Van egy uszító oldal (a sok közül) a neten. Alkalmanként rácsodálkozom, amikor nagyon nincs más dolgom, álmos vagyok, a fejem is kókad lefelé, s kell valami, ami erősebb, mint egy langyos kávé. Na, ez a Nők lázadása névre hallgató, elmekórtani esetgyűjtemény. Itt azok a szerencsétlenek gyülekeznek, akik komolyan hiszik, hogy ha egy férfi az utcán megnéz egy csinos nőt, az szexista megkülönböztetés, és ha az új családi házam (nem mintha lenne ilyen) tervezése közben nem kérem ki a szomszéd kétéves gyermekének véleményét, az kirekesztő és antidemokratikus.
Igen, korunkban vannak ilyen lények, akiket a haladó szellemű jelszavak már az elmebaj határáig toltak. Akik már a létezés örök törvényeit tagadják. Akik mindennek hisznek, csak a saját szemüknek nem. Akik minden társadalmi jelenség magyarázatánál a bonyolultabb és nyakatekertebb választ fogadják el – tehát ha valaki bűnöző, hitvány gazember, akkor annak oka a megkülönböztetés, az elnyomás, a rossz gyerekkor, az apja, a tanára, a katolikus egyház, de semmiképp nem az, hogy az illető egyszerűen olyan és kész.
Náluk – mármint az emancipált elmebetegeknél – láttam belinkelve egy jó kis cikket. A címe a következő volt: „A család mint perverzió”. (Lassan egyesek számára az a szó, hogy apa és család, tiltott önkényuralmi jelkép lesz). Idézek párat a kezelésre szoruló tünetekből. Csak pusztán érdekességként, hogy lássuk, hol tart világunk. Hogy mivé züllesztette valaha élhető Európánkat az internet, a koedukált oktatás és a „mindenkinek diplomát” mozgalom.
„A jelenlegi magyar politikai kurzus üzenete, hogy a nőknek »vissza« kell térnie a gyermekneveléshez. (…)Újra és újra fölvillan a magyar politikában a család-gyerek-nő egyáltalán nem szent háromsága, vannak még sokan, akik emlékeznek a Fidesz-kormány »három gyerek, négy kerék« bonmot-jára. Állítólag az volt az lett volna első kísérlet arra, hogy a nőket, gyerekeket mint alkatrészeket prezentálja a magyar közélet.”
„A képviselők többsége szerint ebben az országban csak a szavazóképes korú, fehér bőrű, magyar, keresztény férfiak a teljes jogú állampolgárok.”
No, hát ennyi elég is. Nem folytatom. Nem maga cikk a lényeges, hanem a jelenség ijesztő, annál is inkább, mert egyre terjedő jelenségről van szó.
Parászka Boróka. Erre a névre hallgat az illető, aki ezeket a sorokat leírta. Megnéztem más írásait is a szóban forgó portálon. Egyikben az erdélyi magyarok féltése fáj neki, mert szerinte román nacionalizmus nincs, ellentétben velünk, magyarokkal. Szóval a szokásos liberális gyakorlat, miszerint karoljunk fel mindent, ami a nemzetnek, a közösségnek árt, és támadjunk, gúnyoljuk, tapossuk azokat, amik az erősödését szolgálják.
Boróka a női önmegvalósítást félti. Annak védelmében sikoltozik. Persze ha szülne egy gyereket, mindjárt józanabbul látná a világot. Meg úgy általában az önmegvalósítást, mint olyat emeli piedesztálra, s tekinti az élet legfőbb értelmének. Ügyes, mert leginkább az „önmegvalósítás” hívó szóval lehet a legtöbb mai embert meghülyíteni.
Mert azt valóban nehéz – és felettébb kényes – elmagyarázni valakinek, aki megszokta, hogy kinyithatja a száját, és véleménye lehet, hogy ezt inkább nem kéne. Hogy ő alkalmatlan rá. Pedig a napnál világosabb, hogy mióta semmi korlát nincs, mindenki mondhat bármit – a korszellemnek megfelelő tabukat leszámítva – alig vannak értékek. Mindenki lehet művész – úgy is néz ki a képzőművészet. Mindenkinek lehet véleménye, mindenki bemutatkozhat és elsírhatja búját-baját a világnak, alpári csürhe verekszik, káromkodik és teregeti a szennyesét ilyen-olyan televíziós show-műsorokban.
Az ilyeneknek miként lehetne elmagyarázni, hogy tényleg ne önmegvalósítson, mert értéket egyedül a szüléssel hozhat létre? (Feltéve, ha becsülettel fölneveli a gyermekét. Ellenkező esetben csak a különféle show-műsorokban ordibáló és verekedő réteg újabb generációját hozza létre.)
Ez a fantázianevű szerző, „Parászka Boróka” – mert nevét természetesen nem vállalja – vagy beteg, vagy gazember. Bár a kettő nem zárja ki egymást. Ha nem születnek megfelelő számú gyermekek, akiknek a szülei persze adófizető polgárok, nem lesz, aki eltartsa az elöregedő társadalmat, így minden erőfeszítés méltányolandó, amely a szülési kedvet felpezsdítené. Aki nem látja ezt át, gúnyolódik, s csupán az önmegvalósításra buzdít, az vagy ostoba vagy gazember.
Az átlagember számára a család az egyetlen lehetőség, hogy transzcendálja amúgy nem sokat érő életét (ha a családalapítás áldozati értékét átérzik, és a családalapítás nem csak egyszerű szaporodási motívum). Az olyan életcélok, mint például a „karrier”, a vagyon, az öncélú élvhajhászás – ugyanazon az igen alacsony szinten egzisztálnak.
A modern nő nem veszi észre, hogy a feltétel nélkül „odaadó” szeretői, és anyai szerepek átélésével legyőzheti önnön kisszerű egoizmusát. És a férfi családapaként ugyanúgy komoly felelősséget vállal családjáért, amit a feministák nem szoktak hangoztatni. Korunk nőjogi harcosai nem veszik észre, hogy elképzeléseik irreálisak.
Addig tart feminizmusuk, amíg az életképesebb patriarchális családmodellel bíró népcsoportok magasabb termékenységi mutatóikkal nem rendezik át a Nyugat etnikai és kulturális arculatát. Mert ha így megy tovább, előbb utóbb átrendezik. És az a szerencsétlen nő, aki – mivel uszítják – jelenleg tiltakozik az amúgy is kiherélt fehér férfi „uralma” ellen, majd szépen belekerül egy olyan univerzumba, ahol a férfi mögött halad három lépéssel, s ha félrelép, simán kivégzik. És a kedves kis Boróka eszmei leszármazottainak az ehhez hasonló családellenes baromságokat majd száz év múlva, a Roma-Magyarab Kalifátus területén nem lesz merszük leírni.
Ide talán nem jutunk el. Remélem, előbb teszünk rendet, mintsem hogy bekövetkezzen ez a rémálom. De a rendcsinálás első lépcsőfoka a Lipót ismételt megnyitása lenne.
Pozsonyi Ádám
Magyar Hírlap
Nem sikerült Baján és Dabason a baloldali mesterhármas: Dunaföldváron és Sopronban időközi választást tudott nyerni az MSZP, a dél-alföldi és a Pest megyei városban azonban megtört a lendület. Baján 46 százalékkal nyert ugyanis a kormánypártok jelöltje, Csubákné Besesek Andrea, míg Dabason 47,58 százalékkal győzött a Fidesz jelöltje.
Magyar Nemzet Online
Jobboldali kormányok idején Brüsszel hirtelen citromba harapott ábrázatot ölt, már a háromszázalékos hiánytól is csatakos, s minden magyar befőttesüveg peremén a diktatúra visszfényét látja megcsillanni. Megint erősen aggódik. Ám a színjáték ellenére nem a demokráciánkat félti.
Pilhál Tamás
Magyar Nemzet
e
Hittük volna-e, amikor beléptünk az Európai Unióba, hogy nemcsak nem védi meg majd polgárait a diszkriminációtól, de tétlenségével még biztatja is a kirekesztőket a további jogtiprásokra? Ha valaki azt mondja nekünk akkor, hogy egy százéves hölgyet - igen, Tamás Aladárnéról van szó - egy szomszéd tagállamban meg lehet fosztani állampolgárságától, bizonyára ünneprontó rémhírterjesztőnek nevezzük. Pedig pontosan ez történt: az EU és Szlovákia szégyenére megbüntették azt az asszonyt, aki visszakapta születéskori magyar állampolgárságát a szlovák mellé.
Megyeri Dávid
Magyar Nemzet
Túlságosan politikusi gondolkodásra utalna nem bevallani, hogy rosszulesett a dunaföldvári és a soproni vereség. Emlékeztetőül: szeptember 30-án Dunaföldváron az időközi önkormányzati választáson a függetlenként induló szocialista jelölt győzött, majd egy hét múlva Sopronban nyert viszonylag jelentős fölénnyel a szintúgy szocialista jelölt a fideszes előtt. Sopron fájt jobban, mert Dunaföldvár hagyományosan baloldali többségű település, ott 2010-ben is csak harminc szavazattal tudott győzni a Fidesz.
Szóval fájtak azok a vereségek, és persze figyelte az ember, hogyan használja az ilyenkor szokásos kommunikációs protokollt a kormánypárt. A triumfáló ellenzék – elsősorban természetesen a Magyar Szocialista Párt – azonban már akkor valószínűsíthető módon túllihegte a dolgot. Mivel hosszú-hosszú évek óta nem tudott megnyerni semmit sem, így némiképp még érthető is hatalmas lelkesedése, ám túlságosan megemelte a tétet.
Ezt éppen ma látjuk a legvilágosabban, a kormánypárti és a jobbikos győzelmek másnapján. Dunaföldvár és Sopron utáni mámorában az MSZP és sajtója nem kevesebbet állított, mint hogy „trendfordulóhoz” érkezett a hazai politikai élet, s hogy immáron nyilvánvaló, a Fidesz elveszítette támogatását, a társadalmi többség ezennel és innentől fogva a baloldali ellenzéké, nem férhet kétség a baloldal 2014-es győzelméhez. Ugyanerre a hangulatra fűzték fel az október 23-i Milla-tüntetést is, amelynek előestéjén maga Juhász Péter exkendermagos honfitársunk gondolta úgy, hogy majd ő „elzavarja a regnáló kormányt”.
Nos, ebbe a nagy, optimista, baloldali összeborulásba zakatolt bele az elmúlt vasárnap. Három település, három időközi önkormányzati választás. Amennyiben trendforduló van az országban, a háromból legalább egyet meg kellett volna nyernie a baloldalnak. Legalább egyet - hogy egyáltalán maradjon bármilyen hivatkozási alapja bármire. Nem nyerte meg.
Az a helyzet, hogy a trendforduló ezúttal – érdeklődés és trend hiányában – elmaradt. Tiszavasváriban nem fordult semmi sem, a Jobbik papírforma szerinti rajt–cél győzelmet aratott, bár még várjuk ki a végét az óvások miatt.
Majd esztendők távolából igazi csemege lesz a szociológusoknak a Jobbik társadalmi helyzete ezen a településen. A trendfordulóról álmodozó magyar szocialistákat úgy elverték Tiszavasváriban, mint szódás a lovát. A jobbikos jelölt ötször annyi szavazatot kapott, mint a szocialista, de még a Fidesz által támogatott függetlennél is hétszázzal több voksot gyűjtött Fülöp Erik. A Fidesz támogatását bíró Ráduly Zsolt pedig három és félszer annyi voksot kapott, mint a szocialista Timári Istvánné.
Így zárult a Nagy Októberi Szocialista Trendforduló (NOSZT) Tiszavasváriban. Baján és Dabason még ennél is szomorúbb a helyzet baloldali szemszögből nézvést.
Ezeken a helyeken ugyanis simán győzött a kormánypárt jelöltje, de annyira simán, hogy az trendfordulók idején már-már megmagyarázhatatlan. (Valószínűleg ezért van az, hogy az MSZP és sajtója a legképtelenebb érvelésekkel igyekszik fenntartani a látszatot, a csúcsot a hülyék paradicsomának tekinthető Népszava tartja eme próbálkozások terén.)
Summa summarum: a fideszes Csubákné Besesek Andrea 46 százalékkal nyert, a trendforduló huszára, a szocialista Barna György 29 százalékkal végzett a második helyen. A jobbikos Horváth Tibor 7,9 százalékot kapott, az LMP-s Hunyadi László 7,5-öt, míg az Együtt - 2014 fő támogatója, Gyurcsány DK-ja 3 százalékkal leszorult a dobogóról. Ez így tökéletesen leképezi a közvélemény-kutatások eredményeit. Dabason szintúgy ez a helyzet: a Fidesz és a DAFI közös jelöltje nagyjából 49 százalékkal szerezte meg az első helyet.
Mindezek után elmondhatjuk: a soproni gyors megállt. A szemafor narancssárgára váltott, a sínre rádőlt egy másik trend.
Rendben is lesz minden, ha így marad a kormányoldal. Együtt. 2014-ben is.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
2003 és 2010 között, amikor az MSZP– SZDSZ-kabinetek nem adták oda a választási ígéretekben szereplő béremelések fedezetét, majd két hullámban hatalmas összegeket vontak el az önkormányzatoktól. A legnagyobb tételt, közel 120 milliárdot éppen Bajnai Gordon, a Gyurcsány-kabinet korábbi önkormányzati és fejlesztési minisztere vette el az akkor már napi gondokkal küzdő településektől. Érthető, hogy erre már nem szívesen emlékszik senki az utódpárt prominensei közül.
Szabó Anna
Magyar Nemzet
Ilonczai Zsombor írta Szárazberekből - Partium
A szárazberki nőszövetség zászlajára hímzett bibliai idézet első része a mindenkori örömre hívja fel azoknak figyelmét, akik alá gyülekeznek. Amikor két esztendővel ezelőtt a nőszövetség megalakulásának 20-ik évfordulójának ünneplésére készülődtünk, megkérdeztem: Mit jelent az Önök számára ez igei biztatás? Válasz: Az, hogy soha nem vagyunk szomorúak.
John Henry Jowett, néhai angol lelkész erről az örömről a következőképpen vall: „A keresztyén öröm olyan lelkiállapot, amely független a körülményektől. Ha a bennünket körülvevő dolgoktól függene, akkor valójában olyan bizonytalan lenne, mint egy viharos éjszakában égő védtelen gyertya. Egyik pillanatban a gyertya tisztán és nyugodtan ég, a következő pillanatban a láng a kanóc szélére szökken, így a gyertya kevés fényt ad vagy semmilyet.
De a keresztyén öröm nincsen összefüggésben az élet kísérő jelenségeivel, és ezért nem áldozata a múló időnek. Egyszer körülményeim rendezettek, hasonlóak a napfényes júniushoz; nem sokkal később megváltoznak, hasonlóvá válnak a borongós novemberhez.
Egyik nap lakodalomban vagyok; a következő napon nyitott sír mellett állok. Egyik nap szolgálatom közben tíz megtérőt nyerek az Úrnak; azután pedig hosszú ideig egyet sem nyerek meg.
Igen, a napok változékonyak, mint az időjárás, és a keresztyén öröm mégis maradandó lehet. Hol van dicsőséges maradandóságának a titka? Itt van a titok: Íme, én veletek vagyok minden napon.
A napok minden változása közben Ő nem változik, sem el nem fárad. Ő nemcsak jó időben használható társ, elhagyva engem, amikor az idő sötétre és hidegre fordul. Nem szerencsés ünnepnapjaimat választja, és elhagy vereségem és kudarcom napjaiban.
Nemcsak akkor mutatkozik, amikor koszorút viselek, és elrejtőzik, amikor töviskoronát hordok. Velem van minden napon - a sikeres napokon és a szerencsétlen napokon; amikor a temetői harang kong, és amikor a menyegzői harang zúg, „minden napon.” Az élet napján, a halál napján, az ítélet napján.” Ámen
napiige.hu
Áldott napot mindenkinek!
Töhötöm
Beaumarchais A sevillai borbély című vígjátékának bemutatójával elkezdődött a 2012-2013-as évad bérletes előadásainak sorozata a nagyváradi Szigligeti Színházban. Erről az előadásról és a közelgő Interetnikai Színházi Fesztiválról is tájékoztatták a sajtó képviselőit a színház vezetői.
Czvikker Katalin menedzserigazgató elsőként a bérletesek számának alakulását vázolta fel: eddig körülbelül 2700 bérletet értékesítettek, amely az elmúlt évadhoz képest 40 százalékos növekedést jelent. A diákbérletesek száma ugyanakkor megduplázódott és elérte az 1200-at, amely az elmúlt évadban útjára indított Iskola a színházban, színház az iskolában elnevezésű programnak és az évad eleji népszerűsítési akcióknak is köszönhető. Az egyetemisták számára kialakított Partium-bérlet teltházas lesz a Partiumi Keresztény Egyetemmel kötött megállapodásnak köszönhetően.
Szabó K. István, a Szigligeti Társulat művészeti igazgatója elmondta, hogy a Beaumarchais, A sevillai borbély című vígjátékát Zakariás Zalán, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művészeti vezetője rendezte, a jelmezeket Kiss Zsuzsanna tervezte, az előadás zenéjét és díszletét Csiki Csaba jegyzi. A főbb szerepekben Kardos M. Róbertet, Dobos Imrét, Tóth Tündét és Dimény Leventét láthatja a közönség. Beaumarchais vígjátékára – Szabó K. István elmondása szerint – részben azért esett a választás, mert a rendező néhány éve Sepsiszentgyörgyön már színre vitte a szerző egy darabját, a Figaro házasságát, és a mostani produkció révén folytatódhat ez a kalandozás Beaumarchais világában.
Patrióta Európa Mozgalom, szinpad.ro
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház a korábbi évek hagyományaihoz híven az idei évben is erdélyi turnéra indul, ezúttal a Furnitur és a Deviancia című előadásokat láthatja a közönség. Első állomásként Marosvásárhelyen vendégszerepel a társulat Vinnai András kortárs magyar drámaíró zenés vígjátékával. A marosvásárhelyi előadást követően a produkciót Székelyudvarhelyen láthatja a publikum, az V. dráMA Kortárs Színházi Találkozón, amelynek keretén belül a nézők Németh Ákos Deviancia című drámáját is megtekinthetik.
Vinnai András Furnitur című darabja melyet Göttinger Pál rendezésében ősbemutatóként vitt színpadra a temesvári színház, Marosvásárhelyen, a Maros Művészegyüttes termében látható. A szerző, Vinnai András a középiskola elvégzése után színésznek készült, később színdarabokat kezdett el írni. Jelenleg Magyarország egyik legelismertebb és legtöbbet játszott fiatal drámaírója, nevéhez számos sikeres bemutató fűződik.
Az előadás létrejöttét a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
A marosvásárhelyi állomás után a társulat Székelyudvarhelyen lép fel, az V. dráMA kortárs színházi találkozó keretén belül. A Furnitur című előadás a Tomcsa Sándor Színház Nagytermében lesz látható , míg Németh Ákos, a Deviancia a színház Stúdió Termében tekinthető meg .
Németh Ákos egyike a legismertebb magyarországi kortárs szerzőknek. Egészen fiatalon kezdett el írni drámákat, első műve, a Lili Hofberg 1986-ban született. Műveinek nagy részét több színházban is bemutatták, magyar, illetve idegen nyelvterületen egyaránt. Rendezőként eddig budapesti, illetve német nyelvű színházaknál dolgozott, saját darabját viszont először rendezi
A turné létrejöttét a Bethlen Gábor Alap támogatta.
Patrióta Európa Mozgalom, szinpad.ro
A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata újra műsorra tűzi Petőfi Sándor klasszikus vígeposzát, A helység kalapácsát. A felolvasószínház kissé másképp alcímet viselő produkciót a 2012/2013-as színházi évadban az ifjúsági- és kisiskolás bérlettel rendelkező, nézők tekinthetik meg.
A Galló Ernő rendezte produkció igyekszik közelebb hozni a színházat az irodalomhoz, és a pedagógusok, illetve a diákok segítségére is lehet a klasszikus drámai műfajok tanulmányozásában. Emellett a dalbetétekkel, élő zenével és klasszikus humorral fűszerezett előadás kitűnő, könnyed szórakozási lehetőséget kínál a színházszerető közönségnek.
Petőfi A helység kalapácsában kora legkedveltebb irodalmi műfaját, az eposzt parodizálja: egyszerű helyszínen élő, banális problémákkal küzdő szereplőket választ, ám mindvégig odafigyel a kellő pátoszra és az elengedhetetlen eposzi kellékekre. A történet nagyszerűsége egyszerűségében rejlik, ugyanis a romantika korabeli magyar paraszti élet egy szeletét ragadja ki, és emeli hőskölteményi magasságokba.
Partrióta Európa. Mozgalom, szinpad.ro