Kegytemplom és kolostor - Csíksomlyó - Székelyföld - Erdély

 

A Csíksomlyói kegytemplom és kolostor története a 15. századig nyúlik vissza. Ekkor telepedtek le itt a ferences szerzetesek, akik 1442 és 1448 között felépítették az első gótikus templomot és az ugyancsak gótikus kisméretű kolostort.

 

A templom felépítéséhez Hunyadi János is hozzájárult a török elleni győzelméből szerzett zsákmányból. A templomot, Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel, ez ma is a templom búcsúnapja.

 

Ebből az első kolostorból mára mindössze egy portálé és egy pinceablak maradt fenn. A templomot és kolostort erős kőfallal vették körül, ahová a következő századokban a környék népe az ellenséges betörésekkor menekült.

 

Az épületeket a 17-18. században többször javították, bővítették, a templom 1802-re azonban kicsi lett és új templom építése mellett döntöttek.

 

Az új barokk templomot Konstantin Schmidt építész tervei szerint 1804-ben kezdték építeni. A tornyok építését 1830-ban fejezték be. A homlokzatok álló Mária-szobor 1837-ben készült, Rothenbacher brassói mester alkotása.

 

A templomot 1876. augusztus 20-án Fogarasy Mihály erdélyi püspök szentelte fel. 1948-ban XII. Piusz pápa basilica minor rangra emelte.

 

A templom berendezését nagyrészt Papp Miklós brassói festő és szobrász készítette. Az oltárok közül Szent Ferenc oltárképét 1838-ban Csűrös József kolozsvári festő festette.

 

A színes üvegablakok 1905-ben készültek Csehországban. A kegyszobor két oldalán álló Szent István király és Szent László szobrok 1905-ben a tiroli Grödenben készültek Jozef Runggaldier műhelyében.

 

Az orgonát 1931-ben Wegenstein Lipót temesvári mester építette, 2824 síppal Erdély legszebb orgonái közé tartozik.

 

A kegyszobor A Szűz Máriát a kis Jézussal ábrázoló kegyszobor a templom legértékesebb része. A hársfából faragott alkotás 1515 és 1520 körül készülhetett reneszánsz stílusban.

 

2,27 méter magasságával a világon ismert kegyszobrok legnagyobbika, alkotója nem ismert. A Napba öltözött asszonyt ábrázolja, lába alatt a holdsarló, feje körül 12 csillagból álló csillagkoszorú, fején koronával, jobb kezében jogarral, balján a Megváltót tartja.

 

Ez a kegyszobor a Mária-zarándoklatok központja, a zarándokok előtte fejezik ki hódolatukat, a lábát megcsókolják, megsimogatják, hozzá érintik kegytárgyaikat.

 

A szobor átvészelte az 1661-es nagy török támadást és tűzvészt. A monda szerint a török vezér látva az értékét el akarta vitetni, de a szobor olyan súlyossá vált, hogy nyolc pár ökörrel sem tudták megmozdítani. Ezt látva kardjával megsebezte a szobor arcát és nyakát, melynek nyomai ma is látszanak.

 

A korabeli beszámolók szerint a szobor néha földöntúli fényben tündököl, máskor nagy veszély idején szomorúnak látszik.

 

A csíksomlyói kolostor a 15. században a gótikus templommal együtt épült fel. A ferencesek már a kezdetektől fogva oktatták a környékbeli gyermekeket előbb csak alapfokon, majd magasabb szinten is.

 

A csíksomlyói gimnázium első említése 1630-ból származik. Az 1661-es törökdúlás után a szerzetesek helyreállították a templomot és a kolostort is, majd 1667-ben a gimnáziumot is újraalapították.

 

A ferencesek 1675-ben nyomdát is alapítottak, mely a 19. század végéig az erdélyi művelődés egyik legfontosabb terjesztője lett. 1727-ig a kolozsvári jezsuita akadémia nyomdájának alapításáig ez volt az egyetlen erdélyi katolikus nyomda.

 

Legfőbb alapítója a nagy műveltségű tudós szerzetes páter Kájoni János volt, akinek 1676-ban itt jelent meg első latin-magyar nyelvű egyházi énekeskönyve.

 

Később a nyomda mellett könyvkiadó is működött, ahol a nyomda termékeit kötötték, illetve a könyvtár köteteit újították fel.

 

A kolostor könyvtára Erdély egyik leggazdagabb egyházi gyűjteménye volt, ahol már évszázadok óta gyűjtötték az értékes köteteket. Köztük számos ősnyomtatvány, festett kódex és könyvritkaság található. A gazdag anyag annak is köszönhető, hogy a könyvtár szerencsésen átvészelte a reformáció időszakát és a háborúkat is.

 

A 17. században a kolostor mellett képíróműhely is működött.

 

A gimnázium fénykorát a 18. században élte. 1720-ban megkezdte működését a Páduai Szent Antal Társulat, 1730-tól pedig a Mária Társulat. Lukács Mihály csíki esperes adományából bentlakásos szeminárium létesült, mely a távolabb lakó gyermekek számára is lehetővé tette a tanulást.

 

1858-ban páter Simon Jukundián kántor- és tanítóképző iskolát alapított, ahol magas színvonalon képezték az erdélyi kántortanítókat.

 

1911-ben a ferencesek a gimnáziumot az egyházmegyének adták át, ekkor költözött a mai Márton Áron Líceum épületébe, ahol 1948-ig katolikus gimnáziumként működött.

 

A Kissomlyó hegyén ma három kápolna áll, a Salvator-kápolna, ennek keleti oldalán a Szenvedő Jézus kápolnája, a nyugati oldalon a Szent Antal kápolna. A legrégibb és leghíresebb közülük a Salvator-kápolna, melynek pontos építési ideje nem ismert.

 

A hagyomány szerint 1456. augusztus 8-án a Megváltó színeváltozásának napján Hunyadi János serege a Salvátor nevével az ajkán győzte le az ostromló török sereget. A kápolna tehát a Nándorfehérvári diadal emlékére épült, valószínűleg a 15. század második felében.

 

1680 körül Mikes Kelemen háromszéki főkapitány és Kálnoki Sámuel erdélyi kancellár adományából bővítették. Főoltára 1679-ben készült, középen a keresztet tartó Krisztust, oldalain pedig Szent Pál apostolt és Szent Katalint ábrázolja.

 

Mellékoltárain a fájdalmak embere és a mennyek királynője látható. Festése 1800 körül készült.

 

Az ajtó előtti kőkeresztet a gyergyóalfalvi hívek állították 1876-ban az 1567-es győzelem emlékére.

 

A hegy aljától a Salvator kápolnáig vezető meredek utat a nép Jézus hágójának nevezi, melyet a zarándoklatok alkalmával imádkozva szoktak végigjárni. Az út mentén több régi kereszt és stációs keresztek is láthatók.

 

A Szenvedő Jézus kápolna tulajdonképpen egy fülke, benne az oszlophoz kötözött térdeplő Jézus rendkívül szép, 1810-ben készített szobrával.

 

A Szent Antal-kápolnát 1750 és 1773 között építették a korábbi, 17. századi kápolna helyén barokk stílusban. Oltárképén Páduai Szent Antal látható.

Árpád-kori templomaink - Szűz Mária kolostortemplom - Deáki - Felvidék

 

Római katolikus temploma a 13. században épült. Elődjét, a mai templom legősibb részeként számon tartott Szent István-kápolnát II. Paszkál pápa 1103-ban kiadott oklevele említi.

 

A templomot 1872 és 1875 között neoromán stílusban bővítették. Az 1940-es évek kezdetén Serédi Jusztinián újíttatta fel, Kontuly Béla freskója is ekkor készült el.

 

A templom legújabb-kori felújítási munkálatai 1993-ban a díszüveg-ablakok restaurálásával kezdődtek, majd 1996-ban a középkori templomrész tetőszerkezetének felújításával folytatódtak.

 

A 19. századi templomrész tetőszerkezetét 1998-ban újították fel, illetve ekkor került sor az orgona javítására és a torony festésére is. A munkálatok 2001-ben vakolatcserével és a homlokzat festésével, valamint freskói restaurálásával fejeződtek be. Tóth Domonkos püspök 2001. november 10-én újraszentelte.

 

Kolozsváry László kárpátaljai festőművész Halotti beszéd című festményét 2001. márciusában szentelték fel. A 170x300 cm méretű olajfestmény a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társaságának adománya.

 

Az itteni bencések használták a Pray-kódexként ismert 13. századi latin szertartáskönyvet, melyben a Halotti beszéd is olvasható. A deáki templomról is található feljegyzés benne.

Humorsarok

:D :D

 

Sikertelen randik rövid indoklásai:

 

A tűzoltó: Nem éreztem a tüzet.

A focista: Nem passzoltunk egymáshoz.

A hegesztő: Nem volt meg a szikra.

A kórboncnok: Élőben egészen más.

A matematikus: Nem jött be a számításom.

Az ügyvéd: Nem az esetem.

A táncos: Valahogy nem fogott meg.

A liftkezelő: Nem voltunk egy szinten.

A nőgyógyász: Olyan ürességet éreztem.

A vak: Nem egyezett a látásmódunk.

A festő: Nem festettünk jól együtt.

A WC-s néni: Kellemetlen szaga volt!

A cukrász: Nem volt elég édes.

A hadvezér: Nem tudtam meghódítani.

Az autó versenyző: Váltanom kellett.

A horgász: Nem kapta be a kukacot.

Az orvos: Nem hozott lázba.

Az informatikus: Nem volt kompatibilis.

A jós: Nem volt közös jövőnk.

A tanár: Nem tudtam meghúzni.

A terrorista: Nem ejtett rabul.

A rádiós: Nem voltunk egy hullámhosszon.

A bűvész: Nem varázsolt el.

A bokszoló: Nem voltunk egy súlycsoportban.

A vízvezeték szerelő: Nem volt elég nedves.

Pókember: Nem sikerült behálóznia.

A zenész: Nem tudtam ráhangolódni.

Az időjós: Nem volt felhőtlen a kapcsolat.

A kukás: Szemét volt.

A pék: Ebből nem sült ki semmi jó.

A tolvaj: Nem lopta be magát a szívembe.

A hajós: Rossz helyen kötöttünk ki.

A mezőgazdász: Nem aratott nálam sikert.

A bíró: Elítéltem a külseje miatt.

A postás: Próbálkoztam de feladtam.

A vadász: Bakot lőttem vele.

A hegymászó: Nem juttatott el a csúcsra.

A színész: Csak megjátszotta magát.

A pilóta: Nem repített a magasba.

A rekorder: Nem tudtam megdönteni.

A rendőr: Nem volt lebilincselő.

A csúszdamester: Kicsúszott a kezeim közül.

 

És még mondja azt valaki, hogy a magyar nyelv nem csodálatos!

Neogrády Antal  (1861-1942) festőművész munkáiból 

 

A Mintarajziskolában tanult Budapesten. Mestere: Greguss János volt. Művészeti tanulmányait később Münchenben, Nauen magániskolájában, majd 1886-tól a müncheni Képzőművészeti Akadémián folytatta.

 

1887-ben a müncheni akadémia vásárolta meg egy rajzát. Esterházy-díjat nyert 1894-ben egy akvarell-sorozatával. 1893-1931 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán a vízfestést tanította.

 

Főként akvarell- és gouche tájképei ismertek. Emellett olajképeket is festett. Különböző lapok számára (Új Idők ) illusztrációkat készített.

 

1888-tól rendszeresen szerepelt kiállításokon. Gyűjteményes tárlata volt Budapesten (1904) és Aradon (1908).

Művei találhatók a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében.

Sárkányok kertje - Almásgalgó - Erdély Természeti csoda és legendája

 

A Sárkányok kertje egy sziklaképződmény az erdélyi Szilágyságban, mely felszíni erózióval jött létre. Zsibótól 9 kilométernyire délkeleti irányban helyezkedik el, Almásgalgó határában.

 

A 32,5 hektáros terület védelem alatt áll. A terület tudományos kutatása Cholnoky Jenő (1870-1950) professzor nevéhez fűződik, aki az Erdélyi-medence feltérképezése alkalmából tanulmányozta és leírta a Sárkányok kertjét is.

 

Almásgalgó határában a talaj rétegesen elhelyezkedő agyag, homokkő és apró szemű konglomerátumokból áll. Egy törésvonal mentén a völgy irányába dőlő oldal és a szelektív erózió alakította ki a kert különleges formáit.

 

Az alakzatok folyamatosan változnak az erózió miatt. A talajvíz hatására az egész völgyoldal a törésvonal irányába mozog.

 

A kert alakzatai átlagosan 10–12 méter magasak. Élettartamuk attól függ, hogy a tetejükön milyen védőréteg van.

 

Régebbi leírásokban 25-30 méteres alakzatokról is van említés, de mostanában a 10-15 métereseknél nagyobbak nincsenek.

 

A legenda A népi hiedelemvilág szerint a környéken élt valaha egy csodálatosan szép pásztorleány, akibe beleszeretett egy nyalka vadász.

 

Mivel a lány szegény volt, mint a templom egere, a szerelmüket nem nézte jó szemmel az a módos gazda, aki a lányát a vadásznak szánta. Egyszer, amikor a pásztorleány és a vadászlegény beszédbe elegyedett, a juhok szétszéledtek, és a tilalmasban kezdtek legelni.

 

A gazda, amikor észrevette ezt, elátkozta a pásztorleányt, mire az azon nyomban kővé vált a juhaival együtt.

 

Hajnalonként és alkonyatkor a nap oly módon világítja meg a kert szikláit, hogy az árnyékok játékában egy kis képzelőerővel felfedezhetjük a juhnyájat.

 

kattints a képekre - érdemes!

Czene Béla (1911-1999) festőművész munkáiból

 

Czene Béla 1930 és 1933 között járt a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol Rudnay Gyula volt a mestere.

 

Már 1932-től szerepelt kiállításokon. Stílusában korán rátalált a Római iskola irányvonalára, amiben tovább segítette, hogy 1938–1939-ben Rómában tartózkodhatott, miután Gerevich Tibor javaslatára elnyerte a római Collegium Hungaricum ösztöndíját.

 

Festői stílusában egyre jobban kötődött a reneszánsz klasszikus tradícióhoz, többek között Leonardo da Vinci és Domenico Ghirlandaio művészetéhez, valamint a görög–római hagyományokhoz.

 

A második világháború után lazult a római iskolához való kötődése, és jellegzetes technikával festett képeinek témáit inkább a hétköznapi életből merítette.

 

Ezt követően is folyamatosan kiállító művész, még az 1990-es években is aktív volt.

 

Művészetét számos elismerés kísérte: 1937-ben elnyerte az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat ifjúsági díját, 1942-ben Balló Ede-díjat kapott a „Hunor és Magyar” című festményéért, 1943-ban pedig Budapest Székesfőváros Ferenc József alapítványi díját kapta meg.

 

A háború után 1948-ban a Közoktatási Minisztérium freskópályázatának díját, 1953-ban pedig a IV. Magyar Képzőművészeti kiállításon a Népművelési Minisztérium díját nyerte el.

Pataky László (1857-1912) festőművész képeiből

 

Egyike volt a müncheni életkép festészeti iskola magyar követőinek.

 

A müncheni akadémián tanult 1880-tól, majd a párizsi akadémián 1882-től. 1883 és 1889 között váltakozva Münchenben, Párizsban és Budapesten élt. Ebből az időből származó festményei a realizmus és naturalizmus jegyeit viselik magukon. 1889-ben Párizsba költözött, ahol Munkácsy műhelyében dolgozott.

 

Közreműködött a nagy mester óriási méretű Honfoglalás képén. Munkácsy követőjének vallotta magát és ezt témaválasztásai, szociális kérdések iránti érzékenysége igazolják.

 

1893-ban visszatért Magyarországra és Alvincon telepedett le.

Borsos József (1821-1883) festményeiből

 

1837 és 1840 között Schoefft József növendékeként tanult, de az igazán nagy hatást művészetére Barabás Miklós gyakorolta.

 

Mielőtt 1840-ben tanulmányútra utazott, sokszor megfordult Barabás műtermében. Bécsben Leopold Kupelwieser tanítványa volt a Képzőművészeti Akadémián, 1842-től pedig Ferdinand George Waldmüller iskolájában tanult tovább.

 

Útján korán felfigyeltek rá, komoly sikereket ért el híres kortársairól festett arcképeivel és polgári témájú életképeivel. Művészetére a biedermeier hangulat, az anyagszerűség és a gondos megmunkáltság volt jellemző.

 

1861-ben Pesten telepedett le és festés helyett fényképezéssel kezdett foglalkozni, fényképműhelyt nyitott.

 

Alkotásait a Magyar Nemzeti Galéria és magángyűjtemények őrzik.