A gazdaság nem elkülönülő zárvány

                                              Székely János püspök szerint a gazdaságnak is a mostaninál sokkal tágasabb törvényszerűségek szerint kellene működnie. A gazdaság nem elkülönülő zárvány, célja nem a haszon, főleg nem a kevesek haszna, hanem afféle tevékenység, amelynek legfőbb szándéka olyan körülményeket teremteni, hogy minden ember méltó körülmények között élhessen. Magyar Nemzet

Hol a boldogság mostanában?

                    Bogár László szerint számos, a nyugati létformát nem átvevő, ősi szakrális rendben élő, főként ázsiai társadalom látszik a hivatalos GDP-adatok szerint koldusszegénynek, miközben hétköznapi életének megformálása szinte minden szempontból harmonikusabb és egészségesebb, mint egy európai nagyvárosban élő nyugati emberé. Magyar Hírlap

Szakadék

A történelmi vereség a totálisan felelőtlen ellenzék pozíciójába lökte a korábbi, bukott kormánypártokat, utód- és maradványszervezeteiket, sajtójukat és értelmiségüket; kellő nemzetközi hátszelük segítségével ahhoz volt erejük, hogy tovább mélyítsék azokat a bizonyos árkokat. Szerető Szabolcs Magyar Nemzet

Színjáték az Együtt 2014 és az MSZP hosszas egyeztetése

                          Ha ugyanis megnézzük, hogy január 2-án, vagy a következő hetekben, hónapokban kik ülik körbe a tárgyalóasztalt, akkor azt láthatjuk, hogy olyan emberek, akik 2010 előtt együtt kormányoztak. Esetükben az érdekek és a gondolkodásmód nem esik olyan távol egymástól, ami ilyen hosszú egyeztetés-sorozatot indokolna. Viszont ezzel nagyon jól tematizálni lehet a közbeszédet, fel tudják magukra hívni a figyelmet.

A nap verse - Füzesi Magda: Anyám

                                  Anyám   "Gyakran elnézem két kezét: miattunk szántja annyi ránc. Napjai hullnak szerteszét, mint rossz fazékról a zománc. Reggel rohan, munka vár, este a kertben toporog. A küzdésben hol a határ nem tudja. Annyi a dolog! Nagymamát őrzi délelőtt, délután óvja a lányomat, s mert megnyergeli az időt, őt szolgálja a virradat. sorsomról számvetést csinál, bánatomra is gondja van. Az én világom körbejár, s minden napom haszontalan." Füzesi Magda (Nagybereg - Kárpátalja, 1952) - költő    

Sarkosan fogalmazva A A A Szentmihályi Szabó Péter - 2013. január 3., csütörtök Hirdetés   Korábban idéztem egy 1845-ös Deák-levélből, most egy másik rész igazságára hívom fel a figyelmet: „Mely gazdaság évenkint többet kiád, mint bevesz, annak előbb-utóbb tönkre kell mennie: éppen így áll a nemzetek sorsa. Nemzetünk végre öntudatra jött, és most az a kérdés: hogyan kell és lehet e bajon segíteni? Egy elhanyagolt gazdaságot restaurálni két mód van: tudniillik vagy jövedelmet kell szaporítani, vagy pedig a kiadást fogyasztani.” A kormány mindkét lehetőséggel megpróbál élni, és a világ összes felelős kormánya ugyanezzel kísérletezik, a nálunk sokkal gazdagabb államok vezetői is. Talán nem is ártalmas a jövő szempontjából ez a recesszió, mert a hitelfelvételekre kényszerítő, pénzközpontú kapitalizmus egész szerkezete és intézményrendszere egy ostoba, kényszerű és fenntarthatatlan „fejlődést” követel, amelyben minden résztvevő előbb-utóbb tönkremegy. A „dobd el a régit, vegyél újat” filozófiája mérhetetlen pazarlást és önpusztító versengést eredményezett, a nyugati civilizáció teljesen felesleges tárgyakat és szolgáltatásokat hozott divatba, s az emberek többsége valójában olyasmiért dolgozik, amire nem is lenne szüksége egy jobban működő társadalomban. Új korszak kezdődik, a Disznófejű Nagyúr hiába ül az aranyon, nem kell több hitel, ha aranytálcán kínálja, akkor sem. Kemény, de hasznos lecke volt.

Boros Imre: Jó lesz vigyázni! - (teljes cikk)

                          A múlt év eleji pénzpiaci ítéletidő után lassan csillapodni látszott a haragos pénztenger. Hamar feledhető lett a 324 forintos euróárfolyam, de esni kezdtek a hazánk adós­ságait terhelő pénzpiaci hozamok is. A balliberális vélekedés szerint merő fantaziálás bármi oksági kapcsolatot sejteni a 2012 év eleji ellenzéki nekibuzdulás – emlékezetes performance az Opera előtt –, s az utána következő pénzpiaci égzengés között. A magam részéről mégis sejteni merészelem, hogy volt közöttük kapcsolat, mint ahogy a 2012 januári békemenet és a hazánkat érintő pénzhisztéria csillapodása között is jól kitapinthatónak vélem az összefüggést.   A 2012-es esztendő aztán jórészt arról szólt, hogy folytak-folydogáltak hazánk tárgyalásai az IMF–EU kettőssel, bár a felek két malomban őröltek akkor, s őrölnek ma is. Amit mi kérünk azt ők nem akarják megadni nekünk, amit viszont valóban adni akarnak, arra úgy van szükségünk, mint púpra a hátunk közepén. Emlékezzünk csak, akkor a jegybank függetlenségétől volt hangos a kommunikációs csatatér. Minden törvényhozói mondatot, amiben szerepelt valamilyen módon a jegybank, az intézmény függetlenségének durva megsértésekén értelmezett a balliberális oldal. Úgy ájuldoztak megmondóembereik ha a jegybank került szóba, mint amikor a históriabeli Döbrögi uraság lúdról, vagy akár csak lúdtollról hallott. Tiltakozásuktól volt hangos a média, mondván ne esküdjenek fel a magyar alkotmányra a tisztségviselők, ne vonjuk össze a jegybankkal a pénzügyi felügyeletet! Egyáltalán nem zavarta őket, hogy az EU is az összevonást tervezte, mint ahogy azt tervezte korábban a hazai szoclib kormány is. Továbbá tiltakoztak a harmadik jegybanki alelnöki poszt megteremtése ellen is, félve attól, hogy a „magyar kormány képviselője ott fog kémkedni a magyar jegybank háza táján”. Emlékezetes, hogy minden között azt tekintették a legdurvább sérelemnek, a jegybanki függetlenség sárba tiprásának, amikor a kabinet havi nyolcmillióról „koszos” kétmillióra mérsékelte Simor elnök fizetését. Szakmai érvekkel is előálltak a nagy tiltakozásban, követelve, hogy a jegybanknak ne legyen más dolga, csak kövesse az inflációs célt, és ennek egyetlen eszköze létezik csupán, a minden konkurensünknél magasabb és messze az infláció feletti jegybanki vezető kamat. (Az infláció ettől még persze simán felpörög.) Gazdasági élénkítést segítő, vagy a pénzpiaci spekulációval szembeszálló jegybanki akciókról pedig szó sem lehet! Képzeljük, teszik hozzá, számos unióbeli jegybank van, amelyek nem így cselekszenek, de azok szembe is mennek a forgalommal, balra hajtanak, noha jobbra kellene hajtani ezen az országúton. Ma is így vélekednek a jegybank kamatdöntő testületének belső tagjai, mindenekelőtt az elnök és két helyettese, amikor a pénzpiaci hiteleink drámai hozamcsökkenése ellenére is rendre ellene szavaznak a kamatcsökkentésnek. Elemzőiket valószínűleg erős szalmiákkal kellett élesztgetni, amikor értesültek, hogy a százszázalékos állami tulajdonú Eximbanknak az érvényes jegybanki alapkamat alatti hozamszinten kínáltak több mint kétmilliárd dollár hitelt, pedig csak 300 milliót akart eredetileg kölcsönvenni. Ők ugyanis a tranzakciót kísérleti léggömbnek tekintették, amit úgyis kidurrantanak, és majd az állam is okul belőle, mondván nincs még keresnivalója a „piacon”. A diáklázadás körüli kormányzati bizonytalankodás azonban az év végére új távlatokat nyitott a „demokratikus ellenzék” és a pénzpiacok új egymásra találásának. Ezúttal szerencsére csak a forint piacán. Az elemzők már 300 forintos eurót láttak. Ami azonban történt nem több egy botcsinálta összeesküvésnél, aminek azonban nagyon tanulságosak a számszaki részletei. Az MNB adatai szerint december 12-én az euró árfolyama 282,50 forinton állt, miközben az MNB-számlákon jegybanki alapkamatért 4190 milliárd forint kereskedelmi banki pénz rogyadozott. December 19-re az árfolyam 287,50 forintra romlott, közben ugyanez a pénzkészlet már csak 3901 milliárd forint volt, míg 27-re 3563 milliárdra csökkent, az árfolyam tovább romlott és ekkor 293,40 forint volt. Két hét alatt eltűnt 627 milliárd forint ezekről a számlákról. A forint pedig mintegy négy százalékot romlott. A 627 milliárd forint több mint kétmilliárd eurót ér. Vajon mire kellett így év végén ez a hatalmas összeg a kereskedelmi bankoknak? Megszívlelték volna a siralmat, amely szerint nem megy a hitelezés, és szórták ki a kölcsönöket mint bolond pék a lisztet?! Aligha. Vagy készpénzzel tömték ki a trezorjaikat, hogy ezzel veszítsenek? Nyilván nem ez volt a céljuk. Inkább eurót vettek nagy tömegben akkor, amikor egyébként gyér a piac, s ezzel jól felhajtották az árfolyamot. Az ország pedig 2012-ben is legalább kétmilliárd euróval több devizát termelt, mint amennyit elfogyasztott. Tehát a forintnak emiatt erősödnie kellene, de immár sokadszor egymásra talált a „demokratikus ellenzék” és a pénzpiaci fegyverzet, majd jött az egymást erősítő pénzpiaci puskaropogás, valamint diáktüntetés. Szegény öregdiákok még okafogyottan is tüntettek a közös siker érdekében. Nem árt emlékezni Simor egykori főtanácsadójára, aki egyben az MSZP tagja is. Ő is szabadon hozta-vitte a sok pénzt érő értesüléseket a „demokratikus ellenzéknek”. Ma is van még néhány „független” tanácsadó. Tanácsaikból pedig már Ron Werber készíthet robbanó gyűlölet-gyúelegyet. Jó lesz vigyázni. Boros Imre Magyar Hírlap  

2013 a tíz százalékos rezsicsökkentés éve

                      2013. január 1-jével nem árnövekedés, hanem 10 százalékos rezsicsökkenés lesz - hangsúlyozta Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője a Csepeli Erőmű előtt tartott szerdai sajtótájékoztatón. Ugyanitt Németh Szilárd fideszes országgyűlési képviselő kijelentette, a munkacsoportot az a cél vezérli, hogy a 10 százalékos végfogyasztói árcsökkentést minden háztartásban érvényesíteni lehessen.   2013. január 1-től a kormány és a Parlament döntéseinek megfelelően tíz százalékkal csökken a villamos energia, a gáz és a távhő ára Magyarországon – hangsúlyozta Rogán Antal. A Fidesz frakcióvezetője a rezsicsökkentésről szóló döntést történelmi lépésnek nevezte, és emlékeztetett, hogy 2002 és 2010 között a szocialista kormányok idején minden évben az infláció fölött emelkedett a villamos energia és a gáz ára. 2002-höz képest a gáz ára a háromszorosára, a villamos energia ára pedig a kétszeresére emelkedett, miközben a kumulált infláció mértéke 58,8 százalék ebben a nyolc esztendőben – fűzte hozzá. Mint mondta, ehhez képest 2013. január 1-jével nem árnövekedés, hanem 10 százalékos rezsicsökkenés következik be. A gázárakról szólva elmondta, az alapdíj tíz százalékkal csökken, és a köbméterenként fizetendő díjnál van egy 8,2 százalékos mértékű csökkentés, emellett eltörlik a földgáz biztonsági készletezése után fizetendő 1,8 százalékos köbméterenkénti díjat. A villamos energia esetében a lakossági fogyasztók forgalmi díjai átlagosan 8,4 százalékkal csökkennek, és ezen felül még jelentkezik a rendszerhasználati díjak 1,6 százalékos csökkentésének hatása is. A távhőárak esetében pedig egyértelműen a végfogyasztói árak tíz százalékos csökkentéséről döntött a kormányzat – hangsúlyozta a politikus. A Csepeli Erőmű előtt tartott sajtótájékoztatón elhangzott az is, hogy a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja Németh Szilárd vezetésével munkacsoportot hoz létre, amelynek feladata a tíz százalékos rezsicsökkentés gyakorlati megvalósításának ellenőrzése. Ennek a munkacsoportnak az lesz a feladata, hogy ellenőrizze és nyomon kövesse az árak alakulását, azt hogy a csökkentések megjelennek-e, és milyen formában a családok számláiban – szögezte le a frakcióvezető. Rámutatott, Németh Szilárdnak „minden felhatalmazása megvan arra, hogyha úgy ítéljük meg, hogy a szolgáltatók trükköznek, akkor a képviselő úr bármilyen jogszabály-módosítást kezdeményezhet mind a Parlamentben, mind pedig a kormányzatnál, mert erre a miniszterelnök úrtól is megvan a megfelelő felhatalmazása”. A politikus felhívta a lakosság figyelmét arra, hogy a tíz százalékos rezsicsökkentés először a februári számlákon jelentkezik majd, mivel az intézkedéscsomag január 1-től hatályos. Szólt arról is, hogy Csepelen a legtöbben önbevallásos módszerrel, bediktálás útján ismertetik a fogyasztásukat. Ők a minél pontosabb elszámolás érdekében már a 2013. január 1-jei állapotot is jelentsék be hivatalosan a szolgáltatóiknak – javasolta a kerület polgármestere.

Zombor: Másfél évszázad hagyománya tovább él

Zomborban Magyar Polgári Kaszinó nemrég ünnepelte fennállásának 150. évfordulóját. Az ebből az alkalomból színpadra állított műsor épp úgy bizonyította az intézmény hagyományápoló jellegét, mint az évközi események.   – A legfőbb célkitűzéseink a legrégebbi fellelhető alapszabályzathoz viszonyítva változatlanok, tulajdonképp csak a kor szelleméhez és elvárásaihoz igazítottuk őket. Úgy véljük, legfőbb feladatunk ápolni anyanyelvünket, őrizni identitástudatunkat, és erre nevelni a felnövekvő nemzedékeket, ideszoktatva őket, úgy, ahogyan azt velünk a szüleink, nagyszüleink tették – nyilatkozta Karcher Erzsébet elnök (a képen) idei évértékelésekor. Ha visszatekintünk januárig a néhány nap múlva elköszönő évre valóban azt tapasztaljuk, hogy kis kivétellel hagyományos rendezvények zajlottak az intézmény falai közt.Volt Bálint-napi bál,  március 15-én szép műsorral emlékezett meg a Kaszinó 1848 március idusáról, majd következett az Ötösfogat, szeptemberben halfőző bajnokság nyitotta az évadot, október 5-én a Kegyeleti napra került sor a csongrádi Batsányi János Gimnázium tanulóinak műsorával, december elején szívet melengető műsorral várták a legkisebbek a Mikulást, és volt Szilveszteri mulatság. Több rendhagyó rendezvény is volt az év során. Az elnök hangsúlyozta,  fontos az idősebbek jelenléte, a mindenütt helyét megálló dalárda, a nyugdíjasok klubja, a kézimunka szakkör, hiszen évtizedek óta ezek a tevékenységek képezik a töretlen működés alapját. A jubileumi műsor kísérőrendezvényeként a műemlékvédő szakkör szerkesztésében múltidéző kiállítás nyílt az előcsarnokban. Ízelítőt láthatunk az elmúlt évtizedek példaértékű teljesítményeiről. Örvendetes, hogy az egykori plakátok, közintézményektől kölcsönkért és fénymásolt okiratok, régmúltról tanúskodó fotók még újév után is hosszan megtekinthetők. – Tulajdonképp büszkék lehetnénk arra, hogy napjaink pénztelensége, a megannyi bosszúsággal járó és gyakorta eredménytelen pályázások ellenére működik az intézmény - hangsúlyozta Karcher Erzsébet. Az elnök asszony minap Zentán átvette a Gubcsi Lajos alapította Ex Libris Díjat, amelyet három délvidéki intézménynek, köztük a zombori Magyar Polgári Kaszinónak ítéltek oda. VajdaságMa, Patrióta Európa Mozgalom

Stefka István: Ki hazudik? - (teljes cikk)

                            Ennek megállapítása mindig nézőpont kérdése. Persze mindent felülírnak a tények. De vannak olyanok, akiket nem zavarnak a tények, a valóság, és rendre csak az ellenkezőjét állítják. A folyamatos hazudozók mindig számítanak az emlékezetkihagyásra, a kegyes felejtésre és természetesen a történelemhamisításra.A hazudozást alakíthatja a kényszer, a szükség, de indukálhatja a rosszindulat, a hatalom megszerzése és egyfajta morális romlottság, akinek nem számít sem ember sem isten. Az egyenesen pofátlanság, amikor valaki úgy hazudik, hogy tudja, nem mond igazat. Ebben a komcsik mindig is mesterek voltak, mivel évszázados hagyománya van a bolsevik módszernek: tanulni, tanulni, tanulni, de inkább hazudni, hazudni, hazudni. Hazugsággal, átveréssel, aztán terrorral tudták összetartani valamivel több mint hetven évig a nagy Szovjetuniót. Sztálin hűséges tanítványai közül Rákosi szelleme még ma is él. Az MSZP hatalomra jutásakor Lendvai Ildikó hittel, meggyőződéssel jelentette ki többször, aztán tagolva: „nem lesz gázáremelés!” Tudjuk, nyolc év alatt 200 százalékkal emelték a gáz árát. Gyurcsány Ferenc a 2006-os miniszterelnök-jelölti kampányban élő televíziós vitában felháborodottan utasította vissza Orbán Viktor feltételezését az orvosi vizsgálat fizetőssé tételéről. Kétszer is megismételte: a szocialisták nem engedik, hogy az orvosi vizsgálatért fizetni kelljen vagy a kórházakat privatizálják. S ezek az ígérgetések, hazugságok bejöttek a választásnál, mi pedig emlékezünk a vizitdíjra és a kórházak magánosítására. Ugyanígy a Kádár-korszakban egy jelentős réteg elhitte, hogy 1956-ban ellenforradalom volt. Addig tanították a hazugságokat az iskolákban, a történészek egy része addig magyarázta félre a valóságot, hogy a Ellenforradalom tollal és fegyverrel könyv hazugságai lettek az irányadók. Holott már a honvédelmi harcok közben közmegegyezés volt, szájról szájra járt, hogy szabadságáért harcolt ez a nép. Nos, itt tartunk még mindig ebben a tudati összevisszaságban, zűrzavarban a rendszerváltás után huszonkét éve. Nem véletlen, hogy be vannak tojva a liberálbolsik az új oktatási-nevelési elképzelésektől, és ezerrel támadják, mert esetleg képes lenne rendet teremteni végre a nebulók fejében. Képes lenne igazi értékrendet felsorakoztatni a diákság előtt. Ezért vonultatnak fel félrevezetett „testvéri tankokat” az utcákon, hátha hazug szándékaik kapnak támogatást. De erről szó sem lehet. Még akkor sem, ha elfogadjuk, hogy valóban deficites ez az ország. Rosszabb állapotba került, mint huszonöt éve volt. Most játsszák Csurka István Deficit című darabját az Új Színházban. Az 1967-ben írt abszurd játék bemutatását az épülő szocializmus vigyázó cenzorai csak tizenkét évvel később engedélyezték játszani. Volt is mitől tartaniuk. Csurka a kiúttalanság, a társtalanság, a gyökértelenség, a szenvtelenség, a morális üresség kétségbeesett drámáját tárta a magyar társadalom elé. S mindez azért történhetett meg, mert a társadalom egy része elvtelen alkut kötött a hatalommal: a szabadság, a függetlenség helyett választotta a Wartburgot, a Trabantot és a víkendtelkeket. Ugyanakkor más választása aligha volt, mert betörték volna a fejét. Mégis miről van szó? Arról, hogy sokat vesztettünk identitástudatunkból, egyáltalán a tudatunkból. Hiszen minden ott dől el. Mennyire vagyunk átverhetők, megvehetők. Erről lesz szó a következő években, évtizedekben. Kinek mennyi embert sikerül a maga oldalára állítani? Az agymosás, az átverés eddig jól bevált. Ezt az alattomos módszert akasztotta meg két és fél éve a kétharmad. Kérdés, mennyit fognak hazudozni az idén? Most kell csak igazán hazugság fegyvert bevetni, a hazugságháborút folytatni, mert ezek a „kifogástalan” urak 2014-ben szeretnék ott folytatni, ahol 2010-ben abbahagyták. Ezt nem szabad engednünk. Most már csak azt kell tudnunk pontosan: ki hazudik? Ki akar bennünket félrevezetni? Ennek megállapítása döntéseinkben, életünkben hosszú évtizedekre meghatározó jelentőségű lehet. De hogy ezt időben felismerjük, ehhez kell tudatunk, gondolkodásunk vegytisztasága. Stefka István Magyar Hírlap