Ha menthetetlenül egyedül vagy
Titkos napló - részlet
"Nézd a nagy neveket a lexikonban. Minden élet ostoba s hasztalan s keserves izgalmak sora. De még inkább rávilágít erre a régi levelek gyűjteménye. Mind öröknek érzi ezt a földi életet, csak arra nem gondol egy sem, hogy ha a pénz értékes, a nyugalom, a lélek csendessége még inkább az"
Titkos napló - részlet
Gárdonyi Géza (1863-1922) - író, költő pedagógus, újságíró
Vagy mi, vagy senki - A Dalai Láma bölcsessége mintha éppen nekünk, mai magyaroknak szólna - a mi érdekeinket rajtunk kívül soha senki nem fogja képviselni
"Mindenki maga irányítja sorsát; mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait. Csak mi tartozunk ezért felelősséggel, senki más."
Dalai Láma
Világhírű magyar tudósok, feltalálók - Bíró László (1899 -1985)
Őshonos háziállataink - Magyar parlagi kacsa
Őshonos háziállataink - Magyar parlagi kacsa
A XX. század elején a magyar parlagi kacsát már ősi magyar fajtaként említik. A vízközeli falusi, tanyasi gazdaságok egyik legfontosabb baromfiféléje volt. A tájegységeknek kialakultak a saját típusaik. A leggyakoribb a fehér szín volt. A "színes", vagyis a tarka, vadas színű kacsa kisebb rangúnak számított, pedig ez a fajtaváltozat őrizte meg leginkább a magyar kacsa ősi formáját. Állománya erősen lecsökkent, Erdélyben és az alföldi tanyákon találhatóak kisebb állományai. 2004 óta a magyar kacsa a védett háziállataink közé tartozik.
kattints a képekre - érdemes!
Világhírű magyar tudósok, feltalálók - Mihály Dénes (1894-1953)
Őshonos háziállataink - Magyar agár
Őshonos háziállataink - Magyar agár
A ma élő agárfajták közös őse az egyiptomi agár, melynek létezéséről már az i. e. 3. évezredből vannak bizonyítékok.
A magyarok valószínűleg már a honfoglalás előtt is ismertek és használtak a vadászaton agárhoz hasonló kutyákat, amelyek a látásukra és a gyorsaságukra támaszkodtak az állatok üldözésekor.
Első emlékeink Szent István korából származnak. A későbbi korokban is divatos és előkelő tevékenység volt az agarászat, többek között Hunyadi Mátyás is szenvedélyesen űzte a vadászatnak ezt az ágát. A török hódoltság idején keleti jellegű agarak kerültek hazánkba, melyek keveredtek az itteni állománnyal.
Az agarászat a török kor után is kedvelt szórakozás maradt, az aranykor a 18. és a 19. században volt, de igazán ismert kutyafajtává Széchenyi István tevékenysége nyomán vált.
Az 1840-es években egymás után alakultak az agarászegyletek. Az angol agártól erősebb csontozata, (szélesebb) karakteresebb feje, nagyobb füle különbözteti meg. Erős, gyors, kitartó, a híresebb rokonától eltérően megállja a helyét mostoha talajviszonyok között is.
Nagyobb vadakat párban gyűr le, de néhány agár a vaddisznót is képes legyőzni. Szaglása bár jó, de nem (annyira) kifinomult, mivel a vadászathoz nem is volt rá szüksége. Szemre/szemmel vadászik.
Minden agárszínben előfordulhat, de a kék (szürke), barna és fekete-cser színek nem elfogadottak.
Az angol agártól még a némileg nagyobb termete, büszke tartása, elegáns megjelenése elkülöníti. Az angol agár a magyar agár mellett egy tömzsibb atlétának tűnik.
Jellemében is más, míg az angol agár igen emberközpontú, teljesen alárendeli magát neki, addig a magyar agár kegyeit külön el kell nyerni. Nem megfelelő bánásmód esetén szökőssé is válhat, amit nehéz megakadályozni, mivel két méteres kerítés felett érintés nélkül repül át, a pórázát pedig másodpercek alatt el tudja rágni!
Értelmes, nyílt természetű, barátságos, ámde távolságtartó agár. Tartása nem kíván semmi különlegességet, rövid szőre miatt lakásban, velünk is élhet. Sőt, az igazi helye a szobában, a kanapén van, ahogy azt az évszázadokon át nyújtott kimagasló teljesítményével, eredményeivel kiérdemelte és meg is kapta.
Éber, személy - és házőrzőösztöne fejlett, de ez nem vezethet oda, hogy agresszív, harapós legyen.
kattints a képekre - érdemes!
Március
Az élet és az igazság
A hazánkat, és a hozzánk hasonló sorsú nemzeteket kioktató újgyarmatosítóknak ajánljuk az ókori bölcs szavait!
"Könnyű annak, kit baj nem ért, a szenvedőt a biztos partról bölcs szavakkal inteni."
Aiszkhülosz (kr.e. 525-kr.e. 456) - görög tragédiaköltő, a „tragédia atyja”