Szentmihályi Szabó Péter: arról van szó, hogy a magyarok többségének elege lett a balliberális hazudozásból

                          A magyar polgárok többségét nem érdekli, hogy az MSZP kampányüzemmódba kapcsolt, minél több interjú, cikk, közlemény, sajtótájékoztató, annál kínosabb. Szegény Mesterházy véleménye szerint utópia a baloldali összefogás, és kivételesen igaza is volt.   Mint Ungváry Rudolf nyilatkozta a hét végi Népszavában, a magyar társadalomban „erősebb a rend és a biztonság iránti vágy”. Ez szerinte visszamaradottságunk és „megrekedtségünk” miatt van így, mármint hogy „a magyar lakosság többségének politikai lelkülete alapvetően tekintélyelvű”. És mi ezzel a baj?  ...arról van szó, hogy a magyarok többségének elege lett a balliberális hazudozásból. Az sejthető volt, hogy az SZDSZ csak formálisan szűnt meg, hátrahagyva a milliárdos sarát, és a makacs próbálkozás is érthető, hogy minden bukott politikusuk igyekszik visszaszivárogni valamilyen régi vagy új pártformációba. Csak az nem világos, hogy a jól megérdemelt közutálat ellenére miért gondolják, hogy a régi szövegek újra eladhatók. ... „ma Magyarországon választási többséget képez az etnonacionalista szemlélet. Ez nem más, mint az a hit, hogy létezne olyasmi, mint »magyarság«, amely a Kárpát-medencében – a politikai határokon átívelően – kulturális és etnikai egységet képez”, írja rólunk a régi szeretettel Magdalena Marsovszky, aki szerint nincs olyan, hogy „magyarság” vagy „németség”, ez a hit a fajelmélet alapja, mely fasizmushoz vezet, a Szent Korona a fasiszta élettér-ideológia jelképe. Már régen nem tudnak bennünket ilyesmivel feldühíteni, az az idő még az 1990-es évek elején volt, amikor a gyűlölettel párosult ostobaság fájdalmat okozott. A „szakrális máz”, a „vezérigény” monomániás ismételgetése öngyilkos kampányüzemmód, akár Kertész Ákos állításának utólagos és lelkes igenlése, miszerint mi, magyarok tényleg genetikailag kódolt alattvalók volnánk. Már nem érdekes, felfogtuk, megértettük. Csak az a rejtély, miből gondolják, hogy a folytonos rágalmazás, köpködés, rugdosás népnevelő hatással bír? Hiszen ugyanezt megtették már Rákosi idejében is, eléggé közismert eredménnyel. Rákosi is nehezen boldogult a „tízmillió fasisztával”. Szentmihályi Szabó Péter Magyar Hírlap  

Kórustalálkozó Nagy Ferenc emlékére - egyedi ötlettel fogta össze a magyarságot: együtténekléssel

                                    Emlékhangversenyt szerveztek Nyárádszeredában Nagy Ferenc tiszteletére. A szervező Seprődi János Kórusszövetség ezzel is tisztelegni kíván alapítója emlékének. Idén már harmadszor hívták emlékezni és ünnepelni a kórusokat. A meghívásnak öt együttes tett eleget és vonult fel a kisváros művelődési házának színpadára: a nyárádszeredai Bocskai István Dalkör, a marosvásárhelyi Bernády György Kamarakórus, a jobbágyfalvi Nagy Ferenc Férfikar, a gyergyószentmiklósi Domokos Péter Pál Dalkör és a marosvásárhelyi Cantuale énekegyüttes. A közel másfél órás előadáson színes repertoárt hallhatott az érdeklődő: volt ott magyar és cseh népdalfeldolgozás, reneszánsz művek, kuruc- és népdalok, valamint régi székely katona- és népdalok, de hallhattunk szemelvényeket di Lasso és Schubert műveiből is. A találkozó végén a csoportok Csíkfalvára utaztak, ahol megkoszorúzták a Nagy Ferenc tiszteletére egy hónapja állított emlékoszlopot és elénekelték A csitári hegyek alatt című kedvenc népdalát. Nagy Ferenc 1935-ben született a nyárádmenti Búzaházán, tizenhét éves korában már kórust vezetett. Zenetanári diplomát a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián szerzett 1957-ben. Pályafutása, pedagógusi és igazgatói munkája Csíkfalvához kötötte. 1990-ben újraindította a kommunizmus idején kényszerszünetelő Nyárádmenti Kórusszövetséget és kórusmozgalmat, majd 1991-ben megalapította a Seprődi János kórusszövetséget, amely nemsokára nemzetközivé vált, és a Kárpát-medence nyolc országának minden magyarlakta térségéből egybefogta és szervezte a karéneklési mozgalmakat. Munkásságáért 2006-ban Bartók Béla-díjjal tüntették ki, 2008 januárjában megkapta a Magyar Kultúra Lovagja címet, ugyanazon évben Csíkfalva község díszpolgára címmel is kitüntették. Öt éve távozott el az élők sorából. Nemcsak tanári, karvezetői és szervezői munkájával érdemelte ki társai tiszteletét, hanem előrelátott a politikában is, olyan dolgokat jósolt meg, amelyek a maguk idején abszurdumnak tűntek, de néhány év múlva valósággá lettek. A mindenfelől támadott, kijátszott magyarság fegyvere a szervezettség, összefogás lehet – állította, és egyedi ötlettel fogta össze a magyarságot: együtténekléssel. Keze alatt mintegy hétszáz kórus alkotta a nemzetközi szövetséget. székelyhon.ro, Patrióta Európa Mozgalom

Magyarországnak nyitnia kell Ázsia felé

                              Nem jó, hogy Magyarország "egy lábon áll" azáltal, hogy exportja döntően az Európai Unióba irányul, ezért nyitnia kell Ázsia felé - mondta Orbán Viktor magyar miniszterelnök az NHK japán közszolgálati televíziónak adott, pénteken adásba került interjújában, amelyből honlapján részleteket tett közzé a tv-csatorna. "Az export fontos. Ha megnézik az adatokat, kivitelünk közel 75, majdnem 80 százaléka az Európai Unió országaiba megy, ami nem jó. Úgy értem, jó, de azt jelenti, hogy egy lábon állunk, ami nagyon instabil. Ezért egyértelmű stratégiánk van: nyitni kelet felé" - fogalmazott Orbán. A magyar kormányfő hivatalos látogatáson tartózkodik Tokióban, ahol útja alatt több kétoldalú - egyebek mellett energetikai és oktatási - megállapodást, illetve magyarországi japán beruházásokat jelentettek be. Az NHK szerint a japán vezetők célja, hogy "megvessék lábukat Kelet-Európában". Az NHK riportere emlékeztetett arra, hogy az EU szabadkereskedelmi tárgyalásokat folytat több ázsiai országgal - köztük Japánnal, amely megállapodás mielőbbi tető alá hozása érdekében való együttműködésről Orbán Viktor és Abe Sindzó japán kormányfő a héten megegyezett -, de Orbán szerint ugyanilyen fontos, hogy az egyes tagállamok egyedül is érvényesítsék érdekeiket. Egyértelmű stratégiánk van: nyitni kelet felé Az EU nem egy ország. Vannak területek, amelyek az EU kizárólagos jogkörébe tartoznak, például a szabadkereskedelmi egyezmények (megkötése), de Európa nemzetekből áll, és a nemzetek saját gazdaságpolitikát folytatnak, úgyhogy nem várhatunk Brüsszelre vagy bármely más fővárosra, ami nem magyar, hogy tegyen valamit Magyarország érdekében, ahelyett, hogy a magyarok megtennék maguk. Úgyhogy ha befektetéseket szeretnénk, jobb kapcsolatot, azt kétoldalú alapon kell elérnünk" - közölte Orbán Viktor, hozzátéve, hogy az egész európai gazdaságra jótékony hatással lesz, hogy Budapest javítja kapcsolatait Ázsiával. Az interjúban az atomenergia is szóba került, mivel Abe növekedési politikájának egy hangsúlyos eleme az atomipari export, Magyarország pedig a paksi erőmű bővítésére készül. Orbán Viktor elmondta: Európában vannak olyan országok, amelyek fel akarják adni az atomenergiát, de Magyarország nem ilyen. "Ha mi, európaiak versenyezni akarunk az Amerikából vagy más területekről is érkező termék(ek)kel a világpiacon, akkor olcsóbb energiát kell termelnünk a gazdaságunk számára" - mondta Orbán Viktor magyar kormányfő, aki az NHK japán közszolgálati televízió szerint "technológiai segítséget" vár a szigetországtól. MTI, fidesz.hu

Szentesi Zöldi László: Rezesová kiszabadult

                          Kezdjük azzal, hogy ha én részegen, „gyógyszerek hatása alatt” (ez vajon mi is?), ámokfutó módjára, 165-tel és talán még többel is száguldva, folyamatosan a belső sávba állva, négy embert meggyilkolok az autópályán, akkor Magyarországon más büntetést kapok, mint ha apuci szlovákiai milliomos. Ne győzzenek meg az ellenkezőjéről, ne kerteljünk, és legalább magunknak ne hazudjunk: Rezesová minden jel szerint azért szabadulhat két év kilenc hónap múlva a fogház nevű szanatóriumból, azért lakik majd vidáman egy számára bérelt angyalföldi lakásban, és azért nem kell a tettével arányosan felelnie bűneiért, mert gazdag családból származik.   Ez a nő tegnap nem átallotta megköszönni (!) Fülöp Ágnes bíró ítéletét. Amivel mindent el is mondtunk arról, ő maga mit gondol a büntetés mértékéről. Az ügyben elégtelenre vizsgázott a magyar igazságszolgáltatás. Az orvosok nem akkor végeztek vér- és vizeletvizsgálatot a vádlottnál, amikor kellett volna, és nem annyit, amennyit ilyenkor szokás. A jegyzőkönyveket hiányosan töltötték ki. A műszaki szakértők összevissza beszéltek, ketten visszavonták elemzésüket. Aztán itt egy – legalábbis erkölcsi értelemben – összeférhetetlenséget mutató helyzet. Melegh Gábor szakértő, akinek a bevonása ellen a hozzátartozók tiltakoztak, mégis színre léphetett, és finoman szólva is vitatható állításaival nagyban befolyásolta az ítéletet. Hab a tortán, hogy Fülöp bírónő és Melegh szakértő könyvet írt együtt, ami persze csekélység, de mégis igaz, és persze finoman cizellált bíróságaink világában ez a körülmény egyiküket sem készteti arra a mondatra, hogy kérem, én ebben a perben nem óhajtok részt venni, mert az összeférhetetlenség látszatát is el kívánom kerülni. Az elsőfokú ítélet szerint nagyjából a következő történt. Rezesová gyorsan ment, az igaz, ivott is, de csak keveset (ezt a bíróság enyhítő körülménynek számította be!), gyógyszer is munkált benne, és hát, megtörtént a baj, de arról a négy halott is tehetett, mert talán ők is szabálytalanul közlekedtek. Ezalatt azt érti Fülöp bírónő, hogy „nem kizárható”, miszerint a Fiat nem adta meg az elsőbbséget a belső sávban haladónak, és ezzel veszélyhelyzetet teremtett. Mindez csak feltételezés, de a bírónő el akarta hinni, hogy így történt. Miközben az igazság az, hogy 165 kilométernél az a BMW már kontrollálhatatlan, pláne, ha egy labilis, részeg nő vezeti, tehát a konkrét élethelyzetet ismerve, aki hátulról, minden szabályt áthágva érkezik, az bármikor beleszállhat bármibe, akár szabályosan haladnak előtte, akár nem. Fülöp Ágnes bírónő tegnap meglehetősen indokolatlan jóindulatot tanúsított egy sereg kérdésben. A többi már csak ebből következik. Az ügyészség által kért több mint tíz év szabadságvesztésből így lett házi őrizet, vagy­is szabadság. Meghalt négy ember, mert egy részeg, ostoba liba meggyilkolta őket, és máris kint van, ölelgetik gazdag rokonai. Az igazságszolgáltatást emberek végzik, persze. Emberek, akik maguk is gyarlók, és soha nem működhetnek tökéletes végrehajtóként. Csak tudják, a baj az, hogy kezdettől fogva világos volt – amit a bevezetőben említettem –, hogy ezt a szlovákiai milliomos kislányt nem fogják évekre börtönbe zárni. Addig forgatta a szót a szakértő, addig gondolkodott a bírónő, míg a végén Rezesová szabadon eltávozhatott. A négy halott rokonai, barátai pedig egész életükben azon tűnődnek majd, hogy a földi igazságszolgáltatás miért nem billentette helyre arányosan a történteket. Nem sokkal a baleset után az egyik magyar kereskedelmi televízió utánajárt a Rezes család dolgainak. Jártak Kassán, mindenfelé. És az egyik utcai interjúban egy szlovák járókelő azt mondta, nagyot legyintve, jaj, hallottuk, mi történt, de azt a lányt soha nem zárják börtönbe, mert gazdagok azok, nagyon gazdagok. Nagyon szép munka volt bírónő és szakértő úr, büszkék lehetnek magas színvonalú szakmai munkájukra. Az a szlovák járókelő már hónapokkal ezelőtt tudta, nagyjából milyen döntés lesz ebből. És Rezesová megköszönte a végén, gondolom, azért ez is fontos. Újra kerek a világ. Mi pedig gondolkodjunk tovább közösen arról, hogy miféle jogállam az, ahol Rezesová máris otthoni körülmények között piálhat, gondolom, lesz szabadulóbuli, pezsgő, kaviár, celebek. Közben négyen meghaltak. Ja, hogy ők csak Fiatban utaztak? Pech. Bírónő, én elgondolkodnék azon, hogy az igazságot szolgálom-e, vagy csak szimplán a munkámat végzem. Mert tudja, a kettő nem ugyanaz. Azért írom ezt ilyen őszintén, mert önök nem szent kövületek, nem bírálhatatlanok, önök az ország, a köz szolgái. Tekintse a fenti sorokat bírálatnak, jogom van hozzá. Nehéz lehet ilyen lelki koloncokkal dolgozni, nem irigylem magukat. Szentesi Zöldi László Magyar Hírlap  

Kondorosi lesújtó kritikája

Némi túlzással: Gyurcsány Ferencre vallott a 2006. őszi eseményekkel kapcsolatos per tanújaként Kondorosi Ferenc, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium volt államtitkára, aki a Magyar Nemzetnek adott interjújában lesújtó kritikát fogalmazott meg az akkori kormányzati munkáról. Részletek az interjúból. – Néhány napja tanúként hallgatták ki a 2006. őszi eseményekkel összefüggésben a Bene– Gergényi-perben. A tévénézők is látták-hallották a vallomását. Ne haragudjon, hogy ilyet mondok, de úgy tűnt, nincs túl jól. – Volt néhány megfeszített évem, ami mély nyomokat hagyott bennem. A 2006 és 2009 közötti államtitkárságom időszakára gondolok. Nemcsak lelkileg, hanem fizikailag is megviseltek az akkori események. Most néhány olyan gyógyszert kell szednem, amelyeknek a mellékhatása rosszabb, mint az alapprobléma. Rengeteg gondot és tömérdek fájdalmat okoz az a szerencsétlen lábtörés is, amelynek szövődményeiből másfél éve nem tudok kikeveredni. Engem eddig megkímélt a sors, mert hosszú évekig még a torkom sem fájt. – Ennyire megviselte a kormányzati munka? – Valóban, hihetetlen sokat dolgoztunk. A rengeteg átszervezés azonban rontott a munka hatásfokán. Jellemző, hogy akkor szüntették meg a hatásvizsgálatokkal foglalkozó főosztályt, amikor erre a legnagyobb szükség lett volna. Emlékszem, hány vasárnap reggel kezdtünk úgy a Parlament Nándorfehérvári termében, hogy programokat, törvényeket fogalmaztunk, amelyek vagy soha nem kerültek a parlament elé, vagy kérészéletük nem hozott igazán politikai sikert. Számos politikus vezetői tapasztalat nélkül került bársonyszékbe, és így minden érdemi kontroll nélkül törvényekbe íratta álmait, vágyait vagy épp a saját tárcája, szakterülete megmentésének addig jól titkolt forgatókönyvét. – Nem kérdezte meg, miért kotnyeleskednek bele olyasmibe, amihez nem értenek? – Dehogynem. Több esetben is fölösleges, értelmetlen munkát végeztünk. Ám mi akkor és ott tényleg elhittük, mennyire fontos, amit teszünk. Hiszen néha még maga a miniszterelnök is odajött hozzánk, meglapogatta a hátunkat, és azt mondta: „Gyerünk, barátaim!” Ám kifejezetten rosszul- esett, amikor a Miniszterelnöki Hivatal akkori sajtósaitól visszahallottam: azért szerepeltetnek engem annyit a médiában, hogy inkább én kopjak, ne a miniszterelnök vagy a miniszter. Nem örültem túlzottan ennek a cinikus megjegyzésnek. Nem hiszem, hogy az érdemi munkát a sajtószereplésekkel ki lehet váltani, bár kétségtelen, hogy a társadalomnak el kell magyarázni a döntéseinket, azok okait... – Az sem vigasztalta, hogy az akkori miniszterelnök szerint történelmet írtak? – Az ember még egy tágas hivatali irodában sem igazán veszi észre, hogy történelmet ír, pedig amit megéltünk a rendszerváltozás óta, az maga a történelem... Én a rendszerváltozás után röviddel az Alkotmánybíróság egyik első szakértője lettem, majd 1997 márciusában kerültem az Igazságügyi Minisztériumba. Három nagy feladatot kaptam; a bős–nagymarosi vízlépcső ügyében hozott hágai ítélet végrehajtásáról tárgyaltam, a strasbourgi bíróság előtt képviseltem Magyarországot, az uniós csatlakozás folyamatában pedig a bel- és igazságügyi fejezeten dolgoztam. 2004-től már közigazgatási államtitkár lettem. – Azonban 2006-ban a második Gyurcsány-kormány megszüntette a közigazgatási államtitkári posztot. – Az egy államtitkáros modell bevezetése súlyos tévedés volt. Egy fenékkel nem lehet két lovat megülni. Nem lehet egyszerre a minisztérium szakmai munkáját irányítani, és azzal egy időben a parlamentben a pártpolitikai csatározásokban is állni a sarat. Amikor engem a miniszterelnök 2006 nyarán felkért, hogy legyek az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkára, hosszú napokig gondolkodtam. Bár politikai gyakorlatom nem volt, végül mégis igent mondtam. – Ma is megtenné? – Nem. Azt láttam, hogy a többi minisztériumnál – velem ellentétben – pártpolitikai vonalról érkező figurák lettek államtitkárok, akik viszont nem értettek a közigazgatáshoz. Így az a képtelen helyzet állt elő, hogy a miniszterek kabinetfőnökei próbálták ellátni azokat a feladatokat, amelyeket addig a közigazgatási államtitkárok végeztek. Hatalmas öngól volt az átalakítás, amellyel nagyon meggyengült a kormányzat szakmai munkája. Máig nem értem, kinek lehetett ez az érdeke. – Közismert, hogy az egy államtitkáros modell ötlete Sárközy Tamásnak, a Gyurcsány-kormány egyik fontos háttéremberének a fejéből pattant ki. – Ilyen nagy, közigazgatási reformnak álmodott ötletek csak felszínesen köthetők egy-egy tudóshoz, elméleti szakemberhez. Valóban hajlamosak arra a hazai jogtudósok, hogy a politikának dolgozzanak: alig tudnék olyan professzort említeni, akiről ne tudta volna meg a közvélemény, hogy az éjjeliszekrényében is alkotmánytervezetet őriz, vagy nagy közigazgatási modellekről ábrándozik. De az áhított megrendelés csak kevesekhez érkezik el. Természetesen nemcsak az számít, mennyire nagyszerű az ötlet: a pártkötődések sokkal izgalmasabbak. Joggal váltott ki súlyos kritikát az a máig ható döntéssorozat, amellyel folyamatosan csökkentették a minisztériumok létszámát, ám ezzel párhuzamosan számos olyan feladatot szerveztek ki, amelyeket még a karcsúsított minisztériumi apparátus is el tudott volna végezni – sőt, azért kapták a fizetésüket. Bevett eljárás volt viszont, hogy éppen az elküldött munkavállalókat foglalkoztatták vissza cégeiken keresztül. Papíron tehát csökkent a tárca személyi állománya, ám valójában saját magunkat csaptuk be. – A 2006-os perben az igazságügyi és belügyi tárca összevonását is hatalmas hibának nevezte. Miért? – 2006. július elsejével történt meg az összevonás. Két teljesen eltérő szerkezetű, működésű minisztériumot kényszerítettek frigyre. Azt se tudtuk, mi van a Belügyminisztériumban. Ott lógott a szögön a belügy pincekulcsa, mi pedig csak álltunk, néztük azt az egykor oly sok félelmetes titkot rejtő kulcsot. Nem erősítette a kormányzás hatásfokát, hogy kellő vezetői és élettapasztalat nélküli, nagyon fiatal politikusok kerülhettek fontos minisztériumok élére. Senki ne mondja nekem, hogy egy 30 év körüli fiatalember – legyen bár a világ legokosabb embere – érett a miniszterségre. – De legalább Ficsor Ádámot nem vádolják kémkedéssel, mint hivatali elődjét, Szilvásy Györgyöt. Mit szól ahhoz, hogy a Gyurcsány–Bajnai-kormány számos minisztere és államtitkára súlyos bűncselekmények miatt áll bíróság előtt? – Általánosságban elmondható, hogy a politikai élet sajnos kriminalizálódik. Méltatlan emberek kezébe nem kerülhetnek politikai szerepek, ekkor ugyanis megrendül a választópolgárok demokráciába vetett hite. Azért azt tegyük hozzá, az ártatlanság vélelme – politikai nézeteitől függetlenül – mindenkit megillet. – Mikor tudatosult önben, hogy az akkori kormányzati munka – finoman fogalmazva – hagy kívánnivalókat maga után? – A tökéletes kormányzás utópia, az csak a pártok választási programjaiban lelhető fel. A szembenézéshez, az átfogó kritikához idő kellett. Ezt a folyamatot jelezte az a bizonyos őszödi beszéd is. A szándék akár jó is lehetett: kicsit brutális, közönséges formában a politikai küzdőtársakra olvasni súlyos kritikákat. Lehetett volna egy új, a hibáival szembenéző kormányzás kezdete is. A beszéd azonban az addig és a később elért eredmények értékét csökkentette. Az elkövetkező évek kormányzása a beszéd súlya alatt, hihetetlen idegfeszültségben telt. Kérdés: végig kellett-e csinálni… – Ön szerint? – Meg tudtam volna érteni, ha lemond a kormányfő, és előre hozott választást írnak ki. Katartikus hatása lett volna a szembenézésnek. A miniszterelnök nem ezt az utat választotta, ragaszkodott a kormányrúdhoz, és emiatt a későbbi bukása is nagyobb volt. Én úgy tapasztaltam, hogy Gyurcsány nem kifejezetten csapatjátékos. Őszödön és máshol is szép hatásosan elmondta, amit akart, majd többnyire távozott, az eszmecseréken, a közösségi életben már nemigen vett részt. Gondolatait nem a közösséggel való párbeszéd érlelte, hanem a pillanatnyi hangulatai. Önjáró volt. – Aztán jött 2006 ősze. – Megrendített, ami akkor történt. Nagyon sajnálok mindenkit, aki testi vagy lelki sérüléseket szerzett – tüntetőket és rendőröket egyaránt. Röstellem, hogy személyesen semmit sem tudtam tenni, amivel mérsékelhettem volna a károkat. A legrosszabb az volt, hogy nem kaptam utasítást, légüres térben mozogtam. – Miért kerülte meg a minisztert Gyurcsány Ferenc, miért tárgyalt közvetlenül a rendőri vezetőkkel? – Gondolom, azért, hogy elkerülje a tárcavezető esetleges akadékoskodását. Így rövidre zárta a kérdést. – Ehhez képest a Gyurcsány-párt az ön tanúkihallgatása után közleményt adott ki, amelyben leszögezte: Kondorosi nem is mondott olyat, hogy a miniszterelnök közvetlenül tárgyalt rendőri vezetőkkel. – A bíróságon részletes és valósághű vallomást tettem, amely hozzáférhető a sajtó útján bárkinek. A miniszterelnök eljárását nem tartom valamiféle szörnyű bűnnek, bár szerencsésebb lett volna, ha a miniszteren keresztül intézkedik. Egyébként a tárgyaláson felvetődött egy másik példa is. Gergényi Péter volt budapesti főkapitány 2006 őszén felajánlotta, hogy nyugdíjba vonul. A miniszter nem marasztalta, sőt emlékeim szerint valami olyasmit mondott neki, hogy „Nagyszerű, örülünk neki, jó pihenést!” Ám Gyurcsány behívatta a főkapitányt, és maradásra bírta. Egyébként is érződött, hogy hatalmas támogatást kap a miniszterelnöktől. – Rövid ideig az MSZP-nek is tagja volt. Miért lépett ki? – Még Gyurcsány Ferenc javasolta 2008-ban, hogy induljak országgyűlési képviselőjelöltként Zala megyében. Elvállaltam, és örültem is ennek a lehetőségnek. Nem titkolom, szívesen lettem volna országgyűlési képviselő. Bár Zalaegerszegen születtem és ott is kezdtem dolgozni, 1979-ben elköltöztem a városból. Próbáltam visszailleszkedni, és kapcsolatokat találni, de ez nem igazán sikerült. A helyi pártvezetők még azt is felrótták nekem, hogy a zalaegerszegi piacon jobboldali asszonyoktól vásárolok. Nem gondoltam, hogy párttagkönyvet kellene kérnem az eladóktól. Mivel érzékeltem, hogy nem fogadnak jó szívvel, és alig kaptam támogatást, ezért néhány nap után kiléptem a pártból.   – Mivel foglalkozik most? – A Budapesti Corvinus Egyetemen és néhány más felsőoktatási intézményben nemzetközi jogi és európai jogi kurzusokat tartok. És rengeteget írok. Az állam és jog természetrajza válság idején című új könyvemben például a globális kormányzás intézményeivel, többek között a Világbankkal vagy a sokat és méltán bírált Nemzetközi Valutaalappal is foglalkozom, amelyek furcsa módon szinte kivirágoznak válság idején. E szervezetek olyan programokat kényszerítenek fiatal, átalakulóban lévő demokráciákra, amelyek visszafogják a szociális kiadásokat, az elesettek felemelésére szánt forrásokat. Azok az államok, amelyek hagyják magukat, és a hitelért cserébe végrehajtják ezeket az intézkedéseket, gyakorlatilag gyámság alá kerülnek. Ha mindezt végiggondoljuk, akkor értékelnünk kell azt a törekvést, hogy Magyarország az elmúlt években próbálja nemzeti érdekeit erőteljesebben képviselni. Én ezt üdvözlendőnek tartom. Az állam szuverenitása ma már nem a – Schengen világában felszívódott – határok megvédésének a képességét jelenti, hanem a nemzeti érdekek érvényesítését. Ilyen nemzeti érdek mondjuk a hazai vállalkozások megvédése, amelyekre a rendszerváltás után túlságosan hamar engedtük rá a több évtizedes versenyelőnyben lévő nyugati konkurenciát. Vagy nemzeti érdek a kettős állampolgárság is. A Gyurcsány-kormány egyik legsúlyosabb hibája a határon túli magyarok kitagadása volt a 2004. december 5-i népszavazáson. Sajnos máig van egy félelem a baloldalon attól, hogy ha a határon túli magyarok állampolgárságot kapnak, ők mondják majd meg, milyen jövőnk legyen. Ez butaság. Minden valamirevaló ország törődik a határain túlra szorult nemzettársaival. Megjegyzem, fontosnak tartom az alaptörvényben lévő nemzeti hitvallást is. Hallgatóimtól elvárom, hogy ismerjék a hitvallás mondanivalóját.   – Nem tart attól, hogy egykori párttársai emiatt kígyót-békát szórnak majd a fejére? – Nem hoz lázba a kritikájuk. A világlátásomon ez nem változtat. Való igaz, nem könnyű túllépni azon, hogy Bajnai Gordon hatalomra kerülésekor, 2009-ben a Magyar Közlönyből értesültem a rend és szabadság kormánybiztosi tisztségem megszűnéséről. Rosszulesett, hogy a munkámat annyira sem becsülték meg, hogy döntésüket személyesen közöljék.   – Miért mondta el mindezt? – Tudom, hogy a Magyar Nemzet olvasói nem a legkedvezőbb oldalamról ismertek meg. Szerettem volna árnyalni ezt a képet. Pilhál Tamás MNO

Hogyan is működik a "független" magyar igazságszolgáltatás?

                          Emlékezetes: Rezesová a pénteki első fokú ítélet szerint négy ember halálát okozta tavaly augusztusban, amikor begyógyszerezve, ittasan, hátulról belehajtott az elé kikanyarodó Fiatba, ennek ellenére csak hat év fogházbüntetést kapott. A legenyhébb fogva tartási körülmények mellett gyakorlatilag három év múlva hazamehet, ha másodfokon nem változik a bírói döntés. A magyar felmenőkkel rendelkező szlovák milliomosnő védelmét az ország egyik legjobb ügyvédje, Novák Péter látja el, s megszerezte a védelemnek az ország talán legelismertebb műszaki szakértőjét, dr. Melegh Gábort. Utóbbinak kulcsszerep jutott. Ő volt az, aki korábban még összeférhetetlenség miatt visszautasította az áldozatok hozzátartozóit, de akkor, amikor a szlovák milliomosnő védelme kérte fel ugyanerre, már nem voltak ilyen aggályai. Szakelemzésében aztán kimutatta, hogy nem Rezesová, hanem a Fiat – már halott – sofőrje volt a hibás, hirtelen előzése miatt elkerülhetetlen volt a baleset, főleg, hogy Rezesovát még a szemközt közlekedő autók fényei is zavarták. Melegh betoppanása után az ügyben meghallgatott szakértők közül ketten korábbi álláspontjukkal szembehelyezkedtek, s Melegh “pártjára álltak”. Ezeket a szakvéleményeket a bíróság végül nem is vette figyelembe, ugyanis meg sem tudták magyarázni, miért is jutottak teljesen más végkövetkeztetésekre ugyanazokból az adatokból. Melegh véleményét, miszerint szinte elkerülhetetlen volt a baleset és a Fiat sofőrje is hibás volt, a Gödöllői Járásbíróság tanácsvezető bírája, Fülöp Ágnes elfogadta. Melegh és a bírónő nem mellesleg korábban közös könyvet írt Közlekedési büntetőjog címen. A témával foglalkozó előző cikkünkben idéztük Rezesová anyjának a nyilatkozatát is: „Ez az ítélet szuper!” – jelentette ki az asszony a szlovák Blesk című lap szerint. Az ítélet végén maga Eva Rezesová is megköszönte az ítéletet. pestisracok.hu  

A Fidesz véleménye szerint a bankok bírsága önmagában nem elég!

                              A Gazdasági Versenyhivatal által 11 bankra kirótt összesen 9,5 milliárd forintnyi büntetés, a végtörlesztés korlátozására irányuló összehangolt magatartás miatt csupán egy szükséges lépés volt. Ez a büntetés önmagában nem elég! Ezek a bankok, amelyek első számú felelősei az ország egyik legsúlyosabb társadalmi és pénzügyi problémájának, a devizacsapdának. Ugyanezek a bankok ahelyett, hogy segítenék a bajba jutott családokat, megakadályoztak több ezer családot abban, hogy végtörlesszenek. A végtörlesztés korlátozásával a bankok több tízezer embertől vették el a lehetőségét, hogy éljen a végtörlesztéssel. A Kúriának mielőbb meg kell hoznia a jogegységi határozatot, hogy a devizahitelesek megmentésében újabb lépéseket tehessünk! A bankok sem húzhatják ki magukat az átfogó megoldás kidolgozása alól - közölte a kormányzó párt, a Fidesz. Patrióta Európa Mozgalom  

Te hova - kihez menekülsz?

                                Király Lajos írta - Batiz - Partium Menedékem…vagy te. (Zsoltárok 119,114a) Kihez fordulsz, amikor terhelnek a gondok? Van-e olyan emberbarát és társ, akinél menedéket, biztonságot találsz? Akinek jó megértő, oltalmazó és menedéket nyújtó „szárnya alá bújni”, akit bármikor felhívhatsz, akinek elég a közelsége ahhoz, hogy megnyugodjál. A zsoltáríró számára igazi menedéket Isten jelenti, aki legfőbb bíróként nem akarja az ártatlan halálát, a törvénnyel szentesített törvénytelenséget, hanem az igazságot és az életet. Istené a menedékjog, s nála mindenkinek lehetősége van menedéket keresni. Isten parancsa szerint (5Móz 4,41-43/Józs 20,1-9) Izrael területén hat menedékvárost kellett kiválasztani, hogy az, aki nem szándékosan ölt embert, a vérbosszuló elől oda menekülhessen. A bűnös a főpap halála után elhagyhatta a menedékvárost, s visszatérhetett korábbi lakóhelyére. A legnagyobb főpap, Jézus Krisztus engesztelő halála által számunkra a legnagyobb menedék adatott. Az idén jelent meg a „Menedék” című film a „Szerelem lapjai” szerzőjétől, mely egy titokzatos fiatal hölgy életét mutatja be, aki egy kisvárosba menekülve talál menedéket egy magányos, feleségét elveszítő, kétgyermekes apuka oldalán. Ebben a filmben hangzik el a sokatmondó mondat: „Nem az számit, mi elől menekülsz, hanem az, hogy hova” (It`s not what you`re running from, it`s what you`re running to). Te hova - kihez menekülsz? Ital, szerencsejáték, magány, agresszió? Tudok jobbat! Ámen! refszatmar.eu   Áldott hetet mindenkinek! Töhötöm    

Magyar emlékek a nagyvilágban - Az 1907. évi bányász szerencsétlenség 116 magyar áldozatára is emlékező emlékmű - Pittsburg - USA

                                  Magyarok mindenütt a Földön megtalálhatók. Korábban komolyabb emigrációról azonban csak a Rákóczi-felkelés bukása, illetve az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után beszélhetünk. A XIX. század második felétől aztán több százezer főt jelentő kivándorlási hullám indult, elsősorban az amerikai kontinensre. A kivándorlók többnyire nyomorúságukon kívántak változtatni, vállalva akár a legnehezebb munkákat, a legembertelenebb körülményeket is, abban a reményben, hogy majd hazatérnek, és itthon jobbra fordul a sorsuk a kint megtakarított pénz segítségével. A Felvidéken például egész falvak néptelenedtek el. József Attila így írt erről az időszakról Hazám című versében:   Sok urunk nem volt rest, se kába, birtokát óvni ellenünk s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk.   Szíve szorult, rezgett a lába, acsargó habon tovatűnt, emlékezően és okádva, mint aki borba fojt be bűnt.   Volt, aki úgy vélte, kolomp szól s társa, ki tudta, ily bolondtól pénzt eztán se lát a család.   Multunk mind össze van torlódva s mint szorongó kivándorlókra, ránk is úgy vár az új világ. Az akkori szájhagyomány szerint minden Amerikába kivándorolt száz honfitársunk közül tíz meggazdagodott, negyven valahogyan megélt, ötven pedig nyomorultul elpusztult. Végeredményben ez utóbbiak közé tartozott az a 116 magyar is, akik a Pittsburgtól délkeletre fekvő Darr bányában 1907-ben sújtólégrobbanásban lelték halálukat, további 123 más nemzetiségű bányásszal együtt. Ez volt az amerikai bányaipar második legnagyobb katasztrófája, egyben a magyar szénbányászat legtöbb áldozatot követelő tragédiája. A közeli Olajág (Olive Branch) temetőben, ahol többségük nyugszik, 1909-ben az ottani magyarság legrégebbi szervezete, a ma is működő Amerikai Magyar Szövetség sírkövet állított, emellett a temető szélén emléktábla is utal a magyar bányászáldozatokra. Az I. világháború végén újabb kivándorlási hullám indult el, a Tanácsköztársaság bukása után többnyire baloldali érzelműek hagyták el az országot. 1919 és 1945 között csaknem 360 ezren vándoroltak ki, a Trianon után szomszédossá vált országok magyarsága is nagy számban választotta ezt az utat. 1945 és 1956 volt az utolsó két nagy hullám kiindulópontja; a forradalom után mintegy kétszázezren futottak szét a világban. A magyar emigránsok általában megállták a helyüket, esetenként fontos szerepet játszva egyes országok fejlődésében. Olykor már-már legendásan híresek voltak tehetségükről, de legalábbis ügyességükről. Amerikai a mondás: “Egy magyar, ha mögötted lép be a forgóajtón, előtted jön ki…”

Turul-szobrok a Kárpát-medencében - II. világháborús emlékmű - Bősárkány - Kisalföld