Petőfi Sándor: A székelyek

                                     A székelyek   Nem mondom én: előre székelyek! Előre mentek úgyis, hős fiúk; Ottan kiván harcolni mindegyik, Hol a csata legrémesebben zúg. Csak nem fajult el még a székely vér! Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér.   Úgy mennek a halál elébe ők, Amint más ember menyegzőre mén; Virágokat tűznek kalapjaik Mellé, s dalolnak a harc mezején. Csak nem fajult el még a székely vér! Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér.   Ki merne nékik ellenállani? Ily bátorságot szívében ki hord? Mennek, röpülnek, mint a szél, s űzik Az ellenséget, mint a szél a port! Csak nem fajult el még a székely vér, Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér! Petőfi Sándor

The Guardian-ügy: kettős mérce Londonban

                              London kettős mércét alkalmaz az emberi jogok terén, amikor a The Guardianre nyomást gyakorol – kommentálta szerdán az orosz külügyi szóvivő a brit hatóságok fellépését a napilappal szemben. Alekszandr Lukasevics kijelentette, hogy a brit napilappal szemben alkalmazott lépések ellentmondanak London nyilatkozatainak, amelyek szerint elkötelezett az általános emberi jogok, ezen belül is a sajtószabadság, az újságírók jogainak tiszteletben tartása mellett. „Úgy gondoljuk, indokolt, hogy a brit fél kellő figyelmet fordítson a nemzetközi jogvédő közösség jelzéseire, amelyek felhívják a figyelmet az alapvető emberi jogok megsértésének aggasztó folyamatára Nagy-Britanniában. Ebből le kellene vonni a szükséges következtetéseket, és nem kellene a »nyomok eltüntetésének« kétséges módszereivel foglalkozni” – fogalmazott tájékoztatóján az orosz külügyi szóvivő. A The Guardian főszerkesztője azt állította hétfőn, hogy az illetékes brit nemzetbiztonsági szerv (GCHQ) két emberének felügyelete mellett „az elmúlt körülbelül egy hónapban” a londoni napilap székházának pincéjében megsemmisítették azokat az adathordozókat, amelyek az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) volt alkalmazottjától, Edward Snowdentől kapott titkos iratokat tartalmazták. David Cameron brit kormányfő közeli munkatársai – köztük legfőbb politikai tanácsadója, Jeremy Heywood – jártak közben a The Guardian című napilapnál annak érdekében, hogy az újság semmisítse meg az Edward Snowdentől kapott titkos iratokat – közölték szerdán brit politikai források. A The Guardian a független újságírás elleni támadásként értékelte a londoni kormány részéről a lapra gyakorolt nyomást. Alan Rusbridger főszerkesztő elmondta: hetekkel ezelőtt több megkeresést is kapott kormányzati körökből, kapcsolatba lépett vele egy „nagyon magas rangú tisztségviselő is, aki azt állította, hogy a miniszterelnököt képviseli”. A főszerkesztő szerint jogi lépésekkel fenyegették meg a lapot arra az esetre, ha nem hajlandó megsemmisíteni vagy átadni a Snowdentől kapott anyagokat. Titkos ügynökök jelenlétében végül megsemmisítették az iratokat tartalmazó adathordozókat a lap székházának pincéjében, de Rusbridger elmondása szerint külföldön vannak másolataik, így továbbra is képesek feltáró riportokat közölni.   Ismeretlen helyen Snowden Az amerikai férfi augusztus elsején nyert ideiglenes menedéket Oroszországban, és azóta ismeretlen helyen tartózkodik. Az NSA volt szerződéses alkalmazottja előbb Hongkongba menekült az Egyesült Államok hatóságai elől, ahonnan június 23-án érkezett Moszkvába, és hetekig a seremetyjevói nemzetközi repülőtér tranzitjában tartózkodott. Washington több alkalommal is kérte az orosz hatóságoktól Snowden átadását. Az informatikust kémkedéssel vádolták meg hazájában. Az ügy miatt Barack Obama lemondta az orosz államfővel, Vlagyimir Putyinnal szeptemberre tervezett moszkvai találkozóját. MTI, mno.hu, Patrióta Európa Mozgalom

István a király - Csíksomlyó - 2003 - A TELJES ELŐADÁS! - VIDEÓ!

                          kattints a VIDEÓRA! http://www.youtube.com/watch?v=NbZUdUckf8E

Reklám a király

                              Kíváncsian kapcsoltam be a tévét augusztus huszadikán este, hogy megnézzem, mire jutott Szörényi–Bródy István, a király című rockoperájának átfogalmazásával Alföldi Róbert. A szegedi előadást az amúgy kultúrára kevéssé fogékony kereskedelmi televízió, az RTL Klub is közvetítette.   A Nemzeti Színház ellentmondásos megítélésű obsitos kapitánya, aki nagyszerűen ért a műfaji határok feszegetéséhez – lásd legnagyobb hatású rendezését, melynek során egy hivatalosan lejáró szerződés dagadt értelmiségi sorstragédiává –, mostanában könnyedén eléri, hogy munkáit a szokásosnál nagyobb figyelem kövesse. Ez lehet a magyarázata annak is, hogy a szegedi előadást az amúgy kultúrára kevéssé fogékony kereskedelmi televízió, az RTL Klub is közvetítette. Nem magától értetődő lépés, hiszen az említett csatorna révén gazdagítja a magyar kultúrát a permanens adófizetési gondokkal küzdő, ám nagylányát Los Angelesben és a francia Riviérán fogyasztó Győzike, a házasodó gazdák és párkereső Delhusa Gjoni, hogy csak a legjelentősebbeket említsem. Tehát kezdetét vette a nagy kísérlet. Épp csak elkezdtem töprengeni azon, mit is gondoljak a koronát és börtönt egyidejűleg idéző díszletről és a gonosz fényben izzó keresztekről. Elcsodálkoztam a kelleténél fél számmal kisebb plüssöltönyben megjelenő Istvánon, aki látványvilágát tekintve leginkább egy intenzív fogyókúra hajrájában lévő Schmuck Andort idézett. Hallgattam a darab első dalát, ami még az Illés zenekar fénykorában született, és arról szól, vajon mikor, mit választanánk, amikor is minden előzetes figyelmeztetés nélkül az arcomba robbant a kereskedelmi valóság. Néhány másodpercig döbbenten keresgéltem, hol is vagyok, ám amikor a képernyőn biztatni kezdtek, hogy vegyek fel hitelt, mert a bankkölcsön a legjobb választás, hangos üvöltéssel szakadt ki belőlem négy szó: ez nem lehet igaz! Jött egy negyedik is, de az nagyon csúnya. Ötperces reklámblokk egy színházi közvetítés, egy zenés előadás harmadik percében? Ettől kezdve szorongva vártam, vajon mikor jön a következő termékajánló. Nem tudtam arra koncentrálni, miért is vannak bocskaiban a piros-fehér-zöld gallért viselő korrupt urak, István német menyasszonya tényleg erőszakos befektető-e, továbbá nem zavarta-e össze a rendezői koncepciót Tompos Kátya muzikalitása és kiváló hangja. A második csapás meglehetősen sokáig váratott magára, már-már azt hittem, hogy talán már meg is ússzuk, de fél tizenegy tájt megkaptuk a fogyasztói társadalom újabb üzeneteit. A pogánylázadás szünetelt, helyette jöttek a forró bögrék, teljes lefedettségek, szövetségben vásároló márkahű háziasszonyok. Csak miután szó esett a székrekedésről is, bukkanhatott fel újra Novák Péter különös színű műszőr bundájában, hogy a húrokba csapva lelkesítse a pogányokat. Stohl András fancsali arckifejezéséről, amivel három gyönyörű asszonya enyelgésére válaszolt, már nekem is egy potencianövelő-hirdetés jutott eszembe, bár később, amikor kapott tőlük egy csúnya trikót, inkább a védekezésre asszociáltam. A tragikus végkifejlethez a darabot lezáró Himnusz után érkeztünk el. Az utolsó hangok még el sem ültek, még ott rezgett bennem „a megbűnhődte már e nép… ”, de követhetetlen sebességgel felrántott stáblista után egy optimista hang kérlelhetetlenül elújságolta, hogy van biztonságos hitel, olcsó a jégkrém, és menstruáció esetén nélkülözhetetlen a csavart borda. Kikapcsoltam a tévét és szégyelltem magam. Helyettük is. Vig György mno.hu  

Magyar emlékek a nagyvilágban - Winkler Lajos emléktáblája – Velence - Olaszország

                                    1848 forradalmi tavaszán az Itáliában állomásozó magyar, s az osztrák hadseregben szolgáló olasz katonák általában nem voltak hajlandók részt venni a másik nép szabadságtörekvéseinek vérbefojtásában. Március 18-án a velencei Szent Márk téren összeverődött tömeg farkasszemet nézett a Kinsky-ezred kivezényelt katonáival, akik töltött fegyverrel a kézben várták a parancsot. Ám, mint egy szemtanú megírta, Winkler Lajos (1810-1861) hadnagy kardjával intve a magasba emeltette a lövésre tartott puskákat. Az osztrák hadsereg később elhagyta Velencét, de néhány magyar – élükön Winkler Lajossal – kilépett alakulatából és a védőseregbe jelentkezett. Kapitányi rangot kapott, a nemzetőrség első légióját vezette, majd az október 23-án megalakult magyar légió parancsnoka lett. A kezdetben alig kéttucatnyi honfitársunkból álló csapat idővel szláv és olasz önkénteseket is soraiba fogadott, így a küzdelem végére mintegy 750 főre gyarapodott. A város védőin végül győzött a túlerő, és Velence 1849. augusztus 20-án kénytelen volt aláírni a kapitulációt. A fegyverletétel amnesztiával párosult, így Winkler kapitány is szabadon elhagyhatta a lagúnák városát. Előbb Londonba költözött, majd Torinóban élt, szegényes körülmények között – de aktív részeseként a mazzinista titkos szervezkedéseknek. 1850 októberében Svájcban segítette a lombardiai osztrák alakulatokból megszökött magyar katonák biztonságos helyre juttatását, később fontos közreműködője lett azoknak az 1852-ben folytatott szervezkedéseknek, amelyek egy milánói felkelés kirobbantását célozták. Winkler ezután török szolgálatba lépett, a krími háború idején lett őrnagy, majd 1859-ben azokat a titkos akciókat segítette, amelyek Klapka György tábornoknak Cuza román fejedelemmel folytatott tárgyalásait kísérték. Azután alezredesként a piemonti magyar légióhoz csatlakozott, Garibaldi szicíliai győzelmeinek híre hallatán elindult Palermóba, részt vett az olasz szárazföldre való átkelésben, és a mindent eldöntő volturnói csatában. Az ezredesi rangra emelt Winkler Lajost azonban tüdõbaj támadta meg, a betegségre ekkor még nem volt gyógyszer. Tetteire 2002 óta márványtáblán bronzdombormű (Csíkszentmihályi Róbert alkotása) emlékeztet Velence egyik legforgalmasabb pontján, a Szent Márk tér melletti egyik utcácskában, a város, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a velencei magyar tiszteletbeli konzulátus jóvoltából. Magyar emlékek a világban

Kilátás a Vihidről (1471 méter) a Kárpátalja, Erdély határon húzódó Rahói-hegység felé - Kárpátalja

                  Kilátás a Vihidről (1471 méter) az erdélyi határon húzódó Rahói-hegység felé. A fenyőtől jobbra futó gerinc a Sóskás (1759 méter), Nenyicke (1815 méter), Mezőpataki-hegy (1713 méter) vonulata. A képen épp eltakarják az Iván-havast (2020méter). A fenyőtől balra eső gerinc mögül kimagasló hegy a teljes egészében az erdélyi területre eső Várkő (1959 méter).

Jegybank: végső búcsú a gyalázatos logótól

                        Megújult a Magyar Nemzeti Bank arculata. A jegybankot az MNB 1924-es megalakulásakor használt, tölgyfa- és olajfaággal keretezett magyar címer megújított változata jelképezi a jövőben.   Az MNB szerdai közleménye szerint a GfK Hungária által idén júniusban elvégzett országos közvélemény-kutatás eredménye azt mutatta, hogy a 2010-ben létrehozott, hét „pálcikából” álló embléma nem közvetíti a jegybanki értékeket, a lakosság a korábbi logót összetévesztette más hazai és nemzetközi szervezetek hasonló emblémáival. Az országos kutatás eredményei a jegybank szerepének és működésének megfelelő új arculat bevezetésének igényét igazolták vissza, ennek nyomán döntött az MNB vezetése az arculat megújítása mellett. Jegybanki belső ellenőrzés Járai Zsigmond már egy 2011 áprilisi nyilatkozatában kitért arra: elfogadhatatlan és indokolatlan többletköltségeket vizsgált a felügyelőbizottság az MNB arculat- és emblémaváltásával kapcsolatosan. Az MNB belső ellenőrzése szintén ebben az évben jelezte: szükségtelenül született meg a pálcikás logó. mno.hu

„Lelepleződött a nyugati demokráciák álszentsége”

                                            David Miranda reptéri kalandja egyértelművé tette, hogy Nagy-Britanniában beköszöntött az orwelli világ? Vagy a hatóságok egyszerűen csak a munkájukat végezték, amikor megállították az „érzékeny iratokkal” utazó férfit? És mit tudott az egészről a Fehér Ház?   A tények ismertek: a brit hatóságok a hétvégén kilenc órán át fogva tartották és kikérdezték David Mirandát, Glenn Greenwaldnak, a The Guardian Snowden-ügyben központi szerepet játszó újságírójának brazil partnerét. A határőrök egy főleg terroristák kiszűrésére létrehozott rendelkezést alkalmaztak, mely lehetővé teszi, hogy bárkit órákon át, felsőbb engedély nélkül kikérdezzenek terrorista kapcsolatairól. Miranda felettébb gyanús lehetett, hiszen a törvényben meghatározott vallatási idő utolsó percét is kitöltették vele, ami csak az esetek kevesebb mint egy százalékában fordul elő. Közben kiderült, a férfi a The Guardian megbízásából utazott, Greenwaldnak vitt bizonyos adatokat Berlinből Rio de Janeiróba. „Mr. Miranda nem újságíró, de gyakran segíti partnere munkáját, ezért a repülőjegyét is mi fizettük” – fogalmazott a lap. Ez alapján már sejthető volt, hogy a férfi megállításának köze van a Snowden-ügyhöz – ezt erősítette az is, hogy kedd délelőtt kiderült, a brit hatóságok előre értesítették az amerikaiakat az akcióról. „Igen, tudtunk a dologról, de semmiképp sem kértük, ez teljességgel a brit kormány döntése volt” – közölte Josh Earnest, a Fehér Ház helyettes sajtófőnöke. A végső bizonyítékot a belügyminisztérium szolgáltatta, mely közölte, Mirandánál „szigorúan titkos információkat találtak, melyek akár terroristákat is segíthettek volna”. A kormányzat leszögezte, a férfi feltartóztatásával csupán kötelességét teljesítette, mivel Miranda és társai tettei az egész brit társadalom biztonságát fenyegetik. „Alaposan nézzen magába mindenki, aki támogatja az ilyesfajta akciókat” – üzente a minisztérium.   Despota tempó, amerikai nyomás? A brit lapokat olvasva elég sokan vannak, akikre az utóbbi üzenet vonatkozik. Például maga Miranda, aki szerint ő nem tett semmi rosszat, a britek pedig brutálisan visszaéltek hatalmukkal. „Folyamatosan fenyegetőztek, azt mondták, börtönbe csuknak, ha nem működök velük együtt. Úgy viselkedtek velem, mintha rajtakaptak volna, hogy támadást tervezek ellenük” – nyilatkozta szabadon bocsátása után. Maga Greenwald is üzent pár keresetlen szót a hatalomnak. „Despota tempóra vall, hogy már a nekik nem tetsző újságírók családtagjait is zaklatni kezdik. Ilyet még a maffia sem csinált, de úgy tűnik, Amerika és bábja, Nagy-Britannia nem zavartatja magát apró-cseprő etikai kifogásokkal” – írta az ellentmondásos riporter blogjában. Természetesen megszólalt a The Guardian szerkesztősége is, mely a leginkább érintett az ügyben. „A kormány – nyilvánvalóan részben amerikai nyomásra – egyértelmű üzenetet, egyértelmű fenyegetést küldött az oknyomozó újságíróknak és a törvénytelenségek leleplezőinek, és ezzel elárulta belé vetett bizalmunkat és demokratikus elveit is” – fogalmaz a vezércikk.   Nyugati álszentség Mások szerint az eset azt szemlélteti, milyen messzemenően visszaéltek a nyugati demokráciák a terror elleni harccal. „Persze, logikusan hangzik, amikor új felhatalmazásokat kérnek – elvégre csak minket akarnak megvédeni, gondolhatnánk. Aztán arra használják a terrorellenes törvényt, hogy nekik nem tetsző újságírók családtagjait zaklassák. Jusson eszükbe az eset a következő alkalommal, amikor valamelyik politikus a terror elleni harcról kezd papolni, és ne felejtsük el, milyen gonosszá vált az állam” – írja Nick Cohen a The Spectator hasábjain. Kovács N. László Magyar Nemzet

Bayer Zsolt: Intelmek

                      István királyunk köszöntésére gyűltünk össze. Akire emlékeznek, nem hal meg. Ezért kell úgy élnünk, hogy legyen majd, aki jó szívvel emlékezik mireánk. Akire pedig egy egész nép emlékezik, az biztosan örök életű. Ezért szent királyunk most itt van miközöttünk. Ha a király közöttünk jár, illik szólni őhozzá. Fejet hajtva, alázattal – de őszinte, nyílt szívvel kell számot adjunk, mit végeztünk ezer esztendő alatt.   Megőriztük a hazát. Ez legelső jelenteni valónk. Csonkán, darabokban, megtépázva, de megőriztük. S ha számba vesszük, mennyien fenekedtek ellenünk ezer esztendő alatt, mennyien nem akarták, hogy legyen hazánk itt, Európa közepén, akkor elmondhatjuk, ez igazi siker, igazi győzelem. Nehéz sorsú népnek ennyi a győzelem: a megmaradás. A mégis megmaradás… S elmondhatjuk neked, Urunk Királyunk, hogy a hitet is megtartottuk. Állnak szerte az országban a kereszténység templomai. A nyáj megfogyatkozott, itt-ott szétszéledt, van, ahol már csak az öregek reszkető keze forgatja vasárnaponként a Bibliát, de a hit azért parázslik. S ha számba vesszük, micsoda erők fenekedtek mifelénk a kereszténység ellen ebben az utolsó száz esztendőben, akkor elmondhatjuk, a hit megtartása igazi győzelem. Elmondhatjuk neked, Urunk Királyunk, hogy Imre herceghez írt intelmeidből csak egy passzust idéztek minekünk az utolsó hatvan esztendőben. Ezt: „(…) az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szét szórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák.” Jelentjük neked, jó urunk, hogy az idegeneket befogadtuk és gyámolítottuk. Amennyire csak erőnkből tellett. S az idegenek java befogadotthoz és gyámolítotthoz méltó módon hozzánk idomult, s valóban javára vált országunknak és nemzetünknek. Az idegenek egy másik része pedig ellenségünk maradt, és vesztünkre tört – és ez így van a mai napig. A türelmünk fogyóban van, Urunk Királyunk, és nem gondoljuk, hogy őket továbbra is gyámolítanunk kellene. Mert a kegyesség és az irgalmasság parancsa soha nem lehet azonos az önfeladással és az önpusztítással. Jelentjük neked, Nagy Király, hogy Intelmeid egy másik passzusát soha nem idézik minekünk. Ez a passzus így hangzik: „Őseink követése foglalja el a királyi méltóságban a nyolcadik helyet. A legnagyobb királyi ékesség, az én tudásom szerint, a királyelődök után járni, a szülőket utánozni. Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai elődei, az isteni törvényekre sem ügyel. Mert az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak. Aki atyjával szemben áll, Isten ellenségének áll. Mert minden engedetlen Istennel áll szemben. És az engedetlenség szelletje a korona virágait szórja szerte. Az engedetlenség valójában pestis az egész királyságban. Ezért, kedves fiam, apád rendeletei, vagyis az én rendeleteim, mindig legyenek szemed előtt, hogy szerencsédet mindenütt királyi gyeplő igazgassa. Az én szokásaimat pedig, melyekről látod, hogy a királyi méltósággal összeférnek, a kétkedés minden béklyója nélkül kövessed. Mert nehéz lesz megtartani e tájon királyságodat, ha szokásban nem utánzod a korábban uralkodó királyokat. Mely görög kormányozta a latinokat görög módra, avagy mely latin kormányozta a görögöket latin módra? Semelyik. Ezért hát kövesd szokásaimat, a tieid közt kimagasló így leszel, s az idegenek dicséretére szert így teszel.” Ettől az intelmedtől óvtak bennünket, Jó Király. Nem akarták, hogy atyáink szokásait követve megőrizzük a hagyományt, nem akarták, hogy a magyar magyar mód éljen, magyar maradjon. Elmondhatjuk neked, Urunk, hogy mi mégis magyar módra akarunk élni, és csak azért is tisztelni akarjuk atyáinkat. És ez a legnagyobb győzelmed, Urunk Királyunk. Hogy ezen a napon terád emlékezünk, és te itt jársz közöttünk, annak jele, hogy ezer esztendeje atyáink nyomában járunk. S bár olykor tékozló fiak vagyunk, olykor elszédítenek bennünket hamis álutak, de végül valahogyan mindig visszatalálunk a helyes ösvényre. Az atyák ösvényére, a te ösvényedre, Nagy Király. Így teszünk hát fogadalmat néked, Szent István királyunk. Fogadjuk, hogy megőrizzük a hazát, megőrizzük a hitet, megőrizzük az atyák törvényeit a következő ezer esztendőre is. Isten minket úgy segéljen – ámen… Bayer Zsolt Magyar Hírlap    

Búzakoszorú az unitárius templomban - Csehétfalva - Erdély