Mezőkövesd - Egy perc Magyarország - VIDEÓ!
kattints a VIDEÓRA!
http://www.youtube.com/watch?v=lhTvFvkpBao
Harcias memoár a hazánk elleni pénzügyi támadásokról - krimibe illő történet - Orbánt mindenféleképpen el akarták távolítani a hatalomból
Olli Rehn, az Európai Bizottság finn pénzügyi biztosa ahol tudott, keresztbe tett Magyarországnak a 2010–2011-es válságkezelés során – derül ki Matolcsy György volt kabinetfőnökének, Wiedermann Helgának nemsokára megjelenő könyvéből, amely a hazánk elleni pénzügyi és gazdasági támadásokat eleveníti fel. A visszaemlékezés részletesen foglalkozik a Magyarország és a forint elleni 2011-es spekulációs támadással, és bemutatja annak hátterét.
Egy az IMF és az Európai Unió által megírt megszorítási forgatókönyvet próbált ráerőszakolni a második Orbán-kabinetre az Európai Bizottság (EB), amelynek pénzügyi biztosa, Olli Rehn szinte az első pillanattól kezdve mindent megtett a magyar válságkezelés ellen – erről az időszakról írt könyvet Matolcsy György akkori kabinetfőnöke, Wiedermann Helga.
A kulisszatitkokat is felfedő, nemsokára a könyvesboltokba kerülő kötet szerint az EB-ben Olli Rehn pénzügyi biztos 2010-ben, az új ciklus legelső Ecofin-ülésén (az Európai Unió Gazdasági és Pénzügyi Tanácsa) kifejezetten rossz színben tüntette fel Magyarországot az uniós pénzügyminiszterek előtt, és Görögországgal egy szinten állónak próbálta bemutatni az itthoni helyzetet.
A visszaemlékezés kitér arra, hogy már ezen a találkozón óriási nyomás alá vették Matolcsyt, akinek már a néppárti képviselők, majd a pénzügyminiszterek reggelijén nekiszegezték a kérdést: hajlandó-e Magyarország azonnali megszorításokra, meghosszabbítva az IMF–EU-megállapodást.
Miután az akkori nemzetgazdasági miniszter az első akcióterv alapján közölte, hogy erre nem hajlandó, először a gazdasági, majd a politikai nyomásgyakorlás minden eszközét megpróbálták bevetni ellene. Olli Rehn pénzügyi biztos úgy próbálta a többi kormány támogatását elnyerni a közös nyomásgyakorláshoz, hogy azt sugallta: Magyarország pillanatokon belül Görögország sorsára juthat.
Eközben kiderült, 2010-ben Bajnaiék lyukas költségvetést adtak át az Orbán-kormánynak. Ennek ellenére Brüsszel nem adott segítséget a papíron alultervezett kiadások és felültervezett bevételek kiegyensúlyozásához, sőt komoly szankciókkal fenyegették meg az új kormányt.
A visszaemlékezés szerint a németek a szavazati jogunk, mások a strukturális és kohéziós alapok felfüggesztését javasolták. A könyv kitér arra is, hogy miután Matolcsy ragaszkodott hozzá, hogy a megszorításokat jelentő IMF–EU-szerződést mihamarabb lezárhassák, pénzügyi támadást indítottak hazánk ellen.
Pénzügyi támadás
Ennek egyik legfőbb célja az volt, hogy Orbán Viktor helyére egy másik fideszes politikust ültessenek, aki nem ragaszkodik a bankadóhoz, a multinacionális vállalatokra kivetendő különadókhoz és a közel hétszázalékos mínuszt mutató költségvetést lakossági megszorításokkal rendezi. „Ezért az ezermilliárd forintos unortodox receptért folyt a gazdasági küzdelem: a magyar válságkezelés ugyanis évente ennyibe került, amelyet szinte teljes egészében a tehermegosztásnak nevezett új közteherviselés keretében az Orbán-kormány a pénzügyi szektorból, a belföldi monopóliumoktól, valamint az azokat működtető multinacionális célcsoportoktól kívánt bevonni.”
A volt kabinetfőnök emlékeztet arra a 2011 elején lezajlott háttérbeszélgetésre, amely során az egyik legnagyobb osztrák bank vezetője közölte: ők ugyan el tudnák viselni a magyar bankadót, de azt már nem, ha az összes olyan kormány bevezetné ezt, ahol a banknak leányvállalatai vannak. A pénzügyi támadás célja tehát a példa terjedésének megállítása volt, amely – az elmúlt közel négy év tapasztalatai alapján – nem volt sikeres.
Mi úgy tudjuk, hogy valakik valahol már 2011 tavaszán elhatározták, hogy megdöntik Orbán Viktort és kormányát – írja a volt kabinetfőnök, aki emlékeztetett arra, hogy ebben az időszakban minden politikai és médiafronton példátlan támadások érték az országot, éppen az uniós elnökségünk idejére időzítve.
A pénzügyi fronton ekkor még vihar előtti csend honolt, de vélhetően már folytak a pénzügyi támadás előkészületei. Szinte észrevétlenül, 2011 júliusában kezdett leválni a forint árfolyama a lengyel zlotyról és a cseh koronáról, amellyel általában együtt szokták kezelni. A gyengülésnek semmilyen ésszerű oka nem volt, olyannyira nem, hogy épp erre az időszakra tehető a Széll Kálmán-terv bejelentése, amelyet egyöntetűen pozitívan fogadtak a piacok, mert fenntarthatóan három százalék alatti költségvetési hiánnyal kalkulált, és az idő bizonyította, hogy ezt az ígéretét a kormány végig tartani is tudta.
A másik ok, amely spekulációra engedett következtetni, hogy a Széll Kálmán-terv bejelentése után Magyarország példátlanul sikeres államkötvény-kibocsátást hajtott végre a nemzetközi pénzpiacokon, és ezzel a 2011-es évet az államadósság-finanszírozás szempontjából már év elején bebiztosította.
Az ennek ellenére elindított pénzügyi támadásról a volt kabinetfőnök a következőket írja: valamikor 2011 tavaszán, ma úgy tudjuk, egy New York-i étteremben összeült hat nemzetközi befektető bank és elhatározták, hogy támadást indítanak a magyar kormány ellen. A nagy amerikai befektető bankokat, amelyek egyben a globális piac legnagyobb szereplői, közvetlenül nem érintette a magyar bankadó, mert nincs itthon leányvállalatuk, de felismerték a magyar példa veszélyességét.
Ezek a nagybankok képesek bárhol és bármikor több százmilliárd dollárt megmozgatni annak érdekében, hogy megtámadjanak egy-egy valutát, és extraprofitra tegyenek szert. A támadásnak kedvezett az akkori nemzetközi pénzpiaci légkör, mert a kialakult hozamvadászatban a kis magyar pénzpiacon már kisebb összegekkel is jelentős hasznot tudtak elérni, lévén hogy a jegybank akkori vezetése „hibás monetáris politikát folytatott”, és magasan tartotta az alapkamatot.
Mindez magával húzta az állampapírpiacon forgó magyar kötvények hozamait is, amely megdrágította a hitelek megújítását. Mint Wiedermann Helga írja, egészen szeptemberig nem vették észre, hogy valami nincs rendjén a forint árfolyama körül, mert addig csak viszonylag kis eszközökkel gyengítették a forintot.
Nagyköveti figyelmeztetés
A visszaemlékezésből kiderül, hogy a nyomásgyakorlás másik eszköze „az egyik legnagyobb szövetséges ország” nagykövetének látogatása volt, aki 2011 augusztusában Matolcsy Györgyöt virágnyelven figyelmeztette, hogy óriási baj lesz a pénzpiacon ősszel és télen, és hazánk nagyon nehéz pénzügyi helyzetbe kerülhet.
Ezért azt tanácsolta a miniszternek, hogy győzze meg Orbán Viktort arról, hogy vegyék fel a kapcsolatot a valutaalappal. A könyv szerint ekkoriban került sor egy különös, és „drámaira sikeredett” találkozóra Matolcsy György és Simor András jegybankelnök között a Parlamentben.
A visszaemlékezés szerint Simor „falfehér volt, és remegett a keze, és igen furcsa mondatokat kezdett el mondani”. Szerinte Magyarország három héten belül államcsődöt jelent. Matolcsy György alig hitt a fülének, kétszer is visszakérdezett: „András, jól hallottam, hogy szerinted három hét múlva, december elejére államcsőd alakul ki Magyarországon?” Simor ezt megerősítette, de az okokat nem részletezte.
A könyv szerint legkésőbb decemberre világossá vált: az őszi és téli pénzügyi támadás célja Orbán Viktor eltávolítása a hatalomból, de az IMF-fel való kapcsolatfelvétel bejelentése átmenetileg leállította a támadást. Azért csak átmenetileg, mert a magyar álláspont kezdettől fogva világos volt: csak egy jó megállapodás jöhet szóba, azaz nem kérünk pénzt az IMF-től, hanem egy lengyel típusú készenléti hitelvonalat, amely csak kifejezetten pénzügyi vészhelyzetek esetén nyújt védelmet, egyébként pedig nem jár pénzlehívással. Cserében viszont nem is kellett volna elfogadni az elsősorban az Európai Bizottság által szorgalmazott megszorító intézkedéseket.
Wiedermann Helga szerint azonban az EB ekkor is keresztbe tett: nem hagyta, hogy hazánk is hasonló megállapodásra juthasson az IMF-fel, és megakadályozta, hogy Lengyelország esete megismétlődjön, és ismét Brüsszelt megkerülve jusson dűlőre az IMF és annak egy tagállama.
Ennek következménye, hogy bár hazánk felvette a kapcsolatot az IMF-fel, a pénzpiacokon folytatódott a forint elleni támadás, és tovább emelkedtek az állampapír-hozamok. A forgatókönyv következő pontja az lett volna, hogy még több pénzzel gyengítik a forintot, majd a három amerikai hitelminősítő egymás után leminősíti az országot. Ezzel valóban néhány hét alatt térdre lehetett volna kényszeríteni az országot, mert abban a pillanatban, „amikor leáll az állampapírok vétele, az ország megkerülhetetlenül irányt vesz az államcsőd felé”.
Időzített krach?
Miért kellett volna éppen december elejére időzíteni a magyar államcsődöt? – teszi fel a kérdést a szerző. Szerinte a válasz az, hogy minden év december elején zárják a könyveket a befektető bankok és társaságok, az adott év pénzügyi tranzakcióinak eredményét összegezve kimutatják a profitot, amely alapján még decemberben kifizetik a bónuszokat a bankároknak.
A november közepén elkezdett pénzügyi támadás végrehajtásához mozgósított pénz eddigre visszafolyt volna a bankokhoz. A könyv úgy fogalmaz, hogy „ebből ered a pénzügyi támadásoknak az a vonása, hogy időben koncentrálni kell a támadáshoz felhasznált pénzügyi forrásokat, nem lehet időben hosszú hónapokra elnyújtani.
Mindezt azonban megállította a kormány bejelentése arról, hogy tárgyalóasztalhoz ül az IMF-fel. Matolcsy György ezt mintegy mellékesen közölte az egyik legnagyobb befektetési bank vezetőivel egy munkaebéden. Az ott elhangzottak, és a hírre adott reakciójuk csak megerősítették a gyanút: nagy nemzetközi befektetési csoportok életveszélyes támadást indítottak Magyarország ellen.
Olli Rehn csapdát állít
A könyv szerint a túlzottdeficit-eljárásból való kivétel idején ismét megmutatkozott, hogy Olli Rehn és csapata még egy trükköt bevetett annak érdekében, hogy 2013-ban ne kelljen ezt megtenni Magyarország esetében, tehát az Orbán-kormány úgy forduljon rá a 2014-es választási kampányra, hogy mindenki képes legyen elmondani róla: nekik sem sikerült felállni a szégyenpadról.
„Szép volt a terv, sőt a beépített trükk is működni látszott, a lényege az volt, hogy megpróbálták leválasztani Magyarországot a többi hasonló helyzetben lévő országról.” Közölték a magyar nemzetgazdasági miniszterrel, hogy míg az öszszes többi országot 2013 közepén bírálják el, Magyarországot csak később.
Óriási csapda volt ez, mert így Magyarország részben szövetségesek nélkül maradt volna. Matolcsy György azonban már korábban egy kis szövetséges csapatot gyűjtött az Ecofin-tanács pénzügyminiszterei között. A sorsdöntő Ecofin-tanácsülésen a Külügyminisztérium egyes képviselői – mint utóbb kiderült, elhibázottan – arra próbálták rábeszélni a minisztert az ülést megelőző percekben, hogy ne kérjen szavazást. A kabinetfőnök szerint ez hazaárulással lett volna egyenértékű, és a miniszter világossá tette, hogy mindenképpen szavazást fog kérni, akkor is, ha egyedül marad és mindenki leszavazza. Ráadásul a kormányfő is azt kérte Matolcsytól, hogy mindenképpen kérjen szavazást.
Pénzügyminiszterek lázadása
A miniszter már az ülést megelőző estére vacsorára hívta a néppárti pénzügyminisztereket, és azt kérte kollégáitól, hogy kifejezetten szenteljék a vacsorát a másnapi Magyarországgal kapcsolatos döntésnek – olvasható a könyvben. Ebbe belementek, hiszen számukra is volt tétje a másnapi szavazásnak.
A vacsorán szinte egy emberként közölték Matolcsy Györggyel: „Ha szavazást kérsz holnap, melléd állunk!” Azonban még ez sem volt elég, ugyanis a huszonhét pénzügyminiszter közül nyolcan voltak a baráti mag tagjai. A litván, bolgár, cseh, brit, spanyol, olasz, román pénzügyminiszter sem lett volna azonban elég ahhoz, hogy Matolcsy György győzzön a másnapi szavazáson.
A könyv részletezi, milyen érvekkel sikerült meggyőzni a bolgár és a román minisztereket, hogy hazánk mellett szavazzanak. Amikor másnap a magyar napirendi pontra került sor, Matolcsy jelezte, hogy szavazást kér. Ez általános megrökönyödést keltett azok körében, akik nem ismerték a maroknyi, de lelkes „öszszeesküvői” kör döntéseit.
Elkezdődött a vita. Természetesen a finn és dán pénzügyminiszter indította a támadást Magyarország ellen, mert ők a finn Olli Rehn közeli szövetségesei voltak. Még néhány más ország is folytatta a támadást, majd megindultak a mieink. Először a cseh pénzügyminiszter, Miroslav Kalousek kért szót, aki a csehek unióval szembeni ellenérzését is hangsúlyozva közölte, hogy semmiképpen nem támogatja a Magyarország elleni szankciókat, majd sorra szólaltak fel a kisebb országok pénzügyminiszterei, a litván, a bolgár, a román, és mindegyikük támogatta Matolcsy Györgyöt.
Az igazi megrökönyödést az keltette, hogy Magyarország mellé állt két nagy tekintélyű ország, Nagy-Britannia és Svédország.
A visszaemlékezés szerint az igazi fordulópontot az hozta, amikor Matolcsy Maria Fekter osztrák pénzügyminiszter beleegyezését is megnyerte.
„Ekkor Olli Rehn már falfehér volt, és kínjában szünetet kért, de ezzel sem ért el semmit.” A győzelmet végül az koronázta meg, hogy a tanácsban vezető szerepet betöltő német pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble is Magyarország mellé állt, támogatta az osztrák kompromisszumos javaslatot, ezzel a magyar ügyet. Schäuble és Matolcsy között egyébként nem csak pénzügyminiszteri együttműködés alakult ki: személyes barátság szövődött közöttük azokban az években – írja a könyv.
MNO
Fricz Tamás: A „szeretett” Európai Bizottság - akár a feje tetejére is állhat az EB, Magyarország akkor sem engedi be a GMO-termékeket
Wiedermann Helgának, Matolcsy György volt kabinetfőnökének nemsokára megjelenő könyvéből fekete-fehéren kiderül, hogy az Orbán-kormány hatalomra kerülése után az Európai Bizottság, élén Olli Rehn (ejtsd: Oli Rém) pénzügyi biztossal, hazánkat lehetetlen helyzetbe kívánta hozni.
Ezt tette velünk a „szeretett” Európai Unió. Lehet, hogy Zoránnak van igaza: a szerelemnek múlnia kell? S ha múlik, akkor fájnia kell?
A készülő könyvből megtudhatjuk, hogy az elmúlt négy évben az Európai Bizottság nemhogy segítette volna az országot, hanem ellenkezőleg, szinte mindent megtett azért, hogy akadályokat gördítsen az Orbán-kormány válságkezelő törekvései elé. Céljuk nem volt más, mint hogy ráerőltessék a kabinetre az EU és az IMF régóta ismert, neoliberális mantrákra, szigorú lakossági megszorításokra épülő programját.
A második Orbán-kormány azonban nem engedett; ragaszkodott a későbbiekben unortodoxnak elnevezett gazdaságpolitikai koncepciójához, melyben kulcsszerepet játszott a bankokra és multi-cégekre kivetett különadó. Emellett pedig Matolcsy ahhoz ragaszkodott, hogy az IMF-fel kapcsolatos szerződésünket a hitelek kifizetése után lezárhassuk.
Nos, ez kihúzta a gyufát: az EB, Olli Rehnnel az élen, pénzügyi támadást intézett hazánk ellen. Persze máris hallom, hogy e helyütt rögtön felsikoltanak a balliberális elemzők: dehogy az ország, hanem kifejezetten az Orbán-kormány ellen léptek fel! Ám, ha jobban belegondolnának, beismerhetnék: formálisan természetesen az Orbán-kormányt támadták meg – mint jó barátok –, de a támadás, amennyiben „sikeres”, végső soron államcsődöt eredményezett volna, s ez, végeredményében, vajon nem az ország összes állampolgára elleni merényletként értékelhető? Vagy talán ahol esztergálnak, ott hullik a forgács?
A volt kabinetfőnök leírása szerint arról értesültek, hogy valamikor 2011 tavaszán egy New York-i étteremben hat nemzetközi bank vezetői elhatározták, hogy támadást indítanak a magyar kormány ellen, azzal a céllal, hogy Orbán Viktort eltávolítsák a hatalomból.
Balliberális rettegők máris kétségbeesetten kiabálják: összeesküvés-elmélet! Összeesküvés-elmélet! Juj-juj! No de ki beszél itt összeesküvés-elméletről? Hiszen csupán egy vidám, baráti beszélgetés zajlott le New Yorkban bankigazgatók és -tulajdonosok között, s a beszélgetés közben szóba került Magyarország, Orbán Viktor, s tárgyaltak a kormány lehetséges szép jövőjéről is. Így már political correct, balliberális barátaim? Így már az?
A recept ismerős: a nemzetközi pénzügyi körök 2011-ben már elérték, hogy embereik, Mario Monti, illetve Lukász Papadímosz legyen Olaszország, illetve Görögország miniszterelnöke, s végrehajtsák az IMF, a Világbank és az Európai Bank megszorításokra épülő „válságkezelését”.
S tették mindezt a nemzetállami demokrácia megkerülésével, a választók akaratának figyelmen kívül hagyásával. Dicsőségére a „fejlett” „demokráciáknak”. Mindez azonban valójában nem más, mint a globális pénzügyi és gazdasági uralom behatolása az államba, mely a nemzeti szuverenitás letéteményese. Légy üdvözölve, szép új, XXI. századi világ, légy üdvözölve Világkormány, Új Világrend!
A könyv további részleteibe nem mennék bele, pusztán megjegyzem: láss csodát, az Orbán-kormány a „szent ravaszság” (Jézus mondá: legyetek ravaszok, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok) változatos eszközeivel kivédte a nemzetközi körök, s élükön a „jó barát”, az Európai Bizottság támadásait. (S ebben a „csodában”, ne feledjük, a Békemenet is óriási szerepet játszott!) Ezt, a nemzeti szuverenitást megvédő, történelmileg kiemelkedő teljesítményt a 2014-es választás igazolhatja vissza véglegesen.
Mindezt azért jó megismernie és megtudnia az ország közvéleményének, hogy végre befejezhessük a semmit nem érő, hazug „politikailag korrekt” beszédet az Európai Unióval kapcsolatban is.
Felnőtt nemzetté ugyanis akkor válunk, ha képesek vagyunk nyíltan, tárgyilagosan, bátran beszélni arról, hogy valójában mi is az Európai Unió, s nem ijedünk meg akkor, ha a legélesebb kritikával kell illetnünk szövetségeseinket, ha rászolgált arra.
Persze nem kell fekete-fehér képet festenünk; sem imádnunk, sem gyűlölnünk nem kell az EU-t. Tudjuk az előnyeit e nagy bürokratikus szervezetnek, s látjuk már azt is, mi az, ami elviselhetetlen benne. Így kell mérlegelnünk és véleményt formálnunk.
Elviselhetetlen például, hogy a napokban hiába ellenezte az uniós államok szakminisztereinek döntő többsége (28-ból 19-en) a Pioneer 1507-es gémmódosított (GMO) kukorica engedélyezési kérelmének megadását, a nyilvánvaló szavazati többség ellenére az Európai Bizottság bevallottan arra készül, hogy engedélyezze az EU-n belüli forgalmazást – az Egyesült Államok, illetve cégeik, a Monsanto és persze leginkább a Pioneer nagy örömére.
Győri Enikő államtitkár kijelentette: ami itt történt, az nem más, mint a nemzeti szuverenitás és a szubszidiaritás sutba dobása. S hozzátette, akár a feje tetejére is állhat az EB, Magyarország akkor sem engedi be a GMO-termékeket.
Hajrá, Győri Enikő!
Fricz Tamás
MNO
Magyar népviseletek - Nagydobronyi viselet - Kárpátalja
Nagydobrony Kárpátalja legnagyobb magyarlakta községe, mely őrzi népszokásaiban, népviseletében gazdag hagyományait. Bár népviseletét már nem a napi viseletben őrzi, de ma is varrnak, hímeznek a nagydobronyi asszonyok.
A településen gyűjtött népdalt egykor Bartók Béla és Kodály Zoltán is. Ismertek itt máig a nagydobronyi népballadák, és híresek a lakodalmi szokások. A lakodalmi kendőkön, szőtteseken pedig máig megtalálhatók a dobronyi rózsák.
A dobronyi fazekasság is híres volt, melynek hagyományait Hidi Endre keramikus, iparművész vitte tovább a településen.
Nagydobrony Ungvártól 42 km-re délkeletre, Munkácstól 23 km-re nyugatra, a Szernye-patak és a Latorca között fekszik.
A globális tőkét szolgáló "nagyon demokratikus" EU vezetésnek a szemében a legnagyobb szálka, hogy az Orbán-kormány ennek az elvnek próbál mindenféleképpen érvényt szerzni
"Mindent a népért, mindent a néppel együtt, semmit a népről a nép feje felett. Ez a demokrácia."
Kossuth Lajos (1802-0894) - államférfi
Sándor-palota - Budai várnegyed - Budapest
A Sándor-palota Budapesten, a Budai várnegyedben, a Szent György téren található épület, alatta halad el a budai Váralagút. 1803–1806 között épült klasszicista stílusban.
Eredetileg a Sándor család otthona volt. 1867-ben Andrássy Gyula miniszterelnök ötlete nyomán a magyar állam előbb kibérelte, majd 1881-ben végleg megvásárolta kormányrezidenciának. 1867–1945 között (kisebb megszakításokkal) a mindenkori magyar miniszterelnök rezidenciájaként szolgált, többször kormányülések színhelye is volt.
A második világháborúban szinte teljesen megsemmisült, utána sokáig múzeumi raktárnak használták. Külső arculatát csupán 1989/1990-ben javították ki, teljes (külső, belső) helyreállítását pedig 2000–2002 között végezték el.
A belső terek az eredeti, 1806-ban átadott, a bútorzat pedig a két világháború közötti állapotokat tükrözik. 2003 óta Magyarország mindenkori köztársasági elnökének rezidenciája, egyben a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) székhelye.
Máté T. Gyula: Megalkuvás nélkül - Két világ van, amely közül választani kell!
Merjél kicsi lenni!
Hajts fejet a bank előtt!
Térdepelj, ha a multi diktál!
Törd gerinced, ha az EU mondja!
Alkudj, alázkodj és főleg – szolgálj!
Ez az a politika, amely álszent baloldali és liberálisféle lózungokkal kínálja fel újra magát április 6-ára. Ez az igazi arca, ezek az igazi jelszavai! Az úgynevezett „demokratikus összefogás” egyetlen őszinte célja Orbán Viktor eltakarítása. Ugyanis a kormányfő által képviselt politika szétzúzta a számukra jó két évtizedig oly jól fialó koncköztársaságot.
Orbán tegnapi évértékelőjében nem véletlenül nevezhette 2010-et új rendszerváltásnak. A libbal elit, a végrehajtók megbízói megszokták, hogy négyévente haszonkulcsuk ugyan változhat, azonban ez a profit akkor is biztos. Gyurcsánytól Bajnaiig ez a profitráta az elviselhetetlenségig emelkedett, s társadalmi robbanással fenyegetett. A kétharmadot alapvetően nem a Fidesz, hanem az emberek hozták. A fogyasztó, akit kizsigerelt a multi, a devizahiteles, akit kamatrabszolgaságba kényszerített a bankárrezsim.
A mai nagyszerű Összefogás gazdái akkor úgy gondolták: Orbán nyugalmat teremt, ízlésüknek valószínűleg túl sok lesz ugyan a nemzeti zászló, de az igazán nagy dolgokban úgysem fog változtatni. Bilincsnek ott lesz a sebtében felvett IMF-hitel és az Európai Unió figyelő tekintete. Orbán majd „hangoskodik” egy kicsit, aztán minden marad a régiben, ebben a négy évben is keresnek, majd visszatérnek, és aztán majd megint dőzs.
Orbán Viktor a rendszerváltás utáni magyar politikai elitnek ezt az alkuját rúgta fel. A kétharmad adott ehhez jogi alapot, a két évtized „demokráciájába” beleundorodott társadalom dühe erkölcsi támaszt. A bank- és multiadó volt a „rendszerváltás” első lépése, amivel az ellenzék vezetői semmit sem tudtak kezdeni.
Nem azért, mert nem akartak, és még csak nem is azért, mert egymás kinyírásával voltak elfoglalva: az áldemokrata mantra nem ellensúlyozza azt, ami zsebre megy. S kivételesen nem csak az úrelvtársi kisebbség, hanem a túlnyomó többség megélhetésére. Ezért kértek 2011-ben külső segítséget, ezért kezdtek el üvölteni Brüsszel zöldbe és széplélekbe öltözött monopolista lobbistái. Ezért jelentek meg „forradalomszakértők” is Budapesten, haházók és hahotázók.
Magyarország azonban már ekkor sem az volt, ami korábban. Az emberek végre elhitték, nem csak megalázkodni és kussolni lehet, nem muszáj beletörődni abba, hogy mindig mások döntsenek rólunk. A Békemenet ennek vált jelképévé, nem véletlen, hogy azonnal a libbal oldal céltáblájává lett.
Hiszen az ellen emelték fel hangjukat sok százezren, ami eddig az úrelvtársak hatalmának és befolyásának biztosítéka volt. A független gazdaságpolitikát folytató Magyarország, az erős állam tökéletesen ellentétes az „európai, szabad, modern és igazságos Magyar Köztársasággal”. Mesterházy Attiláék köreiben ugyanis így nevezik az újgyarmatosítást, amely biztosítja a megfelelően lelkes helytartók vigasságát.
Ez a két Magyarország-kép, amely közül választani kell!
Az Összefogás Orbán elleni népszavazásról beszél, Paksot, trafikot, földmutyit emleget. Kifejezetten édes, amikor a korrupció rendszerét emlegeti az a párt, amely, a kormányzati ciklus színétől függetlenül, sorra termeli ki a tolvajbalhékat. Erősödő gazdaságnál, nullára csökkent inflációnál hamisítást kiált az, aki nemcsak hallgatta Gyurcsány hazugságbeszédét, hanem hónapokig hallgatott is róla.
Rezsicsökkentés helyett háztáji szigetelést ajánl, mert hát nem állapot, hogy a multi ne keressen eleget. Meg ne gyerekeskedjünk mindenféle gyermekek után járó adókedvezménnyel, a bérek növekedésével, a gyed extrával – ez nem visz közelebb az „európai, szabad, modern és igazságos” országhoz. Nem az ő világuk az ilyen.
Lehet trafikhülyeség, lehet rossz vagy elkapkodott döntés, de a lényegen ez mit sem változtat. Két világ van, amely közül választani kell! Az egyik az alkuk, a segélyek, a posztkommunista dílerek országa, amelyben igazából nem mi, hanem a kufárrezsim fenntartásában pénzügyileg és hatalmilag érdekelt külföldi érdekcsoportok döntenek.
A másik lehetőség a független Magyarország, amely még nagyon messze nem a Ferenc József-i „minden nagyon szép, minden nagyon jó” országa. S magától nem is lesz az soha. A félresikerült rendszerváltás egy dolgot biztosan helyesen hirdetett: most lehetőséged van dönteni és cselekedni. 2010 új rendszerváltásának egyik üzenete: munka nélkül, ingyen ezután sem fogunk kapni semmit, csak azt, amit magunknak kiharcolunk. Nyerészkedni és leigázni vágyó hazai és külföldi érdekcsoportokkal szemben egyaránt.
Erről nincs mit alkudozni április 6-án sem.
Máté T. Gyula
Magyar Hírlap
Nem cselszövény szerezte e hazát
"Nem cselszövény szerezte e hazát,
E hazáért nem csalni - tenni kell!"
Vajda János (1827-1897) - költő
Bethlen István a nyilasok felé fordulva mondta az Országgyűlésben
„Az urak azt hiszik, hogy jobbra mennek, de a valóságban körbe járnak, és addig mennek jobbra, amíg megérkeznek a szélsőbalra.”
Bethlen István (1874-1946) - politikus, miniszterelnök
Mária Neve templom - Újvidék - Délvidék
Molnár György tervei szerint a XIX. század végén neogótikus stílusban épült a Mária Neve katolikus templom.