„Kis országokban nem lehet ugyanazt csinálni, mint nagy országokban. Kinek-kinek a maga körülményei szerint kell berendezkednie.” Ez az idézet gróf Teleki Páltól származik, és az elmúlt ötszáz év bármely időszakára vonatkoztatható. A birodalmi függés feltétele és iránya változik, az ellenszegülés veszélyessége is, de a diktátum akkor is parancs, ha saját érdekeinkre hivatkozva adják ki, a zsarolás és fenyegetés teljesen demokratikus eszközeivel. Mindez arról jutott eszembe, hogy a Magyar Nemzeti Bank tiltakozik az ellen, hogy a tranzakciós adót rá is kivessék.
Hát persze! Olyan ez, mintha az erdélyi fejedelem megvámolta volna a török szultánnak fizetett adót. A banknak mindössze az elnevezésével van baj, nem kellene magyarnak és nemzetinek nevezni, hanem az Európai Bank magyarországi fiókjának. Nem is kellene oda magyar elnök és magyar felügyelőbizottság, a bank élvezzen területen kívüliséget, semmiféle magyar törvény ne vonatkozzék rá, és legyen Isten kegyelméből való szent és sérthetetlen, működése pedig legyen titkos legalább ezer évig.
A helyzet annyiban más, mint gróf Teleki korában, hogy már a nagy országok sem a régiek, az ő bankjaik is önálló életre keltek, saját zsebre dolgoznak, és nagyon megsértődnek, ha ez néha kiderül. A nagy országok vezetőinek is csak egyetlen feladatuk van: különböző bankmentő csomagok segítségével visszapótolni a titokzatosan eltűnt pénzt a lakosság adójából. Jó megoldás nincs, mert egyformán veszélyt jelez, ha egy országba bejönnek a bankok, de az is, ha kimennek.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
A megállapodást a szocialisták és a liberálisok azért sürgetik, mert minél kevesebb időt szeretnének hagyni a kormányzatnak a gazdaságpolitika alapvető átalakítására. Az istenadta nép ugyanis leszavazta gazdaságpolitikájukat, de olyannyira, hogy inkább kétharmados többséget adott a jobboldalnak, csak ne legyen megkérdőjelezhető: váltást akarunk. Márpedig ez a gazdaságpolitikai irányváltás szükségszerű és elkerülhetetlen, hiszen lényegében azoknak a reformoknak a végrehajtásáról van szó, amelyet a szocialisták tizenkét évnyi kormányzásuk után sem mertek meglépni, s amelyek már régen a körmére égtek az államháztartásnak.
A szocialisták és a liberálisok tehát másként nem tudják bebetonozni a saját leszavazott gazdaságpolitikájukat, csak akkor, ha az IMF ragaszkodik annak legfontosabb elemeihez. Hiszen akkor nyugodtan érvelhetnek azzal: lám-lám, hiába mondanak a Fidesz-fiúk bármit is, csak nekünk volt igazunk.
Éppen azért nem szabad tehát a valutaalap kebelére sietni, mert a szocialista-liberális gazdaságpolitika már egyszer csődközeli helyzetbe vitte az országot, amely nem engedheti meg magának azt, hogy ezt vele még egyszer megtegyék. A kormánynak a jelenlegi helyzetben maximálisra kell bővíteni a mozgásterét, ezt kívánják az ország hosszú távú érdekei.
Szalontay Mihály
Magyar Hírlap
Bogár László szerint a devizahitelek ügye olyan katasztrófa kiindulópontjává válhat, amelynek veszélyessége és hosszú távú kockázatai nagyobbak, mint amilyennek a politikai közbeszéd ma mutatja őket. Mintha a kormány a végtörlesztéssel mintegy letudottnak tekintené a témát. Pedig nem az! A végtörlesztés valóban segítség volt a hitelfelvevők egyhatodának, és ezzel ők megszabadultak a lakosság összes devizaadósságának egyötödétől. A nagy többség azonban egyre reménytelenebb helyzetbe kerül. A bankok gyakorlatilag korlátlan pénzügyi diktatúrát gyakoroltak és gyakorolnak az állítólag szuverén Magyar Köztársaság állampolgárai felett. A bankok az általuk egyszázalékos kamatra felvett svájci frankot átlagosan hatszázalékos kamattal adták tovább a magyar ügyfélnek.
És amikor a forráskamatuk 0,5 százalékra csökkent, a növekvő kockázatra hivatkozva már nyolcszázalékos kamatot követeltek. A rohamos gyorsasággal mélyülő globális válság egyik fő oka éppen az, hogy miközben a vezető nyugati országok irányadó kamata a nullához közelít, a bankok a növekvő kockázatokra hivatkozva továbbra is óriási kamatkülönbözetet számítanak fel. És tehetik, mert a kormányok és pénzügyi felügyeleteik nem tudnak, nem mernek, s nem akarnak fellépni ezzel a gátlástalan kifosztással szemben.
Magyar Hírlap
Boros Imre szerint a jegybank csak akkor lehet független, ha a magyar hatalomnak már semmi köze nem lesz hozzá, jogi értelemben sem. Ezt a jogot a magyaroknak kell megalkotni, éspedig önként. Hiszen Magyarország szuverén állam! Ha kell, újra zaklatja őket a piac. Előbb vagy utóbb csak tanulnak belőle. A vita lényege a jegybankban felhalmozott devizatartalék feletti rendelkezés. Ezt a 35-40 milliárd euró közötti összeget kell kiemelni nemzeti hatáskörből. A törvénymódosítás a devizakészletek feletti rendelkezési jogot végleg áthelyezi nemzeti hatáskörből ismeretlen érdekek alá. Ezzel mindenki elégedett Brüsszelben és Frankfurtban. Operatív felhasználásról az elnök dönt. Ráadásul ez tíz évig titok lesz, mert addig elmúlik a büntethetőség.
Ezért vannak kitiltva a kormány képviselői a jegybank felső vezetésének a környékéről még megfigyelői státusban is. Ma sem tudjuk, hol az MNB devizakészlete! A banktitok már fölébe került az államtitoknak. Az állam minden pénzügyi titkát ismeri a jegybank, és szabadon házal vele, az új törvényben a jegybankelnök minden pénzügyi titok őrzője tíz évig.
Lehet, hogy gondolatban már kijelölték a jegybank jövő év elején hivatalba lépő új belső vezetőjét? A kiválasztottak névsorát is bemutatták már? Erre nagy szükség van a titok tíz éves őrzéséhez. A jegybank vezetői azt, és olyan mértékben tehetnek hazánk ellen, ahogy akarnak, büntetésre nem kell számítaniuk.
Magyar Nemzet
Fülöp Valter, a Budapesti Rendőr-főkapitány bűnügyi helyettese szerint a mostanában előtérbe kerültek a dizájner drogok emberi szervezetre mért közép- és hosszú távú hatását még az orvosok sem ismerik, így ezeknek a szintetikus szereknek a piacra dobása tulajdonképpen „embereken történő kísérletezést” jelent. A schengeni határok megnyitása nem könnyített a helyzeten. A vietnami kolónia tagjai marihuánát termesztenek és terjesztenek, az afrikaiak kokainnal kereskednek. Beépülni európaiként lehetetlen ezekbe a közösségekbe.
Magyar Hírlap
...a szocializmust nem sikerült összeházasítani a kapitalizmussal, sőt elég vicces módon ma a szocialisták a kapitalizmus legelkötelezettebb hívei. Az elmúlt negyed században sok magyar ember elképesztően nagy vagyonra tett szert, igaz, a világranglistán labdába sem rúgnak milliárdjaikkal, vagyis a magyar gazdagok is szegény gazdagok.
Az úgynevezett SI-faktor (sárga irigység) a társadalmi egyenlőtlenségből következik, a legtöbb ember valamiért irigyli a másikat, nemcsak a szegény a gazdagot, hanem megfordítva is: a nagy vagyon állítólag sok bajjal és veszéllyel jár, az „ebül szerzett jószág ebül vész el” mondás igazságán néhányan csak a börtönben tűnődnek el. Ezért fontos a középosztály, a polgárság és a polgári életforma erősítése, minél szélesebb ez a réteg, annál stabilabb a politika, a gazdaság, az egészségügy, az oktatás, a kultúra.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Az Európai Unió nyugati felében csigalassúsággal ugyan, de kezdenek ráeszmélni a bukaresti folyamatok súlyosságára, a tiltakozások hangereje viszont még mindig távol áll attól, ami Magyarország esetében történt mondjuk a médiatörvény elfogadásakor. A román helyzet egyébként kitűnő alkalom arra, hogy bárki elmélyüljön a most Bukarestben történtek, illetve a magyar kormányt érő szitokáradat vélt vagy valós okainak összehasonlításában.
Ha Magyarországot korábban pellengérre állították, akkor Victor Ponta kabinetje milyen büntetést érdemel? Kizárást az unióból? Nem halljuk az idegességtől vöröslő nyugat-európai szocialisták és liberálisok üvöltő tiltakozását. Még vitázni sem szeretnének bukaresti elvtársaikról. Nem mellékes, hogy az MSZP azt a Victor Pontát védi európai parlamenti hallgatásával, aki első intézkedésével visszavonta a marosvásárhelyi orvosi egyetem önálló magyar karát létrehozó kormányhatározatot. Kettős mérce a javából, mondhatnánk, ha nem lenne ez a kifejezés is legalább annyira kiürítve, mint a diktátorozás.
Pataky István
Magyar Nemzet