Bayer Zsolt: Lobbikról és szabadságról I.
Kulka János így foglalta össze a minap a gondolatait: „…A vélemény szabadságáról, az állampolgár jogai-ról, kötelességeiről van szó. Miért kell ellenségnek tekinteni, aki kimondja a véleményét?” Mivel tökéletesen egyetértek a fentiekkel, ezért bátorkodom megírni véleményemet a „buzilobbiügyben”. Meglátjuk, kik és mennyire tekintenek majd ellenségnek.
Buserant és bugris
Nos, ha Kerényi Imre a jóval szelídebb „meleglobbi” kifejezést használta volna, most lényegesen kisebb lenne a botrány. Ezért nézzük először a szavak eredetét. A „buzi” egy témával foglalkozó blog szerint a huszadik század fordulójának környékén „került a magyarba a német Buserant szó átvételével (...), s közben a szóvégi -ant átalakult -ans-sá (v.ö. német pedant, magyar pedáns, német kulant, magyar kuláns, stb.), mint buzeráns.
E szó rövidült a pesti szlengben, s lett belőle hamar buzi… A németbe a velencei olasz buzerar (»szodomita«, »análisan közösülő«) nyomán jutott el. A szó korábban – azonos jelentéssel – az óolaszban mint buggero, ill. a spanyolban mint bujarrón volt használatos, valamint került az angolba a 14. században mint bugger (jelentése mind a mai napig »szodomita«)”.
Azt talán kevesebben tudják, hogy a szó eredetije a latin „bolgár” népnév. Erre Nádasdy Ádám hívja fel a figyelmet a Magyar Narancs 2001. 02. 15-i számában számában, Örömtelen eretnekek című cikkében: „Talán a bolgárok között több lett volna a meleg, mint másutt? Nem erről van szó.
Európán a 10. században eretnekségi hullám söpört végig, melynek kiindulópontja a Balkán volt. (...) Minthogy a mozgalom Bulgáriából terjedt nyugat felé, a külvilág egyszerűen »bulgároknak« nevezte őket. Így jutott el az eretnekséggel együtt maga a bulgarus szó is az ófrancia nyelvbe, ahol boulgre, majd bougre (ejtsd: »búgrö«) lett belőle.
Elfelejtődött, hogy e szó eredetileg egy kelet-európai országra utalt, s már »eretnek, hitszegő« értelemben élt. Ekkor a németbe is bekerült (Buger) már szelídebb jelentésben: »paraszt, bunkó, tökfilkó«. Végül ez a német Buger a magyarba is átjött, még a szüleim is használták: »Ki ez a buger?«, azaz tökfilkó.
Ebből származik a magyar bugris is.” Ez tehát a „buzi” eredete. Érdemes kiemelnünk - ez az idézett Nádasdy-szövegben is szerepel – a paraszt, bunkó, bugris jelentéstartalmat. Ugyanis nyelvünk egyik legrémesebb fejleménye, a kommunizmus egyik átkozott öröksége a „parasztozás”. A „paraszt” a mai napig a bunkó, az elmaradott, a hitvány szinonimája a magyarban, s többek között a „buzi” kifejezéstől irtózó, politikailag korrekt liberálisok parasztoznak önfeledten.
De honnan ered a „meleg” kifejezés? A német schwul, schwüligkeit jelentése forró, kellemetlen, párás meleg, a németek így hívják a homoszexuálisokat, a magyar nyelv ezt vette át. Kálmán László ehhez a következőket teszi hozzá: „...itt olyan metonímiáról van szó, amelynek az az alapja, hogy a szóban forgó emberek a saját nemük képviselőivel szemben nem olyan tartózkodóak, nem hidegek, mint a heteroszexuálisak.
Ezt a speciális viselkedésmintát terjeszti ki a metonímia (...) a személy egész viselkedésére, amikor rámondjuk, hogy úgy általában túlfűtött”. Tehát eredetileg a „meleg” is pejoratív kifejezés volt, de valamiért mégis ez lett az érintettek által elfogadott megnevezés. Ezen a ponton szeretném megjegyezni, hogy a társadalom többségére mégsem erőltethető rá, hogy ezt használja. Ugyanis a társadalom többsége számára a meleg egészen mást jelent, és a többség ragaszkodni akar az eredeti jelentéshez. Így az érintettek kénytelenek lesznek beletörődni abba, hogy a többség továbbra is a homoszexuális megnevezéssel fog élni, amennyiben nem akar kifejezetten sértő lenni. (Ez amúgy elvárható a többségtől.)
A homoszexuálisok manapság előszeretettel hivatkoznak az antikvitásra, ahol teljesen „normális” és „elfogadott” volt a homoszexualitás, s ezt állítják gyakorta szembe a kereszténység „prűdségével”. Most csak egyetlen gondolatot idéznék. Marcus Aurelius, a filozófus-császár Elmélkedések című művének első könyvében felsorolja mindazokat, akiknek hálával tartozik. A leghosszabban atyját dicséri, aki „lemondott a fiúkkal való szerelmeskedésről”. Vagyis miközben a homoszexualitás valóban része volt a mindennapoknak, ezt a viselkedésformát akkor sem tartották „normálisnak”. Amúgy az ókori gladiátorképzőkben, a spártai laktanyákban vagy a római légiósok között a homoszexualitás nem elsősorban a szexről, hanem a hatalomról szólt. Mint a börtönökben.
A zseniális Remény rabjai című filmben fel is tűnik ez a „hatalmi aktus” a „nővérek” névre keresztelt csoport kapcsán, amely megerőszakolja rabtársait. A néző pedig kifejezetten megkönnyebbül, amikor az amúgy aljas és szemét börtönőr agyonveri a „nővérek” vezetőjét.
A homoszexuálisok másik érve, hogy az állatvilágban is normális az effajta viselkedés. Nem, nem az. Az állatvilágban mindig valamilyen drámai változás okán következik ez be. Mint a Rejtett dimenziók című könyvben ismertetett patkánykísérletben. Egy adott területen patkányparadicsomot hoznak létre, majd fokozatosan növelik a populáció létszámát. S egyszer csak elérkezik a kritikus pont: a patkányok bizonyos egyedszám felett hihetetlenül agresszívak lesznek, felfalják utódaikat, és a hímek között kitör a homoszexualitás.
Majd a populáció létszáma mindezek következtében felére zuhan vissza, s ekkor helyreáll a rend. Egyszóval véleményem szerint a homoszexuális viselkedésmód nem tekinthető „normálisnak” sem társadalmi, sem pedig biológiai értelemben. A homoszexualitás normalitását és kötelező elfogadását a meleglobbi követeli.
Erősödő lobbi
De akkor ezek szerint létezik meleglobbi? Létezik. „Az Eurovíziós Dalfesztivál nemcsak könnyed családi szórakozás, hanem az egész Európából érkezett melegek találkozóhelye is a mindenkori rendezvény helyszínén. (...) Jan Feddersen német újságíró becslése szerint a dalfesztivál rajongói klubjainak 95 százaléka férfi, akik majdnem mind homoszexuálisok.”
Ez az idézet 2007 májusából való, és a Háttér Társaság a Melegekért nevű szervezet nyilatkozatából származik. A HVG ez év januárjában a következőket írta: „A svájci gárdistákat 2002–2008 között vezető Mäder a Schweiz am Sonntag hetilapnak úgy fogalmazott: a Vatikánt annyira a hatalmas meleglobbi uralja, hogy ez már egyenesen veszélyezteti az egyházfő személyes biztonságát. (...)
Arra a kérdésre, hogy abban a bíborosi jelentésben, mely a 2012-es Vatileaks-botrányt követően készült, szó van-e a vatikáni meleglobbiról, Becciu azt válaszolta, a jelentés tartalma titkos, és kizárólag a pápa ismeri”. Az Origo tavaly nyáron továbbment: „(...)A beszámoló szerint Ferenc pápa azt mondta: »a kúriában vannak szent emberek, tényleg, viszont mindennapos a korrupció is. (...) Beszélnek olyasmiről, hogy meleglobbi, és ez igaz, valóban létezik ilyen. Meglátjuk, hogy mit tudunk majd tenni«... Az AFP francia hírügynökség szerint amennyiben az audiencián valóban ez hangzott el, akkor ez volt az első alkalom, hogy egy pápa ilyen nyíltan beszéljen ezekről a kényes problémákról.
Ferenc pápa megválasztása előtt több olasz újság is tudni vélte, hogy létezik a Vatikánban egy úgynevezett »meleglobbi«, amely egyszerre nyomásgyakorló csoport, illetve áldozata a vatikáni prelátusok zsarolásának. (...)
Ennek a hálózatnak a létezése rendítette meg állítólag XVI. Benedek pápaságát és játszott közre lemondásában.” Amúgy a 444.hu liberális honlap is foglalkozott a témával ez év januárjában, ők egyebek mellett a már említett egykori svájci gárdistavezető Mäderrel kapcsolatban ezt írták: „Mäder nemhogy elismerte a vádakat, de még tovább is ment. Szerinte a Vatikán »mágnesként vonzza a melegeket«, mert ott szinte kizárólag férfiak élnek.”
Meleg szuperhősök
A Hetek című lap tavalyelőtt ezzel a címmel jelentetett meg írást: „Világszerte nyerésre áll a meleglobbi”.
A cikkben pedig ez olvasható: „Budapest az elmúlt időszakban több LMBT-esemény (leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű) színhelye volt… A művészet, a sport, az üzlet és a politika világát is egyre jobban átszövő mozgalom térnyerése az evangéliumi keresztényeket is komoly próbatétel elé állítja. (…)
A sporteseményekkel egyidejűleg és azzal összefüggésben zajlott a 3. Magyar LMBT Üzleti és Emberi Jogi Konferencia, amelyen olyan prominens személyiségek vettek részt, mint Theresa Bubbear, a budapesti brit nagykövetség nagykövethelyettese, Mavijnk Pijnenburg, az IBM Egyenlőségi és LMBT üzletfejlesztési vezetője és Toplie Farney, a Morgan Stanley vezető munkatársa.
Egyébként nemcsak az IBM-en belül kezelik kiemelten a másságukat felvállalókat (külön meleg munkacsoportok alakulnak a »hatékonyabb munkavégzés« reményében), hanem például a Cisco is adókedvezményeket ígér amerikai meleg alkalmazottjainak, az American Expressnél pedig létezik egy »pride network« (büszkeség hálózat), amelynek már több mint ezer tagja van.
…A politikai szintre emelt képviselet most amúgy is divat. Barack Obama egy hollywoodi sztárok között elköltött adománygyűjtő vacsora után talált úgy nyilatkozni a melegházasságról, hogy abból kínos magyarázkodás kerekedett. Megnyerte ugyan az LMBT társadalmi réteget a neki szóló ígéretekkel, de ezzel párhuzamosan súlyos veszteséget könyvelhet el az evangéliumi gyülekezetek táborában.
Szimpatizáns szavain felbuzdulva a világ két legnagyobb képregénykiadója, a Marvel és a DC Comics elárulta, hogy vannak meleg szuperhőseik is. Miután a népszerű karakter, Northstar megkérte férfi partnerének a kezét, a DC is kénytelen volt meleget faragni a korábban nagy nőcsábász hírében álló Zöld Lámpásból.
Batman és Robin kapcsolata is már régóta gyanús sokaknak, amit csak megerősített a homoszexualitását felvállaló Joel Schumacher rendező által elkészített két mozifilm, de azóta a hazánkban is ismert X-menben is megtörtént az első coming out. Mindkét kiadó úgy véli, hogy a változtatások nem jelentenek veszélyt a gyermekek egészséges nemi identitásának kialakulására.”
De igen, veszélyt jelentenek.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Ima a nemzetért - a nemzeti összetartozásnak állított emlékművet Szürte magyarsága
Az iskolának a feladata
"Az iskolának az a feladata, hogy a kérdezést természetes és leküzdhetetlen szokásunkká tegye." Örkény István (1912-1979) - író, drámaíró
Bayer Zsolt: Leghosszabb századunk
Leghosszabb századunk a kiegyezés után kezdődött. És tele volt reménnyel. Ugyanis a vesztett szabadságharc és a kegyetlen megtorlások utáni reménytelenséggel leszámolva csodát tett a nemzet.
A kiegyezés után szárnyaló gazdaság, erős pénz, felépülő világváros, folyamatos gyarapodás és európai egyenrangúság jelezte a magyarság erejét. S ebben az erőben benne volt a nemzetiségek asszimilációja és a magyar zsidóság emancipációja is.
Ennek vetett véget az első világháború. Immár százéves történelmi hazugság az első világháború kitörését a Monarchia és a németek nyakába varrni. A győztesek hazugsága.
A tények: a trónörökös, Ferenc Ferdinánd politikai credója az volt, hogy a szlávságot beemelje a Monarchia államalkotó nemzetei közé, és a dualizmust átalakítsa „trializmussá”. E lépéssel pedig hosszú időre – talán máig? – biztosította volna a Monarchia jövőjét.
Éppen ezt nem akarta a Nyugat, elsősorban a brit világbirodalom. Ők és a franciák nem akartak egy erős nagyhatalmat Európa közepén. Ezért kerítettek hamar egy Gavrilo Principet, ezért. Hogy ki kelljen törnie a háborúnak.
A háború véget vetett leghosszabb századunk induló reményeinek.
A háború végén ott várt miránk az eufemisztikusan proletárdiktatúrának nevezett patkánylázadás és Trianon.
A Tanácsköztársaság legiszonyatosabb következménye, hogy a magyar nép lelkében vet véget például a zsidó emancipáció lehetőségének. A nép ugyanis az egészből azt érzékelte leginkább, hogy bőrkabátba bújt zsidó keretlegények érkeznek a faluba, és felkötik a papjukat, bírójukat és módos gazdáikat.
A nép pedig úgy általában nem mérlegel, cizellál, a nép átél és megél, és érzelemmel éli meg históriáját. Ott kezdődött az az érzelem, ami a vészkorszak részvétlenségéhez vezetett. Nehogy véletlenül azt gondoljuk, hogy a történelemben nincsenek ok-okozati összefüggések. És bizony Bartha Miklós Kazárföldön című művét nem betiltani kellene, hanem kötelezővé tenni, és megbeszélni a középiskolások okos gyülekezeteiben. Hogy vége legyen megátkozott kibeszéletlenségeinknek, amelyekből észrevétlenül szivárog a méreg leghosszabb századunk kezdete óta.
S ott várt ránk a háború végén Trianon. A Nyugat legocsmányabb, legaljasabb műve.
A trianoni békediktátumban pedig nem is az a legocsmányabb és legaljasabb, ahogyan minden emberséget és igazságot félretéve elbánt a magyarsággal, hanem az, hogy cinikusan és tudatosan előkészítette a második világégést. Igen, teljesen felesleges Horthy nyakába varrni Magyarország belépését a második világháborúba. Ugyanis Magyarországnak nem volt semmi más lehetősége. De facto sem – s ami sokkal fontosabb: érzelmileg sem.
De a második világháború előtt Magyarország még egyszer csodát tett. Kitörve az első világháború iszonyatos veszteségei, a patkánylázadás sokkja és Trianon elviselhetetlensége okozta reménytelenségből, másodszor is sikerült rendbe tenni az országot. Újabb gazdasági csoda jött, erős pénzzel, fellendüléssel, az egész Európában egyedülálló és csodált klebelsbergi oktatási reformmal, bethleni konszolidációval, vagyis mindazzal, amit a későbbi „győztesek” újfent a bűneink közé soroltak.
És igen: leghosszabb századunk második csodáját végigkísérte a revizionizmus gondolata és hite. Szögezzük le hát végre: az lett volna megdöbbentő, szomorú és megmagyarázhatatlan, ha nem kíséri végig.
A második világháború végül véget vetett minden reménynek. S az utána következő diktatúra, majd ’56 vérbe fojtása, végül a kádári „konszolidáció” örökké és mozdíthatatlanná tette a hazugságokat. Leghosszabb századunk utolsó harmada elvette a nemzet önbecsülését, és a „kussolj!”, a „kaparj kurta” mentalitást adta cserébe.
Így talált bennünket a rendszerváltás, leghosszabb századunk vége. Vagyis csak azt hittük, hogy vége. Mert elmúlt huszonöt évünkben is velünk maradt. De megszabadulhatunk tőle végre.
Ha őseink Trianon után csodát tudtak tenni, mi miért ne tehetnénk? Pontosan ez a hit teszi fontossá és értelmezhetővé június 4. emlékezetét.
A hit, hogy a huszadik század meghaladható, a hazugságok lebonthatók, a határon túli magyarság helyzete igenis rendezhető, és a nemzet ismét egyként gondolhat önmagára.
Hogy a helyére parancsolható végre az ostoba, önsorsrontó hőzöngés és a megátalkodott, undorító önfeladás is. S hogy a „győztesek” és az utódállamok megbocsátják végre nekünk, hogy szétszedték és elvették tőlünk az országunkat. Mi ugyan nem tartunk igényt erre a megbocsátásra, de ha ők képesek lesznek végre túljutni rossz lelkiismeretükön, akkor elkezdődhet végre a határon túli magyarok igazságtétele. Amit úgy hívnak: autonómia.
Ezt ugyanis még a trianoni békediktátum idején ígérték meg. És mi nem felejtünk.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Csorba tó - Magas-Tátra - Felvidék
A Csorba tó a második legnagyobb tó a Tátra déli oldalán, a Szoliszkó-gerinc délkeleti vége alatti teraszon, a Furkota- és a Malompataki-völgy torkolata között, 1346 m tengerszint feletti magasságban.
A tó mellett van a Csorbató nevű klimatikus gyógyhely (település).
Nevét az alatta fekvő Csorba faluról kapta, amelynek határában fekszik. 1930-ban Miroslav Slavík javasolta, hogy nevezzék át Slovenské pleso-nak, azaz Szlovák-tónak, de javaslata nem talált visszhangra.
kattints a képekre - érdemes!
Majkpusztai kamalduli kolostor és kastély - Oroszlány - Dunántúl
A Vértes-hegység északi részén fekvő Majk területét az Árpád-korban a Csák nemzetség kapta meg királyi adománybirtokként. Első okleveles említése 1235-ből való, amikor is a veszprémi esperességhez tartozó fiókegyházként említik. Okleveles adatok igazolják azt is, hogy már 1252 előtt fenn állt a majki premontrei prépostság, amelynek a patrónája a Nagyboldogasszony volt.
Az évszázadok során többször gazdát cserélt Majk területe és maga a prépostság is, amely a 16. század első felében a Vértes falvainak nagy részét feldúló, felégető, portyázó török csapatok útvonalába esett.
1727-ben gróf Esterházy József országbíró, Komárom megye főispánja vásárolta meg az 1200 hold területű, szántóföldből, szőlőből, rétből, legelőből, erdőből, halastóból, három malomból és a volt premontrei kolostor és templom romjaiból álló Majkpuszta területét. Ő volt az, aki majki birtokát 1733-ban a kamalduli szerzetesrendnek adományozta a remeteség megépítéséhez.
A majki műemlékegyüttes Oroszlány külterületén található, valaha kamalduli szerzetesek éltek falai között, különálló kis cellaházakban.
Mikes Kelemen szülőfaluja - Zágon - Székelyföld - Erdély A Mikes-szobor
Mikes Kelemen (Zágon, 1690 – Rodostó, Törökország, 1761) II. Rákóczi Ferenc íródeákja, kamarása volt.
Én hiába szeretem a szobám csendjében az utcagyereket
"Én hiába szeretem a szobám csendjében az utcagyereket! Nem arra van szüksége, hogy könnyes, szende szemembe nézzen, hanem hogy legyen kenyér az asztalán, fedél a feje fölött, étel a tányérján, ceruza a kezében, takaró az ágyán, kapjon jó szót, simogatást."
Böjte Csaba (1960) - ferences szerzetes
Az EU-ban, vagy azon kívül - A mai kétségeinkre is valószínű ez a jó válasz
"Jobb szövetségben élni, mint nélküle halni."
Molnár Gábor (1908- 1980) - a 20. század egyik legnépszerűbb magyar vadász- és útleírásírója
Bayer Zsolt: Lapszemle - avagy mi pedig megint gyanútlanul feküdtünk le este, és reggelre kiderült, hogy fasiszták vagyunk
Amikor a világ egy csöndesebb pillanatában elmélázott, és arra gondolt éppen, hogy ennél rosszabb már nem lehet, akkor az üres semmi egy darabkáját hirtelen körülnőtte a Szelestey Lajos.
A világ belenyugodott, hogy ismét tévedett, Szelestey Lajos pedig végérvényesen rászopódott a semmire. Szépen kosztolt, de odabent maradt a mérhetetlen űr, amit persze Szelestey Lajos nem érzett sohasem. Ő úgy gondolt önmagára mindvégig, mint valamire, és ezzel a meggyőződéssel ment dolgozni 1976-ban a Magyar Rádióhoz.
Ezután következtek a szokásos évek, a körülnőtt semmik ismert karrierállomásai, míg Szelestey Lajos végre megállapodott a Klubrádiónál, ahol úgynevezett lapszemléket készít reggelente, imigyen spórolva meg jobb sorsra érdemes hallgatóinak a reggeli kávét.
Szelestey Lajos tegnap is elkészítette reggeli lapszemléjét. Ebben pedig a következőkről számolt be: „Míg a világ Ukrajnára figyelt, azalatt hasonlóan félelmetes eredményeket hozott a magyar választás: nemcsak hogy másodszorra is győzött a nacionalista Fidesz, de utána immár a reakciós Jobbik lett a második, ami sötét napokat vetít előre.
Mindezt Hajba Máté, a Polgári Platform elnökhelyettese írta, és a cikket átvette a Yahoo News is. Mint rámutatott, az elmúlt négy év bizonyította Magyarországon, milyen riasztó is lehet a többség demokratikus zsarnoksága. A kormánypárt kiterjesztette az amúgy is gőgös állam hatalmát, de ezzel csak a szélsőséges Jobbik útját készítette elő. (…)
A hatalom nem éppen félénk, ha a nacionalista politikáról van szó, de ebben messze felülmúlja a Jobbik. Az ország irányítóinak okulniuk kellene a fasizmus szenvedéseiből, és inkább a szabadságot kellene felkarolniuk. Utóbbi drága érték, de sajnos lassanként kivérzik.”
Aztán a Freitagot idézve így folytatja: „A fasizmus reneszánsza? címmel a német véleményportál arról ír, hogy az elhúzódó gazdasági válságban Európában sok helyütt nem csupán a jobboldali populista, hanem a fasiszta mozgalmak is hatalmas vonzerőt gyakorolnak. Utóbbi erők alig leplezik fasiszta, antidemokratikus szemléletüket.
Magyarországon pl. Orbán Viktor alatt a jobboldali-konzervatív Fidesz az európai joggal összeférő, tekintélyelvű államot barkácsol magának, miközben minden 5. magyar a nyíltan fasiszta Jobbikot támogatja. Mindkét párt a katolikus színezetű nacionalizmust képviseli és a Horthy-rezsimre hivatkozik, de a Jobbik ezenfelül a nyilasokra, akiknek zászlóit és jelképeit közszemlére teszi. (…)
Persze minden országot a maga viszonyai között kell szemlélni, és nem valószínű, hogy a németeknél úgy alakulna a helyzet, mint Magyarországon. Ott nagy a veszély, ahol egy beteg gazdaság, korrupt elitek és etnikailag szítható konfliktusok találkoznak etnonemzeti, kollektivisztikus beállítottságú kultúrdiskurzussal. Közép- és Kelet-Európában sokfelé adott ez a válságkonstelláció. Az EP-választások eredménye miatt nem kell pánikba esni, de azt nem is szabad bagatellizálni.”
Majd következik a Neue Reinische Zeitung: „Az ország »lelki és szellemi megújítása« völkisch-népnemzeti mintára, ez a lényege annak, amit az Orbán-kormány eltervezett. Így összegzi a német regionális lap a Nyíllal, kereszttel és koronával című könyv mondandóját. (Alcím: Nacionalizmus és tekintélyelvű válságkezelés Magyarországon.)
Az elemzés áttekinti a nemzeti forradalmat, amely gyorsan és drasztikusan megfegyelmezte a sajtót, nyugdíjba küldte az engedetlen jogászokat, nyers korrupciós vádakkal árasztotta el a nem alkalmazkodó tudósokat, és amely a kultúrában igyekezett véget vetni a modern avantgárdnak. A teljes völkisch-népnemzeti hátrabukfenc végül kiterjedt a történelemszemléletre is. Ami pedig a kilátásokat illeti, azok baljósak: bár a szerzők szerint a mostani állapotok nem feltétlenül torkollnak fasizmusba, de megteremtik annak előfeltételeit, azaz megnyitják a fasizmus opcióját.”
Így látja és láttatja a világ rólunk alkotott véleményét a semmi Szelestey Lajos által körülnőtt darabkája. Mi pedig megint gyanútlanul feküdtünk le este, és reggelre kiderült, hogy fasiszták vagyunk. Mert ugye, ez volna a lényege annak a sok-sok felesleges betűnek és szónak, amelyet Szelestey Lajos elvbarátai, a semmi más és más darabkáját egykor körbenövő seggfejek összehordanak.
És akkor csak egy kérdés, ezekhez: ha mi vagyunk a fasiszták, akkor mit kell tudni a franciákról? Hiszen ott minden negyedik ember a Nemzeti Front híve, ugye?
Ha mi vagyunk a fasiszta ország, akkor mi a neve Belgiumnak, ahol zsidókat ölnek manapság?
Amikor Budapesten egyszer egy ember marha csúnyákat mondott egy öreg rabbinak, majdnem bevonultak hozzánk a kéksisakosok. Akkor most mi lesz Belgiummal? És a franciákkal, ahol szintén rendszeresen ölik a zsidókat, most pedig fényes nappal a nyílt utcán verték őket.
Nincs itt az ideje feltenni a kérdést, miszerint van-e helye az Európai Unióban olyan országoknak, mint Franciaország és Belgium? Merthogy ezt a kérdést teszik fel évek óta Magyarországról ezek a válogatott gazemberek.
Egyszóval és mindenekelőtt s utoljára: Nincs itt az ideje, hogy az ilyen cikkeket író, valamint az ezeket szemléző végtelen űrök eltakarodjanak végre a … Hova is? Ki tudja… Ha ezek eltűnnek, biztosan nem marad utánuk egy kígyónyi űr. Legfeljebb ha egy tetűnyi. Vagy ami még rosszabb: egy Szelestey Lajosnyi.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap