Dél-Afrikáig jutott vándorútján Picur, a jeladós magyar fehér gólya
Csaknem 16 ezer kilométert tett meg kóborlásaival együtt egy magyar fehér gólya. Ilyen messzire még egyetlen társa sem repült GPS-jelzővel. Keszi például „csak” Kenyáig jutott. Picur idén született, a közismert, webkamerával is ellátott nagyhalászi (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) gólyafészekből származik, de a Nógrád megyei Rimócról indult vándorútjára. A fiatal madár anyja május közepén áramütés miatt elpusztult. Mivel a négy, akkor pár napos fiókát az apjuk egyedül nem tudta volna felnevelni, tűzoltók segítségével kimentették őket a fészekből, és előbb a Nyíregyházi Állatparkba, majd a hortobágyi Góréstanyára kerültek. Innen hozták őket júniusban Nógrádba: Picur a rimóci fészekbe, testvérei közül egy Balassagyarmatra, kettő pedig Ludányhalásziba került "nevelőszülőkhöz". Papp Ferenc, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) programkoordinátora elmondta, hogy a jeladóval ellátott Picur a Wesel folyótól keletre fészkelő fehér gólyák megszokott útvonalán, a Boszporusz felett hagyta el Európát, keresztezte Anatóliát, majd a Közel-Kelet Földközi-tengeri partvidékét követve érte el a Nílus-völgyet. Egyiptomban dél felé fordult, a szeptembert pedig már Szudánban töltötte: előbb a Nílus-völgy és Eritrea között húzódó száraz szavannákon kóborolt, majd nyugat felé tett egy hosszabb kitérőt. Innen Dél-Szudánon, Etiópián, Kenyán, Tanzánián, Zambián keresztül – egy rövid szakaszon Mozambikot is érintve – Zimbabwéba érkezett. A Hwange Nemzeti Parkot elhagyva Botswanán át Dél-Afrikáig repült, jelenleg Johannesburgtól mintegy 300 kilométerre délnyugatra egy szarvasmarha-tenyésztő vidéken tartózkodik.
Magyar emlékek a nagyvilágban - Paál László-bronztábla - Barbizon - Franciaország
A XIX. század jeles festőművésze, a mindössze 33 évet élt Paál László (1846-1879) elpolgárosodott nemesi családban született az erdélyi Zámon. A rajzolás és festés iránti érdeklődése már egészen fiatal korában, az aradi rajziskolában megmutatkozott.
Apja kívánságára érettségi után mégis jogi tanulmányokba kezdett Bécsben, ám ott inkább a Képzőművészeti Akadémia előkészítő osztályát látogatta, s hamarosan felvételt is nyert ebbe az intézménybe.
Főleg tájképeiről vált hamarosan nemzetközileg is elismertté, jó barátságot ápolt Munkácsy Mihállyal, az ő biztatására költözött 1872-ben a francia fővárosba.
Erdei út című alkotásával az 1873-as bécsi világkiállításon érmet is nyert, néhány festményét Párizsban is kiállították, a nagyközönség elismerése és az anyagi megbecsülés azonban váratott magára.
Paál László egészsége közben leromlott, tüdőbetegsége mellett egy házi baleset következtében agysérülést is szenvedett.
A charenton-le-pont-i szanatóriumban helyezték el, de állapota folyamatosan rosszabbodott, és 1879. március 3-án meghalt. Ugyanitt temették el.
Emlékét a Párizs környéki, a "festők településének" is nevezett Barbizonban bronztábla őrzi, amelyet Paál László halálának 5o. évfordulóját követően a nevét viselő Magyar Művészeti Társaság helyezte el egykori lakóházának falán.
Bayer Zsolt: Che és Amerika
Mert hát az mégsem megy, hogy a bal sarokban kinyaljuk Amerika fenekét naponta többször is, a jobb sarokban meg Che-zászlók alatt tüntetünk a „rendszer ellen"...
...Kik vagytok ti tulajdonképpen? Lenin-fiúnak öltözött, CCCP-pólós, oroszellenes jakobinusok, meg Che Guevara-zászlók alatt tüntető, Amerika nagy, szent fenekébe beleomolni vágyó neoliberálisok?.."
érdemes elolvasni az egész cikket!
Nézem a keddi „óriástüntetés” (a Népszabadság szíves meghatározása) képeit, és nem tudom nem észrevenni azt a hatalmas Che Guevara-zászlót, amely alatt arany barátaim bevonulnak a Kossuth térre hőzöngeni. Valamit nem értek. Azon már régen túl vagyok, hogy megpróbáljam felfogni, miért is éppen Che Guevara.
Bár kétségtelen tény, hogy Kubában például a mai napig hatalmas kultusza van, teljesen függetlenül az aktuális politikai rendszertől (szocializmus). És az is kétségtelen, hogy Che – ahogy becézik szerte a világon - életútjában legalább van valami tiszteletreméltó, szemben a többi kommunista vezér életútjával. Mert ez az argentin srác egy jómódú, középosztálybeli orvos családba született bele, mégis más utat választott. A forradalom útját, a hivatásos forradalmárét, bármit is jelentsen ez. Mert hitt valamiben, amiért fegyverrel is hajlandó volt harcolni, amiért képes volt az életét kockáztatni. Hitt abban, amiben oly sokan a huszadik század rettenetében.
És elment Kubába, ahol győzelemre vitte az „ügyet”. És Kubában aztán volt is mi ellen harcolni. Az Egyesült Államok volt az a valami. Az Államokból érkező olasz és zsidó maffia, Al Capone és Meyer Lansky, akik egyetlen hatalmas bordélyháznak nézték az egész országot. És természetesen Batista, aki bagóért adta el hazáját a gyarmattartó amerikai kormánynak.
Ezek ellen harcolt Che. Fidel oldalán. És győzött. Nem is egyszer, hanem kétszer. Mert az Egyesült Államok természetesen képtelen volt belenyugodni a Karib-térség legnagyobb és legfontosabb szigetének elvesztésébe, és a Disznó-öbölben megpróbálta visszafordítani a dolgokat. Úgy, ahogy azt Amerika szokta csinálni. Fű alatt. Mert a Disznó-öbölben persze nem az amerikaiak akartak partra szállni, hanem az „emigráns kubaiak”, akiket elűzött Fidelék rendszere.
Nem jött össze. Ám a Disznó-öbölben kirobbant konfliktusból majdnem harmadik világháború lett, néhány napig a szakadék szélén táncolt az egész világ. Mert hát az éppen Hruscsov vezette Szovjetunió úgy gondolta, ideje atomfegyvereket telepíteni Kubába, Amerika háta mögé, és ezt Kennedy természetesen nem nézhette tétlenül, és nem engedhette meg. (Ahogy Putyin sem engedheti meg ugyanezt Ukrajnában, csak hát az amerikaiak megint azt hiszik, hogy nekik mindent szabad. Nem szabad, és erre hamarosan rá is fognak döbbenni végre…)
Szóval, nem jött össze a Disznó-öbölbeli amerikai próbálkozás, a harmadik világháború is elmaradt, Fidel pedig végképp megszilárdította rendszerét Kubában. Che élete végéig istencsászár lehetett volna Fidel rendszerében. De ő nem ezt választotta. Kereste az újabb forradalmakat, kereste a halált, ami aztán utol is érte a dél-amerikai őserdők mélyén. Ennyi tisztelhető őbenne.
De most álljunk meg egy szóra! Alig akadt engesztelhetetlenebb ellensége az Egyesült Államoknak, mint ez az argentin orvos. Alig gyűlölte valaki jobban az Egyesült Államokat, mint ő. Ezzel szemben a mi lelkes ellenzékünk, amely éppen polgárháború kirobbantásán fáradozik idehaza, ennek az Egyesült Államoknak a seggében lakik.
És innentől kezdve érthetetlen ez a hatalmas Che Guevara-zászló a szeretve tisztelt tüntetők feje felett. Mert hát az mégsem megy, hogy a bal sarokban kinyaljuk Amerika fenekét naponta többször is, a jobb sarokban meg Che-zászlók alatt tüntetünk a „rendszer ellen”, mert hát megmondták az amik is, hogy a rendszer korrupt, ugye.
Nincs itt valami zavar az erőben? Kik vagytok ti tulajdonképpen? Lenin-fiúnak öltözött, CCCP-pólós, oroszellenes jakobinusok, meg Che Guevara-zászlók alatt tüntető, Amerika nagy, szent fenekébe beleomolni vágyó neoliberálisok? Vagy csak úgy vagytok? Az egyedfejlődés azon szintjén, amikor a példányok még azt hiszik, miattuk kel fel reggel a nap? Mindegy is. De a következő tüntire vigyetek magatokkal Marx-, Engels- és Lenin-zászlókat is, azokat lengessétek együtt az amerikai meg az EU-lobogókkal.
És olvasgassatok Nagy Lajost (bár a másik Che Guevara-rajongó, a 444-es seggfej anarki szerint olvasni már nem trendi). Lajos bácsi (ő is komcsi volt) ezt írja a Képtelen természetrajzban: „Nevezetesek még a kígyóbűvölők. Ezek cirkuszban és orfeumban mutogatják magukat. Kihoznak egy nagy kígyót, azt kissé felemelik, és hogy el ne dőljön, megtámasztják. A kígyó kíváncsian várja, hogy mi fog ebből kisülni, és közben mereven bámulja az artistát, akit ez a tekintet, mivel nagy fene kígyóról van szó, valósággal megbűvöl, szíve dobog, térde inog, ajka reszket, és ijedtében mindenféle marhaságot csinál, ami az úgynevezett kígyóbűvölés, más szóval »jaj, de unalmas az élet!« Jeles kígyók még: a repülő kígyó, a budai sikló, a rája, a lazac és a vízi göreb. Érdekes lenne még egy kis rövid sárga kígyó lila kecskeszakállal.”
Na hát legközelebb őt ne felejtsétek otthon. A kicsi sárgát, lila kecskeszakállal.
Magyar Hírlap
Amerika a világ legkorruptabb állama, avagy: így utazhatna Vida Ildikó az USA-ba, ahol mint tudjuk, kézzel lábbal "küzdenek" a korrupció ellen
Megdöbbentő tényfeltáró cikket közölt a New York Times az Obama-kormány kitiltási gyakorlatának árnyoldaláról. Az USA évekkel ezelőtt rendelt el a magyar kormánytisztviselőket érintőhöz hasonló beutazási tilalmat csalás miatt egy gazdag és befolyásos ecuadori üzletasszony és a testvére ellen.
Estefania Isaías és testvére, María 2008-ban csalással szereztek amerikai vízumot a cselédjeiknek, ezért kitiltották őket az USA-ból. A dolog azonban bonyolultabb, mert a család valójában egy kiterjedt pénzmosási ügy főszereplője. A nő apját, Robertót és nagybátyját, Williamet 2012-ben nyolc év börtönre ítélték Ecuadorban, miután meghamisították egy csődbe vitt bank mérlegjelentéseit, hogy több állami pénzt sajtoljanak ki a konszolidációhoz. Az ecuadori adófizetők 400 millió dollárt buktak az ügyön.
A történet eddig csak Ecuadorról szólna, csakhogy a New York Times kiderítette, hogy az Obama-kormány is tud megengedő lenni, ha akar. Különösen, hogy az Isaías család tagjai a Demokrata Párt rendszeres és bőkezű támogatóinak számítanak, akik a számukra kedvező döntések reményében óriási összegeket juttattak a párt különböző háttérszervezeteinek.
2012-ben New Jersey demokrata szenátora, Robert Menendez és Hillary Clinton kabinetfőnöke, Cheryl Mills hathatós közbenjárására a State Department végül törölte az Isíasék ellen elrendelt beutazási tilalmat. Ebben a lap által idézett megszólalók szerint bizonyosan közrejátszhatott, hogy a család több százezer dollárt adományozott az Obama Victory Fund demokrata pénzgyűjtő szervezetnek, és Menendez újraválasztását is bőkezűen támogatták.
Közben Ecuador évek óta próbálja elérni a két idős Isaías fivér kiadását, hogy letöltsék a jogerős büntetésüket. Csakhogy – vélhetően nem teljesen függetlenül a családtól az Obama Victory Fundhoz folyamatosan érkező további jelentős összegektől – ezt Washington jogi indokokra hivatkozva rendre elutasítja.
Következtetés: Ha Vida Ildikó amerikai vízumot szeretne, ezek szerint csupán az a kérdés , mennyivel tudná támogatni az amerikai politikusok politikai kampányait.
az index cikke alapján
Körmendy Zsuzsanna: Műveleti terület
Egy szenzációs írás! Franz Kafka száz évvel ezelőtt írt, abszurdnak tűnő regénye főhősének kálváriája, tragédiája, ma az USA "jóvoltából" a minden napi valóságunkká vált. Olvassuk el a cikket, és osszuk meg!
Barátsággal: Mészáros László - a Patrióta Európa Mozgalom alapítója
Száz év előnyünk van, hogy átlássunk azokon a diplomáciának álcázott mesterfogásokon, amelyekkel országunk függetlenségére támadnak azok, akik hordó helyett kivégzett emberek tetemére lépve emberi jogokról szónokolnak.
Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat sem tett, egy reggel letartóztatták – így kezdődik Franz Kafka halhatatlan, rémisztően áthallásos regénye, A per. A letartóztatás sajátos körülmények közt történik: a két ismeretlen nem árulja el, hogy Josef K.-t tulajdonképpen mivel is vádolják. Nyilván azért, mert olyan hatalmat szolgálnak, olyan bürokratikus apparátust, amely nem érzi fontosnak a vád nevesítését.
Ha az olvasónak némi déjá vu érzése támad, az nem a véletlen műve. Josef K., aki kezdetben vigyáz arra, hogy véletlenül se ismerje el „az idegen felügyeleti jogát” (lehetetlenség volna Kafkánál pontosabban fogalmaznunk), ekkor még háborog és számon kéri, mivel vádolják. Válasz helyett csak egy vészjósló megjegyzést kap: „Én jót akartam.”
Ezt csakis egy évszázaddal ezelőtti, monarchiabeli jó barát mondhatta. A biztonság kedvéért Josef K.-nak megtiltja a szabad mozgást, hiszen le van tartóztatva. „S ugyan miért?” – kérdezi Josef K. Vida Ildikó-s naivitással, mire a válasz: „Mi nem vagyunk illetékesek ennek a közlésére.” Így van ez a különös szolgálatra szerződött emberekkel: hol hatalmasak, mint a birodalom, amelyet vakon szolgálnak, hol pedig kicsinyek, mint a termeszhangya. Mutogatnak magukra kisfiúsan homlokba hulló hajjal: én lenni felhatalmazás nélkül. Én csak tudni korrupció, magyarok.
Mi most még nem buktatni kormány. Én szeretni tüntetés, szabadság, tolerancia, börtön, halál. Nektek. Én segíteni felfordulás, utána majdan hazamenni.
Volt egy időszak, amikor amerikaiak, főleg írók, művészek meg voltak veszve Európáért, az európai kultúráért. Az egyik legőszintébb mű erről Henry Millernek Az amarusszioni kolosszus című műve, őt a görögség nyűgözte le. Éltek-haltak ugyanazért az európaiságért, amelyet élelmesebb, haszoncentrikus társaik az első adandó alkalommal megpróbáltak s azóta is próbálnak tönkretenni. Kafka 1914-ben írta meg A pert. Száz év előnyünk van tehát, hogy átlássunk azokon a diplomáciának álcázott mesterfogásokon, amelyekkel országunk függetlenségére támadnak azok, akik hordó helyett kivégzett emberek tetemére lépve emberi jogokról szónokolnak.
Mi itt, Kelet-Közép-Európában, amelyet most „műveleti területnek” nyilvánítottak amerikai jó barátok, a zsigereinkben hordjuk az olyan művek tanulságait, mint A per. A rafinált, manipulatív, élet- és nemzetellenes politikai gonoszságok méregként keringenek fölmenőink vérében, s jutott belőle a miénkbe is, csoda, hogy még élünk.
Mi itt, Közép- és Kelet-Európában mindannyian Josef K. köpönyegéből bújtunk ki, a nagyhatalmi arrogancia jeleit kívülről tudjuk, szagról felismerjük. Jogaink, szuverenitásunk semmibevétele, megrágalmaztatásaink, megtipratásaink, kiszolgáltatottságunk családunk, rokonaink révén száz évre visszamenően mindennapi tapasztalatot jelentenek. Ezért ismerjük föl azonnal, kifélék-mifélék azok, akik egy reggel megérkeznek, mindig párosával jönnek, mindig jót akarnak, nem konkretizálják a vádat, de letartóztatáson törik a fejüket.
„De hát miféle emberek ezek? Miről beszélnek? Milyen hatósághoz tartoznak?” Ezekkel a kérdésekkel vajúdik a szerencsétlen Josef K., és nem tud választ adni magának. Olyan világnak kényszerül része lenni, ahol semmi nem egyértelmű, minden maszatos és körvonalazatlan, csak azt lehet tudni, hogy bizonyos személyek ellen bizonyos hatalmak megfontolt, titkosszolgálati eszközökkel megszervezett, célzott támadásokat készítenek elő, és nem is rejtik véka alá, hogy a célszemélyek sora bővülni fog.
Tiszta szerencse, hogy Josef K. története száz évvel ezelőtt íródott.
mno
Tisztségünk, Isten adta feladatunk, nem elgyászolni, passzívan elsiratni lassan olvadó értékeinket
" A tények sokszor elkeserítőek, a feladatok sokak szerint meghaladják az erőnket, képességeinket, de mégse hagyhatjuk ernyedten, hogy a folyamatosan pergő hétköznapok szétmarják rendezett világunkat. Tisztségünk, Isten adta feladatunk, nem elgyászolni, passzívan elsiratni lassan olvadó értékeinket, hanem megőrizni, alázattal tovább építeni társadalmunkat, mindazt, mi számunkra fontos, mit őseink ránk hagytak, mi életünk részeként meghatároz bennünket." Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes
Lovas István: A itthon elhallgatott legújabb hír - a hét legmeghökkentőbb, valamint legaljasabb mondatai
A legmeghökkentőbb mondat:
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter tegnap hosszú interjút adott a francia globális France24 adónak. Ebben ezek a mondatok szerepeltek:
„Mint Joe Biden /az USA alelnöke/ nyilvánosan kijelentette, az Egyesült Államok parancsolta Európának, hogy csatlakozzon az Oroszország elleni szankciókhoz, és igazán kár, hogy néhány éven át túlbecsültük az Európai Unió, sőt még a nagy európai országok függetlenségét is. Vagyis geopolitikáról van szó. Egyesek azt hiszik, hogy a szankciók gyengeség vagy irritáltság jele, ami a politikusoknak nem a legjobb jellemvonása, de biztosíthatom arról, hogy Oroszország nem csak túl fogja ezt élni, de erősebben jön majd ki belőle. Történelmünk során voltunk már sokkal rosszabb helyzetekben, és minden alkalommal ezekből sokkal erősebben jöttünk ki. Most is ez történik majd”.
Megjegyzés: ennyire szellemesen és finoman még egy ilyen kategóriájú diplomata nem mondta ki azt, hogy az EU az USA szolgája.
A legaljasabb mondat:
Aki jobban ismeri a Wall Street Journal-t, az amerikai pénzügyi körök napilapját, nagyon jól ismeri Bret Stephens-t a lap publicistáját. E lap véleményoldalai totális mértékben neokonzervatív irányítás alatt állnak, és szinte nincs nap, hogy azokon ne kiáltanának a fegyvergyárosoknak jól jövő újabb háborúkért vagy szankciókért, melyek a nemzetközi légkört mérgezik. Bret Stephens még ebből a társaságból is kilóg. Nála nincs „olyanabb”.
December 15-én ezzel a címmel írt vezető publicisztikát lapjában: „Nem sajnálom, hogy a CIA vízbefullasztott”.
Alcím: „Dick Cheney azt mondta, ’egy perc alatt ismét megtenném’. Igaza van.”
Cikkében tapsol az USA kínzásainak, amelyekre most vetődött több fény az erről szóló szenátusi jelentés nyilvánosságra hozásával. Cikkéből ezt idézem:
„Nem sajnálom, hogy Obama elnök robotgépes csapásokat rendelt el több száz, Pakisztánban, Jemenben és egyéb helyeken rejtőzködő terrorista gyanúsított /!/ellen. Nem sajnálom, hogy ezt tette, annak ellenére, hogy a csapások elkerülhetetlenül nekik több száz, talán több ezer társukat is megölte, akik közül voltak ártatlanok, vagy nem követtek el bűnt, melyért 30 000 láb magasból érkező halált érdemeltek volna. De hát ilyen a háború.”
Ez tehát az USA talán legbefolyásosabb lapja. Arról az országról van szó, amelyet nálunk André Goodfriend ügyvivő képvisel a „Szabadság” téren. Az USA az említett országokkal NEM áll háborúban. (Velünk sem.)
A legegyedibb mondat:
Matteo Salvini, az Északi Liga nevű olasz párt 41 éves vezetője az eurót „bűnüző valutának” nevezte. Idézete olasz lapokban és angolul az Euractiv nevű, több nyelven megjelenő uniós szakportálon olvasható.
Lovas István
Újabb elhallgatott hírek - az oroszok új hírtévéje a legnépszerűbb
Immár hivatalos: az RT a világ legnézettebb hírcsatornája a YouTube-on több mint 2 milliárd nézővel.
Az RT, a Russia Today, vagyis Oroszország ma nevű globális hírtévé, mely angolon kívül spanyolul, arabul és oroszul sugároz.
A német adás korlátozott jelleggel a múlt hónapban indult el.
Lovas István
Humorsarok
Józsi bácsi zötyög a szekéren. Utána a kutyája baktat. Józsi bácsi az ostorral oda-oda csap a lova farára. Egyszer csak a ló megszólal:
- Te, Józsi! Ne üssél már azzal az ostorral, én is egy érző lény vagyok!...
Józsi bácsi rémületében leugrik a szekérről, elkezd rohanni, utána a kutyája. Futnak majd' egy órát, s leülnek pihenni. Ekkor megszólal a kutya:
- Hú, a fene egye meg, de megijedtem, mikor megszólalt a ló!
Fico szerint esélye van egy közép-európai katonai konfliktusnak - Katonai konfliktus jöhet Közép-Európában? - ellenzéki lapszemle
Robert Fico szlovák miniszterelnök szerint 70 százalék az esély arra, hogy az ukrán helyzet miatt komoly katonai összecsapásokra kerül sor a térségben. Szavai nem maradtak visszhang nélkül: a legnagyobb hírügynökségek világszerte idézték aggódó szavait.
A miniszterelnök azt mondta, hogy „egy szélesebb, nem csak Ukrajnát és Oroszországot érintő konfliktus lehetőségével számolhatunk". Miután Szlovákia Ukrajna közvetlen szomszédja, a világ vezető hírforrásai rögtön felfigyeltek a nyilatkozatra. Mások, mint a korábbi védelmi miniszter, Martin Fedor, elítélően szólaltak meg, mondván, hogy Fico hibás feltételezésen alapuló szavai veszélyeztetik Szlovákia érdekeit.
A vitatott miniszterelnöki nyilatkozat a Hospodarske Noviny napilap tegnapi vitafórumán hangzott el, ahol Fico felszólította az Európai Uniót, hogy a Keletnek szóló békülékeny jelzések révén hárítsa el ezt a veszélyt. Szavai akkor hangoztak el, amikor az USA és az Európai Unió újabb szankciókat készít elő, ahelyett, hogy a 40 milliárd eurós Déli Áramlat gázvezeték hosszú távú terveivel foglalkozott volna, amelyet Putyin elnök e hét elején szinte egy kézmozdulattal lesöpört az asztalról.
Fico miniszterelnök, aki ismert a kelet iránti elfogultságáról, nyíltan soha sem ítélte el Oroszország lépéseit és számos alkalommal nyilatkozott arról, hogy a szankciók nem visznek előre.
Figyelő