A számok és az idő is az Orbán-kormánynak dolgozik - rövid ellenzéki lapszemle
Németország magára maradt a megszorítások politikájához történő ragaszkodással. Az Európai Bizottság engedékenyebbnek mutatkozik a növekedésösztönzéssel kapcsolatban, amennyiben az ideiglenesen nagyobb költségvetési hiányt eredményező gazdaságpolitika együtt jár a versenyképességet javító reformok véghezvitelével. Nagy Gergő szerint az EB-nek egyre kevesebb muníciója marad hazánkkal szemben. Szemöldökráncolások lehetnek, de a számok és az idő is az Orbán-kormánynak dolgozik.
hvg.hu
Fent és lent
Az unió vezetése vasmarokkal szorította hazánk kormányát, nehogy egy forinttal Is többet költsön az emberek jólétére. Így aztán nem maradt más lehetőség, mint nagyon-nagyon sikeres gazdasági stratégiát készíteni, és megvalósítani. Ami aztán szükségképpen - amint az első Orbán-kormány idején is történt - elindítja az életszínvonal emelkedését.
Bencsik András
Demokrata
Orbán Viktornak a Hankook vezetőjével közös sajtótájékoztatója - az ország helyzetének értékelése
Szerda délután európai elismerést kapott a magyar gazdaságpolitika. Az Európai Bizottság bejelentette hogy mely tagállamok esetében javasolja a túlzottdeficit-eljárás megszüntetését - mondta Orbán Viktor.
Az elmúlt időben csupa jó hír érkezett a magyar gazdaságból: a munkanélküliség csökken, a foglalkoztatás nő, és végre elismerést kapott az a gazdaságpolitika is, amelynek filozófiája szerint az ember nem más pénzén él, hanem a sajátján, és egy gazdaság nem más lábán áll, hanem a sajátján - folytatta.
Az oly nagyon hiányolt befektetések is az összes elemzőt meglepő mértékben nőttek.
Emellett a gazdasági növekedésről - ugyan még szerény, de végre - szintén pozitív adatok érkeztek, így talán valóban nem túlzás abban reménykedni, hogy az elmúlt három évben elvégzett munka meghozza a kézzel fogható eredményeket.
A Hankooknak világos, hosszú távú elképzelései vannak, a magyar kormánynak pedig világos víziója az ország jövőjéről, és ennek a kettőnek a tartalma egybeesik.
A Hankook gumiabroncsait olyan gépek állítják elő, amelyeket nem lehet egyik napról a másikra összepakolni és elvinni máshová. Aki egyszer egy ilyen terméket gyártó gépsort valahol elhelyez - mondjuk, Rácalmáson, Dunaújváros szélén -, az hosszú ideig ott fog maradni, és amikor arról gondolkodik, hol fejlesszen, akkor ott fog fejleszteni, ahol az előző gépsora is van. A Hankook magyarországi jelenléte hosszú távú.
A Hankook a földrajzi fekvés, a képzett magyar munkavállalók és a kormányzattal való együttműködés lehetősége miatt döntött Magyarország mellett.
A mostani bejelentés is bizonyíték arra, hogy működik a kormány újraiparosítási programja, ahogyan arra is, hogy Magyarországban sokkal nagyobb lehetőség van a világgazdaság szempontjából, mint amit eddig sikerült kihasználnia. Ezért szövetségeseket kell találni, hogy a bennünk rejlő potenciált másokkal együttműködve minél inkább kamatoztathassuk.
Örülünk, hogy Dél-Korea magyarországi gazdasági, ipari jelenléte egyre növekszik.
Patrióta Európa Mozgalom
Ígérnek, ígérgetnek
A rezsicsökkentésre egyértelműen nemet mondó Bajnai programjából annyit mindenesetre ki lehet hámozni, hogy „a kiszámíthatóság miatt” korlátot szabnának a nemzetközi vállalatokat sújtó különadóknak, de hogy az államkasszából így kieső évi több száz milliárd forintot honnan pótolnák, arról nagy a hallgatás.
A szép szóvirágok, ígérgetések és közhelyek útvesztőjében csak sok bogarászás után lehet megtalálni az egyik ilyen lehetséges forráslelőhelyet. Ez a tőke megadóztatása lenne, ami ugyan jól hangzik, de a valóságban a Bajnai által 2009-ben már bevezetett, majd az Alkotmánybíróság által megsemmisített vagyonadóról szól.
Akiket az Együtt 2014 számára alapvető fontosságú kollektív emlékezetkiesés még nem ért el, azok tudják, hogy Bajnaiék törvénye szerint még a nyugdíjasoknak is minden évben meg kellett volna fizetniük saját lakásuk értékének bizonyos százalékát.
Hogy ebből miként lesz „baloldali értékekkel” telített, milliárdosok által vezetett „szocialista” összefogás, az már legyen az ő gondjuk.
Szabó Anna
Magyar Nemzet
A titok
Írhatnék most rondákat, teletömhetném mondataimat malíciával, vitriollal és patkányméreggel. Szidhatnám Pozsonyt, Ivan Gasparovicot, Robert Ficót, Viviane Redinget, Eduard Benest, Victor Bostinarut, Victor Pontát, az egész kis- és nagy-, régi és új antantot, a gyávának, sőt meghunyászkodónak bizonyuló nemzetközi újságíró-szervezeteket.
Írhatnám, hogy ugye megmondtuk. Káromkodhatnék nagyokat, fenyegetőzhetnék és óriási elbizakodottságba fordulhatnék.
Nem teszem. Én már legalábbis nem. Nekem más terveim vannak, és remélem, nem leszek egyedül.
Hadd lepődjenek meg egy kicsit odaát. Hiszen amíg arra számítanak minden kisebbségben vagy tömbben élő magyartól a fölöttük hatalmaskodó nemzetek, hogy félelemben élnek, addig bizony le is nyeletnek velük megannyi nacionalista intézkedést, sunyi sarokba szorítást.
Kedves Robert, kedves Ivan, kedves Victorok! Elárulom a titkomat: nem félek többé. Tegnap sem féltem. Nem bizony! Sem tőletek, sem senki mástól. Senkitől. Semmitől.
A félelem kicsinál, felteker, földhöz vág. Ti pedig éppen ezt szerettétek volna. Hogy féljek én, a sarki hentes, de még Totó kutya is. Ezúttal nem hatalmaskodtatok a magyar nemzeten. Mert nem féltünk. Én mégsem tudok úgy örülni, ahogy ti tettétek volna.
Azt ugyan nem tudtátok megakadályozni, hogy az Európai Parlament petíciós bizottsága ne foglalkozzon a különböző uniós polgárok által benyújtott, így a Hans Seidl Alida és Juhász Imre-féle, a Benes-dekrétumok vonatkozásában jegyzett petícióval vagy a Lomnici Zoltán és a Gubík László fogalmazta, az állampolgárságuktól megfosztott felvidéki magyarok szlovák állampolgári jogai mellett kiálló beadvánnyal, de azt együtt sikeresen elértétek, hogy az ülést tegnap a nyilvánosság, vagyis a sajtó, valamint az érintettek botrányos kizárásával folytassák le.
Ti féltetek? Ugyan, mitől?
Miért kellett a zárt ülésre vonatkozó határozatot egy korábbi, a napirendekről egyeztető ülésen a román szocialista képviselőnek, Victor Bostinarunak benyújtania? Hiszen a petíciók Szlovákiáról szóltak! Ja? Hogy abban a szűk körben nincsen szlovák képviselő, össze kellett hát rántani még egy rövid időre a „kisantantot”.
Lelketek rajta, kedves barátaim.
Mivel pedig nem féltünk, nem tudtátok elérni, hogy a nemzetek Európája parlamentjének petíciós bizottsága tegnap elkaszálja mindkét petíciót. Így talán nincs, ami tovább buzdítson arra, hogy kitaláljátok, miként fojtogassátok tovább az öletekbe hullott magyarokat.
Tényleg nem volt lelkiismeret-furdalása senkinek amiatt, hogy a 21. században emberek egyik napról a másikra hontalanná válhatnak? A szlovák állampolgárságától megfosztott Tamás Anikó halála mégis kinek a lelkén szárad?
Nem szívesen teszem, mégis felidézem a körülményeket: Tamás Anikó – az édesanyjával, az idén százegy éves Tamás Ilonka nénivel együtt – még tavalyelőtt vette fel a magyar állampolgárságot. A 67 éves korában, tavaly augusztusban váratlanul meghalt nő azon felvidéki magyarok egyike volt, akit emiatt a hatályos szlovák jog alapján fosztottak meg szlovák állampolgárságától. Tamás Anikó tavaly január elsején szívinfarktust kapott, nem sokkal azt követően, hogy személyes okmányainak leadása céljából beidézték a rendőrségre. Még lábadozott, amikor a kórházban közölték vele, hogy az egészségbiztosító – állampolgársága elvesztése miatt – nem hajlandó fizetni a kezelés számláját. Már-már csodának számított, hogy végül ezt sikerült elkerülni, de csak arra volt elég, hogy Tamás Anikó nyárig még kihúzza.
Bizonyára sokan, akik csak a halála előtt figyeltek fel II. János Pál karizmatikus személyiségére, a katolikus egyházfő utolsó szavainak tulajdoníthatják, amikor híveitől a krisztusi gondolattal búcsúzott: „Ne féljetek!” Pedig Karol Józef Wojtyla első ünnepélyes pápai miséjén (1978. október 22-én) is e szavakkal kezdte homíliáját. Sőt, ezt később (1979. június 2-án) is megismételte Varsóban, kétmillió híve előtt. Sokak szerint ez volt a kommunizmus bukásának kezdete.
Ezért hát, kedves Robert, kedves Ivan, kedves Victorok! Félre ne értsetek. Nem a káröröm, nem a gőg íratta velem e mondatokat. Csak éppen én nem félek már, s ugyanakkor biztos voltam abban is: nem vagyok egyedül, aki alkalmazza, alkalmazta e titkot. Még azelőtt, hogy ti éppen ünnepelni készültetek.
Tényleg.
Erre most mit léptek?
Kristály Lehel
Magyar Hírlap
EU-s kampánytéma lett hazánk
Azzal, hogy Orbánt harcra kényszerítették, hogy évtizedek óta a csatatéren kell élnie, mint makedóniai Nagy Sándornak - az unió először kénytelen igazából azzal szembesülni, hogy próbára teszik az intézményrendszerét. Ez az intézményrendszer pedig korrupt és pazarló. Hallatlan gőgjében igencsak fenn hordja az orrát, de nem fűlik a foga a valódi válságkezeléshez.
Csontos János
Magyar Nemzet
Orbán Viktor - azonnali kérdések, 2013. május 27.
Mindannyian nagy elismeréssel kell, hogy adózzunk a magyar emberek erőfeszítéseinek, amelyek lehetővé tették azt, hogy a kormány jó reményeink szerint még ebben az évben kihozza hazánkat a túlzottdeficit-eljárás alól.
Orbán Viktor miniszterelnök az azonnali kérdések órájában, 2013. május 27.
Az MSZP lényegében a nagytőke érdekeit szolgálja - ellenzéki lapszemle
Hegyi Gyula (régi kommunista! szerk.) szerint a jövő szempontjából érdemes elgondolkodni azon, mi lett volna, ha szocialista többségű kormány mérsékli központilag a rezsiköltségeket, növeli meg a bankszektor adóját, és az így befolyó pénzből segíti a leszakadó régiókat. Nem a lehetőség hiányzott, hanem az elszánás.
Annak belátása, hogy a demokratikus állam kiemelt kötelessége a kiszolgáltatott társadalmi rétegek érdekeinek képviselete a nagy hatalmú gazdasági és pénzügyi vállalkozásokkal szemben.
Az államnak a magántőkét szabályoznia kell. Hegyi még az MSZP-SZDSZ kormányzása idején az energiaszolgáltatók extraprofitjára és a növekvő háztartási rezsiköltségekre hivatkozva azt javasolta, hogy a kormány vizsgálja meg a közműszolgáltatók árképzési politikáját, és mérsékelje a további áremeléseket.
Felvetése még egy lenéző elutasítást sem váltott ki a „tulajdon szentségét” thatcheri elszántsággal hirdető vezetéstől. Többen feszegették a szocialista párton belül azt is, hogy Magyarországon a külföldi tulajdonban levő bankok aránytalanul kevés közterhet fizetnek, s a kormánynak joga és lehetősége lenne ezen változtatni.
Informális válasz erre érkezett, eszerint a külföldi bankok a legenyhébb állami beavatkozás esetén is totális csődbe dönthetik Magyarországot. Néhány évvel később a Fidesz közérzetjavító programjait jelentős mértékben a bankok megsarcolására és újabban a rezsiköltségek hatósági csökkentésére alapozta, ami láthatóan tartós népszerűséget hozott az Orbán-kormánynak. A tények mindenesetre azt mutatják, hogy egyik szektor sem halt volna bele. Aki 2010-ben elfordult a szocialistáktól, az döntően azért tette ezt, mert úgy látta, hogy az MSZP lényegében a nagytőke érdekeit szolgálja.
Népszabadság
Egyre nemzetibbé válik a Magyar Nemzeti Bank - rövid lapszemle
Matolcsy György szerint az új vezetés a jegybank eszköztárát a bebetonozott monopolpozíciók feltörésére, az ország pénzügyi működési költségeinek csökkentésére kívánja felhasználni. Nem mindenki örül a verseny erősítésének, de a pénzintézetek kétharmada melléjük állt. Az előző jegybanki vezetés nem elemezte a 2008 után kialakult pénzpiaci helyzetet, s nem támogatták a jegybankban a gondolati megújulást. Volt olyan kutatás, amelyet leállítottak, mert az eredmény ellentmondott az akkori iránynak.
Heti Válasz
A politikai zombit már unjuk, de el nem felejtjük, amit velünk tett
A többség megértette, hogy a beszéd nem az indulatossága vagy a káromlatai miatt megbocsáthatatlan, hanem mert a balatonőszödi kormányüdülőben összegyűlt díszes sereglet sem az előtte, sem az utána következő négy esztendőben nem csinált semmit. Semmi jót. Hét év sem volt elég hosszú idő ahhoz, hogy az emberek mindezt elfelejtsék és megbocsássák, noha magát az őszödi témát már unják.
Pilhál Tamás
Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom