Az istenhit nem azonos az életünk történéseinek előre elrendeltetésében való hittel - a buta fatalizmussal
Az istenhit nem azonos az életünk történéseinek előre elrendeltetésében való hittel - a buta fatalizmussal
Mikor Istenre bízom a sorsom, érzem, hogy Isten nem ad föltétlen jogot ehhez.Hinnem kell benne, hogy “madárka tolla se hull ki” az Ő akarata nélkül, de nincs jogom vaksi bizalommal mindent az Ő kezébe tenni le; Isten reám bízta, hogy csináljam és igazítsam a sorsom.
S csak, ha vállalom ezt a feladatot, akkor segít. A tunyák és a gyávák, akik bólogatva és hümmögve, Istenre bíznak mindent: a válságos pillanatban Isten szava nélkül maradnak.
Márai Sándor (1900-1989) - író, költő
Telepy Károly (1828-1906) - festőművész munkáiból
Teleki Pál A gond már a XX. első felében is ugyanaz volt - a németek akkor is rossz választ adtak
Jókai a barátságról
Többet ér baráttal a szegénység porában feküdni, mint ellenséggel együtt a hatalom trónján fényleni.
Jókai Mór (1825-1904) - író
Papp Lajos A fogyasztói társadalom kioltja az emberi értékek helyes szemléletét
Meg is kaptuk, kapjuk a "köszönetet, a hálát" a Nyugattól érte
Meg is kaptuk, kapjuk a "köszönetet, a hálát" a Nyugattól érte
A nyugati nemzeteknek hálával kell elismerniük mindazt, amit Magyarország tett a civilizációért; először, amikor testével vetett gátat a barbarizmusnak, majd, midőn tántoríthatatlan bátorsággal ragaszkodott szabadságához.
Eduard Sayous (1842-1898) - francia történész
patt Meg is kaptuk, kapjuk a köszönetet, a hálát a Nyugattól érte a képen Székely Bertalan (1835-1910) - Egri nők
Térjünk vissza az ősi útra, mert bajaink fő forrása eltévelyedésünk! Papp Lajos
Nyelvi játék Kérdés-felelet
Nyelvlecke - hogy miért is a világ leggazdagabb nyelveinek egyike a magyar? róka
Nyelvlecke Egyik olaszóra sodrán, Ím a kérdés felmerült: Hogy milyen nyelv ez a magyar, Európába hogy került? Elmeséltem, ahogy tudtam, Mire képes a magyar. Elmondtam, hogy sok-sok rag van, S hogy némelyik mit takar, És a szókincsben mi rejlik, A rengeteg árnyalat, Példaként vegyük csak itt: Ember, állat hogy halad? Elmondtam, hogy mikor járunk, Mikor mondom, hogy megyek. Részeg, hogy dülöngél nálunk, S milyen, ha csak lépdelek. Miért mondom, hogy botorkál Gyalogol, vagy kódorog, S a sétáló szerelmespár, Miért éppen andalog? A vaddisznó, hogy ha rohan, Nem üget, de csörtet - és Bár alakra majdnem olyan Miért más a törtetés? Mondtam volna még azt is hát, Aki fut, mért nem lohol? Mért nem vág, ki mezőn átvág, De tán vágtat valahol. Aki tipeg, mért nem libeg, S ez épp úgy nem lebegés, Minthogy nem csak sánta biceg, S hebegés nem rebegés! Mit tesz a ló, ha poroszkál, Vagy pedig, ha vágtázik? És a kuvasz, ha somfordál, Avagy akár bóklászik. Lábát szedi, aki kitér, A riadt őz elszökell. Nem ront be az, aki betér ... Más nyelven, hogy mondjam el? Jó lett volna szemléltetni, Botladozó, mint halad, Avagy milyen őgyelegni? Egy szó - egy kép - egy zamat! Aki 'slattyog', mért nem 'lófrál'? Száguldó hová szalad? Ki vánszorog, mért nem kószál? S aki kullog, hol marad? Bandukoló mért nem baktat? És ha motyog, mit kotyog, Aki koslat, avagy kaptat, Avagy császkál és totyog? Nem csak árnyék, aki suhan, S nem csak a jármű robog, Nem csak az áradat rohan, S nem csak a kocsi kocog. Aki cselleng, nem csatangol, Ki 'beslisszol' elinal, Nem 'battyog' az, ki bitangol, Ha mégis: a mese csal! Hogy a kutya lopakodik, Sompolyog, majd meglapul, S ha ráförmedsz, elkotródik. Hogy mondjam ezt olaszul? Másik, erre settenkedik, Sündörög, majd elterül. Ráripakodsz, eloldalog, Hogy mondjam ezt németül? Egy csavargó itt kóborol, Lézeng, ődöng, csavarog, Lődörög, majd elvándorol, S többé már nem zavarog. Ám egy másik itt tekereg, Elárulja kósza nesz Itt kóvályog, itt ténfereg. Franciául, hogy van ez? S hogy a tömeg mért özönlik, Mikor tódul, vagy vonul, Vagy hömpölyög, s még sem ömlik, Hogy mondjam ezt angolul? Aki surran, mért nem oson, Vagy miért nem lépeget? Mindezt csak magyarul tudom, S tán csak magyarul lehet... Gyimóthy Gábor, Firenze 1984