Révész Máriusz a miniszterelnök családpolitikai tanácsadója egy demográfiai munkacsoportot hoz létre, amely minden, a családokat érintő törvényjavaslatot véleményez majd. Az első feladat a lakáshelyzet javítása, ezen felül javítani kell a fiatal anyák munkaerő-piaci helyzetét. A többgyermekes anyák jelentős hátrányban vannak a nyugdíjrendszert illetően is.
A családpolitikának most két, egymástól jól elkülöníthető feladatot kell megoldania. Az egyik, hogy azok a családok, amelyek munkából, a jövedelmükből képesek felnevelni a gyermeküket, hozzásegítjük, hogy több gyermeket tudjanak vállalni. A másik feladat, hogy azokat a nagyon szegény családokat, amelyeknél a gyerekek megszületnek, de még a szakmunkásképzőt sem végzik el, olyan helyzetbe jutassuk, hogy a gyerekek tanuljanak és szakmát szerezzenek.
Ahhoz, hogy a magyar családpolitikában ötpárti egyezség jöjjön létre, el kell jutni odáig, hogy az MSZP is elfogadja: a családpolitika nem csak szegénységpolitikát jelent. A szocialisták azt mondják, hogy a szegény családokat támogatni kell, a középosztálybeliek pedig oldják meg maguk.
A nálunk szerencsésebb baloldallal bíró Németországban vagy Franciaországban nem vitatják, hogy a közteherhez másképp kell hozzájárulnia annak, aki a jövedelméből három gyereket nevel, mint annak, aki egyet sem. Az előjelek sajnos nem biztatóak, hiszen mikor Révész azt az egyszerű dolgot felvetette, hogy érdemes lenne valamilyen módon megfontolni, hogy csökkentsük a több gyermeket felnevelő édesanyák hátrányait a nyugdíjrendszerben, a szocialisták minősíthetetlen hangnemben ugrottak neki. Pedig valóban fontos lenne a népesedéspolitika kérdésében megegyezni.
Magyar Nemzet
Czakó Gábor szerint a szocializmus és a liberalizmus láthatóan a demokrácia fogalmának páratlan megcsúfolása: mindkét rendszer az irányítást pár tucat rejtőzködő ember kezébe játszotta, akik teljhatalmat kaptak – nem a gazdaság vagy a politika, ugyan! – hanem a gyomrok és az agyak ellenőrzésére.
Nem választotta őket soha senki, semmiért felelősséget nem viselnek, általában azt sem tudjuk, hogy kik ők. Francois Mitterrand 1994-ben kijelentette: Bár a franciák ennek nincsenek tudatában, de háborúban állnak.
Permanens és öldöklő háborúban. Az ellenfél kíméletlen és vérszomjas, korlátlan világuralomra tör. Czakó szerint a dolog többé nem volt tagadható, s Mitterrand francia hazafiként nem kívánta leplezni népe előtt a leggyakrabban globalizáció álnevet viselő világfolyamat egyik legfőbb vonását.
Magyar Nemzet
Fricz Tamás szerint a modern demokráciák válsága kódolva van a rendszerbe. Az általános választójog talaján, az atomizált fogyasztópolgárok többségére épülő tömegdemokrácia korában szinte nem lehet választást nyerni okos, árnyalt elemzéssel, a realitások bonyolultságának érzékeltetésével, hanem döntően ígéretekkel.
A pártok nem mutatják be árnyaltan, valósághűen programjaikat, mert azt a tömegember nem érti, és nem is foglalkozik vele. Ördögi kör ez, az ígérgetés – nem teljesítés – általános csalódás ördögi köre, ami viszont destabilizálja a demokráciákat.
A pártok nem mutatják be árnyaltan, valósághűen programjaikat, mert azt a tömegember nem érti, és nem is foglalkozik vele. Ördögi kör ez, az ígérgetés – nem teljesítés – általános csalódás ördögi köre, ami viszont destabilizálja a demokráciákat. A bizonytalan talajon álló, bizalmi deficittel küszködő nemzetállami kormányok, amelyek az ígérgetések és választások előtti osztogatások miatt hiteleket vesznek fel, és eladósítják a költségvetést, kiszolgáltatottá válnak éppen azoknak a nemzetközi és pénzügyi köröknek, amelyek amúgy is arra törekednek, hogy a nemzetállami kormányzatok meggyengüljenek és globális kormányzás jöhessen létre.
Magyar Nemzet
Bogár László a hazai példán pontosítja az „ígérgetés-nem teljesítés” dolgát: a munkavállalót a mindenkori kormányzat azzal gyanúsítja meg, hogy a valójában az ő „túlfogyasztása” vezetett a deficitek és az adósságok növekedéséhez.
Azért van szükség bizonyos „intézkedésekre”. Ez a „majdjobb” vésődött bele most már nagyon mélyen lassan negyven éve a magyar alávetett és kifosztott többség tudatalattijába. Az ország népének többsége ugyan saját tragikus sorsán át zsigerileg érzékeli, hogy nagy a baj, de hogy valójában mi is a baj gyökere, legfeljebb a pusztító hamis magyarázatok szintjén ismeri.
A 2014-es választás ebben az egyre lehangolóbb színjátékban kritikus elágazási ponttá válhat. 2013 őszén már bizonyosan elszabadul a hisztéria, amely a jelenleginél is reménytelenebbé teszi a helyzet emberséges őszinte feltárását és konstruktív megvitatását.
Magyar Hírlap
[gallery]
A Kossuth téren áthaladva ne izgassuk és ne etessük a táborozókat! Hiteles forrásból tudhatjuk, hogy ha megunják, úgyis hazamennek.
Borókai Gábor
Heti Válasz
Valami végtelen derű árad Török Zsolt szocialista szóvivő ábrázatáról, valahányszor televízióban, újságfotókon látni. Ennek több oka is lehet. Elképzelhető, hogy a vidám embernek fogalma sincs, milyen kétségbeejtő állapotban van a pártja, ellenkezőleg: ő úgy látja, jó úton halad a csapat...
Pilhál György
Magyar Nemzet
A rózsadombi éhségsztrájkoló nem így döntött: vasárnap este bepakolt egy ránézésre is százezer forintnál többe kerülő bőrtáskába, felvett egy méregdrága luxusinget (a halványkék Ralph Lauren többe kerül, mint amennyit egy minimálbéren tengődő család egy hónapban étkezésre fordíthat), és beköltözött egy sátorba a Kossuth térre - bölcsen elfeledve, hogy kormányfőként ő mondta a leghangosabban: "nem kell utcára vinni a politikát". Hétfőn már két számmal nagyobb pulóverben mutatkozott a közéleti sátorban, hogy vizuálisan is jelezze a híveknek: ő bizony éhségsztrájkol, és megviseli az áldozat.
Lukács Csaba
Magyar Nemzet
Lánczi András szerint az EU legitimitása és működése nem állja ki a demokratikus képviselet és ellenőrzés garanciáit. Másképp fogalmazva nem világos, kié a hatalom az EU-ban? Szerinte a hatalom azoké az EU bürokratáké és azon nemzetállami szinten működő hivatalnokoké, akik az elosztást végzik, akik a források felett rendelkeznek. Ennek pedig szerinte az az oka, hogy a jóléti állam szolgáltatásai nem európai polgárságot, hanem intézményfüggő, önállótlan, unatkozó egyéneket nevelnek ki, akiknek a munkához, a szabadidőhöz, és a másik emberhez is teljesen apolitikus viszonya lesz.
Még akár néhány évtizede is az emberek szégyellték, ha állami segélyből kellett megélniük. Ez a szégyen mára elpárolgóban van. Sokak számára szinte vállalkozássá vált, hogy a jóléti állam szolgáltatásaiból tartja fenn magát. Miközben mindenhez joga van minden egyes embernek, éppen a szabadsága, az önállósága vész el.
Ha emberek tömegei az állam szolgáltatásaitól függenek, akkor ott nincs gazdasági szabadság, nincs morális függetlenség. Ott előbb utóbb nyílt zsarnokság lesz.
Igen ravasz liberális propaganda, értékalapon érvel a szociális állam ellen, döntő tényezőnek próbálja bemutatni az unió nemzeti jövedelmének elenyésző részét képező szociális transzferekről döntők „hatalmát”, miközben mélyen hallgat azokról a valóságos gazdasághatalmi tényezőkről, amelyek érdekében áll ezeknek a töredéknyi transzfereknek a megkurtítása is. (szerkesztő megjegyzése)
Magyar Nemzet
...teérted áldott meg engem az Úr. (1Mózes 30:27)
Van egy alapelv a Bibliában, amit meg kell tanulnod, ha élvezni akarod mindazt a jót, amit Isten az életedre tartogat: az áldásokat a megfelelő kapcsolatok hozzák! A Biblia azt mondja: Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz… (Példabeszédek 13:20). Az Ígéret Földje elfoglalásának története azt tanítja nekünk, tartozhatunk olyan emberek társaságához, mint Józsué és Káléb, akkor bejuthatunk oda, és elfoglalhatjuk azt, de tarthatunk olyanokkal is, mint a tíz kém, akik mindebben nem hittek, és meghaltak a pusztában. Amikor József Potifár házába került, nagyszerű áldásokat is hozott magával. Amikor a fáraó palotájába került, az az egész nép felvirágzását hozta el. Amikor Jákób haza akart térni saját családjához, apósa, Lábán, ezt mondta: Kérlek, maradj… mert mindabból, amit tapasztaltam, rájöttem, hogy teérted áldott meg engem az Úr.
A filippi gyülekezet hosszú ideig volt munkakapcsolatban Pál apostollal az evangélium terjesztésében. Ők támogatták az apostolt anyagilag, Pál pedig a lelkiekkel szolgált feléjük. Azt írja: Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind a mai napig (Filippi 1:3-5).
Mi volt a jutalmuk? Pál azt mondja: mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben (Filippi 1:7). A kegyelem egyszerûen annyit jelent: mindaz Istentõl, amire valaha szükséged lehet, bármilyen helyzetben, amivel csak szembe kell nézned. Milyen csodálatos! Pál Jézustól kapta, a filippibeliek pedig Páltól. Tanuld meg felismerni azokat, akik Isten áldásaiban járnak, és kerülj hozzájuk olyan közel, amennyire csak tudsz! Az áldások a kapcsolatok által érkeznek!
maiige.hu
Áldott napot mindenkinek!
Töhötöm