Híven szeretni a jót

                              "Híven szeretni a jót, Gyűlölni vesztig a gonoszt, Eszköze lenni az isteni kéznek, Egy nem haszontalan tagja az Egésznek, Férfiak! ez gyönyörű jutalom." Kazinczy Ferenc (1759-1831) - író, költő, a nyelvújítás vezéralakja  

Fricz Tamás: Elfújta a szél az álbaloldalt - a posztkommunista rendszer végleges lebontására, illetve a magyar demokrácia megerősítésére és stabilizálására mostani a választás után valóságos lehetőség nyílik

                                Érdekes kergetődzésbe kezdtek március 15-én az önmagát baloldalnak nevező, Össze(Vissza)fogás–Korszakváltás–Kormányváltás (további névötleteket a kiadóba kérjük!) pártszövetség vezetői. Jó szándékú ember lévén, nem kívánok ennek részletein tréfálkozni, nem kívánok arra sem utalni, hogy azért a Gyurcsányt, Bajnait, Mesterházyt bohócként bemutató plakátok talán némi igazságmagvat mégiscsak hordoznak. Három héttel a parlamenti választások előtt sokkal inkább azon érdemes – kicsit összegezve is – elgondolkodni, hogy vajon mit adott a demokráciának az MSZP elmúlt 25 éves ténykedése. Egészen a rendszerváltás elejére visszagondolva: az MSZP mint posztkommunista párt – az 1956-os forradalmat leverő MSZMP mai napig jogutód(!) pártja – rendkívül ügyesen, taktikusan, a spontán privatizáció, a titkosszolgálatok ellenzéki pártokba beépített emberei, illetve egyes nyugati hatalmi körök segítségével sikeresen átmentette a hatalmát a demokráciába. Ám a politikai-gazdasági manipulációkon túl társadalmi bázisát is meg kellett őriznie, amely a Kádár-korszak iránt zsigerileg elkötelezett emberek tömegeiből állt össze. Éppen ezért teljes tudatossággal fenntartotta a kádári gondolkodásmódot, a kádári világképet. Másképpen, amikor az MSZP átmentette magát a demokráciába, akkor egyúttal a kádárizmust is átmentette magával együtt. Márpedig  megállapítható, hogy a kádárizmus legfőbb jellemzői: a paternalizmus („atyáskodás”), az állam mindenhatóságába vetett hit, állampolgári lét helyett alattvalói lét, az átlagember folyamatos bűntudatban tartása („lusták és nem dolgoznak kellő hatékonysággal”), a megbékélés, a kiegyezések és alkuk (legyen nagykoalíció, legyen szakmai kormányzás stb.) hangoztatása, a múlt „betemetésére”, a bűnök megtorlatlanságára és a történelmi felejtésre irányuló szándék, az ájult Nyugat-imádat és a nemzetközi szervezetekkel szembeni szolgalelkűség, illetve a baloldaliságnak mint egyetlen helyes és létező politikai és gondolkodásbeli beállítottságnak a hangsúlyozása – ezek egyenként, de különösen együtt kifejezetten hátrányosak és károsak voltak a demokrácia megerősödése és stabilizálódása szempontjából. Nemrég jelent meg az Alkalmazott demokráciák – mennyire stabilizálódtak a közép- és kelet-európai demokratikus rendszerek? (Kairosz, 2013) című monográfiám, amelyben nemzetközi összehasonlító elemzések alapján megállapítom, hogy az a legszerencsésebb variáns a demokratizáció stabilizálódása szempontjából, ha a régi, posztkommunista elitek hamar háttérbe szorulnak, s helyüket az új elitek veszik át, ők határozzák meg és irányítják az új rendszer létrejöttét. Magyarországon nem ez történt, a régi elit nemhogy gyorsan vagy lassan háttérbe húzódott volna, hanem ellenkezőleg, erős befolyást gyakorolt a rendszerváltás folyamatára, majd egy rövid ellenzéki periódus után „diadalmasan” visszatért a politikai hatalomba is (miközben a háttérben fenntartotta, sőt megerősítette gazdasági, média- és sajtóbeli, valamint titkosszolgálati pozícióit). A Nyugat mind a mai napig nem hajlandó észrevenni és felfogni, hogy a posztkommunizmus fennmaradása olyan probléma Magyarország számára, mintha mondjuk – mutatis mutandis – a franciáknak Pétain marschall nómenklatúrájával, vagy a németeknek Göbbels és Göring megbízható embereivel kellene építeniük a szép és új demokratikus jövőt. A Nyugat úgy érzi, hogy egy számukra kényelmes baloldali egyeduralmat kíván megszüntetni Orbán Viktor és kormánya, ezért a megértésükre nem számíthatunk; nem marad más megoldás, mint hogy lépésről lépésre, témáról témára kell megmagyaráznunk a világ közvéleményének azt, hogy miért nem fejeződött be még Magyarországon a rendszerváltás. A szocialisták a kádárizmus átemelésével 25 éven át ellehetetlenítették, hogy a demokrácia magva és veleje, a népszuverenitás letéteményese, a civil társadalom és vele az állampolgári öntudat létrejöjjön Magyarországon. Magyarországon még mindig erős az államközpontúság és az elitizmus; egyfelől a polgárok egy jelentős része még mindig nem hiszi el, hogy jogai vannak és hogy bármibe beleszólhat, és sajnos részben megmaradt az a politikaielit-magatartás is, amely lenézi és semmibe veszi a civil kezdeményezéseket, az állampolgári kontrollt. Megállapíthatjuk: a szocialisták világos döntést hoztak a rendszerváltás hajnalán: azzal, hogy a kádárizmus és a kádári mentalitás fennmaradását segítették elő az elmúlt 25-27 évben, saját hatalmi, gazdasági és egzisztenciális érdekeiket a demokrácia érdekei elé helyezték. Az elmúlt huszonöt évben a szocialisták – karöltve a balliberálisokkal – a demokráciát nem működtették, hanem felhasználták, sőt feláldozták saját pénzügyi és hatalmi érdekeik oltárán. Így és ennek okán maradt és erősödött meg egy olyan korrupciós hálózat, amely átjárta az egész társadalmat, a politika, a gazdaság, a média és sajtó, a kultúra és az önkormányzatok világát. Hogy itt valóban nem a demokrácia, hanem a korrupció rendszere jött létre, arról a Simon Gábor és Zuschlag János körül kibontakozó botrányos történések hűen beszámolnak. Mindezek alapján kijelenthető, hogy az MSZP az elmúlt huszonöt évben átmentett a demokrácia keretei közé egy olyan, posztkommunista rendszert, amely a kádárizmusra épült, s amelynek néhány jellemző vonását az előzőekben jeleztük. Ám mégse csüggedjünk: e posztkommunista rendszer végleges lebontására, illetve a magyar demokrácia megerősítésére és stabilizálására a 2014-es parlamenti választások után valóságos lehetőség nyílik. Fricz Tamás

Most akkor van zsidó-magyar együttélés, vagy nincsen? - avagy antiszemitizmus bélyeg mindenáron - rövid lapszemle

                          Löffler Tibor szerint a kormánnyal szemben a holokauszt emlékév ellen indított politikai-ideológiai kampány új, nyelvpolitikai frontja nyílt meg a Lázár János elleni támadással. Az államtitkár azért került össztűz alá, mert a zsidók és a magyarok együttéléséről beszélt. Márton László szerint „aki a magyar-zsidó együttélést emleget, egyértelműen azt állítja, hogy két csoportról van szó: egyrészt zsidókról, másrészt magyarokról. Nos, ez a nézet mérgezi másfél évszázada a közvéleményt. - Szégyellje magát Lázár János! – gondolhatja az olvasó, ha például nem olvasta Kende Péter A zsidó-magyar együttélés történeti perspektívában című ismertetését Komóróczy Gézának A zsidók története Magyarországon című könyvéről az Élet és Irodalomban. Az ÉS-ben mindeddig teljesen természetes volt zsidó-magyar együttéléséről írni. Ennek a mesterkélt amnéziának egyetlen funkciója van: stigmatizálni lehessen egy adott személyt vagy csoportot az adott helyzetben. A Magyar Narancs 2003/2. számában a zsidó identitás újraéledéséről szóló cikk egyik interjúalanya kijelenti: „Sok barátom van, akik egyáltalán nem tartják magukat magyarnak, de Izraelben sem tudnak élni, és visszajöttek ide. Tragikomikus, hogy közben a Mazsihisz elnöke azt javasolja a kormánynak, hogy a Sorsok Háza helyett inkább a „a Zsidó-Magyar Együttélés háza programját támogassa! Az újságíró szembesítette őt azzal, hogy más zsidók tiltakoznak a zsidó-magyar szófordulat miatt. Heisler azt válaszolta, hogy „lehet ezzel szórakozni”, majd határozottan kiállt a zsidóság és a magyarság közötti együttélés” mellett. 2009-ben az Országházban konferenciát rendeztek Magyar-zsidó együttélés címmel, Elie Wiesel és Bajnai Gordon részvételével. Magyar Nemzet  

Miként lehetett Simon Gábor annyira cinikus és elvtelen, hogy ott sétált az éhségmenet élén, miközben rakta félre az ismeretlen eredetű százmilliókat - rövid ellenzéki lapszemle

                  A Főügyészség mely őrizetbe vette Simon Gábort, aki egy ismerősével Gabriel D. névre kiállított hamis bissau-guineai útlevéllel nyittatott magának bankszámlát. Simon hamis útlevélére akkor bukkantak a BRFK gazdaságvédelmi nyomozói akik egy panamai csalási üggyel összefüggésben házkutatást tartottak Welsz Tamás érdi házában. Welsz kiváló kapcsolatokat épített ki magának Bissau-Guinában, s azoknak köszönhetően szinte bármit megszerezhetett a közigazgatása mérhetetlen korrupciójáról elhíresült országban. És meg is szerzett mindent, ami piacképesnek bizonyult: kitöltetlen útleveleket, fogalmi engedélyeket, autórendszámokat kínált megvételre. Welsz és Simon évek óta ismerték egymást. Hogy miért volt Simonnak saját páncélszekrénye Wels házában, miket tárolhatott abban, és milyen szolgálatokat tettek egymásnak az ével során, ma még homály fedi. Simonnak képviselőként volt diplomata-útlevele, amivel minimális ellenőrzés mellett utazhatott a világban. Egy magyar diplomata- és egy hamis bissau-guineai útlevéllel felszerelkezett Simonnál ideálisabb társat Welsz aligha találhatott volna arra, ha kétes eredetű pénzeket akar utaztatni a világban. Kérdés, hogy kapcsolatuk efféle együttműködésre is kiterjedt-e. Népszabadság A Népszabadság szerkesztősége szerint felfoghatatlan miként lehet valaki (Simon) annyira cinikus és elvtelen, hogy ott sétál a reménytől megfosztott szerencsétlenek alkotta éhségmenet élén. Lakossági fórumokat tartott, esélyteremtő holnapról beszél, s mindeközben rakta félre az ismeretlen forrásból származó forintokat. Népszava

Európa történelmét a németek és az oroszok határozták meg - Orbán mindkettőjükkel jó viszonyt alakított ki - rövid lapszemle

                            Tóth Gy. László rámutat: a kommunizmus Robespierre-ékig visszanyúló nyugati gyökerű eszme, idegen a hagyományosan hívő orosz keresztény orosz mentalitástól. Az oroszok diabolizálása az utódpárti ellenzék részéről ellentétes az ország érdekeivel, és kizárólag aktuálpolitikai célokat szolgál. Ugyanez vonatkozik a keleti nyitást érő támadásokra. Érdekes ez az emberi jogokra hivatkozó képmutató magatartás: Orbán ne kereskedjen keleti nagyhatalmakkal, de Amerika megengedheti magának, hogy államháztartási hiánya nagy részét a kommunista Kínával finananszíroztassa. Az Oroszországgal gyümölcsözően üzletelő Németország régóta a legfontosabb gazdasági partnerünk. Ahol sokféle érdekeltség megtelepszik, ott az ország szuverenitása is garantált, miután a külső üzleti szempontok azt diktálják, hogy nyugalom legyen. Ilyen esetben Magyarország és a nagyhatalmak érdekei egybeesnek. Európa történelmét a németek és az oroszok határozták meg. Mi pedig most elmondhatjuk, hogy mindkettőjükkel jó viszonyt alakítottunk ki. Az Egyesült Államok deklarálta, hogy Közép-Európa számára érdektelen térséggé vált. Tele vannak megoldatlan saját maguk által előállított gonddal. Irak Afganisztán, Líbia. Ha tehát egyoldalúan kiszolgáltatjuk magunkat az amerikaiaknak, nagyot hibázunk. Magyar Nemzet

Budapesti Operettszínház - Budapest, VI. kerület Nagymező utca

                        Budapesti Operettszínház -  Budapest, VI. kerület Nagymező utca 17.

Harrach-kastély - Féltorony - Őrvidék

                        Féltorony őrvidéki község A. Nezsidertől 14 km-re délkeletre, a magyar határ mellett fekszik. A Harrach-kastély a lerombolt vadászkastély helyén 1711-ben épült copf  stílusban. A kastély a barokk világi építészet egyik kiemelkedő alkotása. Mennyezetfreskóját Maulbertsch festette 1765-ben. 

Alexa Károly szerint példátlan és megszokhatatlan a tagadásnak, az utálkozásig hevült gúnynak, a kíméletlen elhatárolódásnak az az áradata, amely némely nemzeti „kódunkat” fogadja a rendszerváltozás kezdete óta. „Miért vált ki olyan eszement ellenkezés egy turulszobor, olyan csillapíthatatlan haragot a Szent Korona elhelyezése a magyar szuverenitás legfőbb kultuszterében, a Parlamentben, fel nem foghatom”. De talán veszélyesebbek még ezeknél is azok, amelyek lappangóbbak, csöndesebbek, „tudományosabbak”. Bámulatos történelmi „adatáradattal” teszik kétessé egyesek Ópusztaszert, a Feszty-körképet, a tárogatót, az oly sok mindent magába foglaló Szent István-napot, a székely rovásírást, a hun-magyar hagyományt, a Czuzor-Fogarasi-féle nyelvi gyökrendszert, meg egyebeket. Most meg úgynevezett „irodalmi hetilapunk” megtalálta a Talpra, magyar!-t, a Himnuszt és a Szózatot is. Egy szépíró esszéistánál mindhárom „szent szöveg” célkeresztbe kerül. Vörösmarty Szózata „gőg és elbizakodottság”, a „magyarok istene” Petőfinél „szabadságdémon” és „istenkáromlás”, a Nemzeti dal „kizárólag frázisokból áll össze”. Csupa szarkazmus, gúny, irónia – az a mély megvetése ezeknek a verseknek, de elsősorban azoknak, akik magukénak tartják őket. A kívülállók, a magukat tudatosan kirekesztők lenézik azokat, akiknek – sajnos - a nyelvét kénytelen beszélni. Hiszen, ha lefordítják „ezeket” az irományokat: „meglehetősen groteszk szövegek jönnek létre”. Igen persze, lehet röhincsélni-göcögni azon, hogy miként is szólna németül vagy angolul az a szó, hogy „átoksúly”. De az is, hogy „rendületlenül”, hát még az, hogy „Bendegúznak vére”. Magyar Hírlap

Tarka sáfrányos - Szedres - Dunántúl

                            Szedres község Tolna megyében, a Szekszárdi járásban.

Gyilkos-tó a Kőerkélyről - Hagymás-hegység - Székelyföld - Erdély

                                        "...A legmeglepőbb, a legelragadóbb képek egyike áll előttünk. Még az is, ki Felső-Olaszország nagyszerű és Svájcnak ünnepelt tavait látta, bámulattal fog e látvány előtt megállani. Nagyobbszerű tüneményt talán igen, de szebbet, vonzóbbat bizonnyal nem rejtenek a havasok keblökben." Orbán Balázs (1829-1890) -  A Székelyföld leírása -  II. kötet