A zsidó állam rasszista intézkedései világszerte kiverték a biztosítékokat - rövidke lapszemle
Izraelben Benjamin Netanjahu frissen megalakult kormánya egy olyan rendelkezéssel indított, amely elkülönítette a buszokon a palesztinokat és a zsidókat. Izraelben dolgozó ciszjordániai palesztinok nem utazhatnak ugyanazon a buszon, int a szidók, és csakis ugyanazt a határátkelőt használhatják visszafelé, mint amelyet belépéskor igénybe vettek – rendelkezett Móse Jaalon védelmi miniszter, aki biztonsági okokkal magyarázta az új szabályozást. A hír belföldön és külföldön is óriási botrányt kavart, ezért vissza is vonták a kirekesztő szabályozást.
Magyar Hírlap
Csúri Ákos: A felelősségteli döntés képessége – avagy az Orbán-kormányok öt esztendeje - most 70 (!) százalékkal nagyobbak lennének a devizahitelesek törlesztő részletei - A magyar nemzetnek ki kell állnia önmagáért
Az utóbbi hetek külföldi gyomrozásai (a strasbourgi „vitanap” és annak interpretálása) és a sültmarha Juncker rigai magánszáma után a Polgári Magyarországért Alapítvány rendezvényén Orbán Viktor számot adott 2010 óta tartó kormányzásáról.
Össztűz után, alatt és előtt.
Mert ugyan a Jóbarát már máshol csenget (hogy kedvezzünk egy kicsit a „másságnak”), meg elültek a „Nagy Kormánybuktató Tüntetések” is (a forradalom megint felfalta gyermekeit néhol egészen viccesen lemondató ultimátum után pillanatokkal). Ezek komolytalan dolgok, vannak komolyabbak is – csak éppen elhallgatják.
Valami ilyesmiről beszélt Orbán, s ideje annak, hogy szavaival foglalkozzunk.
Mert az azért egészen vicces, hogy az ország szempontjából teljesen lényegtelen dolgokról pörög a net és a közbeszéd, miközben olyan „apróságok” sikkadnak el, mint a jövő évi adócsökkentések, a gyed extra kibővítése.
Talán nem véletlenül.
Orbán előtt Matolcsy György arról beszélt, hogy mennyire bátor döntés volt a forintosítás időpontválasztása, mert ha a B-verzió (azaz 2015 tavasza) győzedelmeskedett volna a kabineten belül, akkor a keresztszámítások miatt most 70 (!) százalékkal nagyobbak lennének a devizahitelesek törlesztő részletei.
Miközben most arról folyik a szó, hogy mennyit kapnak VISSZA. Gondoljuk csak el, mi lenne (lenne-e 3. Orbán kormány?), ha a miniszterelnök nem hozza meg felelősségteljes döntését. Meghozta. És mégsem erről szól a közbeszéd.
S arról sem, amit Balog Zoltán mondott: az elmúlt esztendőkben 150 ezer 25 év alatti fiatal pályakezdését segítette a munkahelyvédelmi program.
Mindennek alapja – Schmidt Máriától kölcsönvéve a kifejezést – az innovatív kormányzás. Matolcsy megállapítása szerint az új merkantilizmus sikerének forrása az új adórendszer. Amit meg kell védeni, mert ha ezen változtatnak, akkor már nem lesznek javak a családoknál, kvázi vége mindennek.
S hogy mindezek miért tűnnek nóvumnak? Talán azért, mert Orbán – kétszeri kétharmad ide-oda – kommunikációs ellenszélben kormányoz. Ezért aztán az elmúlt öt esztendejét időnként kommunikációs zavarok is jellemezték. Ez kétségtelen. Mint ahogy az is, hogy talán az intézkedéseket nem feltétlenül CSAK a kommunikáció alapján kell megítélni.
És az sem hátrány, hogy ha az is kellő hangot kap, ha valaki – jelen esetben a kormány – belátja hibáit és megváltoztatja döntéseit (például a távközlési adó kiterjesztése). És persze az sem kap kellő figyelmet, ami ennek a kabinetnek a krédója is lehetne: az állam nem elveszi a családoktól a pénzt és újraosztja, mint elődei, hanem a családoknál hagyja.
Nagyon nem mindegy. Mint ahogy az sem, hogy erő mutatását (amely nélkül valóban a multik gyarmatává vált volna hazánk) immáron a koncentrált figyelem váltja fel.
Figyelem minden magyar polgár irányába. Figyelem, hogy az elvégzett munkának értéke, megbecsülése és gyümölcse legyen.
Ezt kell elősegíteni az elkövetkezendő években és persze megvédeni. És a megvédés legalapvetőbb feltevése az, hogy „Magyarország szuverenitása nem lehet alku tárgya”. A magyar nemzetnek ki kell állnia önmagáért.
És a megvédés része az adócsökkentés is. Kevesebb adó, több munkahely. Ma még talán illuzórikusnak hat Orbán álma a teljes foglalkoztatottságról, de nem teljesen elképzelhetetlen, ha a rendszerváltás bekövetkeztét abban látja, hogy a Jászságban cigányok nem segélyért, hanem MUNKÁÉRT tüntettek.
És igen, fontos a jó kommunikáció, de a felelősségteljes döntés képessége még fontosabb. Mert azt már lehet kommunikálni. A kommunikáció időnkénti botladozása azért tűnik fel, mert a jó és mindenki számára hasznos döntéseket nem sikerül elmagyarázni. De a lényeg, hogy ilyen döntések vannak. A kommunikációt meg gyorsan lehet javítani.
Időszakos ellenszélben is.
Kolozsvári Márton és Kolozsvári György - Sárkányölő Szent György szobra (1373) - Kolozsvár - Erdély és Prága - Csehország
A Kolozsvári testvérek a magyar képzőművészetben meghonosodott kifejezés egy szobrász testvérpárra, Kolozsvári Mártonra és Györgyre, akiknek világhírű alkotása a prágai Szent György-szobor.
Egyetlen alkotásuk érte meg a mai kort: a Szent György szobor, amely Európa első teljes alakos bronz lovasszobra. A szobrot 1373-ra készítette el a testvérpár, valószínűleg királyi megrendelésre. A művészettörténészek megállapítása szerint a testvérek a szobrot egy ősi technológiával, a viaszvesztéses eljárással öntötték. Ezt a módszert Nyugaton az antikvitás óta nem alkalmazták életnagyságú szobrok készítéséhez.
A Szent György szobor eredeti példánya a török háborúk folyamán elkerült Prágába, a Hradzsinban a Szent Vitus-székesegyház mellett díszíti a teret. A szobor értékét mutatja, hogy Buda török általi bevétele (1541. augusztus 29.) után állítólag maga Nagy Szulejmán védte meg a műalkotást: „E szobrot senki meg ne nézze, a muzulmánok ne lássák – rendelkezett róla, majd a »a nyakán levő kasmíri sálat leoldván, az alakot befödte véle s az összetöretéstől megmentette«.”
A Kárpát-medencében a Szent György szobornak több másolata is ismert. A leginkább helyhez illő másolata Kolozsváron, a Farkas utcai református templom előtt áll. Ezt a másolatot Róna József öntödéjében készítették Budapesten. Egyik későbbi, köztéren felállított példánya a Halászbástya lépcsőjénél, egy harmadik pedig az Epreskertben látható. Negyedik másolata Szegeden áll, a Béke téren.
Megtalálható kiállított példánya a Magyar Nemzeti Múzeumban és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, vagy például Sepsiszentgyörgyön is.
Minden bölcs
"Minden bölcs, kinek gondolatait megismernem sikerült, arra tanított, hogy élni és írni úgy kell, mintha minden cselekedetünk utolsó lenne az életben, mintha minden leírott mondatunk után a halál tenne pontot.
Márai Sándor (1900-1989) - író
Az élet küzdelmeihez kemény nyak kell
"Az élet küzdelmeihez kemény nyak kell. Aki giliszta módjára csúszkál az emberek között, minduntalan rátaposnak."
Gárdonyi Géza (1863-1922) - író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus
Rippl Rónai József (1861-1927) - Karinthy Frigyes
"Kifogytam minden mondanivalómból. Kénytelen voltam megmondani az igazat." Karinthy Frigyes (1887-1938) - író, költő, műfordító
Wass Albert (1908-1998) - író, költő
"Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen."
Wass Albert (1908-1998) - író, költő
Ezt mindenkinek el kellene olvasni - és különösen Erdélyben - Erdélyi magyar összfogás? - Új szövetség kell - Az erdélyi magyar összefogás csak úgy jöhet létre, ha mindenki részt vesz benne
Újra napirenden a már elkoptatott összefogás jelszó Erdélyországban. Először Marosvásárhelyen bukkant fel, ahol előválasztásokon döntenék el, ki induljon a magyarság jelöltjeként a polgármesteri posztért. A minap pedig Háromszéken fogott össze az egy ideje egymást környékező RMDSZ és az MPP. Marosvásárhelyen pedig a trianoni megemlékezést szintén az RMDSZ és az MPP szervezi meg, itt is kihagyva a Néppártot.
Itt van a bibi. A magyar összefogás egyesek számára nem kell teljes legyen, sőt egyesek szerint egy másik fél megsemmisítésére kell, hogy létrejöjjön. Igen az RMDSZ meg akarja semmisíteni a Néppártot. Logikus lépés, a két ellenfele közül kiválasztotta a gyengébbiket és vele szövetkezve igyekszik térdre kényszeríteni az erősebb ellenfelet. Ha ezt jelenti az újratervezés, akkor elég nagy baj van, vagy elég nagy bajban lehetnek.
Én amikor összefogásról beszélek nem retorikai puffogtatásként, pártérdekként, vagy részérdekként fogom fel. Nem is tehetem, mert ezek ellenkeznének világlátásommal. Az erdélyi magyarság egységes fellépése sokkal bonyolultabb, mint, ahogy azt egyesek lefestik, ki tudja milyen érdekek miatt téve ezt?
Bizonyos dolgokat ki kell mondani, a nevükön kell nevezni. Az erdélyi magyar összefogás nem jöhet létre az RMDSZ-en belül, az erdélyi magyar összefogás nem jöhet létre egyetlen fél kihagyásával sem, az erdélyi magyar összefogás vagy hosszútávú, vagy inkább semmilyen ne legyen.
Miről is van szó? A közös fellépés hajtogatása sokak számára egyszerű hatalommegtartási stratégia. Megosztani a hatalmat az ellenzék egy részével csakhogy egy ideig nyugton hagyjon. Ez nem a közösség érdeke, sőt ez a közösség ellen elkövetett bűn.
Az erdélyi magyar összefogás csak úgy jöhet létre, ha mindenki részt vesz benne, Székelyföldtől -Partiumig, Máramarostól-Dél-Erdélyig, vallási felekezetektől függetlenül, szavazók és nem szavazók, egy szóval mindenki.
Hosszú távú stratégia kell, nem csak újabb négy évet hozó propagandaanyag. Az újratervezés ráfér a teljes erdélyi magyar közösségre, mert nincs is nagyon terv. A közösség szétfejlődött a felelősök egymásra mutogatnak és úgy tesznek mintha nem ismernék fel a helyzetet. A politikum leszerepelt,de civil szféra még nem elég erős, sőt eléggé elkötelezett, képtelen az önálló lépésekre. Az egyházakon belül ugyanolyan szétfejlődés folyik, amilyen a közösség szintjén. Luxus a további gyerekes hadakozás.
De nem szabad egyszerűen legyinteni, hogy pluralizmus a hibás. Nem lehet arra levezetni mindent, hogy a kis pártok kezdték. Valami elromlott és a nagy igyekezetben, hogy megjavítsák egyesek más módszekereket kerestek, közben néhányan úgy megittasodtak a hatalom utáni vágytól, hogy Budapestig meg sem álltak.
De ettől még nem volt hibás a javítás szándéka. A rendszerváltáskor megkötött szövetség leépítette magát és egyedül képtelen a megújulásra, az újratervezésre. És ahelyett, hogy segítséget kérne, inkább sorra falná fel versenytársait, kik mankójául szolgálhatnának.
Új szövetség kell, de ehhez elengedhetetlen a teljes megtisztulás és a kíméletlen önkritika. Ez az egyetlen út a az erdélyi közösség valódi, jövőbe tekintő összefogása előtt. Vagy erre az útra lépnek, vagy a látszat összeborulások, tartalom nélküli újratervezések sorát fogjuk megélni. S szemünk láttára fog eltűnni a remény utolsó foszlánya is, hogy képesek lehetünk valami jobbra, szebbre tisztábbra.
Fancsali Ernő
Kolozsvár - Erdély
Fővárosi Állat- és Növénykert - Budapest Koala
A Fővárosi Állat- és Növénykert (népszerű nevén az Állatkert) Magyarország legrégebbi és a legnagyobb gyűjteményű állatkertje. Budapesten, a Városligetben található, ami 1986 óta természetvédelmi terület.
1866-os megnyitásától egészen az 1950-es évekig, az első vidéki állatkertek megalapításáig az ország egyetlen ilyen intézménye volt. Ma Magyarország egyik leglátogatottabb kulturális közintézménye: évente 1–1,1 millió látogatója van. A korszerű állatkertek többségéhez hasonlóan fő tevékenységi köre a természetvédelem, az oktatás, természetközeli szabadidős programok biztosítása, valamint a tudományos kutatás. Történetéből és ezzel összefüggő sajátosságaiból adódóan további célkitűzései közé tartozik a kulturális örökség védelme és gazdagítása is.
Bencze Izabella: Szürreális vita Strasbourgban Magyarországról - Jelentsük ki: Európához tartozunk, de egy megújult, tisztességes unióra van szükségünk!
Valljuk be, meglehetősen szürreálisra sikeredett az a vita, amely a napokban zajlott Strasbourgban a „magyarországi helyzetről”. Szürreális volt, mert úgy tűnt, hogy vagy nem ismerem a hazámat, vagy nem is Magyarországon élek. Azon túl, hogy megtudhattuk, hogy országunkban megint „helyzet van”, még arra is rájöhettünk, hogy a „nemzetközi helyzet fokozódik”.
Hogyne fokozódna, amikor az EU néhány képviselőjétől megtudhattuk, hogy a terrorizmust azonosítjuk a bevándorlással. Elfuserált kormányzati intézményrendszerünk van, amelyben nincs értékközösség. Sokkoló nemzeti konzultációs kérdőíveket töltünk ki a halálbüntetésről, és fenyegetjük az EU-t. Egy képviselő asszony tájékoztatott arról, hogy a bevándorlásról szóló kérdőívünk nyelvezete heccelés Brüsszel ellen, egyben előítéletes manipuláció. Az is elhangzott, hogy az unióban nem lehet engedni a nemzeti áramlatok elterjedését, mert az az EU végét jelenti.
Az viszont megható, hogy az uniós külföldi képviselők közül milyen sokan olvasnak Márait, illetve magyar nyelven íródott nemzeti konzultációs kérdéseket. Bőven idéztek ugyanis ezekből. Annak pedig végképp van diszkrét bája, amikor azt kérdezik nyugat-európai illetőségű képviselők: miért hagyják el országunkat több százezren?
Tudjuk az igazat: nagyobb bérek, jobb életkörülmények biztosítása érdekében. De miért nincsenek nálunk olyan lehetőségek, mint tőlünk nyugatra? Bár szívesen visszanyúlnék Trianonig, amikor országunk földrajzilag és gazdaságilag is, előre megfontolt antantpolitikai szándékból darabjaira hullott, de nem teszem.
Sommásan legyen elég a tény, hogy nálunk 45 évig szocializmus volt. A legelnyomóbb, legembertelenebb társadalmi berendezkedések egyike, amelynek gazdasági és lelki következményei máig pusztítanak. Majd jött a rendszerváltás, annak minden, a régi elittől származó gazdasági visszaélésével együtt. Értsük ide a gazdasági hatalom átmentését. A visszaélések csúcsán pedig ott volt a privatizáció. Mindegy, hogy spontán vagy államilag szervezett.
A magyar gazdaság túlnyomó része nyugati tanácsadók közreműködésével nyugati befektetők kezébe került. Termelési szerkezetünk szétesett, iparágaink megsemmisültek, és két-hárommillió munkanélküli került az utcára, mert a nyugati befektetők szélnek eresztették őket.
Az IMF fojtogatott, jelentős megszorításokat kért a hiteleiért. A nyugati országok befektetőinek többsége ma is minimálbérért foglalkoztatja hazánkfiait, s támadja azokat a törekvéseket, amelyek olcsóbb energiát biztosítanának az ország lakosainak vagy amelyek tisztességes banki magatartást követelnek. Ebből a mélységes kátyúból az országot kivezetni látszó és kézzelfogható eredményeket elérő kormányt és vezetőjét pedig ócska hazugságoktól megvezetve vagy a valóságot szándékosan eltorzítva támadják nemcsak az EU-ban, hanem a tengerentúlon is azok, akiknek ez érdekükben áll.
Mert ebben a szürreális vitában egyértelműen kimondatott: az illetékes képviselőknek személy szerint a kormányfővel van bajuk. Miért is? Óhatatlanul eszembe jut ismét Trianon.
John Lukacs írta, hogy Trianon „Lényegét összefoglalva: sajnálatosan döntő fontosságú volt nem csupán a magyarellenes propagandák sikere és a magyar nemzetmentő politika erőtlensége, hanem az is, hogy a […] párizsi békekonferenciák tagjai fáradtak és fásultak voltak”. Úgy tűnik, a harc azóta sem állt meg, csak átalakult.
A magyarellenes propagandák manapság reneszánszukat élik. Azért arra kíváncsi lennék, hogy a 30 ezüst júdáspénzt milyen árfolyamon váltják manapság euróra vagy dollárra? A nemzetmentő politika – a kormányfő jóvoltából – azonban erősebb, mint bármikor is volt. Ismételjük csak meg az egyik zöld EU-s honatya felvetését! Az unióban nem lehet engedni a nemzeti áramlatok elterjedését. Hát itt lehet a kutya elásva.
Van egy kis ország az EU-ban, amelynek gazdasági és humán erőforrásait remekül ki lehetett használni. Manapság is jó megélhetési bázis lenne, amennyiben nem jött volna ez az Orbán a maga kétharmados felhatalmazásával. Elkezdte rendbe hozni a gazdaságot, kifizette idő előtt az IMF-hitelt, csökken a munkanélküliség. Nagyberuházások jönnek létre, és ahelyett, hogy továbbra is a nyugati pénzvilágot szolgálná ki az ország, kelet felé nyit.
A kormányfő „beszól” az EU-nak, ha az országa érdeke úgy kívánja. Arról beszél, amit fontosnak tart, és nem kér hozzá engedélyt. Olyan szavakat ejt ki, mint például illiberális társadalom, és kritizálja az ortodox gazdaságpolitikát. Aljas gyilkosságot követően nem átallja kiejteni a száján a halálbüntetés szót, és őrültségnek nevezi az EU valóban őrült ötletének tűnő kvótarendszert. Azt a rendszert, amely a bevándorlókat – persze az emberi méltóság legnagyobb tiszteletben tartásával, de azért akaratuk ellenére – egy-egy országba kvótaként szétosztaná.
Hát mire jó egy ilyen kormányfő az alapító atyák elképzeléseitől már eltérő, Janus-arcú, jó megélhetést nyújtó unióban? Még a végén módosítani kell az alapokmány néhány szakaszát! Ne adj Isten, törődni kell majd a nemzeti kisebbségek helyzetével, a nyelvhasználati és kettős állampolgársági szenzitív ügyekkel.
Pedig mennyire jó így, hogy csak az uborka méretéről és a sertések moslékjának összetételéről kell dönteni! Lehet, túlzok. És tudom, hogy vannak nálunk is problémák. Vannak nem tetsző tények, kommunikációs stílusok, összeveszések, sőt engedjük meg: fura támogatások is. De akkor se feledjük, ha nincs egy karakán, a nemzetéért kiálló, az ebből eredő összeütközéseket keményen felvállaló kormányfőnk az utóbbi öt évben, már rég a történelem szemétdombján lennénk.
Ott, ahova gazdaságilag már teljesen beszippantott volna a pénzes Nyugat, és ahol egy erodált nemzetből kihullóan, gyökerek nélkül vergődnénk a kihasználásból magasan képzett nyugati befektetők és bankok hálójában.
Volt rá példa, hogyan csinálják. Megtapasztalhattuk.
Ne feledjük John Lukacs érvei közül azt, amely szerint történelmi tragédiánk egyik okozója a nyugati politikai elit fáradtsága. Ma viszont – úgy tűnik – nem fáradtak. Nehogy ez legyen egy új ok az éppen csak a gödörből kilábalni igyekvő országunk ismételt visszataszítására.
Jelentsük ki a legnagyobb tisztelettel: Európához tartozunk, de egy megújult, tisztességes unióra van szükségünk. Olyanra, ahol nem raportra rendelt megbélyegzettek vagyunk, hanem egyenrangú partnerek.
Ennek eléréséhez azonban tenni kell mindnyájunknak! Ki kell mondanunk gondolatokat, szembe kell néznünk azok következményeivel, új megoldásokat kell javasolnunk, és merni kell kritizálni is a magukat törvény felettinek, mindenhatónak gondoló döntéshozókat is. Mint ahogy ezt a magyar kormányfő teszi.
Napi Gazdaság Online