Egy gondolat Orbán Viktor napirend előtti felszólalásából
Az eddig elért eredményeink alapján azt mondhatom, hogy mi, magyarok derekasan megküzdöttünk a múlt legnagyobb hibáival, és ma már nyerésre is állunk. Magyarország talpra állt, jobban teljesít, mint korábban, és jobban, mint számos európai ország.
Orbán Viktor napirend előtti felszólalása, 2013. szeptember 9.
Román-magyar: a FIFA-hoz fordult egy jogvédő szolgálat
A FIFA-hoz fordult a háromszéki Mikó Imre Jogvédő Szolgálat, hogy felhívja a figyelmet a pénteki román–magyar világbajnoki selejtezőn történt újabb magyarellenes megnyilvánulásokra – közölte vasárnap a Maszol.ro kolozsvári portál.
A levélben – amelyet Tamás Sándor, Kovászna megye közgyűlésének elnöke, Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere és Markó Attila parlamenti képviselő írt alá – a panaszosok rámutatnak: egyes román szurkolók magyarellenes, idegengyűlölő magatartása nem elszigetelt jelenség. „Újabban megszokottá vált az, hogy focimeccseken folyamatosan skandálják azt, hogy a magyarok hagyják el az országot” – írják.
A panasz írói azt várják a FIFA-tól, hogy határozottan lépjen fel azokkal szemben, akik magyarellenes hangulatot gerjesztenek. „Számunkra elfogadhatatlan, miközben nézzük a tévében a meccset, azt látjuk, hogy el akarnak bennünket kergetni az országból. Ha ilyesmi történik, az ellen minden egyes alkalommal határozottan fel kell lépnünk. Nem tolerálhatjuk, hogy a labdarúgó-mérkőzések vagy bármilyen más sportesemény az uszítás, intolerancia és gyűlölet színtere legyen” – szögezték le a levél írói.
A levélírók kitértek arra is, hogy a hasonló esetek mély nyomot hagynak az erdélyi magyar közösségben, gyengítik az erdélyi magyar emberek biztonságérzetét, félelmet és bizalmatlanságot keltenek. Ezért azt kérik a FIFA-tól, a legszigorúbb büntetés kiszabásával jelezze, hogy a sport nem a gyűlöletről, hanem a tiszteletről szól.
A háromszéki Mikó Imre Jogvédő Szolgálat korábban is fordult nemzetközi labdarúgó-szervezetekhez a román szurkolók magyarellenességével kapcsolatban. A szolgálat tevékenységének eredményeképpen a FIFA fegyelmi bizottsága 20 ezer svájci frank büntetést rótt ki a Román Labdarúgó-szövetségre (FRF), amiért a szurkolók magyarellenes transzparenst feszítettek ki a hollandiai vb-selejtezőn – idézte fel az erdélyi portál.
MTI, MNO
Fricz Tamás: Knézy Jenő viszont remekül teljesített! - Hol van a nemzettudat, az eltökéltség? Gyáva, beszari alakokkal nem megyünk semmire
Knézy Jenő, a Magyar Televízió sporttudósítója végre bombát robbantott: elege lett az elmúlt évtizedek kenegetős, hazugságra és mellébeszélésre épülő, „a jövő szép lesz”-szerű álságos mellébeszélésből. Kimondta azt, amit láttunk a pénteki román–magyar mérkőzésen: nincs magyar labdarúgás, s ha nem hagyjuk abba a több évtizedes hazudozást, akkor soha nem is lesz.
Knézy Jenőnek igaza van abban, hogy ezt megtette (egy ideje egyébként már próbálkozik ezzel).
S ezáltal ő nyújtotta a legjobb teljesítményt a román–magyar selejtezőn: szakított egy ócska paradigmával, mégpedig azzal, hogy folyamatosan azt hazudja a „magyarfoci” környezete a nyilvánosság előtt immáron legalább négy évtizede, hogy amit látunk, az „biztató”.
Vegyük észre: ami a magyarfoci körül van, az a Kádár-korszak továbbélése a labdarúgás területén. Itt sem történt meg a rendszerváltás, miként annyi más területen, legyen az titkosszolgálat, kultúra, médiavilág, bíróságok, tudomány egyes szférái stb., stb.
A Kádár-korszak a munka és teljesítmény nélküli megélhetésről, illetve az ezt legitimálni próbáló hazudozásról és mellébeszélésről szólt.
Viszont a magyarfoci háza táján továbbra is ez van, egészen a mai napig. A magyarfociból él meg rengeteg szervezet, MLSZ-alkalmazottaktól a klubok korrupt vezetőitől a hiéna futballmenedzsereken át a magyarfocival foglalkozó médiumokig, újságírókig, riporterekig és így tovább.
Jól látható az újságírók és a tudósítók hozzáállása: bődületesen borzalmas NB1-es mérkőzéseket úgy kell közvetíteniük, hogy nem szabad kimondaniuk azt, amit látunk: hogy ez botrányos, amit néznünk „kell”. Az országos sportlapban még mindig több oldalon kell foglalkozni a magyarfoci nevű semmivel, miközben sikeres sportágainkra fél oldal jut. Igen, igen, uraim: itt állásokról, pénzről van szó és érdekekről, ezért és csak ezért kell fenntartani a látszatot, hogy amiről írnak, az létezik is. Márpedig nem létezik.
Mit is mondott Hofi már a hetvenes években a magyarfociról? Azt, hogy a tévében lehalkította Vitrayt, s felhangosította a rádióból tudósító Szepesi Györgyöt, aki még a szarból is aranyot tudott „tudósítani”. „Tévén néztem, a rádión hallgattam – így tűrhető vót” – mondta Hofi.
De ennek véget kell vetni. Tisztán és világosan ki kell mondani: ebből tényleg elég volt! Elég a hazudozásból a magyarfoci „biztató jeleiről”, a „sokat fejlődtünk” ágálásából. Ugyanúgy elég volt a magyarfoci háza táján ebből, mint minden másban, politikában, gazdaságban, kultúrában, tudományban, történelemben, külpolitikában, globális folyamatokban.
Nem elfogadható, hogy miközben az országban az elmúlt három évben számos területen fejlődés indult meg, és az ország önbizalma, a nemzettudata is lassan kezd helyreállni, sőt, számos sportágban kiemelkedőt vagyunk képesek nyújtani – lásd a londoni olimpia remek magyar sikereit, melyekre joggal vagyunk büszkék! –, addig itt van a legnépszerűbb sportág, a foci, amely romokban és öncsalásban, hazugságban és kádári mocsokban fetreng.
A Bukarestben történtek nem maradhatnak következmények nélkül, következmények kellenek, itt és most.
Először is: gyorsan el kell felejteni a vb-re való kijutást lehetőségét, mert mondjuk ki: egy ilyen csapattal nem is érdemes kikerülni Rióba!
Másodszor: a 2016-os Eb-re kell elkezdeni a felkészülést, átfogó koncepció alapján, amelyben az utánpótlástól a válogatott szerepléséig mindent egységes szerkezetben kell átgondolni. Az Orbán-kormány már megtette az első lépéseket, ezt kell folytatni, s nem azt, hogy nemzetközi nyomásra lassan megtiltjuk a szurkolóknak még azt is, hogy kinyissák a szájukat.
Harmadszor: Egervári Sándornak természetesen mennie kell, méghozzá lehetőleg tegnap. (Ezt természetesen neki kellene felajánlania, de egy olyan országban mit várunk, ahol Gyurcsány Ferike még mindig politikai tényező lehet?)
A szürkeség és a színtelenség, a jellegtelenség ugyanis nem sok jót hoz. Számomra vele kapcsolatban a végső „lökést” az adta meg, amit a román–magyar második félidejének elején kellett látnom. Ugyanis elemi dolog lett volna, hogy az első félidő után szinte minden mindegy alapon felszántják a pályát a „fiúk”, s ehhez a motivációt az edző kell, hogy megadja az öltözőben. Ehhez képest döbbenetes volt látni, hogy a második félidő elején sem változott a játék képe, sőt. Vajon mit csinált a kapitány a szünetben?
Negyedszer: a magyar játékosok lélektelen hozzáállása förtelmes és undorító volt. Mit képzelnek ezek a „sportolók”, Guzmicstól Dzsuzsákig, több százezres, esetenként milliós fizetésekkel? Nem is beszélve arról, hogy ez román–magyar, magyar–román meccs volt, történelmi, politikai jelentőséggel. Hol van a nemzettudat, az eltökéltség? Gyáva, beszari alakokkal nem megyünk semmire. Végig azon gondolkodtam: vajon mi motiválja ezeket a „sportolókat” egyáltalán? Szigorúan a pénz, az „állás” meg az, hogy le ne sérüljenek?
Új szövetségi kapitány kell, s ezeknek a játékosoknak – tisztelet a kivételnek, lásd Bogdán – nagyon messzire kell kerülniük a válogatottól.
S ha egy ideig nem lesz kivel helyettesíteni őket, hát el kell viselnünk, hogy inkább jöjjön a csend és építkezés, öntudatos, magabízó, nemzettudattal is rendelkező fiatalokkal.
Csak merjük végre kimondani – nem csak a foci területén –, hogy ami borzasztó, az borzasztó. Ez a kiindulólépés a paradigmaváltáshoz!
Fricz Tamás
mno.hu
Könyv a Kultúrpalotáról
A magyar szecesszió legnevesebb épülete a marosvásárhelyi Kultúrpalota – tudtuk meg azon a könyvbemutatón, amelyen a százéves épületről szóló első szakmai kiadványt ismertették a népes közönséggel.
A Kultúrpalota 1908–1913 című kötet bemutatóját a Vásárhelyi Forgatag keretében tartották, az eseményre nagyon sokan voltak kíváncsiak.
A Kultúrpalota Kisterme zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, akik a Marosvásárhely ékességének számító épület történetére voltak kíváncsiak. Nem csoda: az épületről most készült az első átfogó szakmai kiadvány. „Az évtizedeken át halogatott feladat azonban most, az épület százéves évfordulóján kötelességgé vált” – mutatott rá a kötet szerkesztője, Oniga Erika művészettörténész.
A gazdagon illusztrált könyv szövegeit hárman írták: Keserü Katalin, Oniga Erika és Várallyay Réka művészettörténészek, a fotókat Plájás István készítette. A könyv egyrészt építészeti szempontból mutatja be a Kultúrpalotát, de megtaláljuk a kiadványban az épület reprezentatív termeinek ismertetését, valamint a palotába beköltözött intézményekről is szó esik.
„Ez a százéves épület is mutatja, mit jelent, ha egy városvezető nem a mának él vagy a holnapnak, hanem hosszú távra dolgozik, tervez. Ilyen volt Bernády György polgármester, aki olyant alkotott Marosvásárhelyen, ami méltán nevezhető a magyar szecesszió legnevesebb épületének” – mondta Soós Zoltán.
Indul az új évad Marosvásárhelyen a Nemzetiben - Erdély
Jelmezbe bújt fiatal hölgyek osztogatták a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház új évadjának programját a város főterén. A központban tett jelképes sétával arra hívták fel a marosvásárhelyiek figyelmét, hogy a színház létezik, és a jövőben is új, izgalmas műsorral várja a nézőket.
Tündérekkel, boszorkányokkal és más mesebeli lényekkel találkozhattak a virágóránál elhaladók. Egyesek kíváncsian megálltak, szemügyre vették az érdekes szereplőket, a bátrabbak egy-egy fényképet is készítettek a jelmezes lányokkal, akik az új évad programját osztogatták.
Az új idényben mindenki kedvére válogathat a műsorra tűzött darabok közül. A mesejátéktól a szatírán keresztül a zenés vígjátékokig mindent megtalálnak majd a nézők. Továbbra is műsoron maradnak olyan darabok, mint a My fair lady, A makrancos hölgy, A Gézagyerek, a Bányavirág vagy a Bányavakság. Októberben új premierre kerül sor, erről a későbbiekben számolnak be. Ebben az évadban tizenkét bérlet várja a színházba járókat.
szekelyhon.ro
A korszakváltókról - nehéz úgy nyerő nemzeti politikát kreálni, ha semmi közünk a nemzethez
Amikor a pártok – főleg, ha korszakváltásra készülnek – igyekeznek nagyobb szavazótábort létrehozni maguk körül, nekik is hasonló teljesítményt kellene elérniük. Egy politikai program nem lehet sikeres, ha nincs közösségi kontextusba helyezve. Pusztán részérdekek mentén, a sértett csoportok megnyerésével megszólítani a lakosságot nem elegendő. A jelenlegi politikai helyzet különlegességét az adja, hogy az ellenzéknek találnia kellene a „nemzeti” jelszóval szemben is versenyképes szimbólumot. A Fidesz ugyanis politikáját közösségi keretekben kommunikálja, az egység alapját pedig a nemzetre építette. Ebben a versenyben pedig hátrányt jelent, hogy a baloldal elmulasztotta kialakítani saját nemzetfogalmát.
Flick László
Magyar Hírlap
Az évezred sodrában
A keresztény magyar államiság végigélte nagyon nehéz körülmények között a szabadon fejlődő Európa történelmét annak 1945-ig tartó élete végéig. Európa tönkretételéig. A Szent István-i állam együtt élte mindvégig az európai Európa életét, annak létrejöttétől annak függetlensége elvesztéséig. Egy korszak véget ért, Magyarország vezetőinek a felelőssége megtartani a magyar államot az új világrendszerben, amely most a nemzeti államok elsorvasztásán fáradozik.
Csapó Endre
Magyar Hírlap
A baloldalnak egyre savanyúbb a szőlő
A baloldalnak egyre savanyúbb a szőlő, tehetetlen dühében már képtelen legalább hallgatni, ha nincs mondanivalója. A rezsicsökkentéseket lehet ugyan először támadni, aztán még nagyobbat követelni, de ez inkább vicces. Az „unortodox” lépéseket egyre több ország utánozza, Lengyelországban például szintén államosítják a magánnyugdíjpénztárakat, nem gonoszságból, hanem mert ott is rádöbbentek a rendszer tarthatatlanságára.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Ez volna a Bajnai család üzleti sikerének titka?
A Hajdú-Bétben kisemmizett ötszáz magyar családon túl, úgy tűnik, hogy más áldozatai is voltak Bajnai Gordon „üzleti húzásainak” – mondta Zsigó Róbert, a Fidesz szóvivője szombaton tartott sajtótájékoztatóján.
A kormánypárti politikus a Heti Válasz cikkére utalva kifejtette: a Hajdú-Béthez hasonló módon ment tönkre Bajnai Gordon és édesapja keze alatt egy másik nagy agrárcég is a kilencvenes években. A bajai International Food Rt. nevű gabonavállalat sok más, Bajnaihoz köthető vállalkozáshoz hasonlóan offshore jellegű volt, és már a kilencvenes években 8 milliárd forintos forgalmat bonyolított – tette hozzá.
„Úgy tűnik tehát, ez a Bajnai család üzleti sikereinek titka: másokat tönkretenni és kisemmizni” – mondta Zsigó Róbert. A szóvivő szerint a tényfeltáró cikkből arra lehet következtetni, hogy az Együtt–PM Szövetség vezetőjének üzleti múltja korántsem olyan makulátlan, mint ahogy azt ő maga próbálja beállítani.
A saját bevallása szerint is több száz millió forintos vagyonnal rendelkező Bajnai Gordon erkölcsileg megkérdőjelezhető módon juthatott ehhez a vagyonhoz.
A politikus felidézte: korábban lehullott a lepel arról, hogy milliárdos osztrák céghálója van a Bajnai családnak, inkább adóznak Ausztriában, mint idehaza, és hogy e cégháló a rendszerváltozás előtti Magyarország közpénzein indult fejlődésnek.
„Bajnai Gordon üzletemberként és politikusként is akármibe fogott, mindig a magyar emberek, a magyar családok húzták a rövidebbet, a Bajnai család, az üzleteikben érintett rossz bankárok és mohó offshore-lovagok pedig mindig jól jártak” – jelentette ki a Fidesz szóvivője.
MTI, MNO
Aki önkéntes tűzhalálával tiltakozott hazája megszállása ellen
Aki önkéntes tűzhalálával tiltakozott hazája megszállása, a kommunista diktatúra ellen
1969. január 20-án Budapesten, a Nemzeti Múzeum kertjében felgyújtotta fel magát a 17 éves Bauer Sándor.
Búcsúlevele tanúsága szerint, azért, mert úgy vélte bár szeretne élni, „de most szénné égett holt testemre van szüksége a nemzetnek”.
Mikor a szemtanúk Bauert kérdőre vonták, hogy miért tette, azt válaszolta, hogy hazaszeretetből, tiltakozásból az orosz megszállók ellen. A fiatalembert harmadfokú égési sérülésekkel szállították be a Központi Honvéd Kórház égési osztályára.
Még élt néhány napig. Ott a haldoklót előzetes letartóztatásba helyezték, majd nyomozók faggatták, vallatták, ki akarták belőle szedni egy nagyobb összeesküvés részleteit.
Talán meg akarta dönteni a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt? Tényállás az volt, hogy „gyalázó kijelentéseket” tett a hatalomra.
1969-et írtunk, élénken élt a kelet-európaiakban a prágai tavasz emléke, és az akkori, ’69-es budapesti tél sem tűnt rózsásabbnak.
Bauer Sándor nem kívánt a diktatúrában, megalkuvóként élni, ő másik ösvényt választott, a cselekvés útját - az életét adta a hazáért.
kattints a képekre - szívszorítóak!