A hely, amelyet...
A mi utcánk végében van az a templomtér, ahova égő gyertyás menetünk elindult – jelezném – kis részkerületünk, Pestújhely egyetlen érdemleges vendéglátó-ipari egységének „helyiségei”-ből (forró tea és kis dramolett Pestújhely alapításáról). A téren három létesítményt avattunk fel mi ,polgárok, himnusszal és katonai tiszteletadással:
– negyvenhat jeles helybéli emléktábláját, a templom körüli fasorban;
– a megújított 1924-es világháborús emlékművet;
– az 1933-as országzászlót, amelyet 1948-ban némileg „átírtak” (hogy megmaradhasson).
Protokolláris esemény volt ez, mi tagadás, ha szívmelengetően emelkedett is, de igazából akkor nyerte el értelmét, amikor utána összeültünk egy kis beszélgetésre, leszármazottak, helybéliek. Patrióták. Hiszen volt kiket megidéznünk az elmúlt 20. századból. Azokat a férfiakat, akik egy szélfútta, zsombékos, világvégi tájat „hellyé” változtattak. Otthonokká, élettérré.
Alexa Károly
Magyar Hírlap
A gépezet beindult
Akárhogy is nézem, jóindulatúan és megértően, előítélet és elfogultság nélkül, most ugyanaz történik, mint éppen húsz esztendeje. A Göncz Árpád beszéde alatti „bőrfejű” tüntetés után az akkori kormány balliberális ellenzéke a gyámoltalan és felkészületlen MDF-vezetést a fasiszták, nácik pártolásával vádolta, és erről a kellemes és ígéretes témáról többé nem is szállt le.
Kinyíltak az esernyők a „barna eső” ellen, a miniszterelnök hiába fejezte ki sajnálatát a történtek miatt, a hatalmas gépezet beindult. Egy évvel később, 1993-ban Göncz Árpád a hazánkat fenyegető fasiszta veszélyről nyilatkozott a La Stampa című olasz lapnak. Akkor már több mint két éve megalakult a Demokratikus Charta a balliberális összefogás érdekében, már akkor is együtt voltak, nagyjából ugyanazok.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Bajnai nem új és nem hiteles
Bajnai Gordon egyáltalán nem új arc, nem megmentő, hanem miniszterként, miniszterelnökként tevékeny részese volt az ország eladósításának. A balliberális kabinet csak azért vette fel a tizenegyezermilliárd forintnyi hitelt, hogy megtarthassa hatalmát.
Csizmadia László
Demokrata
A legnagyobb ellenségem a barátom?
Pataky István szerint noha az Orbán-kormány megalakulása után a nyugat-európai elemzők „rettegtek egy nagyot”, amiért – szerintük – nacionalista politikai garnitúra rendezkedik be Budapesten veszélybe sodorva a térség stabilitását.
Ehhez képest ma, két és fél év kormányzás után a szomszédságpolitika hordozza a legkevesebb konfliktusforrást a magyar diplomáciában. Kiderült, hogy a negatív történelmi sztereotípiák ellenére Magyarországnak nem okvetlenül közvetlen környezetében kell keresnie rosszakaróit.
Nagyságrendekkel kevesebb „elemző” cikk, állásfoglalás jelent meg Romániában, Szlovákiában vagy Szerbiában az „Európa-ellenes, populista” Orbán Viktorról, a „fasisztaveszélyről”, mint például Németországban, tátott szájjal csodált nyugati barátunknál.
Magyar Nemzet
A megoldások embere
...Demszky Gábor önéletrajzi könyvének egyik előzetesen publikált részletében (ez is fontos PR-szempont) megható őszinteséggel vall arról, mennyire felkészületlen volt szakmailag (is) a főpolgármesterségre, hogyan építették fel őt mint a „tettek emberét”, aki majd egy új, liberális, multikulturális világvárost hoz létre. Minden aggálya ellenére vállalta a jelöltséget, és Amerikában megtanulta, hogy a politikusoknak „megoldóembereknek” kell látszaniuk, akik képesek változtatni a dolgokon. Hogy ez milyen húsz évet hozott szegény Budapestnek, azt sajnos tudjuk.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Tiltakozásdeficit
A magyar jobboldal sokszor és egyértelműen elítélte a fasizmus minden régi és új formáját. A baloldalnak a bolsevizmus ügyében még vannak adósságai.
Ugró Miklós
Magyar Nemzet
A zsák meg a foltja
Ma már tekintélyes irodalma van a 2006. őszi rendőri jogtiprásoknak, s ha Debreczeni egy komoly könyvet akart volna írni, mindegyik köteten, tanulmányon, jelentésen végigrágta volna magát. Ő inkább a politikai pornográfia műfajában alkotott. Ami arról szól, hogy Debreczeni József DK-alelnök megpróbálja kivakarni a sitt alól főnökét, a DK elnökét.
Pilhál Tamás
Magyar Nemzet
A télfa nevű tréfa
Az idei durvasági rekordot Brüsszel tartja azzal, hogy a Grand Place-en nem állították fel a város karácsonyfáját, hanem egy 25 méteres úgynevezett „elektronikus télfát” építettek helyette, ami nem más, mint tévéképernyőkből összerótt installáció, változatos színekben pompázik, sőt öt euróért megmászható. A hivatkozás, hogy nem akarják megsérteni a 25 százalékos mozlim kisebbség érzékenységét. Kérdés persze, hogy mi van a 75 százalékos többségű keresztények érzékenységével.
Seszták Ágnes
Magyar Nemzet
Lelkileg is teljesen hozzászoktak a hatalomhoz
Bekövetkezett az, aminek húsz évvel korábban kellett volna bekövetkezni. Most azonban a szociálliberálisoknak még fájóbb, mintha akkor, 1989–90 táján történt volna, hiszen oly hosszan élvezték már-már kikezdhetetlennek tűnő hatalmukat az ország felett, hogy nemcsak anyagilag, de lelkileg is berendezkedtek a helytartóknak ácsolt színpadon.
Bíró Zoltán
Magyar Hírlap, Patrióta Európa Mozgalom
Bayer Zsolt: Tizenkét adag - Álláspont - (teljes cikk)
Végül mégis csak az a kérdés marad, vajon tényleg a világ lett-e ennyire iszonyatos, vagy csak mi, emberek. S persze létezik-e a világ önmagában, nélkülünk, s úgy van-e értelme? (Van. Csak úgy van igazán…)
„Növeszd a körmöd két héten át! Ó, milyen gyönyörűség ágyából vadul kirántani a még puha ajkú gyermeket, milyen gyönyörűség tágra nyílt szemmel azt színlelni, hogy most kedvesen a homlokára teszed a kezedet, és hátrasimítod szép haját! Hirtelen, amikor a legkevésbé várja, vájd hosszú körmeidet puha mellkasába, de meg ne haljon, mert ha meghal, később nem élvezheted szenvedéseit. Aztán sebeit nyalogatva iszod a vért, és ez idő alatt, egy örökkévalóságig, a gyermek sír. Semmi sem olyan jó, mint ez a még meleg vér, amelyet a fent említett módon csapolsz, hacsak nem a gyermek só-keserű könnyei.”
Amit itt olvastak idézőjelek között, azt egy Isidore-Lucien Ducasse nevű francia illetőségű ember írta. 1846 és 1870 között élt 24 évet – teljesen feleslegesen. „Műve”, amelyet Lautréamont grófként jegyez, s amelynek címe Maldoror énekei, ezzel van tele: „Szövetkeztem a prostitúcióval, hogy a viszály magvát hintsem el a családokban. (…) E perctől hátat fordítok az erénynek. Nos hát, ha a téli szél jajong a tengeren és a partokon vagy a nagy városok fölött, melyek régóta gyászolnak engemet, vagy a hideg sarkvidékeken, így szóljatok, ó, emberek: »Nem Isten lelke lebeg fölöttünk: ez csak a prostitúció metsző sóhaja összevegyülve a montevideói fájdalmas panaszával.« Én mondom ezt nektek, gyermekek. Bűnbánattal eltelve térdepeljetek le hát; és a tetveknél is számosabb emberek mondjanak hosszú imákat!”
Ha a világ nem lenne iszonyatos, Isidore-Lucien Ducasse egy elegáns kastélyban élte volna le az életét, körötte ápolt park, s csak a mindenhol meglévő rácsok emlékeztettek volna rá, mi is az az intézmény valójában.
De az emberiség olyan lett, amilyen, és Izidore-Lucien Ducasse „művész” lett, s az utókor művészként gondolt őreá. Miképpen hasonló sors jutott de Sade márkinak is – őt is értelmezni s érteni kell, mert az emberiség olyan, amilyen. S ahogy ez mindig lenni szokott, az emberiség önmagát magyarázza Lautréamont grófjával és de Sade márkival, mert ebben találja meg az önfelmentés lehetőségét.
Győrffy László „képzőművész” is az emberiség önfelmentő apparátusának része lett. Alkatrésze. Azzá lett, amitől feltehetőleg a legjobban rettegett: pusztán egy csavar a gépezetben. Képeiben ott van mindaz összehányva, amitől ma „sikeres” és „elismert” lehet egy művész.
A testrészek halála című kiállításán láthatunk grafikákat, amelyeken Jézus keresztfája nő ki egy ember fejéből, a Megfeszített alatt a keresztre emberi lábakból összerótt horogkereszt van szegezve, s fölé van írva Kubrick kultuszfilmjéből, a Ragyogásból ismert szó: „REDRUM”. Vagyis visszafelé olvasva: MURDER - tehát gyilkos.
Győrffy Lászlót valószínűleg az Isten sem menti meg a „világhírnévtől” (15 perc hírnév, kéretik megnézni!). Az Isten sem menti meg, ugyanis Győrffy László szerint Isten nem foglalkozik Győrffy Lászlóval. S Győrffy László eme tévhitében eltöltekezve megalkotta a Nem érzek hálát, hogy részt vehetek a teremtésben című installációját.
A „műben” tizenkét tányéron tizenkét adag szar látható – Győrffy László lényének lényege. Tizenkét adag szarból áll Győrffy László felebarátunk lelke, s csak azért jutott idáig, mert teljesen félreértelmezte önmaga lényegét: ugyanis Győrffy László soha semmilyen módon nem vett és nem vesz részt a teremtésben. Ő pusztán VAN – s részese az emberiség legnagyobb tragédiájának: azt hiszi, hogy a LEVÉS önmagában méltó a tiszteletre, sőt, a LEVÉS egyszersmind teremtés is.
Nem. Nem az.
De az emberiség olyan, amilyen, s ezért Győrffy Lászlóért megmozdul majd a sokaság. Győrffy László ikon lesz, s az lesz majd Bátyai Edina is, a Szegedi Szabadtéri Játékok és Fesztivál Szervező Nonprofit Kft. igazgatója, akit ugyan felmentett a szegedi közgyűlés, ám felmentését Botka László, a tizenkét adagot értő és érző polgármester nem írta alá. Csak idő kérdése, hogy a tizenkét adag szar elutasítása összefüggésbe kerüljön az antiszemitizmussal. (Uramisten, ebbe bele sem merek gondolni…)
Amúgy, felebarátaim, nem történt semmi sem. A dolgok történnek, ahogyan történniük kell. Az emberiség egyik része a tizenkét adag szarért aggódik, felismervén benne önmagát, a másik része készülődik a karácsonyra. Ami hivatalosan persze már nem is létezik. Ahogy Seszták Ágnes megírta: „Az idei durvasági rekordot Brüsszel tartja azzal, hogy a Grand Place-en nem állították fel a város karácsonyfáját, hanem egy 25 méteres, úgynevezett »elektronikus télfát« építettek helyette, ami nem más, mint tévéképernyőkből összerótt installáció, változatos színekben pompázik, sőt öt euróért megmászható. A hivatkozás, hogy nem akarják megsérteni a 25 százalékos mozlim kisebbség érzékenységét.”
Másfajta elmebetegek pedig már kezdik kifejteni újfent, hogy a karácsony csak valami „zsidó ármánykodás”, itt valójában az ősi magyar „kerecsenysólyom-ünnepről” vagyon szó. Csupa beteg idióta. De azért az emberiség maradékának csak azért is MENNYBŐL AZ ANGYAL…
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap