat húzott fel ilyen konstrukció keretében.
Pintér Balázs
Magyar Hírlap
A szélsőség ártalmas
Az otthoni, szocialistának álcázott neokommunisták még mindig az elveszett hatalmukat akarják visszaszerezni. Ezt továbbra is a tények meghamisításával, rágalommal, hazugsággal, erőszakkal, demagógiával próbálják elérni. Nem is tudnak másképp megnyilvánulni.
Sajnos az európai környezetben a Jobbik és az őket követők még kétségbeejtőbb aknamunkát végeznek országunk ellen. Megnyilvánulásaik homlok egyeneset ellenkeznek mindazzal, amit védeni szeretnének. Nem lehet például az erdélyi magyarságot és annak értékeit védeni, ugyanakkor hazánkban a velünk élő kisebbségeket megbélyegezni!
Egyszóval mindazt, amit 1956-ban életünk árán vívtunk ki a magyarságnak, a tisztességet, a becsületet, az önfeláldozás szellemét, a személyi és társadalmi szabadságért való mindenkori kiállást, ezek a felelőtlen, önző, szélsőjobboldali emberek sárba tiporják.
A szerző Svájcban élő nyugalmazott református lelkész
Dabóczi Zoltán
Magyar Nemzet
„Akarjátok, vagy sem, mi visszajövünk és akkor lesz nemulass!”
Megnyitott a hazugsággyár. A CÖF ismeretterjesztő szórólapjától pánikba esett Gyurcsány – Bajnai szövetség az Együtt 2014 csúsztatásoktól hemzsegő honlapján megkísérli kimagyarázni a cáfolhatatlan tényeket. Bajnai elhibázott video-üzenetét, amely nem volt más mint mellébeszélés, már levették a honlapról.
A magyarázkodási kísérletek között igazi csemegék is akadnak. Vegyük például a „nagy dobást”. Bajnai tízmilliárd forintot dobott a Hajdú Bét-nek, csak úgy, fél kézzel, mentőövként. Angyali ez a gesztus érdek nélkül, pusztán segíteni akarásból. Az szinte mellékes, hogy közben tulajdont is szerzett és kezébe vette a cég irányítását. Azután úgy felügyelte jó gazda módjára, kiváló szakmai hozzáértéssel, hogy csődbe ment, hatalmas adósságot hagyva maga után. Valahogy így vigyázott később az ország vagyonára is.
A Hajdú-Bét csődnek a honlapon megjelent érvelés szerint kizárólag objektív, a cég menedzsmentjén kívül álló okai voltak, mégpedig - ha hiszik, ha nem - az első Orbán-kormány alatt bekövetkezett minimálbér-emelés, továbbá a forint erősödése és az alacsony felvásárlási árak.
Való igaz, hogy az Orbán kormány akkoriban emelte meg a minimálbérből élők fizetését huszonötezer Ft-ról ötvenezer Ft-ra. Ejnye, ejnye Orbán Viktor! Érdekes, hogy ez az intézkedés miért csak a Hajdú-Bét számára volt végzetes, hiszen az országban működő többi cég egészen jól átvészelte.
Igen, Orbánék kormányzása alatt a forint is erősödött, ez a gazdaság számára jó hír szokott lenni. Nem így a Hajdú-Bét esetében. Milyen szomorú, hogy számukra az erős forint újabb sorscsapásnak bizonyult. Érdekes, hogy más, szintén exportra is termelő cégek képesek voltak alkalmazkodni a helyzethez, például azzal, hogy a fejlesztéshez szükséges technológiai és technikai eszközöket olcsóbban tudták importálni.
A honlapról megtudjuk, hogy a libatenyésztők állítólag azért mentek tönkre, mert alacsonyak voltak a felvásárlási árak, azt ne firtassuk, hogy ezeket a Hajdú Bét határozta meg. Mellesleg a magasabb árakkal a tenyésztők nem lettek volna kisegítve, hiszen se az alacsony, se a magas árat nem kapták meg a felvásárlótól.
Volt még ezen kívül madárinfluenza, zimankó és hóesés, keleti szél a nyugati helyett és rengeteg tartozás, ami a cég után maradt. Bajnai Gordon pedig magától értetődő természetességgel avanzsált miniszterré, majd miniszterelnökké, tiszta a lelkiismerete és mossa kezeit, lásd a „néphez” intézett mostani Bajnai-videót, amely azért mégiscsak árulkodó volt. A nyájas arcú politikus nyájas szavaiban ugyanis megvillant a rejtett penge - a félelemkeltés leplezett üzenete.
A kormány fél, ezért rágalmakat terjeszt – mondta a volt miniszterelnök az üzenet elején. A végén pedig azzal fenyeget, hogy bármi lesz, az Orbán kormányt így is – úgy is leváltják.
Vagyis a fő mondanivaló nagyjából így hangzik: „akarjátok, vagy sem, mi visszajövünk és akkor lesz nemulass!”
Csakhogy a jelenlegi kormány nemzetstratégiáját támogató polgárok nem félnek, és nem vesznek lejárt szavatosságú politikai árut. Az átcsomagolás trükkjeit ismerik, volt idő megtapasztalni az elmúlt 60 év alatt. Ezért továbbra is mindig rá fognak mutatni a Gyurcsány – Bajnai páros körüli érdekcsoport múltbeli cselekedeteire, jelenlegi csúsztatásaira és a jövőben várhatóan tovább folytatódó köpönyegforgatására.
Csizmadia László
polgarportal.hu
Ki a gyanús?
Mindenki egy kicsit gyanús, aki 1990 előtt hazánkban élt és valamit alkotott, kivéve a baloldalt és annak demokratikus ellenzékét. Mindenki kollaboráns volt, csak az ávósok, karhatalmisták, munkásőrök, besúgók, partizánok és antifasiszták (illetve utódaik) őrizték a demokrácia pislákoló mécsét.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap, Patrióta Európa Mozgalom
Könnyítés négymillió háztartásnak
Elfogadta tegnap a kormány a gáz, a villany és a távhő hatósági árának 10 százalékos csökkentését. Azt, hogy a terheket valóban a szolgáltatók viseljék.
Magyar Nemzet
Fenyegetnek, átkozódnak
Versenyt hergelik egymást bele a mind fenyegetőbb szövegekbe a szélrózsa minden irányába szétforgácsolódó, de együttműködés után sóvárgó liberálbaloldalon. A demokrácia sérelméről papolnak, már most jajonganak, hogy a 2014-es választást el fogják veszíteni a csúnya, új választási eljárási törvény, a regisztráció miatt.
Mintha előre mosakodnának a majdani kudarc miatt, ami minden, csak nem mozgósító saját táboruknak. Közben vészjóslóan sulykolják: ha mi kerülünk hatalomra, lesz nemulass. Hogy ez mennyire szavazatvonzó stratégia, az kérdéses egy olyan országban, ahol az emberek kétharmados többséghez juttatták a választáson a konzervatív erőket.
Megyeri Dávid
Magyar Nemzet
Ünneprontás
Most, hogy közeleg a karácsony, lendületbe jönnek a fúrómesterek. Azok a publicisták, riporterek, véleményférfiak és véleménynők, akik veszik a fáradtságot maguknak, és szívósan ágálnak a karácsony ellen. Valami oknál fogva az utóbbi időkben az a trendi, ha a karácsonyról sikerül minden rosszat elmondani, elsősorban fölöslegességét hangsúlyozni.
Seszták Ágnes
Magyar Nemzet
Bayer Zsolt: Kérdések - Álláspont - (teljes cikk)
Hogyan lehetséges az, hogy ma Magyarországon a felsőoktatási intézményekbe felvételt nyert hallgatók 47 százaléka – vagyis a fele – sohasem végzi el az egyetemet vagy főiskolát? Mennyibe kerül ez a magyar társadalomnak? Mit jelent mindnyájunk számára, hogy a felsőoktatási intézményekbe felvett és ott tanulmányokat folytatók fele élvezi a hallgatói jogviszonyból származó összes előnyt, majd soha nem szerzi meg diplomáját?
Hány millió, hány tízmillió forintjába kerül mindez az államnak diákokként? A most parlament elé vonuló „dühös” diákság fele soha nem lesz diplomás, ellenben éveket fog lógni valamelyik felsőoktatási intézményben. Miféle felelősségérzet hatja át ezeket a tiltakozó fiatalokat? Hogyan lehetséges, hogy ma hét-nyolc-tíz évig járnak diákok felsőoktatási intézményekbe? Hogyan lehetséges, hogy ugrálnak a karok között, hogyan lehetséges, hogy mindeközben végig megmarad hallgatói jogviszonyuk?
Tavaly, a debreceni egyetemi HÖK-vezetőség választása után jelent meg egy írás a helyi lapban, ebben a következők olvashatók: „Felvetődik a kérdés, hogy akkor vajon ki került be, kiknek gyűlt össze a legtöbb szavazat!? Bekerült az, aki már hetedik éve próbálja elvégezni az egyetemet (eddig sikertelenül), és a 7 éve alatt semmilyen hallgatói életben nem vett részt! (vajon ki szavazott rá???)”
Kérdezem: a cikk írója nem Körösparti Péterről, a DEHÖK elnökéről beszél? Arról a Körösparti Péterről, aki most a tiltakozások élén áll?
És egy másik internetes portálon ez olvasható: „Nagy Dávid a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának az elnöke. Ő – elvileg – az első számú diákpolitikus. Nagy Dávid 1984-ben született Sárváron, az első nem fővárosi HÖOK-elnök. 28 éves és még mindig van hallgatói jogviszonya, pedig nem doktorandusz.”
Kérdezem: Mi nem sikerült önnek, Nagy Dávid úr? Lesz ebből valaha diploma? Mert az ország már türelmetlenül várja, hogy legyen még egy politológusa!
Amúgy 2002 és 2010 között a diplomás munkanélküliek száma 8400-ról 30 400-ra, tehát három és félszeresére nőtt. Miért? Miért képzünk államilag finanszírozott helyeken közgazdászokat, jogászokat, kommunikációs szakembereket, politológusokat, miközben tudjuk, hogy elenyésző hányaduk kivételével soha nem lesznek képesek megélni tanult szakmájukból? (Eközben kémiatanárnak egy fő jelentkezett, Jézusom!)
A tiltakozó hallgatókat amúgy nem érinti a változás. Amikor ez a kérdés felmerült, mindjárt előálltak a társadalmi szolidaritással, azzal, hogy ők az utánuk jövőkért aggódnak, értük tiltakoznak, és a megfelelő helyekről mindjárt elő is kerítettek néhány gimnazistát. Rendben van, de akkor kérdezem: hová tűnik ez az óriási szolidaritás, amikor a diploma utáni országelhagyásról van szó?
Csak a jövő nemzedékkel kell hirtelen szolidárisnak lenni? Az országgal, a nemzettel, a szülőkkel nem? Tehát beiratkozunk a felsőoktatásba, ott évekig eltengünk-lengünk, a fele diákság soha nem végez, másik felének a fele bár soha ne végezne, a maradék pedig piacképes tudásával és a belé ölt tízmilliókkal azonnal lelép Nyugatra? Ez a szolidaritás? Tényleg?
Kérdezem végül az oktatókat, a mélyen tisztelt Rektori Konferenciát: Gyurcsány tandíjötletekor miért nem álltak a tiltakozó diákság mellé? Akkor miért kussolt a tisztelt grémium? Talán csak nem azért, mert éppen akkoriban emelték a fizetésüket a csillagokig? És kérdezem továbbá önöktől: megérdemelték azt a csillagászati fizetést?
Helyénvalónak tartották (tartják), hogy egyetemi tanárok három-négy-öt helyen oktatnak – az ennek megfelelő „színvonalon”? Önök szerint rendben van a jelenlegi hallgatók „minősége”?
Önök szerint tényleg az a jövő útja, hogy mindenkit felveszünk a felsőoktatásba? S az sem számít, hogy a mennyiség soha a büdös életben nem csap át minőségbe? Nincs önöknek lelkiismeret-furdalásuk, látván az intézményeikből kikerülők felkészültségét és tudását?
Végezetül pedig: nincs önöknek lelkiismeret-furdalásuk a PPP-konstrukciók miatt? Ennek az agyrémnek a bevezetésekor az akkori ellenzék elmondta, hogy ez az intézményesített rablás tipikus esete.
Csak egy cikk példaként 2009-ből: „A PPP-programmal az intézmények több egyetemi épületet, kollégiumot hoztak létre, illetve újítottak fel magánbefektetők kölcsönéből, amit az iskolák húsz éven keresztül törlesztenek a beruházónak. Ráadásul a törlesztés két évtizede alatt az iskola csak bérli a befektetőtől az épületet. A futamidő lejárta után azonban még mindig nem kerül az egyetemek birtokába az épület, azt meg is kell vásárolniuk a vállalkozótól. Már a forintválság előtt is úgy számoltak, hogy két évtized alatt a beruházási költség háromszorosát fizeti ki az egyetem a befektetőnek, az árfolyam romlása pedig még ennél is sokkal rosszabb helyzetet teremtett.”
Hány tízmilliárd tűnt el a PPP feneketlen bendőjében? Ezért ki a felelős? Ez a pénz nem hiányzik a felsőoktatásból? Ezért fog valaki felelősséget vállalni – vagy majd ez a kormány kifizeti ezt is, mindenki más pedig tüntetni jár és tiltakozik?
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap