"Az én apámat ártatlanul elfogták, börtönbe zárták, úgy összeverték, hogy a hasnyálmirigye szétszakadt, és nem kapott orvosi ellátást. Ennek következtében miután kiengedték, néhány napra rá meghalt.
Sokáig nem éreztem mást, csak fájdalmat, gyűlöletet és keserűséget - mint fiatal fiú arról álmodoztam, hogyan álljak bosszút. Aztán rájöttem: kin is kellene bosszút állni tulajdonképpen...? A rendszeren? Hiszen apám valójában a mérhetetlen butaság, önzés és embertelenség áldozata lett.
Nem egy ideológia ölte meg őt, hanem az embertelenség. És akkor rájöttem, hogy az embertelenséget, a sötétséget nem lehet erővel, agresszióval széttörni, szétdarabolni. Az egyetlen esélyünk, hogy lámpát gyújtsunk, fényt teremtsünk - és akkor megszűnik a sötétség."
Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes
"Akinek gyereke van, nem vénülhet meg, annak gondoskodni és idegeskedni kell."
Móricz Zsigmond (1879-1942) - író, újságíró, szerkesztő
Fényes Adolf a kiegyezés évében, 1867-ben született Kecskeméten.
Jogi tanulmányokat folytatott, amit félbehagyott és 1884-től 1887-ig a Mintarajziskolában Székely Bertalan és Greguss János növendéke lett. Weimarba költözött, ahol 1887–1890 között Max Thedytől tanult.
1891-ben Párizsban telepedett le, ahol a Julian Akadémia hallgatója lett. Mestere itt William-Adolphe Bouguereau volt. Párizsból visszatért két évre Weimarba, Max Thedyhez. Miután hazatért, 1894–1898 között Benczúr Gyula mesteriskoláját látogatta.
Az 1900-as évet Olaszországban és Franciaországban töltötte. A Szolnoki Művésztelep alapító tagja. 1902-től minden nyarat Szolnokon töltött, ott alkotott.
"Ahol gyűlölet, pusztító indulat van, ott lehet ugyan, hogy igazság is van - de abból az igazságból én nem kérek. Az az igazság ugyanis olyan, mint az a leves, amely nagyon ízletes ugyan, de döglött legyek vannak benne." Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes
106 éve eltűnt Csontváry-festmény került elő. Az 1908-ban eltűnt festmény az Iskolai emlék Párizsból című munka, és az első vizsgálatok után szinte bizonyosan a világhírű művész alkotásáról van szó.
Személyazonosságát felfedni nem kívánó tulajdonosa lelkes műgyűjtő, aki fáradhatatlanul keresi azokat a rejtett kincseket, amelyeknek eladója nincs tisztában, milyen érték birtokában is van. A most megvásárolt festményt is rögtön a vétel után bevizsgáltatta.
Végvári Zsófia, a festményvizsgálati labor vezetője úgy fogalmazott, kimutatták, hogy a festék, amellyel a kép készült, a Csontváryra oly jellemző egyedi és különleges mixtúra. Az anyag a sok száz átvizsgált festő közül csak rá jellemző. A főállásban patikus Csontvárynak nem volt elég pénze megvenni a drága olajfestékeket, így minden létező anyagot összekevert, ami elérhető volt: a gácsi textilgyár festékeitől kezdve a patikában fellelhető terpentinen át egészen a kaolinig.
Végvári szerint ezeket mind megtalálták a képen, amelynek a festéke a különleges, olajmentes anyaghasználattól pereg.
Az Iskolai emlék Párizsból valószínűleg Isadora Duncant ábrázolja, aki vissza-visszatérő múzsája Csontvárynak, és alakja megjelenik a Szerelmesek találkozása és a Zarándoklás a Cédrushoz című festményen is.
Az amerikai táncos alakja miatt feltételezhető, hogy a festmény 1898 körül vagy utána készült. Annyi bizonyos, hogy egy 1908-as kiállításon látható volt a kép, ezt követően azonban sorsáról semmit nem tudni.
Hivatalosan 130-140 Csontváry-kép létezését tartja számon a szakma, de a termékeny festő életműve akár 300-400 darabos is lehetett. Csontváry ugyanis maga válogatta a festményeit, és a neki nem tetsző darabokat a gácsi patika padlására száműzte, így bármikor előkerülhetnek újabb és újabb remekművei.
Tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán kezdte, majd több évig Münchenben és Párizsban képezte magát. Nyarait mindeközben Szolnokon Fényes Adolf mellett töltötte. 1912 és 1919 között állandó tagjává vált a szolnoki művésztelepnek, ugyanakkor a kecskeméti művésztelepen is megfordult, ahol Iványi-Grünwald Béla mellett dolgozott.
Pólya, aki 1920-ban a Szinyei Társaság egyik alapítója volt, néhány közéleti lap munkatársaként is tevékenykedett, mivel kiváló karikatúrákat készített. 1925 és 1928 többször megfordult az Egyesült Államokban.
1925-ben Kis képekben a nagy Amerikából címmel rajzos tudósításokban számolt be útjáról, majd 1928-ban a Kossuth-szobor leleplezésére érkező, ötszáz tagú magyar küldöttségről tájékoztatta az olvasókat.
A Csorba tó a második legnagyobb tó a Tátra déli oldalán, a Szoliszkó-gerinc délkeleti vége alatti teraszon, a Furkota- és a Malompataki-völgy torkolata között, 1346 m tengerszint feletti magasságban.
A tó mellett van a Csorbató nevű klimatikus gyógyhely (település).
Nevét az alatta fekvő Csorba faluról kapta, amelynek határában fekszik. 1930-ban Miroslav Slavík javasolta, hogy nevezzék át Slovenské pleso-nak, azaz Szlovák-tónak, de javaslata nem talált visszhangra.
kattints a képekre - érdemes!
A Vértes-hegység északi részén fekvő Majk területét az Árpád-korban a Csák nemzetség kapta meg királyi adománybirtokként. Első okleveles említése 1235-ből való, amikor is a veszprémi esperességhez tartozó fiókegyházként említik. Okleveles adatok igazolják azt is, hogy már 1252 előtt fenn állt a majki premontrei prépostság, amelynek a patrónája a Nagyboldogasszony volt.
Az évszázadok során többször gazdát cserélt Majk területe és maga a prépostság is, amely a 16. század első felében a Vértes falvainak nagy részét feldúló, felégető, portyázó török csapatok útvonalába esett.
1727-ben gróf Esterházy József országbíró, Komárom megye főispánja vásárolta meg az 1200 hold területű, szántóföldből, szőlőből, rétből, legelőből, erdőből, halastóból, három malomból és a volt premontrei kolostor és templom romjaiból álló Majkpuszta területét. Ő volt az, aki majki birtokát 1733-ban a kamalduli szerzetesrendnek adományozta a remeteség megépítéséhez.
A majki műemlékegyüttes Oroszlány külterületén található, valaha kamalduli szerzetesek éltek falai között, különálló kis cellaházakban.