A globális pénzhatalom nem ismer korlátokat, ha profit optimalizálásáról van szó
Bogár László szerint a világot irányító, saját létét is tagadó szuperstruktúra tekintet nélkül az egyre fenyegetőbb következményekre, mindent letarol, mindent kifosztott, ami egyáltalán elérhető számára. A globális birodalom egésze háborút folytat a világ „lokalitásai” ellen, és zajlik egy olyan háború is, amely a globális hatalmi rend egyes erőközpontjai között folyik a birodalom vezetésének a birtoklásáért.
A háborúk okainak legmélyebb rétegében nem közvetlenül, az anyagi-fizikai tér feletti rendelkezés törekvése húzódik meg, hanem egy szimbolikus képesség gyakorlásának feltétlen igénye. A kereskedelem, a pénzrendszer és a média a három döntő fontosságú közvetítő mező, és aki ezeket birtokolja, azt csinál, amit akar.
Magyar Hírlap
Az október 23.-i rendezvények erdélyi szemmel
A magyar közéletben érdemes odafigyelni arra, amit a különböző pártok vezérei, alvezérei és önjelölt hordószónokai mondanak el egy-egy nemzeti ünnepen. Így volt ez most is, s talán a szövegekkel egyetemben arra is érdemes volt figyelni, melyik szónoklatra van igazán „vevő”. A szó egyenes és átvitt értelmében egyaránt. Hogy hányan is vannak az összesereglett táborokban!?
Orbán Viktor ünnepi beszédét könnyű elemezni, mert az kiegyensúlyozott, határozott, de visszafogott volt, s hivatalos rendőrségi források szerint több mint négyszázezren hallgatták a Kossuth téren, mely a magyar államiság igazi jelképes helye. Orbán beszéde államférfiúi beszéd volt, s az emlékezésen, a tisztelgésen kívül annyi aktuálpolitikai elemet tartalmazott, amennyit joggal várt el tőle a hallgatóság. De ezek a kijelentések is visszafogottak, tartásosak voltak, ám határozottak és elszántak.
Orbán szinte egy szóval sem támadta az ellenzéket, s egyetlen utalást tett a szerencsétlen gyurcsányi örökségre. De mi történt, mi hangzott el a másik oldalon? Az várható volt, hogy ezúttal is erősen kötözgetik a gatyamadzagot, de ilyen csaholásra azért senki nem számíthatott.
A MILLA nagygyűlésen (ez a betűszó valami olyasféle hazug ostobaságot takar, hogy – úgymond – Egymillióan a sajtószabadságért!) a vezérugatók, Kónya Péter, Juhász Péter, Tamás Gáspár Miklós és egy Ungváry nevű senkiházi már „turulos, vérgőzös rasszista kormányzásról” vizionált, s talán csak Bajnai Gordon visszafogottabb beszéde igazán értékelhető objektíven, hiszen az önszorgalmú kutyák ugatása úgysem hallatszik az égig, de azt az egymillió sajtószabadság-védelmezőt is bajosan tudnák felmutatni. Csaholásuk legfennebb a világ fináncoligarcháinak a füléig jut el, de ez önmagában kimeríti az országárulás tényét.
Gyurcsány Ferenc és asztaltársasága, a Demokratikus Koalíció külön ünnepelt és agitált, s Ferencünk erősen féltegette a Köztársaságot a Fidesztől és Orbánéktól, merthogy ő egy újat szeretne látni, mármint respublikát. A negyediket. Hogy aztán az tanácsköztársaság lenne, banánköztársaság, mindegy.
Csak Orbán ne legyen benne! Ám látván Fricikénk, hogy fölötte kicsi elszánt hívei tábora, fölajánlotta az új köztársaság miniszterelnöki székét az esélyesebb Bajnainak, aki meghirdette az Együtt–2014 mozgalmat, melyben a vérmesebbek már kétharmados többségről vizionálnak a két bő esztendő múlván tartandó választásokon.
A Jobbikról most ne szóljunk.
Magyari Lajos
Székely Hírmondó, erdély.ma
Szemben a valósággal
Több olyan eleme is volt Bajnai Gordon október 23-i beszédének, amely ellentmondásban van mindazzal, amilyen politikát kormánytagként támogatott. A 2010-es kormányváltás okairól például kifejtette, hogy a változásra szavazók a korrupció ellen is voksoltak. Csakhogy Bajnai 2006 nyarától a Gyurcsány-kabinet fejlesztéspolitikai kormánybiztosaként (felügyelete alá tartozott az uniós pénzek elosztását végző Nemzeti Fejlesztési Ügynökség), majd önkormányzati, illetve fejlesztési és gazdasági minisztereként, majd miniszterelnökként is tehetett volna a korrupció visszaszorításáért.
Magyar Nemzet
Teadélután
Október 23-án este már tudtam, hogy nem összefogás zajlik a baloldalon, hanem civakodás a meg sem kaparintott zsákmány felett. Ungváry Rudolfnak és Tamás Gáspár Miklósnak köszönhetem a felismerést.
Nevezett urak szépen összeszólalkoztak az ATV-ben: TGM – akiről Bayer Zsolt találóan megjegyezte a napokban, hogy asztráltestként jelen is volt meg nem is a nagy országféltő demonstráción – igazi partykillerként kijelentette, hogy ő most elment ugyan, de nem vesz részt az új kezdeményezésben. Ungváry papa válaszként szélsőségesnek nevezte TGM-et, Havas Henrik is közbenyekergett valamit, amit TGM kikért magának, Váradi Júlia pedig telesipítozta az étert, hogy ez nagyon kellemetlen, nagyon kellemetlen. Én pedig ittam a teámat, és kekszet mártogattam belé. És boldog voltam.
Szentesi Zöldi László
Magyar Hírlap
Három a magyar igazság
A szabadságharc tehát még nem ért véget, még lesznek támadások, mint ahogy vannak ma is, de már világosan látható, hogy amennyiben a forradalom és szabadságharc hívei képesek lelkükben megőrizni a nemzeti függetlenség eszményét, akkor képesek lesznek azért bármilyen áldozatot is meghozni, s harmadszorra végül érvényre jut a magyar igazság. Mert aki időt nyer, életet nyer.
Bencsik András
Demokrata
Sarkosan fogalmazva
Nagyjából minden úgy folyt nemzeti ünnepünkön, ahogyan gondoltuk korábban, a külföldi tudósítók sem tudtak valamin meglepődni vagy felháborodni. Volt egy méltósággal ünneplő tömeg a Kossuth téren, és persze azok, akik 2014-ben együtt szeretnének lenni Bajnai Gordon vezetése alatt, hogy visszaadják a szegény népnek a köztársaságot.
A sima modorú Gordonra szinte rá sem lehetett ismerni, amint eltorzult arccal, rekedten próbált néptribunként fellépni, de az őszödi rém sem volt jó formában. Az egyetlen humorforrás egy LMP-s képviselő volt, aki szerint a pesti srácok ma LMP-sek lennének, az utóbbi tíz évben ennél viccesebbet még senki sem mondott.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Rövid lapszemle a zsidókérdés történetéről a Népszabadságból
Tamáska Péter szerint Marx egyike volt azoknak, akik a zsidókérdésről éppoly kemény szavakkal írt, mint később Szabó Dezső. Miért kellene hát az egész kérdéskört a jobboldalhoz kötni? Edmund Silberner szerint a 19. század jelentős szocialistái a zsidóságot a társadalmi élősködés megtestesítőjeként aposztrofálták.
Karl Kautsky, a német szociáldemokrácia egyik atyja a zsidóságban már az első világháború előtt olyan reakciós és konzervatív masszát látott, amely társadalmi fejlődést akadályozza.
A cionizmus – mondták a német kommunisták is – kapitalista elnyomás fegyvere a palesztinai arabok jogos szabadságharcával szemben.
A harmincas évek második felének moszkvai kirakatpereiben a bolsevikok zsidóellenes előítéletei egyértelműen tetten érthetők. 1952-ben Prágában „cionosta tevékenységért” Rudolf Slánskyt, és társait ítélték halálra. Tamáska szerint aligha lehet célhoz érni azzal, ha megpróbáljuk az elmúlt száz év történetét ideológiai belépőkkel meghamisítani.
Népszabadság
Az amerikai numerus clausus sok egyetemen 1950-ig gyakorlat volt a zsidókra vonatkoztatva
A Huffington Post és a New York Times szerint a 20-as években az amerikai elitegyetemeken gyakran diszkriminálták a zsidókat. Jerome Karabel amerikai szociológus A kiválasztott című könyvében ír arról, hogy ezekben az intézményekben vezették be az intézkedéseket, amelyekkel korlátozták a zsidó hallgatók felvételét. Az elitegyetemek gyakorlatát aztán számos más oktatási intézmény is átvette.
Magyar Nemzet
Paul Lendvai a magyarság legádázabb ellenségeinek egyike
Miközben Paul Lendvai végigturnézza az osztrák médiát a hazai zsidóság üldözöttségének vádjával, Yona Metzger, Izrael főrabbija Orbán Viktornak írt levelében háláját fejezte ki azért a nagyszerű kapcsolatért, amellyel a kormányfő a magyarországi zsidósággal ápol. A főrabbi imádkozik azért, hogy a miniszterelnök „továbbra is sikerrel vezesse országát méltósággal megértéssel és bölcsességgel.”
Magyar Nemzet
Orbán Viktornak az a fontos, hogy Budapest működőképes legyen
A miniszterelnökhöz közel álló forrás szerint Orbán Viktor nem szeretné leszorítani a pályáról Tarlós Istvánt. Sőt szeretné, ha a főpolgármester a kormányülések rendszeres meghívottja lenne. A miniszterelnök értékelte, hogy Tarlósnak a Siemens 70 millió eurós követelését sikerült 30 millió euróra lealkudnia.
Orbán nem foglalkozik a városházi csatározásokkal és személyeskedésekkel, neki az a fontos, hogy Budapest működőképes legyen. Rogán Antalt bízta meg a helyzet konszolidálásával. A Fidesz-KDNP-t Budapesten Tarlós István hozzá tudja segíteni a győzelemhez, ha ő lesz a jelölt. Támogatottsága a nyáron 40–53 százalék között mozgott. De ha nem ő lesz, akkor a Fidesz-KDNP-aspiráns bukását is elő tudja idézni, ha függetlenként elindul. Ha szeretne ismét elindulni a főpolgármesterségért, megkerülhetetlen tényező lesz.
Népszabadság