Ez a szervezett invázió a nagyhatalmi játszmák része, Európa és az itteni nemzetállamok gyengítésére – rövid lapszemle
Zord Gábor László külpolitikai újságíró szerint a háborús intervenciók végeláthatatlan sora teljes joggal váltotta ki az emberek haragját, a szövetségesek soraiban is. Amerika globális fellépésével, a sok százezernyi halott és sebesült, a szélsőségesség karjaiba taszítottak révén újabb és újabb, a korábban meglévőnél nagyobb káoszt hagy hátra, rutinszerűen. A kontinensen fájdalmas „jó reggelt kívánt” a közel-keleti beavatkozások után hagyott fekélyhalmaz, a menekültek milliói révén.
Tóth Gy. László plitológus szerint nehéz elfogadni a gondolatot, hogy az Afganisztánban, arab és afrikai országban élőknek éppen 2015 tavaszán jutott véletlenül eszükbe, hogy pénzzé tegyék mindenüket és az embercsempészekre bízva magukat, elinduljanak Európa felé.
Amint az a velük folytatott beszélgetésekből kiderül, jelentős részüket alaposan félrevezették, amikor elhitették velük, hogy Európában nagy jólét és biztonság várja őket. Nagy a valószínűsége annak, hogy ez a szervezettinvázió a nagyhatalmi játszmák része, aminek a célja a zavarkeltés, valamint Európa és az itteni nemzetállamok gyengítése.
Napi Gazdaság
Téveszmék, mítoszok tartják fogva az európai gondolkodást
Aki az uborkagörbületi vagy a csirkejóléti uniós direktívákat kárhoztató írást vár, nyugodtan lapozzon tovább. Arról itt nem lesz szó.
Sokkal inkább azokról a téveszmékről, amelyek fogva tartják az európai gondolkodást, és amelyek miatt az unió úgy néz ki, mint egy légy, amelyik ahelyett, hogy kirepülne a palack száján, újra és újra az üveg falának ütközik.
Legyen szó görög válságról, közös valutáról, szuverén adósságról, orosz–ukrán háborúról, az elmúlt 70 évben felállított mítoszok tartanak fogva minket. Nincs semmi kifogásom a mítoszok ellen, ha működnek, és ha erősebbé tesznek egy közösséget. A probléma épp az, hogy ezek a mítoszok tesznek tönkre bennünket.
Kezdjük a legerősebbel, amely egy sor téves következtetés levonásához vezet: az EU-nak köszönhetjük, hogy Európa az elmúlt hetven évet békében töltötte. Ez ma az unió létét igazoló legfontosabb érv.
Ezzel az állítással több probléma van, amelyek szorosan összefüggnek. Az európai közösség országainak békéjét nem az unió mennyei harmóniája vagy a fáradhatatlan brüsszeli bürokraták szavatolták az elmúlt bő fél évszázadban, hanem az amerikai fegyverek. Egészen precízen: Európa azért élt békében, mert az Egyesült Államoknak ez érdekében állt.
A hidegháború éveiben a külső fenyegetés, amelyet Szovjetuniónak hívtak, keltette életre a NATO-t, ezt az USA által vezetett szervezetet, amely az európai államokat a külső fenyegetés ellen megszervezte.
Az európai országoknak, ha lett is volna kedvük háborúzni, egymásnak menni két kimerítő világháború után, azt a szovjet fenyegetés és az USA mindenképp megakadályozta volna.
Szintén a hidegháborúnak köszönhető, hogy Franciaország és az Egyesült Királyság atomhatalom lett, amely tény önmagában is elegendő egy európai háború esélyeinek minimalizálására, atomhatalmak ugyanis még korlátozott háborút sem szoktak vívni egymással.
Amikor az európai béke örvendetes megőrzéséről beszélünk, azt is látni kell, hogy 1945 előtt a világ hatalmi központja Európában volt. 1945 után ez Washingtonba és Moszkvába került. Franciaország, az Egyesült Királyság és Németország többé már nem volt világhatalmi tényező, ezért annak az esélye is csökkent, hogy világméretű konfliktusokat robbantsanak ki.
Egész egyszerűen nem volt miért: egy esetleges európai háború kevés haszonnal kecsegtetett, hiszen a zsetonokat már Washingtonból és Moszkvából tették fel a rulettasztalra.
Az európai béke kapcsán mindig az európai államok egymás közti konfliktusainak hiányára gondolunk, és figyelmen kívül hagyjuk, hogy a kontinenst kívülről sem érte katonai kihívás.
Ezt ugyan magától értetődőnek tekintjük, de a valóság az, hogy az Egyesült Államok fegyverei nélkül a Szovjetunió – még a francia és brit atomfegyverek ellenére is – gond nélkül legyalulta volna a kontinenst. Békénket tehát nem az unió biztosítja, hanem az Egyesült Államok geopolitikai érdeke és katonai képessége, hogy ennek érvényt szerezzen.
Ebből következik azonban egy kellően nem hangsúlyozott tény: az Európai Unió nem szuverén entitás. Ha élesebben akarnánk fogalmazni, az Európai Unió egy olyan szervezet, amelyet az amerikai szándék hozott létre, és amelyet amerikai fegyverek védenek.
Lehet-e önálló geopolitikai akarata ezek után az uniónak? Elképzelhető-e, hogy az unió saját érdekét kövesse egy geopolitikai kérdésben, akár az Egyesült Államokkal szemben?
Naivnak vagy ostobának kell lenni, hogy valaki erre igennel válaszoljon. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az Európát érintő legfontosabb kérdésekben (kiváljon-e Görögország ez eurózónából, közeledjen-e az EU Ukrajnához) az európai államok szándékai korlátosan érvényesülhetnek.
Ha nem az unió garantálja az európai polgárok békéjét, akkor az uniónak más legitimáció után kell néznie. Ez lenne a jóléti legitimáció, amivel két probléma van. Csak a bolondok és a közgazdászok hiszik, hogy valami képes a végtelenségig nőni.
2008. szeptember 16-ig úgy tűnt, hogy ennek a két csoportnak lesz igaza. A Lehman Brothers csődje azonban mindent megváltoztatott. A közel hét éve bekövetkezett globális pénzügyi válságot az unió a mai napig nem heverte ki. Sőt, Európa déli része kilátástalanul leszakadt, és csak idő kérdése, hogy ott mikor tör ki egy újabb, a göröghöz hasonló, de azt méreteiben túlszárnyaló válság.
De van itt még valami: a szovjet elnyomás alól felszabaduló és az elmúlt 25 évben keményen dolgozó közép-európai államok képtelenek voltak megközelíteni az európai magállamok életszínvonalát. Lehet okos közgazdasági számításokat végezni, hogy Szlovákia vagy Lengyelország előrébb tart-e, mint Magyarország, de a helyzet úgy áll, hogy a magyarok éppúgy Németországban és az Egyesült Királyságban dolgoznak vendégmunkásként, mint kelet-közép-európai társaik.
A lengyelek ráadásul sokkal nagyobb arányban. Miközben a második világháború után a német gazdasági csodához elegendő volt 25 év, a közép-európai országok ugyanennyi idő alatt nem győznek csodálkozni, hogy miért nem élnek úgy, mint nyugat-európai társaik.
Az Európai Uniónak van egy másik, gyengébb lábakon álló és korántsem mindenki által osztott önlegitimációs érve, sőt ígérete, mégpedig, hogy fel fogja számolni a nemzetállamokat. A római szerződés egy mind szorosabb uniót hozott létre.
A maastrichti szerződés még ennél is tovább megy, és nem a nemzeteket, hanem magukat az állampolgárokat akarja közelíteni egymáshoz, egy új Európai Egyesült Államokat hozva létre. Abba most ne is menjünk bele, hogy maga a nemzetek nélküli Európa mennyire elhibázott és tömegtámogatást nélkülöző politikai szándék.
A mind szorosabb unió olyan rögeszmévé vált, amelytől az EU a tények látványos cáfolata ellenére sem képes szabadulni. Az elmúlt hetven év semmit sem lazított a nemzetállami kötődéseken, sőt, egy nemzeti reneszánsz tanúi lehetünk az utóbbi években. Ennek a rögeszmének egy sor gyakorlati és – tegyük hozzá – káros következménye van.
Ahelyett, hogy az európai államok praktikus, életszerű, megvalósítható, hasznos és az európai emberek által is támogatott megoldásokat keresnének a feszítő problémákra, mint például a bevándorlás vagy a munkanélküliség, elkeseredett küzdelmet folytatnak azért, hogy a fellelt megoldás egyúttal a szorosabb integrációhoz is hozzájáruljon.
Akkor is, ha ez lehetetlen. Akkor is és ott is több Európai Uniót erőltetnek, ahol szemmel láthatóan épp az unió valamely intézménye (például a közös fizetőeszköz) okozza a problémát. Brüsszel úgy érzi, hogy az uniós projekt szenvedne jóvátehetetlen csorbát, ha valahol vissza kéne bontani a nagy „Európa-ház” rosszul megépített falait. Az unió falai visszabonthatatlanok, mert az európai elit hite szerint az háborúhoz és szegénységhez vezet.
És végül a legsúlyosabb tévedés talán az, hogy mindezen falak védelmét egy kiterjedt, szövevényes intézményrendszerre bízták, abból a meggyőződésből kiindulva, hogy csak az erős intézmények szabhatnak gátat a „tomboló nacionalizmus” és az erős vezetők törekvéseinek.
A jól működő intézmények fontosak, szükségesek. Ahogy az azokat működtető, jó képességű, éleslátású, felelősséget vállalni képes és elszámoltatható vezetők is azok. Európa azonban mára szívós, kitartó munkával száműzte a valódi vezetőket a kontinensről, ha pedig mégis talál egyet, akkor arra minden haragját rázúdítja.
Amíg ezek a dogmák tartják fogva az európai elitet, addig fog az a bizonyos légy egyre dühödtebben nekirepülni az üveg falának. Már nem sok ideje van, hogy megtalálja a palack száját.
Lánczi Tamás - politológus, a Századvég Alapítvány vezető elemzője
napigazdasag.hu
Nemzeti sorskérdésünk: megszületnek az új generáció? - Babazászlók hirdetik, hogy új élet született
Újabb kezdeményezéssel erősítené a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom a gyermekvállalási kedvet, azt az érzést, hogy az újszülött érték, és egy nagyobb közösség számára is öröm lehet az érkezése.
A budapesti Ferencvárosban lezajlott az első babazászlók átadása és kitűzése, ezek hirdetik az akcióban részt vevő IX. kerületi épületeken, ha újszülött érkezik a házba. A kezdeményező a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom volt.
Az ötlet Oberfrank Pál veszprémi színházigazgató fejéből pattant ki. A zászlóval annak a régi hagyománynak a felélesztését is szorgalmazzák, hogy a kisbaba világra jötte után a családokat a környéken lakók segítsék néhány hétig.
Bagdy Emőke egyetemi tanár, pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus szerint a babazászlóknak egész biztosan van pozitív hatásuk a közösségre. Az ember közösségi lény, jó az örömöt megosztania, amely így megsokszorozódik.
Azok, akik értesülnek a gyermekszületésről, nem mennek el mellette közömbösen. Ha az ember tudja, hogy van egy baba valahol, akkor megjelenik benne az odafordulás, a segítségnyújtás szándéka – mondta.
híradó.hu
Bayer Zsolt: Szent István
(Intelmek nélkül)
„Mért vagyok én a hold? isten, mit vétettem, // Hogy a legnyomorúbb lénnyé tettél engem? // (…) // Oh melyik jó lélek ne szánná sorsomat? // Minden kutya, minden poéta megugat!”
Bizony, úgy járt István királyunk is, mint a szegény hold Petőfinél. Lassan minden kutya megugatja. Nem tudnak őróla semmit, fogalmuk sincsen sem életművéről, sem jelentőségéről, mégis a szájára veszi minden ócska, ostoba proli. Illetve nem is őt, csak egyetlen mondatát, méghozzá ezt: (…)
„megparancsolom neked fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.”
A sok ostoba proli közös jellemzője, hogy leginkább az 1990 előtti augusztus 20-kat szerették. Az állt közel szívükhöz. Ahogy Tímár Péter remekében, az Egészséges erotikában megfogalmazódik: „Éljen gusztus 20! Kotmányunk ünnepe!” Igen, ezt szerették. A komcsi alkotmányt, meg a vízi- és légi parádét. Meleg sör, hideg virsli.
Aztán jött 1990, rendszerváltoztatás, miazmás. Kihozták a Szent Jobbot a bazilikából, és negyven év után ismét volt körmenet. Akkor a sok proli felháborodott, és a „tetemcafatról” meg a „svájci sapkáról” kezdett pofázni, ez utóbbin a Szent Koronát értve.
De most, hogy délről özönlik be az idegenség, most hirtelen feltalálták István királyt. Addig tapogatóztak sötétben, mocsokban, míg kezükbe akadt az Államalapító egyetlen mondata a jövevényekről. És most azt mantrázzák, de fogalmuk sincsen, miről beszélnek.
Lássuk hát, még egyszer, utoljára! Mindenekelőtt szögezzük le, hogy az Imre herceghez írt Intelmek első négy fejezete csupa olyasmit tartalmaz, amiktől ezek a prolik kiütést kapnak. Nézzük a címeket:
„A katolikus hit megőrzéséről”; „Az egyházi rend becsben tartásáról”; „A főpapoknak kijáró tiszteletről”; „A főemberek és vitézek tiszteletéről”. Ez tehát az Intelmek első négy fejezete. Valamiért ezt soha nem idézik ezek. De az ezt követő ötödiket sem, ami így szól: „Az igaz ítélet és a türelem gyakorlásáról”.
Életükben nem gyakoroltak sem igaz ítéletet sem pedig türelmet, úgyhogy ez is ugrik. Ezt követi hatodikként a kedvencük: „A vendégek befogadásáról és gyámolításáról”.
De ezt sem értik, úgyhogy erre még visszatérünk. S ezt követően István szót ejt még a „Tanács súlyáról”, arról, hogy „A fiak kövessék az elődöket”, az „imádság megtartásáról”, valamint a „kegyességről és irgalmasságról és a többi erényről”.
Tehát az intelmek döntő többsége vallási intelem, és a katolikus hit megtartásának primátusáról értekezik.
Tegyük mindjárt hozzá: mi másról értekezne? Ez István király életműve. Annak felismerése, hogy a katolicizmus felvétele és a központosított állam kiépítése nélkül a nemzet eltűnne a történelem színpadáról, és ma csak úgy emlegetnék a magyarokat, mint a gepidákat, avarokat, besenyőket vagy longobárdokat.
És természetesen a másik oldal hülyéi ezt emlegetik úgy, hogy István volt az első haza- és nemzetáruló, továbbá a „magyarság” első tömeggyilkosa. Hja kérem, kretének nem csak a „gusztus 20 kotmányunk ünnepe” rajongótáborában vannak… De ragadjunk is mindjárt le kicsit ennél a „nemzet” dolognál.
István idejében ugyanis a nemzet nem azt jelentette, mint manapság. Egészen mást jelentett, mivel mai értelemben akkor nem is létezett. Akkor a „nemesi nemzet” létezett. Annak tagja pedig csak fegyverforgató, birtokkal rendelkező nemesember lehetett, továbbá természetesen a papság. Senki más. De hogy még tovább bonyolítsuk a dolgot, a nemzet, mint olyan, egyáltalán nem volt lényeges identitásképző tényező. Megelőzte sok minden.
Első helyen állt a vallás. Egy István korabeli ember elsősorban úgy határozta meg magát, hogy a „Római Anyaszentegyház tagja”. Miképpen a Szentföldön, mondjuk Szaladin idején ugyanez így hangzott: „Muszlim vagyok”. Igen, és a Szentföldért sem a „francia”, „angol” vagy éppen András „magyar” seregei harcoltak a keresztes háborúkban, hanem a keresztények a muszlimok ellen. Mert ez volt az elsődleges identitás képző tényező.
Ezt követte, hogy ki kinek az alattvalója, familiárisa, vazallusa. Tehát a Szentföldön harcoló keresztények másodsorban Oroszlánszívű Richárd, Fülöp Ágost vagy András magyar király alattvalóiként gondoltak önmagukra. Az alattvalói identitást a szűkebb környezethez való ragaszkodás követte.
Tehát István korában előbb volt valaki „szatmári”, mintsem „magyar”. És ezt a „magyart” még az osztályöntudat is megelőzte akkor, vagyis fontosabb volt, hogy „nemes vagyok”, „pap vagyok”, vagy éppen „paraszt vagyok”, mintsem hogy „magyar vagyok”.
A „magyar vagyok” volt a legutolsó tényező. Így tehát, nem árt tudnunk, hogy Natio Hungarica tagja csak a nemesség és a papság volt, és e Natio Hungarica tagja lehetett egy német vagy egy olasz vagy francia nemes is, ám egy „magyar” paraszt nem.
Így tessék érteni az „idegenek gyámolítását”. Ők azok a királyi udvarnak „hasznot hajtó”, a királyi hatalmat és a központi államot védelmező nemesek, lovagok, papok vagy éppen tudósok, akik a Natio Hungarica tagjaivá válhatnak.
Ők azok, akik ha naponta kétezer muszlim lépte volna át a határt, a királyi szót hallva és a véres kard körülhordozása nyomán lesiettek volna a déli gyepűhöz, és lemészároltak volna minden beözönlő muszlimot. Mint legelsősorban is idegent, vagyis nem katolikust.
Így kéretik idézgetni az Intelmeket, idióták!
(Ja! És ők azok, akikről Tiborc is szól a panaszában. De az már egy másik történet.)
Magyar Hírlap
Barcsay Jenő (1900-1988) - Művészeti anatómia sorozatából
Festő, grafikus, Kossuth-díjas művész. Erdélyi fejedelmi család leszármazottja. 1919-ben jött Budapestre, s beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1924-ben végzett. Mesterei Vaszary János és Rudnay Gyula voltak.
1926 őszétől egyéves ösztöndíjjal Párizsba utazott. Itt elementáris erővel hatott rá Cézanne festészete, amely egy életen át bűvöletében tartotta. 1927-ben Itáliában járt, ahol a quatrocento festészet embereszménye, a testek tömegének ábrázolási módja hatott rá.
1931-től 1945-ig a Fővárosi Iparostanonc iskolában, 1945-től nyugdíjazásáig a Képzőművészeti Főiskolán tanított. Ez utóbbi helyen a modern magyar művészet valamennyi alkotóját tanította alakrajzra; sokukra életre szóló, elementáris hatást gyakorolt. Egyénisége tanítványai körében fogalommá vált.
A művészeti anatómia a művészeti akadémiákon alapvető tantárggyá vált. A világ egyik legjelentősebb alapműve e tárgykörben Barcsay Jenő munkája, ami számtalan nyelven, sok kiadásban jelent meg, és mindenütt tankönyvvé vált.
Barcsay, az akkor gyakorló művész-tanár eredetileg főiskolai pályája segítésére állította össze. A kötet azóta számos idegen nyelven(például: angol, német, svéd, holland, francia, spanyol, orosz, szerb nyelven) és utoljára immár a tizenhetedik magyar kiadásban látott napvilágot.
Az anatómiai atlasz tudományos alaposságú szakkönyv, képtáblái pedig önálló művészi értékű rajzok.
"Menekült vagyok én is, csak éppen a saját hazámban" - szoclib kártevők és a koldus este
Tegnap este, Keleti Pályaudvar. Tranzitnál a liberálisok épp ételt osztanak a bevándorlók számára. Egyszer csak felcsattanó hang követeli, hogy intézkedjenek a biztonságiak. Odanézek, hogy mi folyik itt?
Egy női hang kiabálja, hogy intézkedjenek az őrök, mert egy hajléktalan odament kéregetni, márpedig az adomány csak a menekülteknek jár.
Az addig csendes csöves ekkor már hangosabban, méltatlankodva mondja, hogy csak egy meleg ruhát szeretne, mert fázik az átázott ingében.
A nő erre elismétli: ott minden a "menekülteké". A hajléktalan erre csak ennyit válaszolt, már ismét csendesen: "Menekült vagyok én is, csak éppen a saját hazámban". Aztán elballagott, vizesen, vacogva...
A liberálisok adományai pedig szokás szerint a kukában végezték. Ennek ellenére a magyar hajléktalan nem kaphatott belőle, mert ő magyar, nem idegen, nem más.
És a liberálisok gyűlölnek mindent, ami magyar. Még azt a szerencsétlen, átázott koldust is...
This is Christian Hungary oldal
Baditz Ottó (1849-1936) festőművész képeiből
Főleg életképeket festett akadémikus stílusban. Steinacker Károly tanítványa volt Sopronban és jogot tanult Pozsonyban.
1871-ben művészetet tanult a bécsi akadémián, majd Münchenben folytatta tanulmányait.
15 évig élt Münchenben, egy ideig Spányi Bélával közösen tartott fenn műtermet.
A valóságban pedig ők jönnek
Bármelyikünk tehet egy kicsit azért, hogy ne csak a hazugság mételye terjedjen a hazai hírportálokon - Én megosztom ezt az anyagot! Én most ennyivel járulok hozzá!
Mészáros László - Patrióta Európa Mozgalom alapítója
A hazai szoclib média töretlenül hazudik, csúsztat, megtéveszt és elárulja a nemzeti érdekeket.
A "nevét leírni sem érdemes" egyik nemzetellenes portáljuk jó arcú idegeneket ábrázoló fotósorozatot tett közzé olyan címmel, hogy Kocsis Máté ezektől félti az országot. (felsői kép)
Mellétettünk egy, a félelmeinket igazoló valódi fotót (nem műtermit) a sűrű mai valóságunkból:
Azt a címet adtuk neki, hogy "A valóságban pedig ők jönnek"
Hargitai fecskemadár - énekel - Bányai Márton - rövid VIDEÓ!
kattints a VIDEÓRA és a képekre - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=tPL9KUrhStU
Dr. Kiss-Angyal Ernő - Ott Ahol Zúg az a Négy Folyó (1939) - eredeti hangfelvétel!
Ezt érdemes meghallgatni, de megnézni is - egy-egy képet felvillantunk gyönyörűséges Kárpát-hazánk tájegységeiről
kattints a hangfelvételre és a képekre - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=UGI0E3oyhb8