Móra Ferenc: A hegedű

                            Móra Ferenc: A hegedű Gyerek voltam még, Annak is aprócska. Egyéb játékom Nem volt, csak egy ócska, Vén hegedű, mit Poros nyugalomban Leltem a lomban, Valamely sarokban. Az Isten tudja, Ott ki felejtette, Hol porlad a kéz, Amely odatette: De megörültem Én neki felette, Bár nem is sejtém, Mire való vóna. Mellette nyűtten Hevere vonója. Róluk a port biz Le se törülgettem Hanem azonnal Szolgálatba vettem: Lónak a hangszert, Kardnak a nyirettyüt. Mulattam vélük Hol külön, hol együtt, Mikor miképen Kivánta a játék. Az igaz célra Rá mégse találék, Bármi csapongó A gyermeki elme. (Ó, ha ma olyan Félannyira lenne!) Megesett olykor, Persze akaratlan, Hogy vonómmal a Húrok közé kaptam: Zörgött, csikorgott, Kínosan sikongott, De nem kedveltem Ezt a fura hangot. Egyszer azonban, Isten tudja honnan: Hozzánk egy vándor Egyszerre betoppan. Orcája sápadt, A ruhája tépve, Nem mertem nézni Ragyogó szemébe. Megáll előttem, A hegedűt nézi, Csak nézi, nézi S kezembül kivészi. Lágyan, szeretettel Lefujja porát, Megpengeti halkan A húrok sorát, Aztán szilajan Álla alá kapja, A tépett vonót A húrokra csapja, És húzza, húzza Egyre tüzesebben. Sohse hallottam, Ilyet életemben! Olyan volt, mintha Röpitne hinta És rengve-ringva Szállnék föl a mennybe, Az Isten elejbe S kristályteremekbe Az angyalok serge Játszna velem. Aztán olyan volt, Mintha anyám Ringatna lágyan Szelid karán S már szenderegtem Lassú dalán, Mikor a vándor Ment, ahogy jött: lopva, Hegedűm dobva Szótlan a sarokba. Én meg sieték, Lázban dideregve, Csuda-hegedűm Zárni a szivemre. Esengtem neki, Kezem összetéve (Ki nem volt gyerek, Kinevethet érte): Hogy jöjjön elő a Tündér, aki benne Lakik s az elébb Szivem telezengte! Csak jöjjön elő Fátyolköntösében, Ahogy tanultam A dajkamesében, Csak jöjjön elő A drága, a fényes S ami az enyém, Minden az övé lesz! Csak jöjjön elő: Rimánkodtam egyre... S még szorosabban Szoritom szivemre. A fa nyöszörgött, Mintha lelke lenne: Megtudom mindjárt, Hogy mi lakik benne? Faragó-fúró Szerszámot kerestem: A hegedűnek Húrjait leszedtem, Fájának vésőm Neki feszitettem S csak ahogy széttört Apró darabokra, Néztem zokogva A drága romokra. Ó, de nem a kárt, Nem a játék vesztit: Sirattam azt, hogy Nem találtam semmit... Azóta eljárt Az idő felettem, Nemcsak megnőttem, Hanem ez egyben, Meg is öregedtem: Hiába tanultam, Meg nem javultam, Máig se okultam. Ma is, ami szép Akad az utamba, Lelket keresek Gyerekésszel abba, Mindig apróra Bontogatom. S a semmit mindig Megsiratom. Gyerek voltam még, Annak is aprócska. Egyéb játékom Nem volt, csak egy ócska, Vén hegedű, mit Poros nyugalomban Leltem a lomban, Valamely sarokban. Az Isten tudja, Ott ki felejtette, Hol porlad a kéz, Amely odatette: De megörültem Én neki felette, Bár nem is sejtém, Mire való vóna.   Mellette nyűtten Hevere vonója. Róluk a port biz Le se törülgettem Hanem azonnal Szolgálatba vettem: Lónak a hangszert, Kardnak a nyirettyüt. Mulattam vélük Hol külön, hol együtt, Mikor miképen Kivánta a játék.   Az igaz célra Rá mégse találék, Bármi csapongó A gyermeki elme. (Ó, ha ma olyan Félannyira lenne!) Megesett olykor, Persze akaratlan, Hogy vonómmal a Húrok közé kaptam: Zörgött, csikorgott, Kínosan sikongott, De nem kedveltem Ezt a fura hangot.   Egyszer azonban, Isten tudja honnan: Hozzánk egy vándor Egyszerre betoppan. Orcája sápadt, A ruhája tépve, Nem mertem nézni Ragyogó szemébe. Megáll előttem, A hegedűt nézi, Csak nézi, nézi S kezembül kivészi. Lágyan, szeretettel Lefujja porát, Megpengeti halkan A húrok sorát, Aztán szilajan Álla alá kapja, A tépett vonót A húrokra csapja, És húzza, húzza Egyre tüzesebben.   Sohse hallottam, Ilyet életemben!   Olyan volt, mintha Röpitne hinta És rengve-ringva Szállnék föl a mennybe, Az Isten elejbe S kristályteremekbe Az angyalok serge Játszna velem. Aztán olyan volt, Mintha anyám Ringatna lágyan Szelid karán S már szenderegtem Lassú dalán, Mikor a vándor Ment, ahogy jött: lopva, Hegedűm dobva Szótlan a sarokba. Én meg sieték, Lázban dideregve, Csuda-hegedűm Zárni a szivemre. Esengtem neki, Kezem összetéve (Ki nem volt gyerek, Kinevethet érte): Hogy jöjjön elő a Tündér, aki benne Lakik s az elébb Szivem telezengte! Csak jöjjön elő Fátyolköntösében, Ahogy tanultam A dajkamesében, Csak jöjjön elő A drága, a fényes S ami az enyém, Minden az övé lesz! Csak jöjjön elő: Rimánkodtam egyre... S még szorosabban Szoritom szivemre.   A fa nyöszörgött, Mintha lelke lenne: Megtudom mindjárt, Hogy mi lakik benne? Faragó-fúró Szerszámot kerestem: A hegedűnek Húrjait leszedtem, Fájának vésőm Neki feszitettem S csak ahogy széttört Apró darabokra, Néztem zokogva A drága romokra. Ó, de nem a kárt, Nem a játék vesztit: Sirattam azt, hogy Nem találtam semmit...   Azóta eljárt Az idő felettem, Nemcsak megnőttem, Hanem ez egyben, Meg is öregedtem: Hiába tanultam, Meg nem javultam, Máig se okultam. Ma is, ami szép Akad az utamba, Lelket keresek Gyerekésszel abba, Mindig apróra Bontogatom.   S a semmit mindig Megsiratom.  

Hungarikumok - A magyar táncház módszer

                                  A  Táncház módszer, mint a szellemi kulturális örökség átörökítésének magyar modellje, nem csupán hungarikum, hanem az UNESCO által elismert szellemi kulturális örökség megőrzését célzó legjobb gyakorlatok listáján is szerepel.     

Emlékképeink - Körhinta című film - 1955 - Főszereplők: Törőcsik Mari és Soós Imre

                            A Körhinta című film 1955-ben készült, 1956-ban bemutatott fekete-fehér, magyar filmdráma. Fábri Zoltán alkotását az 1956-os cannes-i filmfesztiválon Arany Pálmára jelölték. A forgatókönyvet Sarkadi Imre A kútban című, 1954-ben megjelent novellája alapján Fábri Zoltán és Nádasy László írta. 1968-ban a Magyar Filmművészek Szövetsége beválasztotta a tizenkét legjobb magyar film közé (Budapesti tizenkettő), 2000-ben bekerült az Új Budapesti Tizenkettőbe, 2012-ben pedig felvették a Magyar Művészeti Akadémia tagjai által kiválasztott legjobb 53 magyar alkotás listájára is.

Világhírű magyar tudósok, feltalálók - Kempelen Farkas (Pozsony, 1734 - Bécs,1804)

                                Bécsben tanult jogot és filozófiát, majd ugyanitt tisztviselőként kezdett el dolgozni. 1767-ben mint Bácska telepítési kormánybiztosa, betelepítette a néptelenné vált területeket, selyemgyárakat létesített, faluközösségeket szervezett. 1770 táján – elsőként a világon – beszélőgépeket szerkesztett, melyek a belenyomott levegőt az emberi hanghoz hasonló levegőrezgésekké alakították át. Az egyetlen megmaradt példány ma a müncheni Deutsches Museumban van. A beszédkeltő gép élethű, működő mása a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében. Újabb találmánya volt a gőzkondenzátorral tervezett gőzgép. Buda vízellátásának javítására vízemelőt tervezett két szivattyúval. A Duna partján fúrt kutakból a mai Várbazár helyén felállított lóhajtásos szivattyúk húzták fel a vizet. Kempelen megszerkesztette a gőzturbina ősét és 1788-ban benyújtotta találmányát II. József császárhoz. Másik híres találmánya a sakkozógép, melyet 1769-ben készített. A Török néven híressé vált gépben ugyan egy ember is el volt rejtve, de ez a találmány újszerűségéből keveset von le, hiszen az ember nem volt a közönség számára látható, hanem rafináltan elhelyezett tükrök és rések segítségével belülről tájékozódott. Ötvösként, költőként, íróként, és építészként is tevékenykedett: a budai vár egyes részeit ő építette újjá, ő tervezte a Várszínházat, a pozsonyi várban vízvezetékrendszert épített ki, és a schönbrunni szökőkutak is az ő alkotásai; emellett nyomdai szedőládát, nyomtatógépet a vakok oktatásához és gőzgépet is készített. 1772-ben írógépet készített Paradis Teréz, a vak bécsi zongoraművésznő részére, mozgatható betegágyat épített a himlőben megbetegedett Mária Teréziának.

Nem jutott dűlőre az RMDSZ-szel az Európai Néppárt elnöke - Az RMDSZ politikája továbbra is gusztustalan, gyomorforgató

                        Joseph Daul hiába kért támogatást Iohannisnak, az RMDSZ hajthatatlan maradt. Az Európai Néppárt (EPP) elnöke kedden Bukarestbe látogatott, hogy támogatásáról biztosítsa Klaus Iohannist, a Keresztény-liberális Szövetség (ACL) államfőjelöltjét. Joseph Daul találkozott az Európai Néppárthoz tartozó pártok vezetőivel. Sajtótájékoztatón elmondta: azért kampányol Iohannis mellett, mivel meggyőződése, hogy nem Victor Ponta, hanem Iohannis igazodik majd a néppárt értékeihez, és tiszteletben tartja a a jogállamiságot és felveszi a harcot a korrupció ellen. Arra az újságírói felvetésre, hogy sem az RMDSZ, sem a szintén EPP-tag PMP (Elena Udrea pártja) nem javasolta támogatóinak, hogy szavazzanak Iohannisra, Joseph Daul azt mondta, az összes jobboldali párt képviselőivel találkozott. „Bizonyos pártok azt mondták, hogy jobb, ha nem támogatják közvetlenül Iohannist, mivel egy közvetett támogatás több szavazatot hoz”. „Aztán vannak mások is, akiknek elmondtam, hogy nem normális, hogy nem támogatják Iohannist, ugyanis a jobbközép családnak egységesnek kellene lennie, hogy megnyerhesse a választást.  Kelemen Hunor a találkozó után azt nyilatkozta: az RMDSZ nem változtat álláspontján, miszerint egyik jelöltet sem támogatja a második fordulóban. Az RMDSZ ezúttal is a szokásos módján jár el: hazugságokkal, csúsztatásokkal altatja el saját szavazó bázisát, hogy továbbra is sütögethesse saját vezetőinek pecsenyéjét, amit ezúttal a magyarok által vállalhatatlan, magyargyűlölő Ponta és pártja "szövetségeseként érhet el. Undorító!

Az ember csak akkor lehet igazán ember, ha képes önmagát felülmúlni.

                        "Az ember csak akkor lehet igazán ember, ha képes önmagát felülmúlni." Átlépni a remény küszöbén - részlet Szent II. János Pál pápa - Eredeti nevén Karol Józef Wojtyła (1920-2005)

Emlékképeink - Takács Marika - Tévébemondó

A totális világuralomra törő globális gazdasági és pénzhatalom nem most kezdte ocsmány tevékenységét

                                John Fitzgerald Kennedy (1917-1963) - amerikai elnök egy beszédében elmondta, hogy „Van egy terv ebben az országban, hogy minden férfit, nőt és gyermeket rabszolgaságba döntsenek. Mielőtt elhagyom ezt a magas és megtisztelő pozíciót, szeretném leleplezni ezt a tervet.” Nem kerülhetett rá sor - hét nap múlva, 1963. november 22-én Dallasban megölték.

Mindenki a világ megváltoztatásán gondolkodik

                                    "Mindenki a világ megváltoztatásán gondolkodik, de senki sem gondolkodik saját maga megváltoztatásán." Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828-1910) - orosz író, filozófus

A falun kívüli dombon festői képe van

                        "A falun kívüli dombon festői képe van e várfallal övezett, középkori, római katolikus templomnak. ” Keöpeczi Sebestyén József (1878-1964) - heraldikus, címerfestő, genealógus