Az állam nem arctalan, lélektelen mechanizmus, nem csupán szabályok összessége. Az állam annak ellenére sem tekinthető puszta gépezetnek, hogy a pontos működéshez és elszámoltathatósághoz a napi rutin is hozzátartozik.
Az államnak a lényegét jelentő hagyományokat és eszméket kell képviselnie, miközben a közigazgatási ügyek lebonyolításában elsősorban egy jól működő gépezet hatékonyságával kell eljárnia. Részlet Orbán Viktor beszédéből, melyet a járási vezetők ünnepélyes kinevezésén mondott 2012. december 17.
Tamás Gáspár Miklós szerint nem tagadható, hogy Rogán Antal szép, bátor és igaz beszédet mondott a Kossuth téren – ezért a demokratikus közvélemény köszönettel tartozik neki. A Rogán-beszéd alkalmával újból fölharsanó, uniszónó Fidesz-ellenes kórus kellemetlen kérdéseket vet föl.
Mennyire volt jóhiszemű a szociálliberális balközépnek az az óhaja, hogy a konzervatív jobbközép és/vagy nemzeti jobboldal „határolódjék el” végre az újfasisztáktól, ha a világos elhatárolódó gesztusnak ez a fogadtatása? Azoknak az embereknek a jobboldalon, akik – mivel előre látták, hogy ez fog történni – óva intették a Fideszt az ilyen állásfoglalásoktól, igazuk lett. „A balközép jóhiszeműségét (megtörve a bizonyítékok súlya alatt) nekem is kétségbe kell vonnom”.
Ha Mesterházy Attila csakugyan azt szerette volna, hogy a miniszterelnök szólaljon föl az Országgyűlésben, és ítélje el a Jobbik fajgyűlölő politikáját, akkor fölhívhatta volna Orbán Viktort és teljes diszkréciót ígérve javasolta volna neki ezt, nem pedig a tüntetésen szólította volna föl rá. Ismerve a politikai szokásokat és a miniszterelnök habitusát, nem lehetett valószínű, hogy engedelmesen végrehajtja az ellenzék ellenséges hangnemben megfogalmazott utasítását.
Itt is kételkednünk kell a szónok jóhiszeműségében. Orbán miniszterelnök is kifogástalanul válaszolt Steiner Pál szocialista képviselő parlamenti kérdésére ugyanebben az ügyben, ezért neki is köszönet jár.
HVG
A kormány döntése értelmében január elsejétől egységesen tíz százalékkal csökken a lakossági áram- és gázdíj. Lázár János az okok között elsősorban a lakosság alacsony anyagi teherviselő képességét hozta fel: míg Németországban a fizetés hat százaléka megy rezsire, addig nálunk ez az arány húsz százalék. A lépés főképp a kereskedőket fogja hátrányosan érinteni. A lakossági „kereskedők” és vezetéküzemeltetők garantált árrése jóval kevesebb tíz százaléknál.
Népszabadság
Boros Imre szerint Széchenyit idézgetve illene szólni arról, hogy annak idején a hitel kamata két-három százalék volt, az üzletekben pedig ennél többet lehetett keresni, volt min osztozni. Nem volt kockázati felár, árfolyamveszteség. Hitel akkor keletkezik, ha valaki kéri.
De van, aki kérje, aki igényelje? A svájci-frank bedőlések után? Talán megfizethetetlenül magas forinthozamokért? Az emberek örülnek, ha számláikat fizetni tudják és a korábban felvett hiteleiket! A csökkenő fogyasztást nem kísérheti növekvő termelés, mert kidől a raktár fala az eladatlan árukészletektől.
Pénz viszont a bankrendszerben annyi van, mint a tenger. Nálunk ma a pénzt csak oda lehet jó hozammal elhelyezni, ahonnan annak inkább kifele kellene jönnie, a jegybankba. Onnét nem jön ki egy peták sem, de fogadják a banki ezermilliárdokat jó kamatért. Amit meg devizatartalékként felhalmoztak, kihelyezik külföldre alacsony kamatért.
Magyar Nemzet
Nem tudom, észrevették-e, hogy jobbközép kormányok idején mindig felbátorodnak a különböző „mozgalmak”. Valószínűleg azért, mert a folyton diktatúrával vádolt nemzetiek vigyáznak a demokráciára, nem kell tartani provokációktól és rendőri „túlkapásoktól”, míg a született demokraták regnálása alatt nincs semmi szükség demokráciára, csak kordonokra és gyors bírói ítélkezésre.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
A diktatúrát kántáló ellenzéket emlékeztetni kell, hogy Gyurcsány kormányzása, Bajnai miniszterelnöksége nem „a nép által” született meg, hanem az MSZP választmánya volt a hatalom forrása. Kormányzati cselekvésükben pedig mindvégig süketek maradtak a nép hangjára.
Nagy Ervin
Magyar Hírlap
Végül az is csak látszat, hogy az ellenzék szíve csaknem megszakad az ifjúságért, holott csupán – ha egyáltalán valamiért – a hatalom megszerzéséért szakadna meg.
Bíró Zoltán
Magyar Hírlap
Két évig keresték a fogást a kormányon a „demokratikus ellenzék” alakjai, vezetői, funkcionáriusai és a hátterükben meghúzódó kétes egzisztenciák. Két év elteltével az igazából soha véget nem érő kultúrkampfban találtak megoldást, továbbá visszahívták a megfejthetetlenül undorító moral insanityt, Ron Werbert. (Őrá nem vesztegetünk több szót.)
A lényeg ugyanis a kultúrharcban rejtőzik.
S e kultúrharc eleme minden, ami az elmúlt két hétben történt.
E kultúrharc jegyében estek neki a Magyar Művészeti Akadémiának és Fekete Györgynek. Senki nem lehet annyira naiv, hogy elhinné: ha Fekete soha életében semmit sem mond, tesz, nyilatkozik, akkor békében hagynák. Nem hagynák. Ugyanis nem az ő emberük. És aki nem az ő emberük, az nem lehet része a kánonnak.
Ugyanis a kultúrkampf lényege, hogy ők, csak és kizárólag ők, a baloldal és a liberálisok felkentjei határozhatják meg az értékeket a kultúra világában, és aki ebbe nem fér bele, azt bármilyen módon és bármilyen eszközzel eltakarítják az útból. Miközben ezt teszik, folyamatosan ordítanak, hogy őket nagyon bántják, kirekesztik, meghurcolják – és különben is, antiszemitizmus…
Ennek áldozata többek között Fekete György. (Aki amúgy nyilván nem hiba nélkül való. De hát ki az?)
És természetesen az egész Magyar Művészeti Akadémia is szálka immár a szemükben. És megkísérlik szétverni. Ócska kis haknibrigádokat küldenek az akadémia közgyűlésére, ordítsák szét az egészet (szétordítják, aztán büszkén távoznak). Azt harsogják, hogy lassan mindenki kilép a Magyar Művészeti Akadémiából, illetve távozik az „érték”. Nézzük: Huszti, Haumann, Kubik Anna és Cserhalmi most lépett be, Bukta Imre és Fehér felkent festőművész úr meg ki. Anélkül, hogy bárkit megbántanék, megjegyzem: ez azért annyira nem vállalhatatlan csere ám! Sőt!
A nagy baloldali kultúrkampf része az is, ami a Nemzeti Színház körül zajlik. Szögezzük le mindjárt az elején: Alföldi Róbert nagyon tehetséges ember. Az általa rendezett Ember tragédiája minden idők egyik legjobb színpadi adaptációja. Alföldi nélkül nincs magyar színházi kultúra. De most lejárt a mandátuma, és a kormány (a rusnya „hatalom”, az „embertelen diktatúra” és a többi) kiírta a pályázatot, amelyen Vidnyánszky Attila nyert.
Miképpen tudni lehetett előre, hogy az előző kormány regnálása alatt Alföldi fog nyerni, úgy most sem okozott túl nagy meglepetést Vidnyánszky győzelme. És akkor mi van? Vidnyánszky alkalmatlan? Tehetségtelen? Buta? Nem ért hozzá?
Szó sincs erről. Vidnyánszky tehetséges, alkalmas és ért hozzá. Számos rendezés bizonyítja mindezt. De Vidnyánszky nem az ő emberük. Tehát pusztulnia kell. Bármi áron. Vidnyánszkyt emberileg akarják majd kicsinálni, és nem fognak válogatni az eszközökben. S ez mindaddig így lesz, ameddig egyszer, legalább az életben egyszer nem kapnak majd egy olyan válaszlépést, amelyet nem fognak elfelejteni sohasem.
És végezetül a kultúrkampf része mindaz, ami a felsőoktatás körül folyik. És egyszersmind ez a legundorítóbb része is a dolognak. Megírtuk már pró és kontra mindazt, amit erről gondolunk. Megírtuk a felsőoktatás helyzetének és állapotának tarthatatlanságát, a diákok felelősségét és felelőtlenségét, megírtuk, hogy őket muszáj komolyan venni – megírtunk mindent.
Most meg kell írjuk, hogy immáron világosan látszik, a „diákforradalom” réges-régen nem az oktatásról szól. Most, hogy a kormány –nagyon helyesen – visszakozott lényeges kérdésekben, most, hogy a kormány tárgyalóasztalhoz hívja a diákságot, hogy a szerdai kormányülés előtt egyeztessenek, és javaslataik bekerülhessenek a végső döntésekbe, most kiderül, hogy a diákság nem akar tárgyalni. Nem megy oda, nem tárgyal, helyette ülősztrájkol, vonul, tüntet, balhézik, és egyre több, egyre nagyobb hülyeségeket beszél.
A diákság nem akar semmit, csak balhét.
A diákság mögött az ellenzék vigyorog és vicsorog, amely most véli megtalálni a fogást a kormányon, két év meddő küzdelme és hazudozása után.
Ez a diákság alig egy hét alatt olyan lett, mint a ’68-as párizsi diáklázadások diáksága, mint Daniel Cohn-Bendit, az anarchia nagymestere. Fogalma sincs, mit akar, de azt nagyon akarja – és a rendet, a polgári társadalmat pedig nagyon nem akarja.
Akkor De Gaulle bőrére ment a játék. És az általa képviselt rendet akarták felszámolni. De Gaulle-t pedig egy sok százezres polgári tüntetés mentette meg. Annak láttán Vörös Daniék is eltakarodtak végre az utcákról és a barikádokról.
Most szólok: ha ezen fog múlni, akkor meglesz. Megcsináljuk ismét. Ne gondoljátok, hogy annyira egyszerű dolgotok lesz, mint a taxisblokád idején!
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Mario Draghi, az Európai Központi bank elnöke félreérthetetlen utalást tett a magyar kamatcsökkentési sorozatra.
Szerinte amennyiben a magán- és közületi szektor eladósodott, a nagyok a nyitott devizapozíciók, az infláció is magas, továbbá a szerkezeti s intézményi reformok sem érték el azt a kritikus tömeget, amely az ország kockázati felárral fenntartható szintre vinné le, akkor az irányadó kamat csökkentése idővel magával hozhatja az árfolyamgyengülést, aminek következtében még gyorsabb ütemre kapcsolhat az infláció.
Népszabadság
Két és fél éve nem látott alacsony szintre, 6,55 százalékra esett a 10 éves magyar állampapír másodpiaci hozama, ami az év elején még 11 százalék közelében járt. A piacon továbbra is árazzák a 25 bázispontos kamatcsökkentést.
Napi Gazdaság
Ez utóbbitól ideges a helytartó: homok került a "pénzszivattyú" szerkezetébe! Megint ezek a magyarok!(szerkesztő megjegyzése)
John Jalsevac, a LifeSiteNews szerkesztője szerint a pornográfia a civilizáció alapjait veszélyezteti. Az átlag tizenévesek által látogatott „kemény” internetes pornó az idősebb nemzedékek számára felfoghatatlan, erőszakos, gonosz perverziók tárháza, aminek köze sincs a normális szexualitáshoz.
Eltorzítja a szexualitás igazi értelmét – a szeretetben történő önajándékozást –, és önző gyönyörszerzés eszközévé alacsonyítja a másik ember testét, személyes találkozás nélkül. Ez az oka annak, hogy olyan világban élünk, ahol a fiatalok egyre kevésbé tudnak hosszú távú kapcsolatban elköteleződni. A nők már nem hisznek az igazi szerelemben, mert sohasem találkoztak mással, mint – jobb esetben szerelemnek álcázott – szexuális közeledéssel. A pornográfia a mai kor pestise, amit ki kell űznünk, mielőtt a szívünkig érve örökre megfosztana attól, hogy szeretni tudjunk.
magyarkurir.hu