Orbán Viktor beszéde az Idősügyi Tanács ülésén

Január elsején lép életbe a tízszázalékos gáz-, villany- és távhőárcsökkentés, célunk, hogy a víz és a kommunális hulladék-elszállítás díja is reális szintre csökkenjen. A rezsidíjcsökkentést felügyelő kormányzati bizottság feladata kiszűrni azokat az esetleges trükköket, amelyekkel az erőpozícióban lévő energiaszolgáltatók le akarnák rontani a kormánydöntés súlyát - mondta Orbán Viktor a tanácskozáson   A lakosságnak fontos, nagy rezsiköltséget jelentő energiaszolgáltatást erőteljesebb állami kontroll alá vesszük, és száműzzük a területről az extraprofitokat - folytatta.   A nyugdíjasok szervezeteivel megállapodást kötöttünk, amely szerint kormányra kerülve a Fidesz megőrzi a nyugdíjak reálértékét. A kabinet ennek megfelelően nem volt hajlandó csökkenteni a nyugdíjak vásárlóértékét, és ez így lesz 2013-ban is. Ez közös sikere Magyarországnak. Nem arra várunk, hogy mások húzzák ki az országot a bajból. Nem a döglött hal stratégiáját választjuk, amelyik úszik a vízzel, hanem az élőét, amely szemben úszik az árral, és megpróbál eljutni oda, ahová úgy érzi, el kell jutnia. A kormány az elmúlt két és fél évben létrehozta azt az intézményrendszert, amellyel 2013-ban növekvő gazdasági teljesítményt tud elérni, vagyis a következő évben már a darázsnak repülnie kell. A kabinet lényegében túl van a szükséges átalakításokon, amelyeket ha nem vitt volna véghez, végünk lenne, Magyarország Görögország sorsára jutott volna. A kétharmadot nem lottón nyertük, az egy küldetés. Azért adott a Jóisten a választópolgárokkal közösen, rajtuk keresztül kétharmadot, hogy azt a dolgot, amelyet Magyarország önállóságának megmentése érdekében el kell végezni, elvégezzük. És azért adta nekünk, mert rólunk gondolta azt, hogy el tudjuk végezni. 2013 már a dolgok bejáratásáról fog szólni. Miniszterelnöki engedéllyel a nyugdíjkorhatár elérése után is maradhatnak a közszférában azok a munkavállalók, akiknek a szakmájában, mint például az orvosoknál, utánpótlásgondok vannak. A nyugdíj és a munkabér egyidejű folyósítását nekik is megtiltjuk, de a fizetésüket olyan szintre emeljük, hogy ne keressenek kevesebbet, mint amikor két forrásból volt jövedelmük, mert így fair. Patrióta Európa Mozgalom  

Mészáros László: Kész az új szoci logó

                                  Elkészült az egykori diktatúra állampártja utódpártjának, vagyis az MSZP-nek az új logója. Ez persze annyira új, mint a korábbiak voltak. 1989-ben a vörös szegfűt a vörös csillagból „varázsolták” papírhajtogatással. A mostani „új” pedig az előző, a vörös szegfű némi renoválásával „jött létre”. Mondhatná bárki, hogy nem is olyan lényeges kérdés az, hogy egy pártnak milyen a logója.Az MSZP esetében ez pedig kardinális kérdés, mert ahogyan az ordas eszméiktől, bolsevik típusú politizálásuktól, a kommunista személyi állományuktól nem képesek megválni, ugyanúgy a mai napig bizonyítha­tóan ott őrzi a vörös csillag „elemeit” a pártlogójuk. Ez az új is! Ki is dobnák, de nincs erejük hozzá, mert ők a mai napig lelkük legmélyén bolsevikok maradtak. A demokrácia az ő számukra olyan díszlet, amelyben nem is érzik jól magukat, mert idegen tőlük, ráadásul a hozzá tartozó jelmezek meg nem illenek rájuk, ugyanis nem olyan figurákra lettek szabva, mint ők – lötyög rajtuk. És ez úton-útfélen kiderül. Egy szó, mint száz, valóban nagyon nehéz lehet egy százszor lejáratott eszmében gyökerezett, diktatúrát működtető állampárt – amelynek kontóját politikai kivégzettek százai, egy ország, egy nemzet tönkretétele terheli – utódpártjának lenni; szépnek és jónak látszani. De akkor mi a megoldás Mester­házyék számára? Semmi esetre sem a cégér átfestése! Ha már a rendszerváltáskor nem tiltották be az MSZP-t – ami nagy hiba volt, pótolhatatlan hiátus (!) –, talán saját magát kellene végre megszüntetnie a bolsevik utódpártnak, nyugdíjba küldve az állampárt egykori működtetőit, a „nagy öreget” az összes „kis” bolsevikkal együtt, és létrehozni egy tisztességes baloldali, egy valódi szociáldemokrata pártot – nélkülük. Nagy szüksége lenne rá az országnak, a nemzetnek! Mészáros László a Patrióta Európa Mozgalom alapítója Magyar Hírlap

Orbán Viktor - járási vezetők kinevezésén

Az állam nem arctalan, lélektelen mechanizmus, nem csupán szabályok összessége. Az állam annak ellenére sem tekinthető puszta gépezetnek, hogy a pontos működéshez és elszámoltathatósághoz a napi rutin is hozzátartozik.

Az államnak a lényegét jelentő hagyományokat és eszméket kell képviselnie, miközben a közigazgatási ügyek lebonyolításában elsősorban egy jól működő gépezet hatékonyságával kell eljárnia. Részlet Orbán Viktor beszédéből, melyet a járási vezetők ünnepélyes kinevezésén mondott 2012. december 17.

Ritka pillanat: amikor egyik ádáz ellenfelünk objektívan és igazságosan viszonyul politikusaink gesztusaihoz

                                              Tamás Gáspár Miklós szerint nem tagadható, hogy Rogán Antal szép, bátor és igaz beszédet mondott a Kossuth téren – ezért a demokratikus közvélemény köszönettel tartozik neki. A Rogán-beszéd alkalmával újból fölharsanó, uniszónó Fidesz-ellenes kórus kellemetlen kérdéseket vet föl.   Mennyire volt jóhiszemű a szociálliberális balközépnek az az óhaja, hogy a konzervatív jobbközép és/vagy nemzeti jobboldal „határolódjék el” végre az újfasisztáktól, ha a világos elhatárolódó gesztusnak ez a fogadtatása? Azoknak az embereknek a jobboldalon, akik – mivel előre látták, hogy ez fog történni – óva intették a Fideszt az ilyen állásfoglalásoktól, igazuk lett. „A balközép jóhiszeműségét (megtörve a bizonyítékok súlya alatt) nekem is kétségbe kell vonnom”. Ha Mesterházy Attila csakugyan azt szerette volna, hogy a miniszterelnök szólaljon föl az Országgyűlésben, és ítélje el a Jobbik fajgyűlölő politikáját, akkor fölhívhatta volna Orbán Viktort és teljes diszkréciót ígérve javasolta volna neki ezt, nem pedig a tüntetésen szólította volna föl rá. Ismerve a politikai szokásokat és a miniszterelnök habitusát, nem lehetett valószínű, hogy engedelmesen végrehajtja az ellenzék ellenséges hangnemben megfogalmazott utasítását. Itt is kételkednünk kell a szónok jóhiszeműségében. Orbán miniszterelnök is kifogástalanul válaszolt Steiner Pál szocialista képviselő parlamenti kérdésére ugyanebben az ügyben, ezért neki is köszönet jár. HVG

A lakosság terhein akart lazítani kormány

A kormány döntése értelmében január elsejétől egységesen tíz százalékkal csökken a lakossági áram- és gázdíj. Lázár János az okok között elsősorban a lakosság alacsony anyagi teherviselő képességét hozta fel: míg Németországban a fizetés hat százaléka megy rezsire, addig nálunk ez az arány húsz százalék. A lépés főképp a kereskedőket fogja hátrányosan érinteni. A lakossági „kereskedők” és vezetéküzemeltetők garantált árrése jóval kevesebb tíz százaléknál. Népszabadság

A Széchenyi-féle gondolatnak ezekhez semmi közük

Boros Imre szerint Széchenyit idézgetve illene szólni arról, hogy annak idején a hitel kamata két-három százalék volt, az üzletekben pedig ennél többet lehetett keresni, volt min osztozni. Nem volt kockázati felár, árfolyamveszteség. Hitel akkor keletkezik, ha valaki kéri.   De van, aki kérje, aki igényelje? A svájci-frank bedőlések után? Talán megfizethetetlenül magas forinthozamokért? Az emberek örülnek, ha számláikat fizetni tudják és a korábban felvett hiteleiket! A csökkenő fogyasztást nem kísérheti növekvő termelés, mert kidől a raktár fala az eladatlan árukészletektől. Pénz viszont a bankrendszerben annyi van, mint a tenger. Nálunk ma a pénzt csak oda lehet jó hozammal elhelyezni, ahonnan annak inkább kifele kellene jönnie, a jegybankba. Onnét nem jön ki egy peták sem, de fogadják a banki ezermilliárdokat jó kamatért. Amit meg devizatartalékként felhalmoztak, kihelyezik külföldre alacsony kamatért. Magyar Nemzet

A született demokraták regnálása alatt nincs semmi szükség demokráciára

Nem tudom, észrevették-e, hogy jobbközép kormányok idején mindig felbátorodnak a különböző „mozgalmak”. Valószínűleg azért, mert a folyton diktatúrával vádolt nemzetiek vigyáznak a demokráciára, nem kell tartani provokációktól és rendőri „túlkapásoktól”, míg a született demokraták regnálása alatt nincs semmi szükség demokráciára, csak kordonokra és gyors bírói ítélkezésre. Szentmihályi Szabó Péter Magyar Hírlap

Miféle diktatúra?!

A diktatúrát kántáló ellenzéket emlékeztetni kell, hogy Gyurcsány kormányzása, Bajnai miniszterelnöksége nem „a nép által” született meg, hanem az MSZP választmánya volt a hatalom forrása. Kormányzati cselekvésükben pedig mindvégig süketek maradtak a nép hangjára. Nagy Ervin Magyar Hírlap

Nem az, aminek látszik

Végül az is csak látszat, hogy az ellenzék szíve csaknem megszakad az ifjúságért, holott csupán – ha egyáltalán valamiért – a hatalom megszerzéséért szakadna meg. Bíró Zoltán Magyar Hírlap

Bayer Zsolt: Kultúrkampf - Álláspont - (teljes cikk)

Két évig keresték a fogást a kormányon a „demokratikus ellenzék” alakjai, vezetői, funkcionáriusai és a hátterükben meghúzódó kétes egzisztenciák. Két év elteltével az igazából soha véget nem érő kultúrkampfban találtak megoldást, továbbá visszahívták a megfejthetetlenül undorító moral insanityt, Ron Werbert. (Őrá nem vesztegetünk több szót.)   A lényeg ugyanis a kultúrharcban rejtőzik. S e kultúrharc eleme minden, ami az elmúlt két hétben történt. E kultúrharc jegyében estek neki a Magyar Művészeti Akadémiának és Fekete Györgynek. Senki nem lehet annyira naiv, hogy elhinné: ha Fekete soha életében semmit sem mond, tesz, nyilatkozik, akkor békében hagynák. Nem hagynák. Ugyanis nem az ő emberük. És aki nem az ő emberük, az nem lehet része a kánonnak. Ugyanis a kultúrkampf lényege, hogy ők, csak és kizárólag ők, a baloldal és a liberálisok felkentjei határozhatják meg az értékeket a kultúra világában, és aki ebbe nem fér bele, azt bármilyen módon és bármilyen eszközzel eltakarítják az útból. Miközben ezt teszik, folyamatosan ordítanak, hogy őket nagyon bántják, kirekesztik, meghurcolják – és különben is, antiszemitizmus… Ennek áldozata többek között Fekete György. (Aki amúgy nyilván nem hiba nélkül való. De hát ki az?) És természetesen az egész Magyar Művészeti Akadémia is szálka immár a szemükben. És megkísérlik szétverni. Ócska kis haknibrigádokat küldenek az akadémia közgyűlésére, ordítsák szét az egészet (szétordítják, aztán büszkén távoznak). Azt harsogják, hogy lassan mindenki kilép a Magyar Művészeti Akadémiából, illetve távozik az „érték”. Nézzük: Huszti, Haumann, Kubik Anna és Cserhalmi most lépett be, Bukta Imre és Fehér felkent festőművész úr meg ki. Anélkül, hogy bárkit megbántanék, megjegyzem: ez azért annyira nem vállalhatatlan csere ám! Sőt! A nagy baloldali kultúrkampf része az is, ami a Nemzeti Színház körül zajlik. Szögezzük le mindjárt az elején: Alföldi Róbert nagyon tehetséges ember. Az általa rendezett Ember tragédiája minden idők egyik legjobb színpadi adaptációja. Alföldi nélkül nincs magyar színházi kultúra. De most lejárt a mandátuma, és a kormány (a rusnya „hatalom”, az „embertelen diktatúra” és a többi) kiírta a pályázatot, amelyen Vidnyánszky Attila nyert. Miképpen tudni lehetett előre, hogy az előző kormány regnálása alatt Alföldi fog nyerni, úgy most sem okozott túl nagy meglepetést Vidnyánszky győzelme. És akkor mi van? Vidnyánszky alkalmatlan? Tehetségtelen? Buta? Nem ért hozzá? Szó sincs erről. Vidnyánszky tehetséges, alkalmas és ért hozzá. Számos rendezés bizonyítja mindezt. De Vidnyánszky nem az ő emberük. Tehát pusztulnia kell. Bármi áron. Vidnyánszkyt emberileg akarják majd kicsinálni, és nem fognak válogatni az eszközökben. S ez mindaddig így lesz, ameddig egyszer, legalább az életben egyszer nem kapnak majd egy olyan válaszlépést, amelyet nem fognak elfelejteni sohasem. És végezetül a kultúrkampf része mindaz, ami a felsőoktatás körül folyik. És egyszersmind ez a legundorítóbb része is a dolognak. Megírtuk már pró és kontra mindazt, amit erről gondolunk. Megírtuk a felsőoktatás helyzetének és állapotának tarthatatlanságát, a diákok felelősségét és felelőtlenségét, megírtuk, hogy őket muszáj komolyan venni – megírtunk mindent. Most meg kell írjuk, hogy immáron világosan látszik, a „diákforradalom” réges-régen nem az oktatásról szól. Most, hogy a kormány –nagyon helyesen – visszakozott lényeges kérdésekben, most, hogy a kormány tárgyalóasztalhoz hívja a diákságot, hogy a szerdai kormányülés előtt egyeztessenek, és javaslataik bekerülhessenek a végső döntésekbe, most kiderül, hogy a diákság nem akar tárgyalni. Nem megy oda, nem tárgyal, helyette ülősztrájkol, vonul, tüntet, balhézik, és egyre több, egyre nagyobb hülyeségeket beszél. A diákság nem akar semmit, csak balhét. A diákság mögött az ellenzék vigyorog és vicsorog, amely most véli megtalálni a fogást a kormányon, két év meddő küzdelme és hazudozása után. Ez a diákság alig egy hét alatt olyan lett, mint a ’68-as párizsi diáklázadások diáksága, mint Daniel Cohn-Bendit, az anarchia nagymestere. Fogalma sincs, mit akar, de azt nagyon akarja – és a rendet, a polgári társadalmat pedig nagyon nem akarja. Akkor De Gaulle bőrére ment a játék. És az általa képviselt rendet akarták felszámolni. De Gaulle-t pedig egy sok százezres polgári tüntetés mentette meg. Annak láttán Vörös Daniék is eltakarodtak végre az utcákról és a barikádokról. Most szólok: ha ezen fog múlni, akkor meglesz. Megcsináljuk ismét. Ne gondoljátok, hogy annyira egyszerű dolgotok lesz, mint a taxisblokád idején! Bayer Zsolt Magyar Hírlap