Tempora mutantur...
"Cirkuszt s kenyeret a népnek!"
szólt egy bölcs uralkodó.
Több kenyeret, kisebb cirkuszt
kérte az alattvaló.
Ám ha engem kérdeznének,
nem mondhatnék egyebet:
ha kenyér van, cirkusz nélkül
valahogy csak megleszek...
Forrás: Füzesi Magda: Biztató című kötete, Intermix kiadó, Ungvár-Budapest, 1992
Mérnök, a nagyfeszültségű háromfázisú váltakozóáramú vontatás első alkalmazója mozdonyoknál, a fázisváltó kidolgozója, a vasút-villamosítás úttörője. Régi nemesi családból származott. Gimnáziumi tanulmányait az 1904-ben épült Fasori lutheránus gimnázium elődjének számító, Sütő utcai Budapesti Evangélikus Gimnáziumban kezdte. A villamosság korán felkeltette érdeklődését. Műszaki egyetemi negyedéves hallgatóként pályadíjat nyert az egyik elektrotechnikai dolgozatával. Tanulmányait kitűnő minősítéssel végezte el. Gépész- és villamos ismereteit későbbi pályafutása során sikeresen kamatoztatta. Az indukciós motorok gyártására kidolgozott egy teljesen új szerkesztési–számítási eljárást, amely gazdaságos villanymotorok gyártását tette lehetővé. Szabadalmainak száma 69. A szabadalmak a villamos vasúti motorok, többfázisú váltóáramú motorok, önműködő kapcsolóberendezések, felső vezetékek és erőátviteli telepek témái köré csoportosíthatók.
Kattints a VIDEÓRA:
http://www.youtube.com/watch?v=wdBRPVi7uJQ
Csonka Jánossal együtt fejlesztették ki az úgynevezett Bánki-Csonka motort, amely a Ganz-gyár nemzetközileg is versenyképes terméke volt. Csonkával együtt szabadalmaztatta a fúvókás benzinkarburátort (porlasztót) is, megelőzve ezzel a külföldön általánosan úttörőnek tartott Wilhelm Maybachot.
Ö fedezte fel az első nagynyomású robbanómotort, a saját korában méltán világhírű Bánki-motort. Mind a kompresszió-növelés, mind a vízbefecskendezés elsőként Bánki által tisztázott elvét később is alkalmazták, bár a Bánki-motor elterjedését a néhány évvel később megjelent Diesel-motor megakadályozta.
Az általa 1917-ben feltalált Bánki-turbina új utakat nyitott a törpe vízi erőművek fejlesztésében. 1918-ban nagyszabású tervet dolgozott ki a Vaskapu vízerejének hasznosítására.
A puli világszerte a legismertebb magyar terelőkutyafajta. Ősei a pásztoremberek nélkülözhetetlen segítői voltak. Akár egy marhát is adtak egy-egy híres terelő kölykéért. A külsejével nem törődtek. Mintegy 100 éve szervezetten tenyésztik.
A puli története messzire nyúlik vissza. Már a Kr. e. 4. évezredből maradt ránk olyan sumer szobor, amely egy pulihoz nagyon hasonlító kutyát ábrázol. Annyi bizonyos, hogy őseinkhez valamikor ázsiai vándorlásuk közben került, s együtt érkeztek a Kárpát-medencébe, ahol évszázadokig mint a pásztorok hű segítője szerzett magának hírnevet.
Eredeti hazája Elő- és Hátsó-India. A hazánkban is őshonos állat a nedves, tőzeges legelőkkel rendelkező gazdaságok (Somogy, Zala megye, Erdély) tenyésztették. Igavonó ereje ötven százalékkal nagyobb, mint a szarvasmarháé. Ma Magyarországon pár száz darab van belőle, jelentősebb állományai Erdélyben találhatók.
A Kápolnapusztai Bivalyrezervátumban mintegy 250 bivaly él. A telep az őshonos bivaly fennmaradásában, génállományának megőrzésében fontos szerepet játszik, s egyben a faj bemutatásának magyarországi központja.
A II. világháború után a Magyarországon megmaradt kevés számú bivaly Balatonnagyberekben élt szilajtartásban. A töredék állomány összegyűjtésére a Kápolnapusztai Állami Gazdaság kapott megbízást, amely a - mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, de a bivalytartásra ideális területen - Zimánypusztán, a Kis-Balatonnál helyezte el az akkor 40-50 darabot számláló bivalycsordát.
Jelenlegi helyére - ami 1997 óta a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része - 1976-ban került. Ma már újra több bivalycsorda él szerte a Kárpát-medencében.
"Én azokat szeretem ingyen, akiket más pénzért sem szeret. Akiket pénzért sokan szeretnek, tanítanak, szolgálnak, én azok körül nem lihegek."
Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes