Az RMDSZ és az erdélyi magyarság érdekképviselete

                      Az RMDSZ soha nem fogalmazta meg "követelésként" az autonómia tervezetét a román politika felé - pedig volt alkalma az elmúlt 25 évben  hiszen a politikai kaméleonként - rossz nyelvek szerint, politikai prostituáltként - a legkülönfélébb színezetű koalíciós kormányokban szinte folyamatosan kormánypártként vett részt a romániai politikai életben. Számtalanszor lett volna  alkalma kiállni  a romániai magyarság érdekeiért, nemzeti céljainkért: Ezt soha nem tette meg. Folyamatosan az ellenfelek frazeológiáját használva alibi indokokat hangoztat, hogy mit miért nem lehet megvalósítani. Az autonómia kérdése is csak kampányfogás az RMDSZ számára! A román  pártok szintén így értelmezik "a  magyar érdekeket képviselő párt" magatartását az elmúlt 25 év román politikai történetében. Olykor-olykor ezt a véleményüket a nyilvánosság előtt is hangoztatják, de ami ennél lényegesebb, minden fontos ügyet eldöntő "háttér politizálásukban" következetesen ki is használják - természetesen a magyarság kárára.  Románia politikai nacionalizmusának fő célja a magyarok asszimilációja. Ez a folyamat az elmúlt 25 évben tragikus méreteket öltött. E "román nacionalista sikerek" legfőbb okozója a magyar nemzeti érdekeket feladó, a "kormánypártiságot, legfőbb célként hajkurászó" RMDSZ nemzetáruló politikája. Ébresztő erdélyi magyarok!

2014. October 03. 13:34

Minden írásommal, minden beszédemmel, mindig és mindenütt Erdélyért harcoltam

                      "Amikor kimondom ezt a szót, hogy 'Erdély', ebben benne van minden: a szívem, a lelkem, az agysejtjeim molekulái, mindaz, ami voltam, vagyok és leszek, tulipános bölcsőmtől a kopjafáig. Véremben van. Minden írásommal, minden beszédemmel, mindig és mindenütt Erdélyért harcoltam. Azért az Erdélyért, melyről tudom, hogy már nem lehet az enyém soha, de még lehet azoké, akik ott maradtak, szenvedtek és hűséggel kitartottak minden gyötrés, megpróbáltatás ellenére is. Minden maradék erőmmel, igyekezetemmel azért küzdök még ma is, hogy Erdély újra az legyen, ami volt: három szabad nép hazája, az Isten és ember előtti egyenlőség, a tisztesség és az emberszeretet földje." Wass Albert (1908-1998) - író, költő

2014. October 03. 02:16

Hungarikumok – Magyar nóta –Tamon Erika - Bokor János: Ha szívedbe zárnál - rövid VIDEÓ!

                          kattints a rövid VIDEÓrA - érdemes! http://www.youtube.com/watch?v=dno2gqtnxvg  

2014. October 03. 02:01

Magyar közmondások, szólások

                          "Olyan fehér, mint akit a meszesgödörből húztak ki." Magyarázat: nagyon sápadt, betegesen sápadt

2014. October 03. 01:48

Magyar emlékek a nagyvilágban - Emléktábla a magyar korona adományozójának tiszteletére, és magyar freskók a helyi templomban - St. Simon - Franciaország

                                A dél-franciaországi Aurillac mellett található St.Simon településen 1936 júniusában állítottak emlékművet a történelem első francia pápájának, aki itt született. Gerbert d'Aurillac, ismertebb nevén II. Szilveszter (945?-1003), a magyaroknak koronát küldő római pápa egyben a korszak egyik legműveltebb polihisztora volt. Az araboktól szerzett ismeretei révén az európai tudást is gyarapította, nevéhez fűződik például az iszlám világban használt abakusz és az arab számok elterjesztése, a hét szabad művészet közül a reáliákból álló quadrivium fejlesztése(aritmetika, zene, asztronómia, geometria), melyek mindegyikét messze földön híresen művelte. Az emlékmű másik oldalán az emléktábla látható, melyet 2001 júniusában Mádl Ferenc köztársasági elnök helyezett el a magyar állam megalapítójának egykor koronát adományozó pápa tiszteletére. A helyi templomban a Szinte Gábor festőművész alkotta freskók idézik Szent István megkoronázásának korát és legendabeli körülményeit. Az első kép a pápa álmát ábrázolja, nevezetesen azt a sugallatot, hogy a rendelkezésére álló koronát a magyaroknak kell elküldenie. A krónikák szerint a királyi fejdíszt eredetileg a lengyel uralkodónak szánták, ám a Gábriel arkangyal által közvetített égi kívánságnak engedelmeskedve végül a magyarok földjére továbbították. A további freskókon a korona római átadását István király képviselőjének, illetve az esztergomi koronázást mutatja be a festő a st. simoni templom látogatóinak. (A római képen II. Szilveszter mellett III. Ottó császár is helyet foglal – a két történelmi alak többnyire egymást támogatta a középkori hatalmi harcokban.)

2014. October 02. 18:14

Még ők prüszkölnek, miközben rács mögött lenne a helyük - Olyan ez, mintha kártérítésre köteleznének egy tolvajt, hogy mondjuk, vissza kell adnia az ellopott autót, és ő azon siránkozik, mekkora vesztesége lesz

                          Lassan, de biztosan, lépésről lépésre halad a kormány a bankok tisztességtelen devizahitel-üzelmeinek felszámolásában. A Magyar Bankszövetség pedig szemmel láthatóan nyomást próbál gyakorolni a törvényhozókra és a törvények végrehajtására is, még azután is, hogy megszületett a bankok elszámoltatásának törvénye is. Felháborítónak tartja a szakmai szervezet, hogy a rendelkezések hatálya visszamenőleges, hogy a kormány és a kárvallott emberek is sokféle rosszat elmondanak a bankokról, horribile dictu tisztességtelennek tartják a pénzintézeteket.   Lássuk sorjában mindezt! Hogy a bankok, hitelintézetek, takarékszövetkezetek, lízingcégek, és ki tudja, hány elnevezésen és szakterületen működő pénzvilági cég jó része nem tisztességes, azt ügyfeleik már régóta tudják. Most csak annyi a különbség, hogy a Kúria is kimondta, a törvényszékek egymás után teszik nyilvánvalóvá, és akad egy kormány, amely nem csak látja a problémát, hanem tesz is ellene. Az igazság persze fáj, de egyszer ennek a lepelnek is le kellett hullania. A pénzintézetek működési elve nagyon egyszerű: gyűjtsünk be betéteket, amelyekre alacsonyabb kamatot fizetünk, mint amennyiért a pénzt kihelyezzük. Gondoskodjunk ezerszázalékos biztonságú fedezetről, a szerződésben minden létező jogot és lehetőséget tartsunk meg, elvégre az ügyfél egy hétköznapi ember – nem ért hozzá. Vagy ha érti is, mit tehet? Kiváló ügyvédekre és sok pénzre van szüksége, ha lépni akar. Nekünk ebből jobb és több van. Majd elvisszük a házát, az autóját, a pénzét, és továbbra is adóssorsban tartjuk. Mert nincs jobb, mint egy adós… A bankok ilyen formában kezelték a kezdetektől a devizahiteles ügyfeleket is, állításuk szerint teljesen törvényesen. Egyesek szerint mégis akadtak a fogyasztóvédelmi törvénynek és a szerződések szimmetriájáról, valamint a pénzügyi teher átláthatóságáról szóló törvényeknek olyan passzusaik korábban is, amelyek mentén az ügyfelekre rákényszerített szerződések már az aláírás pillanatában tisztességtelennek és semmisnek voltak tekinthetők. Arról most ne nyissunk vitát, hogy az ügyfelek egy pillanatra sem láttak devizát. Az is kérdéses, hogy ha egy bizonyos napon valaki kapott egy bizonyos összeget bizonyos kamat és bizonyos havi törlesztés mellett, akkor miért kell bármikor később más összeg és más kamat alapján valami egészen más részletet törlesztenie, vagy a hitelügylet bármilyen más költségét magasabb díj szerint fizetnie. Óriási hazugság, hogy a bank folyamatosan szerzi be a hitel hátterét, elvégre egyszer már átutalta a pénzt. A mérhetetlenül gazdag bankok mindennél erősebb lobbija elérhette, hogy olyan hitelezési gyakorlatot alakítson ki Közép-Európában, amelynek vadhajtásait a nyugati anyaországokban már régen visszavagdosták. Romániában, Szerbiában, Lengyelországban és Horvátországban is rendbe tették már a kormányok ezt a kérdést, és visszafizettették, visszafizettetik a bankokkal a jogtalanul elvett pénzt. Az emberek nem láthatták át a teljes kockázatot. Nem a kamat vagy az árfolyam vagy az egyéb költségek esetleges változásáét, mert ezeknek – tisztességes üzletben – elő sem kellett volna fordulniuk. Azoknak a körmönfont, csapdákkal teli és gonosz szerződéseknek a kockázatát nem mérhették fel, amit – a gondos áttanulmányozás lehetőségét meg sem adva – aláírattak velük. A törvényhozók pedig – legyünk csekély jóindulattal irántuk – rutintalanok voltak még az ilyen ügyekben. Ámbátor a véletlenben nem hiszek. Elvégre ahhoz, hogy a devizaalapú hitelnek álcázott, a bankok kénye-kedve szerint bármikor módosítható forinthitelek eluralkodhassanak a piacon, meg kellett szüntetni a 2002 előtt bevezetett állami kamattámogatású hiteleket. Ezek el is tűntek… Nem győzik hangsúlyozni a bankok, hogy milyen óriási veszteséget okoz nekik a mostani törvényes folyamat. Becsléseik szerint várhatóan 1000 milliárd forintot kell visszafizetniük az ügyfeleknek. Na de kérem! Milyen veszteség? Ezt a pénzt a szerződésekben lefektetett feltételeken és összegeken felül vették el tisztességtelen módon a hitelesektől. Most csak vissza kell fizetni. Hogy az a pénz már a bankok vezetőinek és tulajdonosainak zsebében van, más befektetésekben kamatozott, most meg hozzá kell nyúlni? Kellemetlen, de semmiképpen sem veszteség. Olyan ez, mintha kártérítésre köteleznének egy tolvajt, hogy mondjuk, vissza kell adnia az ellopott autót, és ő azon siránkozik, mekkora vesztesége lesz. Nem nevetséges? Nem. Egyáltalán nem az. Különösképpen, ha figyelembe vesszük, hogy a bankok még így is olcsón megússzák, mert a társadalom meg a törvényhozók is megelégszenek azzal, hogy a pénzintézetek kamatos kamattal visszafizetik mindazt, amit tisztességtelenül vettek el az adósoktól. Nem visszamenőleg, hanem a szerződések elévülésének ideje alatt. És ami a legfelháborítóbb: a bankok aggódnak a magyarországi jogbiztonságért. Pedig az még csak most kezd helyreállni. És azért csak kezd, mert a százezreket átverő, tisztességtelenül lehúzó, az anyagi lét peremére kényszerítő, otthonukat, autójukat elárverező cégek vezetőiről nem esik egy árva szó sem. Az autótolvaj már régen hűvösön lenne. A teljes jogbiztonság azt jelentené, hogy a börtönökben népes bankszektort kellene nyitni a sok-sok felelősnek is. Gondoljanak csak bele még egyszer: a tisztességes – és nem csekély – profiton felül 1000 milliárd forintot gomboltak le az emberekről. Igazi sztárok lennének a rács mögött… mno

2014. October 02. 17:27

Bayer Zsolt: Ricsike

                          „Egy hatodikos fiú megverte a tanárát az egyik szegedi általános iskolában hétfőn délelőtt, írja a Police.hu.” Ricsike hatodikos kisfiú. Tanuló. Nebuló. Kis pajkos. Van neki anyukája meg apukája. Ricsike öntudatos. Nagyobb, erősebb, szőrösebb, mint az osztálytársai. Biztosan nem több tizennégy évesnél, és lám, már hatodikos.   Ricsikére nagyon odafigyeltek, nehogy megsértsék a jogait. Jogait, érzékenységét, érzékeny lelkét. Ricsikét óvták, legfőképpen a csúnya-csúnya szegregációtól. Nagyon okos, felkészült, tanult, a való élettel természetesen meghitt, bensőséges kapcsolatot ápoló, rendkívül belvárosi, lúdtalpas „értelmiségiek” óvták őt attól a rémségtől. Lúdtalpasék ugyanis azt álmodták meg, hogy Ricsikének az lesz a jó, ha gyorsan összezárják egy osztályba a főorvosék gyerekével. Mert Ricsike egész addigi életében nem látott angol vécét, könyvet, parkettát, kést, villát, ezért úgy lesz belőle hamar felzárkózott, a főorvosék Pistikéjével egy értelmi színvonalon lévő, szocializációjában nem lemaradt Ricsike, ha összezárják Pistikével. Voltak persze elmaradott, konzervatív, reakciós, tudatlan, ostoba rasszisták, akik azt hangoztatták, hogy Ricsike Pistikével összezárva semmi mást nem fog megélni, mint napi frusztrációt, sikertelenséget, szégyent, s mindebből nagyon hamar rendkívüli agressziót fog „termelni” atavisztikus lénye. De az ostobák szava szerencsére nem számított. És Ricsike bekerült az iskolába, a többiek közé. S alig nyolc év alatt már el is jutott hatodikba. Közben cigizett, piált, igazi pajkos kis nebulóvá érett. És az egész életből egyetlen dolgot tanult meg: hogy neki vannak jogai. Csak jogai vannak. És ez a tudás oly’ nagy és kövér meggyőződéssé érett benne, hogy szép lassan igazi, sok-sok társához hasonlatos Ricsike lett őbelőle. És Ricsike egy szép napon rápöffentett egy jó spanglira a tornaórán. Mert Ricsike már nem az az elnyomott, frusztrált kisfiú többé; Ricsike megtanulta, hogy azt tegye, amihez kedve van. És most éppen tornaórán támadt kedve rágyújtani. A testnevelő tanárnőt viszont nem készítették fel az efféle Ricsikékre. A testnevelő tanárnő ostoba iskolába járt, elmaradott pedagógiát tanult, amely embergyerekekre készítette fel őt, nem Ricsikére. Ezért aztán első felindulásában úgy döntött, elveszi Ricsikétől a cigarettát. Igen ám, de Ricsike nem régimódi fajta, nem egy olyan lúzer balfék, mint például a kis Bicebóca vagy Nemecsek Ernő, pláne nem Nyilas Misi. De nem ám! Ricsike már modern, Ricsike korunk hőse, Ricsike az a fajta, akiért rajonganak a liberálisok meg a 444.hu újságírói és észosztói. Ha másért nem, hát azért, mert Ricsike egészen biztosan nem olvasott soha semmit, és Ricsike azt teszi, amit akar. Ricsike szabad. Ricsike megcsinálja a kishúgát is, ha kedve szottyan rá, és ezt például Németországban hamarosan teljesen legálisan teheti. Szegény elmaradott tanárnő nem tudta ezt. Ezért akarta elvenni Ricsikétől a cigarettát. Ekkor Ricsike előbb a testnevelő tanárnő arcába fújta a füstöt, majd ököllel arcba és háton ütötte a nőt. Ricsike egyik osztálytársa így számolt be a történtekről: „Ricsi sodort egy cigit, mire a tanárnő rászólt, hogy azonnal dobja el, a cigizésért pedig szaktanárit fog adni. Ricsi ekkor a tanárra fújta a füstöt, majd bevonuláskor előbb egy faággal, majd két makkal megdobta az arcát. Ezután mentek egymásnak, Ricsi ököllel arcon, majd hátba ütötte a tanárunkat. Ekkor avatkoztam közbe, ezért a verekedés csak tíz-tizenöt másodpercig tartott. A többiek eközben röhögtek.” Ilyen nagyot tett a Ricsike. S most büszkén röhög tovább, érinthetetlenségének, védettségének tudatában. Nagyon sajnálom, hogy meglehetősen elnőiesedett a tanári pálya. Ugyanis nekem teljesen modern, úttörő pedagógiai módszerem lenne Ricsike számára. De sajnos, ehhez férfi tanárokra lenne szükség. Méghozzá többre. Hogy amikor Ricsike rokonsága bejönne az iskolába bosszút állni, akkor is legyünk elegen, hogy a rokonok is megismerjék és megértsék az új pedagógiai módszereket. Majd ezt követően Ricsike mehetne a javítóba, a rokonság a börtönbe, és innen elkezdhetnénk egy teljesen új konszenzust. Úgy is ez lesz a jövő. Addig is: vigyázzunk a tanárnőre. És figyeljünk Ricsikére. Hogy minden pillanatban érezze a törődést a kis rohadék. Magyar Hírlap    

2014. October 02. 12:26

Így befolyásolhatja a világpolitikát egy ötmilliós ország - Norvégia dollártízmilliókat utalt Bill Clinton alapítványának

                        Norvégia – egykor szegény tőkehal- és heringhalászok országa – a hetvenes évek elején kezdett elindulni az olaj- és gáznagyhatalommá válás útján, amikor kutatói bámulatos mennyiségű szénhidrogénre bukkantak az Északi-tenger alatt. Az ebből termelt bevételnek köszönhetően az ország azóta Európa egyik sereghajtójából éllovassá vált, ráadásul az egykor dán, majd svéd gyarmati sorban tartott Norvégia a világpolitikában is méretét meghazudtoló súllyal képviseli érdekeit.   Azóta elképesztő mennyiségű olajat és gázt hoztak felszínre a norvég felségvizek alól; az ország a világ hetedik legnagyobb olaj-, valamint Európa második legnagyobb gázexportőrévé vált – ez utóbbiban egyébként kezdik beérni az oroszokat. A norvég Statoil, az állami olajalap értékét jelenleg több mint 500 milliárd euróra, azaz a magyar éves GDP mintegy ötszörösére becsülik. A skandináv ország – és azon belül az olaj- és gázlobbi – pedig nem volt szégyenlős kihasználni a pénzen szerezhető befolyását, ha a saját érdekeiről volt szó. Gáz Európában Norvégia – miközben nem tagja az Európai Uniónak – az Európai Gazdasági Térség tagjaként komoly pénzekkel gyakorlatilag bevásárolta magát az EU belső piacára, hogy kihasználhassa annak előnyeit. Azt, hogy ezek a szerződésben rögzített összegek, amelyeket Oslo a tagállamoknak juttat meghatározott célokra, hoznak-e gazdasági hasznot Norvégiának, nem tudhatjuk. Egy viszont az elmúlt években egyértelművé vált: Európában Norvégiának Oroszország a legfőbb ellenlábasa, hiszen a gázüzletágban a norvég vállalatok és a Gazprom között komoly érdekellentétek feszülnek az európai piac felosztásában. Lássuk, milyen eszközökkel próbálta Oslo érvényesíteni az érdekeit az energetikai piacon! Az EU és a NATO Ismert, az orosz–ukrán konfliktus kiéleződése után az Európai Unió tagországai támogatták a különböző szankciók elfogadását Moszkvával szemben, Norvégia pedig azonnal és lelkesen csatlakozott ezekhez, különösen így volt ez a július 29-én megszavazott, az energetikára vonatkozó korlátozásoknál. Emellett Norvégia nem egyszerűen csak tagja a világ legerősebb katonai szövetségének, a NATO-nak, hanem alapító tagja, így a szavainak komoly súlya van a szervezetben. Ismert, a legutóbbi walesi csúcson a jelen lévő tagországok komoly fegyverkezési programot szavaztak meg, többek között az ukrajnai események hatására, a NATO új főtitkára pedig a szervezet tanácsának korábbi döntése értelmében a volt norvég miniszterelnök, Jens Stoltenberg lett. Oslo egyébként tevőlegesen is kiveszi a részét a katonai szerepvállalásból, jelentős számban jelen lesznek norvégok a kelet-európai országokba vezényelt NATO-csapatok soraiban is. Norvég pénzek Amerikában Norvégia egyébként nemcsak Európában, hanem a tengerentúlon is rendkívül komoly lobbitevékenységet folytat. Nemrég amiatt robbant ki botrány Amerikában, mert több ország mellett Norvégia is civil elemzőközpontok támogatásával próbál titokban politikai befolyást szerezni Washingtonban; a különböző agytrösztök pénzelésére Oslo mintegy 24 millió dollárt áldozott; a központi szerepet itt is az energetika játszotta. A norvég állami olajalap – amely önmagában is milliós lobbitevékenységet folytat az Egyesült Államokban – például különböző cégeken keresztül amerikai szenátoroknak fizetett azért, hogy elkaszálják Obamának a globális felmelegedés megfékezését célzó, károsanyag-kibocsátással kapcsolatos törvényjavaslatát, hiszen egy ilyen szabályozás negatívan befolyásolhatta volna a norvég olajexportot.   Háborús uszítás Washingtonban? Az amerikai külpolitika norvég befolyásolásának azonban volt egy olyan csúcspontja is, amely – esetleges következményeit tekintve – túlmutat a különböző gazdasági érdekek legalábbis kétes eszközökkel és politikai helyezkedéssel történő megvalósításán is. Norvégia és Oroszország ugyanis nem csak az európai piac miatt került szembe egymással; ismert, az Északi-tengeri Barents-tengeri gigantikus méretű olajmezők hovatartozása fölött évekig zajlott a csetepaté a két ország között, volt olyan időszak, amikor a két ország vadászgépei igen sűrűn néztek farkasszemet egymással a térségben. Bár nyílt konfliktus nem robbant ki, az esély bőven megvolt rá. A cikkünkben már említett 24 millió dolláros amerikai norvég lobbikeretből ugyanis jutott bőven a washingtoni székhelyű Stratégiai és Nemzetközi Tudományok Központjának is, amely egyenesen arra biztatta az amerikai kormányt, hogy katonai erővel támogassa a norvégokat a Barents-tengernél az oroszok ellen; könnyű belátni, hogy egy ilyen katonai erődemonstráció milyen beláthatatlan következményekkel járhatott volna. Clintonék és a terrorlista Norvég olajcégek neve más biztonságpolitikai kontextusban is felmerült: 2007-ben a Statoil és a szintén norvég Norks Hydro is felkerült az amerikai terrorlistára, mivel felmerült a gyanú, hogy közrejátszanak terrorszervezetek finanszírozásában; erre a listára egyébként jellemzően katari és szaúd-arábiai vállalatok szoktak felkerülni. Ami még közös a két szunnita olajországban és Norvégiában, hogy mindannyian dollármilliókat – Norvégia dollártízmilliókat – utaltak Bill Clinton alapítványa, a Clinton Foundation számára. A többek között Hillary Clinton 2016-os elnökjelöltségét előkészítő alapítvány finanszírozási portfóliója egyébként önmagában is figyelemre méltó, a fentieken kívül például szerepel rajta Soros György szervezete is. A konkurens technológia A konkurens olaj- és gázvállalatok mellett az atomenergia térnyerése is komoly kihívást jelent a szénhidrogént exportáló norvég vállalatoknak; van olyan szakújságíró, aki szerint megújuló energiaforrásokkal kampányoló csoportok tevékenységükkel valójában a norvég olajlobbi szekerét tolják; a tömeges méretekben nem alkalmazható vagy megfizethetetlenül drága zöldenergia propagálása mellett ugyanis a fosszilis energiahordozók valódi alternatíváját jelentő atomenergia ellen is kampányolnak, így többek között a paksi bővítés ellen is. Norvég offenzíva stratégiaváltással Mint cikkünk elején említettük, Norvégia az Európa Gazdasági Térség (EEA) tagjaként gyakorlatilag bevásárolta magát a közös uniós piacra, az elmúlt tíz évben mintegy 3 milliárd eurót (mintegy 900 milliárd forintot) – költött meghatározott célokra az EU tagállamaiban. Ezeket nevezzük norvég pénzeknek, amelyet különböző alapok osztanak az uniós tagállamokban. A célok tekintetében, amelyekre ezeket a pénzeket a norvég alapok biztosítják, 2008-at követően éles váltás figyelhető meg. A gazdasági világválság következtében Európában – és legfőképpen annak keleti felén – fokozódtak a már meglévő társadalmi feszültségek, sőt néhol már-már kataklizmával fenyegető mértékig éleződtek. A norvég alapok ekkor kezdték előnyben részesíteni a civil „társadalom” és az „érzékeny helyzetű társadalmi csoportok” megerősítését. Annak, hogy Norvégia célja ezzel a társadalmi problémák valódi kezelése vagy a problémák kihasználásával a saját gazdasági érdekének előmozdítása volt-e, a következő cikkünkben járunk utána. mno

2014. September 30. 10:18

Fricz Tamás: Miért vette a szájára Obama a magyar civil társadalmat?

                        És legfőképpen: miért ilyen összefüggésben? Hiszen az amerikai elnök New Yorkban, a volt amerikai elnök, Bill Clinton által vezetett Clinton Globális Kezdeményezés nevű szervezet éves közgyűlésén arról beszélt, hogy Magyarországon – és más országokban – véget nem érő szabályozások és nyílt megfélemlítések veszik célba a civil társadalmat. Hogyan jelenthetett ki Obama a világsajtó és -média előtt ennyire torz és hamis állítást a magyar viszonyokról? Ráadásul az a szövegösszefüggés, amelybe helyezte kijelentését az amerikai elnök, különösen elképesztő: Oroszországgal, Kínával, Venezuelával és Azerbajdzsánnal (!) példálózott, mint olyan országokkal, amelyekben a hatalom tudatosan vegzálja, megleckézteti a kritikus hangot megütő civil szervezeteket. E felvezető után így folytatta: „Magyarországtól Egyiptomig egyre inkább véget nem érő szabályozások és nyílt megfélemlítések veszik célba a civil társadalmat. (…) És szerte a világon olyan bátor férfiakat és nőket támadnak meg, sőt ölnek meg, akik fel merik emelni a hangjukat.” No comment. Hazánkat olyan helyként jelölte meg Obama, ahol elnyomó hatalom működik, amelyik lecsap az ellenzéki, kritikus civil szervezetekre, s ezzel a demokrácia gondolata ellen vét. Nagy kár, hogy mindez elhangozhatott az amerikai elnök szájából, mert ezek a mondatok valódi károkat okozhatnak országunk nemzetközi megítélésének. Számomra és a Civil Összefogás Fórum (CÖF) számára ez azért is lehangoló, mert két héttel ez előtt küldtük el nyílt levelünket Obamának, amelyben – többek között – felhívjuk a figyelmét arra a tényre, hogy a magyar nép, akárcsak az amerikai, szabadságszerető nép, a magyar civil társadalom többsége pedig éppen a mögött a kormány mögött áll, melyet Obama most a civilek elnyomásával és demokráciaellenességgel vádol. Most várjuk az amerikai elnök válaszlevelét, ám kétségtelen, hogy amit a Clinton-féle rendezvényen elmondott, nem sok jóval kecsegtet. Úgy látszik, Obama sem tud szabadulni – ha egyáltalán akar – annak a neoliberális véleményformáló hatalomnak a szorításából, amely a világ egészén jelen van, s bőszen eljut a Fehér Házig is. Ennek következménye: valóság helyett egy teljesen egyoldalú, elfogult, irreális kép a magyarországi „elnyomásról”, a civilek sanyarú sorsáról, a demokrácia végéről. Hazugság és manipuláció. Hiszen mi, itt élő magyarok és magyar civilek pontosan tudjuk: egyetlen konkrét ügy van, mégpedig a Norvég Civil Alap, illetve az általuk juttatott pénzeket elosztó Ökotárs Alapítvány ügye: a balliberális civil szervezet alapos gyanú okán vizsgálat alatt áll. De vajon tudja-e azt Obama elnök úr és holdudvara, hogy az Ökotárson túl a magyar civil társadalom – éppen az Orbán-kormány alatt elfogadott civiltörvény alapján – jogilag rendezett és demokratikusan szabályozott körülmények között tevékenykedik? Vajon tudja-e Obama elnök úr és köre, hogy a legfontosabb, civil szervezeteket támogató hazai forrás, a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) szervezetten, kifogástalanul és jogilag rendezetten végzi pályázatelbíráló, pénzosztó, ellenőrző munkáját? Vajon tudja-e Obama elnök és köre, hogy a törvények alapján immáron lehetőségük van a civil szakmai szervezeteknek arra, hogy a róluk szóló törvények alakításába beleszóljanak, minisztériumokkal együttműködjenek stb.? Nem, ezt az amerikai elnök úr aligha tudja. Mi viszont pontosan tudjuk, hogy az Ökotárs Alapítvány „ügye” hogyan vált ezerszeresen felnagyítottá, s ezáltal hogyan került a Clinton-alapítvány tanácskozása elé Magyarország, s hogyan „vált” országunk a civil társadalmat elnyomó országgá. Úgy, hogy nemcsak Magyarországon, hanem a többi kelet- és közép-európai országban is az USA, illetve Soros György pénzelte a Norvég Civil Alap szétosztását felügyelő civil szervezeteket. Így van ez Romániában, Lengyelországban, Észtországban, Litvániában, Bulgáriában. Soros többek között a Nyílt Társadalom Alapítványán keresztül finanszírozza és közvetve irányítja e pénzek szétosztását. Sorosnak és az amerikai neoliberális köröknek nyilván nagyon fontos, hogy ezek a pénzek az általuk kedves és őket kiszolgáló civilekhez kerüljenek, s ha ebbe a magyar kormány bele mer szólni, akkor… A másik összefüggés, hogy Norvégia az egyik legfontosabb támogatója a Clinton Globális Kezdeményezés nevű szervezetnek, Norvégia pedig éppen nagyon haragszik a magyar kormányra, amiért vizsgálni meri az egyre több felmerült gyanú alapján az Ökotárs Alapítványt. A norvég kormánynak tehát az az érdeke, hogy az amerikai elnök a világ nyilvánossága előtt sározza be és járassa le Magyarországot… Globális neoliberális körök, Egyesült Államok, Soros György, Norvégia kormánya, Bill Clinton – s a sor végén Obama, aki a mikrofonhoz lép, és beszélni kezd… Így működik hát a világ. De ne törődjünk bele!

2014. September 30. 00:38

Bayer Zsolt: Vérfertőzés

                                  A Telegraph című londoni lap internetes kiadása a napokban számolt be egy németországi eseményről. A beszámoló arról szól, hogy a német kormány mellett működő Etikai Tanács fontos ügyben hozott határozatot, s tett ajánlást a kormánynak. A határozat lényege (egyszersmind a Telegraph cikkének címe): „A vérfertőzés alapjog”. Majd a Telegraph beszámolójából megtudhatjuk, hogy a vérfertőzés-ellenes törvényt eltörölhetik Németországban azok után, hogy a kormány háttérintézményeként működő csoport kimondta, az ilyen típusú kapcsolat fiú- és lánytestvér között legális lehet. Az Etikai Tanács kijelentette azt is, hogy a vérfertőzés- ellenes törvény elfogadhatatlan beavatkozást jelent a „szexuális önmeghatározás jogába”. Szeretnék egy mondatot szó szerint idézni az angol szövegből: „The fundamental right of adult siblings to sexual self-determination is to be weighed more heavily than the abstract idea of protection of the family.” Magyarul: „A felnőtt testvérek szexuális önmeghatározásának alapjoga többet nyom a latban, mint a család védelmének elvont eszméje.” Az Etikai Tanács azt is kimondta, hogy a vérfertőzés elítélése egy elavult társadalmi tabu csupán. A cikkből megtudjuk azt is, hogy egy ausztrál bíró már szintén kimondta ugyanezt, kimondva azt is, hogy a továbbiakban szükségtelen fenntartani ezt a tabut. Nos, nyájas olvasó, íme Ön előtt áll az európai fehér ember, az őshonos fehér rassz önfelszámolásának újabb fontos lépcsője. És fölöttébb nehéz megszólalni ezek után. Azok után, hogy a német kormány fizetett tanácsadó testülete, mely magát ráadásul „Etikai Tanácsnak” merészeli nevezni, hitet tesz a vérfertőzés mellett. Mi jöhet még ezek után? Először is az, hogy ezeknek az ön- és közveszélyes, velejéig rothadt állatoknak az állásfoglalását számos ön- és közveszélyes, velejéig rothadt állat korlátozónak és antidemokratikusnak fogja érezni, és harcot fog indítani a „szabadságjogok” kiterjesztéséért. Mert mi az, hogy kizárólag testvérek számára teszik lehetővé (legálissá) a vérfertőzést? Mi lesz azokkal a szabad és liberális polgárokkal, akik anyjukkal, apjukkal, esetleg egyszerre mindkettővel szeretnék megélni a szerelem teljességét? Hát nekik nem jár a boldogság, a szabadság, a vérfertőzés alapjoga? Hát micsoda nácizmus már, hogy csak a bratyó feküdhet le a hugival! És a mamával miért nem, ha egyszer szereti, és mindketten akarják? És a fater miért nem kettyintheti meg a lányát, ha akarja, kívánja, szereti? Ugye-ugye! Aztán mi ez a korlátozás az életkorral kapcsolatban? Miféle ördögi, náci kitétel, hogy mindez csak „felnőtt” testvérekre vonatkozik? Hát ha egyszer tizenhét, tizenhat évesen jön a szerelem, akkor mi lesz? Ki tudná ezt szabályozni meg visszatartani? Nem… Mégsem szeretnék cinikus lenni. Ez tényleg a teljes pusztulás előszobája. És csak egyetlen pillanatra gondoljanak bele abba, hogy hol tart az a civilizáció, amelyik ezt ki meri mondani. Miféle világ, miféle kultúra, miféle társadalom az ilyen? S mindezeken túl vajon mi lesz az „alapjogból” következően majdan megszülető életképtelen, idióta ivadékok sokaságával – hogy csak egyet említsünk a rémségek közül. Mi lesz? Majd azok a maradi, nevetséges, fejlődésképtelen egyedek eltartják őket, akik képtelenek haladni a korral, és nem legközvetlenebb vérrokonaikkal üzekednek, igaz? Elmaradott társadalmi tabu a vérfertőzés tilalma – szól az ítélet. Hát persze, hogy az. Végül is, majdnem minden az. Vegyük példának a Tízparancsolatot. Maga az elmaradottság, az ostoba társadalmi tabuk gyűjteménye. Vegyük mindjárt az elsőt: Ne ölj! Ugyan kérem! Ideje volna meghaladni ezt is. S persze, hogy ne legyen sokkszerű az újítás hatása, javaslom, hogy fokozatosan legalizáljuk az ölést. Legelőször csak a német Etikai Tanács tagjait legyen szabad megölni. És azokat, akik szerint a vérfertőzés szabadságától lesz szép az élet és teljes a szabadság. Amúgy egyetlen kérdés: Ezek után csodálkozik még valaki, hogy fiatalok ezrei mennek Szíriába és Irakba a fényességes Nyugatról, hogy csatlakozván az Iszlám Államhoz fejeket vágjanak le a sivatagban? (Ui.: vasárnap óta egy másik esemény tartja izgalomban az angol sajtót. Történt, hogy valahol Angliában egy család utazott a buszon. Papa, mama és az autista gyerekük. A gyerek valamiért sírva fakadt, mire a szülei énekelni kezdtek neki egy ősrégi angol gyerekdalocskát, ami valami malacokról szól, és a refrénnél viccesen röfögni kell. Ott röfögött a család az autista kisgyereknek, amikor odalépett hozzájuk egy kendős, muzulmán nő, és felháborodottan ordított, miszerint nevezett család rasszista, és azért röfögnek itten, hogy őt kigúnyolják. Ebből vita támadt, majd a sofőr megállt, és leszállította a semmi közepén az angol családot, mondván, menjenek gyalog tovább, ha már egyszer rasszisták. Halálra vagyunk ítélve. Úgy, mint őshonos fehér rassz. És ha nem lázadunk fel, meg is érdemeljük a sorsunkat…) Magyar Hírlap

2014. September 29. 11:51
<< Első< ElőzőKövetkező> Utolsó>>

301. oldal/865