Az USA magára vehetné ezt az inget!
"Erővel a világot nem lehet jobbá tenni, a népeket nem lehet összepofozni egy nagy, békés, vidám csapatba."
Böjte Csaba (1959 - ferences szerzetes
Érezni és gondolkozni
"Érezni és gondolkozni azért, hogy cselekedjünk: ez minden harmonikus élet törvénye."
Liszt Ferenc (1811-1886) - zeneszerző, minden idők egyik legnagyobb zongoraművésze
Ránk, magyarokra különösen jellemző
"Beszélünk hosszan és szépen - s aztán azt hisszük, hogy tettünk valamit."
Jókai Mór (1825-1904) - író
.
A szenzációknak ...
"A szenzációknak megvan az a roppant sajnálatos tulajdonsága, hogy minél gyakrabban ismétlődnek, annál kisebbet durrannak."
Lackfi János (1971) - költő, író és műfordító
Nagy Attila (1966) – Szent Márton és a koldus - Nagymaros - Északi-középhegység
Nagymaros védőszentje, a pannóniai (Savaria) születésű Szent Márton életének egy pillanatát jeleníti meg az alkotás.
Márton légiós szolgálatát töltötte Amiens városában, és egy őrjárat közben a hóban egy koldust pillantott meg, akinek testét alig fedte valami. Ezért kardjával lekanyarította a köpenye felét és a koldusnak adta. Este, álmában Jézus jelent meg, vállán a koldusnak adott köpeny darabbal.
A művész szavai saját szobráról: „A szeretet, a melegség, a könyörület, és a segíteni akarás jelenik ebben a kompozícióban, ami egy ilyen kisebb közösség, a marosi polgárok életének szinte minden napi része.
Elég arra gondolnom, mikor jött a nagy árvíz, hogyan mentették a falut a homokzsákkordon építéssel három napig, szünet nélkül gyerekek és öregek, férfiak és asszonyok, mindenki, azok is, akik nem voltak közvetlenül fenyegetve, hiszen hegyen laktak. Akkor döbbentem rá, milyen az, ha valami összetart egy közösséget, minden tiszteletem az övék!”
Vankóné Dudás Juli parasztfestő alkotásaiból
Vankóné Dudás Juli (1919-1984) parasztfestő, népművész.
Festményein és rajzain Galgamácsa, szülőföldje népszokásait, az ott élő emberek ünnep- és hétköznapjait örökítette meg. Számos hazai és külföldi kollektív kiállításon vett részt. Önálló kiállítást rendezett Szegeden és a szentendrei Művésztelepi Galériában (1974), Aszódon, Debrecenben, Derecskén és Balmazújvárosban (1975). 1977-ben az NDK-ban, 1978-ban Párizsban, 1983-ban Münchenben mutatta be festményeit.
Munkásságáról Moldován Domokos Dudás Juli galgamácsai parasztfestő címmel filmet készített (1969). Műveit többek között a Néprajzi Múzeum, a kecskeméti Naiv Művészek Múzeuma a és a galgamácsai Falumúzeum őrzi.
Festményeiből levelezőlap és naptár is készült (1980). Két kiadást megért önéletrajza Falum, Galgamácsa címmel jelent meg.
Amit szeretetből odaajándékozol, az örökre a tied marad
"Amit szeretetből odaajándékozol, az örökre a tied marad!"
Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes
Az ember tevékenységét a boldogságkeresés uralja
"Az ember tevékenységét a boldogságkeresés uralja. A boldogság viszont lényegében beteljesülés, olyan állapot, amelyben minden igény, akár anyagi, akár szellemi, kielégítést nyer.
Az öröm nem más, mint egy igény kielégítése, és nagy igények nélkül nagy örömök sem létezhetnek. A képességekkel együtt jár a képességek felhasználására való igény."
Szent-Györgyi Albert (18931986) - Nobel-díjas és Kossuth-díjas biokémikus, biológus
Munkácsy Mihály (1844-1900) - Tépéscsinálók
Méltán világhírű festőművészünk egyik legjelentősebb képééhez fűződő történet
A Tépéscsinálókba Munkácsy három jellemző férfialakon, a sebesült honvéden, a sápadt nyomorékon és az öreg emberen kívül még egy negyediket is tervezett az asszonynép közé: egy poltront, aki ép, egészséges, mégis otthon maradt, amikor mindenki elment... És ott pirul, mialatt a sebesült honvéd beszél az asszonyoknak.
"Egy nóta járt az eszembe," - beszélte nekünk egy ízben Munkácsy - "valahogy úgy van, hogy: Magyar lányok maradjatok pártába, igaz magyar nem szoríthat karjába... Nem emlékszem tisztán, csak két utolsó sorra: Aki elment, annak nem kell, Ki hon maradt, nem érdemel Szeretőt. Ezt az otthonmaradt épkézláb legényt akartam még belefösteni, amint bújik szégyenében a szoknyák mögé."
De a tervezett alak nem került a képre. És amikor azt kérdeztük a Mestertől, miért hagyta el, - olyan lelkiből felelt rá: - "Hát mert egy se maradt otthon!"
Szabadka, szabad királyi város címere - Délvidék
1743-ban Mária Terézia szabadságlevelében Szabadkát katonai érdemeiért és hűségéért Szent Mária néven szabadalmazott kamarai mezővárossá tette.
Szent Mária kamarai mezőváros óhaját 1779. január 22-én teljesítve a királynő szabad királyi város rangot adott a városnak és nevét Mária-Theresiopolisra változtatta.
A privilégiummal járó címeren a felső mezőben Szűz Mária skarlátszínű ruhában, karján a kis Jézussal látható, előtte Avilai Szent Teréz, a város védőszentje karjait Jézus felé terjeszti. Az alsó mezőben kettős farkú, aranyszínű oroszlán ágaskodik, jobb felé kardot tartva.
A városi ügykezelés 1839-től magyar nyelven folyt és 1845. március 27-én kapott engedélyt a város a régi Szabadka név használatára.