Radnai-havasok - A Kárpáti várfal keleti őrbástyája - Erdély - HD minőségű rövid VIDEÓ!
Ismerjük meg Kárpát-hazánkat!
Nézzük meg ezt a rövidfilmet is - ismerjük meg gyökereinket!
Osszuk meg ezt az anyagot is, hogy sokakhoz eljuthasson!
kattints a rövid VIDEÓRA - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=U_wrN8OOmX8
Kikelt a világ „cinkos csendje” ellen Ferenc pápa
Háborúval, fájdalommal és könnyekkel teli a karácsony a világban Ferenc pápa szerint, aki a római Szent Péter-bazilika központi lodzsájáról délben mondott beszédében békét sürgetett Irakban, Szíriában és Ukrajnában.
Ferenc pápa a békének szentelte karácsonyi beszédét, amelynek jelentős részében a világban dúló konfliktusokat és az ezek miatt okozott szenvedést sorolta fel.
A pápa úgy fogalmazott: Irak és Szíria túl régóta szenved a konfliktustól, amelyben etnikai és vallási csoportok „brutális” üldöztetés áldozatai. Az egyházfő megemlékezett a közel-keleti térségben és az egész világon otthonukat elveszítő menekültekről. „A velük szembeni közömbösség közelséggé, az elutasítás befogadássá változzon” – hangoztatta a pápa, humanitárius segítséget sürgetve a telet menekülttáborokban töltő százezrek számára. Békét sürgetett Ferenc pápa az egész Közel-Keleten, a Szentföldön pedig támogatást szorgalmazott az izraeliek és palesztinok közötti párbeszéd mellett elkötelezett felek számára.
Békét kért Ukrajnában és Afrikában is
Az egyházfő megemlékezett az Ukrajna „szeretett földjén” szenvedőkről azzal a reménnyel, hogy a feszültség oldásával sikerül legyőzni a gyűlöletet és az erőszakot a testvériség és a megbékélés útjára lépve. Békét kért Nigériában, „ahol túl sok vér folyik és (…) túl sok embert gyilkolnak le”, valamint az afrikai kontinensen Líbiában, Dél-Szudánban, a Közép-Afrikai Köztársaságban és a Kongói Demokratikus Köztársaságban is. Ferenc pápa párbeszédre és testvéri együttélésre sürgetett.
A katolikus egyházfő hosszasan és erős szavakkal beszélt az erőszak, kizsákmányolás és emberkereskedők áldozataivá váló gyermekekről. Azokról a gyerekekről, akiket harcra kényszerítenek, akiktől megtagadják az élethez való jogot, vagy „szemünk láttára élnek vissza azzal és gyilkolják le őket” a világ „cinkos csendje” közepette. Az egyházfő vigaszt kért a Pakisztánban a karácsony előtti héten legyilkolt gyermekek családjainak. A pápa hangsúlyozta, hogy a háborúkat, üldözést, rabszolgaságot a „világiasságba és közömbösségbe süppedt” emberek kemény szívvel szemlélik.
„Mennyi könny van ezen a karácsonyon!” – mondta Ferenc pápa, azt kérve, hogy a fegyverekből eke, a pusztításból kreativitás, a gyűlöletből szeretet és gyengédség legyen.
mti, mno
Czakó Gábor: Háború, szabályok nélkül - Aki nem vak, az látja, hogy sátáni háború folyik hazánk ellen
Nem igazi háború, mert annak – elvileg – vannak szabályai. Van, amit szabad, van, amit nem, s van, ami ajánlott, s van, ami kötelező. A hadakozók hatalmat akarnak szerezni ellenfelük fölött, el akarják foglalni országát, de nem minden áron. A történelemből sok példa maradt ránk.
II. Konrád német császár hadai 1030-ban megtámadták hazánkat. Legyőzhetetlen uralkodónk, Szent István, a Hérodotosz révén a Kr. e. 5. század óta ismert szkíta stratégiával – visszavonulás és fölperzselt föld – kiéheztette, szétzilálta a császári hadsereget. Maradékait Bécsbe űzte, s ott elfogta. Ám nem koncolta föl, hanem megetette és elbocsátotta. Miért?
Mert keresztény volt, mert szent volt, mert bölcs volt. Tudta, hogy a németek ezután is szomszédaink lesznek. Együtt kell velük élni, ha tetszik, ha nem. Ahogy manapság mondják: a gyűlölet nem pálya. A bölcs ember – legyen vezér, vagy válópereskedő lakatos – úgy indul ütközetbe, hogy a visszavonulás útjára, a jövendő békére tekint. Mi lesz, ha engem elüt a hajókötél, s a gyerekek a „másikra” szorulnak?
A gyűlölködő viszont vak és esztelen, nem gondol a holnapra, csak a pillanatnyi sikerre és persze önmagára: ő mindent akar, örökké fog élni.
A gyűlöletmesterek szakemberek. Kitanulják, hogyan kell a népek lelki békéjét földúlni, s miként kell fölkelteni az emberek legalantasabb indulatait, s miként tolják közéjük a leggőzösebb alakokat. Ehhez a sokaságot tömeggé kell zúzni, vagyis szétbontani az évezredek alatt kialakult szeretetkapcsolatokat, amelyek a haza, a család, a nemzet, a kultúra, az egyes emberek természetes kötelékeit megformálják.
A tömegben – Gustave le Bon óta, vagyis több, mint száz éve tudjuk – mindig a legalacsonyabb szellemi színvonal érvényesül, értelmi, erkölcsi és érzelmi síkon egyaránt. Ezen a szinten bármi lehetséges. Például a jakobinus képviselők a konventben amúgy egyáltalán nem voltak ostoba emberek, ráadásul egymást is meglehetősen ismerték, mégis megszavazták mentelmi joguk fölfüggesztését, azaz beutalójukat a guillotine alá…
A demokratikus rendszerek sokfélék lehetnek. Mindnek közös vonása, hogy a nyilvánosságra, a bizalomra, együttműködésre és dinamikus hierarchiára épül. Úgy is mondhatnánk, hogy értett, felelős, erkölcsös emberekre. A nyilvánosságon ma átláthatóságot értünk, elsősorban a közhivatalokét. Ezt a jogát a nép a sajtó útján gyakorolja, ami a korgubancra mutat: ugyan kié a sajtó, a választóké vagy a tulajdonosoké?
A bizalom ennyi: igaz, ami igaz. Elhiszem, amit mondasz, ha nem értünk egyet, vitánkat a logikára bízzuk. Az együttműködés magába foglalja a nézetkülönbségek áthidalhatóságának reményét, a sokféleséget meg az árnyalatok közti vita jogát és lehetőségét, a többségi elvet. Nevezhetnénk szeretetnek is, ha elég bátrak volnánk…
A dinamikus hierarchia egyrészt a szubszidiaritást, a kisebbségek jogát jelenti. Előbb a maguk körében, de az egészre is kihatóan és odáig lemenően, hogy a muzsikában a nyolcéves Mozart véleménye legalább annyira megfontolandó, mint egy 8×8 éves korátlagú Zeneakadémiáé. E fogalomkör része a rendszeres választás joga, azaz a politikai váltógazdaság alkotmányos szabályok szerinti működése is.
Mindez igen szép és jó, ámde gazdaságkorban élünk, ahol egy kérdés létezik, az érdeké: megéri vagy sem. Az előbb vázlatosan elősorolt eszmék ehhez képest sokadlagosak. „Ha úgy látjuk, hogy valahol nem jól mennek a dolgok, alaposan befűtünk nekik.” Nem írom ide, hogy kitől való az idézet, mert a végén kitiltanak még Újpalotáról is.
A dolgok akkor mennek jól, ha a pénzizmus érdekeit szolgálják, tehát a legtöbb pénzét. A főpénzét. Az egész világon az övé a sajtószabadság, amit ma véleményformálásnak neveznek. Helyesen, mert a sajtónak egyre kisebb részét nyomják-sajtolják, a többség sebesen iramlik át a megfoghatatlanság világába. Az ellenőrizhetetlenségbe azonban nem, mert a pénz markából nem szabadul: a fönnmaradásához ugyanis támogatás kell, leginkább hirdetések formájában. És kitől jön a hirdetés? A néptől vagy a pénztől?
A sajtó- meg a többi szabadság lényegében megszűntnek mondható az úgynevezett „demokratikus” világban. Nem holmi „cenzori irónok” törölték az élők sorából, hanem a hülyítés. A tankötelezettség ellenére a lakosságnak bő harmada funkcionális analfabéta, olvasástudása megáll az árcédulák, a cégtáblák meg a képregények böngészésénél. Homéroszt, Shakespeare-t vagy Krúdyt a mai fölnőttek százalékban alig kifejezhető töredéke olvas. A filmek, dalok szókincsét régóta korlátozzák a hollywoodi gyártók, hogy a közönség megértse! Ezzel a szókincsmaradékkal lehetetlen az igényes, vagyis például a demokratikus gondolkodás.
Alaptörvényünk vitára bocsátása óta igen buzgók mifelénk a gyűlöletmesterek az említett szabvány szerint. Ez igen árulkodó, hiszen a mi nyelvünk milliónyi szavát minden magyar megérti. Ezért volt jellemző az utóbb szervezett tüntetések népszónokainak gyermeteg makogása. Igyekeztek „kereten” belül maradni: „követelem, igen, nem” stb.
Mestereik tudják, hogy az Orbán-kormány Európa legdemokratikusabbja, hiszen kétszer kapott kétharmadot. Éppen ezért meg sem próbálkoznak új választást szorgalmazni, mert csicskásaik azt is elvesztenék. Inkább áttaszigálják a gyűlölet irracionális síkjára az ügyeket, ahol nem kellenek érvek, nincs vita, ahol a gondolat helyett indulat úr dúl.
Egy politikából élő ember minap a kormányt a „maffia” varázsigével sújtotta. E szó rávilágít a helyzetre, és a támadók párbeszéd-képtelenségére. Képzelje el a gyűlölködő, hogy őt vádolják meg a jellegzetes maffiagazságokkal! Gyilkos vagy! Rabló! Hogyan védekezne? Akire ilyesmit ráfognak, azt egyúttal kitaszítják a társadalomból.
A kitaszítottal pedig bármi megtehető, hajdan, aki meglátta, megölhette. Ez a bizonyítatlan, ráolvasott vád sem politikai, sem emberi szinten nem kezelhető. Aki ilyet mond, az vagy nem egészséges, vagy kilépett a nemzetből: nem akar együtt élni a többiekkel. Fütyül az alkotmányos keretekre, és azt szeretné, hogy a magyar közélet vitái „ukranizálódjanak”, és vér folyjék a pesti utcán.
Szent István másként gondolta.
2014 karácsonyán
Czakó Gábor (1942) - Kossuth-díjas író, publicista, képzőművész, a magyar katolikus újságíróképzés megszervezője
Öreg tiszafák a megyeháza udvarán - Szekszárd - Dunántúl
Három tiszafa áll a méltán nagyra becsült szekszárdi megyeháza udvarán. Ezek ültetési időpontját egész pontosan tudjuk. 1836. augusztus 8-án ültették őket, amikor gróf Eszterházy Károly főispáni beiktatására került sor.
Egyes források azt írják, hogy ekkor avatták a megyeházát is, de az már három évvel korábban kész volt. A gróf a saját birtokának számító, a mai napig híres szentgáli tiszafásból hozatta a három, a feljegyzések szerint már erőteljes állapotban lévő tövet.
A legvastagabb fa kerülete több mint 270 centiméter.
Elvész a nyom
"Némely ember mérföldeket halad téves irányba, anélkül, hogy elfáradna. Aztán mikor csak néhány lépést kellene tennie, hogy jó ösvényre jusson, akkor sokallja. Hiába, ilyenek vagyunk mi, emberek."
Elvész a nyom - részlet
Wass Albert (1908-1998) - író, költő
Az ember tervez
"Az ember tervez, és tervez az ember egész életén keresztül, mind csak tervez. Ezt, meg azt. Mert szép az, tervezni. Az életben aztán úgysem az történik, amit az ember tervez, de az már szinte mindegy. A tervezésről úgysem szokunk le soha. A tervezés maga az élet. Addig él az ember, amíg tervezni tud. Mikor már az sincs meg, akkor...
hát nincsen igazam?"
Ember az országút szélén - részlet
Wass Albert (1908-1998) - író, költő
A Magyar Országgyűlés épülete - Pozsony - Felvidék
Mikor a mohácsi csata után a törökök elfoglalták Budát, I. Ferdinánd magyar király úgy döntött, hogy a magasabb hivatalokat biztonságosabb helyre, Pozsonyba költözteti.
Így került Pozsonyba a Magyar Királyi Kamara, amely Magyarország legfelsőbb pénzügyi szerve volt. Miután a kamara elköltözött Pozsonyból, 1802 és 1848 között itt ülésezett a magyar országgyűlés.
Megtörtént a Liget Budapest projekt pályázat eredményhirdetése
A Magyar Zene Házának terve a japán Sou Fujimoto alkotása – a legértékesebb, egyben a legköltőibb az összes közül. Az óriási gombára emlékeztető, lepényszerű épület teteje szinte lebeg a tóparti fák között, ráadásul nehezen magyarázható módon, de az egész valahogy rokon a Városliget régi pavilonépítészetével, illik ide. Az íves tető alatt szabadtéri és zárt koncerttermek kaptak helyet, az épület építészeti megfogalmazása igazán játékos, művészi erejű.
Magyar Építészeti Múzeum, valamint a Fotómúzeum Budapest ikerépületei az ’56-osok terén álló emlékmű két oldalára a győztes tervek szerint egy-egy kocka kerül, egy fehér és egy fekete. A kiírásban eldöntött dolog volt a helyszín és az is, hogy egymásra reflektáló épületekre van szükség. A megoldást talán nehezebb elfogadni nem építész szemmel, hiszen mondhatjuk, hogy csak két újabb kocka, mi ezen a különös?
A két kocka messze több, mint két kocka. Csak közelebbről kell megnézni őket. Magyar építészként külön öröm számomra, hogy a neves nemzetközi mezőnyben egy magyar iroda, a Közti elképzelése bizonyult szakmailag a legerősebbnek. Jó lenne tudni a tervezők nevét, nagy gratulációt érdemelnek, hiszen győzelmükkel – a pályázat miatt ránk irányuló nemzetközi figyelmet kihasználva – újra felírják a hazai szakmát a világ építésztérképére. Igaz, ezt elsőre talán nem könnyen fogyasztható, inkább elvont alkotással teszik, de megkérdőjelezhetetlenül magas színvonalon.
A harmadik terv, a Magyar Néprajzi Múzeum. Ez a munka is az elvontabbak közé tartozik, építészek könnyebben látják meg benne a Dózsa György út túloldalán álló MÉMOSZ-székházra való reflexiót. Mégis a Ligetben álló összes és ide tervezett épület közül ez az, aminek a telepítése és a funkciója eleve nehezen illik egymáshoz – és most már a külseje is összeütközésbe került a belsejével.
A Dózsa György út – Ajtósi Dürer sor sarokról nehezen jutna eszünkbe, hogy éppen ide való lenne a Magyar Néprajzi Múzeum. És bizony a győztes, de nem sokat mondó, radiátorszerű épületről sem gondolnánk beszédes-csodás néprajzi értékeinkre.
A Liget Budapest projekt körüli, sok félreértésen alapuló vita miatt fokozott tétje volt annak, hogy milyen építészeti alkotások kerülnek ki győztesen a nemzetközi pályázatból. Lehetett sejteni, hogy a tényleg különleges munkák segíthetnek a projekt elfogadásában.
Az eredményt látva stílszerűen azt lehet mondani, van itt minden, mint a vurstliban. Valóban gyönyörű, az építészet legszebb arcát mutató, attraktív és közönségbarát épület ugyanúgy, mint az építészek és nem építészek közti párbeszédet segítő, elgondolkoztató magyar remekmű. Eddig tehát szuper is lenne, az utolsó azonban meglátásom szerint vitatható megoldás, ami ráadásul – bár ez inkább szakmai érv – a sarokpozícióra sem tudott igazán elegáns választ találni.
Hátravan még egy pályázat, de annak eredményét már csak jövőre tudjuk meg. A közvélemény szimpátiájáért harcoló, az idők során számomra egyre könnyebben érthető projekt sorsát illetően feltehetően döntő lesz majd az Új Nemzeti Galéria épülete.
A most győztes tervek együtt egyperces videón is megnézhetők, ami itt érhető el. A Liget Budapest oldalán pedig fent vannak sorban nemcsak a győztes, de a második, harmadik helyezést elért és megvételt nyert tervek is.
Őrfi József építész
Magyar Nemzet
kattints a VIDEÓRA!
http://www.ligetbudapest.org/
Izsák Balázs: nem térhet vissza az állami terror! - a többszázezres Patrióta Európa Mozgalom is csatlakozik Izsák Balázshoz
Az államelnök-választás második fordulója után felerősödtek és megsokasodtak Székelyföldön Románia kormányának magyar-ellenes lépései. Kiemelt jelentőségűek ezek között a sepsiszentgyörgyi székely-magyar közösség ellen irányuló provokációk, amelyek a székely zászló és – előzmény nélküli módon – a magyar himnusz ellen irányulnak.
Figyelembe véve azt, hogy ezzel párhuzamosan és ezzel egy időben teljesen jogsértő módon Románia törvényesen megválasztott elnöke ellen is manipulatív támadás indult, és a hatóságok bírósági meghurcolására készülnek, nyilvánvaló, hogy a vesztes, posztkommunista hatalom vág vissza, ugyanolyan eszközökkel, mint 1990 márciusában. Akkor a bukott hatalom, a nemzetiségi feszültségek szításával, a marosvásárhelyi nemzetiségi összecsapást is kiprovokálta és megszervezte saját hatalmának visszaállítása érdekében.
Ennek figyelembe vételével kell vizsgálni Sepsiszentgyörgy polgármesterének, Antal Árpádnak helytálló kijelentését, amely a mostani sepsiszentgyörgyi és az 1990-es marosvásárhelyi helyzetet állítja párhuzamba. Akkor a hatóságok támogatásával felfegyverzett és félrevezetett románok rohanták le az anyanyelvi oktatás megteremtéséért tüntető magyarokat, ma szintén a hatóságok lépnek fel provokatív módon a magyar közösség ellen.
A román állam hatóságainak – nevezetesen a DIICOT-nak – ezt követő fenyegető fellépése Antal Árpád polgármester ellen jogsértő és alkotmányellenes, hiszen a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát olyan mértékben sérti, ahogyan azt csak a Ceausescu politikai rendőrsége, a Securitate merte megengedni magának. Egyben arra emlékeztetünk, hogy Románia közelmúltjában kizárólag állami terror létezett, a kommunista diktatúra államterrorja, és az alapvető emberi jogokba gázoló mai hatóság is az állami terror visszatérésével fenyegeti a romániai demokráciát.
Ezúton is kifejezem szolidaritásomat Sepsiszentgyörgy polgármesterével, a nyilvánosság előtt azonosulok említett véleményével és kérem a DIICOT illetékeseit, hogy amennyiben a jogtalan eljárást nem szüntetik be, úgy ezek figyelembevételével ellenem is indítsanak eljárást, amiért ebben a kérdésben alkotmányos jogommal élve, összhangban az Emberi Jogok Európai Egyezményével a nyilvánosság előtt csatlakoztam Sepsiszentgyörgy polgármesterének véleményéhez és kifejeztem vele vállalt szolidaritásomat.
Meggyőződésünk, hogy amint 1990-ben a pártállam maradék struktúráinak nem sikerült a kommunista restauráció, úgy az állampolgárok kollektív, tudatos és bátor fellépése ma is meg fogja akadályozni, hogy a romániai demokrácia fölé tudjon kerekedni a hatalmi terror.
Elégtétellel nyugtázzuk Kovászna megye prefektusának leváltását, az eddigi személycserék a Székelyföld részeit magukba foglaló megyékben azonban azt jelzik, a személycserén túl szemléletváltásra is szükség van.
Izsák Balázs
a Székely Nemzeti Tanács elnöke
A székelyek petícióban parancsoltak álljt Bukarestnek - a román állami nacionalizmus felháborító és elfogadhatatlan
Petícióban szólították fel a Sepsiszentgyörgyön tüntető magyarok a román kormányt pénteken arra, hogy hagyjon fel a magyar jelképek üldözésével.
A székelyföldi városban ötödik napja vonultak a prefektusi hivatal elé a tüntetők, és a himnusz éneklésével tiltakoztak egész héten az ellen, hogy a megye (azóta leváltott) prefektusa bírságot szabott ki a magyar himnusz eléneklése miatt.
Böjte Csabával énekelték a Himnuszt
A szervezők szerint pénteken több mint ötezer ember vonult a prefektusi hivatal elé egy-egy 250 méteres magyar, illetve székely zászlóval, és többször elénekelték a magyar himnuszt.
A magyarul, románul és angolul felolvasott petícióban felszólították a bukaresti kormányt: ne szítson ellentéteket a Székelyföldön élő románok és magyarok között azzal, hogy elemi jogokat vitatnak el a magyar közösség tagjaitól.
A napról napra nagyobb tömeget megmozgató demonstrációsorozatot a Magyar Polgári Párt (MPP) kezdeményezte, de a többi magyar párt és szervezet is csatlakozott hozzá. A tüntetéseken a magyar történelmi egyházak képviselői is felszólaltak: csütörtökön többek között Böjte Csaba ferences szerzetes, pénteken pedig Kató Béla erdélyi református püspök.
A petíciót Gazda Zoltán, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) sepsiszéki elnöke olvasta fel magyarul, Tamás Sándor, Kovászna megye önkormányzatának elnöke pedig románul.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben megválasztott önkormányzati vezető maga mellé szólította a színpadra Biró Zsoltot, az MPP országos elnökét és Váncsa Albertet, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) városi tanácsosát is, ezzel is jelezve, hogy a demonstráción megfogalmazott követelésekkel minden magyar szervezet egyetért.
Ez a magatartás nem méltó Romániához
A petíció szerint a demonstrálók elfogadhatatlannak tartják, hogy Románia a kisebbségek „elnémítására, megsemmisítésére, megalázására és ellehetetlenítésére” használja hatalmát.
„A XXI. században az Európai Unió tagjaként az a magatartás – olvasható a dokumentumban –, amely üldöz egy kisebbségi nyelvet és jelképet, börtönnel fenyegeti a kisebbségi vezetőket, visszaállamosít, szisztematikusan uszít az erdélyi magyarság ellen, nem méltó ahhoz a Romániához, mely 25 éve lerázta magáról a diktatúra, az elnyomás láncait és a szabadság, a jogállamiság és az önkifejezés szabadsága mellett tette le a voksát."
A petíció a magyar közösség szimbólumainak használatát, identitásának, nyelvének és kultúrájának a megőrzését lehetővé tevő törvényeket sürget, az államosított egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását követeli, és érdemi párbeszédet sürget a román kormánytól a Székelyföld autonómiájáról.
Tenni kell ellene
„Romániának a kisebbségek, így a székelyek is ugyanolyan alkotó részei, mint a többségi nemzet. Mi is itt akarunk élni, mi is otthonunknak akarjuk érezni Romániát. Tegyenek róla, hogy ne megtűrt idegenekként gondoljanak ránk, hanem teljes jogú polgárokként lehessünk ennek az országnak az állampolgárai” – zárul a sepsiszentgyörgyi petíció.
A tüntetés szónokai tiltakoztak a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégium újraállamosítása, az RMDSZ ellen terrorista fenyegetés gyanújával indított ügyészségi vizsgálat és a Székelyföldön kiújult hatósági jelképháború ellen.