Hova jut, hol tartana ma az ország, ha a kétharmados többséggel megválasztott kormány ugyanolyan esélyeket kap az EU-tól, a nemzetközi pénzügyi, gazdasági szervezetektől, mint az előző, szocialista kormányok kaptak? Mi lett volna, ha csak egy pillanatnyi lélegzetvételhez jut a magyar gazdaság, s nem azon kellett volna az első másodperctől gyötrődnie, honnan teremtse elő az államadósság törlesztéséhez nélkülözhetetlen összegeket úgy, hogy ne omoljék össze, s még a lakosság se rokkanjon bele? A konkrét válaszokat ezúttal sem tudom, ám az a tény, hogy a kormánypárt két év után még mindig győzelemre áll, azt jelzi: nagyon sokan feltették a kérdést, hogy is volt, mi is történt, mi lett volna, ha…?
Ugró Mikós
Magyar Nemzet
Nekem, nekünk jó néhányunknak ezért a minap 100 éve született Kádár János uralmából, rendszeréből egyáltalán nem a viszonylagos jólét, létbiztonság emléke maradt meg sírig kísérően, hanem a felnőtt fejjel, „önként és dalolva" véghezvitt őszintétlenség, hazudozás szégyene. Talán éppen ez a szégyenérzés az, ami a 23 éve halott egykori főtitkárra visszaemlékezők közül egyeseket, méghozzá tanult, jó eszű embereket arra sarkall, hogy valódi szerecsenmosdatáshoz elegendő bátorsággal nem rendelkezvén, inkább ezt a mostani világot próbálják ama régihez hozzáfeketíteni.
Így jelenhetnek meg a Mancs legfrissebb számában a politikusként csúfosan megbukott valamikori történész, Pető Iván tollából az alábbi válogatásban szereplő elképesztő mondatok. Meggyőződéssel állítja, szó sincs arról, hogy az egykori nómenklatúra a 89-90 előtti politikai pozícióját kapcsolati tőkévé és ezen keresztül vállalkozói, vagyoni tőkévé konvertálta volna, hanem sokkal inkább a Kádár-korban szerzett, kiváló politikai, gazdasági szakértelmük, tudásuk emelte őket az élre.
Michnai Attila
hetivalasz.hu
Gerő András nem tartja szentségtörésnek a választások előtti regisztráció bevezetését. Ezt maga javasolta 2009-ben. Egyre nagyobb tere van a populizmusnak. Ha ezt választástechnikai konstrukcióval szűkíteni akarjuk, abban nincs semmi kifogásolnivaló. A választók 15-20 százalékának fogalma sincs arról, hogy kire szavaz, hangulati alapon adja le a voksát. Nincs jogszűkítés abban, ha regisztrációhoz kötjük a választójogot.
Népszabadság
Matolcsy György szerint a kormány eltökélt szándéka, hogy a költségvetés bevételi oldalán forgalmi-fogyasztási adók segítségével megteremtse a forrásokat az élőmunkát terhelő járulékok jelentős csökkentéséhez. A pénzügyi tranzakciós illeték lehetővé teszi, hogy a foglalkoztatás terén felvegyük a versenyt az ázsiai országokkal. - A pénzintézetek leginkább azt szeretnék elérni, hogy a kormány egy felső határt szabjon az adónak. A kormány sem tartja elképzelhetetlennek egy felső összeghatár bevezetését.
Magyar Nemzet
Ultimátumot adott az Európai Bizottság a Google-nek. Joaquín Almunia versenyjogi biztos nyilvánosságra hozta, mely pontokon véli úgy az Európai Bizottság, hogy a Google vét a piac szabályai ellen. Amikor a keresőprogram kidobja az eredményeket, ezeket a Google úgy manipulálja, hogy a saját kezdeményezéseit hozza előnybe – míg más piaci szereplőket ellehetetlenít. A keresőprogramokban elvileg olyan matematikai algoritmus szabályozza a találatok sorrendjét, amely a keresőkifejezéseken kívül csak az egyes oldalak olvasottságát és relevanciáját (az adott honlapra mutató linkek számát) veszi figyelembe. Időről időre kiderül azonban, hogy a találati toplistát üzleti alapon is befolyásolni lehet. Egy amerikai nagyvállalt továbbra is (szinte) mindent tudhat az uniós polgárok vásárlási, levelezési, szórakozási és egyéb szokásairól, gyűjtheti és tárolhatja az adataikat, kezelheti a dokumentumaikat – és természetesen élhet (sőt akár vissza is élhet) a helyzetéből adódó, nem kizárólag üzleti előnyökkel.
Népszabadság
Bogár László szerint a nyugatias modernitás arra az alaphazugságra épül, hogy a piaci mechanizmusok spontán önszabályozó mivoltukból adódóan egyensúlyra vezetnek. Ennek az ellenkezője az igaz! A piaci erők a profitnövelés kényszeréből mértéktelen növekedést akarnak bármi áron – és ez a „bármi ár” itt a világ elpusztítását is jelentheti. Mivel a „liberalizálj, deregulálj, privatizálj” neoliberális dogmák sikeresen szétzúzták az erős nemzetállam intézményét, amely legalább némileg fékezhetné a piaci erők önpusztító ámokfutását, így a világ ma tehetetlensége miatt siklik egyre nyilvánvalóbb végzete felé.
Magyar Hírlap
Magyarország földrajzi elhelyezkedéséből, a magyarokat körülvevő népek történelméből sokkal logikusabban következett volna a felszívódás, a beolvadás, a német vagy szláv világban való feloldódás az ezer év során. A magyarok létezése azonban bizonyítéka annak, hogy ez egy győztes nemzet. Éppen ezért szakítani kell az önsajnálattal, a beletörődéssel, a csak a mát éljük túl logikával, a mások lábán állással, a mások pénzén éléssel, és azzal a politikával, hogy tanuljunk meg inkább kicsik lenni - mondta Orbán Viktor a konferencián. Állapotbeli kötelesség, hogy annak, aki politikai vezetői szerepet lát el, csak attól a ténytől, hogy ide született és hogy magyarnak született, bizonyos feladatokat el kell látnia, és ezek iránt alázattal kell viseltetnie. Az elmúlt két év kormányzati munkáját ez az alázat jellemezte.
Sikeres két esztendőt tudhatnak maguk mögött, mert Magyarország képes volt arra, hogy stabilizálódjon. A stabilizációt úgy végezte el a kabinet, hogy közben ellentmondott egy európai csábításnak, amely a demokráciafeladás felé sodort volna bennünket. Ez a csábítás abban állt, hogy Európa sok, válságba sodródott államot arra ösztökélt: lássa be, a stabilizálás a demokratikusan megválasztott vezetőkkel nem lehetséges, ezért technokrata vezetőket próbáltak országok élére állítani. Ehelyett a magyar nép inkább egy kétharmadot dobott össze.
Az elmúlt két év eredményei közé tartozik, hogy az államháztartás stabil lábakon áll - jövőre is 3 százalék alatt lesz a hiány -, valamint az is, hogy új alkotmány született, amelynek megalkotásával darázsfészekbe nyúltunk. A következő években fel kell készülni a válság utáni világrendre úgy, hogy közben Magyarország továbbra is a transzatlanti katonai-biztonsági rendszerhez, a közép-európai együttműködéshez és az európai gazdasági övezethez tartozzon.
Ugyanakkor az Európai Unió által javasolt válságkezelést Magyarországnak érdemes elutasítania, a brüsszeli bürokraták által indítványozott lépések végrehajtása ugyanis csak ártana. Ehhez egy bonyolult taktikai akciósorra van szükség: a saját utunkat kell járni, és ellen kell állni azoknak a nyomásoknak, amelyek a magyaroknak hátrányos intézkedéseket akarnak bevezetni az országban. Példaként említhetjük az ingatlanadó bevezetésére tett javaslatot, valamint az energiaár-maximalizálás megszüntetésére érkezett kezdeményezést.
Az európai demokráciák is veszélybe fognak kerülni, mégpedig azért, mert kitört egy válság, amely olyan lépéseket követel meg, amelyeket az emberek nem akarnak elfogadni. Magyarországon azonban nem fog felborulni a társadalmi béke a kétharmados politikai többségnek köszönhetően. Ez úton is köszönetet mondunk a januári Békemenet résztvevőinek.
A méltányos közteherviselésnek és a fegyelmezett pénzügyi gazdálkodásnak - vagyis a hiány és az államadósság csökkentésének - a fenntartása, megállapodás a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel - úgy, hogy közben Magyarország a pénzpiacokon marad -, és nyitás a keleti pénzpiacok felé is - ezek a válság utáni időszakra felkészülés lépései.
Nem szabad visszarettenni - a kritikák ellenére sem - a családi és az arányos adórendszer kombinálásától.
A szükséges minimálbér-emeléssel párhuzamosan pedig csökkenteni kell a tb-járulékokat.
Az előttünk álló két évben befejezzük azt a munkát, hogy a jóléti állam helyett munkaalapú állam alakuljon ki.
A versenyelőnyhöz szükséges lépések: a költségvetést pozitívba kell fordítani, 50 százalék alá kell csökkenteni az államadósság szintjét - négyévente legalább 10-14 százalékkal lehet lefaragni belőle -, újra kell iparosítani az országot, meg kell teremteni az ország energiafüggetlenségét, fejleszteni kell az atomenergia-termelést, célként kell meghatározni a teljes foglalkoztatottságot, meg kell fordítani a demográfiai trendet, és haza kell hívni a tehetségeinket.
A Magyarországra jellemző, civilizációs értelemben vett kulturális homogenitás nagy érték lesz a jövőben, vagyis az a tény, hogy Magyarországon nem fenyeget különböző világértelmezésű embercsoportok közötti összeütközés.
Ezért minden bevándorlással, befogadással összefüggő kérdést nagy körültekintéssel kell kezelni.
Nem vitás, egy ellenzéki pártnak alapvető feladata, hogy éber figyelemmel kísérje, és ha kell, kemény kritikával illesse a kormányzó párt munkáját. Ezt várják tőle a választói, és ezt kívánja az ország érdeke is. Mindez persze akkor éri el a kívánt hatást, akkor találkozik a választópolgárok szimpátiájával, ha az ellenzéki formáció – bármennyire is forr benne a jobbító szándékú indulat – gondosan figyel a hangnemre, és stílusosan vezeti elő mondandóját.
Így tett a minap a kifinomult módszerekben jártas MSZP, amely úgy döntött: legjobb lesz, ha sajtóreggelin számol be arról, milyen sokan élnek ma az országban a létminimum alatt, és milyen drasztikus méreteket ölt a gyermekszegénység. Az összejövetelen, amely a szellemes Narancshámozó címet viselte, omlós péksüteményeket eszegetve, frissen facsart narancslét és habos kávét kortyolgatva mondták el az illetékes szocialisták, hogy mennyire aggódnak a helyzet miatt, és mennyire elkötelezettek a szegénység felszámolásában.
Forró Péter
Magyar Hírlap
A magyar XX. század kibeszéletlen és lezáratlan. A velünk élő Kádár-világnak sem a kibeszélés, sem a lezárás nem áll érdekében. Mintha a történtek újraértelmezésén, a szereplők teljesítményének újraértékelésén csak veszíthetne. A magyarországi baloldalnak nincs pozitív identitása.Önképét másokkal szemben, tőlük elhatárolódva képes csak megrajzolni. Módszertana a tagadás. Ismertebb történelmi alakjai jobbára vállalhatatlanok, a példaként felemlíthetőek - merthogy ilyenek is vannak - pedig épp annyira agyonhallgatottak, mint a Horthy-Magyarország jelesei. A baloldal léte ezért kínosan jelen idejű és hagyománytalan.
Borókai Gábor
Heti Válasz
Az Amerikai Népszavában megjelent Kertész-opus mocskolódását lassan feledni látszó magyarságot újra megsértik és provokálják. S teszi mindezt egy jól körülhatárolható balliberális értelmiségi-politikusi kör. Mint a rossz gyermek, akinek büntetésből elvették a játékát, toporzékolnak, acsarognak, és azt sem hajlandók eltűrni, hogy a múlt század magyar történelmi személyiségei közül bárkit is másképpen értékeljen valaki, mint ahogyan ők egyszer s mindenkorra megcímkézték.A felvállaltan szélsőbalos, feltűnési viszketegségben szenvedő ügyvéd egy somogyi falucska meglehetősen naiv Horthy-szobrát fröcskölte vörösre, majd a szokott minősítő jelzőkkel (antiszemita, fasiszta stb.) fröcsögte tele a médiát. Természetesen ugyanígy ízléstelennek tartom az olyan reakciókat is, mint amilyen például a Wallenberg-szobor meggyalázása volt!
Ozsváth Sándor
Magyar Hírlap