Alacsony Tátra - 2. rész - Barangolás az Óhegyi Tátra körül - Felvidék - HD minőségű rövid VIDEÓ!
kattints a VIDEÓRA és a képekre - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=ikgbLAJIFWI
Az ezeréves határ vidékén - Gyimesbükk - Székelyföld - Erdély
"Egy az Isten, egy a nemzet
Bármily gyenge, bármily sebzett.
Ahol a fák égig nőnek,
Állnak még a határkövek."
Kárpátia
forrás: Várak Kastélyok Magyarországon oldal
Bayer Zsolt blogjában a maga szabad szájú stílusában
Könyvet írt Szörényi Leventéről Stumpf András. Ezt a könyvet mutatja be egy indexes újságíró, bizonyos Szűcs Gyula. Lássuk mindenekelőtt a rólam szóló részt: „2013-ban óriási felzúdulást keltett a Fidesz-holdudvarban, amikor Alföldi Róbert rendezte meg az István, a királyt. Bayer Zsolt egy gyalázatos publicisztikában kelt ki a rockopera új verziója ellen, az írás végén pedig szimbolikusan visszaadta azt a Szabadság-díjat is, amit pont Szörényitől vett át 2004-ben. A könyvben Szörényi durva gyomrost vitt be neki: felidézte azt az időszakot, amikor a Magyar Hírlap habzó szájjal komcsizó és zsidózó főmunkatársa még a Gyárfás Tamáshoz, Tasnádi Péterhez és Biszku Béla lányaihoz kötődő Fonográf Klubban dolgozott a '80-as évek közepén: "Gyárfás rafkós volt akkor is, szép summát vett fel azért, hogy lelépjen. Némi pereskedés után a Biszku lányok is eltűntek a történetből. 1985 szeptemberében nyitottuk meg a klubot, s apró érdekesség, hogy a jóval később engem pocskondiázó Bayer Zsolt is ott dolgozott nálunk. Portás volt a klubban." Eddig az idézet. És akkor most fejtsük meg a rejtett mondandókat. Szörényi Levente felidézi azt a kétségtelen tényt, miszerint én a Fonográf klubban dolgoztam egy jó fél éven keresztül. Ezt vagy azért teszi, mert csak úgy eszébe jutott, vagy az a célja, hogy azt sugalmazza: míg ők, a „nagyok” alkottak a klubban, addig a Bayer csak egy kis ócska portás volt ugyanott. Mindennek önmagában nincs különösebb jelentősége, Szörényi Levente megsértődött rám, amiért bírálni merészeltem az Alföldi-féle István a király miatt, és azóta ha mikrofont lát, mond valamit rólam. Legutóbb éppen a Heti Válasznak nyilatkozva nevezett a „Népszabadság üdvöskéjének”, ami nagyon gerinces mondat, különösen annak fényében, hogy miután 1998-ban megnyertük a választásokat, azonnal megkeresett Rosta Mária, Szörényiék producere, Szörényi Szabolcs felesége, meghívott magukhoz vacsorára, ahol Levente is tiszteletét tette, és sok-sok beszélgetés alatt soha nem került szóba ez az „üdvöske”. Ellenkezőleg. Egészen az Alföldi-féle előadás miatt megírt kritikámig Szörényi Levente kizárólag elismerően beszélt rólam – nekem-, és joggal hittem azt, hogy van közöttünk valami szimpátia-féleség. Aztán Levente megsértődött, és felfedezte az üdvöskét meg a portást. De ezt illik, sőt, kötelező a helyén kezelni. Különös tekintettel arra a tényre, hogy Szörényi Levente mögött mégis csak van egy megkérdőjelezhetetlen életmű. És akkor most térjünk át Szűcs kollégára. Mögötte némileg szerényebb életmű található, így annak hiányát kénytelen aljassággal pótolni. Ebben viszont szinte verhetetlen Szűcs kolléga. Szarból fog hatalmas karriert építeni, vagyis kizárólag önmagából. E karrierépítés egyik grádicsa ez a mondat: „A könyvben Szörényi durva gyomrost vitt be neki: felidézte azt az időszakot, amikor a Magyar Hírlap habzó szájjal komcsizó és zsidózó főmunkatársa még a Gyárfás Tamáshoz, Tasnádi Péterhez és Biszku Béla lányaihoz kötődő Fonográf Klubban dolgozott a '80-as évek közepén.” A szarból építkező Szűcs kolléga ezen mondatával azt kívánja sugalmazni, hogy én a feketeöves komcsikhoz és egyéb különös lényekhez köthető Fonográf klubban portás – vagyis jómagam is komcsi volnék, legalábbis az voltam, aztán most meg „habzó szájjal” komcsizok. (A zsidózásra nem térnék ki, ez kötelező motívuma a Szűcs-féle, tehetség híján önmagukból építkező dupla nulláknak.) Nos, akkor lássuk, hogyan lettem portás? 1987 volt akkoriban, az ELTE TFK magyar-történelem szakára jártam, boldog huszonnégy évesen. Édesanyám egyik kolléganőjének fia ebben a Fonográf klubban volt tenisz-oktató. Ő szólt, hogy portást keresnek. Én pedig némi pénzt akartam keresni. Elmentem hát „felvételizni” Rosta Máriához. Mert ő volt már csak ott, sehol egy Tasnádi, sehol egy Gyárfás, sehol egy Biszku lány. (Ez amúgy Szörényi Szűcs által is idézett szavaiból is kiderül, de hát az mindegy…) Meg aztán, ha a Fonográf Klub akkor a Gyárfásé, a Tasnádié meg a Biszku lányoké lett volna, azt se tudtam volna. Honnan is tudtam volna? És akkor, ifjú hallgatóként, ugyan miért ne dolgozhattam volna ott? Hiszen például gimnazistaként Solymáron a Milbich bácsinál dolgoztunk, aki maszek építőanyag kereskedő volt. Viszont hajnalonként pótkocsis teherautóval mentünk a Vácra, a cementgyárba cementért, és a cementgyár ezer szállal kötődött a kommunizmushoz és a rendszerhez, vagyis Szűcs kolléga logikáját követve már akkor kiderült a kommunista múltam. (Szűcs, Szűcs, te szerencsétlen, ócska fasz…) De térjünk vissza a Fonográf Klubhoz. 1987-ben annyit lehetett tudni a Fonográf klubról, hogy az a Szörényiéké, és hogy portást keresnek. Hát így kerültem én oda. Felvett a Rosta Mari. Aztán egy jó fél évet lehúztam. Jó is volt. Ellenőriztem a klubtagok tagsági igazolványát, beosztottam, a teniszpályákat, megszerveztem a teniszversenyek lebonyolítását. Nem volt különösebben megterhelő. Ezen kívül egy meló volt még. rengeteg friss, újgazdag pöcs járt oda. Kicsike, kopaszka, virsli ujjú figurák, akik hozták magukkal a bombázó nőiket. Újgazdagék teniszezgettek, iszogattak, a bombázók pedig el-elvitték szegény portásfiút hátra, a szaunák meg az öltözők környékére. Ezt is ki lehetett bírni. Végül aztán rettenetesen összevesztem Rosta Marival, cifra dolgokat üvöltöztünk és vágtunk egymás fejéhez, ő például azt is megígérte, hogy ki fog rúgatni az ELTÉről. Aztán egy év múlva megalapítottuk a Fideszt, 1998-ban megnyertük a választást, és Rosta Mari felhívott, úgy, mintha tegnap váltunk volna el a legnagyobb barátságban. Ennyi a történet. Te meg Szűcs kolléga, elmész a bánatos picsába.
A demokrácia esete Amerikával, ahol lényegében törvényes a korrupció - rövid lapszemle
A Princetoni Egyetem kutatói arra jutottak, hogy az amerikai demokrácia nemhogy nem tökéletes, de egy törvénytervezet elfogadására semmiféle hatása nem volt annak, hogy az emberek mit akartak.
A legjobban kereső 10 százalék esetében, akik megengedhetik maguknak politikai érdekeik érvényesítését, azt láthatjuk, hogy elképzeléseik és azok megvalósulásának esélye már sokkal közelebb áll egymáshoz. Ez pedig nem csupán azt jelenti, hogy a társadalmi elit nagy valószínűséggel eléri, amit akar, de egyben azt is, hogy meg tudja hiúsítani a neki nem tetsző ötleteket, bármilyen legyen annak támogatottsága.
Ennek pedig egyetlen oka, hogy a lobbirendszeren keresztül az Egyesült Államokban lényegében véve törvényes a korrupció – állítja a represent.us. Hiszen mit is jelent a lobbizás? Az amerikai korrupcióellenes szervezet szerint azt, hogy a vállalatok legális pénzt ajánlhatnak fel a politikusok kampányaihoz, illetve jól fizető állásokat is biztosíthatnak számukra, amit a törvényhozók, szintén teljesen legálisan, az érdekeiket szolgáló törvények megszavazásával hálálnak meg anélkül, hogy olykor pontosan tudnák, miről is döntenek.
Az elmúlt öt évben a kétszáz politikailag legaktívabb amerikai cég 5,8 milliárd dollárt költött arra, hogy befolyásolja az amerikai kormányt. Azt pedig hogy a többi mennyire jó üzlet, jól mutatja, hogy ugyanez a kétszáz cég 4400 milliárd dollárt kapott vissza valamilyen formában az adófizetők pénzéből.
Magyar Hírlap
A zsidó állam rasszista intézkedései világszerte kiverték a biztosítékokat - rövidke lapszemle
Izraelben Benjamin Netanjahu frissen megalakult kormánya egy olyan rendelkezéssel indított, amely elkülönítette a buszokon a palesztinokat és a zsidókat. Izraelben dolgozó ciszjordániai palesztinok nem utazhatnak ugyanazon a buszon, int a szidók, és csakis ugyanazt a határátkelőt használhatják visszafelé, mint amelyet belépéskor igénybe vettek – rendelkezett Móse Jaalon védelmi miniszter, aki biztonsági okokkal magyarázta az új szabályozást. A hír belföldön és külföldön is óriási botrányt kavart, ezért vissza is vonták a kirekesztő szabályozást.
Magyar Hírlap
Csúri Ákos: A felelősségteli döntés képessége – avagy az Orbán-kormányok öt esztendeje - most 70 (!) százalékkal nagyobbak lennének a devizahitelesek törlesztő részletei - A magyar nemzetnek ki kell állnia önmagáért
Az utóbbi hetek külföldi gyomrozásai (a strasbourgi „vitanap” és annak interpretálása) és a sültmarha Juncker rigai magánszáma után a Polgári Magyarországért Alapítvány rendezvényén Orbán Viktor számot adott 2010 óta tartó kormányzásáról.
Össztűz után, alatt és előtt.
Mert ugyan a Jóbarát már máshol csenget (hogy kedvezzünk egy kicsit a „másságnak”), meg elültek a „Nagy Kormánybuktató Tüntetések” is (a forradalom megint felfalta gyermekeit néhol egészen viccesen lemondató ultimátum után pillanatokkal). Ezek komolytalan dolgok, vannak komolyabbak is – csak éppen elhallgatják.
Valami ilyesmiről beszélt Orbán, s ideje annak, hogy szavaival foglalkozzunk.
Mert az azért egészen vicces, hogy az ország szempontjából teljesen lényegtelen dolgokról pörög a net és a közbeszéd, miközben olyan „apróságok” sikkadnak el, mint a jövő évi adócsökkentések, a gyed extra kibővítése.
Talán nem véletlenül.
Orbán előtt Matolcsy György arról beszélt, hogy mennyire bátor döntés volt a forintosítás időpontválasztása, mert ha a B-verzió (azaz 2015 tavasza) győzedelmeskedett volna a kabineten belül, akkor a keresztszámítások miatt most 70 (!) százalékkal nagyobbak lennének a devizahitelesek törlesztő részletei.
Miközben most arról folyik a szó, hogy mennyit kapnak VISSZA. Gondoljuk csak el, mi lenne (lenne-e 3. Orbán kormány?), ha a miniszterelnök nem hozza meg felelősségteljes döntését. Meghozta. És mégsem erről szól a közbeszéd.
S arról sem, amit Balog Zoltán mondott: az elmúlt esztendőkben 150 ezer 25 év alatti fiatal pályakezdését segítette a munkahelyvédelmi program.
Mindennek alapja – Schmidt Máriától kölcsönvéve a kifejezést – az innovatív kormányzás. Matolcsy megállapítása szerint az új merkantilizmus sikerének forrása az új adórendszer. Amit meg kell védeni, mert ha ezen változtatnak, akkor már nem lesznek javak a családoknál, kvázi vége mindennek.
S hogy mindezek miért tűnnek nóvumnak? Talán azért, mert Orbán – kétszeri kétharmad ide-oda – kommunikációs ellenszélben kormányoz. Ezért aztán az elmúlt öt esztendejét időnként kommunikációs zavarok is jellemezték. Ez kétségtelen. Mint ahogy az is, hogy talán az intézkedéseket nem feltétlenül CSAK a kommunikáció alapján kell megítélni.
És az sem hátrány, hogy ha az is kellő hangot kap, ha valaki – jelen esetben a kormány – belátja hibáit és megváltoztatja döntéseit (például a távközlési adó kiterjesztése). És persze az sem kap kellő figyelmet, ami ennek a kabinetnek a krédója is lehetne: az állam nem elveszi a családoktól a pénzt és újraosztja, mint elődei, hanem a családoknál hagyja.
Nagyon nem mindegy. Mint ahogy az sem, hogy erő mutatását (amely nélkül valóban a multik gyarmatává vált volna hazánk) immáron a koncentrált figyelem váltja fel.
Figyelem minden magyar polgár irányába. Figyelem, hogy az elvégzett munkának értéke, megbecsülése és gyümölcse legyen.
Ezt kell elősegíteni az elkövetkezendő években és persze megvédeni. És a megvédés legalapvetőbb feltevése az, hogy „Magyarország szuverenitása nem lehet alku tárgya”. A magyar nemzetnek ki kell állnia önmagáért.
És a megvédés része az adócsökkentés is. Kevesebb adó, több munkahely. Ma még talán illuzórikusnak hat Orbán álma a teljes foglalkoztatottságról, de nem teljesen elképzelhetetlen, ha a rendszerváltás bekövetkeztét abban látja, hogy a Jászságban cigányok nem segélyért, hanem MUNKÁÉRT tüntettek.
És igen, fontos a jó kommunikáció, de a felelősségteljes döntés képessége még fontosabb. Mert azt már lehet kommunikálni. A kommunikáció időnkénti botladozása azért tűnik fel, mert a jó és mindenki számára hasznos döntéseket nem sikerül elmagyarázni. De a lényeg, hogy ilyen döntések vannak. A kommunikációt meg gyorsan lehet javítani.
Időszakos ellenszélben is.
Kolozsvári Márton és Kolozsvári György - Sárkányölő Szent György szobra (1373) - Kolozsvár - Erdély és Prága - Csehország
A Kolozsvári testvérek a magyar képzőművészetben meghonosodott kifejezés egy szobrász testvérpárra, Kolozsvári Mártonra és Györgyre, akiknek világhírű alkotása a prágai Szent György-szobor.
Egyetlen alkotásuk érte meg a mai kort: a Szent György szobor, amely Európa első teljes alakos bronz lovasszobra. A szobrot 1373-ra készítette el a testvérpár, valószínűleg királyi megrendelésre. A művészettörténészek megállapítása szerint a testvérek a szobrot egy ősi technológiával, a viaszvesztéses eljárással öntötték. Ezt a módszert Nyugaton az antikvitás óta nem alkalmazták életnagyságú szobrok készítéséhez.
A Szent György szobor eredeti példánya a török háborúk folyamán elkerült Prágába, a Hradzsinban a Szent Vitus-székesegyház mellett díszíti a teret. A szobor értékét mutatja, hogy Buda török általi bevétele (1541. augusztus 29.) után állítólag maga Nagy Szulejmán védte meg a műalkotást: „E szobrot senki meg ne nézze, a muzulmánok ne lássák – rendelkezett róla, majd a »a nyakán levő kasmíri sálat leoldván, az alakot befödte véle s az összetöretéstől megmentette«.”
A Kárpát-medencében a Szent György szobornak több másolata is ismert. A leginkább helyhez illő másolata Kolozsváron, a Farkas utcai református templom előtt áll. Ezt a másolatot Róna József öntödéjében készítették Budapesten. Egyik későbbi, köztéren felállított példánya a Halászbástya lépcsőjénél, egy harmadik pedig az Epreskertben látható. Negyedik másolata Szegeden áll, a Béke téren.
Megtalálható kiállított példánya a Magyar Nemzeti Múzeumban és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, vagy például Sepsiszentgyörgyön is.
Minden bölcs
"Minden bölcs, kinek gondolatait megismernem sikerült, arra tanított, hogy élni és írni úgy kell, mintha minden cselekedetünk utolsó lenne az életben, mintha minden leírott mondatunk után a halál tenne pontot.
Márai Sándor (1900-1989) - író
Az élet küzdelmeihez kemény nyak kell
"Az élet küzdelmeihez kemény nyak kell. Aki giliszta módjára csúszkál az emberek között, minduntalan rátaposnak."
Gárdonyi Géza (1863-1922) - író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus
Rippl Rónai József (1861-1927) - Karinthy Frigyes
"Kifogytam minden mondanivalómból. Kénytelen voltam megmondani az igazat." Karinthy Frigyes (1887-1938) - író, költő, műfordító