Bayer Zsolt: Nem vicc

                          Innen, Chachapoyasból, Észak-Peruból nézvést nem látni tisztán az Egyesült Államokba történő beutazási tilalmakkal kapcsolatban. Persze tudom én, otthon sem, de ha otthon lennék, azért egy-két információt nyilván össze tudnék szedni, meg aztán a kollégákkal is lehetőségem lenne beszélni, egyeztetni.   Chachapoyasban nincs lehetőség semmire, csak az akadozó internet híreit lesni és elmélkedni. Az elmélkedések végkövetkeztetése pedig minden esetben ugyanaz: ez az ügy most nem vicc. Megkísérlem összefoglalni, miért nem az. Az az első lehetőség, hogy a magyar kormányzat bizonyos – nem tudjuk, milyen szintű – képviselői megkíséreltek korrumpálni bizonyos, Magyarországon tevékenykedő amerikai cégeket. Értsd: kormányzati befolyásuk felhasználásával ígértek előnyöket amerikai cégeknek, cserébe némi, nyilván nem jelentéktelen anyagi juttatásért. Hogy világos legyen: ez a cselekmény semmiben sem különbözik attól, amikor fukszos, kigyúrt Homo erectusok megjelennek egy vendéglátó-ipari egységben, és közlik a tulajjal, hogy ha havonta fizet, akkor nem lesz balhé. Ha meg nem fizet, akkor lesz. Ha a magyar kormányzat valamilyen szintű tagjai elkövették nevezett cselekményt, akkor a magyar kormányzat valamilyen szintű tagjait haladéktalanul el kell távolítani a helyükről, ellenük büntetőeljárást kell kezdeményezni, meg kell őket vádolni nemcsak korrupcióval, befolyással üzérkedéssel, de esküszegéssel és hazaárulással is, aztán börtönbe kell csukni őket nagyon hosszú időre, fukszos, kigyúrt Homo erectusok közé. Mert ez nem vicc. Ez most aztán egyáltalán nem az. Itt most nincs mismásolás, ködösítés, ezt nem lehet sem meg-, sem kimagyarázni, sem eltussolni, sem félreérteni, sem mentegetni. Ebben az esetben nincsen lojalitás, meg közös akol, meg összetartozás – ha ez igaz, akkor nincs semmi. Akkor vasmarok van és könyörtelen leszámolás. Mert aki ilyet tesz, annak, a költőt idézve, „a kurvanyját”, annak nincs és nem lehet kegyelem. Aki ilyet tesz, az nem egyszerűen bűnöző, hanem, ismétlem, hazaáruló. És aki egy kicsit is tisztában van a jelenlegi helyzettel, annak ezt most aligha kell elmagyaráznom. Szóval régen volt már valami ennyire nem vicc, mint ez az ügy. Ha mindez igaz. Ám van egy második lehetőség is. A második lehetőség, hogy mindez nem igaz. A második lehetőség, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormányzatának bizonyos – nem tudjuk, milyen szintű – képviselői úgy döntöttek, a lehető legbrutálisabb eszközökkel beleavatkoznak a magyar belpolitikába, és megpróbálják ellehetetleníteni a demokratikusan megválasztott magyar kormányt. Teszik ezt azért, mert a demokratikusan megválasztott magyar kormány politikája sért bizonyos amerikai gazdasági és politikai érdekeket. Azért, mert tanácsadóik és magyarországi ágenseik erre biztatják és kérik őket. Mert egyszerűen bosszút akarnak állni a magyar miniszterelnökön. Mert azt gondolják, nemcsak arra van joguk, hogy törvénytelenül lehallgassák az egész világot, hogy kínozzanak és fogva tartsanak embereket szintúgy törvénytelenül, hanem arra is, hogy bármilyen eszközzel megleckéztessék azokat, akik nem tetszenek nekik. Azt gondolják, hogy demokrácián kívüli eszközökkel joguk van megvédeni a „demokráciát”, bárhol a világban. Ha kell, akkor bombákkal, ha kell, akkor lejáratással. S ehhez az is elég indok, ha egy ország kormánya beleteszi az alkotmányába, hogy tilos génmódosított növényeket termeszteni a területén. Ugyanis ebben az esetben amerikai cégek dollármilliárdoktól esnek el. Vagyis miután rendkívül feddhetetlen és tisztakezű ügynökeik, élükön Bajnaival csődöt mondtak az Orbán-kormány ellen vívott harcukban, levették az álarcot és nyílt háborút indítottak a Gati-doktrina jegyében. Aki pedig ilyet tesz, annak szintúgy hadd idézzem a költőt: a büdös „kurvanyját”. Aki ilyet tesz, az nem demokrata, hanem egy terrorszervezet, egy bűnbanda képviselője, akit a lehető legsürgősebben el kell takarítani mindenhonnan. Még akkor is, ha történetesen magáról az Egyesült Államokról van szó. Szóval, ha a történet ezen változata az igaz, akkor ez nem vicc. S leginkább akkor nem, ha ehhez a disznósághoz nem várt segítséget és ürügyet kaptak néhány, nem tudjuk milyen szintű kormányzati képviselőtől. Itt most nincs vicc. Úgyhogy nagyon nincs ok viccelődni és vicceskedni. Itt most a legfontosabb, legnagyobb dolgok forognak veszélyben. Akár így, akár úgy. Csak az egyik esetben csupán a kormányon múlik a rendrakás, a másik esetben meg az egész világon. Arra pedig várhatunk. De így, ahogy most van, nem maradhatnak a dolgok. Legalább ezt az egyet tudjuk pontosan. Magyar Hírlap

2014. October 21. 13:06

Zord Gábor László: Amerika norvég-ügye

                            Az Egyesült Államok hosszú ideje példátlan nyomás alatt tartja a magyar kormányt, amiért az szeretne tiszta vizet önteni a pohárba a hazai civil szervezetekben vásárolt külföldi befolyás tárgyában, és hagyja, hogy az illetékes szervek tegyék a törvény szerint ilyen helyzetekre előírtakat. Az Ökotárs–Norvég Alap-ügy tökéletes példa arra, hogy a világ legnagyobb hatalma még szoros, NATO-szövetségesei nemzeti szuverenitását is hajlandó semmibe venni, ha politikai érdekei megkívánják vagy ha a politikájában befolyásos lobbicsoportok ezt kijárják az amerikai fővárosban.   Azt is tudjuk, hogy szemben a demokráciát féltő lózungokkal, ezt az ügyet valójában azért habosították fel, mert a jelenlegi magyar kormány olyan stratégiát hirdetett meg, vezetője, a miniszterelnök pedig olyan kérdéseket vet fel, amelyek formabontónak számítanak a nyugati liberális demokráciák garantáltnak reklámozott jövőképével kapcsolatban. Magyarország elkezdte nemzeti érdekeit képviselni, a feltörekvő keletre is vet néhány pillantást, és ez nem tetszik a tengerentúlon. Az elmúlt napok eseményeiből az is látszik, hogy miután magyarországi védenceik a nem kevés „civil” ráfordítás ellenére demokratikusan képtelennek bizonyultak Orbán Viktor megbuktatására, az amerikai diplomácia nem habozik kísérletet tenni a leszerepelt magyar ellenzéknek szánt funkciók átvételére is. A Jóisten azonban nem ver bottal. Nemrégiben a New York Times tényfeltáró cikket jelentetett meg, amelyből kiderül: külföldi kormányok, köztük a norvég, csak az elmúlt négy évben közel százmillió dollárral támogattak – nem éppen önzetlenül – tekintélyes amerikai politikai kutatóintézeteket, hogy azok a számukra kedvező washingtoni kormánydöntések érdekében járjanak el. Bár a külföldi befolyásvásárlás időről időre visszatérő téma az amerikai közéletben, ez a metódus azért veszélyes, mert nem hivatalos lobbicégeken, hanem függetlennek tekintett civil intézeteken keresztül operál. Ahogy a lap által megszólaltatott jogi szakértő rámutatott, a „kutatóintézeteket a tudományos semlegesség és objektivitás aurája lengi körül, s most ez kompromittálódik”. Idézték a norvég külügyminisztérium egyik 2012-es belső feljegyzését, amely szerint egyes amerikai intézetek nyíltan vállalják: csak olyan külföldi kormányokat tudnak szolgálni, amelyek támogatást nyújtanak nekik. Bár az érintettek cáfolják a lap által sugalmazottakat, szakértők a vonatkozó dokumentumok áttekintése után úgy találták: ez a tevékenység sértheti a külföldi ügynökök regisztrációjára vonatkozó 1938-as törvényt, amelyet a náci Németország által az Egyesült Államokban kifejtett propaganda ellen alkottak meg. Az ügy nyomban politikai hullámokat is vetett. A kongresszusban demokraták és republikánusok is támogatnák azt a törvényjavaslatot, amely kimondaná: ha az említett intézetek munkatársai kongresszusi bizottságok előtt jelennek meg, hogy egy-egy ügyben kifejtsék nézeteiket, a törvényhozókkal megosszák elemzéseiket, nyilvánosságra kellene hozniuk, mely külföldi kormányok támogatják őket. Mondani sem kell, hogy az érintettek ellenzik a lépéseket, a mostani demokrata kormányhoz közel álló Brookings Institution álláspontja szerint azokat „fenyegetésként és a szakértői függetlenség korlátozásaként” lehet értelmezni. Magyarán szólva nagyon úgy néz ki, hogy Washingtonnak is meg lesz a maga norvég-ügye. A tanulságok levonása után pedig le kellene szállni Magyarországról, mert igencsak ostoba dolog lenne számon kérni tőlünk azt, amitől odahaza, a maguk esetében is berzenkednek az amerikaiak. Tegyük hozzá: teljes joggal. mno Magyarország elkezdte nemzeti érdekeit képviselni, a feltörekvő keletre is vet néhány pillantást, és ez nem tetszik a tengerentúlon

2014. October 21. 02:38

Ne keress olyasmit, amit Isten elrejtett a szemed elől

                            "...Ne keress olyasmit, amit Isten elrejtett a szemed elől. Az ember mindent megtud idejében, és senki sem hal meg korábban egy perccel, avagy későbben egy perccel, mint ahogy az ideje szól. Eredj haza, végezd a dolgodat, s igyekezz tiszta lenni és becsületes, mert azoknak könnyebb a halál..." Funtineli Boszorkány - részlet Wass Albert (1908-1998) - író és költő

2014. October 21. 00:27

Isten nem veszi el az üveggyöngyeidet

                        "Isten nem veszi el az üveggyöngyeidet, magad dobod el, mint szerelmes a boldog ölelésben a ruháját, mert boldog nászban fölösleges minden holmi." Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes

2014. October 20. 23:30

Szentmihályi Szabó Péter - Térdre magyar! - elmondja: Csurka László - rövid VIDEÓ!

                          kattints a VIDEÓRA - érdemes! http://www.youtube.com/watch?v=SUS2qWVk-JQ&feature=youtu.be

2014. October 20. 18:50

Hosszan tartó, súlyos betegség után 69 éves korában meghalt Szentmihályi Szabó Péter író, költő, műfordító, a Magyar Hírlap népszerű publicistája

                        Szentmihályi Szabó Péter 1945. január 8-án született Budapesten; az ELTE bölcsészkarának angol-magyar szakán végzett, ezután gimnáziumban, majd 1975-től az ELTE-n tanított. A József Attila-díjas író, költő 1979-től a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője, később ügyvezetője, 1985-től a Galaktika című folyóirat főmunkatársa volt. Az 1990-es évek elején a Külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetőjeként, 1995 és 1997 között a The Hungarian Observer főszerkesztőjeként dolgozott. Oktatott a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, 1998 és 2000 között pedig a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának elnökségi tagja volt. Szentmihályi Szabó Péter angolból fordított, irodalomtörténészként a 20. századi költészettel foglalkozott. Kedvelt műfaja a fantasztikus, illetve a történelmi regény. Főbb művei: Ének a civilizált emberről, Yeats, A Nagy Számítógép, Avarok gyűrűje, Apát keresek, Gellért, A tökéletes változat, Aranykereszt, acélkard, Anti-regény, Édua és Kun László, Haláltánc, Péter bácsi meséi, Az erősek gyöngesége, Felőlünk az idő szól majd, Kapisztrán és Hunyadi, Lázadók, 66 új mini sci-fi. 1983-ban József Attila-díjat kapott. 2014 júliusában a magyar kormánytól római nagyköveti megbízást kapott, de a személyét ért támadások miatt a jelöltségről lemondott. A Magyar Hírlapban a Sarkosan fogalmazva címen naponta jelentek meg írásai, amely az újság legolvasottabb rovatai közé tartozott. Hétfői lapszámban megjelent publicisztikájában, ami sajnos már az utolsó is, megköszönte az olvasók jókívánságait: "Az elmúlt hetekben több ezren imádkoztak gyógyulásomért, imaláncokat alkotva, emellett rengeteg jobbulást remélő levelet kaptam, melyeket ezúton is köszönök kedves olvasóimnak. Míg nekem erős a hitem, és elfogadom Isten akaratát..."    

2014. October 20. 18:05

Revizionista - Magyarországnak igazságot követelő plakát az 1930-as évekből

                         

2014. October 20. 17:54

Fricz Tamás: Ez most komoly, Brüsszel?

                              Magyarország már évek óta következetesen betartja a 3 százalék alatti államháztartási hiányra vonatkozó EU-s követelményt, s biztatóak a gazdasági adatok. Minderre az Európai Bizottság kristálytisztán „logikus” válasza: ismét túlzott deficit-eljárás indulhat országunkkal szemben… Az EB már június végi jelentésében meglebegtette ennek a lehetőségét, s ezt a napokban megismételték. Azt hiszem, már-már fölösleges az Európai Bizottság „aggodalmait” gazdasági adatokkal, mutatókkal cáfolni, amelyek egyébként valóban, feketén-fehéren azt igazolják, hogy az ország kezd kikecmeregni a válságból és elindult a gazdasági fejlődés. Azért fölösleges a számadatok segítségével vitába bocsátkoznunk – amelyet reális körülmények között csak megnyerhetnénk –, mert ebben az esetben ez itt és most nem számít semmit. A szándék számít, ami az EB jelentése mögött meghúzódik. Ez pedig nem más, mint hogy az Európai Bizottság meg akarja büntetni Magyarországot. Ha rászolgált erre, ha nem. Márpedig ha az EB büntetni akar bennünket, akkor büntetni is fog; hiszen az államadósságunkat nem tudjuk fél-egy év alatt 80 körüliről 60 százalék alá szállítani, mert erre – legjobb tudomásom szerint – még soha senki nem volt képes. Mit számít az, hogy a tények brutális módon cáfolják az EB bizottságának lesújtó mondatait? Mit számít az, hogy a 28 EU-tagállam közül kilencben a magyarnál magasabb, öt országban pedig hasonló az adósságszint, tehát a középmezőnyben vagyunk? Mit számít az, hogy az uniós országok átlagos adósságszintje jóval magasabb a magyar szintnél, jelesül 87,1 százalék, sőt az eurózóna 92,6 százalékos átlagadóssággal rendelkezik? Arról már ne is beszéljünk, hogy brüsszeli előrejelzések szerint az államadósság 2015-re az EU átlagában eléri a 90 százalékot, az eurózónában pedig a 96 százalékot. Ezzel szemben Magyarország azon kevés tagállamok közé tartozik, amelyik tartani tudja a 80 százalék körül ingadozó, de most az alatti adósságszintjét. Csak egy példa erre: Németország adósságszintje hazánkéhoz hasonlóan 78,4 százalék, míg Nagy-Britanniáé 90,6, Franciaországé pedig 93,5 (!) százalék. És mégis, ismét mi jövünk szóba. Ennek oka pedig a „megmásíthatatlannak” látszó döntés az Európai Bizottság részéről, mely talán Cato római államférfi unos-untalan ismételt mondásával vethető össze: „Ceterum censeo, Carthaginem esse delendam”, vagyis: változatlanul az a véleményem, hogy Karthágót el kell pusztítani. Az EB pedig azt mondja: változatlanul az a véleményünk, hogy Magyarországot túlzottdeficit-eljárás alá kell vonnunk… (Sajnos Karthágó sorsát ismerjük. Itt tartunk, s már 2010 óta jól tudjuk, miért: Magyarország letért a világot még mindig uraló neoliberális gazdaságpolitika útjáról, melynek lényegét a legerősebb piaci szereplők – multik, bankok, globális pénzügyi csoportok – pozícióinak erősítésében, illetve ezzel párhuzamosan a nemzetállamok és a lakosságok erejének gyengítésében találhatjuk meg. Magyarország radikálisan átalakította a közteherviselés szerkezetét, s 2010 óta a terhek jelentős részét éppen a legerősebb piaci szereplők vállára rakja – teljességgel indokoltan. És ami a legmegdöbbentőbb az EU és a világ gazdasági-pénzügyi elitje számára, hogy működik a dolog… A világ vezető gazdasági-pénzügyi körei természetesen bosszúsak, félnek a példa ragadós jellegétől, ezért – az Európai Uniót (is) felhasználva – megpróbálják Magyarország gazdasági pozícióit meggyengíteni. Vagyis: ceterum censeo, Magyarországot gyengíteni kell, amíg meg nem törik, és visszatér a neoliberális „anyaméhbe” (ahol az erősek erősebbek lesznek, a gyengék pedig végül elpusztulnak). És a tények? Ó, azok a fránya tények. Hogy Magyarország adatai valójában nagyon jók és fejlődést mutatnak? Az unió elitje, úgy tűnik, olvasta a német klasszikus filozófusokat, köztük Fichtét is, akinek, akárcsak Kantnak, komoly dilemmát jelentett a szándék és a valóság ellentmondásos viszonya. Fichte azonban megadja az uniós elitnek a megoldást: ha a tények ellentmondanak a szándéknak, hát abban az esetben: „umso schlimmer für die Tatsachen”, vagyis: annál rosszabb a tényeknek… Lássuk be: az utóbbi hónapokban úgy tűnt, az EB kicsit alábbhagy a hazánk elleni támadásokkal. Azt gondolhattuk, hogy az Orbán-kormány újabb, szenzációsnak is mondható kétharmados győzelme, majd az EP- és az önkormányzati választásokon aratott megismételt sikere legalább arról meggyőzték az EU elitjét, hogy ha a magyar nép elsöprő többsége elfogadja, sőt támogatja az orbáni anti-neoliberális utat, akkor ők – mint igaz demokraták – meghajolnak a nép, az istenadta nép akarata előtt… Hát nem. A választási eredmények, a népakarat, a gazdasági mutatók javulása pusztán csak tények. Jelentéktelen, érdektelen, ostoba tények, igaz, ők írták elő őket, de sebaj. Nem a tények a fontosak: hanem a szándék. Ami végleges és megmásíthatatlan: Magyarországot meg kell büntetni! Ha egy tanár büntetést akar kiszabni egy általa utált diákra, meg fogja találni az indokot is hozzá. Ha egy kapcsolatot meg akarunk szakítani, meg fogjuk találni az érveket hozzá. A tények viszonylagosak e földön; a szándék az objektív, a szándék a tény. Éppen ezért – a „magyar ügy” forrón tartása okán – ma és holnap a szokásos demokráciatémákban is terítéken leszünk az unió fórumain. Európai barátaink elhatározták: embert faragnak belőlünk, pusztuljon bár az ország… mno

2014. October 20. 17:41

Sütőtök: az őszi konyha vitaminbombája

                          A sütőtök különösen A-vitaminból tartalmaz sokat, de más miatt is javallott gyakran fogyasztani. Élelmi rostokban nem dús, vitaminokban annál gazdagabb. Karotint, C-vitamint, E-vitamint, B2 B6, B3-vitamint is tartalmaz jelentős mennyiségben, ezenfelül folsavban, pantoténsavban, is gazdag.  Kész ásványianyag-bomba: káliumot, foszfort, vasat, rezet, mangánt, rejt finom belseje. Gyógyhatást omega-3 zsírsavtartalma miatt főleg a tökmagnak tulajdonítanak, de a sütőtök húsának fogyasztása is kedvező hatású. A nagy káliumtartalom a sav-bázis egyensúly fenntartásában játszik szerepet, de vérnyomáscsökkentő és vízhajtó hatása is ismert. Az antioxidánsok és a karotinoidok megkötik a szabad gyököket, szerepet játszanak az immunrendszer erősítésében, a keringési betegségek és a daganatok megelőzésében.

2014. October 20. 11:10

A liberális fordulat nagyszámú vesztese kényelmetlenül érzi magát a demokráciában - rövid ellenzéki lapszemle

                            Salát Gergely sinológus szerint Kína a nyugati gondolkodók nagy talánya. Hogyan lehetséges az egypártrendszer keretei között olyan fejlődés, amely fűti a világgazdaságot, hitelez még az Egyesült Államoknak is? A Nyugat a saját logikáját követve harminc éve vár rá, hogy bebizonyosodjék: a kapitalizmus nem működhet pártállami körülmények között. Ám Kína eddig legalábbis nem igazolta az elméletet. Andrew Arato, a New York-i New School Egyetem szociológiaprofesszora, a demokratizálási folyamatok kutatója szerint a demokrácia nagy társadalmi csalódást keltett: sem strukturálisan, sem politikailag nem voltak túl sikeresek a vele kapcsolatos próbálkozások. A problémákhoz hozzájárul a korábbi hibás gazdaságpolitika is. A liberális fordulat nagyszámú vesztese kényelmetlenül érzi magát a demokráciában, nem úgy látja, hogy megfelelően képviselnék az érdekeit. Hiba volt, hogy a demokratikus rendszerváltás ennyire össze volt kötve a liberális gazdaságpolitikával. Hosszú távon okozott ezzel problémákat, és még okozhat továbbiakat. Éppen Gorbacsov és a Szovjetunió példája mutatta meg számukra, hogy a gazdaságpolitikát kell előre venni, a demokratizálást pedig inkább le kell lassítani. Népszabadság  

2014. October 20. 00:56
<< Első< ElőzőKövetkező> Utolsó>>

301. oldal/864